232

Megpróbálod elkerülni a halálos pengét, de a beálló esti szürkületben nem tudod kiszámítani a fegyver ívét. A hajító fejsze egyenesen a mellkasod közepébe áll bele, kipréselve a levegőt a tüdődből. Villogó fényeket látsz magad előtt, és hangos dörrenés hangját hallod a közelből. Miközben térdre rogysz, a zsibbadtság átjárja az egész tested. Banedon aggódó arcát látod magad felett, az ajka mozog, de te nem érted mit mond. Szülőhazád képe dereng fel még utoljára előtted, majd mindent elborít a sötétség.

Életednek és Sommerlundnak immáron befellegzett.