366
Idegesen vársz az alkalomra, hogy felugorhass, és kinyithasd az ajtót, de a falról és a mellvédről visszapattanó nyílvesszők száma egyre gyarapodik. Váratlanul futó léptek zajára leszel figyelmes. Végigfut a hideg a hátadon. Drakkarimok viharzanak felfelé a lépcsősoron, egyenesen feléd tartva. Most vagy soha! Mindent egy lapra teszel fel.
Odaugrasz az ajtóhoz, és remegő ujjaiddal megragadod a vasrudat. Ahogy elhúzod azt, éles fájdalom hasít a hátadba, az egyik nyílvessző eltalált. Odakapsz, hogy kihúzd a lövedéket, ekkor egy újabb lövedék érkezik, ezúttal a vállad szegezi oda az ajtóhoz.
Szemeid elborítja a sötétség fátyla, és mire a Drakkarimok fekete kardjaikat halálos csapásra emelik, te már halott vagy.