134

A Tauron völgyön túl az országút erdős domboldalakon és szűk völgyeken visz tovább. Az itteni tiszta vizű patakok déli irányba folynak, majd a Quarl folyóba torkollnak. A víz hemzseg a pisztrángoktól, pillangók repdesnek az édes illatú virágok felett, és madárcsicsergés hallatszik a magasból.

- Ez a békés táj mindig megvigasztal engem. Szerencsére Lyrisben akad olyan szeglet, ahová a háború és a halál még nem tette be a lábát. – mondja Cyrilus, miközben kifújja a füstöt hosszúszárú agyagpipájából. – Sajnos manapság az ilyen békés táj nagyon ritka errefelé.

Az országút hamarosan lefelé vezet egyenesen a Denka folyó fölött átívelő kőhídhoz. Ennek szélénél félkör alakban elhelyezkedő faházakat pillantasz meg. Egy magas kaput is látsz, melyet két kőbástya fog közre. Ezen áthaladva juthattok a hídhoz.

- Ez a Denka kapu! – szól Cyrilus. – Az átkelés 3 Aranykoronába kerül, kivéve abban az esetben, ha a kapuőr a bátyád. Szelíden elmosolyodik, majd kacsint egyet. – Sajnos az átkelés nem lesz túl gyors, mert a testvérem nem láttam már több mint egy hónapja, és nagyon kíváncsi természetű. Biztosan hallani akarja tőlem Quarlen valamennyi pletykáját, mielőtt átengedne minket.

A bűvész rámutat két épületre. Az egyik felett két faragott söröskorsó díszeleg, a másikon pedig egy darab kenyér látható.

- Itt kapható a legfinomabb kenyér és a legjobb sör Lyrisben. Csak említsd meg a nevemet, és királyként fognak veled bánni!

Éhes és szomjas vagy a hosszú út után. Jó lenne egy kicsit felfrissülni, míg útitársad elintézi, hogy átkelhessetek a hídon.

Ha a sörfőzdét látogatnád meg, lapozz a 185-re.

Ha a pékséget vennéd szemügyre, lapozz a 287-re.

Ha elkíséred Cyrilust a bátyjához, lapozz a 89-re.