Zagor.hu
Zagor.hu fórum
15. könyv: A Kétélű Jóslat
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
[b]Történet (3)[/b]: Ha kihagynám ezt a részt, akkor sem tévednék sokat. Az elején ugyanis semmit nem tudunk, a könyv in medias res vág bele a sztoriba, felébredünk egy szarkofágban, nem emlékszünk semmire. És nagyon sokáig szinte semmit nem is tudunk magunkról. Ez egy kicsit a Pusztítóra emlékeztet, de itt az emberi énünk megmarad, viszont a helyzetből ebből adódó céltalanság érződik. Később kiderül, hogy egy zsarnok ifjabbik fia vagyunk és a bátyánk, Faior pusztulást hozhat a világra, és őt kell ebbe megakadályozni. Ő viszont igyekszik megtenni mindent annak érdekében, hogy azért eltegyen bennünket láb alól. A kétélű jóslat arra utal, hogy ha mi kerülünk hatalomra, béke lesz (vagy nem…), ha a testvérünk, akkor zsarnokság. Maga a történet akár jó és érdekes is lehetne, de sajnos a kivitelezésbe számos hiba csúszott. Már eleve zavaró az, hogy az elején nem kapunk semmilyen pontot, hanem a kaland elején dobáljuk ki a pontjainkat, majd mindegyik után rögtön próbákat is teszünk. Erre mi szükség volt? Ha ez lett volna az első KJK könyv, akkor érteném, de így ebben a formában vártam valami igazán különlegeset, ami történni fog az adatainkkal, de azon túl, hogy nem a kaland elején, hanem 4-5 fejezetponttal később kaptuk meg őket, konkrétan semmi különlegesség nem volt benne. Ez így ebben a formában inkább lehangoló, felesleges reménykeltéssé vált bennem. Ezzel párhuzamosan meg rengeteg rész nagyon kidolgozatlan, például két olyan karakter is van, akivel egyik pillanatban még beszélünk, aztán minden felvezető nélkül eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Vannak nagyon epikusan kidolgozott részek (pl. a végén a varázscsata), de eközben vannak nagyon elnagyolt jelenetek is. Szóval szerintem vagy kellett volna még 20-30 fejezetpont ennek a könyvnek, vagy ezt a játék elején lévő adatdobálgatást kellett volna kihagyni, hogy igazán működőképes legyen.

[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Nehéz erről a könyvről ilyen szempontból írni. Rejtvény nem igazán van benne, sőt, talán egy sincs. Nagyon sok esetben kellene okosan dönteni benne, azonban az a tény, hogy nem tudunk magunkról semmit, ezt jelentősen megnehezíti. Az igazán gondolkodós rész a megfelelő varázslatoknak a kiválasztása az adott helyeken, azonban a varázslatainkat mi sem ismerjük igazán tökéletesen, így okozhatnak meglepetést. Mindent egybevetve sok helyen kellene gondolkodni, de a hiányos múltunk ezt a képet azért jelentősen árnyalja.

[b]Nehézség (2)[/b]: Érdekes ez a helyzet. Egészen a könyv utolsó harmadáig azt mondanám, hogy nem egy túl nehéz olvasmány ez. Azonban ami ezután történik, az már olyan szinten szadizmus, hogy néha még a Pusztító szintjét is eléri. Nézzük meg, mi kell a végén! Kell két különböző sereg, akiknek a vezetői nem vesznek össze, [spoiler2]és kell az is, hogy a zsoldos sereget ne béreljük fel, mert ők meg ellenünk fordulnak és kinyírnak minket…és a templomban sem ér minket túl sok kellemes élmény, sőt…[/spoiler2] kellenek a haditervek, kell az, hogy a varázslós-szobros kalandot túléljük (szintén nem sétagalopp), és utána jön az a varázspárbaj, amit el lehet bukni úgyis, hogy meghalunk, és úgyis, hogy megöljük a tesót. De ha ezek egyike se jönne össze, még a végén egy kis időutazás is lehet, aminek a vége a halál vagy az újrakezdés (a játéknak ebben a szakaszában már nehezen döntöttem el, melyik a rosszabb kb. 10 halál után). A játék elején a -2 ügyesség a legtöbb könyvhöz képest is olyan, hogy nem igazán értem a logikáját, főleg azért nem, mert bár az tény, hogy 12-14 ügyességes ellenfelek nincsenek, de az átlag szörnyek nem kisebbek, mint a klasszikus KJK könyvekben, így ezt is nehezítésnek éltem meg. Az meg különösen bosszant, hogy egy elrontott ügyességpróbával lehet megszerezni egy olyan sebet, ami nélkül, ha nem is halunk meg, de elég veszélyes szituba kerülünk a végén. Én ezt nagyon nem szeretem!

[b]Játékélmény (4)[/b]: Rapszodikus, de mindenképpen egyedi. Ha megnézzük, mi mindent zsúfoltak itt bele 400 fejezetpontba, szinte leesik az állunk. Van itt minden, menekülés, klasszikus kalandozás, hadseregek összecsapása, mágikus csata, álomkép. Nagyon összetett, nagyon sokszínű, élményből élménybe megy át az ember. És van benne 1-2 nagyon jó jelenet is, igazi best off-om volt, amikor büdösen próbáltam kereskedni erre megfogtak és beba bedobtak a fürdőbe. E mellett azonban zavart, hogy sokszor nem értettem, hogy tulajdonképpen mi is történik körülöttem. Ennek az oka részben a múltban leledző bizonytalanságok, de maga a történetvezetés is hozzátesz, hogy sokszor nem értem, mi a fene folyik körülöttem, és mi miért van pontosan. Ez pedig az amúgy remek játékélményt is tönkre tudja tenni. De ennek ellenére sem rossz, itt egy kicsit a fordítottját érzem annak, amit az előző könyvnél. Ott egy remek hátterű könyv játéka nem volt annyira élvezetes, itt egy sokkal gyengébben kidolgozott mű adott egy jobb élményt. Legalábbis ebből a szempontból.

[b]Összességében: 12/20[/b]
© Nheil
Mason és Williams második története rendkívül egyedi hangvételű kaland, ahol ezúttal egy amnéziás hőst kell alakítanunk. Előző könyvük, a Mélység rabszolgái még jobban hasonlított a hagyományosabb KJK történetekhez de már ott is fellelhető volt a stílusjegyük. A Kétélű jóslat viszont már nem nagyon hasonlítható korábbi kalandokhoz (kivéve egy kicsit a Pusztítóhoz), amennyiben nem tudunk itt gyakorlatilag semmit sem magunkról, sem a világról, minden menet közben derül ki. De még a tulajdonságaink értéke is. Ez a rendkívül homályos megközelítés természetesen ad egyfajta misztikumot a kalandnak, persze sokan inkább hátránynak tartják ezt.

A történetben szereplő Hajnal-szigetek egy fura elegye a (távol)keleti és a hagyományos, generikus fantasy settingnek. A karakterek, valamint a helységek elnevezései is inkonzisztensen hol ilyen, hol ilyen stílusúak, valamint az illuszrációk is. Mindenesetre elég érdekes ez az elegy. A sztori tényleg folyamatosan alakul ki és végig az az érzésünk, hogy nem igazán értjük, miről is van szó igazából. Persze egy idő után legalább az kiderül, hogy ki vagyunk (nyilván nem csak egy random senki parasztfiú), és hogy mi a célunk. Különösen a történet eleje volt számomra túlzóan homályos, néhol gyengének éreztem az átvezetéseket a különböző helyszínek között, az ide-oda csapódás hangulata végig megmaradt.

A könyvben nem igazán emlékszem erős fizikai harcokra. Ugyanakkor folyamatosan tanulunk egy nehezen meghatározható mágiát, bizonyos keleti hangzású varázsszavakat tudunk bevetni, sőt egy ponton túl ezek nékülözhetetlenek lesznek. Ez a része kifejezetten tetszett, ahogy így bizonyos pontokon a történet eseményeibe ágyazva megtanuljuk ezeket az igéket, sokkal hangulatosabb annál, minthogy például Yaztromo csak úgy szevasztok alapon megtanít minket néhány varázslatra aztán csá. Nincs ezeknek az igéknek egy külön leírása sehol, nekünk kell nyomon követnünk, hogy az adott igét már tudjuk és lehetőségünk lesz bevetni, de hogy mikor mi lesz a pontos hatása hát az majd kiderül, ha bevetjük. A könyv eleji méltán hírhedt eset, hogy jobban járunk egy elrontott szerencsepróbával, mint a sikeressel nos ezt nagyon nem szeretem de tegyük hozzá, hogy ettől még nem fogunk törvényszerűen bukni - hiába állítják ezt sokan helytelenül. Bukni ugyanakkor számtalan lehetőségünk lesz ezen kívül is, különösen a könyv második felében nagyon beszűkül a helyes ösvényválasztási lehetőség, gyakorlatilag egy irány a kizárólagos, amerre az írók akarták, csak arra mehetünk ha nem akarunk meghalni. Ezt sem szeretem.

A kaland hangulata kétarcú (nem csak kétélű haha). Egészen egyedi és hangulatos epizódokba lehet belefutni de a konzisztencia nem a könyv erőssége, hiányolom a megfelelő átkötéseket számos ponton. A nehézség magas, nem nagyon lehet letérni az ideális úttól és kötelező tárgyak, varázsszavak is vannak. Kétségtelen, hogy a kaland egyedi atmoszférája sokakat beszívhat de véleményem szerint ebbe a formátumba nagyon nehéz egy ilyen grandiózus koncepciót úgy kivitelezni, hogy legyen egy markáns íze de azért a hagyományos KJK játékélménytől se rugaszkodjon el nagyon. Érzek itt némi két szék között a padlóra esést. További negatívum pedig, hogy ez is az elvártnál jóval nehezebb kaland lett.
10/6
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Közelít a botrányoshoz. A behúzott lila kapucnis csókáról nekem elsőre Kenny ugrott be a South Parkból, de ha komolyra fordítom a szót, akkor is irtó béna. Szóval ez a valaki az űrben lebegve jósol egy gömbből, amiben… na jó, szerintem hagyjuk is, mert nagyon gyenge. „Természetesen” a fullosan kékes színvilághoz citromsárga körítés dukál, a címfelirat pedig a legrondább, amihez eddig szerencsém volt. Egyértelműen egy sorba kellett volna írni, mert így nagyon széthúzott lett. Azt is hozzá kell tennem, hogy az én példányom szinte teljesen széthullott a ragasztásnál, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy először fordult elő Zagoros kiadvánnyal.

[b]Illusztráció[/b]
A benti rajzok is elég egyedi stílussal rendelkeznek. Néha olyan, mintha lenne valami durva fényhatás, és emiatt „túlvilágítottnak” tűnnek. Nézzük csak meg a 158-as, vagy 336-os fejezeteket, utóbbinál már a háztetők szélei is eltűnnek a fehérségben. Amúgy vegyes a kép: vannak gyengébb grafikák, de vannak, amik kifejezetten tetszettek. Gyakoriak a „saját szemszögű” képek, amik szintén bejönnek. A szövegközti mini-grafikák érdekesen festenek, például a „pszichopata iszákos” (50.), a félig elfolyt szobor (178.), a kígyós koporsó körül strázsáló 16 katona (23.), meg a többi hasonló.

[b]Háttértörténet[/b]
Kétélű jóslat - két író! Háhá! Ja, és fordítóból is kettő van (az egyiküket automatikusan Skynet-nek olvastam, túl sok Terminátort nézhettem), szóval minden stimmel. A sztorira rátérve, el kell mondani, hogy nincs sztori. Azaz persze van, de mi ebből a játék elején nem tudunk semmit, lévén amnéziával ébredünk egy szarkofágban. Lényegi dolgokat egészen a könyv utolsó egyharmadáig nem tudunk meg, így borzasztó fura volt játszani (a hátsó borító pár mondatából azért sejthetünk valamit). Az egész alapvetően egyszerű: a jó erőinek a sötét urat, Bezenvialt sikerült az árnyékvilágba taszítani, de a meccs még nem ért véget, mert az öregnek van két fia is. A jóslat szerint az idősebbik, Feior hozhat újra pusztulást a világra, de talán megállíthatja őt a fiatalabb Maior. Kitaláltátok, ki lehet a fiatalabb..?

[b]Rendszer[/b]
Nincs extra jellemzőnk, az viszont extra, ahogyan a játék bemutatja a szabályokat. A leírás a könyv végére került, és azt a tanácsot kapjuk, hogy nyugodtan kezdjünk el játszani, menet közben úgyis elmagyarázásra kerülnek a dolgok. Ez valóban megtörténik az első részben, ahol kidobhatjuk Életerő, Ügyesség és Szerencse pontjainkat, továbbá kardot meg élelmet szerzünk, de végeredményben nekem nem lett világos, hogy ennek milyen különösebb értelme volt. Azok a számítógépes játékok jutottak eszembe, ahol az elején van egyfajta „tutorial” pálya, amin kipróbálhatod a funkciókat, és ez így tényleg egyedi, de sajnos értékes fejezetpontokat foglal el. Az élelem felhasználásáról például nincs szó, szóval ezért úgyis hátra kell lapozni, bár ha életünkben először játszunk KJK-val, és hallgatunk a könyvre, akkor nem tudjuk, hogy ezt kell tennünk, szóval gratulálok. Az is érdekes volt, amikor azt olvasom, hogy egy kard 100 aranyba kerül. Mondom: mi van? Nekem ekkor konkrétan 0 aranyam volt, de ezt sem említi külön a szöveg. Továbbá nem értettem, hogy Ügyességünk miért lett K6 + 4. Ahogy tapasztaltam, az ellenfelek ehhez a szinthez lettek „gyengítve”, de akkor meg minek kellett ezen változtatni?

[b]Kihívás[/b]
Ez egy érdekes pont, mert alapvetően nem mondanám könnyűnek a kalandot, én mégis első nekifutásra hajszál híján sikerrel fejeztem be. Pontosabban ténylegesen befejeztem, csak nem a 100%, totál-heppiend fejezettel, mert megöltem Feiort. Tetem mindezt úgy, hogy nagyjából a felét se értettem az eseményeknek, ellenben minden kötelező cuccot összeszedtem, és csak egy varázslat nem volt a birtokomban, de az még nem számított halálos vétségnek. Az az érzésem, hogy rohadt nagy mákom volt, de szerintem ha valaki „ésszel” játszik, akkor ez a könyv nem tartozik a szadisták közé, bár számtalanszor meg lehet purcanni egy pillanat alatt.

[b]Főgonosz[/b]
Feior tehát a rohadék, és nagyon jó rohadék lett! Én mindig imádtam a nagyszabású végjátékokat, és itt nem panaszkodhattam. Igazi „hollywood-i” csatajelenetben vehetünk részt, aminél nélkülözhetetlen lesz mind a király, mind pedig Merzei serege. A következő kötelező dolog Credas összeforrasztása az Ücsörgő Prófétával (Credas egy minket segítő varázsló, az Ücsörgő Próféta pedig egy bálvány, aki a harmónia erejével töri meg a gonosz erejét), aztán pedig a csatatervek. A harcban összecsap a Próféta és egy Sturramak nevezetű ősi sárkány a sötét oldalról, vele opcionálisan akár mi is megküzdhetünk. Poénos, hogy ha zsoldosokat is felbéreltünk a csatára, azok ellenünk fognak fordulni, és kinyírnak minket. Hát nem kedves?
Végül szemtől-szemben állhatunk testvérbátyánkkal, és jó kis varázspárbajt vívhatunk vele. De rég vártam már ilyesmire Balthus vagy Razaak óta! És ez még jobban is tetszett, mert ki kell taktikáznunk, mikor melyik mágiával védhetjük meg magunkat, vagy támadhatjuk le sikeresen Feiort. Aki mondjuk nem emlékszik arra, hogy melyik egzotikus név melyik bűbájt takarja, annak az egész egy lottó lesz, de még elolvasni is jó a halálokat, ahogy szoborrá fagyunk, vagy elérjük a teljes harmóniát miközben Feior szilánkokra lő minket. Az utolsó körben varázslattal is elintézhetjük ellenfelünket, de karddal is nekimehetünk, vagy Izakho démon barátunk is kiütheti őt. Az a lehetőség pedig a non plus ultra, amikor egy érme feldobásával dől el sorsunk. Ha a mi arcmásunk kerül felülre, akkor oké, de ha az övé, akkor az érme foglyai leszünk, és bátyuskánk simán zsebre rak minket.
Csábító dolog a gonosz elpusztítása, de csak úgy folytatódik és érhet véget a legpozitívabb befejezéssel a játék, ha megkíméljük Feior életét. Ekkor megjelenik apánk árnyképe, és mi eszméletünket vesztjük (legalábbis, ha nem vagyunk olyan butusok, hogy ellene is varázslattal próbálkozunk, mert akkor kampec). Gyerekként térünk magunkhoz a múltban, apánk rémuralmának utolsó napján. Legkedvesebb szolgánk akar megmérgezni minket, de máshogy is végezhetjük, illetve az 1-es pontra kerülhetünk - bár ekkor már legalább értjük, hogy mi a fene ez az egész. A totális sikerhez azonban rá kell lelnünk egy varázsgömbre, és rá kell kiáltanunk, hogy figyelmeztessük benne saját magunkat. Nekem ez az egész zárás állatira bejött, nem is tudom mikor tetszett így utoljára valami.

[b]Hangulat[/b]
Az egész eleve jól indul. Az ébredés a kriptában, a menekülés az omladozó épületből (bááár kissé túl lett nyújtva ez az epizód). A hangulat elkapott, és kitartott a játék végéig, viszont ez a japános beütés nekem nem lett volna egyértelmű a rajzok és a különböző elnevezések (pl. varázslatok) nélkül. A kripta után egy szétrombolt városban találjuk magunkat, ahol tovább folytatódik a szürreális élmény, főleg amikor megjelenik egy csacsogó ló, és az ő szivárványszín lovasa (!). Itt azért már kezdtem sejteni, hogy valakinek elgurulhatott a gyógyszere, de engem ez nem szokott rosszul érinteni, sőt. Amikor aztán katapulttal lőttem ki magam, hogy kijussak a szigetről, már éreztem, hogy itt nem mindennapi megoldásokról van szó. Teljesen egyediek lettek a menet közben „felszedhető” varázslatok is. Az egyikkel sárral ejthetjük foglyul ellenfeleinket, a másikkal harmóniát teremtünk, de nagyon vicces Izkhao is, aki egy melltűből előhívható dzsinn-féleség, és akit csak sikeres szerencse-próbával lehet használni, megtartani, vagy egyáltalán megszerezni.
Ez a „nem tudjuk, kik vagyunk, és mi miért történik körülöttünk” koncepció tényleg különös légkört teremt, illetve magának a világnak is van egyfajta idegen íze. Bizonyos halálpontok zseniálisan vannak megírva, mint például az, amikor egy rablóbandához csatlakozunk, és némi idő múlva Feior ölet meg minket úgy, hogy sose tudjuk meg, valójában kik voltunk. A különböző mellékszereplők is érdekes figurák lettek, mint Velkos, akiről sosem tudtam eldönteni, hogy pozitív avagy negatív karakter (valószínűleg mindkettő), vagy Merzei, a csenevész, de annál keményebb, önjelölt Főtanácsnok, aki nélkülözhetetlen társnak bizonyul. Nem egyszerű az ipse, elsőre teljes mértékben antipatikus volt (milyen már, hogy beront a falu fürdőjébe, és ha nem állnak hozzá a parasztok, akkor szörnnyé változtató varázsszert önt a vizükbe?). Velük kapcsolatban sajnáltam viszont a legjobban a könyv ama módszerét, hogy a fejezetek gyakran erőletetten vannak összekötve, és bizony kilóg a lóláb. Gondolok itt olyanra, amikor egy ponton túl Velkos egyszerűen már nincs velünk, valahol elhagytuk, és többet nem olvasunk róla, vagy mikor Merzeivel toborzunk, aztán hirtelen már egyedül caplatunk valamerre. Itt bizony jól jöhettek volna azok az elherdált fejezetek. A másik nagy probléma a magyar kiadás rengeteg helyesírási hibája, furcsa szóhasználatai és elírásai. Ez meglepő volt, teljesen elszoktam már tőlük, és sokszor kizökkenthetik az olvasót a hangulatból. Mindenképp érdemes lett volna az egészet még egyszer átnéznie valakinek, mert a legtöbb kifejezetten feltűnő hiba.
Igazából még rengeteget tudnék írni erről a könyvről, de már így is épp eleget kalapáltam a billentyűzetet. Ahogy az talán kiderült, bizonyos szempontból rajongója lettem a kalandnak, másrészről meg komoly hiányosságokkal küzd szegény. Furcsa ilyen hibridet létrehozni, de a Mélység Rabszolgái alkotóinak most is sikerült. Azt is nagyon bírtam, ezt is melegen ajánlom, bár aki inkább a klasszikus stílust preferálja, annak talán túl formabontó lesz a [i]Kétélű jóslat[/i]. Nálam mindenesetre kedvenc.
Értékelés: 9.5 / 10
Egy mondás szerint jobb szerencsésnek lenni, mint tehetségesnek. Nos, ebben a könyvben, ha mindig szerencséd lesz, halott vagy. Nem akarok túl sok mindent elárulni, de a Kétélű Jóslat kezdetén kifejezetten pechesnek kell lenned, hogy színes pikkelyeket szerezz. Ezek nélkül nem győzhetsz a könyvben.

Na most, a történet elején egy hosszú alvás után ébredsz fel, és fogalmad sincs róla, ki vagy. Eleinte azt hittem, csak egy olcsó Pusztító-másolattal van dolgom, de azért folytattam az olvasást.

Ezek után ismét meg kellett ismerkedni az ÜGYESSÉG, ÉLETERŐ és SZERENCSE pontokkal. Ráadásul a kaland előrehaladtával bizonyos képességekre is szert lehetett tenni, mint például a Torzító és a Harmónia varázslat. Az átlagos Kaland, Játék, Kockázat kalandhoz hasonlóan itt is tárgyak garmadáját kell összegyűjteni.

Végül pedig, a könyv vége felé, meg kell küzdened gonosz bátyáddal. És ekkor jön a csavar a történetben. Ez teljesen váratlanul ért engem. És téged is így fog.

A Kétélű Jóslat remek példája az innovatív tulajdonságok kalandba építésének úgy, hogy közben mégsem érzed azt, hogy kiszakadtál volna a Kaland, Játék, Kockázat világból. Csupán egy helyes út vezet át a történeten. Mindent egybevetve azok a nyomok, amik akkoriban oly magától érthetődőnek tűntek, igen lényegesek, és a siker szempontjából létfontosságúak lesznek.
hr
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal
© Anry
2010. augusztus 23. 15:32 | Válasz erre | #62
Számomra úgy tűnik, hogy a két sorba rakás miatt csúsznak szét a betűk.. Nem lehetne a címet egyetlen sorba tenni az eddig próbált betűtípusokkal?
2010. augusztus 23. 15:31 | Válasz erre | #61
"egy a megszokottól hosszabb hozzászólás következik" - nem gond, volt már hosszabb is :)
"Ezt követően el sem érdemes olvasni." - talán az egyetlen mondat, mellyel nem értek egyet :)
© SzG
2010. augusztus 23. 15:22 | Válasz erre | #60
Ja, az a hullámos a legjobb. Kicsit mondjuk keleties beütése van valahogy, de nekem tényleg bejön, legalább kicsit extrább, nem ilyen szálfaegyenes, hagyományos betűkből álló, simán vízszintes megoldású dolog. :)
© Anry
2010. augusztus 23. 15:22 | Válasz erre | #59
© Skyet
2010. augusztus 23. 15:21 | Válasz erre | #58
Elnézést kérek mindenkitől, de most egy a megszokottól hosszabb hozzászólás következik. Elöljáróban annyit szeretnék mondani, nekem köszönhetitek „A Kétélű Jóslat” címet és még számos átgondolt és kellően át nem gondolt fordulatot. Magyarán amolyan botcsinálta szakács volnék, aki nyersfordítást sütött-főzött, s az így készült étkeket tálalta asztalotokra. Persze ha sejtettem volna, hogy jobb szeretitek a nyers kosztot…
Ahhoz, hogy valaki vegye magának a bátorságot, és idegen szöveget ültessen egy másik nyelvre a közhiedelemmel ellentétben nem a fordítás alapjául szolgáló nyelvet kell ismernie, hanem azt, amelybe az adott művet be akarja ültetni. Ha például angolról magyarra fordítunk az angol nyelvismeret hanyagolható. Magyarul kell tudnunk. Fordított esetben ugyanis nem az angol nyelvből ültetünk át a sorokat magyarra, hanem elveszítjük magyar nyelvtudásunkat. Nem magyarul fogalmazunk, hanem magyar szavakat angol logika szerint rakunk egymásmellé. Már a baljós prófécia is ilyen. A baljós kitétel a magyarban ugyanis egyértelmű előre jelzett jövőbeni fenyegetésre, vagy fenyegetettségre, bal, azaz rossz jóslatra utal. A Baljós Prófécia kicsit a La Manche Csatornához hasonló szóösszetétel, helyesen egyszerűen Baljóslat lenne. Persze a könyvben nem erről van szó.
A „kétélű” szavunk abból az időből származik, amikor a fegyveres harcot még nem csak a képernyőkről és a kjk könyvekből ismerték az emberek. A fegyverismeret a mindennapok szerves része volt. A kétélű kitétel ilyen körülmények között nem elméleti, hanem gyakorlati jelentéssel bírt. Olyan fegyverről volt szó, melynek az általános gyakorlattal ellentétben nem egy, hanem két éle volt. Az ilyen fegyverek jellemzője, hogy egy rossz mozdulat, véletlen balszerencse folytán nem csak az ellenséget, de a forgatóját is megsebezhették. Átvitt értelemben kétélűnek azokat a dolgokat nevezzük, amelyek visszájára fordítják a szándékot. A kétélű jóslat egyáltalán nem kétértelmű, még csak nem is olyan, aminek két féle értelme lehet. Csakhogy az az egy értelme nem a jós vagy a jövendő mondó, vagy a jóslat kedvezményezettje szándékai vagy értelmezése szerint valósul meg. Példának okáért, ha azt mondom, hogy az elkövetkezendő csatában egy hatalmas uralkodó bukik el, jövendölésem kétértelmű.
Ha viszont azt jövendölöm, hogy hamarosan annyi pénzetek lesz, mit amennyi egy 5 találatos szelvény nyereménye, a jóslatom egyértelmű. Ha aztán az infláció miatt lesz annyi pénzétek (ha valaki nem értené, nézzen utána mi történt a második világháború után a pengővel), akkor már kifordult, vagy kifordított jóslatról beszélhetünk. Még ez sem kétélű. Ahhoz, hogy kétélű legyen az szükséges, hogy a jóslatot valamely cél elérése érdekében fegyverként használjam. A kétélű jóslat tehát egy olyan jövendölés, amelyet fegyverként használnak valamely cél elérése érdekében, szóról-szóra megvalósul, nincs benne semmi kétértelműség, csakhogy még sem az eredeti célt valósítja meg. És ezzel le is írtam a könyv tartalmát. Ezt követően el sem érdemes olvasni.
© runner
2010. augusztus 23. 15:16 | Válasz erre | #57
Jobb a lenti szerintem is.
Az "Ime:" alatti.
A főhős Te vagy!
© SzG
2010. augusztus 23. 15:11 | Válasz erre | #56
Hát elég standard.
© runner
2010. augusztus 23. 15:10 | Válasz erre | #55
[img=http://zagor.hu/egyeb/AKJ_2.jpg]kép[/img]
A főhős Te vagy!
2010. augusztus 23. 15:07 | Válasz erre | #54
Mondjuk azért látom, jól elvagyunk ezzel a címes dologgal. Mi lesz, ha majd eljutunk a könyv első mondatáig?
2010. augusztus 23. 15:06 | Válasz erre | #53
Sőt, szerintem nem is kéne feltétlenül ívesnek lennie.
2010. augusztus 23. 15:04 | Válasz erre | #52
[img=http://kvantum.wigner.bme.hu/~firefoxpdm/ff/42/BPIze.jpg]kép[/img]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Anry
2010. augusztus 23. 15:02 | Válasz erre | #51
Igen, nekem is ez volt az első gondolatom.. :-)
2010. augusztus 23. 14:44 | Válasz erre | #50
Figyelj már, ez a betűtípus szerintem még jobb is, mint a korábbiak. Lehetne akkor ez, meg a zöldeskék szín.
2010. augusztus 23. 14:43 | Válasz erre | #49
:)

Na, helyes. Ne aggódj Runner, a remény hal meg utoljára. Akkor A Kétélű Jóslat lesz.
© Anry
2010. augusztus 23. 14:42 | Válasz erre | #48
Az árny is azért néz a gömbbe, mert nem tudja.. :-)
© runner
2010. augusztus 23. 14:40 | Válasz erre | #47
Szerintem már maradjon A Kétélű Jóslat.
Bár én reménykedtem a Baljós Próféciában. [smiley]szomoru1[/smiley]
A főhős Te vagy!
© runner
2010. augusztus 23. 14:38 | Válasz erre | #46
Csak aztán nehogy elpoénkodjuk itten a dolgot...

[img=http://zagor.hu/egyeb/AKJ_poen.jpg]kép[/img]
A főhős Te vagy!
© Anry
2010. augusztus 23. 14:20 | Válasz erre | #45
Lehetne a cím helyén három ö is, a tanácstalanságunkat tükrözendő.. ("Ööö..")
Vagy annak egy jóval közlékenyebb változata az "Öööö.. Izé"
Valaki nem csinálná meg a borítótervét? :-DD
2010. augusztus 23. 13:57 | Válasz erre | #44
Steve Jackson és Ian Livingstone bemutatja:
A Baljós Prófécia, mely tulajdonképpen egy kétértelmű, ősi jövendölés a visszatérésről, melynek többféle kimenetele is lehet
© SzG
2010. augusztus 23. 13:52 | Válasz erre | #43
Különben viszont már a topic címe is át lett írva "A kétélű jóslat"-ra, úgyhogy van egy olyan érzésem, hogy most már tényleg maradunk ennél. :)
© SzG
2010. augusztus 23. 13:47 | Válasz erre | #42
"A sokféleképpen értelemzhető jóslat"
[smiley]eplus2[/smiley]
Na jó, megyek már, itt a csendespihenő ideje.
© SzG
2010. augusztus 23. 13:46 | Válasz erre | #41
Külöbnen a "Jóslat Kétféle Kimenetellel" se rossz. :DDD
© SzG
2010. augusztus 23. 13:45 | Válasz erre | #40
Az ilyen "Visszatérés", meg "A Jóslat"-féle egyszavasok nekem egyáltalán nem tetszenek, nagyon egyszerűek, semmilyenek. Milyen lett volna már pl. az Elátkozott ház is azzal a címmel, hogy a Ház? :D Vagy a Fenevad nyomában úgy, hogy "A falu"? :D

Sztem nyugodtan maradhat a Kétélű. Igaz, kissé lehet, hogy ki fog lógni a szokásos harsány, hatásvadász-klisés lapozgatóscímek közül, de sebaj, legalább tényleg nem lesz egy szokványos cím. :) Meg más pl. nekem se jut eszembe.
Esetleg olyanok, hogy...
"Kétértelmű jóslat"
"Jóslat két értelemmel"
"A zavaros jóslat"
"A jóslat, amely nem volt egyértelmű"
stb. :DD
Na mindegy, sztem maradjunk annál, amit Nimretil ajvasolt.
© Anry
2010. augusztus 23. 13:35 | Válasz erre | #39
Lehetne a címe "Visszatérés" is.
Vagy mint ahogy a bevezetőben van, a jelző lehetne az "ősi" is.
2010. augusztus 23. 13:07 | Válasz erre | #38
Szerintem jól hangzik a kétélű. Felteszem ritkán használod, azért is hangzik furán számodra. A másik, hogy szerintem minél változatosabb a szókincse, annál értékesebb, szóval ne riadjunk vissza a ritkább szavak használatától. Főként, ha régies fantasy-style szövegről van szó.

(Mondjuk ma elkezded ismételgetni magadban: kétélű jóslat, kétélű jóslat, kétélű jóslat...
hidd el, holnapra nem gondolnád azt, hogy hülyén hangzik.)
© Anry
2010. augusztus 23. 12:48 | Válasz erre | #37
És ha simán csak "A Jóslat" lenne a címe? Vagy "A Prófécia"?
Ez a kétélű olyan hülyén hangzik, a baljós pedig nem adja vissza ugyanazt az értelmet.
A "Jóslat Kétféle Kimenetellel" pedig olyan, mint egy krimi címe.. :-D
A kékeszöld az új betűtípussal tényleg jól néz ki, de a "t" betű béna.
2010. augusztus 23. 12:41 | Válasz erre | #36
Akkor, csak hogy tisztázzuk, miért lett kétélű jóslat a baljós próféciából:
Az eredeti jelző: black vein. Ez kétféle jelentést hordoz. Elsősorban "fekete kedvű/ fekete hajlamú"-nak lehetne fordítani, ha szó szerint vesszük. A második jelentés tulajdonképpen az eseményekre utal. A vein ugyanis eret is jelent, tehát a fekete ér a benned rejlő sötét vérre utal, melyet a könyv később konkrétan meg is nevez.

Szerintem a baljós egyrészt az első jelentést sem fedi, a másodikhoz meg ugyebár köze sincs. Igen, a szószerinti fordításhoz ez áll a legközelebb azok közül a jelzők közül, melyet a jóslat/prófécia elé tehetünk, viszont a történethez köze nincs. Tehát ebben az esetben ez félrefordítás, (viszont nagyon jó példa arra, hogy vész el a tartalom, ha a formához ragaszkodunk) tekintve, hogy milyen tartalommal bír az eredeti cím.

Így jött az ötlet, hogy keressünk egy olyan jelzőt, ami illik a jóslat/prófécia elé, és a történetnek is megfelel. Arról nem is beszélve, hogy a jóslat nem is baljós, akkor meg miért legyen ez a könyv címe? A kétélű ezzel szemben tökéletesen illik rá, s ráadásul (a black vein-hez hasonlóan) előrevetíti az eseményeket, valamint utal a jóslat természetére is. (Lényegében egy olyan jóslatról van szó, amely visszafelé is elsülhet. Nem baljós, homályos célzás, hanem egy teljesen konkrét mondat: "Bezenvial gyermeke fogja uralni a Hajnal Szigeteit")
© Anry
2010. augusztus 23. 12:38 | Válasz erre | #35
Csak a D&G hiányzik róla meg az arany fuksz.. :-D
© SzG
2010. augusztus 23. 12:37 | Válasz erre | #34
Szerintem is rendben van így a borító. Bár ebben tényleg Nimretil szava a döntő szerintem - csakúgy, mint cím-ügyben; elvégre ő kínlódott a könyv fordításával, ennyi beleszólása azért igazán lehet a dolgoba -, szóval ha neki oké így, akkor jó. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. augusztus 23. 12:31 | Válasz erre | #33
Szerintem a Baljós prófécia jobban hangzik, de ezen már tényleg nem veszünk össze. Ha végképp nem tudunk megegyezni, majd kétféle borítóval és címmel jön ki... A címlap egyébként teljesen oké, várjuk meg azért a többiek véleményét is. Igazából a tartalmára leszek úgy is jobban kíváncsi. Böngésztem az angol verzióját is, még túl sok mindent még nem hámoztam ki belőle...
2010. augusztus 23. 12:20 | Válasz erre | #32
Nekem teljesen rendben van, szerintem akkor legyen ez.
© runner
2010. augusztus 23. 12:07 | Válasz erre | #31
Ime:
[img=http://zagor.hu/egyeb/AKJ_zold.jpg]kép[/img]

Amúgy avalóban zöldeskék, a gömbnél lett mintavételezve, azért passzol hozzá.
A főhős Te vagy!
© SzG
2010. augusztus 23. 11:58 | Válasz erre | #30
Tényleg zöldeskék, de amúgy nem rossz.

T betű: hát, elsőre azt akartam írni, hogy nekem kissé bántja a szemem, eléggé kitűnik a többi betű közül, de így másodszorra-harmadszorra már nem tűnik olyan vészesnek. Talán jó. De majd nézzük meg abban a zöldes-kék színben, rendes ű betűvel. :)
2010. augusztus 23. 11:54 | Válasz erre | #29
Nekem bejön ez a szín, szerintem sokkal jobban passzol a gömb színeihez. Bár persze az is igaz, hogy nem értek hozzá, de nekem így tűnik.
© cock
2010. augusztus 23. 11:52 | Válasz erre | #28
Ha ez zöld akar lenni, akkor még keverjél hozzá egy kis sárgát, mert így inkább kéknek látszik. Főleg messziről, olyan mintha zöldeskék lenne.
2010. augusztus 23. 11:49 | Válasz erre | #27
Hát, nem tudom, nekem annyira nem szúrja a szemem a t betű. Mondjuk majd kiderül, milyen lesz, ha meglesz az u-re a két ékezet. Egyébként a zöld sokkal jobban tetszik, mint a sárga, sőt, a borító hátteréhez is jobban illik.
© runner
2010. augusztus 23. 11:39 | Válasz erre | #26
Zöldben:

[img=http://zagor.hu/egyeb/BP_zold.jpg]kép[/img]

A Kétélű Jóslat:
[img=http://zagor.hu/egyeb/AKJ.jpg]kép[/img]
A főhős Te vagy!
© SzG
2010. augusztus 23. 11:27 | Válasz erre | #25
Egyébként valahogy biztos ki lehet egyenesíteni azt a fránya T-t. :) Vagy nem tudom, nem értek hozzá, ha nagyon nehéz, akkor hagyjuk. De nézzük meg, hátha így "hullámosan" se olyan gáz. :)
© SzG
2010. augusztus 23. 11:25 | Válasz erre | #24
Megnézhetjük? :)
© runner
2010. augusztus 23. 10:51 | Válasz erre | #23
Az hasonlit legjobban az eredetihez, és azzal nincs cirkusz jellege a boritónak.
A Kétélű Jóslat ezzel a betűtipussal viszont borzalmas szerintem.
Ű-t külön szerkeszteni kell, az mindegy, de a T betű elég béna. Hullámos.
A főhős Te vagy!
2010. augusztus 23. 10:49 | Válasz erre | #22
Nekem a kétéltű is tetszik :) Egész rendhagyó lenne :)
© SzG
2010. augusztus 23. 10:41 | Válasz erre | #21
... viszont a betűtípusban úgy látom egyetértünk, legalábbis eddig mindenki az elsőre szavazott (az újabbak közül). [smiley]eljen[/smiley]
© SzG
2010. augusztus 23. 10:40 | Válasz erre | #20
"Na mindegy, én a Kétéltűre szavazok."
Pontosabban Kétélűre. [smiley]vigyor2[/smiley]
© SzG
2010. augusztus 23. 10:40 | Válasz erre | #19
Nálam annyira nem nyerő a Baljós prófécia, sokkal standardabb, klisésebb, hatásvadászabb, illetve kissé valóban van egy ilyen "Star Wars-beütése", ahogy Nimretil kolléga is írta. :) Meg asszem a történethez is jobban passzol a "Kétélű jóslat", mint a "Baljós prófécia", igaz, rendesen még nem olvastam a könyvet...
Na mindegy, én a Kétéltűre szavazok.
2010. augusztus 23. 10:33 | Válasz erre | #18
A címen még nem egyeztünk meg, ha akarjátok, tőlem lehet szavazni. (Azért a döntés jogát én fenntartom a fordítónak :)). A cím betűtípusai közül egyértelműen a legfelső borítón látható a nyerő szerintem. Az igazat megvallva, nekem a többi nem nagyon jön be.
© runner
2010. augusztus 23. 10:18 | Válasz erre | #17
Nimretil is azt irta, hogy A Kétélú Jóslat a cime, szerintem ez a Baljós Pófécia jobb cim lenne...
A főhős Te vagy!
© SzG
2010. augusztus 23. 10:12 | Válasz erre | #16
"A"-val az elején.
© SzG
2010. augusztus 23. 10:08 | Válasz erre | #15
Amúgy ennek nem "Kétélű jóslat" lenne a címe? Csak kérdezem.
© SzG
2010. augusztus 23. 10:07 | Válasz erre | #14
Asszem én is. [smiley]taps[/smiley]
© runner
2010. augusztus 23. 10:05 | Válasz erre | #13
Én az elsőre szavazok. [smiley]hawaii[/smiley]
A főhős Te vagy!
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal