37

Jelzel az elől haladó kocsisnak, hogy állítsa meg a menetet. Miután a szekerek megálltak, egy kis holdvilágképű, rózsaszínű tunikát viselő ember bújik elő az első szekér hátuljából. Kiabál és mérgesen szidja a kocsisát. Egy pillanatra megáll, hogy megigazítsa haskötőjét, mely megfeszül a hordóméretű hasán. Amikor észreveszi az embereidet, fojtott kiáltást hallat, és rövid kardjáért nyúl, mely ott függ az oldalán.

- Banditák, rablók! – üvölti, és megpróbálja előrántani a fegyverét a díszes hüvelyéből. Egy sor aggódó szempár figyel bennetek, de arckifejezésük hamarosan megváltozik, amikor felismerik embereid sommerlendi egyenruháját.

- Nyugodj meg Yesu! – kiált egy idős asszony. Ezek sommerlendi felderítők. Nem fogják ellopni az aranyadat!

Nagy nevetés hullámzik végig a kocsik között, amikor a nagy hasú férfinek végre sikerül kirántani a kardját, de olyan lendülettel, hogy megperdül a saját tengelye mentén, majd a földre pottyan.

- Meg kell bocsátanotok Yesunak! – folytatja az öregasszony. Nem akart ő megsérteni benneteket. A Fosztogatók Útja tette őt idegronccsá!

Kérdéseket teszel fel az idős asszonynak, úti céljuk felől érdeklődsz. Megtudod, hogy Cloeasia földjéről származnak, mely messze keleten terül el. Utoljára Eshnar városában léptek fel, de nem volt túl nagy siker a fellépésük. A város olyan csendes volt, mint egy sírbolt, az emberek, akik eljöttek az előadásra pedig szomorúak és bánatosak voltak. Most Holmgrad városába tartanak, remélik, hogy ott hálásabb lesz a közönség.

- A napfény lassan elhalványul, ideje lenne letáboroznunk. – jelenti ki az öregasszony. - Megtiszteltetésnek vennék, ha vendégül láthatnánk benneteket, vidám énekkel és tánccal ünnepelnénk meg ezt a találkozást. Embereid reménykedő pillantásokkal figyelnek téged.

Ha az énekmondókkal töltitek a mai estét, lapozz a 182-re.

Ha inkább folytatjátok utatok Ruanon földje felé, lapozz a 247-re.