325

A következő reggel derültnek és szélcsendesnek ígérkezik. A napfény átsüt a vékony felhőrétegen, lágy rózsaszín ragyogásban fürdik az égbolt. Ez a gyönyörű látvány emlékeztet téged Kai mestered egy gondolatára, miszerint a fény Kalte földjén varázslatosabb, mint bárhol másutt Magnamund világán.

Miután összecsomagoltátok a sátrat és a felszereléseteket, elhagyjátok a hágót, és bemerészkedtek a Hrod medencébe, mely egy száz mérföldes sík vidék, egészen a Vihar Óriás hágójáig terül el. Az első napokban az utazás gond nélkül telik el. Az utat, melyen haladtok simára koptatta a szél, és nincsenek gleccserszakadékok a vastag hóréteg alatt. De a harmadik nap hajnalán az események kedvezőtlen fordulatot vesznek. A mély alvásból arra ébredsz, hogy Dyce rázza a válladat. Eléggé rémültnek tűnik.

- Mi a baj? - kérdezed tőle álmos szemmel.

- Havasi Barbárok… a láthatáron. Húszan, talán még többen is vannak. Öt széles szán harcos kísérettel. Azt hiszem észrevettek bennünket.

Egy pillanat alatt kimászol a prémek alól, és azonnal csomagolni kezdtek.

- Dyce megállapítása helyes. Havasi barbárok, akik egyenesen nyugat felől érkeznek felénk. Ha elkapnak mindannyiunknak vége. – közli Fenor, aki az utolsó felszerelést kötözi fel a szánra.

A Havasi Barbárok Kalte földjének egy vad és kegyetlen nomád faja. Évezredek óta itt élnek ezen a kietlen jeges pusztaságon. Prémekkel kereskednek, és leginkább mamutokra vadásznak. Az egyetlen kapcsolatuk Magnamund más részeivel egy kereskedelmi telep, melyet Ljuk-nak neveznek. Nyáron, amikor a jég visszahúzódik, odautaznak, hogy kereskedjenek, prémeket cserélnek el fegyverekre és szerszámokra, mivel itt nem található sem vas sem pedig fa. Minden más fajt megvetnek, és megölnek bárkit, aki a területükre merészkedik.

Hamarosan meghalljátok harci kiáltásaikat, kevesebb, mint három mérföldre lehetnek tőletek. Most első alkalommal hóviharért imádkozol, hogy el tudjatok menekülni előlük. Lapozz a 216-ra.