Zagor.hu
Zagor.hu fórum
20–21. könyv: Hercegek viadala - A Harcos Útja és A Varázsló Útja
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvekről (3)
A nyilvánvaló dolgok

A Hercegek Viadala volt az összefoglaló címe az egyetlen kétjátékos Kaland, Játék, Kockázat könyvnek, melyek még a Puffin adott ki 1986-ban, a sorozat fénykorában. Egyik írójuk az az Andrew Chapman, akinek az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=18]Űr-Orgyilkost[/url], a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=20]A Ketheri Maffiát[/url] és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=7]A Vértengereket[/url] is köszönhetjük, társszerzője pedig Martin Allen, aki az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=22]Égi Fejedelmet[/url] követte el. Utóbbiról nem sokat tudok, csak hogy másik kötete leginkább olyan, mintha Luke Sharp kétes eredetű vegyi anyagokkal beszívva kezdett volna el írni, Andrew Chapmannel kapcsolatban azonban két sztorim is van.

1) A 80-as években, valószínűleg amikor épp ezt a két játékkönyvet vásároltam meg, találkoztam egy nővel a Marion bevásárlóközpont egyik könyvesboltjában Adelaide déli részén, Dél-Ausztráliában, aki azt állította, hogy a fia Kaland, Játék, Kockázat könyveket írt. Az első gondolatom valami ilyesmi volt: "Egy KJK író Adelaide-ban? Aha, persze..."

2) Anatómiát tanultam az Adelaide Egyetemen, és az utolsó évemben megtudtam, hogy a volt barátnőm pszichológia óráján az egyik kitüntetéssel végzett diák a játékkönyveket író Andrew Chapman volt. Akkoriban eléggé eltávolodtam a műfajtól, amerikai bandák harsogó zenéi és szárított tetemek felvagdosása töltötte ki az életemet, de az irígység érzése nagyon bennem volt...

De mindegy is, vissza az értékeléshez. A borítót és a belső illusztrációkat a Varázslat! sorozatot is megszépítő John Blanche készítette, aki ekkoriban már a Games Workshopban is tevékenykedett, a borító belső oldalán található színes képek pedig Dave Andrews tehetségét dícsérik (ugyan sehol nem említik meg, de a stílus is és a sarokban szereplő DA iniciálék is erről árulkodnak). Két könyv volt, melyeket a borító alján lévő alcím különböztetett meg. Az egyik A Harcos Útja, melyen egy fekete hajú, karddal és pajzzsal felszerelt harcos látható láncingben és sisakban, amint épp egy kőkriptából kitörő kísértet-csontvázzal veszi fel a harcot. A másik pedig A Varázsló Útja, melyen egy szőke hajú varázsló látható hosszú bottal a kezében, aki szőrmével borított kék köpenyt és ruhákat visel, és épp három borzalmas banyára készül varázsolni, akik egy tüskés fákkal teli erdő közepén emelkedő kőtalapzaton guggolnak.

Eredetileg a két könyvhöz járt díszdoboz is, melyen barnás, élősködőkkel borított börtönfalak voltak láthatóak (ezek szintén Blanche művei), és amik két oldalán a könyvek borítóinak egy részlete látszott. (Ha feltételezzük, hogy nem hülyültem meg azóta teljesen, akkor A Varázsló Útja volt látjató az elülső oldalon, és A Harcos Útja a hátsón, de könnyen lehet, hogy épp fordított volt a helyzet.) Akkoriban egyedülálló módon mindkét könyv 500 fejezetpont hosszúságú volt, ellentétben a megszokott 400-al, ami már önmagában is ígéretesnek tűnt.

Zaftos részletek

Szinte minden más fantasy témájú hőstől eltérően – akiket mindig név és nem nélkül emlegettek – itt név szerint szerepel mindkét hőst. 16. Gunderbock király, Gundobad városállamának uralokdójának ikerfiait alakíthajtuk ebben a kalandban. Eljött az idő, hogy egyikük a trónra kerüljön azzal, hogy teljesítik a Királyság Próbáját, melynek keretében fel kell kutatniuk Gundobad egyik Szent Gyémántját. A Harcos Útjában Clovisszal, a Harcos-Herceggel játszhatunk, míg A Varázsló Útjában Lotharral, a Varázsoló-Herceggel.

Clovis szinte mindenben megegyezik a korábbi könyvekben felvonultatott, névtelen tucathősökkel: 7–12 közti ügyesség és szerencse, 14–24 közti életerő. Lothar azonban alacsonyabb, 6–10 közti ügyesség ponttal, ellenben 14–24 varázslat ponttal rendelkezik. Összesen 12 Harci Varázslat áll rendelkezésére, melyek mindegyike 1–3 Varázslat pontba kerül (időnként valamivel többe). Harconként csak egy varázslatot használhat, és azokat is csak közvetlenül a csata megkezdése előtt. A Varázslat! sorozat rendszerétől eltérően tetszőlegesen lehet bármelyiket használni, és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárától[/url] vagy [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=5]A Skorpiók Mocsarában[/url] található varázsgolyóktól eltérően akárhányszor használhajtuk mindegyiket, feltéve persze, hogy van elég Varázslat pontunk. A Harci Varázslatok közül hat közvetlenül sebzi az ellenfeleket, három javítja a saját harcértékeinekt, egy mindkét testvér ügyességét megnöveli (feltéve persze, hogy együtt vagytok), egy egy Árnyat idéz meg, aki harcol helyettünk, az utolsó pedig Varázslat pontokért cserébe gyógyít – ezt azonban csak Lothar használhatja, Clovison nincs hatása.

Ezen kívül a kaland bizonyos részein Lothar választhat három további különböző varázsige közül, hogy kiszabaduljon szorult helyzetéből. Ezek a további igék szintén 1–3 Varázslat pontba kerülnek, és bár néhányuk hasonlít a 12 Harci Varázslat valamelyikéhez, mások teljesen egyediek (például a kifordító ige, de erre majd később térünk vissza részletesebben).

A varázslat típusától függetlenül ugyanaz a varázslás menete: le kell vonni a szükséges Varázslat pontokat a jelenlegiből (feltéve, hogy rendelkezünk elegendővel a varázsláshoz), majd dobni kell egy kockával. Ha az eredmény 1–5, a varázslat létrejön, 6-os eredmény esetén azonban felsülsz, és vagy a szokott módon kell folytatni az olvasást (Harci Varázslatok esetében), vagy pedig a sikertelenségnek megfelelő fejezetponton kell folytatni az olvasást (az egyéb igék esetében).

Mindkét hős egy közönséges fegyverrel, egy hátizsákkal és 10 adag élelemmel (melyek a megszokott 4 helyett egyenként 2 elvesztett ÉLETERŐ pontot állítanak vissza) vág neki az útnak. Egyikük sem rendelkezik varázsitallal, azonban mindkettőnek van egy lova és 10 Aranytallérja. A könyvekben szereplő kalandlapok nincsenek túlzsúfolva fölösleges, soha ki nem használt rubrikákkal, csak a legszükségeseb információk szerepelnek rajtuk: életerő, ügyesség, szerencse, (varázslat,) arany, élelmiszerkészlet és jegyzetek és felszerelési tárgyak.

A fenti szokásos tulajdonságokon kívül még két további nagyon fontos dolgot kell folytamatosan nyomon követni: a státuszt és a cselekedetet (melyek számára nincs külön rész fenntartva a kalandlapon, a szabályok azt javasolják, hogy egy közös lapon vezesse ezeket mindkét játékos). Lényegében ezek azok az értékek, melyek a két játékost egymáshoz hangolják a könyvekben, és időnként utasításokat kapnak a játékosok, hogy módosítsák ezek értékeit, jelezve ezzel a kaland haladását. Ha egy játékos módban játszódik a könyv, vagy valamelyik kalandor csúfos véget ér, mindkét érték 1-re módosul, egyébként pedig folyamatosan változnak, jelezve mindkét hős útját, illetve a különleges találkozásokat, melyek az út folyamán történnek. (Anélkül, hogy túl sokat elárulnék, ezek a különleges találkozások lehetőséget adnak rá, hogy kicsit felrázzuk versenytársunk útját.)

Az új könyv illata

Ami a hangulatot illeti, a Hercegek Viadalának egyik legérdekesebb mozzanata az, hogy abban az időben íródtak, amikor az addig megjelent összes Kaland, Játék, Kockázat könyvet igyekeztek összeszedni Titán világára. Igazán érdekes, hogy Marc Gascoigne teljes kudarcot vallott Gundobad és környékének elhelyezésével (bár többen is rámutattak, hogy a borító belső oldalán található térkép és Khul északi partvonala között van némi hasonlóság). Akárhogy is, nagy veszteség ez Titán számára, hisz véleményem szerint Blanche rajzai, a Harci Varázslatok, a szörnyhordák és kegyetlen csapdák mind-mind tökéletesen illeszkedtek volna a világba. A könyvekből hiányzik az a furaság és szeszélyesség, ami néhány későbbi kötetben felbukkan, és mégis sokkal szerteágazóbbnak és nagyívűbbnek érződik, mint néhány korábbi, lineárisabb kaland. Az Amazonokkal, Roc-lovagló Banditákkal, adószedővel, rabszolgakereskedőkkel és kalózokkal, holtak és démonok hadaival tökéletesen beleillik Titán kulturális sokszínűségébe, így a Rebuilding_Titan csoportban boldogan fogadtuk Gundobadot és a Hercegek Viadalát és végül az Ismeretlen Földeken helyeztük el őket, amit Steve Luxton pingált oda Gascoigne Titán című könyvébe.

A kötetekben több apró részlet is utal Jack Vance amerikai sci-fi és fantasy író Haldokól Föld sorozatára, bár ezek eleinte elkerülték a figyelmemet. Vance Scamander és Scaum folyói itt Scamder (Csalárd) folyó néven jelennek meg. Egy ponton minden felszerelésünket ellopják a Futókák, és magukkal viszik a mélybe. Lothar azonban a legendás kifordító varázslat segítségével az egész odút képes kifordítani önmagában, pusztulást hozva a lényekre és visszaszerezve minden elvesztett dolgot. Azok számára, akik ismerik A túlvilág szeme című könyvet, bizonyára ismerős a jelenet, mely másolata annak, amikor Cugel hasonló ellenfelek ellen veti be ezt a taktikát, ő azonban Zaraides ellopott grimoárjából veszi kölcsön az igéket. Egy másik részen összefutunk Dragesimával, a hivatásos boszorkány- és varázslóvadásszal, aki hasonlít arra a névtelen boszorkányvadászra, akivel Cugel közvetlenül azt megelőzően találkozik, hogy belépne Magnatz hegyei közé. Végül pedig ott vannak a Halál Tavának hírhedt ladikosai. Ők a zsivány Busiacosra hajaznak, különösen a láthatatlan, mérgező lények létének bizonygatásával.

A külső hatások listája itt persze nem ér véget. John Blanche remek illusztrációi ellenére továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy a gonosz Dzsinn disznófejű őrei a Jedi visszatérben megjelenő gamorrai őreinek kifigurázása. A kedvencem azonban az Andrew Chapman által jegyzett, A Vértengerek című kötet felé tett főhajtás. Abban a könyvben egy kalózt alakítunk, akinek egy ponton meggyűlik a baja egy varázslóval, aki egy Árnyat idéz meg – itt mi vagyunk a varázslók, akik megidézik a bestiát, hogy az szabadon pusztíthasson egy gályányi kalóz között. Nagy kár, hogy A Vértengerekben szereplő legénység nem volt olyan fürge, mint azok, akik A Varázsló Újtában szerepelnek. És a végére még egy utolsó dolog: Terry Pratchett Korongvilág fedőnevű erdőirtási projektjében (azaz fantasy könyvsorozatában) szereplő HALÁL kisöccse, a Rájuk Váró Halál lehetőséget ad nekünk arra, hogy beletekintsünk azon szerencsétlen végekbe, melyekkel összefuthatunk a kaland későbbi fejezetpontjaiban.

Tagadhatatlan, hogy rengeteg öröm forrását jelentik a sztorihoz tökéletesen illő illusztrációk – feltéve persze, hogy szeretjük John Blanche munkáit. Én szeretem, és úgy gondolom, egyik-másik munkája még a Varázslat! sorozatban találhatókon is túltesz. Nem olyan túldíszítettek, mint [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]A Shamutanti Dombokban[/url] vagy a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30]Kharéban[/url] láthatóak és nem is olyan leegyszerűsítettek, mint [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=73]A Királyok Koronájáéi[/url]. Leginkább talán a Talizmán kiegészítőjére emlékeztet. (Emlékszik még valaki onnan a Zsiványra? Na, ő például egyáltalán nem lógna ki.) Bár itt-ott előfordulnak hibák, rengeteg kiváló munkával is találkozunk: gondosan felfegyverzett és -vértezett alakkal, mint például a Fekete Lovag, az Árny, az Orkok, az Ogrék vagy a Gyíkember.

Ehhez hozzájön még az is, hogy most először minket, pontosabban alteregóinkat, Lothart és Clovist is ábrázolja Blanche. Nem csak a borítón láthatjuk a két herceget, de a küldetés kezdetekor egy-egy teljes alakú képet is kapunk, melyeket valószínűleg a gundobadi udvari festő készített a hercegekről. Én mondjuk meglettem volna a Clovis arcát borító ragyák nélkül is. A borítón látható Lothar kép pedig nem kicsit hasonlít David St. Hubbinsra, aki a Spinal Tap nevű, úttörő heavy metal bandában gitározott.

Sajnálatos módon egyik kötetben sem bukkan fel egyetlen pingvin sem. Azonban az Orkvitás szigetének dzsungelében felbukkanó ragadozó Lajhárokkal és Gorillákkal rendkívül meg voltam elégedve. Szerepeltetésük és étrendjük bónuszpontokat érdemelnek. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Csalárd folyó környékén nem kevés állat próbálja kitépni a torkunkat, vagy legalábbis megrúgdosni egy kicsit az oldalunkat, különösen az a néhány lelkes és igen agresszív Hegyi Kecske. Egyik nagy kedvencem a Sövény (9-es ügyességével és 4-es életerejével, amit azonban 3 Harci Kör alatt le kell győznünk). Monthy Python és a Szent Grál óta nem volt növényzet ilyen veszedelmes. Most, hogy mindezeket leszögeztük, elmondhatjuk, hogy kellemesen változatos tájakat járhatunk be: erdőt, mezőt, hegyet, sivatagot, dzsungelt. Az ember azonban nem tud megszabadulni az érzéstől, hogy David Attenborough ezek egyikére sem látogatna el, maximum csak nehéz pánzélzatban és a legújabb fejlesztésű önvédelmi fegyverrendszerekkel felszerelve. Végezetül megemlékeznék még a déli síkságokon élő, kegyetlen Chad-ről, ami leginkább egy Óriás Aardfarkasra emlékeztet, és egyáltalán nem olyasvalami, ami Al Gore-nak a múlt évi elnökválasztási vereségébe került.

Kezdődjön a kaland!

Számomra a legnagyobb csalódást a túlságosan tömör fogalmazás jelentette. Bár mindkét könyv 500 fejezetpontos, vastagságban nem szárnyalják túl a hírhedt 400 pontosakat. A Luke Sharp-féle rövidítésekkel nem tudnak vetekedni, és a Varázslat! sorozatban megszokott GOB/YOB/ZAV/BLA varázslat-töltelékpontok sem tarkítják, a sztori mégis észvesztő sebességgel száguld. Vegyük csak Lothar esetét. Amint megérkezünk Kalamdar városába a dokkhoz megyünk és jegyet váltunk az egyik lomhább kereskedőhajóra, ami Orkvitás szigete felé tart. A hajó azonnal elhagyja a kikötőt és nekivág a tengernek. Nem számít, hogy előtte hetekig caplattunk a vadonban, hogy életerőnk és varázslatunk valószínűleg nulla közelében áll, hogy szívünk szerint valószínűleg be akarjuk magunkat vackolni az első fogadóba, hogy aludjunk egy-két napot, esetleg meglátogassuk a piacot. Néhány sor alatt kivégezzük a kötet legnagyobb városát (ha pedig Clovisszal játszunk, még csak a közelébe sem kerülünk). Bár ez azt is jelenti, hogy jóval nagyobb területű és változatosabb tájakat járhatunk be, én a magam részéről jobban örültem volna, ha a nagy terek helyett valamivel több választási lehetőséget kapok.

A folyamatos loholás mellett a könyv gyakran hoz áldozatokat az ok-okozat oltárán, helyenként rendkívül látványos módon. Például amikor másodszorra is találkozunk a rendkívül kellemetlen adószedővel (egy neked, tizenkilenc nekem), könnyen lehet, hogy még több pénzt vagyunk kénytelenek fizetni neki. Akárhogy is, harcra kerül a sor (elvégre egy Kaland, Játék, Kockázat kalandról beszélünk). Ha azonban az őreivel kinyírjuk, semmi aranyat nem kapunk – sem azt, amit az imént adtunk oda neki, sem pedig azokat, amiket korábban beszedett kegyetlen segítőivel. Ami még rosszabb, hogy mindezt egy nyilvános kocsma kellős közepén tettük meg. És mi az első dolog, ami velünk történik a gyilkosság után? Egy dühös polgárőrség? Á, dehogy. Egy vén szerzetes próbál ránk sózni egy rakás haszontalan kacatot. Tény, hogy nemesek vagyunk, de akkor miért zaklat minket az adószedő? Nem talál magának elég parasztot vagy jobbágyot, akit helyettünk zaklathat? Úgy tűnik, egy kicsit túlzásba estem a panaszkodással. Nem ez volt a célom. Csak annyit akartam mondani, hogy ne gondoljunk nagyon bele az olvasottakba, dagonyázzunk inkább a nosztalgiában és legyünk hálásak, hogy ez nem a(z) [illeszd ide a legjobban utált KJK könyv címét].

A másik nagy probléma, ami némileg kötődik a tömör fogalmazáshoz, a nagy számú azonnali halálpont. Egy gyors átpörgetés szerint Clovis 39-féleképpen tudja életét veszteni, míg az elrontott varázslatoknak köszönhetően Lothar 47 alkalommal kenődhet szét a flaszteren. Ezek egyike sem olyan rossz, mint akár A Vértengerek, akár [url=http://zagor.hu/?oldal=elokeszuletben&konyv=57]A Gyűlölet Szakadéka[/url] (mindkettő híres a sok halálpontjáról), de mégis igen frusztráló lehet, amikor három tárgy használata között lehet választani, és biztosak lehetünk benne, hogy ezek közül legalább egy, ha nem kettő kampeccel végződik. Ami pedig még rosszabb, az az, hogy ezek a leselkedő borzalmas az egész könyvön át szét vannak szórva, a legelejétől a legvégéig, és csak próbálgatással lehet kitalálni, melyik a helyes, ugyanis semmiféle tippet nem lehet szerezni ezekről. És akkor itt most egyből meg is említenék egy esetet, ami a kisöcsémmel való közös játék során történt sok holddal ezelőtt. Spoiler következik! Első nekifutásra elég gyorsan kénytelenek voltunk újrakezdeni a történetet, ugyanis rájött, hogy miért is hívják a tavat a Halál Tavának, és nem például a -4 Életerő Tavának. Míg ezek a halálok messze nem olyan változatosak, mint például [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=40]A Pusztítóban[/url] lévő társaik, annyira nem is rosszak. Egy óriási teremszvárban mászva például meglep minket egy jókora, szőrös állat, és mielőtt bármit is tehetnénk, leszakítja a fejünket. Személyes kedvencem az, amikor négy, falba ágyazott rácsot vizsgálunk meg. Itt még a rácsokhoz érni sincs időnk, amikor a plafonról ránk csobban egy éhes paca, szépen megemészt minket, majd visszamászik a plafonra.

Ehhez képest a harcok sokkal könnyebbek, hála annak a szabálynak, hogy ha több ellenséggel állunk szemben, mindig egyesével kell megküzdenünk velük. Ezzel megússzuk azt a hosszadalmas szenvedést, amikor mi csak egy ellenfelünket tudjuk megsebezni, miközben ők módszeresen cincálnak minket apró darabokra. Figyelembe véve, hogy elég sok alkalommal kell túlerő ellen harcolnunk, ez egy igen üdvös szabály. Ha már itt tartunk, vessük össze az itt előforduló ellenfeleink értékeit néhány véletlenszerűen kiválasztott másik könyvben szereplővel:

AHU – Átlagos ügyesség: 8,5. Átlagos életerő 6,3. 70 ellenség.
AVU – Átlagos ügyesség: 8,5. Átlagos életerő 6,6. 90 ellenség.
AMD – Átlagos ügyesség: 7,7. Átlagos életerő 10,5. 60 ellenség.
SzV – Átlagos ügyesség: 6,9. Átlagos életerő 7,7. 24 ellenség.
AMA – Átlagos ügyesség: 8,4. Átlagos életerő 8,5. 85 ellenség.

A tanulság, hogy bár mindkét könyv bővelkedik ellenfelekben, a szörnyek életereje jóval alacsonyabb a többi könyvben szereplőkéhez képest, és így a magasabb ügyesség ellenére is valószínűleg jóval rövidebb és kevésbé káros csatákra kell számítani, ami különösen Lothar esetében érdekes a Harci Varázslatai miatt.

Figyelembe véve, hogy itt egy adag élelem elfogyasztása csupán 2 ÉLETERŐ pontot gyógyít (ami a folyton varázsolgató Lothar számára különösen nagy probléma), milyen más felfrissülési lehetőséget biztosít a könyv az ellenség-hordákkal való csatározásokban megfáradt kalandozónak? A válasz részben a harmadik problémában rejlik: a mágikus tárgyak konzisztenciájának hiánya. Van néhány igen hasznos mágikus tárgy, melyet ráolvasással lehet használni (többek közt a Fagykard, a Viharok Kalapácsa, a különböző Hatalomkövek), ám ezek nagy része csak a különféle képességeinkhez ad bónuszokat. Mivel a kezdeti értékeket ezek soha nem léphetik túl, nincs lényegi különbség aközött, hogy a bónusz egyszeri képesség-növekedést jelent azoknál, melyek megcsappantak (ilyenek a Hatalomkövek), vagy pedig a használatkor adódó bónusz, illetve bónuszok (például a Fagykard használata a csatában). Látva, hogy a kaland mennyire tele van csatákkal, az ember azt gondolná, hogy az előbbi a valószínűbb, és az egész csak még nagyobb csalódást jelent, amikor van egy csomó másik, sokkal jobban kidolgozott mágikus tárgy kézzel foghatóbb és logikusabb képességekkel (például a Tizedelés Villáma vagy a harci bot).

Az utolsó apró dühítő dolog a két kalandozó kalandjainak felépítésében keresendő, különösen ha egy játékos módban játszik az ember. A Harcos Útja ebből a szempontból sokkal jobb, lapjai egy ténylegesen feltérképezhető labirintust rejtenek. Ezzel szemben A Varázsló Útjában nem egy, nem kettő, hanem egyenesen HÁROM kisebb, fel nem térképezhető útvesztő is van, melynél kétségbeesetten kutatsz a még be nem járt fejezetpontok után, remélve, hogy azzal tovább fogsz tudni jutni a kalandban. Tény, hogy ezek egyikét renkdívül innovatív módon egy házban történő varázsszőnyeges repülésnek álcázták, de mindegyik a kaland közepén, egy kupacban van, és a végére igen fárasztóvá válik. Ami üdvözítően közös a két könyvben, hogy mindkettőben négy nyomot kell összeszedni, melyek végül egy-egy számot adnak ki, ahová majd el kell lapozni. És mindkettőben ki lehet találni a számot anélkül, hogy mindegyik nyom meglenne. Ha az idióta, vén Livingstone is alkalmazta volna ezt a trükköt későbbi, 400 fejezetpontos unalomhalmaiban, talán valamivel együttérzőbben viszonyulnék a kreálmányaihoz.

Kezdők csapdái

Szeretném most rögtön kijelenti, hogy Dave Andrews színes térképe teljes mértékben használhatatlan, és a két várost, Gundobadot és Kalamdart leszámítva élesen szemben áll a kalandban vázolt környezetekkel. Az út során érintett olyan kulcshelyszínek, mint Peleus kastélya, a Halál Tava vagy Orkvitás szigete vagy nem jelennek meg rajta, vagy nincsenek nevesítve, mindezek mellett ráadásul feliratozva van egy (a Sárkánykunyhó), ami egyáltalán nem bukkan fel a szövegben. Andrew Chapman legutóbbi nyilatkozatai alapján úgy tűnik, kommunikációs problémák voltak az ausztrál író és a brit kiadó között, ami valószínűleg közrejátszott abban, hogy a többihez képest ilyen katasztrofális minőségű végtermék született. Nagy kár, mivel a kaland méretei miatt is sokkal jobbat érdemel.

Végső gondolatok?

Végszóként annyit mondanék csak, hogy a kötözködések ellenére is szeretem ezeket a könyveket. Valójában nagyon is bírom őket. A túl sok azonnali halál és a tömör fogalmazás dühítő tud lenni, de az 1000 fejezetpontban egész jól leírnak egy jókora, klasszikus Kaland, Játék, Kockázat világot, ami egyszerre nem Titán, de mégsem áll tőle különösebben távol. A kétjátékos mechanika egyszerű is és hatásos is, a varázsrendszer pedig csak egy újabb bónusz, mint ahogy Blanche illusztrációi is. Szerintem kétjátékos könyvhöz képest sokkal jobbak, mint Joe Dever Combat Heroes sorozatának darabjai, mivel szeretem, ha a kalandnak története is van. Ugyanakkor gyengébbnek értékelem, mint Jamie Thomson és Mark Smith Duel Master sorozatát (különös tekintettel az első és negyedik szettre), melyeknek bár egy elég otromba kódszavas rendszerük van, legalább teljes mozgásszabadságot és egész jó történetet adtak (a képek mondjuk borzalmasak). Jon Sutherland és Simon Farrell Double Game sorozatából nem láttam eleget ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, hogyan viszonyulnak a Hercegek Viadalához, de amennyire láttam, nagyon hasonlítanak egymásra.

Nem igazán szeretem a számszerű értékeléseket, ezért nem is adok pontszámot. Érzésem szerint a Hercegek Viadala valahol az angol Steve Jackson, Stephen Hand és Peter Darvill-Evans munkái alatt foglalnak helyet, de túlszárnyalják Jonathan Green vacakjait és Ian Livingstone legtöbb próbálkozását. Más szóval a Robin Waterfield, Keith Martin és Luke Sharp alkotta jókora középmezőnyben foglal helyet. Jó könyvek, melyekben kellemesen el lehet veszni – mindenképp érdemesek a beszerzésre –, de nem elég jók ahhoz, hogy a Kaland, Játék, Kockázat élmezőnyébe tartozzanak.
Ez egy két kötetes, dobozos szett. Különös, hogy csak rövid ideig lehetett kapni a boltokban, ráadásul csak néhány másik Kaland, Játék, Kockázat könyv tesz róluk említést, az utolsó néhány tucatban nem szerepelnek a megjelent könyvek listáján.

Gyakorlatilag két játékos játszhat együtt, mindkettő a saját könyvével. Néha együtt sodródnak a kalandban (ilyenkor ugyanazokat a fejezetpontokat olvassák), máskor teljesen más vidéken barangolnak egymagukban. Az illusztrációk John Blanche művei. A két kötetet nagyon nehéz felhajtani, legalábbis itt, ahol élek, ezért féltve őrzöm a saját példányaimat.

Ezeket a köteteket is Steve és Ian ajánlja, a szerzők azonban nem ők, hanem Andrew Chapman és Martin Allen. A képeket a kedvencem, John Blanche készítette. 1986-ban láttak napvilágot, egy dobozban, mely a borítók illusztrációit viselte.

A Varázsoló Útja Lothart ábrázolja, amint három ronda banyára varázsol éppen (az egyik tenyerében egy szem van, egy másiknak egyetlen hatalmas körme az ujja végén, a harmadik szájából pedig egyetlen fog lóg ki) egy haldokló erdőben a rozsdás-narancsos ég alatt. A Harcos Útján Clovis látható, amint pajzzsal és sisakban egy kardot lóbálva harcol egy hatalmas, dühös kísértetcsontvázzal, ami mintha abban a pillanatban bukkant volna fel egy kőlapból. Ennek háttere sötétbarna, mintha egy barlang vagy egy alagút sima fala lenne.

Úgy rémlik, nagyjából 10 évvel ezelőtt nekivágtam ennek az egyik haverommal, és jó szórakozásnak bizonyult. Nem rémlik, hogy a kétjátékos módtól eltekintve lett volna benne bármi különös. A játékosoknak két számértéket kell folyamatosan figyelniük, melyek segítségével nyomon tudják követni a másik útját amikor külön vannak, amikor pedig közösen kalandoznak, meg kell beszélniük egymással, mit tesznek. Hogy megértsd, pontosan hogy is működik az egész, ki kell, hogy próbáld.

Lotharnak van egy csomó Harci Varázslata is, melyek aktiválása bizonyos mennyiségű életerő pontjába kerül.
Ha korábban már játszottál Kaland, Játék, Kockázat könyvekkel, akkor közlöm veled, hogy a Hercegek Viadala az egyik legjobb a sorozatban, és épp emiatt meglepődtem rajta, milyen nehéz volt fellelni egy példányt belőle. Tény, hogy nem kezdőknek való. Ha csak most ismerkedsz a stílussal, inkább a Tűzhegy Varázslóját, vagy a Káosz Fellegvárát javaslom. A Hercegek Viadala az egyik legátgondoltabb, legkifinomultabb eleme a sorozatnak. Azonban úgy tűnik, valaki kihagyta a lényeget – ez egy kétjátékos kaland! Az Amazonon csupán az egyik, a Varázsló Útja lelhető fel. A Harcos útja nincs sehol (bár mindkettő beszerezhető a hivatalos oldalon keresztül). Tény és való, hogy a könyveket külön-külön is lehet olvasni, a Hercegek Viadalának az adja meg az egyéni jellegét, hogy egyszerre ketten is játszhatják – egy ügyes trükköt alkalmazott a szerző, hogy a játékosok tevékenységét nyomon kövesse. Azt ugyan kétlem, hogy sok olyan gyermek él napjainkban, akik rendelkeznek a könyvekhez szükséges türelemmel és képzelőerővel (és miért is rendelkeznének vele, amikor a számítógépes játékok olyan kifinomultak, amilyenek), ez a két részes játék nem csak szórakoztató, de egyedülálló is, és megéri megszerezni – már ha sikerül rátalálnod mindkét felére!
hr
© Nheil
2023. december 19. 09:05 | Válasz erre | #141
Erről nem szeretnék egy "rendes" elemzést írni. Egyszerűen túl nagy csalódás. Nagyot akar markolni, de nem fog semmit. A cél nyilván egy kis közeledés a rendes szerepjátékok világába, két játékossal, de elvérzik a koncepció. túl kevés a lehetséges interakció a két játékos között meg az mi hogy ketten üldögélnek egy szobában és serényen olvasnak párhuzamosan.
A legtöbben úgyis egy játékos módban próbálták, hát az is csalódás. Mindkét könyv hangulattalan, lelketlen, menni kell random összevissza, tárgyakat keresni, kicsit sem tudott lekötni. Chapmantől ennél többet vártam, mégha nem is egy írófejedelem, de a Ketheri maffia és különösen a Vértengerek egészen jó kaland volt.
Amúgy sincs benne hivatalosan a Puffin FF sorozatában ez egy ilyen elvetélt próbálkozás volt hát ok egynek elment és nem csoda hogy nem próbálkozott ilyennel senki többet.
The city changes but the fools within are always the same.
© Vikky
2021. augusztus 5. 10:15 | Válasz erre | #140
Szia! Tudtam szerezni könyvet. PM-ben beszéljük meg.
2021. július 30. 19:38 | Válasz erre | #139
Nem tudom oda betenni a kérésemet, mert a páromnak szeretném a könyvet, és ő is tag ott. :(
2021. július 30. 16:16 | Válasz erre | #138
Ez engem is érdekelne ( meg az összes zagoros) es magányos farkas
© Vikky
2021. július 29. 09:04 | Válasz erre | #137
Szia!
Van a facebookon egy adok-veszek csoportom, dobd be oda is, hátha találsz.
[url=https://www.facebook.com/groups/743929475792933]Link[/url]
2021. július 28. 13:42 | Válasz erre | #136
Sziasztok! Keresem ezt a 2 kötetes könyvet, a Hercegek viadalát. Valaki tudná esetleg, hogy hol tudnám megszerezni? Köszönöm!
2021. március 10. 13:53 | Válasz erre | #135
Számsoros végigjátszás a könyvekhez: [spoiler]Hercegek viadala – A varázsló útja

1-148-325-391-467-226-165-293-13-386-440-209-432-377-302-274-45-113-177-262-489-7-340-251-157-328-430-52-228-499-367-2-257-54-193-114-276-292-167-102-415-263-19-205-187-77-300-463-243-110-16-288-474-95-208-260-312-392-453-96-437-153-342-495-4-278-413-396-459-172-223-441-216-273-358-451-90-227-443-281-191-237-28-369-137-456-158-410-117-232-344-86-136-305-41-473-141-299-93-494-22-398-194-385-31-44*-18-454-500
Hercegek viadala – A harcos útja

1-148-325-102-377-309-195-72-429-163-100-175-126-445-108-74-384-149-281-367-2-140-75-477-153-277-435-53-210-437-307-89-171-6-330-20-157-284-226-411-59-87-137-215-49-217-96-4-52-220-318-141-33-151-412-172-24-430-46-288-390-276-119-297-134-263-223-61-451-282-239-67-232-188-273-218-370-197-293-374-335-109-63-414-440-363-194-103-54-78-344-86-51-305-41-473-409-375-415-227-111-319-99-156-181-31-44-433*-465-454-500
[/spoiler]
© twillight (Kövérorr)
2018. június 11. 19:30 | Válasz erre | #134
Mérgező, láthatatlan halak. Stimmt. Ennyit erről.

A Varázsló Útjával az a bajom, hogy csak egy rakás esemény, de nem áll össze történetté. Plusz hogy 1/6 esélyed van bukni minden varázslatot, eléggé idegesítő. De azon túl elég kiegyensúlyozott. Már persze maximum ügyesség mellett.
Ja, és SEMMIT nem kötelező megszerezni, amit megszerzel, az meg olyan kínai, minta kharéi kapu varázsigéje.

A Harcos Útján legalább látszik a karakter hozzáállása: egyenes, de azért nem hülye út vezet a sikerhez. Már persze ha érdekel minket mi alapján fejtjük meg a végét, mert itt se kérnek számon semmit. Ami itt kizökkentett, hogy a terep korántsem egyezik a Varázslóéval. Legkirívóbb az érdemérmek miatt a druida: V az út legelején, H a legvégén futhat beléjük. Biztos téridőtorzulás, vagy mi.

Egyébként mindkét kalandra igaz hogy a fele csak a semminek van. Semmi tápot nem kaphatunk az alternatív utakon (a Helyes Úton sem), legfeljebb csaták gyengíthetnek egyre. Gyógyulás persze nincsen. És értem én hogy a kis életerő kompenzálná a magas ügyességet (rakatellenség rohangál 10 Ü-vel), de gyógyulás híján ez nem poén. A kötelező ellenfelek pedig a harcosnak nagyon durvák, és semmi nem segíti őt. Mármint így van ez az online változat jelen állapotában, ami jelenleg bigott módon lett fordítva is. Valójában ebben a könyvben semmi nem korlátozná hogy az aktuális értékeink túllépjék a kezdetit.

A végső feladvány megoldása a harcosnál nagyon szépen van leprogramozva. Sajna a két könyv két vége nem stimmel...

PS: a repülő szőnyeges mókának még volt hangulata.

V
[spoiler2]467 7 19 314 210 362/392 409 433 364(n f L) 385(232)[/spoiler2]

H
[spoiler2]108 8 166 349 215 297 275(n f L)(427) 370(n f L) 227[/spoiler2]
Btw, lehet elsiklottam felette, de honnan is tudja ő melyik követ kell választania?
2014. december 31. 23:27 | Válasz erre | #133
Még nyári élmény, úgyhogy illő még ebben az évben ejteni a kaland(ok)ról pár szót.
Ezt a kétkötetes kalandot az unokaöcsémnek vettem meg (nála is van), és egy szabadtéri nyári rendezvényre vittük magunkkal, hogy az üres időszakokban legyen mivel elütni az időt. Idő volt rá bőven; és így el is véreztünk szép számmal...
Rendesen, csalás nélkül, kockákkal álltunk neki; ő varázslóként, én harcosként. Hamar rájöttünk, hogy szivatós a kaland, és megegyeztünk, hogy egymást már nem próbáljuk tovább fingatni, hanem megpróbálunk kooperálni. Ez se vezetett komoly eredményre; időszakosan gondot okozott, hogy akkor most mi is az, amit ténylegesen meg kell komunikálni egymással, és mi az amit nem. Tehát már el is érkeztünk a könyv igazi Akhilleusz sarkához, nevezetesen ahhoz, hogy ez a kétjátékos technika kidolgozottsága még igencsak hagy maga után kívánnivalókat. (A játéktechnikai problémára még visszatérek.)
Ami azt illeti, a kaland hangulata sem tudott minket igazán megfogni; próbáltunk előre jutni, és a soron következő nehézségeket valahogy túléni, de ennyi... a kaland nem tudott \"beszippantani\". Valahogy az az érzése támadt az embernek, hogy a választási lehetőségek igencsak korlátozottak és látszólagosak, mert akárhogy próbálkoztunk, szinte mindig ugyanúgy/ugyaott véreztünk el. Persze volt mikor sikerült valahogy tovább verekedni magunkat, de abba se volt túl sok köszönet. Ugyan legalább ekkor futottunk bele abba a banyás részbe, mely őszinte mosolyt csalt az arcunkra, a maga groteszk, fanyar (olyan igazi kjk-s, amit az ember egy jó ilyen jellegű könyvtől azért elvár) humorával; na ilyenből kellett volna több a hangulat javítása érdekében. A szivatások viszont továbbra is csak fokozódtak; én mint harcos ismét csak (többedszerre) parkoló pályára kerültem, azzal, hogy amíg a koma nem teljesít ezt-azt, addig csak várjak. Ok, vártam, nem is keveset; ez idő alatt legalább kétszer is elmentem a kocsihoz kaját és innivaló hozni az öcsinek, és ő még mindig csak küszködött. Mikor már mondtam volna, hogy na akkor ebből lassan elég lesz, jelezte, hogy most már én is újra bekapcsolódhatok a játékba, mert kikecmergett az újabb slamasztikából, és elért valami találkozási pontra. Újra meglett a lelkesedés, és nyomoltunk előre, de néhány lépést követően hamar mindketten lemészároltattunk. Na ekkor már nem kezdtük újra... Na, hát ezt is játéktechnikai problémának nevezném.
Ugyanakkor mégsem mondanám rossznak az egész kétjátékos koncepciót, csak ebben a formában még egyszerűen nem elég kiforrott, maga a kaland pedig (ha sima egyjátékos lenne) megállná a helyét, mint egy átlagos, erős közepes kaland, de nem lenne egy kiemelkedő darab.
Akik próbálják őket egybe kijátszani, azok csak akkor fogjanak neki teljesen szabályosan, ha a kissé eltúlzott nehézség (és így a sok kudarc) nem szegi a kedvüket.
(Unokaöcsi jelezte nekem azóta, hogy harcosként, egyjátékos módban játszogatott vele, de komoly sikerélményről nem számolt be; inkább az Éjsárkánnyal kalandozott többet.)
2013. január 2. 12:49 | Válasz erre | #132
Köszi szépen! Egyetlen gond, hogy a társam nem tud angolul, de valahogy megpróbáljuk megoldani.
2013. január 1. 12:47 | Válasz erre | #131
[url=http://gamebooks.org/show_category.php?id=23]Ezen az oldalon lévő sorozatokat[/url] érdemes megnézni. A Combat Heroes-hoz volt konkrétan szerencsém, az első kettőben egy földalatti labirintusban, a második kettőben az égen kergetőzve kell megölni a másik játékost. A Blood Sword-ről is hallottam érdekes dolgokat, bár azokhoz még nem volt szerencsém. A többit egyáltalán nem ismerem.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2013. január 1. 12:34 | Válasz erre | #130
Sziasztok! Azt szeretném kérdezni, hogy van-e még ilyen kétjátékos kaland, mert nekem nagyon tetszett, hogy nem egyedül kellett végigmenni a könyvön, társaságunk lehetett. Úgy tudom, hogy ilyen KJK könyv több nincs, másféle lapozgatós könyv is érdekelne, amit ketten lehet játszani.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. november 14. 21:44 | Válasz erre | #129
Én talán írtam már korábban ettől a könyvtől vagy könyvektől többet vártam. Jóval többet! Túl azon, hogy csapnivaló az egész kaland levezetése, nekem már ez a kétjátékos üzemmód sem jött be. A szerző azt csinál velem amit akar, holott én lennék a főhős, majd én eldöntöm, hogy mikor mit teszek, kinek verem be a képét, és kitől kérek tanácsot. Pont ezek a kalandok adnák meg a szabad döntés illúzióját, (mert ugye azért keretek közé kell szorítani ezeket a dolgokat!), de a legtöbb kjk kalandban ez így is jön ki. Ezt inkább afféle szerepjáték könyvnek szánták, ahol van a játékmester, és a kalandorok, akikkel csak az történik, amit a mester előír nekik. Pedig az alapötlet egészen jó, és még a borító is mutatós, na de a többi? Hát a sötétség tőreinél is kapkodtam itt-ott a fejem, de itt már valószínűleg inkább már a falba vertem volna (már ha nekem kellett volna fordítanom!) [smiley]falbav[/smiley]
© Ravnos
2012. november 14. 19:20 | Válasz erre | #128
Hát a varázsló feladta a leckét, harmadszorra csak összejön:D!
© Ravnos
2012. november 10. 21:02 | Válasz erre | #127
Túl vagyok a Harcos útján és kíváncsi leszek Varázslósra is, bár elég könnyű kis könyv volt ez így egyedül játszva. Ketten játszva a 2 könyvel biztos érdekesebb.
Mert sajnos eléggé egyszerű és kissé unalmas könyv volt. De persze vannak jó pontok pl: a 2ép 1 adag élelem után, több helyen simán kirabolnak, nagyon tetszett a pergamenes rejtvény mert még ilyennel nem találkoztam, de sajnos maga a könyv hát eléggé összecsapottnak tűnik történetileg. De minden elismerésem a két játékos módhoz!

Ja és lenne 1 kérdésem:
Ha legyőzöm a Jégharcost és magamhoz veszem a fegyverét, akkor a módosításokat a kezdeti értékekre érti, vagy a jelenlegire?
© AXE
2012. szeptember 18. 12:34 | Válasz erre | #126
Ebben a pillanatban érkezett meg a két könyv.Köszönöm!
© Enzo55
2012. január 11. 09:44 | Válasz erre | #125
Megkaptam a szilveszteri nyereményjáték könyveit. Köszönöm!
2011. november 29. 21:45 | Válasz erre | #124
[smiley]Paladin-icon[/smiley]
Nálam ő nyert:)
© runner
2011. november 29. 16:55 | Válasz erre | #123
[smiley]Gheed-icon[/smiley] vs [smiley]Paladin-icon[/smiley]
A főhős Te vagy!
© Gery
2011. november 29. 16:42 | Válasz erre | #122
Pontosan 100 napja jelent meg a 2 könyv. [smiley]taps[/smiley]
2011. november 14. 18:30 | Válasz erre | #121
Spoiler!

A Varázsló Útja

Egyjátékosban játszottam végig.

Végre, ezeknek is a végére értem. Túl sokat nem szeretnék ezekről írni, mert ez az egyik legjobban megosztó könyv szerintem.

Sorolom, hogy mely dolgok tetszettek: a kaland elején elveszlik a ló, feladványok, kiadás, az élelem 2 ép-t ad vissza, borító, díszdoboz, alaptörténet, képek - John Blanche elég groteszk módon firkant, de nekem bejön, igaz, elmarad a Varázslat sorozatban nyújtott rajzaitól, mert azok sokkal jobban kidolgozottabbak. Tetszett még a fordítás is, bár szerintem ez volt Fox egyik legkönnyebb munkája, lévén, rengeteg fejezet megegyezik. Ettől függetlenül szép volt!

Amely dolgok nem tetszettek: szinte semmilyen hangulatot nem éreztem azon kívűl, hogy mikor lesz már vége. Ez köszönhető annak is, hogy nagyon rövidek a fejezetpontok, illetve teljes mértékben kidolgozatlan a könyv. Legalább 800 fp-sre kellett volna megírni, mert a kétjátékos mód érezhetően betett neki, hiába a plussz 100 fp. A másik dolog pedig, hogy ez is amolyan "darálósan", vagy "futószalaggosan" lett megírva. Egymás után jönnek a helyszínek, de egyik sincs kellőképpen kidolgozva, ráadásul elég kaotikusak (sok a hülyeség). A "kedvencem" pedig az volt, hogy a tisztelt írók háromszor is éltek azzal a fejezetpazarlási technikával, miszerint bolyongok és jobbra, avagy balra fordulok. Csak ennyit tudnak?

A kaland eléggé rövid, és nem túl nehéz. Max. az okozhat nehézséget, hogyha belebotlunk egy "érdekes" halálpontba:S

Egyébként mi volt a Tudás négy Korongja? A négy gyűrű? Mert abból csak kettőt tudunk érdemben használni.

Összegzés: köszönöm, hogy ezt is megcsináltátok, a díszdoboz miatt szépen mutat a polcon[smiley]smile[/smiley]
2011. november 14. 16:00 | Válasz erre | #120
Spoiler!

A Harcos Útja

Egyjátékosban játszottam végig.

Végre, ezeknek is a végére értem. Túl sokat nem szeretnék ezekről írni, mert ez az egyik legjobban megosztó könyv szerintem.

Sorolom, hogy mely dolgok tetszettek: a kaland elején elveszlik a ló és a pénz, kiadás, az élelem 2 ép-t ad vissza, borító, díszdoboz, alaptörténet, képek - John Blanche elég groteszk módon firkant, de nekem bejön, igaz, elmarad a Varázslat sorozatban nyújtott rajzaitól, mert azok sokkal jobban kidolgozottabbak. Tetszett még a fordítás is, bár szerintem ez volt Fox egyik legkönnyebb munkája, lévén, rengeteg fejezet megegyezik. Ettől függetlenül szép volt!

Amely dolgok nem tetszettek: szinte semmilyen hangulatot nem éreztem azon kívűl, hogy mikor lesz már vége. Ez köszönhető annak is, hogy nagyon rövidek a fejezetpontok, illetve teljes mértékben kidolgozatlan a könyv. Legalább 800 fp-sre kellett volna megírni, mert a kétjátékos mód érezhetően betett neki, hiába a plussz 100 fp. A másik dolog pedig, hogy ez is amolyan "darálósan", vagy "futószalaggosan" lett megírva. Egymás után jönnek a helyszínek, de egyik sincs kellőképpen kidolgozva, ráadásul elég kaotikusak (sok a hülyeség).

A kaland eléggé rövid, és nem túl nehéz. Max. az okozhat nehézséget, hogyha belebotlunk egy "érdekes" halálpontba:S
A végső köves próba is könnyű volt, mert út közben találkozhattunk egy szép zöld smaragddal és egy sárga Hatalomkővel. Én legalábbis ebből következtettem.

Mindent összevetve, szerintem a két könyv közül ez valamivel jobb.

Összegzés: köszönöm, hogy ezt is megcsináltátok, a díszdoboz miatt szépen mutat a polcon[smiley]smile[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. szeptember 22. 23:09 | Válasz erre | #119
Ez a Gundobad is olyan hely lehet, mint Orb világa. Valahol egy másik síkon! Egyébként nekem nem a térképpel van a legnagyobb gondom, sokkal inkább a történet az, ami nem passzol az ízlésvilágomhoz. Még nem rágtam át magam rajta, de egy-két fejezetpontnál jókat mosolyogtam. Nem azért, mert mókás a történet, vagy Firefox félrefordított valamit, sokkal inkább a történet fonalán. Sok KJK és HK könyvön átrágtam magam, de messze ez a legcsapongóbb történet, amivel találkoztam. Sokszor a fejezetekben 180 fokos fordulatok vannak, de nagyon amatőr módon megoldva, néhol hiányolom a logikát, na de ez legyen az én gondom... Pedig az alapkoncepció még nekem is tetszik! [smiley]pardon1[/smiley]
© runner
2011. szeptember 22. 15:12 | Válasz erre | #118
A könyvek már készen vannak.
Igen a térkép tök béna!
Ezt Firefox jelezte is, de annyira rosszul van megalkotva a térkép, hogy aztán abban egyeztünk meg, hogy marad az eredeti...
...végeztem is az ebéddel. [smiley]circling[/smiley]
A főhős Te vagy!
2011. szeptember 22. 12:30 | Válasz erre | #117
Gondolom, néhányan nagyon várják a könyveket. De van egy kis ebédszünetnyi idő, töprengjünk el, hogy hol is található Gundobad. Hiszen a mellékelt térképen olyan jól néz ki, ám hányan méláztak el azon, merre is található ez a királyság?! [url=http://fightingfantasy.wikia.com/wiki/Location_of_Gundobad]Némi eszmefuttatás[/url]
Szép napot![smiley]integet2[/smiley]
2011. szeptember 22. 06:00 | Válasz erre | #116
Köszi, rosszul emlékeztem.
© runner
2011. szeptember 21. 23:05 | Válasz erre | #115
...és ki tudja még mi készül a [b]zagor.hu[/b] rejtekhelyén, a Fekete Rák kocsmában. [smiley]fake-horse[/smiley]
A főhős Te vagy!
© runner
2011. szeptember 21. 23:01 | Válasz erre | #114
A [i]Hercegek viadala[/i] könyveknél is fent van a két könyv doboza...
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. szeptember 21. 22:58 | Válasz erre | #113
Nahát Runner kolléga kalapot kell ismét emelnem előtted! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen ujdonsággal fogsz meglepni bennünket. Ugyan gyanusan nagy csend volt jó néhány napja a fórumon, de ez zseniális! Nem is tudnék jobb szót kitalálni rá! Hát ha az Új Vénuszosoknál csak fele ennyi kreativítás lett volna... [smiley]vigyor2[/smiley]
© runner
2011. szeptember 21. 20:58 | Válasz erre | #112
Eredeti Rakétás térkép alapján készült, ott is Baklands.
A főhős Te vagy!
2011. szeptember 21. 20:25 | Válasz erre | #111
A Baklands nem volt lefordítva már korábban?
2011. szeptember 21. 16:59 | Válasz erre | #110
Nagyon jó!
2011. szeptember 21. 15:47 | Válasz erre | #109
Bocs, hogy lelöttem a poént! [smiley]rinya[/smiley] Viszont a doboz nagyon frankó lesz!
© runner
2011. szeptember 21. 15:31 | Válasz erre | #108
Íme:

[spoiler][url=http://zagor.hu/egyeb/doboz.jpg]doboz[/url][/spoiler]
A főhős Te vagy!
© runner
2011. szeptember 21. 15:23 | Válasz erre | #107
Kedves Ekrator, lelőtted a poént...
Már itt figyelnek a nyomtatott lapok mellettem, csak majd méretre kell vágni, ha kész a 4. könyv.
A főhős Te vagy!
2011. szeptember 21. 09:29 | Válasz erre | #106
Nagyon mutatós lett a kötet főleg a díszdoboz miatt! Lehetne ilyet a KJV-re is csinálni!

Pl: http://fightingfantasy.wikia.com/wiki/Steve_Jackson%27s_Sorcery!_Series_Boxed_Set
© runner
2011. augusztus 29. 12:10 | Válasz erre | #105
Mint a Hercegek viadala oldalakon látható a borítókon, a két könyv zöld hátsóval készült.
És terv szerint a honlapon is nemsokára majd 4 szín lesz (6 óránként váltakozva.)
A főhős Te vagy!
© KGB
2011. augusztus 29. 11:09 | Válasz erre | #104
Lehet, hogy rossz helyen vetem fel, de a honlap új zöld színe eléggé jól néz ki szerintem. Tervbe van esetleg véve, hogy ilyen színnel is jelenik meg könyv? A Rakéta narancs-kék-piros-sárga színei mellett nem lenne rossz ötlet.
2011. augusztus 29. 04:40 | Válasz erre | #103
Egyelőre csak néhány felvetésedre reagálnék:


KP: egyik sem. Itt a Tündér-szerű Tündéről van szó. Faerie, ha így jobban tetszik.

62: szegény hercegünk kicsit bárgyú :)

110: akkor már inkább összevernek.

122: azért nem, mert amíg a talajon vagy, addig nincs gond a karmaival, csak amikor emelni kezd, kapsz egy húsba vágó élményt :D

419: a jobboldali az pártállást fejez ki.

A tok-tek-tök a legelejét leszámítva elvileg csak olyankor jön elő, amikor ott ül melletted a másik játékos, és így kevésbé zavaró, mert tudod, hogy mindkettőtökhöz beszél a mű.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© KGB
2011. augusztus 27. 14:08 | Válasz erre | #102
Üdv!

Átolvasgattam a Harcos útját, nem "kalandszerűen", hanem inkább átböngészve! A rajzoló John Blanche, különleges világa van a rajzainak, annyi szent!

Van néhány észrevételem, ami talán megfontolásra érdemes.

- 9. oldal: A "Minden alkalomma után, hogy Próbára teszed a szerencséd…" helyett szerintem jobban hangzana a "Minden alkalom után, amikor Próbára teszed a szerencséd…". (Ezzel kapcsolatban: a szerencse használatakor az eredeti KJK könyvekben is úgy fordították az utasítást, hogy "Tedd próbára a szerencsédet", míg ebben a könyvben "Tedd próbára szerencséd" van, de egyébként ezt már másik zagoros könyvben is olvastam. Másfelől meg kimaradt a szabálymagyarázatnál a Szerencse visszaállítása, de lehet, ez nincs is az eredeti könyvben, ezért nem raktátok bele.)

- A Királyság Próbája: érdekes, hogy a második bekezdés utolsó mondatában "Ezt Tünde felesége rabolta el számára a Harmadik Pokol Jégsíkságról." mondatban a Tünde a felesége neve lenne vagy az Elf "elfajzott" megnevezése? :) Kissé nehézkes a megfogalmazás. A harmadik bekezdés utolsó mondatában pedig hiányzik az "akkor" szó a mondatból, bár enélkül is tejesen érthető, de szerintem jobb lenne, ha benne lenne. Az utolsó bekezdés egyik mondata pedig: És most eljött az idő, hogy te és Lothar a kövek keresésére induljatok és hogy kiderüljön, melyikőtökből válik a következő király. Helyesebb lenne így: És most eljött az idő, hogy te és Lothar a kövek keresésére induljatok és hogy kiderüljön, melyikőtök lesz a következő király.
Az utolsó mondatból pedig kimaradt a "nem kapsz" kifejezés a "semmilyen segítséget" után.

- 4. pont: a "problémás" szó helyett a "problematikus" talán helyesebb lenne, de ennek nincs jelentősége.

- 62. pont: Nem tudod lerázni magadról az érzést, hogy átvertek… Hát persze, hogy nem, ha egy kártyapakliban 5 ász van! :D

- 75. pont: egy fantasy könyvben sokkal jobban hangzik a "gyomorforgató szag" helyett a "gyomorforgató bűz". :)

- 110. pont: "Bill és Bert agyonvernek téged" helyett a "nagyon levernek" sokkal jobb lenne szerintem, mert nem halok meg.

- 122. pont: Hosszú karmai a válladba marnak, ahogy felemel és ülőrúdja felé kezd cipelni. Szerintem jobb lenne, az "ahogy" helyett a "majd" szó használata.

- 201. pont: "egy különös lovat, akit" helyett itt jó lenne inkább az "amit" szó használata, hiszen azért mégsem személyről van szó.

- 203. pont: "hadd mutakozzak be", helyett hadd mutatkozzam be".

- 227. pont: lehetséges, hogy szerkesztési könnyebbség miatt, de néhol a vesszők után kimaraadt a szóköz.

- 238. pont: íncsiklandozó helyett ínycsiklandozó, kimaradt az "y".

- 258. pont: "elérsz egy kis, négyzet alakú barlangot". Jobb lenne a "barlanghoz", de végülis mindkettő jó.

- 337. pont: "az előtt" helyett: "azelőtt". De ez persze nem biztos.

- 358. pont: "Bátran és nagy akaraterővel kell szembeszállnod ezekkel a túlvilágiakkal - és persze a kardoddal." Itt úgy hangzik, mintha a saját kardommal is szembe kellene szállnom, ezért az utolsó tagmondatot inkább az első felébe raknám.

- 419. pont: "jobb oldali" helyett "jobboldali"? Ebben nem vagyok biztos.

- Hátoldal: "A próba nem szívbajosoknak való!" Szerintem ez "irodalmiatlan" megfogalmazás, jobban hangazna mondjuk így, hogy "A próba nem akármilyen kalandoroknak való!"


Elnézést, ha okoskodónak tűnök, de lelkesen vetettem bele magam az olvasásba! :)) A könyv maga érdekes, bár biztos nem lehetett valami nagy siker. Magyar fordításban ráadásul eléggé rosszul jön ki, amikor két főhős is van, ez a sok "tok, tek, tök, tük, nyaknyeknyük" néha olyan érzést kelt az emberben, mintha sziámi ikrek játszanának, avgy legalábbis skizofrén lenne a karakter! :D
© Kawer
2011. augusztus 24. 18:48 | Válasz erre | #101
Juuuppííí! Köszönöm szépen mindenkinek, aki részt vett ennek a két remek könyvnek a megjelenését! Köszi-köszi!!! [smiley]crusader[/smiley][smiley]fantasy-27[/smiley][smiley]knight-2[/smiley]
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
2011. augusztus 23. 16:38 | Válasz erre | #100
Jó olvasást, és nem fogsz benne csalódni, én tegnap játszottam végig, úgyhogy tudom:)
2011. augusztus 23. 16:17 | Válasz erre | #99
Az ötletesnek tűnő 2 játékmódos hercegek viadalát sajna kihagyom, hisz partner nélkül nehéz. Egy játékmódban meg hát ott a többi. Bele is ugrok a Vérfarkasos story-ba, itt egész jó kritikát kapott. És egyúttal ez lesz a 2. Zagoros könyv, minek neki veselkedek. Remélem ebben sem fogok csalódni. :)
2011. augusztus 21. 22:53 | Válasz erre | #98
[quote]Azt írja, hogy csatánként csak egy varázslat alkalmazható és az is az összecsapás előtt: Hogy alkalmaznám akkor a másik varázslatot a harc végén?[/quote]Jogos, erről megfeledkeztem. Akkor viszont azt kell mérlegelni, hogy az 1k6-al sebzünk-e nagyobbat, vagy az életerő-felezésből.

[quote]"cserébe az a csapás, ami máshol 2 életerőt sebez, itt csak egyet. Hasonlóképp, ami itt 2 életerő pontos sebet okoz az ellenfélnek, az máshol 4-et okozna". Ilyenre utalást sehol nem találtam. A találat 2 életerőpontot sebez oda-vissza. Tény viszont hogy a harc közben nincs szerencsedobás.[/quote]Valóban nincs, ez egy lehetséges magyarázat erre az anomáliára, hogy megnyugodjon a kis lelkivilágom :)
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Anry
2011. augusztus 21. 22:32 | Válasz erre | #97
Azt írja, hogy csatánként csak egy varázslat alkalmazható és az is az összecsapás előtt: Hogy alkalmaznám akkor a másik varázslatot a harc végén?

"cserébe az a csapás, ami máshol 2 életerőt sebez, itt csak egyet. Hasonlóképp, ami itt 2 életerő pontos sebet okoz az ellenfélnek, az máshol 4-et okozna". Ilyenre utalást sehol nem találtam. A találat 2 életerőpontot sebez oda-vissza. Tény viszont hogy a harc közben nincs szerencsedobás.
© runner
2011. augusztus 21. 22:08 | Válasz erre | #96
Bunkó módon elfelejtettem megköszönni Dr Lechternek és Francisnak, hogy segítettek a könyvek átnézésével, és jó pár hiba kiszűrésével.

Köszönet érte!
[smiley]worship[/smiley]
A főhős Te vagy!
2011. augusztus 21. 22:01 | Válasz erre | #95
No akkor az első hiba már meg is van :) Varázslópajtás 1k6+4-el dobja az ügyességet.

Gyengítés-halálcsapás annyira nem hasonszőrű. Például jön egy csonti 10-es ÉP-vel. Lesomsz belőle 4-et, ekkor van neki 6. Ha most rámondasz egy gyengítést, 5-re csökken le az életereje, míg ha halálcsapást, akkor 1k6-ot veszít. Tehát egyiket tipikusan a harc elején érdemes alkalmazni, a másikat a végén.

Altatás: nem, kábé 15-ször kell dobni, mert átlag 5 dobásból kijön egy 6-os, innentől kezdve úgysem alszik el :D

Árny akkor jó, ha ki akarod várni, amíg drága testvéred veszi a fáradtságot, és legyőzi a saját ellenfelét.

Nem a kajával van a gond, itt egyszerűen szívósak és erősek az emberek. Az a kaja, ami máshol 4 életerőt, gyógyít, itt csak kettőt, cserébe az a csapás, ami máshol 2 életerőt sebez, itt csak egyet. Hasonlóképp, ami itt 2 életerő pontos sebet okoz az ellenfélnek, az máshol 4-et okozna.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Baldr
2011. augusztus 21. 21:34 | Válasz erre | #94
Gondoltam, felnézek ide, hátha megjelent már a kétjátékos lapozgatos, és mit találok? Megjelent!
Köszönöm szépen!
© Anry
2011. augusztus 21. 21:12 | Válasz erre | #93
Átnéztem mindkét könyv elejét.

Érdekesnek találom, hogy a varázsló nincs gyengítve a harcoshoz képest, így a varázslatai miatt tulajdonképpen erősebb lett.

A "gyengítés" és a "halálcsapás" eléggé hasonszőrű, az egyiknek gyakorlatilag így semmi értelme sem lenne, ha nem volna az ellenfelek többségének életereje light-os.

Az "altatás" vicces; ha mondjuk három 10 életerővel rendelkező csontvázzal futnék össze, akkor harmincszor(!) kell dobnom a kockával, ha jól értelmezem. :D

"Árny" a leggyengébben kidobható karakter-ügyességgel, 4 életerőponttal, speciális képesség nélkül... de legalább velem harcolna és nem helyettem! Így semmi haszna gyakorlatilag.

Minden élelmiszeradag elfogyasztása csak 2 életerőpontot gyógyít vissza. Arrafelé meglehetősen rossz az élelmiszerek tápértéke. Ezek szerint Gundobadban a király is a Tesco-ból eszik. [smiley]vigyor2[/smiley]
© Anry
2011. augusztus 21. 20:31 | Válasz erre | #92
Csütörtökön ért véget a nyári szabim. 3 napos, össz. 36 órás talpaláson vagyok túl.

Nem érzem a lábaimat és leragad a szemem. De most kinyílt! :) Így jó hazaérni és elkezdeni a szerda délutánig tartó lazítást. Köszönöm! :)