246
A vérszomjas lény elcammog rejtekhelyed mellett anélkül, hogy észrevenne. Rekedtes nevetésének hangja lassan elhalkul, ahogy belevész a sötétségbe.
Kilépsz a fali fülkéből, és megkönnyebbülten sóhajtasz fel, ahogy visszajutsz a felszínre. Nem vesztegeted tovább itt az időt, hanem visszatérsz bűvész útitársadhoz,