219

Hitelen robajlás szerű zajra leszel figyelmes a bejárat felől, nagy csattanással bevágódik a fogadó ajtaja. Egy sötét arcú fiatal lord lépett be a fogadóba, túldíszített ruhája ébenfeketében és aranyszínben pompázik. Szertartásos, hivalkodó viselkedése gyorsan megmutatkozik. Miután leveszi bársonyköpenyét, parancsba adja, hogy azonnal ételt és bort hozzanak az asztalához. Három szolgálólány és maga a fogadós igyekszik minden óhajának eleget tenni. A modora annyira sértő, hogy nem is lepődsz meg az arcát elcsúfító sebhelyek számán. Nyilván számtalan párbajt provokált már, és mindannyiszor győztesen került ki belőle.

Az úrfi úgy határoz, hogy egy olyan asztalhoz ül le, melynél egy kis vékony öregember ül szerényen. A most érkezett vendég harsogó hangon, átkozódva üvölt rá, miközben megragadja az idős férfi torkát, fél kézzel felemeli majd a földre dobja, mint egy rongyot.

- Te büdös varangy, hogy merészelsz az asztalomhoz ülni? – ordítja torkaszakadtából.

A megrémült öreg férfi igyekszik bocsánatot kérni, nem sok sikerrel. A lord hátrarúgj a székét és fenyegetően a nyomorult fickó fölé tornyosul, miközben keze a kardja markolatára szorul. A fogadó vendégei közömbösen tekintenek az egész eseményre, megszokottak itt a kocsmai verekedések, sokszor a halálos kimenetelű párbajok is, akár egy vassagón arénában. Mint Kai úr, nem nézheted tétlenül a történést.

Ha van nálad íj, lapozz a 301-re.

Ha nincs, lapozz a 78-ra.