Egy nagyon jól megírt kötet. Neked kell megállítanod az öt Árnyékharcost, akik Voivodot, az Apokalipszis Hadvezérét szolgálják. Bár a könyv maga nagyon jó, egy folytonossági hibát visz be Titán történetébe, ami rendkívüli módon zavar engem.

A könyv új páncélrendszert vezet be, mely a szinte minden kalandor által viselt bőrpáncéltól kezdve a Lemezpáncélig – melyet a Haggwort-ök (a borítón látható tökfejűek) ellen lehet használni – sok mindent lefed. A szabványos karddal kezded a kalandot (nem lennék meglepve, ha Marc Gascoigne találta volna ki ezt a szabályt, mivel minden Titán-alapú kalandot ezzel kezdünk, akár akarjuk, akár nem), de menet közben más fegyvereket is vehetsz, ami jó, mivel az örökös kardhasználat már kezdett nagyon fárasztóvá válni.

A kötetben számtalan mellékszállal lehet találkozni – a Mandragórákkal, Kauderwelsch doktorral, a Haggwort-ökkel és azzal a különös csontvázzal, amit a régész ásott elő, mindezek egy második síkot visznek bele a történetbe, ami a legtöbb KJK könyvből hiányzik. Egyetlen nagy hiba van benne, ami talán sokakat egyáltalán nem zavar, engem viszont rendkívüli módon bosszant. Titán jól ismert Isteneit nem látni sehol. Ehelyett néhány kitalált Istent és kitalált főellenfelet kapunk, a korábban is említett, Voivodot, akinek egyébként szinte semmi háttértörténete nincs. Kik ezek a fickók? Hogyhogy még soha nem találkoztunk velük a Titánon? Szörnyen bosszant, hogy egyes írókat teljesen hidegen hagyja az ilyesfajta folytonosság (nem Stephen Hand az egyetlen ilyen, Thomson és Morris is ezt csinálták az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=63]A Halálúr erődjében[/url], de ott legalább az „egyező Isten, más név” elv érvényesülhet).

Ettől az egyetlen kellemetlenségtől eltekintve a könyv csodálatos. A mellékszálak, a karakter háttértörténete, a túllépés a sima kardon és bőrvérten… Kár, hogy azt a bosszantó Quinsberry Woad-ot nem lehet egyszerűen kardélre hányni. Nagyon sajnálom, hogy Hand nem írta le részletesen az alak képét, amikor meglátja a kezünkben a Közkegyelmi Okiratot. ;)

Először is be kell vallanom, hogy nem rajongok Paul Mason könyveiért. Rendkívül nehezk és gyakran érzem azt, hogy elég egyetlen hibát elkövetni ahhoz, hogy búcsút mondjunk az életünknek, mivel úgysem fogunk sikerrel járni. Ezt azért vettem meg, mert azt hittem, kapunk egy társat magunk mellé. Végül ez így is lett, de az illető nem bizonyult nagy segítségnek.

A Mágusvadász is olyan, mint az összes többi. [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradathoz[/url] hasonlóan itt is kódszavakat kell lejegyeznünk, melyekkel elvileg a történetben való haladásunkat rögzítjük. Személy szerint én ezt elég bosszantónak találom. Ráadásul van vagy ezer lehetséges út, melyek közül nem mindegyik bizonyul hasznosnak.

Egy reneszánsz korszakban indul a kaland. Kovaköves pisztollyal és rapírral vagyunk felszerelkezve, és erősen kétlem, hogy nagy kereslet lenne a páncélokra. Mágusvadászok vagyunk, ami talán az 1500-as évek Amerikájának vagy Európájának boszorkányvadászaira hajaz. Minden varázsló gonosz -- soha nem találkoztunk még olyannal, amelyik jó lett volna. Egy mágikus teleportáló varázslattal érkeztél Titánra, melyet az a varázsló hozott létre, akit éppen üldözöl (nem akarok túl sok mindent egyből lelőni), és Kallamehrben találod magad. El kell fognod Menciust, meg kell ölnöd, majd vissza kell térned saját világodba.

Érdemes megjegyezni, hogy a magas kezdőértékek ebben a könyvben feleslegesek, időnk nagy részét ugyanis valaki más testében fogjuk tölteni, és így nem is használhatjuk saját értékeinket. Ha emiatt átverve érzed magad, nem hibáztatlak. Több befejezése is van a történetnek, a legjobbhoz hamisítatlan Paul Mason stílusban egy konkrét útvonalon végigmenve juthatsz el.

Többször is kérdőn vakargattam a fejem, amikor a szabályok között található, mágusvadászatról szóló szöveget olvastam. Lehet, hogy saját otthonunkban ez ért bármit is, de be kell látni, Titánon ez csak egy rossz vicc. Nagyon kétlem, hogy egy olyan isten szimbóluma, akinek semmi hatalma nincs itt, képes lenne érzékelni őket, vagy hogy tényleg nem ennének halat. Mivel azonban célpontunkat egyedüliként kötik ezek a szabályok, akár még hasznos is lehet. Erősen kétlem, például, hogy Yaztromót emberhajjal meg lehetne kötözni. Remélem, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül.

Ezen kívül el kell sajátítanunk a testcsere kifinomult művészetét is, mind saját magadnak, mind pedig ellenfelednek. Egy újabb érték, melynek változását követnünk kell. Arról már nem is beszélve, hogy érkezéskor nulla pénzzel rendelkezünk.

Paul Mason sajnos ismét összehozott egy rendkívül összetett, nyakatekert, egy-hiba-és-véged-van könyvet. Mágusvadász szabályok, melyek szembemennek mindennel, amit Titán varázslóiról tudunk, rendkívül alacsony hibatűrés és saját értékeink feladása: ennél több nem is kell egy béna könyvhöz, ami még [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradatnál[/url] is rosszabb. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még ez is jobb, mint az űrben játszódóak, melyek szerény véleményem szerint a hulladék kategóriába tartoznak. ([url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=14]Az Elátkozott ház[/url] azonban tényleg hátborzongató.)