148
- Hozzám! Hozzám! – üvölti D’Val kapitány túlharsogva még a csatazajt is. – Előre Sommerlundért!
A bátor hadfi a katonái élére állva ék alakzatban megrohanja a betörő lovas csapatokat. Ellenfeleiteket teljesen meglepi ez az elszánt lépés, és láthatóan megzavarodnak. A vassagon hírnök szakadozott bíbor páncéljában, és vértől maszatos arccal azonnal visszavonulót fúj. Figyeled, ahogy az életben maradt lovasok megsarkantyúzzák hátasaikat, és kétségbeesetten elvágtatnak a barikád résein át. A pánik és a fáradtság átragad a gyalogos banditákra is, akik megtorpannak, majd jó néhányukat a menekülő lovasság gázol le.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
D’Val kapitány vezetésével halálos nyílzáport zúdítanak a megmaradt banditákra, akiknek ezzel végleg betelt a pohár. Eldobják a fegyvereiket, és riadtan menekülni kezdenek a füsttel és vérrel teli csatamezőről.
Büszke és harsány csatakiáltás visszhangzik végig a síkságon: Sommerlund, Sommerlund!