240

Egy tőled jobbra lévő távolabbi pillér felé veted magad, és pont akkor sikerül elérned azt, amikor Vurnos, a pestishordozó lesújt a láncával. Szerencsére ellenfeled erre nem igazán számított, mert egy másik pillért vett célba a láncával. A földre veted magad, ahogy hallod, hogy a lánc lesújt. A sérült oszlop kettétörik akár egy pálcika, és számtalan éles kőszilánk záporozik szét körülötted. Mivel az oszlop fedezékében vagy, nem sérülsz meg.

Dühödt, mennydörgésszerű kiáltást hallatva a lény megrántja a másik karját fogva tartó láncot, mely szintén elpattan. Vad őrületében a lény úgy használja béklyóit, mintha két karikás ostorral küzdene egyszerre. A pilléreket és a terem padlóját korbácsolja véletlenszerűen, mindenáron el akar pusztítani. Te pedig nem tehetsz mást, mint próbálsz kitérni az újabb támadások elől, és buzgón imádkozol Kai isteneidhez megváltásért.

Néhány másodperc múlva valamiféle mélyebb dübörgő zaj üti meg a füled. A terem padlója megrázódik, és a gonosz entitás sikolya összevegyül a fentről lezúduló kövek morajával. Több tonna kő és nedves föld zúdul a teremtmény fejére és vállára. Amikor végre elül a robaj, és a port kis leülepszik kissé, sietve körbenézel. A törmelék nagy része eltűnt az árnyékkapuként szolgáló veremben, a többi pedig teljesen maga alá temette Vurnos karjait. Ellenfeled feje a mellkasán pihen. Páncélja és sisakja behorpadt, de csontvázszerű teste még egyben van, csupán leszakadt karjaiból szivárog valamiféle zöldes folyadék.

Amikor felfelé pillantasz, egy jókora lyukat látsz, melyen át bevilágít a napfény. Szíved remény tölti el, végre itt hagyhatod ezt a baljóslatú helyet. A lezúduló törmeléken és sziklák halmán kezdesz el felfelé mászni, bár nincs könnyű dolgod. Csupán néhány méter választ el a célodtól, amikor valamiféle túlvilági hang üti meg a füledet. Úgy tűnik, félelmetes ellenfeled kezd magához térni.

Ha van nálad egy palack tűzolaj, lapozz a 40-re.

Ha nincs, lapozz a 498-re.