87
Amikor áthaladsz a temető déli kapuján, úgy érzed, mintha egy mázsás súly gördült volna le a válladról. A tisztább levegő hatására kissé kitisztul a fejed és a tüdőd, a benned tomboló félelem és a rettegés érzése pedig elillan, akár a hajnali harmat a tavaszi napsütésben.
A sikeres menekülés új életre kelt. Felveszed a tempót, és könnyedén futhat a távoli peremterületi terepmunkák felé. Ez a magas rönkfal végighúzódik a városon, és a fő városfalakkal párhuzamos védelmi vonalat biztosít Holmgard számára. Ahogy egy őrhely felé tartasz, hallani kezded az állomásozó őrök izgatott kiáltozását. Szurkolnak neked. Hálát adsz Kainak és Ishirnek, hogy felismernek, mert rongyos és ágrólszakadt alaknak tűnsz. Köpenyed szakadt, szaggatottan lóg, arcod karcos és véres, tetőtől talpig beborít az Ősök temetőjének hámló szürke pora.
Csak amikor egy sekély patakon haladsz át kevesebb, mint száz méterre jársz a kaputól az őrhelyig. A temetői találkozás teljes rémülete fog el. A szíved vad szívdobogásba kezd, és minden szín kiürül az arcodból, émelygést és szellemszerű sápadtságot hagyva maga után. Az utolsó dolog, amit fel tudsz idézni, mielőtt a sokk és a kimerültség megfosztaná az öntudatától, hogy két Sommerlendi katona kinyújtott karjaiba zuhansz, akik az őrhelyről futottak elő, hogy segítsenek neked.
(Túlélted az Ősök temetőjének veszedelmeit. Jegyezd fel a Akciótáblázatodra, hogy hogy később tájékozódhass.) Lapozz a 406-ra.