432

Elhaladsz a főkapu törött íve alatt, és azonnal rájössz, hogy ezen a temetőn nem lesz könnyű áthaladni. A föld megtört, és rózsás sírfű borítja. A tüskés bokrok felszaggatják a köpenyedet, és a lábaidat karmolják, ahogy lassan az ősi kripták között haladsz. A nyirkos levegőt nehéz belélegezni. A betegesen édes gázok, amelyek a nyitott kriptákból szivárognak, mintha a távoli suttogás kísérteties moraját hordoznák magukkal. A hangok nagyon halkak, de kínozzák a füledet, és baljós, árnyékos képekkel töltik meg az elméd.

Óvatosan haladsz két ősi oszlop között, köpenyes kezeddel elválasztva a kusza temetőt. Aztán hirtelen hangos dübörgés hallatszik, és a talaj összeomlik alattad. A félelem és a meglepetés üvöltésével lezuhansz egy sötét ürességbe, a laza szürke föld és kő zuhatagában. Lapozz a 101-re.