179
A támasztógerenda megreped, majd kettétörik. A talaj megremeg alattad, és bár megtántorodsz, hamar visszanyered az egyensúlyodat. Ahogy a biztonságot jelentő távolságba futsz, hallod az özönvízszerű föld és kőomlást mögüled. A lökéshullám ereje ugyan a földre lök, de nem sérülsz meg. A levegő megtelik finoman szálló porral, mely téged is beterít. Tántorogva lábra állsz, és kis idő múltán végre olyan helyre érsz, ahol már tisztább a levegő, és az alagút is jobban megvilágított.