368
Követed az erdei csapást, amely felfelé halad a dombos vidéken. Egy mérföld megtétele után egy tisztáshoz érkezel. Megállsz annak szélénél, és átpásztázod a tájat. Veled szemben egy alagút bejáratát látod. Ekörül masszív gránittömbökbe vésett faragványok és szimbólumok vannak elhelyezve, melyeknek jelentését próbálod megérteni, de mindhiába. Talán ha jobban odafigyeltem volna a Csillag Tűz történelemóráján, mormolod maghadban.
Az alagút sötétjében valamiféle közelgő mozgás arra késztet, hogy leguggolj és elbújj az aljnövényzetben. Pillanatokkal később két giak bukkan elő a sötétlő alagútból. Megállnak a bejáratnál, és felnéznek az égre, mintha türelmetlenül várnák, hogy valaki vagy valami feltűnjön a levegőben. Bosszankodva vitatkoznak valamin, míg te lélegzeted visszatartva várod, hogy mit döntenek. Végül elhaladnak melletted és eltűnnek a csapáson a szemed elől. Túl kockázatos lenne most visszafordulni, és bár valamiféle balsejtelem fog el, amikor az alagút felé nézel, mégis úgy határozol, hogy felderíted azt. Ha ez az alagút a dombok között halad át, akkor elvileg lerövidítheted az utazás idejét a fővárosba.