Erdei Manó (Woodling)

Az Erdei Manó az erdő azon részén él, ami ősibb mint a legtöbb történelmi hagyaték. Félénk, apró termetű fajról van szó. Emberszerű a termete, de magassága nem haladja meg az egy métert. Nyugodt és kimért a személyisége; nagyon, de nagyon ritkán beszélnek más lényekkel. Ha szeretett erdejében kárt tesznek, akkor bizony számíthatunk a megjelenésére. Nehéz őket akár csak észrevenni is, mert mindig a növényzethez megfelelő színű ruhát viselnek, amivel beleolvadnak a környezetükbe. Kifinomult a hallásuk, és jó a hatodik érzékük, ezért szinte lehetetlen őket meglepni. Az erdőkerülők, vadászok, favágók ritkán belebotlanak egy-egy Erdei Manó hajlékába, melyet fából és levelekből épít valamilyen rönk köré, ami védelmet biztosít a számára és a családjának. Hiába fedezték fel azonban mások a lakhelyüket, mert amikor legközelebb visszatértek oda, már csak egy elhagyatott kunyhót találják. A kis lény elköltözött egy ismeretlen helyre. Ha esetleg mégis a védelme érdekében harcba bocsátkozna, akkor vigyázni kell vele, mert mérgezett a tőre és a dobónyíl is, ami használ.

Alkalmanként előfordult már, hogy egy eltévedt emberen segítettek, útba igazították őket, de csak azért, hogy ne bántsa az erdőt. Olykor az orvvadászok által kitett csapdákat hatástalanítja. Ezek a történetek inkább csak mendemondák, mintsem megalapozott hátterük lenne. Falusi emberek mesélik ezeket a híreszteléseket egymás közt az ivóban, egy korsó jófajta sör mellett.

Az erdő legeldugottabb szegleteiben rábukkanhatunk Erdei Manó településekre is, hacsak egy gonosz hadúr épp arra nem járt, és fel nem prédálta azt.