224

Másnap reggel sirályok vijjogására ébredsz, melyek a vitorlás hajótok körül szárnyalnak és keringenek. A szél erőse fúj, dagadnak a vitorlák. Kelman kapitánnyal reggelizel, aki ma jobb hangulatban van, mint az előző nap folyamán. Azt mondja, ha a Zöld Jogar ilyen sebességgel halad egy héten belül megérkeztek Port Bax városába, Durenor legforgalmasabb kikötőjébe. A beszélgetést az árbockosárban posztoló őrszem kiáltása szakítja félbe:

- Föld a láthatáron! A hajó bal oldalán

A kapitány és te együtt mentek fel a fedélzetre, ahol felüdít benneteket a friss tengeri szellő.

- Ez Mannon szigete, a Kirlundin szigetcsoport legdélebbi része. – mondja a kapitány az éles sziklákkal teli tengerpart felé mutatva. – A kereskedők hajótörés-csúcsnak nevezik. Sok hajó futott zátonyra azokon az éles gránitsziklákon.

Kelman kapitány átnyújt neked egy díszes távcsövet, mellyel közelebbről is megszemlélheted a partvidéket. Az éles sziklákon tucatnyi szétforgácsolódott hajómaradványt látsz, melyek zátonyra futottak vagy a vihar sodorta őket oda. Elbűvölve nézed az összetört hajótesteket, elképzelve a félelmetes jelenetet, ahogy azok megsemmisülnek. Aztán hirtelen, magasan a hegycsúcsok felett sötét árnyékot veszel észre, mely olyan akár egy kis esőfelhő. Egyenesen felétek halad. Hirtelen rádöbbensz, mi is az a „felhő” valójában. Egy nagy raj Szárnyas Bestia és talán még néhány Kraan.

– Készülj a harcra! – hangzik el a parancs.

Ha a fedélzeten maradsz, és felkészülten várod a támadást lapozz a 146-ra.

Ha szeretnél visszamenni a kabinodba lapozz a 34-re.