195

Örömöd, amiért végre elérte a Király Citadellát, rövid életű. Alig tettél meg egy tucat lépést az erőd főkapuján túl, amikor egy dühös hang hallatszik:

„Állítsátok meg azt a betolakodót!”

Azonnal rád ugrál a Citadella őrei közül három, és a földre birkózik (Vesztesz 1 Szívósság pontot). Megpróbálod elmagyarázni, hogy ki vagy és miért jöttél ide, de az őrök süketek a kéréseidre.

– Zárja be ezt a jogsértőt az őrszobába – parancsolja a kapus őrmester. Azonnal elrángatják, és szertartás nélkül bedobják egy üres cellába. Fegyvereid és felszerelésed elkobozzák, csakúgy, mint a köpenyt és az övet, majd a cella ajtaját becsapják, és kulccsal bezárják.

Majdnem egy órára ennek a cellának a hideg, sötét bezártságában maradsz, hogy szomorú helyzeteden merengj. Miután túlélted a kolostortól a királyi fellegvárig tartó hosszú utazást, a sok veszedelmét, különösen kegyetlennek és igazságtalannak tűnik, hogy azonnal bebörtönözték, amikor megérkezik. Kezdi azt hinni, hogy elfelejtettek, amikor meghallod, hogy kulcs forog a zárban. Az ajtó nyikorogva kinyílik, és belép a kapuőrmester. Ő viszi a holmiját, szépen összehajtva egy fonott kosárba rakva.

– Azt az utasítást kaptam, hogy bocsánatot kérjek öntől, fiatal Kai – mondja, és felajánlja a kosarat. „Kérlek, ha készen állsz, kísérj el a háztartási kamrákba. A király orvosa látni akar téged.

Felveszed a köpenyedet és megigazítod a felszerelésedet. Aztán követed az őrmestert, amint végigkíséri a király házának alsó folyosóin és fényűző kamráin. Végül egy vaskos tölgyfa ajtóhoz érünk, amelyet nagy sárgaréz szögekkel tűztek ki. Az őrmester ököllel kopogtat az ajtón, és belülről megszólal egy hang: „Lépj be!” Lapozz a 316-ra.