Gondolatok a könyvről (6)
Nekem ez volt az első KJK-m és egyben az első lapozgatósom is. Ezért (is) mindig az egyik kedvencem marad ez a könyv. Világszerte mindösszesen 8 millió példányszámban kelt el - az első kiadás -, ami a saját sorozatához képest a gyengébbek közt foglal helyet. Mindezek ellenére ki merem állítani, hogy mégis ez az egyik legkellemesebb kaland az egész sorozatból! Adódik is a kérdés, hogy miért gondolom én ezt. Nos, ez egyszerű, amit ki lehet hozni 400 fp-ből, az itt megtörtént!
Először is nagyon jó az alaphangulatot megadó háttér - Livingstone gyakorlatilag mindig jó háttereket írt! Én mindig is szerettem a havat és a telet, itt pedig kapunk bőven mindkettőből! A hangulatról még annyit, hogy szerintem az egész könyvön egyenletes szinten megmarad, ugyanis szinte alig van üresjárat, mindig történik velünk valami.
Másodszor a társak. Sajnos elég kevés könyvben lehet részünk benne, itt meg egyenesen kettő is akad - persze csak ha eljutunk odáig:) Ráadásul nem csak úgy ott vannak, hanem szerves részei a történetnek, beszélgetnek, segítenek, tanácsokat adnak.
Harmadjára a helyszínek. Itt nem akarom részletezni, mert akkor az elejére a Spoiler szó került volna, csak annyit mondanék, hogy az átlaghoz képest elég sok helyet bebarangolhatunk, ami biztosítja az igazi kaland érzést.
Negyedjére pedig a rajzok. Sokaknak eléggé elvont, és szokatlan lehet a vastag kontúr. De hát ez is ízlés kérdése, szerintem a lehető legjobban hozzátesz a kalandhoz! Nekem az egész sorozatból az egyik kedvenceim e rajzok.
Talán ez a négy legfőbb dolog, ami számomra kiemeli e könyvet az átlagból. Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy harcok tekintetében sem szégyenkezik a könyv, és Livingstone kitalált a Titános kő-papír-ollót is.
Természetesen itt is akadnak hibák - hol fordítási, hol logikai -, de hát hol nincsenek!?
Ha nagyon ki akarnék emelni valamilyen hibát, ami engem nagyon zavar, az az lenne, hogy eléggé rövidek a fejezetpontok - még az átlagtól is elmaradnak. Kár, mert szívesen olvastam volna többet is.
Egy szó, mint száz, kötelező darab!
Először is nagyon jó az alaphangulatot megadó háttér - Livingstone gyakorlatilag mindig jó háttereket írt! Én mindig is szerettem a havat és a telet, itt pedig kapunk bőven mindkettőből! A hangulatról még annyit, hogy szerintem az egész könyvön egyenletes szinten megmarad, ugyanis szinte alig van üresjárat, mindig történik velünk valami.
Másodszor a társak. Sajnos elég kevés könyvben lehet részünk benne, itt meg egyenesen kettő is akad - persze csak ha eljutunk odáig:) Ráadásul nem csak úgy ott vannak, hanem szerves részei a történetnek, beszélgetnek, segítenek, tanácsokat adnak.
Harmadjára a helyszínek. Itt nem akarom részletezni, mert akkor az elejére a Spoiler szó került volna, csak annyit mondanék, hogy az átlaghoz képest elég sok helyet bebarangolhatunk, ami biztosítja az igazi kaland érzést.
Negyedjére pedig a rajzok. Sokaknak eléggé elvont, és szokatlan lehet a vastag kontúr. De hát ez is ízlés kérdése, szerintem a lehető legjobban hozzátesz a kalandhoz! Nekem az egész sorozatból az egyik kedvenceim e rajzok.
Talán ez a négy legfőbb dolog, ami számomra kiemeli e könyvet az átlagból. Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy harcok tekintetében sem szégyenkezik a könyv, és Livingstone kitalált a Titános kő-papír-ollót is.
Természetesen itt is akadnak hibák - hol fordítási, hol logikai -, de hát hol nincsenek!?
Ha nagyon ki akarnék emelni valamilyen hibát, ami engem nagyon zavar, az az lenne, hogy eléggé rövidek a fejezetpontok - még az átlagtól is elmaradnak. Kár, mert szívesen olvastam volna többet is.
Egy szó, mint száz, kötelező darab!
© Nheil
A hóboszorkány barlangjai már a harmadik Livingstone-mű 1984-ből, a kiváló Halállabirintus és a gyengébb Gyíkkirály szigete után.
Livingstone újított, mert ebben a történetben bevezette a folyamatosan változó célú küldetést, ami szerintem nagyon jól sikerült, mert kiváló hangulatot kölcsönöz a történetnek. A könyv elején, amolyan bevezetésnek a nem igazán kreatív elnevezésű yetit kell levadásznunk (mivel a háttértörténet olvasásakor előre tudjuk, hogy lesz itt valami fordulat, nem is baj, hogy ezt a vonalat hamar lezavarja Livingstone), majd következik a történet fő szála, a hóboszorkány megtalálása és eliminálása (kétszer is, bár itt klasszikus harcra nem is kerül sor), majd a könyv utolsó harmada átvált egy sötétebb hangvételű versenyfutásra az idővel, ahol a puszta túlélésünk a tét.
Kellemes dilemma előtt állok, mert nehezen tudom eldönteni, hogy a Halállabirintus, vagy ez a kötet számít-e a legjobb Livingstone kalandnak.
A hangulat végig jó, a környezet - a havas hegyvidék, majd a barlangos, gleccseres részek, ezt követően a végén a melegebb, zöldebb vidékek - magával ragadó. Nincsenek töltelék fejezetek, kellemesen elegyedik a szabadtéri mászkálás és a klasszikus alagutas balra/jobbra típusú közlekedés. A könyv során végre társaink is lesznek és nem csak néhány alibi fejezetpont erejéig, hanem markánsan kapcsolódnak is a történethez. Ilyesmit hiányoltunk eddig, most ezt is megkaptuk.
A szörnyek tekintetében nem kimondottan kreatív a felhozatal, csupa ezerszer látott és levágott példány áll az utunkba. Megemlíteném az indokolatlanul magas 12-es ügyességű madárembert, aki ráadásul csak egy teljesen random szörny, ez elég durva szerintem egy ilyen mezei monsztához, 12-es ügyességgel leginkább főellenségek szoktak ugrálni ( vagy persze mi, a kalandor…)
A kaland nehézsége pontosan a kedvemre való. Néhány esetben nyilván szerencsésnek kell lennünk, hogy jó helyen haladva megtaláljuk azt a néhány kötelező tárgyat, ami életbevágó, de egy Halállabirintus, vagy akár egy Káosz fellegvára után könnyűnek mondható. Ennél nehezebb ne is legyen egy könyv véleményem szerint, legyenek zsákutcák, legyenek nehezítő tényezők, de minél minimálisabb számú a ha nem balra megyek itt, hanem jobbra, mert ott találom meg pl. a rovásírásos botot fejezet, annál jobb. (A későbbi írók közül pont emiatt szeretem Keith Martint, mert ő általában alternatívákat kínál, nem kizárólagos tárgyakat, de igazságtalan valamilyen szinten az összehasonlítás, hiszen neki már volt lehetősége mihez képest fejlődni)
Mint említettem, nehezen tudom eldönteni, hogy jobb ez a könyv, mint a Halállabirintus? Végül úgy döntöttem, hogy ha csak fél ponttal is, de igen, jobb, mert annyira sok ebben a kalandban a pozitívum, a mű szinte egésze alatt kitűnő hangulat, a társaink megfelelő módon szerepeltetése, a megfelelő nehézségi szint eltalálása, hogy megérdemel
10/9,5 pontot
Livingstone újított, mert ebben a történetben bevezette a folyamatosan változó célú küldetést, ami szerintem nagyon jól sikerült, mert kiváló hangulatot kölcsönöz a történetnek. A könyv elején, amolyan bevezetésnek a nem igazán kreatív elnevezésű yetit kell levadásznunk (mivel a háttértörténet olvasásakor előre tudjuk, hogy lesz itt valami fordulat, nem is baj, hogy ezt a vonalat hamar lezavarja Livingstone), majd következik a történet fő szála, a hóboszorkány megtalálása és eliminálása (kétszer is, bár itt klasszikus harcra nem is kerül sor), majd a könyv utolsó harmada átvált egy sötétebb hangvételű versenyfutásra az idővel, ahol a puszta túlélésünk a tét.
Kellemes dilemma előtt állok, mert nehezen tudom eldönteni, hogy a Halállabirintus, vagy ez a kötet számít-e a legjobb Livingstone kalandnak.
A hangulat végig jó, a környezet - a havas hegyvidék, majd a barlangos, gleccseres részek, ezt követően a végén a melegebb, zöldebb vidékek - magával ragadó. Nincsenek töltelék fejezetek, kellemesen elegyedik a szabadtéri mászkálás és a klasszikus alagutas balra/jobbra típusú közlekedés. A könyv során végre társaink is lesznek és nem csak néhány alibi fejezetpont erejéig, hanem markánsan kapcsolódnak is a történethez. Ilyesmit hiányoltunk eddig, most ezt is megkaptuk.
A szörnyek tekintetében nem kimondottan kreatív a felhozatal, csupa ezerszer látott és levágott példány áll az utunkba. Megemlíteném az indokolatlanul magas 12-es ügyességű madárembert, aki ráadásul csak egy teljesen random szörny, ez elég durva szerintem egy ilyen mezei monsztához, 12-es ügyességgel leginkább főellenségek szoktak ugrálni ( vagy persze mi, a kalandor…)
A kaland nehézsége pontosan a kedvemre való. Néhány esetben nyilván szerencsésnek kell lennünk, hogy jó helyen haladva megtaláljuk azt a néhány kötelező tárgyat, ami életbevágó, de egy Halállabirintus, vagy akár egy Káosz fellegvára után könnyűnek mondható. Ennél nehezebb ne is legyen egy könyv véleményem szerint, legyenek zsákutcák, legyenek nehezítő tényezők, de minél minimálisabb számú a ha nem balra megyek itt, hanem jobbra, mert ott találom meg pl. a rovásírásos botot fejezet, annál jobb. (A későbbi írók közül pont emiatt szeretem Keith Martint, mert ő általában alternatívákat kínál, nem kizárólagos tárgyakat, de igazságtalan valamilyen szinten az összehasonlítás, hiszen neki már volt lehetősége mihez képest fejlődni)
Mint említettem, nehezen tudom eldönteni, hogy jobb ez a könyv, mint a Halállabirintus? Végül úgy döntöttem, hogy ha csak fél ponttal is, de igen, jobb, mert annyira sok ebben a kalandban a pozitívum, a mű szinte egésze alatt kitűnő hangulat, a társaink megfelelő módon szerepeltetése, a megfelelő nehézségi szint eltalálása, hogy megérdemel
10/9,5 pontot
© Reactor
[b]Borító[/b]
Szépen néz ki, de egy eléggé jellegtelen epizódot mutat be a könyvből…amikor a Hóboszorkány szelleme megjelenik az üveggömbben, bejön egy Ork, és a csajszi poénból elkezdi fojtogatni. Egy egészalakos képnek valahogy jobban örültem volna.
[b]Grafikák[/b]
Leszámítva a spagetti-hajakat, egészen szép munkák, egy-két kivétellel. A Yeti olyan pofát vág a rajzon, mintha épp megmenteni készülne szerencsétlen prémvadászt ahelyett, hogy megölné. A Hóboszorkány arcképe se valami fúdenagy durranás, lehetett volna ennél jobbat csinálni sokkal.
[b]Történet[/b]
Elég frappáns megoldás: először szó sincs arról, hogy mi felkutatjuk a Hóboszorkányt, csupán azért küldenek minket, hogy a Yeti nevű vérszomjas fenevadat megöljük, és kapnánk 50 aranyat. Aztán miután megöltük, a haldokló prémvadász bíz meg minket a feladattal, hogy csináljuk már ki a Hóboszorkányt. Oké, valahogy ezt is megoldjuk. A végső küldetés pedig, hogy a barlangokban magunkra szedett átoktól megszabaduljunk a Gyógyító segítségével. Bevallom, még engem is meglepett ez a sok fordulat…arra gondoltam, ez is ilyen tipikus „megölted a főellenséget, hős van, mindenki nagyonnagyon szeret téged” tészta lesz, de kellemesen csalódtam…
[b]Nehézség[/b]
Abszolúte nem nehéz, ha az ember szorgalmasan átkutat mindent, és benéz mindenhová. Létfontosságú tárgy csak három van – a rovásírásos bot, a fokhagyma, és az Egészség itala – viszont érdemes összelopkodni mindenfélét, amit találunk, mert a kaland második és harmadik részében elég sokminden múlik azon, van-e nálunk gyertya, ezüsttárgy, vagy sárkánytojás. A szörnyetegek se túl erősek, a Hóboszorkánnyal meg se kell küzdeni, egész egyszerűen leszúrom a bottal, oszt kész. A szellemével már nehezebb lesz elbánni, de ott sem kerül sor semmiféle harcra. Egy-két kivételtől eltekintve kommersz szörnyetegeket kell eltakarítani az útból…Goblinok, Zombik, vademberek, kentaurok, úgyhogy tényleg a könnyebb könyvek közé sorolhatnám.
[b]Főellenség[/b]
Maximum a Yeti, mivel a Hóboszival nem kell megküzdeni, a Halálvarázslatot meg csak a Gyógyító tudja megtörni.
[b]Ami tetszett[/b]
Eddig még nem volt ilyen havas-jegeces kalandkönyvben részem, úgyhogy ez – akkor még – eléggé kiaknázatlan terület volt. Amint már írtam, a könyv nem arra összpontosította minden erejét, hogy öld meg a főellenséget, oszt te vagy a király, hanem előtte és utána újabb feladatok, és mindenféle komplikációk adódtak – csak akkor ér véget sikeresen a könyv, ha kigyógyultál a Halálvarázslatból. Itt is vannak segítőtársaid, mindjárt egyenest kettő. Mondhatni, a könyv harmadik része időre megy…kétségbeesetten keresni kell a Gyógyítót, mielőtt a Halálvarázs végez a játékossal, és természetesen útközben mindenféle egyéb figurákba botlunk, akik sajnos egyik sem a Gyógyító. A Hóboszi aranyát itt végre ellophattuk, jól megtollasodhattunk belőle, és az egyéb úton-módon szerzett tárgyainknak is nagy hasznát vehettük a nehéz helyzetekben. Végül, de nem utolsósorban, a halálpontok is igen el lettek találva…228. és 191. az abszolút favorit!
[b]És ami nem[/b]
Elég sokminden volt, ami keményen el lett fuserálva ebben a könyvben. Kezdjük azzal, hogy ez is tömve van fordítási slendriánságokkal…belépek a szobába, és azt látom, hogy egy Neander-völgyivel ordítozik. Ki ordítozik és miért? A fejezetpont fele nincs lefordítva. Mellesleg hogy kerül egy távoli bolygó távoli helyszínére egy Neander-völgyi? Nem lehetett volna csak simán ősember, oszt kész?
Szóval elég sok a durva fordítási hiba, nem tudok szemet hunyni ezek fölött, a Levegő Elem is eredetileg Levegő Elementál kellene, hogy legyen.
A Hóboszorkány szellemével való leszámolás meg…hadd ne kelljen minősítenem. A Nagy Küzdelem annyiból áll, hogy elkezdek a szellemével kő-papír-ollózni mindenféle kis fémlapocskával, és én természetesen nem nyerhetek! De ha mégis, akkor ő önként fogja magát, és meghal. Most erre mit mondja? Siralmas egy megoldás. Persze a gömbjét nem lehet se szétvágni, se eltörni, se semmi.
Jellemző a könyvre az is, hogy roppant merev a gondolkodása. A Yeti megölése után nem vihettem magammal a dárdát, helyette tőrökkel dobálva kellett eltalálnom egy ajtónyitó gombot. A rézgyűrűt se használhattam a Hóboszorkány ellen, a játék csak a Fehér sárkánynál engedélyezi, hogy egy harcost hívjak segítségül vele. Az ilyesmik annyira tönkre tudják tenni az egyébként jól felépített kalandot, hogy csak na. És egyébként miért nem kínálta fel a könyv a lehetőséget, hogy a Yeti megölése után hazamenjek? Máris nem kellene foglalkozni a Hóboszorkánnyal, meg se átkozódunk, de így is kapunk 50 aranyat.
Ami szó szerint a halálom egy kalandjáték-könyvben, az az a nevetséges mozgószabály, hogy „ha ezt meg azt a tárgyat magaddal viszed, cserébe itt kell hagynod a hátizsákodból egy másik tárgyat”. Nem szeretem az ilyet, nagyon nem szeretem. Ezenkívül hiába van két társam is, gyakorlatilag végig teljesen passzív szerepet töltenek be, mintha csak a lábamra csomózott ólomgolyók lennének. Ezenkívül mindkét társam segghülye. Megölöm a Hóboszit, elkezdenek örvendezni, hogy végre levehetik az engedelmesség nyakláncát, erre a Hóboszi szellemével való eposzba illő küzdelem alatt még mindig rajtuk van…nagyon nincsen átgondolva ez a könyv, és ennek bizony az olvasó látja kárát.
Szépen néz ki, de egy eléggé jellegtelen epizódot mutat be a könyvből…amikor a Hóboszorkány szelleme megjelenik az üveggömbben, bejön egy Ork, és a csajszi poénból elkezdi fojtogatni. Egy egészalakos képnek valahogy jobban örültem volna.
[b]Grafikák[/b]
Leszámítva a spagetti-hajakat, egészen szép munkák, egy-két kivétellel. A Yeti olyan pofát vág a rajzon, mintha épp megmenteni készülne szerencsétlen prémvadászt ahelyett, hogy megölné. A Hóboszorkány arcképe se valami fúdenagy durranás, lehetett volna ennél jobbat csinálni sokkal.
[b]Történet[/b]
Elég frappáns megoldás: először szó sincs arról, hogy mi felkutatjuk a Hóboszorkányt, csupán azért küldenek minket, hogy a Yeti nevű vérszomjas fenevadat megöljük, és kapnánk 50 aranyat. Aztán miután megöltük, a haldokló prémvadász bíz meg minket a feladattal, hogy csináljuk már ki a Hóboszorkányt. Oké, valahogy ezt is megoldjuk. A végső küldetés pedig, hogy a barlangokban magunkra szedett átoktól megszabaduljunk a Gyógyító segítségével. Bevallom, még engem is meglepett ez a sok fordulat…arra gondoltam, ez is ilyen tipikus „megölted a főellenséget, hős van, mindenki nagyonnagyon szeret téged” tészta lesz, de kellemesen csalódtam…
[b]Nehézség[/b]
Abszolúte nem nehéz, ha az ember szorgalmasan átkutat mindent, és benéz mindenhová. Létfontosságú tárgy csak három van – a rovásírásos bot, a fokhagyma, és az Egészség itala – viszont érdemes összelopkodni mindenfélét, amit találunk, mert a kaland második és harmadik részében elég sokminden múlik azon, van-e nálunk gyertya, ezüsttárgy, vagy sárkánytojás. A szörnyetegek se túl erősek, a Hóboszorkánnyal meg se kell küzdeni, egész egyszerűen leszúrom a bottal, oszt kész. A szellemével már nehezebb lesz elbánni, de ott sem kerül sor semmiféle harcra. Egy-két kivételtől eltekintve kommersz szörnyetegeket kell eltakarítani az útból…Goblinok, Zombik, vademberek, kentaurok, úgyhogy tényleg a könnyebb könyvek közé sorolhatnám.
[b]Főellenség[/b]
Maximum a Yeti, mivel a Hóboszival nem kell megküzdeni, a Halálvarázslatot meg csak a Gyógyító tudja megtörni.
[b]Ami tetszett[/b]
Eddig még nem volt ilyen havas-jegeces kalandkönyvben részem, úgyhogy ez – akkor még – eléggé kiaknázatlan terület volt. Amint már írtam, a könyv nem arra összpontosította minden erejét, hogy öld meg a főellenséget, oszt te vagy a király, hanem előtte és utána újabb feladatok, és mindenféle komplikációk adódtak – csak akkor ér véget sikeresen a könyv, ha kigyógyultál a Halálvarázslatból. Itt is vannak segítőtársaid, mindjárt egyenest kettő. Mondhatni, a könyv harmadik része időre megy…kétségbeesetten keresni kell a Gyógyítót, mielőtt a Halálvarázs végez a játékossal, és természetesen útközben mindenféle egyéb figurákba botlunk, akik sajnos egyik sem a Gyógyító. A Hóboszi aranyát itt végre ellophattuk, jól megtollasodhattunk belőle, és az egyéb úton-módon szerzett tárgyainknak is nagy hasznát vehettük a nehéz helyzetekben. Végül, de nem utolsósorban, a halálpontok is igen el lettek találva…228. és 191. az abszolút favorit!
[b]És ami nem[/b]
Elég sokminden volt, ami keményen el lett fuserálva ebben a könyvben. Kezdjük azzal, hogy ez is tömve van fordítási slendriánságokkal…belépek a szobába, és azt látom, hogy egy Neander-völgyivel ordítozik. Ki ordítozik és miért? A fejezetpont fele nincs lefordítva. Mellesleg hogy kerül egy távoli bolygó távoli helyszínére egy Neander-völgyi? Nem lehetett volna csak simán ősember, oszt kész?
Szóval elég sok a durva fordítási hiba, nem tudok szemet hunyni ezek fölött, a Levegő Elem is eredetileg Levegő Elementál kellene, hogy legyen.
A Hóboszorkány szellemével való leszámolás meg…hadd ne kelljen minősítenem. A Nagy Küzdelem annyiból áll, hogy elkezdek a szellemével kő-papír-ollózni mindenféle kis fémlapocskával, és én természetesen nem nyerhetek! De ha mégis, akkor ő önként fogja magát, és meghal. Most erre mit mondja? Siralmas egy megoldás. Persze a gömbjét nem lehet se szétvágni, se eltörni, se semmi.
Jellemző a könyvre az is, hogy roppant merev a gondolkodása. A Yeti megölése után nem vihettem magammal a dárdát, helyette tőrökkel dobálva kellett eltalálnom egy ajtónyitó gombot. A rézgyűrűt se használhattam a Hóboszorkány ellen, a játék csak a Fehér sárkánynál engedélyezi, hogy egy harcost hívjak segítségül vele. Az ilyesmik annyira tönkre tudják tenni az egyébként jól felépített kalandot, hogy csak na. És egyébként miért nem kínálta fel a könyv a lehetőséget, hogy a Yeti megölése után hazamenjek? Máris nem kellene foglalkozni a Hóboszorkánnyal, meg se átkozódunk, de így is kapunk 50 aranyat.
Ami szó szerint a halálom egy kalandjáték-könyvben, az az a nevetséges mozgószabály, hogy „ha ezt meg azt a tárgyat magaddal viszed, cserébe itt kell hagynod a hátizsákodból egy másik tárgyat”. Nem szeretem az ilyet, nagyon nem szeretem. Ezenkívül hiába van két társam is, gyakorlatilag végig teljesen passzív szerepet töltenek be, mintha csak a lábamra csomózott ólomgolyók lennének. Ezenkívül mindkét társam segghülye. Megölöm a Hóboszit, elkezdenek örvendezni, hogy végre levehetik az engedelmesség nyakláncát, erre a Hóboszi szellemével való eposzba illő küzdelem alatt még mindig rajtuk van…nagyon nincsen átgondolva ez a könyv, és ennek bizony az olvasó látja kárát.
[b]Design[/b]
Olvadásnak indult jégbetűk (bár akkor inkább fehérnek/átlátszónak kellene lenniük, nem?), és fuldokló goblin harcos. Mondjuk én ekkor még nem tudtam, hogy ez fuldoklás, és az is meglepett, hogy a jóságos arcú nő a varázsgömbben maga a hóboszorkány. Inkább mintha Holle anyót látnánk fiatal éveiben.
[b]Illusztráció[/b]
Különleges és egyedi rajzok jellemzik a könyvet. Érdekes, hogy két illusztrátorról van szó, más műveknél ilyenre nem emlékszem. A képek engem leginkább egyfajta dombor-nyomatokra emlékeztettek, és kifejezetten üdítően hatott a másságuk. A színvonal nagyon egységes, én olyan alkotást nem is láttam, amelyik ne tetszett volna.
[b]Háttértörténet[/b]
A sztori egy a havasokban tanyázó szörny (egy yeti) levadászásával indul, de természetesen bonyolódik majd. Egyszerűen pénzért vállaljuk el a küldetést, majd sikeres elvégzésével a még több pénz reményében vágunk neki a hóboszorkány barlangjainak. Mint oly sokszor, most is kissé gyérnek éreztem a motivációt. Ha hősök vagyunk, és a világ megmentésén fáradozunk, az is gyakran hiteltelennek tűnik, de ha a kincsek szempontjából nézzük, akkor meg olyan, mintha csak az anyagiak érdekelnének minket. Szóval nem árt ezeket a sztorikat egy kicsit személyesebbé tenni… itt ez most nem sikerült.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Eredetiség[/b]
A havas, jeges, fagyos világ nagyon jól „átjön”, szinte csontjainkban érezzük a hideg szelet. A történetben elég szép távot járunk be, így sokféle táj lényeivel összeakadunk a kentauroktól a madáremberekig. A hóboszorkány barlangjaiban az ő szolgái hemzsegnek dögivel, meg hát itt a yeti, aki sokkal inkább aranyosnak néz ki, mint vérszomjasnak… (190.) de már a kaland legelején összefuthatunk egy mamuttal (!), és tetszett az önálló életre kelő gyilkos tőr, ami csak akkor nyugszik meg, ha visszadöfjük az ajtóba.
Eredeti vonás, hogy a főellenséghez minden képzeletet felülmúló gyorsasággal jutunk el, és aztán kiderül, hogy ez a kaland elsősorban nem is az ő megöléséről szól…
[b]Kihívás[/b]
Azzal kezdeném, hogy sok az erős ellenfél. Nemcsak az olyan érthetően tápos figurákról beszélek, mint a boszit őrző fehér sárkány, vagy a félelmetes Éjjeli Vadász, hanem például az egyszeri madárember is durva harcértékekkel bír. Mindenképpen megszerzendő tárgy a kalapács vagy a dzsinn a kristályharcos ellen (aki kikerülhetetlen), a karó a hóboszorkány ellen, egy-két fémlapocska, és később a sötét elf Egészség Itala, ami nélkül kíméletlen gyorsasággal győz le minket a halálvarázs (erről később).
A történet utolsó szakasza igazi túlélő-túrává fajul, amikor is szakaszosan fogynak Életerő pontjaink. Ezt azért elég kemény túlélni, és még csak ezután következnek a Gyógyító próbái…
[b]Főgonosz[/b]
Sajnálom, hogy boszikánk nem lett markánsabb ellenfél. Amikor megpillantjuk őt, kiderül, hogy valójában egy vámpírról van szó, aki persze nem nagyon csípi a fokhagymát, de nem kell feltétlenül rendelkeznünk vele az eliminálásához. Egy karó viszont kell, és ha az megvan, akkor tulajdonképpen harc nélkül végezhetünk vele. Ez kissé csalódást keltő, és ezt érezhette Livingstone is, aki tovább szőtte a csaj szerepét. Szóval már épp kifelé tartunk, amikor a boszi újra felbukkan egy varázsgömbben, éééés… na mit tesz? Na mit? Elkezd velünk kő-papír-ollót játszani! Nem, nem őrültem meg, tényleg ezt teszi. Oké, itt most négyzet-kör-csillag-ról van szó, whatever… Tehát a négyzet üti a kört, a kör a csillagot, a csillag a négyzetet. Ha vannak ilyen lapocskáink (miért voltak ezek szétszórva a barlangban mindenfelé? Könyörgöm, miért???), akkor ki kell választanunk egyet, el kell dugnunk a hátunk mögé, és a boszi mond egy alakzatot. Ha szerencsésen választunk, akkor a hóboszorka megsemmisül a gömbben. De miért???
[b]Hangulat[/b]
Nekem nagyon bejött a könyv vonalvezetése az apróbb bakik mellett is. Olyan apróságokra gondolok, hogy az én példányomban néhány lap fel volt cserélve, vagy az olyan mondatra, amiből hiányzik az alany (106.), vagy hogy nem tudom, a 320-as fejezet milyen kacsáról beszél, vagy hogy egy bizonyos esetben, amikor találunk egy fémlapocskát, a könyv nem tér ki rá, hogy az milyen alakú, és hasonlók…
Az első rész tipikus „barlangolás”, de később hozzánk csapódik Redswift és Stubb, akik abszolút jó arcok. Aztán ellátogatunk Kőhídfalvára, ahol a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16][i]Végzet erdeje[/i][/url] története is megemlítődik (Stubb elindul Gilibran király ellopott kalapácsáért). Végül pedig jön a halálvarázs rész, ami nagyon jól lett megoldva, tényleg érezni a nyomást, hogy muszáj sietnünk, mert a jégbarlangban véletlenül elolvasott pergamen lassan elszívja minden erőnket. Itt bebizonyosodik, hogy nincs szükség különböző flancos pontokra, vagy plusz rubrikákra a kalandlapon, Livingstone egy huszárvágással elintézte: fogy az életerőnk. Ennyi. Épp elég motiváció. Vicces, ahogy a kuruzsló át akar verni minket, és jók a Gyógyító próbái is, a Banshee például önmagában félelmetesebb ellenfél a hóboszorkánynál. A 400. pont pedig kifejezetten szívet melengető lett. Tehát: sokrétű és jó kaland ez! Vágjatok neki!
Olvadásnak indult jégbetűk (bár akkor inkább fehérnek/átlátszónak kellene lenniük, nem?), és fuldokló goblin harcos. Mondjuk én ekkor még nem tudtam, hogy ez fuldoklás, és az is meglepett, hogy a jóságos arcú nő a varázsgömbben maga a hóboszorkány. Inkább mintha Holle anyót látnánk fiatal éveiben.
[b]Illusztráció[/b]
Különleges és egyedi rajzok jellemzik a könyvet. Érdekes, hogy két illusztrátorról van szó, más műveknél ilyenre nem emlékszem. A képek engem leginkább egyfajta dombor-nyomatokra emlékeztettek, és kifejezetten üdítően hatott a másságuk. A színvonal nagyon egységes, én olyan alkotást nem is láttam, amelyik ne tetszett volna.
[b]Háttértörténet[/b]
A sztori egy a havasokban tanyázó szörny (egy yeti) levadászásával indul, de természetesen bonyolódik majd. Egyszerűen pénzért vállaljuk el a küldetést, majd sikeres elvégzésével a még több pénz reményében vágunk neki a hóboszorkány barlangjainak. Mint oly sokszor, most is kissé gyérnek éreztem a motivációt. Ha hősök vagyunk, és a világ megmentésén fáradozunk, az is gyakran hiteltelennek tűnik, de ha a kincsek szempontjából nézzük, akkor meg olyan, mintha csak az anyagiak érdekelnének minket. Szóval nem árt ezeket a sztorikat egy kicsit személyesebbé tenni… itt ez most nem sikerült.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Eredetiség[/b]
A havas, jeges, fagyos világ nagyon jól „átjön”, szinte csontjainkban érezzük a hideg szelet. A történetben elég szép távot járunk be, így sokféle táj lényeivel összeakadunk a kentauroktól a madáremberekig. A hóboszorkány barlangjaiban az ő szolgái hemzsegnek dögivel, meg hát itt a yeti, aki sokkal inkább aranyosnak néz ki, mint vérszomjasnak… (190.) de már a kaland legelején összefuthatunk egy mamuttal (!), és tetszett az önálló életre kelő gyilkos tőr, ami csak akkor nyugszik meg, ha visszadöfjük az ajtóba.
Eredeti vonás, hogy a főellenséghez minden képzeletet felülmúló gyorsasággal jutunk el, és aztán kiderül, hogy ez a kaland elsősorban nem is az ő megöléséről szól…
[b]Kihívás[/b]
Azzal kezdeném, hogy sok az erős ellenfél. Nemcsak az olyan érthetően tápos figurákról beszélek, mint a boszit őrző fehér sárkány, vagy a félelmetes Éjjeli Vadász, hanem például az egyszeri madárember is durva harcértékekkel bír. Mindenképpen megszerzendő tárgy a kalapács vagy a dzsinn a kristályharcos ellen (aki kikerülhetetlen), a karó a hóboszorkány ellen, egy-két fémlapocska, és később a sötét elf Egészség Itala, ami nélkül kíméletlen gyorsasággal győz le minket a halálvarázs (erről később).
A történet utolsó szakasza igazi túlélő-túrává fajul, amikor is szakaszosan fogynak Életerő pontjaink. Ezt azért elég kemény túlélni, és még csak ezután következnek a Gyógyító próbái…
[b]Főgonosz[/b]
Sajnálom, hogy boszikánk nem lett markánsabb ellenfél. Amikor megpillantjuk őt, kiderül, hogy valójában egy vámpírról van szó, aki persze nem nagyon csípi a fokhagymát, de nem kell feltétlenül rendelkeznünk vele az eliminálásához. Egy karó viszont kell, és ha az megvan, akkor tulajdonképpen harc nélkül végezhetünk vele. Ez kissé csalódást keltő, és ezt érezhette Livingstone is, aki tovább szőtte a csaj szerepét. Szóval már épp kifelé tartunk, amikor a boszi újra felbukkan egy varázsgömbben, éééés… na mit tesz? Na mit? Elkezd velünk kő-papír-ollót játszani! Nem, nem őrültem meg, tényleg ezt teszi. Oké, itt most négyzet-kör-csillag-ról van szó, whatever… Tehát a négyzet üti a kört, a kör a csillagot, a csillag a négyzetet. Ha vannak ilyen lapocskáink (miért voltak ezek szétszórva a barlangban mindenfelé? Könyörgöm, miért???), akkor ki kell választanunk egyet, el kell dugnunk a hátunk mögé, és a boszi mond egy alakzatot. Ha szerencsésen választunk, akkor a hóboszorka megsemmisül a gömbben. De miért???
[b]Hangulat[/b]
Nekem nagyon bejött a könyv vonalvezetése az apróbb bakik mellett is. Olyan apróságokra gondolok, hogy az én példányomban néhány lap fel volt cserélve, vagy az olyan mondatra, amiből hiányzik az alany (106.), vagy hogy nem tudom, a 320-as fejezet milyen kacsáról beszél, vagy hogy egy bizonyos esetben, amikor találunk egy fémlapocskát, a könyv nem tér ki rá, hogy az milyen alakú, és hasonlók…
Az első rész tipikus „barlangolás”, de később hozzánk csapódik Redswift és Stubb, akik abszolút jó arcok. Aztán ellátogatunk Kőhídfalvára, ahol a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16][i]Végzet erdeje[/i][/url] története is megemlítődik (Stubb elindul Gilibran király ellopott kalapácsáért). Végül pedig jön a halálvarázs rész, ami nagyon jól lett megoldva, tényleg érezni a nyomást, hogy muszáj sietnünk, mert a jégbarlangban véletlenül elolvasott pergamen lassan elszívja minden erőnket. Itt bebizonyosodik, hogy nincs szükség különböző flancos pontokra, vagy plusz rubrikákra a kalandlapon, Livingstone egy huszárvágással elintézte: fogy az életerőnk. Ennyi. Épp elég motiváció. Vicces, ahogy a kuruzsló át akar verni minket, és jók a Gyógyító próbái is, a Banshee például önmagában félelmetesebb ellenfél a hóboszorkánynál. A 400. pont pedig kifejezetten szívet melengető lett. Tehát: sokrétű és jó kaland ez! Vágjatok neki!
Nem szeretném azon két ember egyikét ostorozni, aki nélkül meg sem született volnt a KJK sorozat, de mindig is úgy éreztem, hogy Ian Livingstone könyvei egy kicsit szárazak. Szeret sok apró dolgot összeszedetni a hőssel, ezek hiányát pedig a legtöbb esetben súlyosan bünteti. A Hóboszorkány barlangjaiban sincs ez másképp, de ez talán nem teljesen az író hibája.
Ettől függetlenül úgy érzem, hogy elég nehézkesre sikeredett a történet, a lezárása pedig elégggé kilóg az egészből. Nem hiszem, hogy rendesen átgondolta volna a történetet. Apróság ugyan, de nekem nem tetszett, hogy időrendileg egy már korábban megjelent könyv előtt játszódik. Csak a fanatikus KJK-rajongóknak ajánlom.
Ettől függetlenül úgy érzem, hogy elég nehézkesre sikeredett a történet, a lezárása pedig elégggé kilóg az egészből. Nem hiszem, hogy rendesen átgondolta volna a történetet. Apróság ugyan, de nekem nem tetszett, hogy időrendileg egy már korábban megjelent könyv előtt játszódik. Csak a fanatikus KJK-rajongóknak ajánlom.
Értékelés: 7 / 10
Ez egy jó kis könyv, melyben egy kicsit más a feladat. Úgy gondolom, mind az írás, mind a képek minősége jó. A belső illusztrációk stílusa ráadásul elég érdekes is. A mű egy része egy különálló minikalandnak indult, és később született meg a döntés, hogy egy teljes, 400 fejezetpontos könyvvé bővítsék ki.
Ennek eredményeképp először végezni kell a Hóboszorkánnyal a barlangjában, majd egy második küldetést is a nyakunkba kell venni (hogy megtudd, mi ez, el kell olvasnod a könyvet). Az eredmény egy egyedülálló, két feladatos küldetés. Most, hogy túlvagyok az olvasásán, úgy sejtem, hogy a barlangban játszódó események alkották az eredeti törtéjnetet, és az azt követő részeket csapták hozzá utólag, hogy összehozzák a végső, 400 pontos hosszt.
Mindettől függetlenül ez egy remek KJK könyv, bár jobban örültem volna neki, ha több teret adtak volna a Boszorkányos vonalnak. Az is egy érdekes csavar a történetben, hogy a főellenség alattvaló nem önszántukból, hanem kényszertől vezérelve szolgálják őt.
Érdemes végigolvasni.
Ennek eredményeképp először végezni kell a Hóboszorkánnyal a barlangjában, majd egy második küldetést is a nyakunkba kell venni (hogy megtudd, mi ez, el kell olvasnod a könyvet). Az eredmény egy egyedülálló, két feladatos küldetés. Most, hogy túlvagyok az olvasásán, úgy sejtem, hogy a barlangban játszódó események alkották az eredeti törtéjnetet, és az azt követő részeket csapták hozzá utólag, hogy összehozzák a végső, 400 pontos hosszt.
Mindettől függetlenül ez egy remek KJK könyv, bár jobban örültem volna neki, ha több teret adtak volna a Boszorkányos vonalnak. Az is egy érdekes csavar a történetben, hogy a főellenség alattvaló nem önszántukból, hanem kényszertől vezérelve szolgálják őt.
Érdemes végigolvasni.
© FireFoX
2015. január 3. 13:28 | Válasz erre | #90
A szövegdoboz alatt a [Makrók] linkre kattintva megjelennek a használható \"rövidítések\". Az [img]-s az, amit keresel.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2015. január 2. 22:33 | Válasz erre | #89
Szerintem írj runnernek vagy FireFoxnak, valószínűleg ők meg tudják majd oldani, ha lehetséges.
2015. január 2. 21:54 | Válasz erre | #88
Srácok!Tudna valaki segíteni hogy hogyan tudok ide egy képet belinkelni?(Találtam egy képet egy olyan leányzóról aki a kihagyhatatlan orrkarikával na és persze a megfelelő fantasy ruházatban szerintem tökéletesen elmenne Scharellának!)Előre is kösz!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Scal
2014. november 28. 02:57 | Válasz erre | #87
háát, hogy denevérszárnyai vannak, ez be kell lássam jogos, de annyira mozgalmas az a rajz, hogy ezt megbocsátom nekik. Lehet így fejlődtek, és akkor már legyen inkább sárkányszárny.
a Pterodactylus is bőrszárnyú volt, mégis inkább madárra hajaz, szerintem ez is hasonló eset
amúgy a régi rajzokban, ebben is nagyon bírom,l hogy bár egy egész alakos rajz van, mivel NÉGY-et írtak, négy is van lerajzolva, gyíkkirályban is ha hat pigemust írnak, meg van rajzolva mind a hat, ha 12 fejvadászt, a 12. arca is ott van a háttérben, nagyon szeretem az ilyen pontosságot
a Pterodactylus is bőrszárnyú volt, mégis inkább madárra hajaz, szerintem ez is hasonló eset
amúgy a régi rajzokban, ebben is nagyon bírom,l hogy bár egy egész alakos rajz van, mivel NÉGY-et írtak, négy is van lerajzolva, gyíkkirályban is ha hat pigemust írnak, meg van rajzolva mind a hat, ha 12 fejvadászt, a 12. arca is ott van a háttérben, nagyon szeretem az ilyen pontosságot
2014. november 19. 16:47 | Válasz erre | #86
A könyvben eredetileg ábrázolt madáremberrel csak egy a gond,miért denevérszárnya van?[smiley]fantasy-41[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Zoleeka
2014. november 19. 09:59 | Válasz erre | #85
Egyetértek, tökéletes példája annak, hogy az új nem mindig jobb. :)
© Scal
2014. november 18. 12:32 | Válasz erre | #84
igazán kíváncsi lennék melyik az az 50%-ék :D mert ezek a rajzok egész egyszerűen botrányosan rosszak
Igazából értem miért gondolták, hogy a sok színezés után most totál újakat rajzolnak. Az eddigi színezett rajzokból rendre kiveszett a mélység, az árnyékolás, ami elsősorban annak köszönhető, hogy azt hitték, ha kiszínezik a rajzokat, akkor már jók, hát nem. Legalább ugyanannyit kellett volna velük foglalkozni, bizony ám.
Ennél a kalandnál a tónusok, a kontúrok különösen olyanok, hogy ha színezik akkor az már konvergált volna egy Rembrant rézkarc színezésének barbársága felé.
DE! Sikerülhettek volna ezek a rajzok jól is, HA veszik az időt és fáradtságot. Mint pl. egyes játékok remakeje esetében, pl. Monkey Island 2 tökéletes. Larrí Reloaded, hááát már nem annyira.
Nézzük csak. A régi képen Big Jim egy olyan ember benyomását keltette, aki keveset szól, de akkor súlya van. Akivel nem érdemes cicózni. Itt meg egy csókos szájú télapó a szabad napjaiban.
A Madárember totál félreértés. Az eredeti ezerszer félelmetesebb. Szerintem ILYEN egy madárember. nem pedig, hogy madár feje van, és ember két lábon jár... Az eredeti rajz olyan mint Cronenberg Legye. Épp az benne a hátborzongató, hogy alapjában ember feje van, de éles fogai, meg tollak állnak ki a bőre alól, pfuj.
A kardért nyúló ork talán a legjobb valóban, deee hát az eredeti is jó, ahogy a kínjai ahogy még próbálkozott megfognia kardot beteljesültek és megfagyott. Rajta van minden a képén.
Ash egy Legolas replika itt, az eredetiben lehet nem az a sztereotip gyönyörű elf, de én ilyennek képzelem el az elfelek. Nem tudnám semmihez se hasonlítani ezt a cserzett arcot, nem jut róla eszembe se Indián, s bennszülött, ez egy varázslatos lény, aki egy fantázia világban él.
A halott törpe is vicces, ezzel a kockás péncéllal, mintha a 2003-as Battle for Middle Earth egyik elesett katonája lenne.
A kristályharcos... nézzétek már meg hogy fogja azt a dárdát. ANATÓMIA!!!! Így a középiskolában rajzolnak a kevésbé tehetséges gyerekek. mennyi időt szánhattak ezekre a rajzokra?
A zombi? Akitől gyerekként befostam, azon a beesett hason, a véreres szemeken. Ez meg egy elrajzolt (kikacsintás, ez valójában csak rajz ám ;) borzalom.
A Banshee is jobban sikerült a többinél... DE az eredetit nem mertem fellapozni, annyira szörnyűséges rajz volt. Kísértett álmaimban.
A hófarkasok is vérfagyasztóbbak az eredetiben. Itt olyan pajkosan szökdécselnek, az eredetiben meg látszik, hogy ezek az életedre törtek.
A sárkány egy vicc. Az ősöreg fagysárkány, az állán lévő szakállával ezerszer hangulatosabb volt. Még csak nem is a színe zavar az újban, hanem, hogy semmi stílust, hangulatot, egyediséget nem áraszt.
És ha már totál új rajzokat csinálunk. A Hóboszorkányból miért nem lehetett valami szexi dögöt varázsolni? Ennyi idő után kapunk egy koporsóból kimászó, fejet.
És akkor minden második rajzra még rátettek valami Photosop layert, borzasztó. Az igénytelenség mocsara. Még jó, hogy lehet váltani a régi, meg az új képek között.
Igazából értem miért gondolták, hogy a sok színezés után most totál újakat rajzolnak. Az eddigi színezett rajzokból rendre kiveszett a mélység, az árnyékolás, ami elsősorban annak köszönhető, hogy azt hitték, ha kiszínezik a rajzokat, akkor már jók, hát nem. Legalább ugyanannyit kellett volna velük foglalkozni, bizony ám.
Ennél a kalandnál a tónusok, a kontúrok különösen olyanok, hogy ha színezik akkor az már konvergált volna egy Rembrant rézkarc színezésének barbársága felé.
DE! Sikerülhettek volna ezek a rajzok jól is, HA veszik az időt és fáradtságot. Mint pl. egyes játékok remakeje esetében, pl. Monkey Island 2 tökéletes. Larrí Reloaded, hááát már nem annyira.
Nézzük csak. A régi képen Big Jim egy olyan ember benyomását keltette, aki keveset szól, de akkor súlya van. Akivel nem érdemes cicózni. Itt meg egy csókos szájú télapó a szabad napjaiban.
A Madárember totál félreértés. Az eredeti ezerszer félelmetesebb. Szerintem ILYEN egy madárember. nem pedig, hogy madár feje van, és ember két lábon jár... Az eredeti rajz olyan mint Cronenberg Legye. Épp az benne a hátborzongató, hogy alapjában ember feje van, de éles fogai, meg tollak állnak ki a bőre alól, pfuj.
A kardért nyúló ork talán a legjobb valóban, deee hát az eredeti is jó, ahogy a kínjai ahogy még próbálkozott megfognia kardot beteljesültek és megfagyott. Rajta van minden a képén.
Ash egy Legolas replika itt, az eredetiben lehet nem az a sztereotip gyönyörű elf, de én ilyennek képzelem el az elfelek. Nem tudnám semmihez se hasonlítani ezt a cserzett arcot, nem jut róla eszembe se Indián, s bennszülött, ez egy varázslatos lény, aki egy fantázia világban él.
A halott törpe is vicces, ezzel a kockás péncéllal, mintha a 2003-as Battle for Middle Earth egyik elesett katonája lenne.
A kristályharcos... nézzétek már meg hogy fogja azt a dárdát. ANATÓMIA!!!! Így a középiskolában rajzolnak a kevésbé tehetséges gyerekek. mennyi időt szánhattak ezekre a rajzokra?
A zombi? Akitől gyerekként befostam, azon a beesett hason, a véreres szemeken. Ez meg egy elrajzolt (kikacsintás, ez valójában csak rajz ám ;) borzalom.
A Banshee is jobban sikerült a többinél... DE az eredetit nem mertem fellapozni, annyira szörnyűséges rajz volt. Kísértett álmaimban.
A hófarkasok is vérfagyasztóbbak az eredetiben. Itt olyan pajkosan szökdécselnek, az eredetiben meg látszik, hogy ezek az életedre törtek.
A sárkány egy vicc. Az ősöreg fagysárkány, az állán lévő szakállával ezerszer hangulatosabb volt. Még csak nem is a színe zavar az újban, hanem, hogy semmi stílust, hangulatot, egyediséget nem áraszt.
És ha már totál új rajzokat csinálunk. A Hóboszorkányból miért nem lehetett valami szexi dögöt varázsolni? Ennyi idő után kapunk egy koporsóból kimászó, fejet.
És akkor minden második rajzra még rátettek valami Photosop layert, borzasztó. Az igénytelenség mocsara. Még jó, hogy lehet váltani a régi, meg az új képek között.
2014. november 4. 22:41 | Válasz erre | #83
Lehet tudni valamit a színes illusztrációk készítőjéről?
Vagy csak én siklottam el egy korábbi info felett?
Vagy csak én siklottam el egy korábbi info felett?
2014. október 31. 10:06 | Válasz erre | #82
A színes illusztrációk kapcsán:van néhány tűrhető kép,néhány amelyik még jónak is nevezhető,de összességében rosszabbak mint az eredeti,hagyományos képek!
A kentaurok például miért havas hegyek között vannak?
A madáremberes kép-ami mellesleg egy jobban kivitelezetebb-szintén nem a kalandbeli eseményeknek megfelelően lett megjelenítve!A pegazusos dettó (pedig még az is a jobbak közé tartozik)!
Az illúzionista,a sarlatán,és a goblinok talán még az említetteken kívül amelyek hangulatosabbak,és tetszettek,de pl.a Fehér sárkány-ami itt nem is fehér(!)-,a barbár,és az ember-ork baromira el van rontva!Ez utóbbi kettő talán a legjobban,mert szörnyen aránytalanok,torzak,és még csak nem is hangulatosak!
Gyengébb képek még:a halott törpéig Big Jimet,és a vad dombi embert leszámítva mind;de a kiemelt kettő is csak tűrhető,mintsem jó.Innentől a többi amiről még nem írtam,szintén tűrhetőek.Annyit még hozzá hogy bár az elfes kép mint kép tűrhető,de a magam részéről mégsem ilyennek képzelem Ash-t!Ahogy magát a Hóboszit sem!Az előbbire inkább illik az eredeti könyvábra,az utóbbi pedig okés is lehetne-mint ahogy az új kiadás borítóján szereplő is(és ez méginkább)-ha északi származásának megfelelően szőke lenne a haja.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
A kentaurok például miért havas hegyek között vannak?
A madáremberes kép-ami mellesleg egy jobban kivitelezetebb-szintén nem a kalandbeli eseményeknek megfelelően lett megjelenítve!A pegazusos dettó (pedig még az is a jobbak közé tartozik)!
Az illúzionista,a sarlatán,és a goblinok talán még az említetteken kívül amelyek hangulatosabbak,és tetszettek,de pl.a Fehér sárkány-ami itt nem is fehér(!)-,a barbár,és az ember-ork baromira el van rontva!Ez utóbbi kettő talán a legjobban,mert szörnyen aránytalanok,torzak,és még csak nem is hangulatosak!
Gyengébb képek még:a halott törpéig Big Jimet,és a vad dombi embert leszámítva mind;de a kiemelt kettő is csak tűrhető,mintsem jó.Innentől a többi amiről még nem írtam,szintén tűrhetőek.Annyit még hozzá hogy bár az elfes kép mint kép tűrhető,de a magam részéről mégsem ilyennek képzelem Ash-t!Ahogy magát a Hóboszit sem!Az előbbire inkább illik az eredeti könyvábra,az utóbbi pedig okés is lehetne-mint ahogy az új kiadás borítóján szereplő is(és ez méginkább)-ha északi származásának megfelelően szőke lenne a haja.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Vikky
2014. október 30. 18:31 | Válasz erre | #81
Vegyes az én véleményem is. Van, ami egészen jó (kardért nyúló Ork, Aranyharcos), viszont a hófarkasok valami gyalázatosak... :S Van ilyen is.
2014. október 29. 16:07 | Válasz erre | #80
Figyelemreméltóak a képek. A kardért nyúló halálra fagyott ork azért eléggé ott van a szeren.[smiley]smile[/smiley]
A hófarkasos,a sárkányos, de legfőképpen a pegazusos képeket mintha egy poszterhez álmodta volna meg eredetileg az alkotója.
A hófarkasos,a sárkányos, de legfőképpen a pegazusos képeket mintha egy poszterhez álmodta volna meg eredetileg az alkotója.
© killmaster (Savanyúhas)
2014. október 28. 13:01 | Válasz erre | #79
Ez viszonyítás kérdése, mert hát Einstein óta tudjuk minden relatív! Nyilván ezért érdekes ez a fajta művészet is, mert hát mást látunk szépnek és jónak. Talán a hóboszorkányt itt találták el a legjobban, valahogyan én is így képzelném el őt, ha szembe jönne velem. De szerencséje van neki koporsója, és ott érzi jól magát! (Tény és való nálam is vegyes az összkép, azért 50%-a jobb, mint az eredeti!)
2014. október 28. 12:42 | Válasz erre | #78
Nekem egyáltalán nem jöttek be ezek a színes képek, max. egy pár darab van, ami kb. az elmegy kategória :(
© runner
2014. október 28. 10:27 | Válasz erre | #77
Sajnos kódolás miatt, mindig végig kell játszanom az iPaden ezeket, hogy képernyőfotóval kinyerjem az illusztrációkat.
Most néztem, hogy az eredeti [i]A Hóboszorkány barlangjai[/i] könyvemben a 171-es fejezet után 4 oldal (2 lap) össze van cserélve. Meg is ijedtem, hogy hiányos, de aztán láttam, hogy megkavarták...
Szerintem is vegyes amúgy, vannak nagyon jó képek köztük.
A főhős Te vagy!
Most néztem, hogy az eredeti [i]A Hóboszorkány barlangjai[/i] könyvemben a 171-es fejezet után 4 oldal (2 lap) össze van cserélve. Meg is ijedtem, hogy hiányos, de aztán láttam, hogy megkavarták...
Szerintem is vegyes amúgy, vannak nagyon jó képek köztük.
A főhős Te vagy!
© Zoleeka
2014. október 28. 10:24 | Válasz erre | #76
Nekem nem jöttek be, több nem tetszett, mint tetszett. :( Ebben az esetben az eredeti jobb. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2014. október 28. 09:28 | Válasz erre | #75
Elnézve itt a színes illusztrációkat vannak köztük igazán jók és hajmeresztően bénácskák is. Egyik-másik képen el kellett gondolkodnom vajon kit is ábrázolhat. Azt nem is értem, hogy a fehér sárkány miért nem fehér? Morri, a kovács miért ennyire szögletes? Ash pedig az eredeti képen sokkal jobban festett. De vannak igazán szép képek is, nekem bejöttek nagyon a hófarkasok, a kristályharcos is, és Pegazus sem mutat ám rosszul. Tehát olyan vegyes az összkép. Viszont ha lenne belőle egy színes kiadásom, hát ilyen boldog lennék.[smiley]vigyor[/smiley]
© Scal
2014. augusztus 28. 20:23 | Válasz erre | #74
lehet valaki már írta, de itt rossz a link a színes illusztrációknál, a Lélekrabló fekete fehér képeire mutat
2014. június 19. 16:00 | Válasz erre | #73
Ne is legyen pont annyi, mint a Földön! Éppen ez a lényeg! Meg persze állhatna egy év több vagy akár kevesebb napból is, mint pont 365, meg lehetne több hold is (ld. pl. a MÁGUS-ban), de ezeken tényleg nem fogok kiakadni. Remélem, hogy az eddigiek sem tűntek zavaróan nagy kiakadásnak. Ökológus vagyok, nehéz megtagadnom magam. [smiley]beka3[/smiley]
© Zoleeka
2014. június 19. 15:06 | Válasz erre | #72
Persze érdekességként lehet róla írni, csak nem szabad kiakadni, hogy jaj, ott nem olyan éghajlat van, vagy nem 24 óra egy nap. :)
2014. június 18. 08:54 | Válasz erre | #71
Na jó, lehet, hogy túlzásba estem egy kissé, de hát miért ne lehetne ezen is elmorfondírozni egy kicsit? Mindenkinek más dolog tetszik és más kevésbé ebben az egészben, ennyi az egész. Valamilyen szinten azért csak figyeltek az alkotók is, éppen ezért lehet feltűnőbb egy-egy hiba itt-ott. Éppen ezért is használom a \"hiba\" szót, mert más az, ha meg van indokolva valami (akár mágikus magyarázattal), meg ha odafigyeltek a háttérre is (ld. naptár, ünnepek, évszakok, a Beltenger szeizmikus eredetű, a Földközi-tengeréhez némileg hasonló kialakulásának leírása a Titán-ban(!) stb.). A mágia sem ennyire korlátlan, még a Titánon sem, és bevallom, hogy nekem annál ütősebb egy-egy sztori, minél inkább átélhető részleteiben. Például jobban bejönnek hangulatilag azok az elemek, ahol nem kell túl sok monster és/vagy varázslat egy-egy hangulat/szituáció kialakulásához, mert - az adott keretek között persze, de - valahogy \"hihetőbb\", és emiatt átélhetőbb, már-már \"valóságosabb\" hatású és ezért jobban is hat rám, mint egy, a \"valóságban\" (már amennyire valóságos pl. egy ork ügyességén vagy életerején elmélkedni mondjuk egy trogloditáéhoz viszonyítva[smiley]bohoc[/smiley]) teljesen lehetetlen helyzet, ami azért persze szintén hiányozna, ha nem lenne! Elvégre, ahogy te is írod, mégiscsak fantasy-ről beszélünk. Ez persze teljesen szubjektív okfejtés, és nem szeretnék túlontúl szőrszálhasogató lenni vagy ilyesmi. [smiley]wow3[/smiley] De lehet, hogy tényleg megölték a fantáziám, de akkor meg annál nagyobb szükségem van a fantasy-re, höhö. [smiley]heureka[/smiley]
© Zoleeka
2014. június 18. 08:42 | Válasz erre | #70
Szerintem meg butaság erre ennyi időt pazarolni. [smiley]buck[/smiley] Fantasy-ról van szó, nem? Ahol vannak orkok, tündék, manók, szörnyek, mágia, etc...akkor miért pont az időjárásnak kellene olyannak lenni, mint a valóságban? [smiley]ejnye1[/smiley] Egyeseknek nincs itt fantáziájuk. [smiley]eplus2[/smiley]
© Anry
2014. június 17. 18:45 | Válasz erre | #69
Ha már az időjárást nézzük, akkor egyéb dolgok is a képbe jönnek. Van itt nekünk néhány igen gonosz, nagy hatalmú teremtményünk, melyek közül a többség igen erős mágiával bír, így meg sem kottyanna nekik egész kontinensek időjárásába belenyúlkálni. Vagy ott van pl. a Vihargyilkos időjárás-manipuláló gépezete, amivel szintén jól össze lehet kavarni a dolgokat. Ilyen közegben szerintem mázli, ha egy adott ponton lévő helynek hosszú időkig állandó az időjárása. :D
2014. június 16. 20:04 | Válasz erre | #68
Miért is ne? A rajongó legyen igényes! [smiley]fogmosas[/smiley]
© marczy
2014. június 16. 18:01 | Válasz erre | #67
A végén még a klimatikus viszonyok alapján rekonstruáljátok a Titán domborzatát, sőt a csillagászati viszonyait is...
2014. június 16. 15:14 | Válasz erre | #66
Szerintem a könyvek írói nem igazán bonyolódtak bele efféle időjárási-éghajlati kérdésekbe. Talán ha eszükbe is jutott ezen gondolkodni, joggal hihették azt, hogy a könyvek célközönsége (10-14? éves korosztály) nem foglalkozik ilyesmivel (valljuk be, minket sem izgattak ilyen dolgok anno.
Aztán meg, ha jól emlékszem, a Titánban szerepel valami ilyesmi: „A tudósok és bölcsek minden próbálkozása ellenére a Titán időjárása bosszantóan kiszámíthatatlan.”
Talán ez megmagyaráz mindent! [smiley]awink[/smiley]
Aztán meg, ha jól emlékszem, a Titánban szerepel valami ilyesmi: „A tudósok és bölcsek minden próbálkozása ellenére a Titán időjárása bosszantóan kiszámíthatatlan.”
Talán ez megmagyaráz mindent! [smiley]awink[/smiley]
2014. június 16. 13:12 | Válasz erre | #65
Én sem azért mondtam, mintha nem értenék egyet veled, csak nem jól fogalmaztam. Elnézést. Nem veled kötözködöm, hanem csak úgy magammal harcolok, meg próbálom magamnak megmagyarázni a magyarázhatatlant. Igazából a legjobb példa talán tényleg a Pusztítás Maszkjai, az is feltűnt már. Ordít róla, hogy nem a trópusokra és pláne nem a déli félgömbre íródott. Hogy a Skorpiók Mocsarának fenyveseiről és farkasairól, a Gyíkkirály Szigetének dzsungeleiről vagy éppen nagy kedvencem, a Vértengerek vidékének klimatikus furcsaságairól ne is ejtsünk szót. A Pusztítás Maszkjaiban tényleg nagyon érződik a kezdeti, \"eredeti\", és az utólagos, \"globális\" koncepció ellentéte, legjobban talán éppen az általad leírt északkelet-khuli, egyenlítő közeli viszonylatban. Szinte már bájos, ahogy olyanokat erőltettek bele utólag, mint hogy \"örökzöld erdőben\" mész a Holt-tó mellett Arionból észak felé tartva, de aztán meg almafát találsz a hegyen felfelé, ami egyrészt hogy kerül oda és trópusokon élő hősünk is honnan ismeri egyáltalán, meg milyen magasságban vagyunk éppen tengerszint felett stb. stb. Ez szerintem is jóval visszatetszőbb, mint a Hóboszis helyzet, ami miért ne lehetne pl. késő ősszel akár? Nekem is nem egy puzzle-om ábrázol őszi alpesi tájat havas hegycsúcsokkal és gyönyörű, színes-lombos erdőkkel a völgyben! Csak egy kicsi odafigyelés kellett volna a történetíróknak, akár utólag, és ezeket a problémákat akár könnyen orvosolni is lehetett volna. Talán még most sem késő belenyúlni a zagoros team fordítása vagy átszerkesztése apropóján... Vagy ez már szentségtörés lenne? Jelenleg igazából szerintem is csak meddő okoskodás lenne vitát nyitni ebben a klímakérdésben, de ez most valahogy kikívánkozott a Hóboszorkány kapcsán. Sorry. (Legalább beszélgethetek a témában valakivel.)
2014. június 16. 12:36 | Válasz erre | #64
Egyrészt egy szóval sem említettem hogy Allansiának eme történet által kiemelt helyszíneinek bármelyike szubtrópusi volna,csak példaként hoztam fel hogy akár szubtrópusi(sőt,akár trópusi)közegben is simán előfordulhat hideg és hó,ha megvannak hozzá a kellően magas hegyek!A Titán ezen világrésze pedig nagyon is egy Európához hasonló mérsékelt éghajlatra enged következtetni,ahol a hideg,havas magashegységek még kevésbé évszakhoz kötöttek!Ilyen szempontból semmilyen hiba sincs a kalandban!
Másrészt,mindezek ellenére a Titán egyik komolyabb gondjainak egyike a klímák logikus elhelyezkedése a bolygón,ha az itt játszódó kalandok mindegyikét nézzük!
Mivel Allansia koncepciója Livingstone részéről kicsit hamarabb kialakult mint a Titán többi,utólag hozzádobott,és kialakított része,ott mondhatni rendben vannak úgy ahogy az ilyen jellegű dolgok,de összességében a Titánon egyáltalán nincsenek!
Ilyen szempontból ezért kár is ezt lekövetni!És ha már itt tartok,írok is erre egy szemléletesebb példát:A pusztítás maszkjai!Ott is felismerhetően egy európai közegben játszódik a sztori,de ott eleve rossz helyre van klíma szempontjából elhelyezve a helyszín,mivel északi része logikusan nézve a Titán egyenlítőjéhez közeli.És abban a kalandban éppen észak felé haladva jutsz hideg,havas terepre,bár igaz ott is hegyek között.Ettől függetlenül az általad felhozott klímaprobléma ott jobban kidomborodik!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Másrészt,mindezek ellenére a Titán egyik komolyabb gondjainak egyike a klímák logikus elhelyezkedése a bolygón,ha az itt játszódó kalandok mindegyikét nézzük!
Mivel Allansia koncepciója Livingstone részéről kicsit hamarabb kialakult mint a Titán többi,utólag hozzádobott,és kialakított része,ott mondhatni rendben vannak úgy ahogy az ilyen jellegű dolgok,de összességében a Titánon egyáltalán nincsenek!
Ilyen szempontból ezért kár is ezt lekövetni!És ha már itt tartok,írok is erre egy szemléletesebb példát:A pusztítás maszkjai!Ott is felismerhetően egy európai közegben játszódik a sztori,de ott eleve rossz helyre van klíma szempontjából elhelyezve a helyszín,mivel északi része logikusan nézve a Titán egyenlítőjéhez közeli.És abban a kalandban éppen észak felé haladva jutsz hideg,havas terepre,bár igaz ott is hegyek között.Ettől függetlenül az általad felhozott klímaprobléma ott jobban kidomborodik!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2014. június 16. 09:33 | Válasz erre | #63
Igazad van, csak a történet elején valami olyasmi rémlik, hogy \"Allansiában a tél mindig hideg és kemény.\" Azért a Jégujj-hegység földrajzi szélességének környéke szerintem nagyon nem szubtrópus!! Pl. a tőle jóval délebbre fekvő Feketehomok kikötőt vagy a Fekete Erdőt sem nevezném még mediterrán éghajlatúnak sem, pedig hát ezekhez déli irányban már elég közel van a Koponyák Sivataga vagy éppen az erősen (szub?)tropikus klímájú Tűz sziget is! A Jégujj-hegységtől északra pedig már az állandóan fagyott Fagyfennsík fekszik, ha jól látom. Nekem meg külön tetszik, hogy itt szerephez jut(hat)nak végre az évszakok is. Lehet, hogy csak amiatt jutott eszembe ezen lamentálni? [smiley]fejvakaras[/smiley]
2014. június 16. 08:53 | Válasz erre | #62
Lényegében teljesen mindegy milyen évszak van,mert a havas táj nem havasra történő felcserélődése az miatt van hogy jócskán déli irányban kell haladni,és ráadásul hegyekből!
Gondolj bele,hogy pl.a Himalája hideg és havas területei közül is viszonylag hamar meleg,hómentes helyekre lehet eljutni dél felé haladva!Ráadásul az szubtrópusi közeg,és mégis minden évszakban van hó.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Gondolj bele,hogy pl.a Himalája hideg és havas területei közül is viszonylag hamar meleg,hómentes helyekre lehet eljutni dél felé haladva!Ráadásul az szubtrópusi közeg,és mégis minden évszakban van hó.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2014. június 16. 08:45 | Válasz erre | #61
Egy kötözködő, kíváncsiskodó kérdés: ennek a téli(?) kalandnak a legnagyobb különlegessége a hideg évszakban történés. Nagy hó, hegyek, mammut, jeti, hófarkasok, jégbarlangok etc. Ez nekem is nagyon tetszett benne, nanáhogy, de miután legyőztük a szemrevaló Hóboszorkány szellemét is, és csodával határos módon kijutunk a Kristály Barlangokból, sőt, nem sokkal később a hegyek közül is, a Pagan síkságon már lombos fákkal, abszolúte hó- és fagymentes tájjal találkozunk, ha jól rémlik. Igazából nem is lenne ezzel nagy baj, csak valahogy éles a váltás, és bizony elgondolkodtam azon (nem tudom, ez felmerült-e már itt régebben), hogy akkor hogy is van ez? Ősszel, vagy tavasszal játszódik a dolog tulajdonképpen? Most éppen az ősz, pl. Megbújás hava látszik valószínűbbnek, több apróbb-nagyobb jel alapján is, bár tudom, ez nem lényegi kérdés a történet szempontjából. Azért szórakoztató ezen is gondolkodni, mert nekem ez is nagyon bejövős ennél a sztorinál. Meg hát, itt a Földön is az ősz a kedvenc évszakom.
Nektek mi a véleményetek?
Nektek mi a véleményetek?
© killmaster (Savanyúhas)
2014. április 15. 20:45 | Válasz erre | #60
Természetesen a Csontpusztában! Ott is élnek primitív népek. De a Tűzhegy varázslójában is szerepelnek neander-völgyi ősemberek. Egyébként nekem az a véleményem, hogy akadnak itt \"kacifántosabb\" elnevezésű teremtmények, akikről a fene sem tudja honnan jöttek, és az elnevezésükkor a szerző valószínűleg rákönyökölt a billentyűzetre, és az eredmény ez lett! A hóboszorkány barlangjai egy Livinstone-klasszikus még a maga kis gyermeteg hibáival is. Kezdőknek is ajánlott kaland, már csak a fordulatai miatt is! [smiley]wink[/smiley]
© alexis
2014. április 15. 16:41 | Válasz erre | #59
Nekem az tetszik,hogy annyi tájon át végigvisz,komplett térképet lehetne rajzolni a bejárt területről.Kár,hogy Fangban nem lehetett megszállni,akár belekukkantani a Tűzhegybe....Az is ötletes,hogy nem úgy indul a történet,hogy a Hóboszorkányhoz megyünk,hanem van saját kis felvezető sztorink...A rajzok miatt viszont csak ritkán nyitom ki a könyvet.Nálam úgy fest,sokat számít a történet \"átvételében\" az illusztrációk minősége...Hát,itt túl szögletesek,mit szépítsük,taszítanak.A Neander-völgyit sem értem,a Titán mely részén lehet?Jobb lett volna simán ősember.
2013. október 9. 11:02 | Válasz erre | #58
Nekem is az elsők között volt, és szerintem is ez az egyik legjobb hangulatú KJK könyv a Varázsló Kriptájával és a Bajnokok Próbájával egyetemben.
Amikor például gyerekként azt olvastam, hogy Redswift a halálvarázst olvasta fel és ez utólag derül ki, ez nekem a legnagyobb drámával felérő csattanó volt.
Azt viszont még mindig nem tudtam eldönteni, hogy a Kristályharcos problémára mi a megoldás. Szándékosan ott kell hagyni a fegyvereket a kunyhóban az elején, hogy előhívhasd a Dzsinnt, vagy választhatod azt is ,hogy csak a kalapácsot hagyod ott? Esetleg választhatsz, hogy megküzdesz vele vagy segítségül hívod a dzsinnt?
(Korábban L'Bastin)
Amikor például gyerekként azt olvastam, hogy Redswift a halálvarázst olvasta fel és ez utólag derül ki, ez nekem a legnagyobb drámával felérő csattanó volt.
Azt viszont még mindig nem tudtam eldönteni, hogy a Kristályharcos problémára mi a megoldás. Szándékosan ott kell hagyni a fegyvereket a kunyhóban az elején, hogy előhívhasd a Dzsinnt, vagy választhatod azt is ,hogy csak a kalapácsot hagyod ott? Esetleg választhatsz, hogy megküzdesz vele vagy segítségül hívod a dzsinnt?
(Korábban L'Bastin)
© peavey
2012. november 1. 09:31 | Válasz erre | #57
Az első saját KJK könyvem volt. Szeretem a hangulatát meg a szögletes grafikákat benne, és átérezhető az a nyomasztó érzés, hogy haldokolsz, és egyre nehezebb a gyógyulás felé törekedned.
Az kissé fura volt, hogy a madárembereket majdnem nehezebb legyőzni, mint a Hóboszorkány egyik-másik elit harcosát [smiley]miaz[/smiley]
Az kissé fura volt, hogy a madárembereket majdnem nehezebb legyőzni, mint a Hóboszorkány egyik-másik elit harcosát [smiley]miaz[/smiley]
2012. szeptember 9. 22:19 | Válasz erre | #56
[smiley]eljen[/smiley]
© taffer
2012. szeptember 9. 22:17 | Válasz erre | #55
Gyerekkoromban ez volt az egyik kedvencem. Amikor lett PC-m, elkezdtem megírni számítógépre, de amikor a forráskód elérte a 64K-t, a DOS-os QBasic-kel nem lehetett folytatni a programot :(
A \"hibák\" meg valóban ízlések és pofonok kérdése. A neandervölgyi engem sem zavart, mert nekem nem földrajzilag, hanem vizuálisan segített elképzelni a lényt.
Az itt erőltetett \"elementál\" szó viszont kifejezetten zavarna egy fordításban. Ilyen magyar szó nincs. És nagyon röhejesnek találom, hogy a könyv hibalistája (főleg a Gyíkkirálynál) a valóban ordas hibákat nem tartalmazza, azt viszont minden mennyiségben, hogy pl. a Víziszörny helyett Víz Elementált kéne írni. Hát nem. Akkor már inkább legyen úgy, mint a Hóboszorkányban szereplő Levegő Elem. Az ember így is pontosan azt fogja érteni alatta, amit kell: egy lényt, aminek elemi lényege a levegő.
A \"hibák\" meg valóban ízlések és pofonok kérdése. A neandervölgyi engem sem zavart, mert nekem nem földrajzilag, hanem vizuálisan segített elképzelni a lényt.
Az itt erőltetett \"elementál\" szó viszont kifejezetten zavarna egy fordításban. Ilyen magyar szó nincs. És nagyon röhejesnek találom, hogy a könyv hibalistája (főleg a Gyíkkirálynál) a valóban ordas hibákat nem tartalmazza, azt viszont minden mennyiségben, hogy pl. a Víziszörny helyett Víz Elementált kéne írni. Hát nem. Akkor már inkább legyen úgy, mint a Hóboszorkányban szereplő Levegő Elem. Az ember így is pontosan azt fogja érteni alatta, amit kell: egy lényt, aminek elemi lényege a levegő.
2012. június 8. 17:08 | Válasz erre | #54
Nekem is az első vót.[smiley]vigyor3[/smiley]
© marczy
2012. június 8. 16:29 | Válasz erre | #53
a _pajzán_ Toldiról nem is beszélve... Ég a napmelegtől a kopár sík sz@rja...
(Ja amúgy _ez_, vagyis a Hóboszi volt az első KJK, amit végigvittem.)
(Ja amúgy _ez_, vagyis a Hóboszi volt az első KJK, amit végigvittem.)
2012. június 8. 13:51 | Válasz erre | #52
[smiley]eljen[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. június 8. 10:45 | Válasz erre | #51
Érdekes dolog ez a Halálvarázslat. Ugye Nikodémuszt pl szellemek sújtották vele. Talán ha Livingstone itt is így csinálja meg... Úgy gondolom, a Halálvarázslat is egyfajta átokként működik. Ha elolvasod megfertőződsz. Nyilván hősünk nem tudta elolvasni mi is áll a lapon, de mert megkísérelte, rajta is fogott az átok. Az olvasásnak is meg vannak a maga veszélyei... Van több olyan történet, ahol elolvasol valamiféle rúnás szöveget, és vagy jól sül el a dolog, vagy épp fordítva. Van olyan is hogy neked kell lefordítanod, és van hogy lefordítják neked. Még jó, hogy ilyen halálvarázslat-tekercs nem terem minden bokorban...[smiley]axe[/smiley]
2012. június 8. 10:12 | Válasz erre | #50
És valószínüleg jobb lett volna a film is, mint a Gyűrűk ura :) Aztán megfilmesíthették volna mondjuk a magyar Conan-t, Toldit is egy filmtrilógiában. Majd pedig születhetett volna a B-kategóriás epikus mű is, \"János vitéz vs. Toldi\" filmcímmel :)
© marczy
2012. június 7. 20:13 | Válasz erre | #49
Ravnos, abszolút igazad van, ha a János vitéz angolul íródik, akkor egészen biztosan leelőzte volna A gyűrűk urát...
2012. június 6. 09:55 | Válasz erre | #48
Köszi az infót.
Számomra azért nem (volt) ilyen egyértelmű, mert a könyv szerint csak megpróbáltuk elolvasni a szöveget, melyből egy kukkot sem értettünk, így aztán az elf olvasta el helyettünk; vagyis az irományra kvázi csak \"ránéztünk\". (Valószínüleg nem olvastuk végig, mert az elejeén megállapíthattuk, hogy nagyon nem értjük...) Ilyen formában (ilyen mélységig) a törpe is megtekinthette a pergament, vagyis bőven nézegethette, míg az elf olvasta, illetve amíg mi próbáltuk olvasni. (Ez a történetből persze nem derül ki, tehát lehet, hogy addig valami mással szöszmötölt Stubb.) Ami eléggé ellentmondásossá teszi még az egészet, hogy amikor elválunk a törpétől, akkor az elf már gondterhelten \"sóhajtozik\", de mégse hívja a törpét, hogy tartson velünk a gyógyítót keresni. (Mintha saját maga sem tudná, hogy a törpét érinti-e a halálvarázslat.) /Amúgy ez a fejezetpont kissé zavarosan van megfogalmazva a könyvben./
Számomra azért nem (volt) ilyen egyértelmű, mert a könyv szerint csak megpróbáltuk elolvasni a szöveget, melyből egy kukkot sem értettünk, így aztán az elf olvasta el helyettünk; vagyis az irományra kvázi csak \"ránéztünk\". (Valószínüleg nem olvastuk végig, mert az elejeén megállapíthattuk, hogy nagyon nem értjük...) Ilyen formában (ilyen mélységig) a törpe is megtekinthette a pergament, vagyis bőven nézegethette, míg az elf olvasta, illetve amíg mi próbáltuk olvasni. (Ez a történetből persze nem derül ki, tehát lehet, hogy addig valami mással szöszmötölt Stubb.) Ami eléggé ellentmondásossá teszi még az egészet, hogy amikor elválunk a törpétől, akkor az elf már gondterhelten \"sóhajtozik\", de mégse hívja a törpét, hogy tartson velünk a gyógyítót keresni. (Mintha saját maga sem tudná, hogy a törpét érinti-e a halálvarázslat.) /Amúgy ez a fejezetpont kissé zavarosan van megfogalmazva a könyvben./
© killmaster (Savanyúhas)
2012. június 5. 20:12 | Válasz erre | #47
Csak az elf és te olvastátok a szöveget Stubb nem, így ő ép bőrrel ússza meg a kalandot. Redswiftet te kéred meg rá, hogy olvassa el a pergament, melyet te nem értettél...[smiley]violent[/smiley]
2012. június 5. 16:16 | Válasz erre | #46
Amíg Stubb, a törpe a harci kalapácsot keresgéli, nem halálozik el a halálvarázslat átka miatt?...(Hiszen amikor azt \"megkaptuk\", akkor még mindhárman együtt voltunk, és kizárólag az elf olvasta el a pergamenen a varázslatot.)
Így aztán hiába szeretnénk olyan nagyon viszont átni őt!
Így aztán hiába szeretnénk olyan nagyon viszont átni őt!
2012. január 20. 11:53 | Válasz erre | #45
Mint misztikumot tartalmazó, fiktív világban játszódó történet, azaz fantasy, úgy a Conan ugyanazt a vonulatot képviseli, mint a Gyűrűk ura. Csak a Conan sztorikat úgy definiálják, hogy Hard Fantasy (bizonyos helyeken Heavy Metal Fantasy :D), a Gyűrűk ura pedig High Fantasy. Tehát azonos műfaj, csak más alfaj.
© Ravnos
2012. január 20. 11:08 | Válasz erre | #44
Hát ha a kifejezést nézzük, akkor lehet,h a Gyűrűk Ura az első "fantasy". De szerintem már akár a János vitéz vagy a Csongor és Tünde is az lehetne!
2012. január 18. 20:01 | Válasz erre | #43
[smiley]awink[/smiley]Ismét egy újabb kedvencem!Mintha 1984-ben élte volna Ian a fénykorát ismét alapművet rakott le az asztalra!A borító nem túl sajátos,de hangulatos korrekt munka!Számomra ez azon könyvek egyike ahol az újabb kiadás borítója is üti a szintet,talán egy fokkal még jobb is,nem tudom.A képek viszont kimondottan ütősek szerintem!Sokaktól olvastam hogy zavaróak ezek a vastag "tésztahajak",na én erre magamtól sosem gondoltam!Nálam ez mindig is sajátos rajztechnikának,stílusnak jött le,olyasmi hatást keltve mintha nem is képek hanem faragványok lennének!Ráadásul a könyv jobb pillanataiból ábrázol sokat,látványosabb dögöket kiemelve!Gondoljunk csak a bansheera,a yetire,a jégdémonra,kentaurokra,aranyőrre,stb.!Ian első könyve ahol komolyabb terepet járhatunk be,külön-külön kis kalandmozaikokból kihozva az egész nagyot,és ebben a tekintetben is jól teljesítettek az illusztrátorok,mert minden részből igyekszik ízesebb pillanatokat szemléltetni!(Mondjuk egy mamutot azért megnéztem volna tőlük,vagy Shareelláról egy jobb,egészalakos ábrát,mert pont róla gyengébb lett a kép!A második kiadás borítója ebből a szempontból viszont egész jól összehozott kárpótlás!)A szabályok nem változtak,a nehézségi szint közepes,kb.a halállabirintussal egyező!Keményebb monsták is jönnek itt már szép számmal,de zömükre azért van ellenszer,és nem feltétlen kell mindegyikkel megküzdeni!Megjegyezném hogy a madáremberekkel viszont igen,ami kicsit elcseszett lett szerintem!12-es ügyesség???Mire fel?A másik kettővel így hogy bír el vajon Redswift(ügyesség 9) és Stubb(ügyesség 8)?
Ehhez legalább kell a 10-es,hogy esélye legyen az embernek!
Ettől függetlenül a sztori a már fentebb említett kibővült terep miatt nagyon hangulatos!Itt már érezhetően élővé vált Allansia!Utalnak Fangra,de visszaköszön Kőhídfalva,a Holdkő-dombok,és a Tűzhegy is!Aztán a Halállabirintussal szemben itt már két ideiglenes társunk is van,ráadásul egy elf,és egy törpe!Sőt,bár a helyes végigjátszáshoz nem feltétel,összefuthatunk egy harmadikkal is,aki szintén egy elf,és az előző báttya![smiley]awink[/smiley]És ezek a karakterek is ízesek,amennyire szükséges megszemélyesítettek!Legalább annyira mint Throm a Halállabirintusból!
Szerintem egy nagyon jól kihasznált,valódi fantasy kalandélményt nyújtó könyv ez,azon jelentéktelen hibái ellenére,amelyek itt már felmerültek (neandervölgyi pl.)!A KJK klasszisok egyike!10/10
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Ehhez legalább kell a 10-es,hogy esélye legyen az embernek!
Ettől függetlenül a sztori a már fentebb említett kibővült terep miatt nagyon hangulatos!Itt már érezhetően élővé vált Allansia!Utalnak Fangra,de visszaköszön Kőhídfalva,a Holdkő-dombok,és a Tűzhegy is!Aztán a Halállabirintussal szemben itt már két ideiglenes társunk is van,ráadásul egy elf,és egy törpe!Sőt,bár a helyes végigjátszáshoz nem feltétel,összefuthatunk egy harmadikkal is,aki szintén egy elf,és az előző báttya![smiley]awink[/smiley]És ezek a karakterek is ízesek,amennyire szükséges megszemélyesítettek!Legalább annyira mint Throm a Halállabirintusból!
Szerintem egy nagyon jól kihasznált,valódi fantasy kalandélményt nyújtó könyv ez,azon jelentéktelen hibái ellenére,amelyek itt már felmerültek (neandervölgyi pl.)!A KJK klasszisok egyike!10/10
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. január 16. 20:23 | Válasz erre | #42
Ha jól tudom, akkor Conan hamarabb volt, mint a Gyűrűk Ura, mert az első Conan történet 1932-ben íródott, A Hobbit 1937-ben, a Gyűrűk Ura pedig az 1954-es években jelent meg. Bár lehet rosszul emlékszem :)
2012. január 16. 20:13 | Válasz erre | #41
Ha jó az információm, akkor a Gyűrűk Ura volt az első fantasy, nem?
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)