116
- Reméltem, hogy a király küldeni fog egy kereső csapatot. – jelenti ki savanyú arccal D’Val kapitány, aki hamar magához tér a kimerült állapotából. - Már kezdem nagyon unni ezt a várost.
Felkelsz a szalmaágyadból, és hálát rebegsz a kapitánynak, aki bátor közbelépésével a biztos haláltól mentett meg téged.
- Nem tesz semmit Magányos Farkas. A te bátorságod már legendás. Jelenléted száz katonával ér fel.
Röviden elmeséled a kapitánynak azokat a kalandokat, melyeket az ideáig vezető úton éltél át. Részletesen elmeséled a dél felé vezető utatokat, embereid elvesztését a banditákkal vívott csatában, valamint átkelésed a Maaken bányák járataiban.
- Igen ezek a banditák valamennyien Barraka emberei. – válaszolja a kapitány. Rekedtes hanghordozásából kitűnik, mennyire lenézi őket, és a vezérüket.
- Úgy tűnik mindkettőnkre ugyanaz a kéz sújtott le! Egy hónappal ezelőtt vassagon renegátok támadtak ránk a Fosztogatók útjánál. Ellenfeleink jókora számbeli fölénnyel bírtak velünk szemben, így keserű harcot kellett vívnunk. A sereg egy részének sikerült elmenekülni a csata helyszínéről, és itt Ruanon városában ütöttünk tanyát. Attól a naptól kezdve körülzártak minket, és nem tehettünk egyebet, mint hogy imádkoztunk segítségért. Van elég fegyverünk, hogy ellenálljunk az ostromnak, de szűkösek az élelmiszerkészleteink és a víz is fogytán van.
Amikor arról kérdezed mi történt a városlakókkal, a kapitány így felel:
- A legtöbbjük már rabszolgaként dolgozik Barrakának az ércbányákban. Egyetlen embernek sikerült megszöknie a bányákból, és túlélnie a harci kutyák támadását valamint a bandita mesterlövészeket. Ez a férfi nem más, mint Oren Vanalund báró, a tartomány volt ura. Gyere, elviszlek hozzá!
D’Val kapitány az Őrtorony legfelső szobájába vezet, és kinyitja a vasajtót előtted. A látvány, mely téged fogad szánalommal és bánattal tölt el.