1

Utatok első állomásaként három napon keresztül vágtattok déli irányban Sommerlund vidékén a dús fűben. Az egyhangú, fátlan síkság látszólag olyan végtelennek tűnik, mint egy tágas búzamező. A fű olyan magas, hogy a lovasok térdéig is felér. A lovaitok valósággal úsznak ebben a sárguló növénytengerben, melyet csak időnként szakít meg egy-egy csapás, vagy elszigetelt farmházak csoportja. Az itt élő emberek örömmel fogadnak benneteket, de csak enni és pihenni álltok meg náluk, váratlan megjelenésetekre nem adsz magyarázatot, hisz nem akarsz pánikot kelteni ezeknek a jó embereknek a szívében.

A negyedik napon délben eléritek a Moytura hágót. Itt a síkság átadja a helyét a Durncrag hegység emelkedőinek. Hamarosan eléritek az országutat, melynek felszíne töredezett, és tele van kátyúkkal, megnehezítve számotokra a haladást. Ez az elhíresült Ruanon Pike. Ezt a hágótól délre elterülő száz mérföldnyi nyílt területet úgy is nevezik, a „Fosztogatók útja”. A Vadföld bandita törzsei és a Giakok portyázó csapatai gyakran állítottak csapdát azoknak, akik itt haladtak át. A Ruanonból származó aranyat és drágaköveket tartalmazó szállítmány egy részét olykor átengedték a kegyetlen rablóknak.

Felderítés! – kiáltod, és három embered azonnal leválik a menetoszlopról, és vágtázva nekiindulnak a környék kikutatásának. Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen remek kísérőid vannak.

Késő délután van, amikor az egyik felderítőtök visszatér és jelenti, hogy nyugat felé a sziklák között vékony füstcsíkot látott felszállni. Feltehetőleg egy kunyhó lehet ott.

Ha meg szeretnéd vizsgálni a kunyhót, lapozz a 160-ra.

Ha inkább folytatjátok az utatokat a Ruanon Pike mentén, lapozz a 273-ra.