Zagor.hu
Zagor.hu fórum
28. könyv: A Sötétség Tőrei
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
[b]Történet (3)[/b]: Rögtön in medias res belecsap a könyv a lecsóba. Alszunk, és hirtelen arra ébredünk, hogy egy alak egy különleges tőrt szegez nekünk. Életünket egy odaérő cimboránk, Gally menti meg, ám az orgyilkos tőre így is megkarcolja a vállunkat. Ez okozza bonyodalmakat. De mint tudjuk, mindennek oka van, az orgyilkos támadás sem véletlen irányult ellenünk. A Kazan birodalmon belül Segrek uralkodó meghal és a hagyomány szerint kiválasztottak közül kerül ki az új uralkodó. Az egyik kiválasztott személyét testesítjük mi meg, csak van valaki (Chingíz vezír), akinek ez kevésbé tetszik, így orgyilkosokat küld a kiválasztottakra. Az egyik ilyenbe botlottunk bele. Eddig lett volna választásunk, hogy mit csinálunk, innentől viszont nincs, ugyanis akár akarunk uralkodók lenni, akár nem, ha nem visszük vissza a tőrt a vezírnek, akkor menthetetlenül meghalunk a tőr mérge miatt. Ahhoz, hogy ezt megtegyük érdemes minél több törzs medálját megszerezni, amit próbákon és labirintusokon keresztül lehet kivitelezni. A helyszínek érdekesek nagyon a könyvben és már az elején lenyűgözött, hogy mennyi mindent bele tudnak majd nyomni egy KJK könyvben. Aztán sajnos kiderült, hogy amilyen izgalmas az előzmény, annyira gyenge a kivitelezés. A medálok közül jó eséllyel egynél vagy kettőnél többet lehetőségünk sem lesz megszerezni, és ezek a próbák és labirintusok nem többek ösvényválasztásnál és kockadobálgatásnál. Aztán a történet vége ad még egy fordulópontot, de ennek a kidolgozása is felületes marad. Az a probléma, hogy ez a könyv annyi mindent akart egybe belesűríteni, hogy a vége az lett, hogy ezek közül egyik sincs igazán rendesen kidolgozva és egy átrohanásos kaland benyomását kelti az egész. Ezt nagyon sajnálom. Azért volt 1-2 egyedi elem, például a varázslás lehetőségének módja, ha oda eljutunk, vagy az italkeverés.

[b]Gondolkodás/szerencse (1)[/b]: Kis túlzással az értő olvasás az egyetlen skill, ami ehhez a könyvhöz kell. Na jó, ez tényleg túlzás, de úgy érzem, hogy annyira random az egész, hogy az már elmondhatatlan. Eleve tisztán ösvényválasztáson múlik, hogy melyik amulettet szerezzük meg (ha egyáltalán…). A legtöbb próba gyakorlatilag kockadobásokból áll, kihívás bennük szemernyi nincs, a labirintusok pedig ösvényválasztásokból állnak, ami megint random (oké, 1-2-nél kiderülhet a jó sorrend valami információ segítségével, de ez is főleg a szerencsén múlik). Ha szerzünk két medált, már jók vagyunk, ha nem, akkor jön az italkeverés, ahol 6 alapanyagból 9 féle ital keverhető, amiből kettőt kell kikeverni, de amiből 3 halálos. Tehát min múlik, hogy életben maradunk? Szerencsén. Gyakorlatilag a teljes könyv szerencsejáték, talán az utolsó döntés nem, de ez is elég evidens, hogy mit kell tenni, ráadásul valaki le is súghatja nekünk. Szóval a gondolkodást kb. teljesen ignorálja a könyv.

[b]Nehézség (3)[/b]: Felemás érzéseim vannak ennek kapcsán, talán kicsit szigorú voltam itt. Ugyanis ha mondjuk összehasonlítom egy másik „3 pontos” könyvvel, mondjuk a Vérescsonttal, ott volt vagy 6-7 kötelező tárgy, amit meg kellett szerezni, ez tette nehézzé. Itt egy ilyen sincs. Akkor mégis miért nem kapott ez a könyv magasabb pontot? Sajnos amiatt, amit előbb már kicsit kiveséztem. Nagyon sok olyan eset van, amikor dobni kell magamnak és másnak 2 kockával, ha a miénk a nagyobb túléljük, ha nem, akkor nem. De olyan is van, hogy négyszer kell 2 kockával dobni, és ha valamelyik egyezik, akkor felnyársalódtunk. És még sorolhatnám, lenne egy szép lista ha ezeket összegyűjteném. Az italos problémáról pedig már korábban írtam. Ezeket pedig, mint ahogy már erről [url=https://velemenyes.blogspot.com/2018/09/vissza-multamba-6-sardath-ostroma-kard.html]korábban[/url] értekeztem, szigorúbban értékelem, mint a sima ösvényválasztásos halált, mert ezekbe akár kétszer egymás után is bele lehet esni. Úgyhogy emiatt gondolom ezt egy elég nehéz, de még nem szadista könyvnek.

[b]Játékélmény (2)[/b]: Azt gondolom, hogy az első pár ösvényválasztáson múlik sok. Az is lehetséges, hogy sikerül egy hosszabb, kicsit kalandosabb ösvényt kifogva végigjárni a könyvet. De van egy olyan útvonal is, ami nagyjából fél óra alatt végigjátszhatóvá teszi a könyvet. Úgyhogy erre is csak annyit tudok mondani, hogy rapszodikus. Viszont most már ott tartok, hogy 4 alkalommal, játszottam le, különböző ösvényeken, és az egyik ösvényt sem tudnám hármasnál nagyobbra értékelni a saját listámon. Így az összesítésre sem tudok ennél magasabb pontszámot adni.

[b]Összességében: 9/20[/b]
© Nheil
A sötétség tőrei hmmmm... Igaz, hogy csak egy tőrröl van itt szó, amit a háttértörténet szerint belénkdöfnek és csak jóbarátunk közbenjárása miatt nem patkolunk el azonnal, mindazonáltal méreg került a szervezetünkbe és záros időn belül el kell jutnunk a nagyvezirhez Csingizhez, visszajuttatva ezt az orgyilkos tőrt és akkor majd meggyógyulunk (he?) Ja és amúgy kiválasztottak is vagyunk! Micsoda párosítás, egyszerre túlélőkaland és és trónigénylés is hoppá. Szokás szerint sharpi katyvasz, bár nem annyira vészes most ez a kiindulási alap és adjunk legalább egy bátortalan plusz pontot arra, hogy egyedüliként ő alkalmazza a közép-ázsiai kulturális elemeket és neveket (értsd, ő onnan lopkod) műveiben, tehát törekszik legalább az egyediségre.

Előző, botrányos kalandjához (A gyűlölet szakadéka) hasonló ez is, az ott megismert vidéken kolbászolhatunk újfent. Az időtényező bekerült ezúttal a mérgezés formájában. Mondanom sem kell ez is mennyire random és szerencsefüggő, mikor veszítünk éppen 1-2 egységet és mellette életerőt is. Mondjuk legalább valami színesíti a kalandot. Összességében úgy látom, mintha egy fokkal szerkesztettebb és átláthatóbb lenne a történet elődjéhez képest, noha ez nem nagy teljesítmény de mégis úgy fair, ha elismerjük a haladást. Utunk során az ösvényválasztások által elég durván predesztinált módon különféle labirintusokban medálokat gyűjtögethetünk, amik egyrészt lassíthatják a mérgezésünket, másrészt erősen javasolt a végjátékra legalább kettő medált megszerezni. Az a vicces, hogy ha szerencsétlenül választunk irányokat simán lehet, hogy egyet se szerzünk. Ezek a labirintusok amúgy szokás szerint unalmasak és a jól ismert sharpi metódus szerint az ész nélküli kockadobálásokkal operálnak. Ha ezeket nem számítjuk, néha néha valamiféle hangulatocska beszűrödik bizonyos epizódokban, néhol átjön az atmoszféra a sztyeppékről. És végre nem folyamatosan csak a csodálatos balra/jobbra opciókból lehet válogatni. A szerkesztettség hiánya a rendkívül szerteágazó történetben felismerhető, könnyen lehet hogy extrém rövid úton teljesítjük a kalandot. Tulajdonképpen nincsen kötelező tárgy, ha a medálokat nem számítjuk, de elvileg nulla medállal is győzhetünk csak nehezebben. A finálé nem a megszokott, kiderül egy kis turpisság a vezirt illetően, már ha valaki érez indíttatást eljutni idáig.

Nem lett tehát jó kaland ez sem, de Sharp önmagához képest azért most fejlődött valamicskét. Más kérdés, hogy a többi író legrosszabb könyvei is bőven felülmúlják ezt a történetet.
10/3,5
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Érdekes, és kissé talán vicces ez a kép. A kopasz, félszemű, leginkább egy öregedő rockerre hajazó alak vízisíel két tigrisen a tóban. Hát nem gondoltam volna, hogy egy ilyen mondatot valaha le fogok írni. Technikailag amúgy teljesen korrekt, de olyan furi, hogy így hirtelen nem nagyon tudok többet értekezni erről. A betűtípus kifejezetten bejött, és most végre még a színe is passzol a képhez.

[b]Illusztráció[/b]
Sajátos hangulatú rajzok, nekem nem igazán vágnak a stílusomba. Kicsit talán gyerekesek is. Például a párduc (56.) olyan plusszerű, az orkok is (187., 381.) inkább aranyosak, és az áradat elől való menekülés (230.) is valahogy viccesnek tűnik. Szóval nagyon nem rettegtem a gonosz teremtmények rajzától. Tetszetősek voltak viszont a 200-as (harcosok a tábortűznél), 215-ös (Mamlik orgyilkos levedli álarcát), vagy a 298-as (Wolfsbane és Geronikusz) képek.

[b]Háttértörténet[/b]
Szerintem már eleve a címválasztás sem lett olyan jó. Mármint jól hangzik, de azon kívül, hogy egy ilyen tőrrel szúrnak meg minket, nem igazán van szerepe a történetben. Ennél már a medáloknak is több terep jut, bár azoknak sem sokkal. Talán a kiválasztottsággal kapcsolatban kellett volna valamit kitalálni… ja, hogy miről beszélek? Szóval Khul kontinensén járunk, azon belül is a Kazan birodalomban. A Segrek nevű uralkodó meghalt, így a hagyomány szerint az előre megjelölt kiválasztottak közül kell majd eldönteni, ki lesz az utód. Ez viszont nem igazán tetszik Chingiz fővezírnek, aki bérgyilkosokat küld szerteszét, hogy végezzenek a reménybeli jelöltekkel. Mi vagyunk az egyik ilyen, és sajnos már a háttértörténetben megtámad minket egy Mamlik (ezek félelmetes bérgyilkosok). Szerencsére azonban nem halunk meg, de a varázstőr mérge folyamatosan terjed bennünk, és csak úgy állíthatjuk meg, hogy visszaadjuk a fegyvert a gyilkosság megbízójának, azaz Chingiznek (elég érdekes hatástalanítási módszer).
A trón megszerzéséhez mindenkinek medálokra kell vadásznia, melyeket egy-egy törzsnél őriznek nagy becsben. Ehhez ki kell állnunk a törzsek próbáit, és ha az megvan, csak azután nyerünk bebocsátást a labirintusokba, melyek a kegytárgyakat rejtik. Persze mivel a Mamlikok megölik a kiválasztottakat, így nekünk most több esélyünk lesz medálokat szerezni, csak nehogy minket is megöljenek útközben, vagy esetleg a túl sok időfecsérlés miatt a méregtől halálozzunk el…

[b]Rendszer[/b]
A kalandlapon lévő „Méregegységek” figurán azért mosolyogtam egy jót – nagyon cuki lett. Szóval a mérgezést ezen kell vezetnünk, amikor a könyv mondja, besatírozunk egy részt. Ha mind a 24 betelik, kampec. Ezen kívül a megszerzett medálokat is vezetni kell. Ha lesz egy medálunk, és meghalunk egy összecsapásban, akkor visszahozhat minket háromszor, úgy, hogy marad 4 Életerő pontunk (ha jól értelmezem, egy kissé félreérthetően van leírva), és továbbmehetünk, mintha mi győztünk volna, DE le kell vonnunk 1 Ügyesség pontot, 1 Szerencse pontot, és kapunk 3 Méreg pontot. Szóval a medálok plusz életeket jelentenek, de mivel – mint azt látni fogjuk – a mérgeződésünk esszenciális tényező a kaland során, így ez az újjáéledés nem igazán éri meg.
Választhatunk a „szokásos” Ügyesség, Életerő és Szerencse italok közül egyet, illetve 6 arannyal kezdünk. A második mosolyom szintén a kalandlapnak szólt, amikor láttam, hogy a legalsó rubrikát mennyire összevonták („nyomok, varázsigék, felszerelési tárgyak és jegyzetek”).

[b]Eredetiség[/b]
Nekem nagyon tetszett ez az egész sztyeppe-feeling, ez is egy új vonulat a KJK-k sorában. Persze volt már [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=13]A Szamuráj kardja[/url], de az ugye inkább japán, ez meg inkább a kínai, vagy talán még inkább a tatáros-mongolos terület a sok-sok törzzsel, és külön hagyományokkal. Jól össze lett vegyítve mindez a fantasy világgal, kalandunk során hajóra is szállhatunk, vagy sárkányokkal küzdhetünk, és sok más színes történés vár ránk. A vidék abszolút él, sok jópofa alakkal összefuthatunk. Néhol azért érezni az erőltetettséget, az Útvesztő Sátánja (!) például nem bánt minket, ha a kezébe adunk egy virágot (!!!). He?

[b]Kihívás[/b]
Az első fejezetponton – tehát még neki se álltunk a játéknak igazán – máris kapunk 2 Méreg pontot, és vesztünk 1 Életerő pontot. Aztán nekem lett még rögtön +2, majd ismét +2 Méreg pontom, és egy olyan kedvességgel is gazdagodtam, hogy akkor innentől duplázzam meg az összes soron következő Méreg pontot, amit elszenvedek. Oké. Na ezzel már például sosem fogunk célba jutni, de ha óvatosabbak vagyunk, akkor is előfordulhat, hogy az utolsó szoba bejárata előtt döglünk meg a méregtől (ahogy az velem esett meg egyszer). Szóval erre vigyázni kéne valahogy, de ez tipikusan olyan, amire nem tudunk. Az Életerő pontok is hajlamosak csak úgy röpködni mínuszba, és van jó pár próbatétel, aminek gyakran halálos a kimenetele, ha elrontjuk. Ezen felül a kimerültség, fáradtság miatt is veszítünk Életerőt, ráadásul nem is kapjuk vissza őket (szerintem ez nem logikus, ha pihenünk később, miért nem tért vissza az erőnk?). Azon már tényleg csak tátogni tudtam, mint a hal, hogy ha letépünk egy virágot, és megsért minket a növény tüskéje, az 2 Életerőnkbe kerül (173-as fejezet).
Mindezek ellenére [em]A sötétség tőrei[/em] kifejezetten könnyű játék lett. Az ellenfelek nem igazán erősek, és ami a lényeg: egyetlen kötelezően megszerzendő tárgy, információ, kód, versike vagy egyéb baromság sincs.

[b]Főgonosz[/b]
A végjáték jóóó lett! Korábban is tesznek rá utalást, de a trónteremben végül kiderül, hogy nem is a gonosz Chingiz, hanem az ő még gonoszabb lánya, Meghan-Na-Durr (ez a név… hihi) az igazi ellenfelünk. Chingiz épp az ágyikóban fetreng, mikor betoppanunk. Szépen visszaadjuk neki a tőrét, mire a méreg azonnal elpárolog szervezetünkből. Pici lánya ekkor szúrja le a fatert. A csaj akar trónra ülni, és négy ogréval fenyeget minket. Küzdelem azonban mégse lesz, mert a szent hely közelében tilos fegyvert fogni. Ha tehát nem kapunk a kardunkhoz, győztünk is. Úgy tűnik, Meghan ezt nem tudja, mert ő bizony agresszív, és így csak egy marék por marad utána… Ennyi. Lehet, hogy sokaknak csalódás, de nekem kifejezetten felüdülés volt, hogy nem várt ránk valaki ugrásra készen, teljes vértezetben, 16-os Ügyességgel és 32-es Életerővel. Mondjuk az utolsó fejezetpont talán kicsit túl pátoszosra sikeredett…

[b]Hangulat[/b]
Mint már említettem, engem megfogott a Kazan birodalom világa. Az utak állatira szerteágaznak mindenhol, ezernyi irányba mehetünk, így igazából a kalandunk nagyon rövid lesz. Az ebből fakadó másik probléma pedig az, hogy borzasztó könnyedén ki lehet hagyni amúgy fontosnak szánt helyszíneket. Úgy tűnt, simán lehet olyan játék, ahol egyetlen törzsbe sem botlunk bele, és így egyetlen medált sem szerzünk. De ha mégis belebotlunk egy törzsbe, akkor is simán átmehetünk úgy az útvesztőn, hogy nem lelünk rá a medálra. Mindez tökéletesen a szerencsére lett bízva, ez azért egy kicsit furcsa volt. A méreg terjedése is érdekes, mert nem kaptam plusz pontot, amikor megtanultam egy új harcmodort (gondolom, ez nem két perc alatt történt meg), de egy óra vándorlás után igen. Az is elgondolkodtatott, amikor a gyorsaságom megállapításához kockával kellett dobnom. Ennek nincs azért egy picinyke köze az Ügyesség értékemhez? De a jéghídon való átkelés is vicces, amikor +2 módosítót kell adni egy dobáshoz, ha 10 aranynál több van a zsebünkben. Az érmék tényleg biztos kilós súllyal húznak le minket… A csúcs bénaság azonban az, amikor azt írja az egyik fejezet, hogy lapozz ide, de ne olvasd el, csak a megszerzett képesség nevét, utána azonnal lapozzunk vissza! Szóval ne derüljön ki, hogy nem volt már több fejezetünk, ezért így kellett spórolni, hogy egy totál nem oda való fejezethez irányítunk téged, ahonnét csak két szót olvass el.
De hagyjuk ezeket. Sharrabbas városa is hangulatos volt, mintha Kháréban jártam volna. Tetszettek a különböző „táblás” játékok, mint mondjuk a 77-es fejezeten, és a medálok sorsa is változatos. Az összeset meg sem lehet szerezni, vagy valamelyiket egy haldokló kiválasztott-társunktól kaphatjuk meg. A Yigenik labirintusba végül nem kell bemennünk, mert a medált a szemünk előtt lopják el, és akárhogy igyekszünk, képtelenség visszaszerezni. Uruz labirintusában meg épp bent kolbászolunk, amikor előfordulhat, hogy megtámadják a falut, így megszakad az egész. Az olyan kódolt jelzéseket is mindig szerettem a rajzokon, amik segítenek nekünk: Uruz bejáratánál az egyik kockakő rejti a helyes utat (28-as illusztráció). És imádtam a keverék-kotyvasztós fejezetet is, ahol ízlésünk szerint kell összeraknunk két főzetet a hozzávalókból. Vagy egy szuper képesség lesz a jutalmunk, de akár halálos löttyöt is keverhetünk… Összességében, hibái ellenére én jól szórakoztam [em]A sötétség tőreivel[/em], úgyhogy bátran ajánlom.
hr
2012. október 30. 19:27 | Válasz erre | #55
Dr Lecter: Akkor miből gondolod, hogy ott úgy van? Amúgy eleve olyan is van, amiben mozdulat is van, meg beszéd is. Akkor az félig alap, félig haladó?

Killmaster: a szemedre hulló hamutól átvitt értelemben sem alszol el. Ha azt mondod, úgy száll az álom a szemére, mint a pillangó a virágra (majd az álom, pillangó képébe - ha már Toldi), annak van értelme, de a hamunak nincs. A hasonlatnak az a lényege, hogy képszerűsítsen, segítsen valaminek az elképzelésében. Két olyan dologból, ami nem hasonlít, nem lehet hasonlatot csinálni. Szidhatsz érte, de ezt nem én találtam ki. :D
Amúgy amiket felsoroltál, az mind értelmes. Az egy, két, há is, meg az idegen nyelvű is.
Az, hogy boszorkányoktól tanulod Khullban, máris fogódzót jelent, erre voltam kíváncsi. Ezek szerint valami Khullos boszorkányos varázsige kell. Egyébként, ha a titános boszorkányok hasonlítanak a sablon fantasy boszorkányokra, akkor pl. jó ötlet a vers. Sőt, ha már itt tartunk, a madár, a hamu és a kőris is passzolhat a boszorkányokhoz, ezek szerint mégiscsak tudta az író, mit csinál.

\"Vagy mi szálljon a szemhéjadra hamu helyet?\" - hát, ha azt írod, aludj el, mintha egy hamuban fetrengett madár fejbe vágott volna egy kőrisfa bunkóval, akkor ugyan hülyeséget írsz, de legalább van értelme :D

Bocs amúgy, leállítom magam, nem szólok bele. Eddig sem kötekedni akartam, de sajnos néha azon kapom magam, hogy ettől függetlenül az lesz belőle a végén. Ha valami nem tetszik, vedd úgy, hogy nem is mondtam. Nincs harag?
2012. október 30. 19:00 | Válasz erre | #54
Kjk-s leírásról nem tudok ez ügyben.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 30. 18:47 | Válasz erre | #53
Nimretil kolléga. Tudod mi az, amit átvitt értelemben kell értelmezni és nem szó szerint? Na ez olyan! Gondolkodtam milyen varázsigét használnak a Titánon. \"Gul Sang abi Daar\" Na ez tudod-e mire jó? Másik kedvenc: Egy, két, há Fuss el má! És nem elfut az a szegény Farkasember... (Igaz nem röhögve :-) Sőt Farrigo Di maggio versikéje dereng? Vagy jelöljük ezt is három betűs kódszóval? Szóval Zagor meg Yaztromo tök jól elvannak Allansiában, te meg ebben a kalandban épp Dél-nyugat Khulban tekeregsz, és egy boszorkánytól tanulsz varázsolni. Persze lehetne a varázsige: Haverok, buli fanta, vagy Sunshine, Beach, Tücsök, Köcsög (A Toldi első két sora tahó nyelven...), de amíg nincs jobb 5let egyenlőre ez marad. Vagy mi szálljon a szemhéjadra hamu helyet? Madár vagy kőris? Vagy megtehetjük azt is, hogy nem lesz varázsige, csak hivatkozunk rá, mint pl. a Rémület útvesztőjében. A fordítás időnként ferdítés is...[smiley]fantasy-27[/smiley]
2012. október 30. 18:27 | Válasz erre | #52
Azért röhögnék rajta, ha ehelyett versikéket szavalna.

Amúgy ez a három varázslói szint honnan van? Van vhol leírás kjk-s varázslatokról?
2012. október 30. 18:23 | Válasz erre | #51
Három varázsló szintről tudok, vagy legalábbis ez a három az elfogadott:
- Alap: varázslás szavakkal
- Haladó: varázslás mozdulatokkal
- Mester: varázslás mentálisan
Nyílván ha Zagor eléd áll, neki bőven elég csak rágondolnia arra, mit is szeretne...
2012. október 30. 16:57 | Válasz erre | #50
Akkor legalább ebben egyetértünk. :D Ez a hamu-madár-kéreg dolog tök értelmetlen, egyik varázslathoz sincs semmi közük. Ha még komponensként sem kellenek, akkor meg pláne. Szerintem már eredetileg is dadaista stílusban íródtak ezek a varázsigék, ahol a szótár kinyílt, az döntötte el, melyik szó kerüljön bele. Nem lehet megérteni ezeket a kjk írókat, néha olyan zseniális ötletekkel rukkolnak elő, máskor meg...

Amúgy az is kevés infó, hogy kjk. Gondolj bele, pl. Yaztromonak totál másmilyen varázsigét kéne kitalálni, mint Zagornak, pedig mindkettő kjk. Ha Zagor elém állna, és ezt mondaná:

\"Mintha hamu szállna szemhéjadra,
úgy merülj most mély álomba.\"

Hát én elröhögném magam. :D Amúgy ennek a hasonlatnak mi értelme van? Akinek hamu hullik a szemhéjára, az nem alszik el. Ebből az következik, hogy ha úgy alszol el, mintha hamu hullana a szemhéjadra, akkor sehogy nem alszol el, max elkezded törölgetni a szemedet, sűrűn pislogsz, és átkozod az írókat.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 30. 13:05 | Válasz erre | #49
Na most azért ez KJK könyv és ehhez mérten keresünk egy jóféle varázsigét. Persze lehetne valamiféle \"handa-bandázó\" szöveg is latin meg görög szavakkal megspékelve, de itt nem ez a cél! Sőt, én kifejezetten szeretem ha van is értelme annak, amit olvasok. Lehetne akár csiri-biri zabszalma is, de így a harmadik x-en túl ez már kissé fárasztóan hangzana. Vatos kalandorának versikéje viszont számomra szimpinek tűnik, de ha akad jobb ötlet is, nem zárkozom el előle, de ez a hamu-madár-kőris opció ez felejtős! [smiley]fantasy-sorcery-01[/smiley]
2012. október 30. 12:22 | Válasz erre | #48
Persze, igazad van, akármilyen is a könyv, azért bele kell adni apait-anyait. Engem az zavart be, hogy azt hittem, ide valami komoly dolgot akarsz. Én is szeretem az ilyen mondókás részeket, meg egy kjk-ban van is helyük. De képzelj el egy ilyet pl. Salvatore sötételfes könyveinek egyikében. Elég röhejes lenne. (Mondjuk egy Harkle vagy Harple vagy tudomisén már hogy hívták őket stílusú varázslónál vicces lenne, de képzelj el egy sötételf papot, amint ilyesmiket kántál. :D)

Ezért kérdeztük a szövegkörnyezetet, mert valahol jó egy mondóka, más szituációban viszont hülyeség. Maximum véletlenül lehet kitalálni valami jót anélkül, hogy tudnád, mihez kell kitalálni.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 30. 11:07 | Válasz erre | #47
Nimretil kolléga! Emlékszel-e még amikor a Halál sereit javítottuk? Három Kettő egy eredj! Hát ez épp ugyanaz a helyzet, csak másik könyv. Én tényleg szeretném ha a Sötétség tőreiben is valami hasonló jó kis mondóka állna, egyébként az, hogy neked eltérő véleményed van nem gond, én meghallgatom a te javaslataidat is! Amúgy az egésznek csupán hangulati értéke lenne, semmi más. Ahhoz, hogy a könyv bekerüljön bárkinél is a top 10-be eleve esélytelen, de megpróbáljuk olyan formába önteni, hogy a Zagor.hu olvasókban valamilyen pozitív élmény maradjon meg a kalandról, ne az, hogy 10 fejezetpont elolvasása után már a könyvespolc porlepte sarkába kívánja az ember. Ugye a fordító nem írhatja át az egész könyvet, de csempészhet a kalandba apróságokat, melyek talán kicsit stílusosabbá teszik a könyvet. Én legalább is erre törekszem...
2012. október 30. 10:17 | Válasz erre | #46
Nekem az nem tiszta, miért akarsz belőle ilyen rímes mondókát csinálni, ha az eredetiben sem olyan formában szerepel? Ha valami gyerekes, akkor az egy elcsépelt rímű, értelmetlen versike. :D
Ha mindenáron verses formába akarod, akkor vagy legyen ténylegesen komoly, vagy legalább használj tiszta rímeket. A héjadra-álomba még ragrímnek is gyenge - de ez csak az én meglátásom. Ebben az esetben már inkább a parázs-varázs, bár a hasonlatot ott sem tudom értelmezni. Az álomba ringatás hogyan hasonlítható a hamuvá fakuló parázshoz? Bár azt mondják, a nő és a hasonlat ugyanolyan: ha szép, nem baj, hogy nincs értelme.

Ha a hamu-madár-kéreg-nek semmi jelentősége, és szerinted hülyén hangzik, akkor a szövegkörnyezet alapján találj ki valamit, ami hangzatosabb.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 29. 22:32 | Válasz erre | #45
Nem anyagi komponensként van jelen sem a hamu, sem a madár, sem a kéreg, egyszerűen ahogy már leírtam az eredetiben By Ash and Bird and Crust --> Hamuval, madárral és kéreggel szerepel. Amolyan angol ABC varázsige. Na ez kb. a nyolc éveseknél még oké, de azért annyit már fejlődött fantázia világunk, hogy kicsit jobbá tegyük azt, ami nagyon lapos... Egy növényt használunk fel varázsláskor, erről most csak azért nem írok többet, mert nem akarok minden apró részletet előre leírni számotokra. Egyébként folyamatosan javítom a fordításom, illetve Firefox ötleteivel és javításával kiegészítve módosítom csacskaságaimat. Már túl vagyok 200 fejezetpont átnézésén, de azért akad még vele munka bőséggel. Ötleteket továbbra is várok, írjatok bátran! [smiley]nezze[/smiley]
2012. október 29. 20:16 | Válasz erre | #44
Egyébként ezeket a dolgokat (hamu, kéreg) hazsnálja a varázslathoz anyagi komponensként, vagy csak baezsél róluk? Mert ha igen, akkor bele kell szőni őket a versbe, ha nem akkor szabadon lehet fordítani.
2012. október 29. 20:04 | Válasz erre | #43
Segítene, ha beírnád az angol verset, úgy könnyebb műfordítani.

Így egy szóból az altatásra, a következőt adnám:

Ahogy hamuvá fakul a szunnyadó parázs,
Úgy ringat álomba ez egyszerű varázs.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 28. 16:33 | Válasz erre | #42
Egészen kiváló ötlet! Ha az ellenőrző bizottságnak is megfelel, illetve nem akad találóbb varázsige (bár nekem is csak minenféle csacskaság jutott eszembe) ez remek alternatíva lesz. Magyar varázsigét a magyar olvasóknak! Egyébként sok más apró változtatás is lesz még a könyvben az eredetihez képest, Firefox is elhalmozott remek alternatívákkal, illetve bedobtam helyenként én is magam, hogy a klasszikusnak semmiképp sem nevezhető kaland azért megüsse az olvasók \"szódával ez is elmegy\" mércéjét. Lassacskán eljutok már a feléig a javításnak, bizony minden fejezetpontot újra átolvani, mérlegelni, javítgatni nem kis munka, de azért élvezetes. Szép lassan minden a helyére kerül, aztán lesz amilyen lesz...[smiley]zavart2[/smiley]
2012. október 28. 15:27 | Válasz erre | #41
Egy-egy ötlet:

Teremtményaltatásra:

\"Mintha hamu szállna szemhéjadra,
úgy [u]merülj/merülsz[/u] most [u]mély/mélységes[/u] álomba.\"

Láthatatlanná válásra:

\"Mint a tovaszálló madársereg,
mint a hamuvá porladó kéreg,
úgy [u]legyek most/legyek én/legyen ez/lesz ez is/leszek most[/u] láthatatlan éppen.\"
2012. október 28. 13:37 | Válasz erre | #40
Nálam ez attól függ, milyen stílusú az egész. Ha komolyabb, és inkább ilyen parancsszó jellegűek a varázslatok, esetleg ilyet tudok elképzelni:
A Hamura és a Madárra, Aludj!

Vagy egyszerűen csak annyi, hogy: Hamu, Madár, Kéreg!

Reménykedjünk, hátha jönnek értelmes ötletek.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 28. 12:16 | Válasz erre | #39
Igazából egy varázsigét használ mindkettőre a Hamuval és Madárral a teremtményaltatás, a Hamuval madárral kéreggel a láthatatlanná válás. Na most egyikünk sincs kibékülve igazán ezzel, én kicsit gyerekesnek tartom. Persze ne gondoljátok, hogy ennek akkora szerepe lenne, de gondoltam akadnak itt leleményes fórumozók, akik kreatívak, és talán elhalmoznak valami jó ötletekkel. Ti milyen hasonló, de kicsit jobban hangzó varázsigét hoznátok össze?
2012. október 28. 08:44 | Válasz erre | #38
Hamu, madár, kéreg
Aludj már el, kérlek! :D

Nem tudnál egy picit pontosítani a körülményeken? Akkor lehet egyszerűbb lenne. Ez a \"By Ash and Bird and Crust\" a láthatatlanná válás is, meg a teremtmény altatása is, vagy a kettőre külön ige van? Ha ez utóbbi feltételezésem a helyes, akkor beidéznéd az eredeti szövegeket?
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 27. 16:10 | Válasz erre | #37
Fórumozó társak ötleteket várok! Kellene egy stílusos aránylag rövid varázsige Teremtmény altatásra és Láthatatlanná válásra. Az eredetiben By Ash and Bird and Crust --> Hamuval, madárral és kéreggel szerepel, de ettől talán még a csiri-biri fospisztoly is jobban hangzik. A népmesékből már untig elcsépelt abraka-dabra és társai most nem játszanak, valami eredetibb kellene. A legjobb ötlet bekerülhet a történetbe. Annyit még esetleg ha lehet próbáljatok az eredetihez hasonló magyar megoldást találni. Pl: Angolnás Boci-Csoki, de ez nem kötelező! Várom a kreatív ötleteket! [smiley]fejvakaras[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 25. 17:14 | Válasz erre | #36
Na kérem, megkaptam Firefox kolléga javítását és nekiálltam kimazsolázgatni a hibákat valamint a javaslatokat. Bizony néhány dologban eltér a véleményünk, de ez talán nem is baj, hisz én sosem gondoltam arra, hogy Varsányi Mariska székére pályázzak. Ráadásul ennek a könyvnek még nem is túl bonyolult szövege van, és a fejezetpontok átlaghossza 10-12 mondat körül lehet, mégis akadnak benne kissé furcsa részek, ami angolul lehet jól hangzik, de magyar nyelvterületen hát... Szóval szöszmötölgetek vele még egy kis időt, sőt akad néhány kifejezés, amiben majd kikérem a fórumozók tanácsát, ezek összegyűjtése folyamatban van. Ha Runner és Isten is úgy akarja szerintem már az őszi hónapok végefelé olvasható lesz a pdf verzió, amit aztán vélhetően majd valamikor egy könyvalak is követ. A kaland milyenségét ítélje meg mindenki maga, fordítói szempontból lesznek mondhatni minimális eltérések az eredetihez képest. (A Killmaster-fordítású könyveknél ez már szinte törvényszerű!) Aki pedig 50 fejezetpont érintésével kijátsza a könyvet, hát annak csak gratulálni tudok, szerintem ez aligha valósul meg. Pláne ha betévedsz egy labirintusba....[smiley]c1003[/smiley]
2012. október 19. 18:57 | Válasz erre | #35
Ezen topic 10-es háesze.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 19. 14:13 | Válasz erre | #34
[spoiler]A sikerhez valóban nem kell medál, de így megnő az elhalálozásod esélye. A 40 fejezetpont nem tudom honnan jött, ez tévedés! Van egy gráfom, melyen azért látható, hogy bármerre is indulsz el, több fejezetpontot fogsz érinteni még 50-nél is... De amint olvastad a történetet te magad is látni fogod![/spoiler]
2012. október 19. 14:05 | Válasz erre | #33
[smiley]eljen[/smiley][spoiler]
Állítólag nem is kell a végső sikerhez és kb. 40 fp-ben ki is merül a könyv.[/spoiler]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 19. 14:00 | Válasz erre | #32
Azt nem tudom lesz-e 38. kötet is, de ha igen, valami közöm biztosan lesz hozzá... Egyébként Runner kolléga már dolgozik a könyvön, térkép és kalandlap már van, a szövegen dolgozunk még, tekintve, hogy akadnak megválaszolatlan kérdések a fordítással kapcsolatban. Azért igyekszünk nektek a lehető legjobban tálalni nektek a kalandot, ami koránt sem lesz egyszerű feladat részünkről... Igaz nektek kalandoroknak sem lesz egyszerű medált szerezni...[smiley]battle-310[/smiley]
2012. október 19. 13:30 | Válasz erre | #31
Nem, lentébb írtam, hogy eddig Killmasteré volt a 8.-ik könyv, azaz az Éjféli Tolvaj, majd a 18.-ik A Kard Mestere, ezért most neki kell lenni a 28.-iknak is:)
© AXE
2012. október 19. 12:00 | Válasz erre | #30
Ha a hozzászólásra céloztatok,nem jött be.Megelőztelek.
2012. október 12. 13:50 | Válasz erre | #29
[smiley]nevetes1[/smiley]
© AXE
2012. október 12. 10:02 | Válasz erre | #28
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 12. 09:48 | Válasz erre | #27
Van benne téli rész, de messze nem az egész az! Sőt mondhatni az a rész, ami a hegyekben játszódik eléggé csekélyke... Igaz, a táj amit bejárhatunk eléggé változatos, vannak télies hegyek, erdő, városok, uncsi labirintusok (Hát ott is vannak azért érdekes részek...), és a végén egy erődbe kell behatolnunk! Egyébként a címlapon Beshbalikot láthatjátok, aki a martalócok vezetője, és kardfogú tigriseken lovagol. Nem semmi egy ürge... Ő egy igazi epizód szereplő, aki viselkedhet veled barátként, no meg ellenségként is. Haverkodni azért jobb vele...
© AXE
2012. október 12. 09:35 | Válasz erre | #26
Sziasztok!
A címlap alapján ez is télinek tűnik.Megerősítést,vagy ellenvetést kérek,ha nem!Köszönöm!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 12. 08:37 | Válasz erre | #25
Nos igen, a Sötétség tőrei mire elnyeri kiadható formátumát, hát kell egy kis idő, tekintve, hogy több dologot meg kell vitassak az ellenőrző bizottsággal, illetve van egy-két olyan részletkérdés, amit külön ki kell elemezzünk. Jórészt ilyen a kaland játszhatósága, mert akadnak nyitott kérdések, amire én is keresem a választ... Messze nem olyan egyértelmű kaland, mint az Éjféli tolvaj vagy a Kard mestere volt, nekem ez jutott. Abban azért bízom, jobb helyen végez majd a szavazás összesítésében mint néhány sci-fi kaland, és a sokak által kevésbé szeretett Kétélű jóslat, akkor már elmondhatom, hogy nagyobb örömöt tudok szerezni, mint egy adóellenőr. [smiley]eplus2[/smiley]
2012. október 11. 13:27 | Válasz erre | #24
Eddig úgy látszik igazam lesz, tiéd lesz a 28.-ik is:)
© killmaster (Savanyúhas)
2012. szeptember 25. 20:57 | Válasz erre | #23
No kérem, hát nagy sokára elkészült a fordítás, mely épp a pendrive-omon díszeleg, és most az átnézés fázisát éli. Javítgatom saját szövegeimet és társam korábbi fordítású fejezetpontjait, így talán még a hétvégén elküldhetem Runnernek az általam hitelesített kalóz-fordítású verziómat, mely nem jöhetett volna létre, ha nem kapok sok segítséget és bíztatást tőletek. El sem hinnétek, hogy még a gagyi sztorikkal is mennyi munka van, mire kikerekedik belőle valami épkézláb kaland. Sok szempontból nem hagyományos történet ez a Sötétség tőrei, de az író többi ismert munkájával összehasonlítva állíthatom, hogy ez a \"vakok között a félszemű\" mű, amivel ideig-óráig azért el lehet szórakozni. Vannak benne komikus, már-már megmosolyogtató helyzetek, és kissé lapos, és unalmas labirintusos részek is, de egy fejezetpont alatt is 180 fokos fordulatot vehet főhösünk élete. Az író igyekezett logikusan felépíteni a könyvét, helyenként még engem is meglepve valamiféle új dologgal. Kár, hogy a választható lehetőségek száma gyakran csak 2, ritkábban több és azok is eléggé triviálisak, de lássuk be Kazan földje is meglehetősen elmaradott, szinte primitív világ, ahol vagy a pénzedre, rosszabb esetben az életedre pályáznak. Itt a barát is lehet ellenség, és az ellenség is barátkozhat veled. Gyakorlatilag nincs kikövezve merre haladj, több úton is célt érhetsz, bár azért a Trónra nem kerülhet akárki. Ja és a Nekromanták meg tudják nehezíteni egy kalandor életét.[smiley]fantasy-sorcery-01[/smiley]
2012. június 30. 14:53 | Válasz erre | #22
Annak azért örülök, hogy végre hallottunk valami jót is a könyvről. Ha bestseller nem is lesz, de remélem, hogy egy jót szórakozhatunk majd vele!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. június 29. 22:57 | Válasz erre | #21
Már több mint egy éve dolgozom a fordításon (Szigetics kolléga, mint szürke szamár a ködben eltűnt az éterben...), és hát lassan de biztosan haladok előre a történettel. Tény, hogy nagy fába vágtam a fejszémet ezzel a könyvvel kapcsolatban, igazi kihívás ezt a történetet úgy magyarosítani, hogy érthető és élvezhető is legyen, és nem utolsó sorban a küldetés teljesíthető legyen. Sok rosszat írtám már a történetről, joggal kérdezhetitek nincs benne semmi pozitív tartalom? Szerencsére itt-ott felbukkannak egész érdekes és ötletes megoldások is. Az ellenfelek például néhány gagyi példánytól eltekintve egész érdekesek és sokfélék. Igaz az író nem ad részletes leírást egyikről sem, így az angol Titannica-ból csempészek bele legalább némi tájékoztató jellegű információt. Aztán nem találkoztam még KJK könyvben olyan társasjátékkal, ahol mi, mint bábok lépkedünk, kamráról kamrára, és az adott fejezetpont leírja mi is vár ott ránk. (Igaz nagy hátulütője a dolognak, hogy némely fejezerpontokon gyorsan véget érhet a kalandunk!) Bár a történet hihetetlenül lineáris, az esetek 70%-ban 2 választási lehetőségünk van, viszont kóborolhatunk kedvükre. Annyi segítőnk akad kb, mint amennyien a fejünkre pályáznak. Néhol még a segítők is átállnak a sötét oldalra! Nem lehet eldönteni egyből ki barát és ki ellenség, mert akit barátnak gondolnál tőrt döf a hátadba, akit meg ellenségnek, az hasznos tárgy birtokába juttathat, esetleg olyan információval lát el, ami nagy segítséget jelenthet a kalandod során. Említették, hogy medálok nélkül is teljesíthető a küldetés, igaz így kicsit megnő az elhalálozás veszélye. (Talán nem is olyan kicsit!) Viszont medálokra sem könnyű szert tenni, (még én sem találtam meg mindegyiket fordítás közben [smiley]nezze[/smiley]), sőt, van hogy az orrunk elől nyúlják le azt, de erről többet most nem árulhatok el. [smiley]kuss[/smiley] (Illetve lehet én értelmeztem félre valamit a szövegben, mert hát ez sem kizárt!) Némi újítás a méreg pont (A fordításban jelenleg így szerepel: jelölj be egy méregegységet a kalandlapon!) Kis figuránk 24 egységre van feldarabolva, és szinte valahányszor csatázunk, kimerítő tevékenységet végzünk, megdöfnek valamiféle mérgezett fegverrel, esetleg megmérgeznek bennünket, mint Hófehérkét (na nem almával!) akkor bizony ez a szám növekszik! (Úgy kell elképzelni, mint a Drumer gróf házában a félelem pontokat!) De egyenlőre legyen elég ennyi! Illetve a történetben hihetetlen átvezetések vannak, néhol én is csak kapkodtam a fejem. Ez persze üdítőleg hathat az olvasőra, amikor elhagy egy rém unalmasan felépített labirintust. (Sajnos ilyen is van a történetben...) Erre tessék majd felkészüni kalandorok! [smiley]axe[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. március 20. 12:05 | Válasz erre | #20
Mivel régóta nem voltam aktív mostanság errefelé úgy határoztam lefirkantok pár sort. Ami a Sötétség fegyvereit illeti a véleményem mit sem változott róla. Nagy kuszaság-halmaz az egész. Túl vagyok 160 fejezetpont lefordításán, ami a matematika jelen állása szerint 40%-os teljesítmény. Túl azon, hogy néha megtréfál a szöveg, néha meg olyan fapados, hogy nekem kell kicsit betoldani, hogy valamiféle értelmet is nyerjen egy-egy fejezetpont, ritkán felbukkannak benne egész érdekes elképzelések is, amit aztán az író nemes egyszerűséggel valamiféle ostoba ötlettel elrondít. Sokszor olyan érzése van az embernek, hogy ez a kaland belefért volna 200 fejezetpontba is. (A többi afféle töltelék!)Ugye a dolgunk az lenne hogy megszerezzünk minél több medált, de némelyik megszerzése nehezebb, mint élve eljutni a főgonoszhoz. Ráadásul a vége is hát... (na de majd meglátjátok!) Na én biztosan nem fogom túlpontozni a megjelenésekor az biztos, de gyanítom lesznek itt még efféle kiadványok. Erre a könyvre is igaz, hogy az ember ne a borítója alapján ítélje meg az egész könyvet. A borítója jobb... [smiley]pardon1[/smiley]
2012. február 22. 13:21 | Válasz erre | #19
© killmaster (Savanyúhas)
2012. február 22. 13:04 | Válasz erre | #18
Végre túl vagyunk a 100. lefordított fejezetponton is, így már 25%-os a könyv feldolgozottsága, igaz az igazsághoz hozzátartozik, hogy jórészt ezek rövidebb fejezetpontok. De akad még vele meló bőven. Fordító társam valahol eltűnt az éterben, hetek óta semmit nem tudok róla. A könyvről már írtam korábban, csak annyit fűznék hozzá, már több helyen kissé át kellett fogalmaznom a fejezeteket, mert bődületes badarságok jöttek ki belőle. Akadnak azért még így is benne "érdekes dolgok", de bízom benne lassan azért minden a helyére kerül. CatDog 30 fejezetpontos kijátszását azért megcáfolnám, annyira azért nem egyszerű a dolgunk. Sőt nem árt figyelni a mérgezés szintünkre, mert elég hamar el lehet patkolni. Az viszont tény, hogy a történet eléggé semmilyen és az a 4/10 is inkább erős jóindulattal annyi. [smiley]wilting[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. január 10. 13:17 | Válasz erre | #17
Kicsit utánanéztem a történet írójának, és lám kiderült, hogy négy történetet is publikált a FF sorozatba. Ráadásul ebből már kettőt ismerhettek a Csillagközi fejvadászt és az Örjöngő agyarakat. Egyik sem egy tuti alkotás. A Sötétség fegyvereit(tőreit) bátorkodom kollégámal egyetemben én fordítani, és baromi kacifántos helyenként a történet, de a szöveg is. Annyi pozitívuma azért van a könyvnek, hogy igyekszik újító jelleget kölcsönözni a kalandnak, bár néhol a döntéseink csak látszólagosak (alibi fejezetpontok), úgy is az van, amit az író akar. Ráadásul a kalandban több helyen találkozunk olyan jellegű próbákkal, amelynek a vége (sikertelenség esetén) kampec, ráadásul nem afféle ügyesség vagy szerencse próbákról írok itt most, hanem a kockadobás dönti el élsz-e vagy irány az 1-es fejezetpont. Ez azért nálam nem pozitívum...[smiley]duma[/smiley]
2011. december 28. 04:18 | Válasz erre | #16
Kazan...hm...az nem a fogyatékos fickó a Kockából? :D
© runner
2011. december 4. 22:42 | Válasz erre | #15
Na, valaki figyeli a Fordítási %-ot legalább...
A főhős Te vagy!
2011. december 4. 18:11 | Válasz erre | #14
Hajrá!

Jó látni, hogy az igen tisztelt fordítók szabadidőt nem kímélve munkába állnak a kedvünkért, úgyhogy még egyszer azt mondom: Hajrá![smiley]vigyor3[/smiley]

2011. november 12. 18:18 | Válasz erre | #13
Úgy legyen[smiley]wink[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. november 12. 17:55 | Válasz erre | #12
Hát igyekszem, igyekszünk, de már látom előre, hogy kőkemény csatát kell majd vívnom a felettesekkel, ha azt akarom, hogy élvezhető és ne könnyen kijátszható legyen a történet. Amikor SzG kolléga azt írta, hogy kissé meseszerű elemekből táplálkozik a történetem, hát ez a könyv rátesz még vagy három lapáttal. Valóban nem egy KJK-s bestseller alkotás, de a legjobbat hozzuk ki belőle abban bízva, hogy a rajongóknak okozunk vele pár órácska örömöt! Elnézve az eddig kiadott kalandokat, van azért néhány olyan alkotás, amit azért még így is leköröz, hogy nincs túl jó híre. Annál nagyobb lesz majd a rajongók csodálata... [smiley]worship[/smiley]
2011. november 12. 17:02 | Válasz erre | #11
Kicsit behatóbban tanulmányoztam az eredetit... hát tényleg vanna benne érdekes dolgok, de majd mindenki meglátja. Én azért bízok Killmasterben és a segítőiben!
Jó lenne, ha ez a könyv 28.-iknak jönne majdan ki. 8-Éjféli, 18-Kard, 28-Sötétség[smiley]worship[/smiley]
2011. november 11. 05:27 | Válasz erre | #10
Az egy topicban CatDog írt korábban néhány könyvhöz kedvcsinálót, gondoltam, felteszem ide is.

FF35 Daggers of Darkness

Vegyünk csak görcső alá egy olyan könyvet, aminek a háttértörténete alapján egy ütős kis könyvnek kellene lennie, de . . .

és igen a de folytatása, majd késöbb.

A sztori igen csak jól kezdődik, Kazan földjén 6 különböző klán éldegél, mi magunk nem mások vagyunk, mint Segrak örökösei a kiválasztottak, akit arra a feladatra választottak ki, hogy a Nagy Trón-on pihentessük kis popsinkat, nos azonban a Nagy Trón-ra egyéb gonosz teremtményeknek is fáj a foga ezek közül az egyik nem más, mint Chingiz vezír és a lánya a két fő gonosz a könyvben. Kalandunk úgy kezdődik, hogy egy gyilkos belénk mélyeszti a szép kis tőrét , ezzel belénk juttatva mérget és egy erős halál varázslatot, megtudjuk , ezt csak akkor élhetjük túl, ha elérjük a Nagy Trón-t, nosza kalandra fel ezek után.

Most jön a fekete leves maga a kaland.

Bár az író szerint Kazan földjén él 6 Klán és mindeggyik klántól megkell szereznünk egy medált, különböző veszélyek, labirintusokban felkutatva, valahogy sikerült a könyvet olyan rosszul felépítenie az írónak, hogy ezeket csak elég véletlen érhetjük el. Ezalatt nem azt értem, hogy annyira ellennének dugva ezek a helyek, hanem azt, hogy mikor kérdi merre is mész tovább? semmi támpontot adva indulsz mindig útnak. pl.: a szövegbe leírja itt van ez ott van az. a választásnál pedig csak ennyi van most bal vagy a jobb oldali utat választod, akkor fingja sincs az embernek melyik merre is van (nagy katyvasz az egész rendszer).

Ennek a kaotikus felépítésnek köszönhetően a könyv kijátszható nem túlzás kb. 10perc alatt (LOL) kb. 30 fejezetpont érintésével is.

Annyira írja ezt a 6 medált 6 klánt, úgy ellehet mászkálni, hogy az ember jó ha 1 ilyenbe belefut. De a másik buta dolog, hogy a küldetés a medánélkül is teljesíthető.

Egy a lényeg, egy igen jó Háttértörténet után kapunk egy abszolút sehányas kalandot. Persze, ha véletlen úgy járunk kelünk akkor azért hosszabb a kaland, de ez valljuk be akkor is nagyon kevés.

4/10 nem tudom valahol írtak e már róla valamit , őszintén nem olvastam utána seholse, de nem ajánlom senkinek se. (Tudom, mindig a negatív vélemény a legjobb reklám egy adott valaminek, legyen szó bármiről is, és lehet akik nem olvasták még, most eme írásom megcáfolva azonnal kalandra indulnak, hogy megcáfoljanak :), de ha belefut a kemény 30pontos végigjátszásba, akkor valszeg ugyanez lesz a véleménye a könyvről, mint nekem :D)

© marczy
2011. október 12. 22:38 | Válasz erre | #9
Azért, mert
1. a fordítás nem "szóról szóra" történik, hanem az A nyelvet ÉS a hozzá tartozó A kultúrkört képezi le B nyelvre és B kultúrkörre. A jelentések CSAK A vagy B kultúrkörben értelmezhetőek. Még ha valami része mindkét kultúrkörnek, akkor sem biztos, hogy az összes jelentésárnyalatot ugyanúgy kell fordítani.
2. ugyanezen okból a teljes szöveg lefordításáig a cím soha nem tekinthető véglegesnek.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 12. 09:49 | Válasz erre | #8
No emberek, kinek lenne kedve Killmasterrel együtt fordítni a Sötétség fegyvereit? Fordító kollégámmal megszakadt a kapcsolatom és fogalmam sincs hol érhetném el. Nekem meg jól jön egy kis segítség. Ha akadna jelentkező, írjon egy privát üzit! [smiley]ghost-17[/smiley]
© CatDog
2011. július 17. 18:44 | Válasz erre | #7
A rajongói tábor szerintem legnagyobb százaléka már mind a 3X-en túl van ugyanis ez ránk hatott úgy gyerekkorunkba, hogy az maradandó nyomokat hagyott mindenkiben, bizonyára ha a mai világba lennénk fiatalok, akkor ugyanezek a könyvek szerintem nyomtalanul feledésbe merültek volna rohanó világunkban, viszont így, hogy annó megéltük azt a feelinget amit kellett így még mai nap is mindenki szívesen lapozgatja ezeket a könyveket. 3X felett ide vagy oda :D
© Anry
2011. július 17. 16:03 | Válasz erre | #6
Az nem lájkol, hanem poke. :D
Kíváncsi lennék a rajongói bázis összetételére. Szerintem nemcsak országszerte mi lennénk többen (életkor). :)