Amikor egy allansiai azt szeretné kifejezni, hogy valami olyan nagy, hogy el sem lehet képzelni, akkor egyszerűen azt mondja, hogy olyan nagy, mint a Nagy Síkság. A lágyan hullámzó lapályon keresztül sok-sok hétig tart az utazás, míg a kis dombok lassan leereszkednek a
Gyöngy-tenger partjára, a kontinens másik oldalán. Területe nagyobb, mint az egész régi
Allansia. A
Pagan-síksággal összehasonlítva a Nagy Síkság ritkán lakott terület, de azért élnek erre emberek és más élőlények is. Nomád lovasnépek kis csoportjai kóborolnak a pusztákon, néhány napra letáborozva egy-egy helyen, majd hamarosan továbbindulva. E törzsek tagjai alacsony, sárgás bőrű, ferde szemű és szénfekete hajú emberek. Vadlovak nyargalnak a Nagy Síkságon; a nomádok meg egyéb borzalmas teremtmények, akik egyébként mesterei a lóhátról való lasszóvetésnek, ezekre vadásznak. A nomád törzsek komoly fenyegetést jelenthetnének a civilizált
Allansia számára, ha közös harcoló egységbe fognák őket, mivel kemény harcosok; de ők nagyon büszkék, és igen hűségesek a saját kis törzsükhöz, meg aztán nehéz is lehetne őket egyesíteni más népek ellen.
Időnként
zengisi karavánok haladnak át a Nagy Síkságon, s a síkság biztonságosabb, északi peremvidékén jutnak el hosszú út után
Sardath városába és onnan a jégborította
Fagypartra,
Fangthane-ba és
Vynheimbe.
Sardath baljóslatú hely, mely két meredek hegycsúcs közé ékelt tóra épült, házai cölöpökön állnak. Mindig is kemény férfiak és
Törpék lakták, akik a várost néhány száz év leforgása alatt építették fel, amíg kiaknázták e barátságtalan tájék természeti kincseit.
Sardath-tól északra, a
Jegesvér-hegység lábánál (amit a
Törpék Kalakûrnak, vagy más néven az „
Istenek Falá”-nak neveznek) aranybányák húzódnak a mélyben. Prémvadászok medvére, sarki rókára és más, ritkább élőlényekre vadásznak drága prémeikért, és a sűrű erdőkben favágók döntik a faóriásokat. Kegyetlen világ ez, még a legerősebbeknek is össze kell szedniük minden erejüket, de a túlélők nagy jutalomban részesülnek.
Itteni helyszínek
