62

Ahogy a napfény fokozatosan elhalványul, hóvihar söpör végig a nyílt hómezőn, és kegyetlenül nekifeszül a sátratoknak. A csapkodó sátorvászon, és a fájdalom, mely átjárja kéz és lábujjaidat egyre ingerültebbé tesznek, és azt kívánod, bárcsak sosem tetted volna a lábad ebbe a jeges pokolba.

Az éjszaka közepén a szél alákap, majd átsüvít a sátor pereménél, és szétszórja a felszereléseteket no meg az élelmeteket is. Kénytelen vagy a sötét napszak hátralévő részében a könyöködre hajtani a fejed, míg fagyott ujjaiddal a sátor szélébe kapaszkodsz. Alvás közben a szőrme, melyen alszol, latyakos hóval telítődik, és hajnalban már a ruháid is átáznak. Vesztesz 3 SZÍVÓSSÁG pontot! Lapozz a 167-re.