192

A részeg matrózok elragadtatással ordítoznak, miközben érmék cserélnek gazdát a fogadás után. Észreveszed, amint ellenfeled odakacsint két csatlósának, azok pedig feléd közelednek. Habozás nélkül felállsz az asztaltól, és olyan keményen ütsz ellenfeled arcába, hogy hátraesik, és nekiütközik két csatlósának. Ott hagyod őket heverni a padlón egy kupacban.

Ahogy eléred a fogadó ajtaját, egy csúnya tengerész előhúzza a kardját, és elállja az utadat. Még mielőtt bármit is tehetne ellened, hangos puffanással térdre esik. Mögötte – némi meglepetésre – a kiszolgáló lány áll, aki kezében egy bunkósbotot tart, és rád mosolyog. Megköszönöd neki tettét, majd rákacsintasz, miközben teljes sebességgel kirohansz az ajtón, és egyenesen a sötét utcák felé veszed az irányt.

Hosszú pecekig rohansz a vak sötétben, mígnem egy istállót és egy postakocsi állomást pillantasz meg a sötétben, épp veled szemben. A dühös tengerészek kiáltása még mindig a füledben cseng, és úgy gondolod, a szénapadláson elrejtőzve nyugalomban eltölthetsz egy éjszakát. Lapozz a 32-re.