Zagor.hu
Zagor.hu fórum
23. könyv: A Vámpír kriptája
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
[b]Történet (3)[/b]: Kalandvágyunk és a gazdagodás iránti vágyunk az, ami Mortvaniába késztet bennünket, ahol állítólag mesés kincsek vannak. Amikor odaérünk, akkor viszont meglepődünk a térség szegénységén és ápolatlanságán. Noha először csak azt hisszük, hogy a kincseket még senki nem találta meg, kiderül, hogy más, ennél sokkal súlyosabb probléma van: a kegyetlen Reiner Heydrich gróf az, aki folyamatosan rabolja el a környék lakóit. Nem mellesleg ő egy vámpír (ki gondolta volna?). Feladatunk megölni a grófot és kiszabadítani Nasstassiát, a nemrégiben elrabolt lányt. Ez megintcsak egy nagyon sablonos történet, kb. semmi kreativitás sincs benne. Maga a sztori is a szokásos megyek a labirintusba és ölök vonalat képviseli. Ezzel együtt a könvv belső kidolgozottsága sokat javít a képen. A család egyes tagjai jól kidolgozott karakterek, az általuk elmesélt történetek érdekesek, nagyon jó hátteret ad az egész művet. A hit pontok alkalmazása szintén nagyon jól működik, sokkal jobban, mint a legutóbb elemzett Varázstörőben, Ezenkívül a varázslatok is tetszenek, amiket a könyv végefele meg lehet kapni, valamint az egyes betegségek is jól kidolgozottak. Néha egyébként olyan érzésem volt, hogy az Éjsárkányból és Az élőholtak szigetéből átvett dolgok vannak ebben a könyvben, de utóbb megnézve láttam, hogy időben ez a könyv mindkettő előtt volt, így az eredetiségből emiatt nem vonok le pontot. Mindezek az egyébként nagyon jellegtelen történetet átlagos szintre tudják emelni nálam.

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Ilyen szempontból nem állít minket a könyv nagy kihívás elé. Van egy kódfejtős feladat, de ott is meg kell szerezni az információt, anélkül azért elég nehéz. Sok emberrel találkozunk, akinél meg kell ítélni, hogy most segíteni akar nekünk vagy ártani, azonban a döntő többségében aki barátságosnak tűnik, az az is, aki nem, az meg ellenség, nincsenek benne nagy becsapások és átverések, talán egyetlen egy olyan karakter van, aki ki akar használni minket. Ezzel párhuzamosan viszont sok a folyosóválasztás, tehát a szerencsén is elég sok minden múlik. Ami ezen azért egy kicsit javít, az az, hogy (Keith Martinhoz méltóan) elég sok helyre enged minket visszamenni, viszonylag könnyen bejárható a legtöbb hely.

[b]Nehézség (5)[/b]: Sokak szerint ez egy nagyon könnyű könyv, én azért nem ezt érzem, szerintem optimális nehézségű alkotásról beszélhetünk. Túl sok kötelező tárgy nincs, ezek közül a legfontosabb a varázsfegyver, amit viszont 3 különböző helyen lehet megszerezni. E nélkül teljesen biztos a halálunk. Ezenkívül egy kereszt és a Hit pajzsa közül egynek, valamint egy karó és egy különleges kard közül egynek meg kell lennie. Ezt egyébként szeretem, hogyha egy tárgyat többféleképpen lehet megszerezni, vagy több is ellátja ugyanazt a funkciót, legalább nem egy döntésen múlik a sikerünk vagy kudarcunk. Valamint 3 koporsót is el kell pusztítani. Azonban ha ezekből hiányzik valami, akkor nem teljes a kudarc, csak egyfajta fél siker, hogy a lányt sikerül ugyan megmentenünk, de a gróf életben marad és folytathatja kegyetlen uralmát. Útközben azonnali halál azért elég kevés van, az ellenfelek viszont elég húzósak tudnak lenni, 9-es ügyességgel nem tudtam elsőre teljesíteni, de 10-zel is 1-2 helyen kellett a szerencse, hogy nehogy ott hagyjam a fogamat. Az meg külön nehézség, hogy jópár lény ügyességet is szív, ha eltalál minket (amire nyilván akkor van nagyobb esély, ha eleve kevés az ügyességünk…ördögi kör). Tehát szerintem bőven megvan benne a kihívás, de egyáltalán nem mondanám nehéznek, szadistának meg végképp nem.

[b]Játékélmény (4)[/b]: Ha valaki a játék előtt azt mondja nekem, hogy egy szisztematikus labirintus kalandot ilyen pozitívra fogok értékelni, akkor nem hittem volna el neki, de mégis megtörtént. Nem is tudom, mi volt benne, ami ennyire működött nálam. Talán az, hogy a sok visszatérési lehetőség miatt nem éreztem a dolgot teljesen véletlenszerűnek, de az is lehet, hogy a köztes kalandok és a benne lévő karakterek – meg a tőlük hallottak – annyira megfogtak, hogy a labirintusos aggályaimat le tudtam győzni. Amikor az egyes karakterek elkezdtek nekem mesélni, néha úgy éreztem, mintha kilépnék a játékos szerepéből és egyszerű hallgató lennék, aki csak élvezi a történetet. Ilyet viszonylag ritkán érzek KJK könyvekben. Nekem bejött a főhős karaktere és Katherina is egy olyan személy lett, aki karakteres, de a végén már nagyon szívesen küldtem másvilágra. Tetszett az is, hogy ez a könyv is egy erkölcsi dilemma elé állít minket, hogy megtegyünk-e valamit, ami racionálisan indokoltnak tűnik, viszont morálisan elfogadhatatlan. Egy kicsit több intellektuális kihívásnak jobban örültem volna, de ezt leszámítva nekem nincs problémám vele.

[b]Összességében: 14/20[/b]
© Nheil
Elérkeztünk a Fighting Fantasy legjobb időszakához. Legalábbis Jonathan Green szerint, akit a rajongóknak nem kell bemutatni, egy interjúban ő kifejezetten a 38-48. közötti tartományt jelölte meg a kérdésre válaszolva. Keith Martin a Lélekrablóval mutatkozott be, ezúttal pedig Heydrich gróf rémuralmának kell véget vetnünk Mortvaniában.

A helyszínek és nevek elnevezései ennél klisésebbek talán nem is lehetnének egy vámpírtörténetben de ez esetben valahogy az ember el is várja ezeket. Szeretem ezt a "középszintű" főgonosz karaktert, vagyis amikor egy lokális szinten ügyködő ellenséget kell eliminálni és nem a világ megmentése a célunk. Jelen esetben egy leány kiszabadítása a fő küldetésünk, persze ha már úgyis ott vagyunk nyilván nem árt elintézni a bajok forrását. Nincs meg tehát az a pátosz és a felelősségtudat, hogy a tetteinken múlik az ismert világ sorsa. Valamelyest veszít az epikusság területén Martin, ezt azonban konzisztens történetmesélésével és érdekes epizódjaival pótolja. Egy nagyon rövid erdős bevezető részt leszámítva a kaland egésze a gróf kastélyában játszódik, technikailag tehát mondhatni hogy egy labirintusban bolyongunk, ahol tárgyakat, nyomokat, információkat gyűjtünk, gonosz, többségében élőhalott teremtményekkel küzdünk míg végül szembenézünk a kastély urával, vagy inkább mondanám , hogy uraival de persze ez már spoiler. Tud újdonságot nyújtani egy ilyen limitált helyszínen játszódó, archetipikus kaland? Az a helyzet, hogy igen!

Haladásunk a kastélyban egyszerre lineáris is és nem is. Ezalatt azt értem, hogy Martin szereti szegmensekre bontani a helyszíneket még a helszíneken belül is, a videojátékokban jellemző szisztéma szerint "szintek"en haladunk, ahol A szinten belül bejárhatunk mindent, néhol megengedi az író, hogy vissza is térjünk bizonyos helyekre, ezután a B szintről már nincs visszatérés A szintre és így tovább. A szerencse természetesen itt is számít, de egyáltalán nem a Jackson/Livingstone féle egyutas rendszerről van szó, a kizárólagos tárgyak helyett itt tárgykombinációk vannak, tehát jóval barátibbak így az esélyeink arra, hogy VALAMI lesz nálunk, ami megoldja a szituációt. A kaland elején érdemes megtalálni mindjárt az első varázskardot, mert onnantól nem lesz probléma a csak mágikus fegyverrel sebezhető lények legyőzése (egyre több ilyen kreatúra lesz) de ha jól emlékszem, később még két esetben is szerezhetünk ilyet. Alapvetően rengeteg a begyűjthető tárgy, amelyik kisebb-nagyobb mértékben segíthetnek minket. A legyilkolandó kreatúrák nagy része rendelkezik valami speciális képességgel és tipikus, hogy ha többször eltalálnak még valamiféle betegséget, fertőzést is elkapunk tőlük (extrém esetben akár meg is halhatunk) és több alkalommal is ügyességlevonásokkal kell harcolnunk különböző helyzeti hátrány vagy fényforrás hiánya miatt. Szeretem, amikor az alapvetően unalmas mezei harcokat feldobja az író extrákkal. Ahol nincs alternatíva, az a három koporsó elpusztítása, itt nem szabad kihagyni egyet sem, mert enélkül nem lesz teljes értékű győzelmünk persze a részleges győzelem mindig jobb, mint a halál.

Az író bevezette a hit pontokat, ami elhivatottságunkat és a gonosz elleni kitartásunkat jelképezi. Ez az érték nőhet is és hacsak nem vagyunk nagyon szerencsétlenek, fog is szépen nőni. Nem tragikus, ha elveszítünk egy-egy hit próbát, csak egy adott harc lesz tipikusan nehezebb. Nekem az első próba kivételével mindegyik sikerült, mert gyorsabban növekedett az értékem, mint amennyire a nehezítő módosító nőtt a próbák során. Magas kezdő hit értékkel indulva egyáltalán nem okozhatnak problémát a próbák.

A várban nem csak ellenségekbe, hanem meglepően sok segítőkész tagba is belefutunk a Heydrich családból, némelyikük elnevezése elég vicces, én kedvelem Martin humorát ahogy becsempészi a könnyedséget a kalandjaiba anélkül, hogy komolytalanná válna a hangulat. Hangsúlyos a már megboldogult, életében derék Siegfrid, aki szellem alakjában több ponton is segít minket. A Lélekrablóhoz hasonlóan a kaland végére itt is fogunk tudni egy kicsit varázsolgatni, de itt nem választhatunk, hanem a szerencse fogja eldönteni, milyen igéket süthetünk el. Reiner Heydrich méltó főellenség lett, impozáns főértékekkel rendelkezik, legyőzéséhez jópár, a kaland során összegyűjtött tárgy melegen ajánlott és jó kis, hosszú fejezetpontokon átívelő bossfightot kell lejátszanunk ellene. És ott van a gyönyörű, ámde veszélyes és aljas Katarina grófnő, aki ugyebár…

Martin második kalandja összességében kifejezetten jól sikerült és érezhetően szintet lépett a Lélekrabló után. Bár egy limitált helyszínen bolyongunk végig, mégis érdekes és izgalmas, sikerült élettel megtölteni a kastélyt, jók a találkozások, a harcok, rengeteg a begyűjthető tárgy és bár kell némi szerencse a fontos tárgyak és elsősorban a koporsók megtalálásához, köszönőviszonyban sincs a hírhedt elődökhöz képest e tekintetben. Valamint a főellenséggel vívott küzdelem - küzdelmek - is figyelemreméltóan megkomponált lett.
10/8,5
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Ehh… nem igazán jön be a borító. Persze-persze, a témához teljesen jól illik, de vámpírkánk ennél sablonosabban nem is nézhetne ki. Az egész olyan, mintha egy színészt látnánk, aki eljátssza Drakula szerepét a színpadon. Unalmas, régimódi, elcsépelt, fantáziátlan. A kép és a felirat kicsit fakó, bár lehet, hogy ez szándékos.

[b]Illusztráció[/b]
A belső képektől sem tettem le a hajam, de különösebb baj nincs velük. Vannak jobban eltaláltak (5. Démonparipa, vagy a 400-as kép, ami elég érdekes lett utolsó momentumként a játékból), és gyengébbek (136. Patkány, 200. Lidérc). Erről ennyit.

[b]Háttértörténet[/b]
Folytatódik a sablon-orgia: Mortvania (Transylvania után szabadon, atyám, legalább egy újszerű helynevet ki lehetett volna találni…), zimankós idő, fogadó, mindenki fél a gróf úrtól, megjelenik az ajtóban a fejnélküli lovas… és itt kezdhetünk játszani. Ja igen, egy szűz lánykát is meg kéne menteni a gonosz karmaiból (ásít).

[b]Rendszer[/b]
Van lehetőség varázsolni, bár ezt a szabályzat csak megemlíti, és nem tér ki a részletekre. Aztán van egy Hit nevezetű értékünk is, ami K6+3, és ez jelzi jóságunk kisugárzásának erejét is. Arra is felhívják a figyelmünket, hogy vezessük a minket ért Csapásokat a kalandlapon. Ez bíztatóan hangzik…

[b]Eredetiség[/b]
Eddig se fényeztem halálra a könyvet, de ezen a téren szintén kihívásokkal küszködik. Vannak itt mindenféle érdekes ellenfelek (fagólem, vértezet, életre kelő tigrisbőr, stb.), de gyakran akadunk össze „fantáziadús” egér, denevér, csontváz, menyét (!) egyedekkel is. A játék eleji rövidke erdőjárástól eltekintve egy kastélyban bolyongunk végig szobából-szobába, szóval ezzel sincs nagyon feldobva a hangulat. Nem is tudom… pedig én csípem a vámpírokat, de ez az ősklasszikus vonal már egyszerűen nem tud megfogni. Százszor lerágott csont. A csapások még valamennyire színesítik a kalandot, például a likantrópia, aminek több fokozata is van, vagy a „Holló átka”, ami annyit tesz, hogy a holló kicsípi a szemünket a helyéről (azon kacagtam egy nagyot, hogy ez utóbbi is gyógyítható).

[b]Kihívás[/b]
A kaland kifejezetten könnyű. Van egy-két kötelező tárgy (bővebben a következő fejezetpont alatt), de azokra nem nehéz rálelni. Nem olyan durvák az ellenfelek, és egy halom bónusz cuccra lelhetünk. Elég sokan segítenek is utunk során, és szinte semmilyen csavar nincs sehol a történetben. Aki gonosznak néz ki, az gonosz, aki jónak, az pedig jó.

[b]Főgonosz[/b]
Természetesen a kriptájában vár minket Heydrich gróf Nastassiával a háta mögött, akinek természetesen még semmi baja. Ha elvétjük a Hit próbát, akkor a fokhagyma füzér még megmenthet minket (még egy sablon…), aztán pedig akciózhatunk. A szenteltvíz például igen hatékony életerő-csapoló, de Jandor, a szellemlány varázslatait is bevethetjük. Az ezüst tükör némi előnyt ad, a mágikus kard pedig must have, de ekkorra már tutira nálunk kell lennie egynek.
A gróf 13-as Ügyességgel és 20-as Életerővel bír, amit végre hajlandó vagyok el is hinni, hisz mégiscsak egy vámpírról van szó, és nem egy hajlott hátú mágusról. Még akár több pontja is lehetne. A harc végén Heydrich inkább eltűnne szépen, de egy erőfal varázzsal megállíthatjuk. Igazából mindegy, mert ha menet közben nem pusztítottuk el mindhárom koporsóját, akkor csak a „fél-győzelem” fejezetének szövegét olvashatjuk. Ha elpusztítottuk, de nincs kereszt VAGY Hit pajzsa ÉS cövek VAGY Éjcsillag kombónk, akkor is.
Ha valamelyik variáció a rendelkezésünkre áll a fentiekből, akkor a gróf végleges eltávozása után jön Katarina, mint a család következő önjelölt örökösnője. Hit próbával kell ellenállnunk a szuggerálásának, aztán jöhet a harc. Mivel meglepő módon a csaj nem vámpír, így egy csomó segítség (egyes mágiák, tükör, szentelt víz) használhatatlanok ellene. Szükség esetén viszont Nastassia is beszáll mellénk bunyózni.

[b]Hangulat[/b]
A pozitívumok egyikét nekem maga az elátkozott család jelentette, aminek szinte minden tagjával találkozhatunk, és érdekes módon néhány jó fej tagja is van. Katarina főgonoszhoz méltón igazi kavarógép, naná, hogy rögtön rá akar venni minket a várúr likvidálására. Ha mi a szuper kard reményében állnánk rá az alkura, akkor ne tegyük, mert a csaj végül nem képes kivarázsolni azt a mágikus könyvből. Faustus laborja durva horror-rész lett, és Jandor varázslatai is tetszettek, de persze, ha nem térünk be a szobájába, akkor elesünk tőlük. Ezért mindenhova érdemes bemenni, és a lehetőség adott, hisz keresztül-kasul bejárhatjuk a kastélyt, visszafelé is van út, időlimit sincs. Van amúgy egy hiba Siegfried szelleménél, ahol a véget ér a játék, ha nincs cövekünk, meg pajzsunk VAGY keresztünk. Ez egy hülyeség, hisz más kombinációban nem állít meg minket a könyv, és a must have varázsfegyvert pedig beszerezhetjük ezután is. A 123-as kódfejtős játék nyitjára szokásomhoz hűen, nem sikerült rájönnöm (mondjuk szintén szokásomhoz hűen, nem is vesződtem vele sokat), de az meg vicces volt, hogy a gróf széfjét tárva-nyitva találjuk.
Nos, ennyit [em]A Vámpír kriptájáról[/em]. Nincs vele különösebb baj, messze van a rossztól, de annyira elcsépelt az egész, hogy aki valami újszerűt és fordulatosat szeretne, az ne ezt a könyvet vegye le a polcról.
hr
© marczy
2012. február 27. 19:42 | Válasz erre | #60
a Hit pontokra vonatkozó rész utolsó sora lemaradt!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. február 26. 23:04 | Válasz erre | #59
Mentem vele egy gyors kört, hát nem sokáig jutottam el benne. Emlékeztet az Elátkozott házra, de felépítését látva nekem az Élőholtak szigete ugrott be. A kaland ígéretes, a fordítás élvezetes, a szöveg pdf változata helyenként nehézkesen olvasható. Annyit még, hogy a holló és a varjú azért két külön madár fajta, nem ildomos összecserélni a kettőt. Hunyadi Mátyás címerállata is a holló volt, és igen csak kiröhögtek volna töri órán, ha azt mondom, hogy varjú. (Egyik fejezetpontnál láttam ezt a csekélyke hibát, majd holnap leírom hogy hol...)/Ja, egyébként egy gonosz nő vágta el a torkomat, de legközelebb én fogom az övét!/[smiley]nyes[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. február 26. 22:09 | Válasz erre | #58
Na végre! Remélem megint összehoztátok a tutit, mert ki vagyok éhezve egy jó kalandra... Már töltöm is le, aztán majd megírom, milyennek látja az örök kritikus Killmaster. [smiley]worship[/smiley]
© runner
2012. február 26. 20:23 | Válasz erre | #57
Felkerült a könyv pdf verziója.
A főhős Te vagy!
© runner
2012. február 18. 10:51 | Válasz erre | #56
Elvileg már kész, de még FireFoX átnézi.
Ízelítőnek ott a hátsó leírás...[smiley]nyes[/smiley]
A főhős Te vagy!
2012. február 17. 17:51 | Válasz erre | #55
Kérhetek/ünk valamelyik illetékestől egy kis ízelítőt erről a könyvből?
Vagy már nincs sok idő a megjelenéséig, várjuk ki?:)
© Setna
2012. január 7. 20:38 | Válasz erre | #54
"Elhulló Vér" - "Elhulló Véreb" [smiley]eplus2[/smiley] kissé sintérszagú megoldás, de itt falun elment [smiley]vigyor5[/smiley] Viszont annál sikeresebb voltam a címmel! Én is dilemmáztam a "birodalma-kripta" variációkon, de megkérdeztem egyenesen ezt a Carl Sargent fószert, és nem egy nap volt, mire méltóztatott választ írni, de végül csak meglett: KRIPTA![smiley]taps[/smiley]
2012. január 7. 20:06 | Válasz erre | #53
Ezt éppenséggel megoszthatom veled:

– Az nem „Szívére”, idegen. Sose hívták így, csak a cégért változtatták meg. Ez a „Szív Vére,” így, külön írva. Ez az, amit oly sokan adtak fel itt, a szívük vérét!

A te megoldásod mi lett?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Setna
2012. január 7. 19:20 | Válasz erre | #52
Legalább meglátom, más hogy oldotta meg a számomra kemény perceket szerző "Hart's Blood" - "Heart's Blood" kérdést [smiley]fejvakaras[/smiley]
2012. január 7. 14:19 | Válasz erre | #51
Igen, de szó volt róla, hogy esetleg Setna megtalálja az övét - időközbe azért nem így lett, de sebaj, mindig jó az új fordító.
© Setna
2012. január 7. 12:20 | Válasz erre | #50
Így jár, aki sokáig vacakol, a kollega beelőzött[smiley]falbav[/smiley] De így legalább összevethetem a saját szörnyszülött fordításommal. És választhatok újabb magyarítanivalót a téli eltávozásom idejére[smiley]wink[/smiley]
© Setna
2012. január 7. 12:18 | Válasz erre | #49
BUMMM......
© killmaster (Savanyúhas)
2012. január 7. 09:05 | Válasz erre | #48
Picit belelapoztam ebbe a könyvbe is, és tetszik amit láttam. Igaz a történet amolyan tucat ízű, viszont akad benne elég érdekesség. Kapunk ismét hit pontokat, remélhetőleg itt nem lesz annyira eltúlozva a szerepe. Minő véletlen itt is akad "zselészörnyike", emellett csontváz, zombi, ghoul, patkány óriás illetve hatalmas kivitelben, szellemek, kísértetek, ezek nélkül nincs egyetlen vámpír kastély sem. A halálcsapdák száma igen csekély, és a fejezetpontok is amolyan átlagos hosszúságúak. Szükségünk lehet némi aranyra és varáztekercsekre is. A képek tetszetősek, és akad benne némi kódolandó szöveg is. A főellenfél elég kemény dió, de nem legyőzhetetlen. Remélem hamarosan olvashatjuk ezt a kalandot is. [smiley]email[/smiley]
2012. január 6. 23:53 | Válasz erre | #47
Jester van oda írva. [smiley]crusader[/smiley]
2012. január 6. 20:24 | Válasz erre | #46
Vagy csak megkerült az a bizonyos elveszett fájl:D
2012. január 6. 20:20 | Válasz erre | #45
Látom kész a fordítás. [smiley]vigyor4[/smiley]
Várom már a könyvet. [smiley]eljen[/smiley]
2011. november 11. 05:28 | Válasz erre | #44
Az egy topicban CatDog írt korábban néhány könyvhöz kedvcsinálót, gondoltam, felteszem ide is.

FF38 VAULT OF THE VAMPIRE

Mint láttam fordítás alatt álló könyvecske azonban nem értem miért a Vámpír Birodalma címen fut majd? Bár nekem mind1 végülis , de a cím A Vámpír Kriptája , na de nem is ez a lényeg, hanem a kis ajánló. (Nem bírtam ki, hogy megint ne írjak valamelyik könyvről :D)

Kalandunk egy kis Leverhelven-i kocsmában kezdjük, ahol megállunk pihenni, azonban, amint belépünk a kocsmába, lassan mindenki elcsendesül. Márt ott rosszat huzunk, hogy a kocsma neve (ami nem is az igazi neve, de mi ezt olvastuk kinn...) Hart's Blood és hát furcsáljuk ezt a nevet a kocsmának ezért elis kezdünk érdeklődni a csapostól, hogy miért is ez a neve? na ezzel bajt okozva magunknak, nem is szól hozzánk, inkább megvetően néz, egy kedves "úri ember" a lábunk elé köp egy szépet . . . hát valamit rosszat szóltunk vajon? hát igen :D Nos azért végül csak van, aki beszédbe elegyedik velünk egy vén asszony, akit megis hívunk egy italra (még jóhogy szobára nem :D) nos a lényeg, elkezdi kis történetét, hogy micsoda dolgok vannak a hegyen lévő Heydrich Kastélyban, a Gróf elrabolja a fiatal lányokat, így unokanővérét a 17 éves Nastassiát is. (Friss hús kalandorunknak azonnal felcsillan a szeme a jó úgy érdekében, megfogjuk menteni!!! -mondjuk ez természetes :D) Más bátor emberkék is ilyenkor már jelentkezgetnek a tömegből ők is segítenek blablabla, akkor miért nem mentették meg eddig, miután mi elvállaltuk nagy a szájuk :) Közben megtudjuk azt is, hogy a kocsma neve HEART BLOOD szóval ezért volt a nézelődés a kaland elött, mikor senki nem szólt hozzánk. Hirtelen kicsapódik az ajtó értünk jöttek...

A Kalandról.:

A könyv nem más, mint egy Elátkozott Ház klón, persze jóval gyengébb kivitelben. (Nem titkolom az Elátkozott Ház a kedvencem, szóval ez is bejön, de...)
Bejárhatjuk a Gróf Kastélyát elég rendesen, több féle fontos dolgokat keresgélve, amik elengedhetetlenek végső küldetésünk teljesítéséhez. Számomra meglepő volt, hogy mennyi barátságos karakter lakozik ebben a gonosz kastélyban. Persze mellettük elég kemény ellenfelek vannak. Ghoul-ok akik ugye ha háromszor sebeznek nekünk annyi, Vámpírok, Denevérek, és írtó erős őrök Thassaloss 4 kezű csontik elég szépek :) A Kastélyban megkell találnunk a Gróf Kriptájának a kulcsát. Majd a kriptában végső nyugvásra küldhetjük (ami ugye tudjuk nem is végső mivel a könyvnek van folytatása a Vámpír Bosszúja címmel, nade itt még csak örüljünk, hogy végleg :D) Nagyon erős ellenfél, de ha összegyűjtöttük a megfelelő felszerelést lelehet győzni, azonban nem ő a fő ellenség a könyvben, hogy ki az ezután kiderül, de azt nem árulom el, legyen kis meglepetés is. Végül megmentjük a kis Nastassia-t is Happy End.

8/10 Mivel szeretem az ilyen házakat/kastélyokat bejárni, nekem ez a vonal tetszik a legjobban, mivel jó kis térképeket lehet gyártani a ház/kastély alaprajzáról. Az illusztrációk színvonalasak.

2011. január 15. 11:42 | Válasz erre | #43
Vámpírfalva, Vámpírbokor, Recegevámpírfalva, Vámpírszőlős, Alsóvámpír, Vámpírszöszmösz.
[smiley]eplus2[/smiley] [smiley]nevetes1[/smiley] [smiley]nevetes2[/smiley] [smiley]nyes[/smiley] [smiley]love11[/smiley][smiley]hehe[/smiley]
© runner
2011. január 14. 21:11 | Válasz erre | #42
Kérdés/kérés:

Az alábbi térkép található az eredeti könyvben:
[img=http://zagor.hu/egyeb/OW-FF38.jpg]map[/img]

Na nekem megvan ugye az eredeti könyv, de az én változatomban nincs benne a térkép.
Kérném, hogy akinek megvan, az ha tudja szkennelje be nekem (ha lehet 600 dpi-ben).
De ha kell, én is be tudom szkennelni, akár munkahelyen, és akkor 10 perc az egész.
Előre is köszönöm.

A főhős Te vagy!
© Agglax
2010. november 30. 20:51 | Válasz erre | #41
A vámpír kriptája!
2010. november 30. 19:01 | Válasz erre | #40
A Vámpír Megyéje... Zsáááákossszz...
2010. november 30. 18:10 | Válasz erre | #39
A vampir fennhatosaga, A vampir faluja, A vampir regioja, de a Vampir kastelya is jo lehet. :)
2010. november 30. 17:58 | Válasz erre | #38
A Vámpír Dzsondérja?
2010. november 30. 17:57 | Válasz erre | #37
Nem csak nagyobb földrészről szól, de mindenképpen nagyobb léptékű fennhatóságot jelez, legyen az területbeli, szellemi vagy egyéb. Meglátásom szerint így semmiképpen sem találó.
© runner
2010. november 30. 17:43 | Válasz erre | #36
Akkor már A Vámpír Birtoka után, netán A Vámpír a TSZ-ben? [smiley]hehe[/smiley]
A főhős Te vagy!
2010. november 30. 17:19 | Válasz erre | #35
Szerintem a "birodalom" kifejezést nem csak földrésznyi méretű területekkel kapcsolaban szokták használni, de mindegy. Plusz az sem hiszem, hogy kiderül, hogy a vámpír... "területe" mindössze egy faluból áll.
Birtok? [smiley]fejvakaras[/smiley] Bár ez talán kevésbé tetszetős, mégha esetleg találóbb is.
2010. november 30. 17:08 | Válasz erre | #34
Azért a "birodalom" szó kissé nagyszabású megnevezés... Nagy Sándornak volt birodalma, meg Palpatine császárnak is, na de a vámpírnak... ha jól látom, egy faluról van szó. Az minden, csaknem birodalom.
2010. november 30. 16:54 | Válasz erre | #33
De miért nem jó a birodalom? Annak a hangzása se olyan ratyi, mint például a Vámpír Sírboltjának, és valamennyivel jobban lefedi a történet helyszínét is, mert ugyebár nem kriptában vagy sírboltban játszódik a könyv.
Mondjuk nekem végül is mindegy, ez a vámpíros mókázás annyira úgyse érdekel.
2010. november 30. 16:46 | Válasz erre | #32
Van még a kriptára néhány rokon értelmű szó. Sírbolt, mauzóleum...
© Agglax
2010. november 30. 16:43 | Válasz erre | #31
"A vámpir kriptája" cím tökéletes lesz.

Nem kell ódzkodni a kripta szó miatt. A varázslónak is van kriptája és a vámpirnak is van. Na és?

Szóval maradjon az első megérzés.
2010. november 30. 06:34 | Válasz erre | #30
A Vérszopó Lyuka. (Ha már a Verem szóba került.)
Én továbbra is a Birodalom mellett vagyok. [smiley]csodalk[/smiley]
© Kamo
2010. november 29. 23:46 | Válasz erre | #29
Hogy én is hozzászóljak: Nekem nem baj, ha kripta, vagy ha birodalom, csak a sztori legyen jó... Amúgy meg ha az alliterációt fontosnak tartjuk, akkor valóban a Vámpír Verme/VámpírVerem cím, ill. valami hasonló lenne a jó megoldás. További jó találgatást a továbbiakban!
2010. november 29. 19:01 | Válasz erre | #28
Es a VV1? :)))
2010. november 29. 14:52 | Válasz erre | #27
A Vérszívó Verme
2010. november 29. 14:51 | Válasz erre | #26
Legyen a Vámpír Irodalma!
2010. november 28. 17:55 | Válasz erre | #25
Szerintem ennek legyen a címe: A Vámpír Birodalma, a folytatásának meg A Birodalom Visszavág![smiley]finom[/smiley]
2010. november 28. 17:19 | Válasz erre | #24
© runner
2010. november 28. 17:14 | Válasz erre | #23
Azok a számok a Vénusz-os listán lévőkhöz viszonyítva vannak, az nem a Zagor-os lista.
A főhős Te vagy!
2010. november 28. 17:13 | Válasz erre | #22
Az eredeti cím Vault of the Vampire, nem? Akkor lehetne a Vámpír Verme, hogy megmaradjon az alliteráció. Esetleg A Vérszívó Verme, vagy tudmomisén.
2010. november 28. 17:08 | Válasz erre | #21
Ezek szerint 25. lesz a Kétélű Jóslat?
Akkor nem csak 1 könyv csúszott be elé?
2010. november 28. 16:48 | Válasz erre | #20
Az elég snassz, nem is hangzik valami jól. Én a birodalomra voksolok.
2010. november 28. 16:40 | Válasz erre | #19
A Vámpir kastélya :)
2010. november 28. 16:33 | Válasz erre | #18
Igen, bocsánat, birodalomnak volt meghirdetve. [smiley]falbav[/smiley]
2010. november 28. 16:23 | Válasz erre | #17
Ez a könyv különben sem kriptában játszódik, hanem kastélyban, ha jól tudom. Így a birodalom szó inkább találó lehet címként, jobban utal a tartalomra, mint a kripta.
2010. november 28. 16:21 | Válasz erre | #16
Ráadásul a Vámpír kriptája és a Varázsló kriptája tényleg elég hasonló, akár még össze is keverhetőek.
Az Élőhalottak szigete és a Gyíkkirály szigete azért más tészta.
2010. november 28. 16:19 | Válasz erre | #15
De a birodalom még egyszer sem volt és jobban is hangzik. [smiley]vigyor2[/smiley]
© runner
2010. november 28. 16:17 | Válasz erre | #14
Ez logikusan hangzik.
A főhős Te vagy!
2010. november 28. 16:13 | Válasz erre | #13
Sziget is volt már a gyíkkirálynál, aztán az élőholtakban mégis újra az lett. Varázsló meg volt varázsló kriptája meg tűzhegy varázslója. Most akkor miért ne lehetne kétszer a kripta is?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2010. november 28. 15:58 | Válasz erre | #12
A vámpír borospincéje.
2010. november 28. 15:56 | Válasz erre | #11
A Vámpír boltozatos pincéje, nekem ez tetszik.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?