A Halállabirintus szuper. A történet szerint öt másik kalandozó társaságában behatolsz egy különleges labirintusba, hogy teljesítsd a ,,Bajnokok Próbáját,'' mely erőt és ügyességet kíván meg a jelöltektől. Soha senki nem élte még túl a próbát, így Szukumvit báró 10.000 Aranytalléros fődíját sem vihette még el senki. Milyen kár.

A háttértörténet remekül passzol a Kaland, Játék, Kockázat műfajába. Miután elég sok kaland jut el előbb-utóbb egy kanyargós útvesztőbe, az egészet ebbe a környezetbe helyezni zseniális húzás volt. Ennek köszönhetően pedig arra is lehetőség nyílik, hogy a legkülönfélébb csapdákat és szörnyeket vonultassa fel a kaland anélkül, hogy megtörné a történet logikáját. És azt elhiheted nekem, hogy rengeteg különös dologgal lehet itt találkozni, melyek egy része ráadásul teljesen értelmetlennek tűnik akkor. Rengeteg zsákutca és tévút is került bele. Én elvárom egy játékkönyvtől, hogy kihívást jelentsen, a Halállabirintus pedig pont ilyen.

A könyv persze nem tökéletes. A legnagyobb problémám vele az, hogy az ellenfelek időnként túlságosan erősek, annak ellenére is, hogy a bevezető szerint a helyes úton haladva bármilyen kezdőértékekkel végig lehet jutni. Ez nem igaz. Hacsak nem vagy hihetetlenül ügyes a kockadobásoknál, legalább egy 9-es ÜGYESSÉGRE és SZERENCSÉRE van szükséged ahhoz, hogy kijuss az útvesztőből.

Szóval dobj ki egy jó karaktert, és vágj azzal neki a kalandnak. Ha rátalálsz egy példányra, mindenképpen érdemes végigolvasnod. Nagy kihívást jelent, és még ha pontosan tudod is, mit kell tenned, akkor is szükséged van némi szerencsére. Nagy kár, hogy az ellenfelek egy része el lett rontva, ellenkező esetben gond nélkül megkaphatta volna a tíz pontot.