Gondolatok a könyvről (11)
© bubu880627 – Forrás
[b]Történet (3)[/b]: A Naphal nevű hajót, amelyen első tiszt vagy, megtámadja a Troll nevű kalózhajó és kapitánya, Véresfejsze. Mindenkit megölnek rajtunk kívül, és bár látszólag úgy tűnik, hogy a kapitány nekünk megkegyelmez, valójában egy nagy adag élelemmel és a fegyverünkkel a vízbe taszít, hogy ott leld halálodat. Azonban az igazi meglepetés ezután történik. Atlantiszba, a Víz alatti városba kerülünk, ahol gond nélkül lélegzünk és úgy mozgunk a vízben, mintha csak szárazföld lenne. A vízi világban varázstárgyakat és szövetségeseket keresünk, hogy bosszút álljunk a kalózokon és, hogy életben maradjunk a kaland során. A történet egyediségéhez kétség sem fér, vízi világban játszódó könyvből talán ez az egyetlen, a helyszínek kidolgozása is nagyon tetszik. Van benne több emlékezetes jelenet, az egyik ilyen a fürdő, ami után úgy érezzük, mintha kicseréltek volna…de tetszettek az eszközhalak is. Sajnos azonban a kivitelezésbe több hiba is belecsúszott. A vízi lények kapcsán megkaptuk azokat a teremtményeket, amik a fantázia-világban tengeri élőlényként jelen vannak, de semmivel sem többet. Kicsit logikátlan volt, hogy olyan halaknak, amiknek a mérete alapján kb. semmi esélyük nem lenne ellenünk, gyakran 7-8-as ügyessége volt, ehhez képest egy tengeri sárkánynak meg 10 van. Néha pedig már-már annyira gyermekdedek az ellenfelek, hogy én már tűkön ülve vártam, hogy mikor fogok Cápalival és Cápetivel megküzdeni. Ez végül elmaradt. A másik problémám nekem a motiváció. Eléggé hihetetlen véletlen, hogy pont minket ment meg a város mágiája. Meg egyáltalán miért? El tudtam volna képzelni valami olyan háttértörténetet, hogy nekünk van valami küldetésünk a víz alatti világban, amiért valaki kiválaszt minket, ezért menekülünk meg, és ezért a küldetésért cserébe ez a valaki segít nekünk bosszút állni a kalózokon. De így ebben a formában egy kicsit céltalan bolyongásnak tűnt az egész. És ha már itt tartunk, én annyira még csak nem is haragudtam azokra a kalózokra. Oké, ki akartak nyírni, de ezért kalózok, és végső soron mégis életben maradtam és életem legnagyobb kalandját éltem át, nekik köszönhetően. Nem éreztem itt azt a fajta bosszúvágyat, ami mondjuk a Vérescsontban megvolt. Mindent egybevetve egy nagyon egyedi elgondolást láthatunk, ahol viszont a kivitelezésbe komoly hibák csúsztak.
[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: A legkevésbé sem szükséges agytrösztnek lenni ahhoz, hogy ezt a küldetést teljesítsük. Rejtvény egyáltalán nincs benne, csak azt kell észben tartani, hogy mikor veszítjük el a mágikus áldást, illetve fontos, hogy ne tékozoljuk el túl hamar az eszközeinket. De ezt leszámítva az a fontos, hogy minél több helyet bejárjunk. Mondjuk ez a része sem túl nehéz a könyvnek.
[b]Nehézség (4)[/b]: Itt nagyon relatív, hogy mit tekintünk sikernek. A halált leszámítva a könyvet hatféleképpen is be lehet fejezni:
[b]Játékélmény (4)[/b]: Nekem tetszett összességében. A víz alatti világot élveztem, a nagyobb tengeri szörnyek azért jelentettek kihívást. Az utolsó csata előtt a sokféle választható opció is szerintem jó volt. Nem mondanám, hogy világrengető könyv, de abszolút élvezhető.
[b]Összességében: 13/20[/b]
[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: A legkevésbé sem szükséges agytrösztnek lenni ahhoz, hogy ezt a küldetést teljesítsük. Rejtvény egyáltalán nincs benne, csak azt kell észben tartani, hogy mikor veszítjük el a mágikus áldást, illetve fontos, hogy ne tékozoljuk el túl hamar az eszközeinket. De ezt leszámítva az a fontos, hogy minél több helyet bejárjunk. Mondjuk ez a része sem túl nehéz a könyvnek.
[b]Nehézség (4)[/b]: Itt nagyon relatív, hogy mit tekintünk sikernek. A halált leszámítva a könyvet hatféleképpen is be lehet fejezni:
- Hajótöröttként egy szigetre kerülünk, de legalább élünk.
- Hazakerülünk, de a kalózokon nem állunk bosszút.
- Bosszút állunk a kalózokon, de a kincsüket nem szerezzük meg.
- Bosszút állunk és a kincsek egy részét megszerezzük.
- Bosszút állunk és minden kincset megszerzünk.
- Bosszút állunk, megszerezzük a kincseket és a hajó is a miénk lesz.
[b]Játékélmény (4)[/b]: Nekem tetszett összességében. A víz alatti világot élveztem, a nagyobb tengeri szörnyek azért jelentettek kihívást. Az utolsó csata előtt a sokféle választható opció is szerintem jó volt. Nem mondanám, hogy világrengető könyv, de abszolút élvezhető.
[b]Összességében: 13/20[/b]
© Nheil
Az első olyan kaland a sorban, amit magyarul a zagoros srácok alázatos munkájának köszönhetően élvezhettünk. 1986 első könyvében USA Jackson ismét kitalált egy egyedi koncepciót és bár itt lineárisabb a kaland, mint a szabadon ide-oda mászkálós Skorpiók mocsara esetében, az író stílusjegyei itt is markánsak felismerhetőek.
Első ilyen tipikus vonás, hogy egyszerre érdekes és erőltetett a háttértörténet. Ami szerint a gonosz Véresfejsze kapitány vezette kalózhajó megtámadja miénket (és mi nem kalózok, csak mezei tengerészek vagyunk) és mindenkit kivégeznek, kivéve persze minket. De olyan jó arc ez a Véresfejsze, hogy bedob minket a vízbe, ahelyett hogy minket is megölne. És merő véletlenségből, pont a tenger ezen szakaszán van egy elveszett város és egy varázslatos pentagramma, amivel egy napig kopoltyúval tudunk lélegezni a víz alatt, simán ehetünk is mert a kedves kalózok erre is gondoltak és elláttak minket karddal és kajával is bőven (?!) és halakat megszégyenítő módon közlekedhetünk hoppá. Hát nem nagyon tudom ezt így komolyan venni de ok, fogadjuk el. A víz alatti világ egyébként az eddigi KJK történetekhez képest unikális és vannak kreatív részei, de alapvetően mintha turisták lennénk, ide-oda úszkálunk és megvizsgáljuk a romokat. Meglepően sok a barátságos, minket segítő kreatúra és olyan tárgyakat gyűjtögetünk ami valahogy pont a mi küldetésünket segíti.
A másik, íróra jellemző sajátosság a több, alternatív befejezés lehetősége ami nekem tetszik. A teljes siker természetesen kalózhajó és a kincsek megszerzése, Véresfejsze eliminálása (több módon is lehet) a csontvázzá átalakuló fekete gyöngyök segítségével. De meg is lehet simán csak menekülni, sőt haza is jutni a bosszú beteljesítése nélkül, azért az sem tragikusan rossz. Nyilván minél tökéletesebb befejezést szeretnénk, annál nehezebb, mert több tárgyat kell megtalálni hozzá. De még a legjobb befejezés sem annyira nehéz, összehasonlítva az igazán extrém nehéz kalandokkal. Halálfejezetek nem igazán vannak, kemény szörnyek akadnak ugyan, de teljesen opcionálisak (tengeri sárkány, kraken). A bajom a hangulattal van most is, nincs súlya a kalandnak, nem izgalmasak a helyszínek és végig olyan erőltetett az egész. A tengeri sárkány amúgy "jópofa" alternatívát kínál annak, aki elég bátor, hogy igénybe vegye a sgítségét.
Tehát USA Jackson tengeri története nem lopta be magát a szívembe, de rossznak azért nem nevezném.
10/6
Első ilyen tipikus vonás, hogy egyszerre érdekes és erőltetett a háttértörténet. Ami szerint a gonosz Véresfejsze kapitány vezette kalózhajó megtámadja miénket (és mi nem kalózok, csak mezei tengerészek vagyunk) és mindenkit kivégeznek, kivéve persze minket. De olyan jó arc ez a Véresfejsze, hogy bedob minket a vízbe, ahelyett hogy minket is megölne. És merő véletlenségből, pont a tenger ezen szakaszán van egy elveszett város és egy varázslatos pentagramma, amivel egy napig kopoltyúval tudunk lélegezni a víz alatt, simán ehetünk is mert a kedves kalózok erre is gondoltak és elláttak minket karddal és kajával is bőven (?!) és halakat megszégyenítő módon közlekedhetünk hoppá. Hát nem nagyon tudom ezt így komolyan venni de ok, fogadjuk el. A víz alatti világ egyébként az eddigi KJK történetekhez képest unikális és vannak kreatív részei, de alapvetően mintha turisták lennénk, ide-oda úszkálunk és megvizsgáljuk a romokat. Meglepően sok a barátságos, minket segítő kreatúra és olyan tárgyakat gyűjtögetünk ami valahogy pont a mi küldetésünket segíti.
A másik, íróra jellemző sajátosság a több, alternatív befejezés lehetősége ami nekem tetszik. A teljes siker természetesen kalózhajó és a kincsek megszerzése, Véresfejsze eliminálása (több módon is lehet) a csontvázzá átalakuló fekete gyöngyök segítségével. De meg is lehet simán csak menekülni, sőt haza is jutni a bosszú beteljesítése nélkül, azért az sem tragikusan rossz. Nyilván minél tökéletesebb befejezést szeretnénk, annál nehezebb, mert több tárgyat kell megtalálni hozzá. De még a legjobb befejezés sem annyira nehéz, összehasonlítva az igazán extrém nehéz kalandokkal. Halálfejezetek nem igazán vannak, kemény szörnyek akadnak ugyan, de teljesen opcionálisak (tengeri sárkány, kraken). A bajom a hangulattal van most is, nincs súlya a kalandnak, nem izgalmasak a helyszínek és végig olyan erőltetett az egész. A tengeri sárkány amúgy "jópofa" alternatívát kínál annak, aki elég bátor, hogy igénybe vegye a sgítségét.
Tehát USA Jackson tengeri története nem lopta be magát a szívembe, de rossznak azért nem nevezném.
10/6
© Reactor
[b]Borító[/b]
Sikerült a legfantáziátlanabb szörnyet rárakni. Az ábrázolás kiváló, a szörnyeteg szar. Egy sellős ábrázolás ezerszer jobb lett volna.
[b]Grafikák[/b]
Itt lesz egy kis gond – valójában igen sok gond. Néhány képnél feltűnt, milyen gyermeteg az ábrázolás, például a cápánál. A félelmetes Tengeri Sárkánynak meg miért van rovarfeje? A Kráken pedig egy közönséges tintahal és polip keveréke? Na neeeeee. Gondok vannak a Sárdémon figurájával is – zombi mukinak még elmegy az ilyen kinézet, de Sárdémonnak egyrészt baromira nem démoni, másrészt ha sárból van, miért lobognak a nemlétező ruhái a „szélben”? A Vízelementál pedig valami szarul megrajzolt pixeles múmiának néz ki leginkább. Cyrano, a vívómester kinézete inkább passzol bohóchoz, mint fegyvermesterhez. Egyszóval nagyon kevés a jó rajz.
[b]Történet[/b]
Nagyon egyedi, víz alatti világban játszódik – Atlantis elsüllyedt városában! Ez a legelső olyan játékkönyv, ami elejétől csaknem a végéig tenger alatt zajlik, egy teljesen idegen környezetben. Érdekes módon itt konkrét missziót se kell teljesíteni. Mindössze annyiról van szó, hogy hazafele menet a hajónkat megtámadja Véresfejsze kalózkapitány egy sereg kalózzal, és behajítanak minket a vízbe, hogy legyünk a halak vacsorája. Micsoda szerencse, hogy pontosan ott, ahol bekúrtak minket a vízbe, van a tengerfenéken egy bűverejű pentagram, amitől mágikus kopoltyúkat kapunk! Persze nem örökre, de választhatunk, mit akarunk csinálni a tengerben…bosszút állunk a kalózokon, aranyat szerzünk, vagy csak simán haza akarunk jutni…
[b]Nehézség[/b]
Meglepő, de sokkal több a barát, mint az ellenség ebben a tenger alatti kalandban. Végigjátszani nagyon egyszerű, végcéltól függetlenül is. Ha nem keresi az ember a bajt, gyakorlatilag csak néhány nyamvadt halat kell kifilézni. Fekete Gyöngy van elég, ahogy arany és más kincs is, és annak ellenére, hogy induláskor itt nincsen nálunk Ügyesség- meg Erő-ital, nemigen lesz hiány – valójában igen sok fegyverünk is lehet, és élettöltésből is van elegendő mennyiség.
[b]Főellenség[/b]
Ha nincs missziód, nem lehet főellenség se, igaz?
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legelső víz alatti témájú kiadvány, épp ezért egyedülálló a maga nemében, hogy szárazföldi emberként a tengerfenéken barangolhatunk. Először futhatunk össze sellőkkel és más mélytengeri teremtményekkel, amikről csak a Titán világleírásban hallhattunk először eddig, és ez igen kellemesen érintett ám. Mondhatnám azt is, ennek a könyvnek itt volt már az ideje.
Mint már említettem, sokkal több a baráti mint az ellenséges lény, úgyhogy ha ügyesen forgatjuk a köpönyegünket, sok segítséget kaphatunk (a Mélységiek rühellik a sellőket), még az olyan közismerten gonosz lények is segítenek minket, mint a Tengeri Sárkány vagy a Tengeri Boszorkány. Aranypénzek helyett itt fekete gyöngyökkel lehet csencselni, ez is pozitívan érintett, a fekete gyöngyöket korábban már láttuk a Tolvajok Városában is. Na, most kiderült legalább, honnét is bórták el őket kedves kalóz barátaink. Van elegendő mennyiségű ügyesség, életerő, szerencse is, itt is fel lehet szedni bűvös kardot, vagy segítségül szólíthatunk Vízelementált, delfint. Legvégül pedig az nyerte meg a tetszésem, hogy nem egyféle befejezés van, hanem nagyon sok, és párat leszámítva mindegyikre azt lehet mondani hogy happy end…
[b]És ami nem[/b]
A történet nekem rohadtul nem tűnik életszerűnek. Alighogy lesüllyedek a vízfenékre, máris ott egy bűverejű pentagram, amitől hirtelen kopoltyúkat kapok – ezt nem szerencsének hívják mifelénk, hanem csodának. Mégis, ennek mekkora esélye lehetett? Ráadásul ez a varázslat olyan szuperül idomul az eseményekhez, hogy az hihetetlen! Például ha bemegyek Greylock víz alatti levegőkamrájába (erről egyből a Vizipók-csodapók kristálypalotája ugrott be), akkor se múlik el, hiába vagyok szabad levegőn. Ez igen, ezt nevezem én testreszabható varázslatnak! Bezzeg, ha a tengerből egy pillanatra is kimászom, hogy megnézzem, mégis hol vagyok, akkor egyből megszűnik! Ez a varázslat alig több, mint alibizés, inkább írták volna, hogy a tengerfenéken találok egy nehézbúvárruhát dupla oxigéntartállyal, vagy valami, de ezen a varázslatos kopoltyús baromságon nagyon érződik, hogy hatalmas akarásból sikerült hatalmas nyögés. Maga a víz alatti koncepció tehát hibátlan, csak nem így kellett volna megcsinálni.
Az ellenfelek rettentő fantáziátlanok, kimondottan csalódtam, hogy amit lehetett, halakkal oldottak meg! Valamiért nem volt elég Jacksonéknak a rendelkezésre álló klasszikus tengermélyi kínálat, ők még többet akartak. Cápa, muréna, barrakúda, ezek még rendben voltak, de aztán jött az Oroszlánhal, Denevérhal (ami mellesleg kishalakat fogyaszt, az embert békénhagyja), Kardhal, ilyen hal, olyan hal! A végére már a könyökömön is halak jöttek ki. A legbénább ellenség listában ez alkalommal viszont egyértelműen a Csontdémon vitte el a citrom-díjat. Ennyire erőltetett, kínban csinált figurát már nagyon rég láttam, esetleg csak Csontos Zanbar vagy a Vihargyilkos roncsgólemei versenyezhetnének vele. Jobb lett volna, ha kihagyják.
Ugyanez igaz más formában a felvehető tárgyakra is, például eszközök helyett Izzóhal, Fűrészhal, Fejszehal stb. van, ami már tényleg bohóckodásnak nevezhető. Ilyeneket én is ki tudok találni, skacok! Kulcshal, Székhal, Asztalhal, Számítógéphal, Mesterlövészpuskahal, Rocketlauncher-hal…máris megyek, megírom a folytatását!
Említettem, hogy a Sellők és a Mélységiek rendben voltak – bár, a Mélységieket (Deep One) mintha az X-Com sorozatból lopták volna, de ezzel ne foglalkozzunk – azonban a vége felé már erősen lehetett érezni a Kis hableány Disney-mese hatását, például a Tengeri boszorkánynál. Ennyire feltűnően azért nem kellett volna utánozni…
Sikerült a legfantáziátlanabb szörnyet rárakni. Az ábrázolás kiváló, a szörnyeteg szar. Egy sellős ábrázolás ezerszer jobb lett volna.
[b]Grafikák[/b]
Itt lesz egy kis gond – valójában igen sok gond. Néhány képnél feltűnt, milyen gyermeteg az ábrázolás, például a cápánál. A félelmetes Tengeri Sárkánynak meg miért van rovarfeje? A Kráken pedig egy közönséges tintahal és polip keveréke? Na neeeeee. Gondok vannak a Sárdémon figurájával is – zombi mukinak még elmegy az ilyen kinézet, de Sárdémonnak egyrészt baromira nem démoni, másrészt ha sárból van, miért lobognak a nemlétező ruhái a „szélben”? A Vízelementál pedig valami szarul megrajzolt pixeles múmiának néz ki leginkább. Cyrano, a vívómester kinézete inkább passzol bohóchoz, mint fegyvermesterhez. Egyszóval nagyon kevés a jó rajz.
[b]Történet[/b]
Nagyon egyedi, víz alatti világban játszódik – Atlantis elsüllyedt városában! Ez a legelső olyan játékkönyv, ami elejétől csaknem a végéig tenger alatt zajlik, egy teljesen idegen környezetben. Érdekes módon itt konkrét missziót se kell teljesíteni. Mindössze annyiról van szó, hogy hazafele menet a hajónkat megtámadja Véresfejsze kalózkapitány egy sereg kalózzal, és behajítanak minket a vízbe, hogy legyünk a halak vacsorája. Micsoda szerencse, hogy pontosan ott, ahol bekúrtak minket a vízbe, van a tengerfenéken egy bűverejű pentagram, amitől mágikus kopoltyúkat kapunk! Persze nem örökre, de választhatunk, mit akarunk csinálni a tengerben…bosszút állunk a kalózokon, aranyat szerzünk, vagy csak simán haza akarunk jutni…
[b]Nehézség[/b]
Meglepő, de sokkal több a barát, mint az ellenség ebben a tenger alatti kalandban. Végigjátszani nagyon egyszerű, végcéltól függetlenül is. Ha nem keresi az ember a bajt, gyakorlatilag csak néhány nyamvadt halat kell kifilézni. Fekete Gyöngy van elég, ahogy arany és más kincs is, és annak ellenére, hogy induláskor itt nincsen nálunk Ügyesség- meg Erő-ital, nemigen lesz hiány – valójában igen sok fegyverünk is lehet, és élettöltésből is van elegendő mennyiség.
[b]Főellenség[/b]
Ha nincs missziód, nem lehet főellenség se, igaz?
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legelső víz alatti témájú kiadvány, épp ezért egyedülálló a maga nemében, hogy szárazföldi emberként a tengerfenéken barangolhatunk. Először futhatunk össze sellőkkel és más mélytengeri teremtményekkel, amikről csak a Titán világleírásban hallhattunk először eddig, és ez igen kellemesen érintett ám. Mondhatnám azt is, ennek a könyvnek itt volt már az ideje.
Mint már említettem, sokkal több a baráti mint az ellenséges lény, úgyhogy ha ügyesen forgatjuk a köpönyegünket, sok segítséget kaphatunk (a Mélységiek rühellik a sellőket), még az olyan közismerten gonosz lények is segítenek minket, mint a Tengeri Sárkány vagy a Tengeri Boszorkány. Aranypénzek helyett itt fekete gyöngyökkel lehet csencselni, ez is pozitívan érintett, a fekete gyöngyöket korábban már láttuk a Tolvajok Városában is. Na, most kiderült legalább, honnét is bórták el őket kedves kalóz barátaink. Van elegendő mennyiségű ügyesség, életerő, szerencse is, itt is fel lehet szedni bűvös kardot, vagy segítségül szólíthatunk Vízelementált, delfint. Legvégül pedig az nyerte meg a tetszésem, hogy nem egyféle befejezés van, hanem nagyon sok, és párat leszámítva mindegyikre azt lehet mondani hogy happy end…
[b]És ami nem[/b]
A történet nekem rohadtul nem tűnik életszerűnek. Alighogy lesüllyedek a vízfenékre, máris ott egy bűverejű pentagram, amitől hirtelen kopoltyúkat kapok – ezt nem szerencsének hívják mifelénk, hanem csodának. Mégis, ennek mekkora esélye lehetett? Ráadásul ez a varázslat olyan szuperül idomul az eseményekhez, hogy az hihetetlen! Például ha bemegyek Greylock víz alatti levegőkamrájába (erről egyből a Vizipók-csodapók kristálypalotája ugrott be), akkor se múlik el, hiába vagyok szabad levegőn. Ez igen, ezt nevezem én testreszabható varázslatnak! Bezzeg, ha a tengerből egy pillanatra is kimászom, hogy megnézzem, mégis hol vagyok, akkor egyből megszűnik! Ez a varázslat alig több, mint alibizés, inkább írták volna, hogy a tengerfenéken találok egy nehézbúvárruhát dupla oxigéntartállyal, vagy valami, de ezen a varázslatos kopoltyús baromságon nagyon érződik, hogy hatalmas akarásból sikerült hatalmas nyögés. Maga a víz alatti koncepció tehát hibátlan, csak nem így kellett volna megcsinálni.
Az ellenfelek rettentő fantáziátlanok, kimondottan csalódtam, hogy amit lehetett, halakkal oldottak meg! Valamiért nem volt elég Jacksonéknak a rendelkezésre álló klasszikus tengermélyi kínálat, ők még többet akartak. Cápa, muréna, barrakúda, ezek még rendben voltak, de aztán jött az Oroszlánhal, Denevérhal (ami mellesleg kishalakat fogyaszt, az embert békénhagyja), Kardhal, ilyen hal, olyan hal! A végére már a könyökömön is halak jöttek ki. A legbénább ellenség listában ez alkalommal viszont egyértelműen a Csontdémon vitte el a citrom-díjat. Ennyire erőltetett, kínban csinált figurát már nagyon rég láttam, esetleg csak Csontos Zanbar vagy a Vihargyilkos roncsgólemei versenyezhetnének vele. Jobb lett volna, ha kihagyják.
Ugyanez igaz más formában a felvehető tárgyakra is, például eszközök helyett Izzóhal, Fűrészhal, Fejszehal stb. van, ami már tényleg bohóckodásnak nevezhető. Ilyeneket én is ki tudok találni, skacok! Kulcshal, Székhal, Asztalhal, Számítógéphal, Mesterlövészpuskahal, Rocketlauncher-hal…máris megyek, megírom a folytatását!
Említettem, hogy a Sellők és a Mélységiek rendben voltak – bár, a Mélységieket (Deep One) mintha az X-Com sorozatból lopták volna, de ezzel ne foglalkozzunk – azonban a vége felé már erősen lehetett érezni a Kis hableány Disney-mese hatását, például a Tengeri boszorkánynál. Ennyire feltűnően azért nem kellett volna utánozni…
[b]Design[/b]
A borítón egy peches figura látható (egy külön bejáratú kis esőfelhő ontja rá a csapadékot, mi más lehetne?), akiről nekem első blikkre a Krisztofóró című magyar bábfilmsorozat jutott eszembe a 80-as évekből. Abban volt egy sokfejű sárkány, aki valahogy emlékeztetett erre a szörnyre. Annak ellenére, hogy ma már tényleg inkább vicces, elképzelhető, hogy kiskoromban rossz álmaim lettek volna tőle.
[b]Illusztráció[/b]
Én csípem Bob Harvey-t. Ő egy profi illusztrátor, akinek itt a vizek élővilágával kellett megküzdenie. Ebben a küzdelemben voltaképp az egyhangúság lehetett a legfőbb ellenfél, mert elsősorban halakat, rákokat, polipokat kellett rajzolnia. A téma kissé száraz (vagyis inkább nedves), de technikailag tökéletesen van megoldva, nincs hiba a grafikákban.
[b]Háttértörténet[/b]
Háát, jó egyszerű. Hajózgatunk, mígnem megtámadnak a kalózok. Véres Fejsze kapitány kiírtja az egész legénységet, mi vagyunk az egyetlen, akit megkímél. Vagyis, miután magunkhoz térünk, kiderül, hogy mégsem, inkább egy jóval kegyetlenebb halálban szeretne részesíteni bennünket. Karddal és élelmiszerrel megrakodva, hátrakötött kézzel rúgnak be a tengerbe (rendkívül okos, hogy tíz kajacsomagot pazarolnak el, hogy valakivel viccesen végezzenek…). A vízfenéken pont egy pentagrammán landolunk, mely varázserővel bír. Hatására kopoltyúnk nő, így tudunk lélegezni a víz alatt. Miután megnyugszunk, megesküszünk magunkban hogy bosszút állunk.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Eredetiség[/b]
Hogy őszinte legyek, nekem már az alapvető motiváció is sántít. Szóval nem igazán éreztem, hogy annyira bosszút kellene állnia hősünknek, kicsit a levegőben lógott az egész végcél. Ezen felül a víz alatti harcokat, evést, ivást vagy például a „hallgatózást” is nehéz volt elképzelni. Azt se nagyon értettem, hogy hétköznapi halakkal miért kell oly módon megküzdeni, mintha szörnyetegek volnának (tehát van olyan ellenfél, ami normál méretében akkora, mint mondjuk a fejünk). Mindezektől függetlenül viszont alapvetően jó az ötlet, és jó az atmoszféra is, nekem legalábbis sikerült beleélnem magam a „vízbe”. Delfinekkel csacsoghatunk, meglátogathatjuk a sellőket, és vágtázhatunk akár csikóhalon is (sajnos csak rövid ideig).
[b]Kihívás[/b]
A [i]Mélység démonai[/i] kifejezetten könnyűre sikerült, ez azért Jacksontól mindenesetre meglepő. Szükség lesz vagy a delfin, vagy a vízelementál segítségére, mert ha egyikkel sem kötünk barátságot, akkor a kaland végén nem lesz, aki elvigyen minket a kalózokhoz. Ezen felül pedig kell az információ, hogy a kalózok a Hal-szigeten tartózkodnak, bár ha ezt nem tudjuk, akkor is lehet szerencsénk, hogy ezt választjuk a lehetséges úticélok közül. A könyv nagyon erőlteti a fekete gyöngyök gyűjtögetését, de igazából nem feltétlenül kellenek. Ha velük akarunk operálni, szükségeltetik a varázsszó Greylocktól, ami csontvázzá változtatja őket, és ha elég csontvázunk van, akkor a kalózoknak esélyük sem lesz. Ha nem akarunk „gyöngyözni”, akkor elég egy fúróhal, hogy meglékeljük a kalózhajót, bár ekkor nem lesz teljes győzelem, mert így a kincseknek is búcsút inthetünk. Harmadik variáció a tengeri sárkány segítségül hívása, aki semmi perc alatt ledarálja a gazfickókat, de sajnos igazolja a tételt, mely szerint „sose bízz a sárkányokban” – tehát sajnos vele is meg kell küzdenünk.
[b]Főgonosz[/b]
Nos, ilyen nem nagyon van. Vagyis ott vannak a kalózok, meg Véres Fejsze kapitány, de teljesen súlytalanok. Nincs karakteres megjelenésük.
[b]Hangulat[/b]
Számomra az volt a legérdekesebb a [i]Mélység démonai[/i]val kapcsolatban, hogy ha nem látom, hogy Jackson írta, sosem tippeltem volna rá. Persze az is lehet, hogy ez a Jackson nem az a Jackson, de ennek lusta vagyok utána nézni, valaki úgyis kijavít egy kommentben, amit már alig várok. Azért sok pofás dolog volt benne, tetszett például a tengeri sárkány figurája, akit épp a kapzsiságára apellálva tudunk meggyőzni, hogy mellénk álljon, de nagyon jó ötlet volt az eszközhalak használata is (durván hatékonyak). Bekerülhetünk egy víz alatti katedrális szürreális festményeibe, vagy életre csókolhatunk egy alvó halhercegnőt… Tehát végül is teljesen jól elvoltam, de valahogy túl egyszerű, túl könnyed lett az egész. Egy súlytalan lubickolás. És a végére íme, egy viccesebb befejezés, ha netalán rátámadnánk Greylockra, aki ilyenkor megbűvöl minket: „elúszol, és homályosan tűnik fel, hogy valami megváltozott. És tényleg! Most már egy hal vagy – méghozzá egy elég ronda hal. Kalandod itt véget ért.”
A borítón egy peches figura látható (egy külön bejáratú kis esőfelhő ontja rá a csapadékot, mi más lehetne?), akiről nekem első blikkre a Krisztofóró című magyar bábfilmsorozat jutott eszembe a 80-as évekből. Abban volt egy sokfejű sárkány, aki valahogy emlékeztetett erre a szörnyre. Annak ellenére, hogy ma már tényleg inkább vicces, elképzelhető, hogy kiskoromban rossz álmaim lettek volna tőle.
[b]Illusztráció[/b]
Én csípem Bob Harvey-t. Ő egy profi illusztrátor, akinek itt a vizek élővilágával kellett megküzdenie. Ebben a küzdelemben voltaképp az egyhangúság lehetett a legfőbb ellenfél, mert elsősorban halakat, rákokat, polipokat kellett rajzolnia. A téma kissé száraz (vagyis inkább nedves), de technikailag tökéletesen van megoldva, nincs hiba a grafikákban.
[b]Háttértörténet[/b]
Háát, jó egyszerű. Hajózgatunk, mígnem megtámadnak a kalózok. Véres Fejsze kapitány kiírtja az egész legénységet, mi vagyunk az egyetlen, akit megkímél. Vagyis, miután magunkhoz térünk, kiderül, hogy mégsem, inkább egy jóval kegyetlenebb halálban szeretne részesíteni bennünket. Karddal és élelmiszerrel megrakodva, hátrakötött kézzel rúgnak be a tengerbe (rendkívül okos, hogy tíz kajacsomagot pazarolnak el, hogy valakivel viccesen végezzenek…). A vízfenéken pont egy pentagrammán landolunk, mely varázserővel bír. Hatására kopoltyúnk nő, így tudunk lélegezni a víz alatt. Miután megnyugszunk, megesküszünk magunkban hogy bosszút állunk.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Eredetiség[/b]
Hogy őszinte legyek, nekem már az alapvető motiváció is sántít. Szóval nem igazán éreztem, hogy annyira bosszút kellene állnia hősünknek, kicsit a levegőben lógott az egész végcél. Ezen felül a víz alatti harcokat, evést, ivást vagy például a „hallgatózást” is nehéz volt elképzelni. Azt se nagyon értettem, hogy hétköznapi halakkal miért kell oly módon megküzdeni, mintha szörnyetegek volnának (tehát van olyan ellenfél, ami normál méretében akkora, mint mondjuk a fejünk). Mindezektől függetlenül viszont alapvetően jó az ötlet, és jó az atmoszféra is, nekem legalábbis sikerült beleélnem magam a „vízbe”. Delfinekkel csacsoghatunk, meglátogathatjuk a sellőket, és vágtázhatunk akár csikóhalon is (sajnos csak rövid ideig).
[b]Kihívás[/b]
A [i]Mélység démonai[/i] kifejezetten könnyűre sikerült, ez azért Jacksontól mindenesetre meglepő. Szükség lesz vagy a delfin, vagy a vízelementál segítségére, mert ha egyikkel sem kötünk barátságot, akkor a kaland végén nem lesz, aki elvigyen minket a kalózokhoz. Ezen felül pedig kell az információ, hogy a kalózok a Hal-szigeten tartózkodnak, bár ha ezt nem tudjuk, akkor is lehet szerencsénk, hogy ezt választjuk a lehetséges úticélok közül. A könyv nagyon erőlteti a fekete gyöngyök gyűjtögetését, de igazából nem feltétlenül kellenek. Ha velük akarunk operálni, szükségeltetik a varázsszó Greylocktól, ami csontvázzá változtatja őket, és ha elég csontvázunk van, akkor a kalózoknak esélyük sem lesz. Ha nem akarunk „gyöngyözni”, akkor elég egy fúróhal, hogy meglékeljük a kalózhajót, bár ekkor nem lesz teljes győzelem, mert így a kincseknek is búcsút inthetünk. Harmadik variáció a tengeri sárkány segítségül hívása, aki semmi perc alatt ledarálja a gazfickókat, de sajnos igazolja a tételt, mely szerint „sose bízz a sárkányokban” – tehát sajnos vele is meg kell küzdenünk.
[b]Főgonosz[/b]
Nos, ilyen nem nagyon van. Vagyis ott vannak a kalózok, meg Véres Fejsze kapitány, de teljesen súlytalanok. Nincs karakteres megjelenésük.
[b]Hangulat[/b]
Számomra az volt a legérdekesebb a [i]Mélység démonai[/i]val kapcsolatban, hogy ha nem látom, hogy Jackson írta, sosem tippeltem volna rá. Persze az is lehet, hogy ez a Jackson nem az a Jackson, de ennek lusta vagyok utána nézni, valaki úgyis kijavít egy kommentben, amit már alig várok. Azért sok pofás dolog volt benne, tetszett például a tengeri sárkány figurája, akit épp a kapzsiságára apellálva tudunk meggyőzni, hogy mellénk álljon, de nagyon jó ötlet volt az eszközhalak használata is (durván hatékonyak). Bekerülhetünk egy víz alatti katedrális szürreális festményeibe, vagy életre csókolhatunk egy alvó halhercegnőt… Tehát végül is teljesen jól elvoltam, de valahogy túl egyszerű, túl könnyed lett az egész. Egy súlytalan lubickolás. És a végére íme, egy viccesebb befejezés, ha netalán rátámadnánk Greylockra, aki ilyenkor megbűvöl minket: „elúszol, és homályosan tűnik fel, hogy valami megváltozott. És tényleg! Most már egy hal vagy – méghozzá egy elég ronda hal. Kalandod itt véget ért.”
Értékelés: 6.5 / 10
Nagyjából hat éve kezdtem el olvasni A Mélység Démonait, de egészen három hónappal ezelőttig valahogy nem sikerült elég időt találnom rá, hogy elolvassam. Először is szeretném leszögezni, hogy régóta nagy Kaland, Játék, Kockázat rajongó vagyok. A [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]Halállabirintus[/url][/i], [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erdeje[/url][/i] és a többi korai könyv keltette fel az érdeklődésemet a szerepjátékok iránt. De ez nem lényeges, lássuk az értékelést. Először a lenyűgöző borítókép miatt vásároltam meg a kötetet. Tudom, ez nem valami jó indok egy könyv megvételére, de lássuk be, ez szinte mindannyiunkkal megtörtént már. A borítón egy emberi csontokból összerakott Csontdémon látható, három kezében egy dárdával, egy csatafejszével és egy hosszú pengéjű tőrrel, amint buborékok kíséretében kiemelkedik az óceán fenekén tátongó lyukból. Meg kell mondjam, ez az egyik legjobban sikerült borító, amit láttam.
A kötetet Steve Jackson írta. Nem az, akinek a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv#k29]Varázslat![/url][/i] sorozatot is köszönhetjük (melyek egyébként a kedvenc köteteim a sorozatból), hanem a másodiknak, akinek a vállalatát lerohanta az Egyesült Államok. A háttértörténet szerint egy kalandozó vagy, aki kalózok fogságába kerül. Véres Fejsze kapitány úgy dönt, hogy cápaeledelnek kihajít a tengerbe, előtte azonban ellát némi élelemmel és egy fegyverrel. Az óceán fenekére süllyedsz, és egy mágikus pentagramma közepén landolsz, ami képessé tesz rá, hogy a víz alatt is lélegezni tudj. Ennek köszönhetően lehetőséged nyílik rá, hogy felderítsd a környéket, és hamarosan ráébredsz, hogy Atlantisz rég elsüllyedt városára sikerült rátalálnod. A varázsige azonban csak egy napig tart, így vagy még az előtt vissza kell, hogy térj a felszínre, vagy pedig megfulladsz. A gond az, hogy a kalózok végeznek veled, ha megpillantanak, így rá kell jönnöd, hogyan tudnál bosszút állni Véres Fejsze kapitányon és zsiványokból álló bandáján.
Hamarosan rájössz, hogy fekete gyöngyöket kell találnod, ha sikeresen végezni akarsz a kalózokkal, így nekiállsz, hogy felderítsd Atlantisz vízalatti városát. Gyakorlatilag olyan vagy, mint egy turista, aki végignézi az összes látnivalót. Meglátogatod az arénát, a mauzóleumot, a palotát, a közkerteket, a katedrálist és még egy csomó másik helyet. A könyv általában véve jól lett megírva, de mégsem ugyanaz a kategória, mint mondjuk a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url][/i] vagy a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30]Kharé - A Csapdák Kikötővárosa[/url][/i]. Ha szereted a szokásostól kissé elrugaszkodottabb sztorikat, akkor ezt is élvezni fogod, márpedig én nem tudok túl sok víz alatt játszódó kalandról. Az egyetlen szívfájdalmam az, hogy aránylag egyszerű kijátszani anélkül, hogy meghalnál. Az egész kötetben csupán egy halálcsapda volt, és ahhoz is el kellett rontani egy szerencsepróbát. Valószínűleg épp ez volt az oka annak, hogy először nem fejeztem be. Ha folyamatosan amiatt aggódsz, hogy egy rossz döntés miatt meghalsz, akkor általában jobban odafigyelsz a dolgokra. Két erősebb szörny van a könyvben, a Tengeri Sárkány és a Kraken, azonban a győzelemhez egyikkel sem kell megküzdeni.
A belső képek jók, de nem kimagaslóak. Az egyik nagy csalódás a legelső képnél fogadott, ahol látható a kalózhajó, és – minő borzalom – egy ágyú, közvetlenül a kapitány alatt. Ami engem illet, a lőfegyvereknek semmi keresnivalójuk nincs Titánon. Ami azonban tetszett, hogy négy módon is tudod növelni kezdeti ügyesség pontjaidat, illetve támadóerődet. Plusz van lehetőséged arra is, hogy újradobd minden értékedet. Ennek köszönhetően még ha nagyon rossz kezdeti képességekkel vágsz is neki a kalandnak, a könyv végére feljebb tudod tornászni az értékeidet. Maximum 3–5 nekifutás alatt végig lehet vinni a kalandot. El kell ismerni, a végső csata igzalmasabb, mint az átlag: míg máskor csak végezned kell a rosszfiúkkal, addig itt többféleképpen is győzhetsz, és egy kis stratégiai érzék sem árt hozzá.
A kötetet Steve Jackson írta. Nem az, akinek a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv#k29]Varázslat![/url][/i] sorozatot is köszönhetjük (melyek egyébként a kedvenc köteteim a sorozatból), hanem a másodiknak, akinek a vállalatát lerohanta az Egyesült Államok. A háttértörténet szerint egy kalandozó vagy, aki kalózok fogságába kerül. Véres Fejsze kapitány úgy dönt, hogy cápaeledelnek kihajít a tengerbe, előtte azonban ellát némi élelemmel és egy fegyverrel. Az óceán fenekére süllyedsz, és egy mágikus pentagramma közepén landolsz, ami képessé tesz rá, hogy a víz alatt is lélegezni tudj. Ennek köszönhetően lehetőséged nyílik rá, hogy felderítsd a környéket, és hamarosan ráébredsz, hogy Atlantisz rég elsüllyedt városára sikerült rátalálnod. A varázsige azonban csak egy napig tart, így vagy még az előtt vissza kell, hogy térj a felszínre, vagy pedig megfulladsz. A gond az, hogy a kalózok végeznek veled, ha megpillantanak, így rá kell jönnöd, hogyan tudnál bosszút állni Véres Fejsze kapitányon és zsiványokból álló bandáján.
Hamarosan rájössz, hogy fekete gyöngyöket kell találnod, ha sikeresen végezni akarsz a kalózokkal, így nekiállsz, hogy felderítsd Atlantisz vízalatti városát. Gyakorlatilag olyan vagy, mint egy turista, aki végignézi az összes látnivalót. Meglátogatod az arénát, a mauzóleumot, a palotát, a közkerteket, a katedrálist és még egy csomó másik helyet. A könyv általában véve jól lett megírva, de mégsem ugyanaz a kategória, mint mondjuk a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url][/i] vagy a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30]Kharé - A Csapdák Kikötővárosa[/url][/i]. Ha szereted a szokásostól kissé elrugaszkodottabb sztorikat, akkor ezt is élvezni fogod, márpedig én nem tudok túl sok víz alatt játszódó kalandról. Az egyetlen szívfájdalmam az, hogy aránylag egyszerű kijátszani anélkül, hogy meghalnál. Az egész kötetben csupán egy halálcsapda volt, és ahhoz is el kellett rontani egy szerencsepróbát. Valószínűleg épp ez volt az oka annak, hogy először nem fejeztem be. Ha folyamatosan amiatt aggódsz, hogy egy rossz döntés miatt meghalsz, akkor általában jobban odafigyelsz a dolgokra. Két erősebb szörny van a könyvben, a Tengeri Sárkány és a Kraken, azonban a győzelemhez egyikkel sem kell megküzdeni.
A belső képek jók, de nem kimagaslóak. Az egyik nagy csalódás a legelső képnél fogadott, ahol látható a kalózhajó, és – minő borzalom – egy ágyú, közvetlenül a kapitány alatt. Ami engem illet, a lőfegyvereknek semmi keresnivalójuk nincs Titánon. Ami azonban tetszett, hogy négy módon is tudod növelni kezdeti ügyesség pontjaidat, illetve támadóerődet. Plusz van lehetőséged arra is, hogy újradobd minden értékedet. Ennek köszönhetően még ha nagyon rossz kezdeti képességekkel vágsz is neki a kalandnak, a könyv végére feljebb tudod tornászni az értékeidet. Maximum 3–5 nekifutás alatt végig lehet vinni a kalandot. El kell ismerni, a végső csata igzalmasabb, mint az átlag: míg máskor csak végezned kell a rosszfiúkkal, addig itt többféleképpen is győzhetsz, és egy kis stratégiai érzék sem árt hozzá.
Értékelés: 6 / 10
Érzelmek. Egy rendkívül fontos szó, mely megmagyarázza, hogyan képes az ember szíve egyben maradni. A Kaland, Játék Kockázatok esetében a legtöbb ember azzal a művel a legelfogultabb, amit először olvasott vagy megvett. Az én első könyvem A Mélység Démonai volt. Véletlenül vettem meg édesapámnak ajándékba, mert egy rendkívül barátságosnak látszó szörnyeteg volt a borítóján. Mikor hazamentem és megláttam, hogy ez valójában egy kalandkönyv, úgy döntöttem, hogy inkább megtartom magamnak, neki pedig valamilyen édességet veszek. Ez volt tehát a könyv, ami bevezetett engem a Kaland, Játék, Kockázat kötetek világába. Egyszerűen imádtam. Sokkal jobb volt, mint amit valaha is láttam. Éppen ezért olyan különleges helyet foglal el a szívemben, amit egyetlen másik könyv sem fog tudni elvenni tőle. Maga a könyv azzal indít, hogy kalózok fognak el, miután megszállják a hajót, melyen utazol. Te vagy a legénység utolsó életben maradt tagja, és sikerül bátorságoddal és kitartásoddal lenyűgöznöd Véresfejsze kapitányt. Ezért egy kedves kis meglepetést készít elő neked. Ahelyett, hogy azonnal végezne veled, felszereléseddel együtt megkötöz, ad némi élelmet és a vízbe hajít azzal, hogy ússz nyugodtan haza.
Nyilván ekkor elsüllyednél és megfulladnál, de nem most! Egy Kaland, Játék, Kockázat könyvben semmi nem ilyen egyszerű. Ehelyett rendkívül váratlan módon éppen Atlantisz elsüllyedt városába érkezel, ahol egy pentagramma a segítségedre siet és nem csak egy kopoltyúval ajándékoz meg, de még élelmedet is megóvja a sós víztől. Belátom, ez egyesek számára akár rendkívül bizarrnak is tűnhet. Az tuti, hogy őrült elképzelés, de egy egészen újfajta megközelítésű kalandnak nyitja meg a terepet. Innentől kezdve nem az a célod, hogy túlélj -- ezt elég könnyű kivitelezni --, hanem hogy bosszút állj a kalózokon. Az éjszaka leszálltáig van időd átkutatni Atlantiszt, és beszerezni minden szükséges dolgot a bosszúd beteljesítéséhez és az elrabolt kincsek megszerzéséhez. Ezt elég sokféleképp el lehet érni, melyek egy részére valószínűleg nem fogsz ráakadni. Az első pillanattól fogva egyértelművé válik, hogy Fekete Gyöngyöket kell keresned, mivel ezek segítségével tudsz a legegyszerűbben felülkerekedni Véresfejsze kapitányon és a többi kalózon. Ezeket jellemzően veszedelmes ellenfelek őrzik, és ha lehető legnagyobb sikerrel akarod befejezni a kalandot -- azazhogy kincsekkel megrakott hajóval kívánsz befutni Feketehomok Kikötőbe --, akkor legalább nyolc ilyenre lesz szükséged, és arra az információra, hogy hogyan használd őket fel. Ez bizonyos szempontból probléma, ugyanis miután egyszer végeztél a kalózokkal, mondjuk hat gyöngy felhasználásával, utána már nincs semmi, ami arra össztönözzön, hogy a legjobb módon végezd ki a könyvet.
A kaland során találkozni lehet néhány fontosabb személlyel, akikkel érdemes lehet összefutni. Ezek között ott van Greylock, a Kardhal Cyrano, a delfin Keeekweeet és a hírhedt Tengeri Sárkány. Ez utóbbi egy rendkívül különös karakter, mivel az egyik kisebb győzelem során akár még segíthet is neked végezni a kalózokkal, de végezhetsz is vele -- ami önmagában is egy elég nehéz feladat --, majd rálelhetsz a legjobb befejezésre. Ami nekem nem különösebben tetszik, az az, hogy elég könnyen túl lehet élni a kalandot. Ha a könyv végére nem sikerült összeszedned a szükséges tárgyakat és információkat, egyszerűen felúszhatsz a felszínre és élhetsz, mint hal a vízben, ami nem igazán hű a tipikus Kaland, Játék, Kockázat kalandokhoz. Mint tudjuk, vagy siker, vagy halál. Ezen különös helyzet ellenére is elmondható, hogy a könyv rendkívül izgalmas. Mindig is szerettem a tengerfenéken bóklászni, kedves lényekkel és személyekkel találkozni és összerakni a kirakó darabkáit. A könyv végigviteléhez legalább egy keményebb ellenféllel meg kell küzdeni, aki nagyjából olyan erős, mint a karakter is, a többféle végkifejlet miatt azonban egy kicsit ez is könnyebbé válik. Ha van valami, amivel nem lehet megvádolni a történetet, az a linearitás. Egyik-másik helyszínt kifejezetten nehéz feltérképezni, bizonyos épületek összekötése pedig szinte lehetetlen. Sok helyet csak adott útvonalon át lehet megközelíteni, és a korábbi döntések közvetlenül befolyásolják a jövőbeli lehetőségeket. Emiatt a könyv egy kicsit rövidebb is az átlagnál. Az is hamar kiderül, hogy mire kell a legnagyobb figyelmet fordítani az út során. A kaland több olyan teremtményt is felvonultat, amivel máshol egészen biztosan nem lehet találkozni. Miután víz alatt vagyunk, a legtöbb ellenfél halszerű, és az ismertebb lények mellett olyan különlegességeket is kapunk, mint például az Oroszlánhal.
Mindent egybevetve A Mélység Démonai egy kellemes olvasmány. Van egy kis kavarás benne, és nagyon gyorsan ki lehet lyukadni még fel nem fedezett helyeken. A szereplők kedvesek, bár Véresfejsze Kapitányból soha nem lesz klasszikus Kaland, Játék, Kockázat ellenfél. A történet elfogadható, és Atlantisz bejárása során egy egész kellemes kis történet körvonalazódik. A több sikeres végkifejlet és a könnyű túlélés az, amiben nagyon elüt a többi kötettől, márpedig ezek nem olyan tulajdonságok, melyeket szívesen fogad az ember egy Kaland, Játék, Kockázat könyvben. Biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk a könyvet rossznak értékelni, mint néhány másikat a sorozatban, a végén lévő hibák azonban mindenképpen csökkentik a helyezését. Többféleképp is lehetett volna még javítani rajta, a gyűjtőknek azonban mindenképp kötelező darab, és rendkívül élvezetes olvasmány.
Nyilván ekkor elsüllyednél és megfulladnál, de nem most! Egy Kaland, Játék, Kockázat könyvben semmi nem ilyen egyszerű. Ehelyett rendkívül váratlan módon éppen Atlantisz elsüllyedt városába érkezel, ahol egy pentagramma a segítségedre siet és nem csak egy kopoltyúval ajándékoz meg, de még élelmedet is megóvja a sós víztől. Belátom, ez egyesek számára akár rendkívül bizarrnak is tűnhet. Az tuti, hogy őrült elképzelés, de egy egészen újfajta megközelítésű kalandnak nyitja meg a terepet. Innentől kezdve nem az a célod, hogy túlélj -- ezt elég könnyű kivitelezni --, hanem hogy bosszút állj a kalózokon. Az éjszaka leszálltáig van időd átkutatni Atlantiszt, és beszerezni minden szükséges dolgot a bosszúd beteljesítéséhez és az elrabolt kincsek megszerzéséhez. Ezt elég sokféleképp el lehet érni, melyek egy részére valószínűleg nem fogsz ráakadni. Az első pillanattól fogva egyértelművé válik, hogy Fekete Gyöngyöket kell keresned, mivel ezek segítségével tudsz a legegyszerűbben felülkerekedni Véresfejsze kapitányon és a többi kalózon. Ezeket jellemzően veszedelmes ellenfelek őrzik, és ha lehető legnagyobb sikerrel akarod befejezni a kalandot -- azazhogy kincsekkel megrakott hajóval kívánsz befutni Feketehomok Kikötőbe --, akkor legalább nyolc ilyenre lesz szükséged, és arra az információra, hogy hogyan használd őket fel. Ez bizonyos szempontból probléma, ugyanis miután egyszer végeztél a kalózokkal, mondjuk hat gyöngy felhasználásával, utána már nincs semmi, ami arra össztönözzön, hogy a legjobb módon végezd ki a könyvet.
A kaland során találkozni lehet néhány fontosabb személlyel, akikkel érdemes lehet összefutni. Ezek között ott van Greylock, a Kardhal Cyrano, a delfin Keeekweeet és a hírhedt Tengeri Sárkány. Ez utóbbi egy rendkívül különös karakter, mivel az egyik kisebb győzelem során akár még segíthet is neked végezni a kalózokkal, de végezhetsz is vele -- ami önmagában is egy elég nehéz feladat --, majd rálelhetsz a legjobb befejezésre. Ami nekem nem különösebben tetszik, az az, hogy elég könnyen túl lehet élni a kalandot. Ha a könyv végére nem sikerült összeszedned a szükséges tárgyakat és információkat, egyszerűen felúszhatsz a felszínre és élhetsz, mint hal a vízben, ami nem igazán hű a tipikus Kaland, Játék, Kockázat kalandokhoz. Mint tudjuk, vagy siker, vagy halál. Ezen különös helyzet ellenére is elmondható, hogy a könyv rendkívül izgalmas. Mindig is szerettem a tengerfenéken bóklászni, kedves lényekkel és személyekkel találkozni és összerakni a kirakó darabkáit. A könyv végigviteléhez legalább egy keményebb ellenféllel meg kell küzdeni, aki nagyjából olyan erős, mint a karakter is, a többféle végkifejlet miatt azonban egy kicsit ez is könnyebbé válik. Ha van valami, amivel nem lehet megvádolni a történetet, az a linearitás. Egyik-másik helyszínt kifejezetten nehéz feltérképezni, bizonyos épületek összekötése pedig szinte lehetetlen. Sok helyet csak adott útvonalon át lehet megközelíteni, és a korábbi döntések közvetlenül befolyásolják a jövőbeli lehetőségeket. Emiatt a könyv egy kicsit rövidebb is az átlagnál. Az is hamar kiderül, hogy mire kell a legnagyobb figyelmet fordítani az út során. A kaland több olyan teremtményt is felvonultat, amivel máshol egészen biztosan nem lehet találkozni. Miután víz alatt vagyunk, a legtöbb ellenfél halszerű, és az ismertebb lények mellett olyan különlegességeket is kapunk, mint például az Oroszlánhal.
Mindent egybevetve A Mélység Démonai egy kellemes olvasmány. Van egy kis kavarás benne, és nagyon gyorsan ki lehet lyukadni még fel nem fedezett helyeken. A szereplők kedvesek, bár Véresfejsze Kapitányból soha nem lesz klasszikus Kaland, Játék, Kockázat ellenfél. A történet elfogadható, és Atlantisz bejárása során egy egész kellemes kis történet körvonalazódik. A több sikeres végkifejlet és a könnyű túlélés az, amiben nagyon elüt a többi kötettől, márpedig ezek nem olyan tulajdonságok, melyeket szívesen fogad az ember egy Kaland, Játék, Kockázat könyvben. Biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk a könyvet rossznak értékelni, mint néhány másikat a sorozatban, a végén lévő hibák azonban mindenképpen csökkentik a helyezését. Többféleképp is lehetett volna még javítani rajta, a gyűjtőknek azonban mindenképp kötelező darab, és rendkívül élvezetes olvasmány.
Értékelés: 6.8 / 10
Hmm, egy tengermélyi kaland. Érdekes.
A háttér szerint egy bátor kis kereskedőhajót támadnak meg a kalózok – konkrétan a rettegett [i]Troll[/i], melyet az igen elmés nevű Féresfejsze Kapitány irányít. Ezután a vízbe taszajt téged. Természetesen felfegyverezve. (Az ember azt hinné, hogy egy őrült tengeri medve mindenedet elveszi, mielőtt lelök a fedélzetről.) De valami oknál fogva hirtelen képes leszel vizet lélegezni a kopoltyúiddal (?). Véletlenül pedig éppen Atlantis romvárosába érkezel. Hmm.
Mire idáig értem (nagyjából a 3. fejezetpont környékén), gondolataimat a következőképp tudtam volna összegezni: „Micsoda szerencse.”
Nem sokkal később, még mindig ugyanitt a könyv említést tesz a „Fekete Gyöngyökről”, melyek a legjobb lehetőséget adják a túlélésre. Ekkor már tényleg úgy gondoltam, hogy ez így NAGYON nagy szerencse.
Igen, a történet szerencsés helyzetek sokaságára épít, és eléggé hihetetlen, de még így is hozza a kellemes víz alatti hancúrozást. Másrészről rengeteg víz alatti lénnyel lehet összefutni. Denevérhal. Labdahal. Fúróhal. Kardhal. Fejszehal. Borhal (valószínűleg). Doppinghal (oké, ezt már én találtam ki, de biztos vagyok benne, hogy átsuhant a gondolat az író fején). És – ezt kapd ki – Cyrnao, a Kardhal (egyértelmű, hogy A Másik Steve Jackson nagy Gerard Depardieu rajongó!).
Mindent egybevéve nem egy rossz játék, de… egy kicsit együgyű és nehezen hihető. A borítón lévő csontos valaminek pedig semmi köze nincs a könyvhöz.
A háttér szerint egy bátor kis kereskedőhajót támadnak meg a kalózok – konkrétan a rettegett [i]Troll[/i], melyet az igen elmés nevű Féresfejsze Kapitány irányít. Ezután a vízbe taszajt téged. Természetesen felfegyverezve. (Az ember azt hinné, hogy egy őrült tengeri medve mindenedet elveszi, mielőtt lelök a fedélzetről.) De valami oknál fogva hirtelen képes leszel vizet lélegezni a kopoltyúiddal (?). Véletlenül pedig éppen Atlantis romvárosába érkezel. Hmm.
Mire idáig értem (nagyjából a 3. fejezetpont környékén), gondolataimat a következőképp tudtam volna összegezni: „Micsoda szerencse.”
Nem sokkal később, még mindig ugyanitt a könyv említést tesz a „Fekete Gyöngyökről”, melyek a legjobb lehetőséget adják a túlélésre. Ekkor már tényleg úgy gondoltam, hogy ez így NAGYON nagy szerencse.
Igen, a történet szerencsés helyzetek sokaságára épít, és eléggé hihetetlen, de még így is hozza a kellemes víz alatti hancúrozást. Másrészről rengeteg víz alatti lénnyel lehet összefutni. Denevérhal. Labdahal. Fúróhal. Kardhal. Fejszehal. Borhal (valószínűleg). Doppinghal (oké, ezt már én találtam ki, de biztos vagyok benne, hogy átsuhant a gondolat az író fején). És – ezt kapd ki – Cyrnao, a Kardhal (egyértelmű, hogy A Másik Steve Jackson nagy Gerard Depardieu rajongó!).
Mindent egybevéve nem egy rossz játék, de… egy kicsit együgyű és nehezen hihető. A borítón lévő csontos valaminek pedig semmi köze nincs a könyvhöz.
Értékelés: 6 / 10
A Mélység Démonai olyan könyv, ami sem nem kiemelkedően jó, sem nem kirívóan rossz. Az alapgondolat egyedi, Led Edwards borítója pedig, melyen a Csontdémon látható, a kedvencem a teljes KJK sorozatból.
A tartalom leginkább egy Ian Livingstone-i kalandnak tűnik, melynek helyszíne egy víz alatti város. Vannak azonban nagy különbségek is. Az egyik, hogy a találkozások nincsenek szépen berakva párhuzamos utakra. Ehelyett választást kapsz, hogy A, B vagy C helyet akarod-e meglátogatni. Ha szerencséd van, akkor az A hely után a könyv felajánlja a B és C helyszínt is, és könnyen lehet, hogy a B után még C-re is ellátogathatsz. Ha azonban nincs szerencséd, és egyből C-t választod, akkor miután elhagyod azt a helyet, automatikusan továbbmész a történet következő részére. A könyv első felén átvezető legrövidebb út csak töredéke a leghosszabbnak, és ha ezen indulsz el, folyamatosan olyan tárgyakról fog kérdezni a kaland, melyekről még csak nem is hallottál (a mindenhol előbukkanó eszközhalakra való utalgatás okozta a legnagyobb fejtörést). A helyes út megtalálása itt nem annyira a megfelelő út kiválasztását jelenti, hanem annak a módjának a megtalálását, hogy minden helyre eljussunk, ami elég furcsának tűnik.
II. Steve Jacksonnak van egy olyan szokása, hogy „hatékonyan” ír, és néha egy fejezetpontba zsúfol bele kettőt, vagy még többet. Egy ilyen pont így nézhet ki: „Átkutatod a helyiséget. Tedd próbára szerencséd. Ha szerencsés vagy, rábukkansz egy lila kacsacsőrű emlősre, amit magaddal vihetsz, ha akarsz. Ha nincs szerencséd, egy rák csíp bele az orrodba, amitől az tülkölő hangot hallat. Bármelyik is történik, végül azon az ajtón át távozol, amelyen keresztül bejöttél. Lapozz a blablabla.” Az egyszerűség hívei ezt zavarónak találhatják.
Ezen kívül, ahogy azt már mások is megjegyezték, bár a könyv egyfajta tárgyvadászat, többféleképp is be lehet fejezni, és nem mindnél van szükség a fentebb említett dolgokra. A lehetséges végkifejlet eléggé széles skálán mozog, kezdve a lakatlan szigetre sodródástól vagy a tengeren hánykolódástól némi kincs megkaparintásán át egy saját hajó megszerzéséig. Más könyvek is vannak, ahol túlélheted a kalandot anélkül, hogy végeznél ellenségeddel, vagy hogy visszaszereznéd az ellopott kincseket, de ezek legalább teljesen egyértelművé teszik azt, hogy nem győztél. Még az is elég lett volna, ha a legjobb véget az író a 400-ra rakta volna, mint ahogy minden normális könyvnél van, de nem.
Pár apró megjegyzés: A kalandot bájital nélkül kezded, de ezeket (az Ügyesség Italát leszámítva) később pótolhatod. Ezen kívül tucatnyi módon tudod a Kezdeti tulajdonságaidat javítani, ami egy kicsit túlzásnak hat, lévén csak nagyon kevés könyvben van erre akár csak egy lehetőség is. Ha kihívást keresel, próbálj meg összeszedni 14 Fekete Gyöngyöt anélkül, hogy beülnél a játékterembe (tipp: ehhez egy megkérdőjelezhető cselekedetet is végre kell hajtanod). Egy helyen egy olyan információt kér tőled a könyv, amit valószínűleg nem írtál le, és ami egy fejezetpont számát tartalmazta. Ebben a helyzetben én csaltam egyet és visszalapoztam ahhoz a fejezetponthoz, ahol az információt szereztem, feltételezve, hogy a kalandozóm nem felejtette el ezt a fontos dolgot. Végül pedig van egy apró hiba a könyv egyik részében, ahol, ha korábban egy mágikus tárgy segítségével beszéltél egy Delfinnel, akkor később is megteheted ezt, még ha időközben elvesztetted ezt a tárgyat (gondolom a mágia egy része rád ragadt, vagy valami ilyesmi).
Mindent összevetve a Mélység Démonai egy ígéretes alapgondolat, van benne pár jó ötlet és aranyos pillanat (például amikor a Tengeri Sárkány nem hagyja, hogy kölcsönözz tőle 2 Aranytallért), de az összképet beárnyékolja a zavaros helyszínváltás és a végjáték egyszerűsége. Nem rossz, de nem is kihagyhatatlan.
A tartalom leginkább egy Ian Livingstone-i kalandnak tűnik, melynek helyszíne egy víz alatti város. Vannak azonban nagy különbségek is. Az egyik, hogy a találkozások nincsenek szépen berakva párhuzamos utakra. Ehelyett választást kapsz, hogy A, B vagy C helyet akarod-e meglátogatni. Ha szerencséd van, akkor az A hely után a könyv felajánlja a B és C helyszínt is, és könnyen lehet, hogy a B után még C-re is ellátogathatsz. Ha azonban nincs szerencséd, és egyből C-t választod, akkor miután elhagyod azt a helyet, automatikusan továbbmész a történet következő részére. A könyv első felén átvezető legrövidebb út csak töredéke a leghosszabbnak, és ha ezen indulsz el, folyamatosan olyan tárgyakról fog kérdezni a kaland, melyekről még csak nem is hallottál (a mindenhol előbukkanó eszközhalakra való utalgatás okozta a legnagyobb fejtörést). A helyes út megtalálása itt nem annyira a megfelelő út kiválasztását jelenti, hanem annak a módjának a megtalálását, hogy minden helyre eljussunk, ami elég furcsának tűnik.
II. Steve Jacksonnak van egy olyan szokása, hogy „hatékonyan” ír, és néha egy fejezetpontba zsúfol bele kettőt, vagy még többet. Egy ilyen pont így nézhet ki: „Átkutatod a helyiséget. Tedd próbára szerencséd. Ha szerencsés vagy, rábukkansz egy lila kacsacsőrű emlősre, amit magaddal vihetsz, ha akarsz. Ha nincs szerencséd, egy rák csíp bele az orrodba, amitől az tülkölő hangot hallat. Bármelyik is történik, végül azon az ajtón át távozol, amelyen keresztül bejöttél. Lapozz a blablabla.” Az egyszerűség hívei ezt zavarónak találhatják.
Ezen kívül, ahogy azt már mások is megjegyezték, bár a könyv egyfajta tárgyvadászat, többféleképp is be lehet fejezni, és nem mindnél van szükség a fentebb említett dolgokra. A lehetséges végkifejlet eléggé széles skálán mozog, kezdve a lakatlan szigetre sodródástól vagy a tengeren hánykolódástól némi kincs megkaparintásán át egy saját hajó megszerzéséig. Más könyvek is vannak, ahol túlélheted a kalandot anélkül, hogy végeznél ellenségeddel, vagy hogy visszaszereznéd az ellopott kincseket, de ezek legalább teljesen egyértelművé teszik azt, hogy nem győztél. Még az is elég lett volna, ha a legjobb véget az író a 400-ra rakta volna, mint ahogy minden normális könyvnél van, de nem.
Pár apró megjegyzés: A kalandot bájital nélkül kezded, de ezeket (az Ügyesség Italát leszámítva) később pótolhatod. Ezen kívül tucatnyi módon tudod a Kezdeti tulajdonságaidat javítani, ami egy kicsit túlzásnak hat, lévén csak nagyon kevés könyvben van erre akár csak egy lehetőség is. Ha kihívást keresel, próbálj meg összeszedni 14 Fekete Gyöngyöt anélkül, hogy beülnél a játékterembe (tipp: ehhez egy megkérdőjelezhető cselekedetet is végre kell hajtanod). Egy helyen egy olyan információt kér tőled a könyv, amit valószínűleg nem írtál le, és ami egy fejezetpont számát tartalmazta. Ebben a helyzetben én csaltam egyet és visszalapoztam ahhoz a fejezetponthoz, ahol az információt szereztem, feltételezve, hogy a kalandozóm nem felejtette el ezt a fontos dolgot. Végül pedig van egy apró hiba a könyv egyik részében, ahol, ha korábban egy mágikus tárgy segítségével beszéltél egy Delfinnel, akkor később is megteheted ezt, még ha időközben elvesztetted ezt a tárgyat (gondolom a mágia egy része rád ragadt, vagy valami ilyesmi).
Mindent összevetve a Mélység Démonai egy ígéretes alapgondolat, van benne pár jó ötlet és aranyos pillanat (például amikor a Tengeri Sárkány nem hagyja, hogy kölcsönözz tőle 2 Aranytallért), de az összképet beárnyékolja a zavaros helyszínváltás és a végjáték egyszerűsége. Nem rossz, de nem is kihagyhatatlan.
Értékelés: 7 / 10
Mindig is szerettem ezt a könyvet. A Mélység Démonai egy jó Kaland, Játék, Kockázat könyv, amit egy, a megszokottól teljesen eltérő környezetben járhatsz be. A kaland szinte teljes egészében a víz alatt, egy elveszett városban játszódik, mely hasonlít a mitológiai Atlantiszra.
A küldetésed – a megszokottól eltérően – lényegében az, hogy bosszút állj egy kalózkapitányon, aki személyesen neked ártott, nem pedig hogy megakadályozd gonosz terveit. A könyv szinte csak abból áll, hogy szövetségeseket és mágikus tárgyakat szerezz, melyeket aztán a kapitány sósvízi söpredéke elleni harcban használhatsz.
Egy óceán mélyére süllyedt városban úszkálhatsz, a helyi lakosokkal beszélhetsz, romos épületeket kutathatsz át. A könyv belső illusztrációi rendben vannak, a borítón látható félelmetes csontszörnyeteg, mely egy buborékfelőből emelkedik elő, különösen kiemelkedő.
Ez a könyv abból a szempontból is eltér a többitől, hogy több lehetséges vége is van. Többször is végig lehet játszani és mindig más végeredményt lehet elérni benne. A Mélység Démonai egy jó mű a sorozatban.
A küldetésed – a megszokottól eltérően – lényegében az, hogy bosszút állj egy kalózkapitányon, aki személyesen neked ártott, nem pedig hogy megakadályozd gonosz terveit. A könyv szinte csak abból áll, hogy szövetségeseket és mágikus tárgyakat szerezz, melyeket aztán a kapitány sósvízi söpredéke elleni harcban használhatsz.
Egy óceán mélyére süllyedt városban úszkálhatsz, a helyi lakosokkal beszélhetsz, romos épületeket kutathatsz át. A könyv belső illusztrációi rendben vannak, a borítón látható félelmetes csontszörnyeteg, mely egy buborékfelőből emelkedik elő, különösen kiemelkedő.
Ez a könyv abból a szempontból is eltér a többitől, hogy több lehetséges vége is van. Többször is végig lehet játszani és mindig más végeredményt lehet elérni benne. A Mélység Démonai egy jó mű a sorozatban.
Ez volt az első KJK könyv, amit megvettem. Abból a 20-ból, amim van, ezt a 3. legjobbnak gondolom (rögtön a Holdjáró és a Halállabirintus után).
Ebben a kalandban egy kalóztámadás egyetlen túlélőjét alakítjuk. A támadók ahelyett, hogy egyből végeznének velünk, úgy döntenek, hogy szórakoznak egy kicsit és a vízbe taszítanak minket. Szerencsére egy ősi mágikus kör közepére érkezünk, ami kopoltyút ajándékoz nekünk. Ez után 24 óránk van, hogy elegendő fegyvert és szövetségest szerezzünk ahhoz, hogy bosszút álljunk a kalózokon, akik lemészárolták társainkat.
Kiváló kaland, ami nagyon jól kihasználja a vízalatti helyszín sajátosságait.
Ebben a kalandban egy kalóztámadás egyetlen túlélőjét alakítjuk. A támadók ahelyett, hogy egyből végeznének velünk, úgy döntenek, hogy szórakoznak egy kicsit és a vízbe taszítanak minket. Szerencsére egy ősi mágikus kör közepére érkezünk, ami kopoltyút ajándékoz nekünk. Ez után 24 óránk van, hogy elegendő fegyvert és szövetségest szerezzünk ahhoz, hogy bosszút álljunk a kalózokon, akik lemészárolták társainkat.
Kiváló kaland, ami nagyon jól kihasználja a vízalatti helyszín sajátosságait.
A Mélység Démonai egy érdekes Kaland, Játék, Kockázat kaland abból a szempontból, hogy a víz alatt játszódik. A mű azzal indít, hogy téged tesz meg egy kereskedőhajó egyetlen túlélőjének, akit a tengerbe taszajt egy halom kalóz. Az óceán fenekére süllyedsz, majd rádöbbensz, hogy egy, a fenékre festett pentagrammának köszönhetően kopoltyút kaptál! A könyv tele van egyéni találkozásokkal, ideértve egy Cyrano nevű félig hal, félig ember kardmestert is. Ezen kívül megküzdhetsz a legendás Krákennel is! Ennek a szörnynek van a legmagasabb életereje, amivel eddig KJK könyvben találkoztam (30!). A célod, hogy végül bosszút állj a kalózokon, akik végeztek hajóstársaiddal. A végső találkozás jól lett kivitelezve, ráadásul egynél többféleképp is befejezheted a könyvet. Újdonság az is, hogy nem egy gonosz ellenfelet kell megtalálni és megölni. Ha sikerrel akarsz járni, értékes tárgyakat kell összegyűjtened. Nem ez a legjobb Kaland, Játék, Kockázat könyv, de egyéni történetének és találkozásainak köszönhetően ott a helye a sorozatban.
© Nheil
2023. december 18. 11:20 | Válasz erre | #49
Az első olyan kaland a sorban, amit magyarul a zagoros srácok alázatos munkájának köszönhetően élvezhettünk. 1986 első könyvében USA Jackson ismét kitalált egy egyedi koncepciót és bár itt lineárisabb a kaland, mint a szabadon ide-oda mászkálós Skorpiók mocsara esetében, az író stílusjegyei itt is markánsak felismerhetőek.
Első ilyen tipikus vonás, hogy egyszerre érdekes és erőltetett a háttértörténet. Ami szerint a gonosz Véresfejsze kapitány vezette kalózhajó megtámadja miénket (és mi nem kalózok, csak mezei tengerészek vagyunk) és mindenkit kivégeznek, kivéve persze minket. De olyan jó arc ez a Véresfejsze, hogy bedob minket a vízbe, ahelyett hogy minket is megölne. És merő véletlenségből, pont a tenger ezen szakaszán van egy elveszett város és egy varázslatos pentagramma, amivel egy napig kopoltyúval tudunk lélegezni a víz alatt, simán ehetünk is mert a kedves kalózok erre is gondoltak és elláttak minket karddal és kajával is bőven (?!) és halakat megszégyenítő módon közlekedhetünk hoppá. Hát nem nagyon tudom ezt így komolyan venni de ok, fogadjuk el. A víz alatti világ egyébként az eddigi KJK történetekhez képest unikális és vannak kreatív részei, de alapvetően mintha turisták lennénk, ide-oda úszkálunk és megvizsgáljuk a romokat. Meglepően sok a barátságos, minket segítő kreatúra és olyan tárgyakat gyűjtögetünk ami valahogy pont a mi küldetésünket segíti.
A másik, íróra jellemző sajátosság a több, alternatív befejezés lehetősége ami nekem tetszik. A teljes siker természetesen kalózhajó és a kincsek megszerzése, Véresfejsze eliminálása (több módon is lehet) a csontvázzá átalakuló fekete gyöngyök segítségével. De meg is lehet simán csak menekülni, sőt haza is jutni a bosszú beteljesítése nélkül, azért az sem tragikusan rossz. Nyilván minél tökéletesebb befejezést szeretnénk, annál nehezebb, mert több tárgyat kell megtalálni hozzá. De még a legjobb befejezés sem annyira nehéz, összehasonlítva az igazán extrém nehéz kalandokkal. Halálfejezetek nem igazán vannak, kemény szörnyek akadnak ugyan, de teljesen opcionálisak (tengeri sárkány, kraken). A bajom a hangulattal van most is, nincs súlya a kalandnak, nem izgalmasak a helyszínek és végig olyan erőltetett az egész. A tengeri sárkány amúgy "jópofa" alternatívát kínál annak, aki elég bátor, hogy igénybe vegye a sgítségét.
Tehát USA Jackson tengeri története nem lopta be magát a szívembe, de rossznak azért nem nevezném.
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
Első ilyen tipikus vonás, hogy egyszerre érdekes és erőltetett a háttértörténet. Ami szerint a gonosz Véresfejsze kapitány vezette kalózhajó megtámadja miénket (és mi nem kalózok, csak mezei tengerészek vagyunk) és mindenkit kivégeznek, kivéve persze minket. De olyan jó arc ez a Véresfejsze, hogy bedob minket a vízbe, ahelyett hogy minket is megölne. És merő véletlenségből, pont a tenger ezen szakaszán van egy elveszett város és egy varázslatos pentagramma, amivel egy napig kopoltyúval tudunk lélegezni a víz alatt, simán ehetünk is mert a kedves kalózok erre is gondoltak és elláttak minket karddal és kajával is bőven (?!) és halakat megszégyenítő módon közlekedhetünk hoppá. Hát nem nagyon tudom ezt így komolyan venni de ok, fogadjuk el. A víz alatti világ egyébként az eddigi KJK történetekhez képest unikális és vannak kreatív részei, de alapvetően mintha turisták lennénk, ide-oda úszkálunk és megvizsgáljuk a romokat. Meglepően sok a barátságos, minket segítő kreatúra és olyan tárgyakat gyűjtögetünk ami valahogy pont a mi küldetésünket segíti.
A másik, íróra jellemző sajátosság a több, alternatív befejezés lehetősége ami nekem tetszik. A teljes siker természetesen kalózhajó és a kincsek megszerzése, Véresfejsze eliminálása (több módon is lehet) a csontvázzá átalakuló fekete gyöngyök segítségével. De meg is lehet simán csak menekülni, sőt haza is jutni a bosszú beteljesítése nélkül, azért az sem tragikusan rossz. Nyilván minél tökéletesebb befejezést szeretnénk, annál nehezebb, mert több tárgyat kell megtalálni hozzá. De még a legjobb befejezés sem annyira nehéz, összehasonlítva az igazán extrém nehéz kalandokkal. Halálfejezetek nem igazán vannak, kemény szörnyek akadnak ugyan, de teljesen opcionálisak (tengeri sárkány, kraken). A bajom a hangulattal van most is, nincs súlya a kalandnak, nem izgalmasak a helyszínek és végig olyan erőltetett az egész. A tengeri sárkány amúgy "jópofa" alternatívát kínál annak, aki elég bátor, hogy igénybe vegye a sgítségét.
Tehát USA Jackson tengeri története nem lopta be magát a szívembe, de rossznak azért nem nevezném.
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
2018. március 24. 09:22 | Válasz erre | #48
Gyenge borítóábra, de a kék (ha már tengeri sztori) könyvgerinccel, hátsó oldallal tűrhető közepesre mentett külalak.
Valamivel jobb, de azért még közepes szintű belső illusztrációk.
A kaland pedig tökéletesen idomul az eddigiekhez.Azaz mégsem teljesen!Bevallom elsőre nagyon nem tetszett ez az egész, de aztán mégis adtam még egy esélyt a műnek, és amennyire csak lehetett megbarátkoztam vele.
Végül is van egy sajátos hangulata, ez tagadhatatlan.Emiatt pedig már élvezhetővé is válik valamennyire a kaland.Ez a tenger alatti közeg nem az én világom, de amit ebből ki lehetett hozni azt alapvetően teljesíti a könyv, hiszen a lehetőségek itt azért kötöttebbek mint a szárazon.A vértengerekben még egy kimondottan jópofa adalék volt az a tengeralatti kimozdulás amikor a Krell kiiktatása volt a miniküldetés, de ezt a stílust 400 pontra bővíteni, úgy, hogy az egy folyamatos és magas szinten élvezetes legyen azért nem éppen gyerekjáték!
Azaz éppen ebben rejlik a könyv erőssége (a közeg adta eredetisége, hangulata) és gyengéje (korlátoltabb lehetőségek) is!
Ezt az ellentétet egyébként egészen jól egyesíti mégis Jackson, ugyanis a mű két fő szálon is végigvihető, vagy akár a két fő szál keverten is, számos mellékszállal, így a kaland többféleképpen is végigvihető, nem válik (annyira hamar) unalmassá.
Ennek köszönhetően többféle lehet a végkifejlet is, de nyilván a legfőbb győzelem a 236-os fejezetpont (ez felelne meg ugye más könyvekben a 400-nak), és ennek a teljesítése a legnehezebb a többihez képest!És ahogyan a többféle végigjátszás, az ehhez köthető többféle nehézségi szint is ismerős az írótól, ami amúgy tök jó, mert így bármilyen kezdőértékkel végigvihető a kaland!
Összességében egy jobb közepes könyvnek tartom, ami nem katasztrófa ha kimarad, de legalább egyszeri kikapcsolódásra mindenképpen ajánlom.10-ből ez is -a KJK könyvek többségéhez hasonlóan- úgy 6-7pont körül van.
[smiley]fantasy-mermaid-24[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Valamivel jobb, de azért még közepes szintű belső illusztrációk.
A kaland pedig tökéletesen idomul az eddigiekhez.Azaz mégsem teljesen!Bevallom elsőre nagyon nem tetszett ez az egész, de aztán mégis adtam még egy esélyt a műnek, és amennyire csak lehetett megbarátkoztam vele.
Végül is van egy sajátos hangulata, ez tagadhatatlan.Emiatt pedig már élvezhetővé is válik valamennyire a kaland.Ez a tenger alatti közeg nem az én világom, de amit ebből ki lehetett hozni azt alapvetően teljesíti a könyv, hiszen a lehetőségek itt azért kötöttebbek mint a szárazon.A vértengerekben még egy kimondottan jópofa adalék volt az a tengeralatti kimozdulás amikor a Krell kiiktatása volt a miniküldetés, de ezt a stílust 400 pontra bővíteni, úgy, hogy az egy folyamatos és magas szinten élvezetes legyen azért nem éppen gyerekjáték!
Azaz éppen ebben rejlik a könyv erőssége (a közeg adta eredetisége, hangulata) és gyengéje (korlátoltabb lehetőségek) is!
Ezt az ellentétet egyébként egészen jól egyesíti mégis Jackson, ugyanis a mű két fő szálon is végigvihető, vagy akár a két fő szál keverten is, számos mellékszállal, így a kaland többféleképpen is végigvihető, nem válik (annyira hamar) unalmassá.
Ennek köszönhetően többféle lehet a végkifejlet is, de nyilván a legfőbb győzelem a 236-os fejezetpont (ez felelne meg ugye más könyvekben a 400-nak), és ennek a teljesítése a legnehezebb a többihez képest!És ahogyan a többféle végigjátszás, az ehhez köthető többféle nehézségi szint is ismerős az írótól, ami amúgy tök jó, mert így bármilyen kezdőértékkel végigvihető a kaland!
Összességében egy jobb közepes könyvnek tartom, ami nem katasztrófa ha kimarad, de legalább egyszeri kikapcsolódásra mindenképpen ajánlom.10-ből ez is -a KJK könyvek többségéhez hasonlóan- úgy 6-7pont körül van.
[smiley]fantasy-mermaid-24[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Ravnos
2015. szeptember 19. 23:07 | Válasz erre | #47
Most olvastam az "általánosan a KJK világáról"-ban lévő szösszenetedet. Azt hiszem ez megmagyaráz mindent az előbbi kérdés soromra! [smiley]bohoc[/smiley]
© Ravnos
2015. szeptember 19. 23:00 | Válasz erre | #46
23-as támadóerő, kocka nélkül??? Az meg hogy?? Szóval te átviszed az elért értékeidet egy másik kalandba, a tárgyakról nem is beszélve??? Ez nem szerepjáték, ez kaland kockázat. Itt nem visszük át az értékeinket egy másik kalandba (kivétel a Sorcery sorozat). Vagy én felejtettem volna el, hogy ebben a kalandban 12-13 ügyességpontot tudunk összegyűjteni? Amúgy milyen enciklopédiát készítesz, ha végzel a könyvekkel?
© twillight (Kövérorr)
2015. szeptember 19. 20:56 | Válasz erre | #45
Na, végigtolva kiegészítem a véleményem azzal, hogy kellemesen hosszú a kaland, még ha helyenként gyerekes és egyszerű is.
Plusz most elértem a 23-as támadóerőt kocka nélkül... 25-öt ha meggyógyulok :D
Plusz most elértem a 23-as támadóerőt kocka nélkül... 25-öt ha meggyógyulok :D
© twillight (Kövérorr)
2015. szeptember 19. 17:38 | Válasz erre | #44
Bánat: "bőr vért" alapon figyelmen kívül hagyom!
© twillight (Kövérorr)
2015. szeptember 19. 15:47 | Válasz erre | #43
A borító tetszett, észbentartva hogy 12-15 éves FIÚK lehettek a célcsoport. Az arany párosítása a kékkel alapból tetszik.
A belső címlapon a cím dombornyomású. Ilyet se látni minden nap.
Végigfutva egy közepes kalandnak tűnt, ahol néhány központi cosmópontból végig lehet járni mindent visszatérve mindig ugyanoda, bár rendesen játszva feltűnik hogy inkább linearitásról van szó, ahol vagy bemész egy szobába, vagy továbbmész (csak itt nehezebb eldönteni melyik irány a "szoba").
A nyelvezet nehézsége, a kifejezések kábé a Skorpiók Mocsara, csak míg ott a keződknek való egyszerű térképezési metódus tanítása indokolta, addig itt kicsit (nem is olyan kicsit) többet vártam volna.
A könyv nehézségi foka is eléggé elhanyagolható, így összességében nekem pici csalódást okozott, bár előre sejthető volt valami a "kardhal" mint párbajhős szerepeltetésekor... De még úgy is nagyon... fiataloknak való.
--
Abban is nagyon reménykedtem hogy be tudom illeszteni a Nagy Történetfolyamba. Jól is hangzik hogy épp tartasz Fangba (nagyon remélem hogy nem épp FangBÓL jössz, ha vki ismerős a kifejezéssel javítson már ki, had tanuljak), és a hosszú átkelést az óceánon csak megszakítja egy kaland... De:
- az oké hogy tapasztalt tengerész vagy, végülis ott a Crimson Tide, meg a Vértengerek.
- elsőtiszt vagy, - azaz ez nem a saját hajód. Hááát, végülis lehet hogy épp kifutottak elsőtisztből, és majd a célállomáson keresnek valami szakszervezetit...
- még azt is kimagyarázom valahogy hogy "a kikötői kocsmákban tengerésztörténeteiddel szórakoztatod a közönséged", hiszen miért ne tehetnéd...
- ám a mentális gimnasztikámmal sem jutottam túl azona ponton hogy "Sem dühöngő vihar, sem szélcsend nem ijeszt meg. Kardod számos brigantit és tengeri szörnyet vágott le".
Mármint mi köze ennek ahhoz ami most vagy? Amostani úthoz. Ez nálam azt jelzi hogy épp most vagy te azaz aktív hajóslegény akiről amúgy a könyv beszél. Így maradna a Crimson Tide után helyezni (kit érdekel, mostanra akkora statjaim vannak hogy semmit nem befolyásolna, legfeljebb plusz tárgyakat kapnék, lol), de ahhoz meg nagyon messze van... És hát vagy [spoiler]egy csontvázlegénységgel végzed egy hajón, vagy alig egy szokásos marék kinccsel ami nem elég egy hajóra[/spoiler], és hiányozna a motiváció is.
A belső címlapon a cím dombornyomású. Ilyet se látni minden nap.
Végigfutva egy közepes kalandnak tűnt, ahol néhány központi cosmópontból végig lehet járni mindent visszatérve mindig ugyanoda, bár rendesen játszva feltűnik hogy inkább linearitásról van szó, ahol vagy bemész egy szobába, vagy továbbmész (csak itt nehezebb eldönteni melyik irány a "szoba").
A nyelvezet nehézsége, a kifejezések kábé a Skorpiók Mocsara, csak míg ott a keződknek való egyszerű térképezési metódus tanítása indokolta, addig itt kicsit (nem is olyan kicsit) többet vártam volna.
A könyv nehézségi foka is eléggé elhanyagolható, így összességében nekem pici csalódást okozott, bár előre sejthető volt valami a "kardhal" mint párbajhős szerepeltetésekor... De még úgy is nagyon... fiataloknak való.
--
Abban is nagyon reménykedtem hogy be tudom illeszteni a Nagy Történetfolyamba. Jól is hangzik hogy épp tartasz Fangba (nagyon remélem hogy nem épp FangBÓL jössz, ha vki ismerős a kifejezéssel javítson már ki, had tanuljak), és a hosszú átkelést az óceánon csak megszakítja egy kaland... De:
- az oké hogy tapasztalt tengerész vagy, végülis ott a Crimson Tide, meg a Vértengerek.
- elsőtiszt vagy, - azaz ez nem a saját hajód. Hááát, végülis lehet hogy épp kifutottak elsőtisztből, és majd a célállomáson keresnek valami szakszervezetit...
- még azt is kimagyarázom valahogy hogy "a kikötői kocsmákban tengerésztörténeteiddel szórakoztatod a közönséged", hiszen miért ne tehetnéd...
- ám a mentális gimnasztikámmal sem jutottam túl azona ponton hogy "Sem dühöngő vihar, sem szélcsend nem ijeszt meg. Kardod számos brigantit és tengeri szörnyet vágott le".
Mármint mi köze ennek ahhoz ami most vagy? Amostani úthoz. Ez nálam azt jelzi hogy épp most vagy te azaz aktív hajóslegény akiről amúgy a könyv beszél. Így maradna a Crimson Tide után helyezni (kit érdekel, mostanra akkora statjaim vannak hogy semmit nem befolyásolna, legfeljebb plusz tárgyakat kapnék, lol), de ahhoz meg nagyon messze van... És hát vagy [spoiler]egy csontvázlegénységgel végzed egy hajón, vagy alig egy szokásos marék kinccsel ami nem elég egy hajóra[/spoiler], és hiányozna a motiváció is.
© Anry
2014. március 30. 21:25 | Válasz erre | #42
Szerintem szerethető könyv volt, bár kicsit el lehet benne veszni.
© Zoleeka
2012. szeptember 19. 15:04 | Válasz erre | #41
Deep one szerintem a Cthulhu világból van. :)
© Reactor
2012. szeptember 18. 16:42 | Válasz erre | #40
A Kis Hableány eredetileg Andersen meséje volt jó régről :) Ha úgy vesszük, a tengeri boszorkány mindenképp utánzat.
Azt nem tudtam, hogy ezt a másik Steve Jackson írta az USA-ból, komolyan azt hittem, Livingstone keze is benne volt (a halálpontoknál tűnt fel, Steve Jackson az egyszerű ízeket kedveli, Livingstone szereti cifrázni a felfordulások módját). Azért nagyrészt a kritikám helytálló legalább :)
Azt nem tudtam, hogy ezt a másik Steve Jackson írta az USA-ból, komolyan azt hittem, Livingstone keze is benne volt (a halálpontoknál tűnt fel, Steve Jackson az egyszerű ízeket kedveli, Livingstone szereti cifrázni a felfordulások módját). Azért nagyrészt a kritikám helytálló legalább :)
2012. szeptember 18. 16:02 | Válasz erre | #39
Na igen, a Csontdémont elég könnyen ki lehet kerülni.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. szeptember 18. 11:10 | Válasz erre | #38
No igen, az USA-beli Steve Jackson azért írt jobb könyveket is, nekem a Skorpiók mocsara és a Robotkommandó is jobban tetszik, mint ez a kaland. Persze a víz alatti világ jó kis helyszínt kínál, a Vértengerekben is van egy ilyen rövid víz alatti epizód, amikor a Krell-t kell legyőzni a sókoponyáért. Valami hasonlót itt is meg lehetett volna valósítani. Azért az író jellemző stílusjegyei itt is megfigyelhetőek, többféle befejezés, alternatívák sora, és van pár kemény ellenfél is. Igen, talán ez a csontdémon nem a legszerencsésebb választás volt címlapnak, talán ha a tengeri sárkányt választják...
2012. szeptember 18. 09:41 | Válasz erre | #37
\"azonban a vége felé már erősen lehetett érezni a Kis hableány Disney-mese hatását, például a Tengeri boszorkánynál. Ennyire feltűnően azért nem kellett volna utánozni…\"
Ezzel csak annyi a bibi,hogy egy 1989-ben megjelent rajzfilmet nehezen utánoz egy 1986-ban kiadott könyv![smiley]eplus2[/smiley]
\"Valamiért nem volt elég Jacksonéknak a rendelkezésre álló klasszikus tengermélyi kínálat, ők még többet akartak.\"
Nem Jacksonéknak,hanem Jacksonnak,ugyanis eme művet egymaga hozta össze,ráadásul Steve Jackson-2 az USA-ból!
Neked nem szokott feltűnni némi stílusbeli azonosság ugyanazon író könyvei közt?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Ezzel csak annyi a bibi,hogy egy 1989-ben megjelent rajzfilmet nehezen utánoz egy 1986-ban kiadott könyv![smiley]eplus2[/smiley]
\"Valamiért nem volt elég Jacksonéknak a rendelkezésre álló klasszikus tengermélyi kínálat, ők még többet akartak.\"
Nem Jacksonéknak,hanem Jacksonnak,ugyanis eme művet egymaga hozta össze,ráadásul Steve Jackson-2 az USA-ból!
Neked nem szokott feltűnni némi stílusbeli azonosság ugyanazon író könyvei közt?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Reactor
2012. szeptember 18. 02:48 | Válasz erre | #36
Borító:
Sikerült a legfantáziátlanabb szörnyet rárakni. Az ábrázolás kiváló, a szörnyeteg szar. Egy sellős ábrázolás ezerszer jobb lett volna.
Grafikák:
Itt lesz egy kis gond – valójában igen sok gond. Néhány képnél feltűnt, milyen gyermeteg az ábrázolás, például a cápánál. A félelmetes Tengeri Sárkánynak meg miért van rovarfeje? A Kráken pedig egy közönséges tintahal és polip keveréke? Na neeeeee. Gondok vannak a Sárdémon figurájával is – zombi mukinak még elmegy az ilyen kinézet, de Sárdémonnak egyrészt baromira nem démoni, másrészt ha sárból van, miért lobognak a nemlétező ruhái a „szélben”? A Vízelementál pedig valami szarul megrajzolt pixeles múmiának néz ki leginkább. Cyrano, a vívómester kinézete inkább passzol bohóchoz, mint fegyvermesterhez. Egyszóval nagyon kevés a jó rajz.
Történet:
Nagyon egyedi, víz alatti világban játszódik – Atlantis elsüllyedt városában! Ez a legelső olyan játékkönyv, ami elejétől csaknem a végéig tenger alatt zajlik, egy teljesen idegen környezetben. Érdekes módon itt konkrét missziót se kell teljesíteni. Mindössze annyiról van szó, hogy hazafele menet a hajónkat megtámadja Véresfejsze kalózkapitány egy sereg kalózzal, és behajítanak minket a vízbe, hogy legyünk a halak vacsorája. Micsoda szerencse, hogy pontosan ott, ahol bekúrtak minket a vízbe, van a tengerfenéken egy bűverejű pentagram, amitől mágikus kopoltyúkat kapunk! Persze nem örökre, de választhatunk, mit akarunk csinálni a tengerben…bosszút állunk a kalózokon, aranyat szerzünk, vagy csak simán haza akarunk jutni…
Nehézség:
Meglepő, de sokkal több a barát, mint az ellenség ebben a tenger alatti kalandban. Végigjátszani nagyon egyszerű, végcéltól függetlenül is. Ha nem keresi az ember a bajt, gyakorlatilag csak néhány nyamvadt halat kell kifilézni. Fekete Gyöngy van elég, ahogy arany és más kincs is, és annak ellenére, hogy induláskor itt nincsen nálunk Ügyesség- meg Erő-ital, nemigen lesz hiány – valójában igen sok fegyverünk is lehet, és élettöltésből is van elegendő mennyiség.
Főellenség:
Ha nincs missziód, nem lehet főellenség se, igaz?
Ami tetszett:
Ez a legelső víz alatti témájú kiadvány, épp ezért egyedülálló a maga nemében, hogy szárazföldi emberként a tengerfenéken barangolhatunk. Először futhatunk össze sellőkkel és más mélytengeri teremtményekkel, amikről csak a Titán világleírásban hallhattunk először eddig, és ez igen kellemesen érintett ám. Mondhatnám azt is, ennek a könyvnek itt volt már az ideje.
Mint már említettem, sokkal több a baráti mint az ellenséges lény, úgyhogy ha ügyesen forgatjuk a köpönyegünket, sok segítséget kaphatunk (a Mélységiek rühellik a sellőket), még az olyan közismerten gonosz lények is segítenek minket, mint a Tengeri Sárkány vagy a Tengeri Boszorkány. Aranypénzek helyett itt fekete gyöngyökkel lehet csencselni, ez is pozitívan érintett, a fekete gyöngyöket korábban már láttuk a Tolvajok Városában is. Na, most kiderült legalább, honnét is bórták el őket kedves kalóz barátaink. Van elegendő mennyiségű ügyesség, életerő, szerencse is, itt is fel lehet szedni bűvös kardot, vagy segítségül szólíthatunk Vízelementált, delfint. Legvégül pedig az nyerte meg a tetszésem, hogy nem egyféle befejezés van, hanem nagyon sok, és párat leszámítva mindegyikre azt lehet mondani hogy happy end…
És ami nem:
A történet nekem rohadtul nem tűnik életszerűnek. Alighogy lesüllyedek a vízfenékre, máris ott egy bűverejű pentagram, amitől hirtelen kopoltyúkat kapok – ezt nem szerencsének hívják mifelénk, hanem csodának. Mégis, ennek mekkora esélye lehetett? Ráadásul ez a varázslat olyan szuperül idomul az eseményekhez, hogy az hihetetlen! Például ha bemegyek Greylock víz alatti levegőkamrájába (erről egyből a Vizipók-csodapók kristálypalotája ugrott be), akkor se múlik el, hiába vagyok szabad levegőn. Ez igen, ezt nevezem én testreszabható varázslatnak! Bezzeg, ha a tengerből egy pillanatra is kimászom, hogy megnézzem, mégis hol vagyok, akkor egyből megszűnik! Ez a varázslat alig több, mint alibizés, inkább írták volna, hogy a tengerfenéken találok egy nehézbúvárruhát dupla oxigéntartállyal, vagy valami, de ezen a varázslatos kopoltyús baromságon nagyon érződik, hogy hatalmas akarásból sikerült hatalmas nyögés. Maga a víz alatti koncepció tehát hibátlan, csak nem így kellett volna megcsinálni.
Az ellenfelek rettentő fantáziátlanok, kimondottan csalódtam, hogy amit lehetett, halakkal oldottak meg! Valamiért nem volt elég Jacksonéknak a rendelkezésre álló klasszikus tengermélyi kínálat, ők még többet akartak. Cápa, muréna, barrakúda, ezek még rendben voltak, de aztán jött az Oroszlánhal, Denevérhal (ami mellesleg kishalakat fogyaszt, az embert békénhagyja), Kardhal, ilyen hal, olyan hal! A végére már a könyökömön is halak jöttek ki. A legbénább ellenség listában ez alkalommal viszont egyértelműen a Csontdémon vitte el a citrom-díjat. Ennyire erőltetett, kínban csinált figurát már nagyon rég láttam, esetleg csak Csontos Zanbar vagy a Vihargyilkos roncsgólemei versenyezhetnének vele. Jobb lett volna, ha kihagyják.
Ugyanez igaz más formában a felvehető tárgyakra is, például eszközök helyett Izzóhal, Fűrészhal, Fejszehal stb. van, ami már tényleg bohóckodásnak nevezhető. Ilyeneket én is ki tudok találni, skacok! Kulcshal, Székhal, Asztalhal, Számítógéphal, Mesterlövészpuskahal, Rocketlauncher-hal…máris megyek, megírom a folytatását!
Említettem, hogy a Sellők és a Mélységiek rendben voltak – bár, a Mélységieket (Deep One) mintha az X-Com sorozatból lopták volna, de ezzel ne foglalkozzunk – azonban a vége felé már erősen lehetett érezni a Kis hableány Disney-mese hatását, például a Tengeri boszorkánynál. Ennyire feltűnően azért nem kellett volna utánozni…
Sikerült a legfantáziátlanabb szörnyet rárakni. Az ábrázolás kiváló, a szörnyeteg szar. Egy sellős ábrázolás ezerszer jobb lett volna.
Grafikák:
Itt lesz egy kis gond – valójában igen sok gond. Néhány képnél feltűnt, milyen gyermeteg az ábrázolás, például a cápánál. A félelmetes Tengeri Sárkánynak meg miért van rovarfeje? A Kráken pedig egy közönséges tintahal és polip keveréke? Na neeeeee. Gondok vannak a Sárdémon figurájával is – zombi mukinak még elmegy az ilyen kinézet, de Sárdémonnak egyrészt baromira nem démoni, másrészt ha sárból van, miért lobognak a nemlétező ruhái a „szélben”? A Vízelementál pedig valami szarul megrajzolt pixeles múmiának néz ki leginkább. Cyrano, a vívómester kinézete inkább passzol bohóchoz, mint fegyvermesterhez. Egyszóval nagyon kevés a jó rajz.
Történet:
Nagyon egyedi, víz alatti világban játszódik – Atlantis elsüllyedt városában! Ez a legelső olyan játékkönyv, ami elejétől csaknem a végéig tenger alatt zajlik, egy teljesen idegen környezetben. Érdekes módon itt konkrét missziót se kell teljesíteni. Mindössze annyiról van szó, hogy hazafele menet a hajónkat megtámadja Véresfejsze kalózkapitány egy sereg kalózzal, és behajítanak minket a vízbe, hogy legyünk a halak vacsorája. Micsoda szerencse, hogy pontosan ott, ahol bekúrtak minket a vízbe, van a tengerfenéken egy bűverejű pentagram, amitől mágikus kopoltyúkat kapunk! Persze nem örökre, de választhatunk, mit akarunk csinálni a tengerben…bosszút állunk a kalózokon, aranyat szerzünk, vagy csak simán haza akarunk jutni…
Nehézség:
Meglepő, de sokkal több a barát, mint az ellenség ebben a tenger alatti kalandban. Végigjátszani nagyon egyszerű, végcéltól függetlenül is. Ha nem keresi az ember a bajt, gyakorlatilag csak néhány nyamvadt halat kell kifilézni. Fekete Gyöngy van elég, ahogy arany és más kincs is, és annak ellenére, hogy induláskor itt nincsen nálunk Ügyesség- meg Erő-ital, nemigen lesz hiány – valójában igen sok fegyverünk is lehet, és élettöltésből is van elegendő mennyiség.
Főellenség:
Ha nincs missziód, nem lehet főellenség se, igaz?
Ami tetszett:
Ez a legelső víz alatti témájú kiadvány, épp ezért egyedülálló a maga nemében, hogy szárazföldi emberként a tengerfenéken barangolhatunk. Először futhatunk össze sellőkkel és más mélytengeri teremtményekkel, amikről csak a Titán világleírásban hallhattunk először eddig, és ez igen kellemesen érintett ám. Mondhatnám azt is, ennek a könyvnek itt volt már az ideje.
Mint már említettem, sokkal több a baráti mint az ellenséges lény, úgyhogy ha ügyesen forgatjuk a köpönyegünket, sok segítséget kaphatunk (a Mélységiek rühellik a sellőket), még az olyan közismerten gonosz lények is segítenek minket, mint a Tengeri Sárkány vagy a Tengeri Boszorkány. Aranypénzek helyett itt fekete gyöngyökkel lehet csencselni, ez is pozitívan érintett, a fekete gyöngyöket korábban már láttuk a Tolvajok Városában is. Na, most kiderült legalább, honnét is bórták el őket kedves kalóz barátaink. Van elegendő mennyiségű ügyesség, életerő, szerencse is, itt is fel lehet szedni bűvös kardot, vagy segítségül szólíthatunk Vízelementált, delfint. Legvégül pedig az nyerte meg a tetszésem, hogy nem egyféle befejezés van, hanem nagyon sok, és párat leszámítva mindegyikre azt lehet mondani hogy happy end…
És ami nem:
A történet nekem rohadtul nem tűnik életszerűnek. Alighogy lesüllyedek a vízfenékre, máris ott egy bűverejű pentagram, amitől hirtelen kopoltyúkat kapok – ezt nem szerencsének hívják mifelénk, hanem csodának. Mégis, ennek mekkora esélye lehetett? Ráadásul ez a varázslat olyan szuperül idomul az eseményekhez, hogy az hihetetlen! Például ha bemegyek Greylock víz alatti levegőkamrájába (erről egyből a Vizipók-csodapók kristálypalotája ugrott be), akkor se múlik el, hiába vagyok szabad levegőn. Ez igen, ezt nevezem én testreszabható varázslatnak! Bezzeg, ha a tengerből egy pillanatra is kimászom, hogy megnézzem, mégis hol vagyok, akkor egyből megszűnik! Ez a varázslat alig több, mint alibizés, inkább írták volna, hogy a tengerfenéken találok egy nehézbúvárruhát dupla oxigéntartállyal, vagy valami, de ezen a varázslatos kopoltyús baromságon nagyon érződik, hogy hatalmas akarásból sikerült hatalmas nyögés. Maga a víz alatti koncepció tehát hibátlan, csak nem így kellett volna megcsinálni.
Az ellenfelek rettentő fantáziátlanok, kimondottan csalódtam, hogy amit lehetett, halakkal oldottak meg! Valamiért nem volt elég Jacksonéknak a rendelkezésre álló klasszikus tengermélyi kínálat, ők még többet akartak. Cápa, muréna, barrakúda, ezek még rendben voltak, de aztán jött az Oroszlánhal, Denevérhal (ami mellesleg kishalakat fogyaszt, az embert békénhagyja), Kardhal, ilyen hal, olyan hal! A végére már a könyökömön is halak jöttek ki. A legbénább ellenség listában ez alkalommal viszont egyértelműen a Csontdémon vitte el a citrom-díjat. Ennyire erőltetett, kínban csinált figurát már nagyon rég láttam, esetleg csak Csontos Zanbar vagy a Vihargyilkos roncsgólemei versenyezhetnének vele. Jobb lett volna, ha kihagyják.
Ugyanez igaz más formában a felvehető tárgyakra is, például eszközök helyett Izzóhal, Fűrészhal, Fejszehal stb. van, ami már tényleg bohóckodásnak nevezhető. Ilyeneket én is ki tudok találni, skacok! Kulcshal, Székhal, Asztalhal, Számítógéphal, Mesterlövészpuskahal, Rocketlauncher-hal…máris megyek, megírom a folytatását!
Említettem, hogy a Sellők és a Mélységiek rendben voltak – bár, a Mélységieket (Deep One) mintha az X-Com sorozatból lopták volna, de ezzel ne foglalkozzunk – azonban a vége felé már erősen lehetett érezni a Kis hableány Disney-mese hatását, például a Tengeri boszorkánynál. Ennyire feltűnően azért nem kellett volna utánozni…
2012. július 28. 18:28 | Válasz erre | #35
A kiadvány minősége remek, ezt nem kell ragozni.
A háttérsztori nagyon jó, és érdekesen indul a könyv, bár a helyszín már előre vetít egy könnyedebb hangvételű kalandot. Nem igazán rajzolódik ki, hogy mi is a könyvben a fő feladatunk/\"küldetésünk\", hisz nem egy egyértelmű világmegmentő, kincskereső, bosszú álló, túlélő, rejtéy megoldó stílusú a mű. Ez önmagában még nem lenne hiba, hisz így jobban tud működni a ténylegesen több féle befejezés. Ami már hibának felróható, hogy a kalandorunkban az első úszkálások során fel sem merül annak lehetősége (amikor már persze tudja, hogy nem fog tudni mindig a víz alatt lélegezni), hogy gyöngyök és egyéb csecse-becsék felkutatása helyett, valamiféle tutaj vagy csónak kreálásába vagy keresésébe fogjon, ami által megoldhatná a majdani (lehet hogy csak átmeneti) túlélését a vízfelszínen. Apropó, több féle befejezés: Ez talán a könyv egyik erőssége, és a részben vagy ténylegesen eltérő befejezések elég színesek; plussz a hirtelen halál pontok is ötletesek. Az sem teljesen \"kőbe vésett\" itt, hogy mely befejezés kinek-kinek a legideálisabb; hiszen lehet például, hogy valakinek a biztos hazatérés előrébb való, mint a bosszú. (Meg aztán olyanok is lehetnek, akik életük végéig csak szeretnének élni, mint hal a vízben...hát itt még ez is bejöhet.)
A könyv egy komoly probláméja, hogy a teljes helyszín jellegéből és abból, amit az egyes helyszínek közti összekötő fejezetek sugallnak azt hihetjük, hogy viszonylag nagy a szabad mozgásterünk. Ugyanakkor ezt a mű csak galád módon elhiteti velünk, hisz erősen megkötött, hogy mely helyekről mely további helyszínek érhetők el, és játéktechnikailag nem engedi a könyv egy korábban bejárt helyszínre való visszajutás. Ezzel kapcsolatban van egy tényleges (de csak \"rejtetten\" megjelenő) hiba is: A tengerfenék alatti alagútrendszerbe háronm különböző helyszínről is odajuthatunk, mégis túlságosan (nem logikusan) kötött, hogy ott merre is juthatunk tovább (mi fedezhető fel), attól függően, hogy honnan kerültünk oda; minimális valódi átjárhatóság sem biztosított. Ebből közvetetten következik az is, hogy a mű egy rejtélyes alakjával (kvázi egyik főellenfelével, de legalábbis címlapszereplőjével) jó eséllyel elkerüljük a találkozás. Ha már csontdémon, akkor az is ide kívánlozik, hogy mindenképpen kaphatott volna a műben fajsúlyosabb szerepet, vagy legalább több infó is kiderülhetett volna róla.
Hiába tudunk meg néhány infót és fedezünk fel helyeket, az menet közben nem igazán derül ki, hogy \"lopakodó üzemmódban\" is érdemes e haladni, vagy jobb mindenkinek \"neki menni\". A harcokat legfeljebb az egyre több fekete gyöngy reményében kereshetjük, hisz nem akarunnk sem tengeri hősök lenni, és az átmeneti tengeri létünkből adódik, hogy (JR Ewingtól eltérően) nem az lehet a fő célunk, hogy mi legyünk a \"legnagyobb hal\".
A tengeri sárkányos megoldási lehetőség ötletes, de kissé \"mentő őv\" szaga van. Mindenképpen apró hibának érzem még azt, hogy túlságosan \"egy rakásra\" van zsúfolva a kalózok szigetére való midkét eljutási lehetőség biztosításának lehetősége.
Persze akad nagyon sok pozitívum is. Ilyen például az ötletesség és a humor, valamint az összhangulat is. (A hangulati erényekkel összefüggésben lehet, hogy tudat alatt az ember eszébe juttat egy régi klasszikus mesét, a Vizipókot. - A légbuborék alatti házikó már-már kristálypalota...)
A kaland összességében nem annyira nehéz, de mégis könnyen járhatjuk be úgy az utunkat, hogy csak egy \"éppen jó\" befejezésre futtja.
Vannak hibák és pozitívumok is a műben, ugyanakkor a helyszínből adódó egyedi hangulat érdekessé teszi a művet így annak ellenére, hogy csak erős közepes, ajánlható mindenkinek, kivéve persze azokat akik csak a \"kőkemény\", igazi kihívást jelentő kalandok hívei. /Azt azért számításba kell venni, hogy (ízléstől függetlenül) a legtöbb olvasó annak ellenére is, hogy tetszik neki ez a mű, mégis azzal az érzéssel teszi majd le, hogy valami azért csak hiányzott belőle.../
A háttérsztori nagyon jó, és érdekesen indul a könyv, bár a helyszín már előre vetít egy könnyedebb hangvételű kalandot. Nem igazán rajzolódik ki, hogy mi is a könyvben a fő feladatunk/\"küldetésünk\", hisz nem egy egyértelmű világmegmentő, kincskereső, bosszú álló, túlélő, rejtéy megoldó stílusú a mű. Ez önmagában még nem lenne hiba, hisz így jobban tud működni a ténylegesen több féle befejezés. Ami már hibának felróható, hogy a kalandorunkban az első úszkálások során fel sem merül annak lehetősége (amikor már persze tudja, hogy nem fog tudni mindig a víz alatt lélegezni), hogy gyöngyök és egyéb csecse-becsék felkutatása helyett, valamiféle tutaj vagy csónak kreálásába vagy keresésébe fogjon, ami által megoldhatná a majdani (lehet hogy csak átmeneti) túlélését a vízfelszínen. Apropó, több féle befejezés: Ez talán a könyv egyik erőssége, és a részben vagy ténylegesen eltérő befejezések elég színesek; plussz a hirtelen halál pontok is ötletesek. Az sem teljesen \"kőbe vésett\" itt, hogy mely befejezés kinek-kinek a legideálisabb; hiszen lehet például, hogy valakinek a biztos hazatérés előrébb való, mint a bosszú. (Meg aztán olyanok is lehetnek, akik életük végéig csak szeretnének élni, mint hal a vízben...hát itt még ez is bejöhet.)
A könyv egy komoly probláméja, hogy a teljes helyszín jellegéből és abból, amit az egyes helyszínek közti összekötő fejezetek sugallnak azt hihetjük, hogy viszonylag nagy a szabad mozgásterünk. Ugyanakkor ezt a mű csak galád módon elhiteti velünk, hisz erősen megkötött, hogy mely helyekről mely további helyszínek érhetők el, és játéktechnikailag nem engedi a könyv egy korábban bejárt helyszínre való visszajutás. Ezzel kapcsolatban van egy tényleges (de csak \"rejtetten\" megjelenő) hiba is: A tengerfenék alatti alagútrendszerbe háronm különböző helyszínről is odajuthatunk, mégis túlságosan (nem logikusan) kötött, hogy ott merre is juthatunk tovább (mi fedezhető fel), attól függően, hogy honnan kerültünk oda; minimális valódi átjárhatóság sem biztosított. Ebből közvetetten következik az is, hogy a mű egy rejtélyes alakjával (kvázi egyik főellenfelével, de legalábbis címlapszereplőjével) jó eséllyel elkerüljük a találkozás. Ha már csontdémon, akkor az is ide kívánlozik, hogy mindenképpen kaphatott volna a műben fajsúlyosabb szerepet, vagy legalább több infó is kiderülhetett volna róla.
Hiába tudunk meg néhány infót és fedezünk fel helyeket, az menet közben nem igazán derül ki, hogy \"lopakodó üzemmódban\" is érdemes e haladni, vagy jobb mindenkinek \"neki menni\". A harcokat legfeljebb az egyre több fekete gyöngy reményében kereshetjük, hisz nem akarunnk sem tengeri hősök lenni, és az átmeneti tengeri létünkből adódik, hogy (JR Ewingtól eltérően) nem az lehet a fő célunk, hogy mi legyünk a \"legnagyobb hal\".
A tengeri sárkányos megoldási lehetőség ötletes, de kissé \"mentő őv\" szaga van. Mindenképpen apró hibának érzem még azt, hogy túlságosan \"egy rakásra\" van zsúfolva a kalózok szigetére való midkét eljutási lehetőség biztosításának lehetősége.
Persze akad nagyon sok pozitívum is. Ilyen például az ötletesség és a humor, valamint az összhangulat is. (A hangulati erényekkel összefüggésben lehet, hogy tudat alatt az ember eszébe juttat egy régi klasszikus mesét, a Vizipókot. - A légbuborék alatti házikó már-már kristálypalota...)
A kaland összességében nem annyira nehéz, de mégis könnyen járhatjuk be úgy az utunkat, hogy csak egy \"éppen jó\" befejezésre futtja.
Vannak hibák és pozitívumok is a műben, ugyanakkor a helyszínből adódó egyedi hangulat érdekessé teszi a művet így annak ellenére, hogy csak erős közepes, ajánlható mindenkinek, kivéve persze azokat akik csak a \"kőkemény\", igazi kihívást jelentő kalandok hívei. /Azt azért számításba kell venni, hogy (ízléstől függetlenül) a legtöbb olvasó annak ellenére is, hogy tetszik neki ez a mű, mégis azzal az érzéssel teszi majd le, hogy valami azért csak hiányzott belőle.../
2012. március 6. 01:53 | Válasz erre | #34
A még csak nagyvonalú kalandozásom alapján, ez egy elég jó hangulatú mű, melyben a helyszínek közötti szabad mozgásrendszer is igen jól (nem túlbonyolítva és nem túlságosan eröltetetten) van megoldva. Tényleg nem tűnik túlságosan nehéznek, szivatósnak, de néha pont egy-egy könyedebb kaland jön jól...Annyi számomra már egyértelművé vált, hogy ez a könyv az író másik Titános művénél, A Skorpiók Mocsaránál (mely soha nem tartozott igazán a kedvenceim közé, de a szerkezeti újításiat mindenképpen elismertem), jobbra sikeredett.
Itt nagyon jóra sikerült a háttértörténet! (A következő kicsit spoileres a háttérsztorihoz!): Az a fránya kapitány tényleg nagy zsivány; csak azt azért apró hibának érzem, hogy az elején ballansznak miért nem romlott kaját kapunk, ami persze nulla életerő pontértékkel bírna.
Itt nagyon jóra sikerült a háttértörténet! (A következő kicsit spoileres a háttérsztorihoz!): Az a fránya kapitány tényleg nagy zsivány; csak azt azért apró hibának érzem, hogy az elején ballansznak miért nem romlott kaját kapunk, ami persze nulla életerő pontértékkel bírna.
2011. december 27. 23:21 | Válasz erre | #33
Szerintem ez egy teljesen olvasható könyv. A hangulata, szörnyei, kihívásai mind illeszkednek egymáshoz, nem érzem úgy, hogy egy-egy epizód kilógna az egészből. De ha már béna szörnyeknél járunk, nálam a Káosz fellegvárának Korongádjai viszik a prímet! ;-)
2011. december 26. 07:56 | Válasz erre | #32
Szerintem meg annyira nem rossz a Csontdémon, tudok sokkal rosszabb szörnyeket is mondani, ami tényleg tré, pl.: a Mélységben egy megnevezhetetlen valami, vagy a Lopakodóban az a lebegő, csápos valami. Még a nevüket se jegyeztem meg.
© Reactor
2011. december 26. 03:50 | Válasz erre | #31
Hm. Hát szódával elmegy ez a könyv, olvastam már jobbat is, de ez a víz alatti kalandozás, és a többféle befejezés végülis egyáltalán nem rossz. A sellőnéppel idáig amúgysem foglalkozott még egyetlen könyv se, itt volt már az "ideje".
Az a csontokból összetákolt mélységi démon, aki a borítón is van, viszont hihetetlenül béna, gány munka. Ennél bénább szörnyet nehéz kitalálni (mondjuk a lidérckastélyos Létsorvasztó is meglehetősen gyenge próbálkozás volt szörnyetegnek). És ez félelmetes akart lenni. Ehe...
Az a csontokból összetákolt mélységi démon, aki a borítón is van, viszont hihetetlenül béna, gány munka. Ennél bénább szörnyet nehéz kitalálni (mondjuk a lidérckastélyos Létsorvasztó is meglehetősen gyenge próbálkozás volt szörnyetegnek). És ez félelmetes akart lenni. Ehe...
2011. november 15. 15:23 | Válasz erre | #30
Ez így igaz, biztos, hogy bárki meg tud fogni - pl.: nyereményjáték. Illetve az is igaz, hogy könnyű elmenni mellette.
Én viszont ha elolvasok egy könyvet, akkor szinte mindig átolvasom az összes fejezetpontot, visszanézem melyik hogyan kapcsolódott egymáshoz, stb.
Az összes olyan könyvnél, amelyekről itt véleményt írtam, kivétel nélkül így tettem. Ha gondolod, nyugodtan töröld, mert csak magamból indultam ki.
Én viszont ha elolvasok egy könyvet, akkor szinte mindig átolvasom az összes fejezetpontot, visszanézem melyik hogyan kapcsolódott egymáshoz, stb.
Az összes olyan könyvnél, amelyekről itt véleményt írtam, kivétel nélkül így tettem. Ha gondolod, nyugodtan töröld, mert csak magamból indultam ki.
© FireFoX
2011. november 15. 14:57 | Válasz erre | #29
Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem egész könnyű elmenni szerencsétlen Csontdémon mellett. Te sem ismered az összes könyvet tetőtől talpig.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. november 15. 14:54 | Válasz erre | #28
Érdekes, amit John Stock ír... miszerint, idézem: "A borítón lévő csontos valaminek pedig semmi köze nincs a könyvhöz."
Vajon végigolvasta normálisan ezt a kellemes kis könyvet?
Vajon végigolvasta normálisan ezt a kellemes kis könyvet?
© FireFoX
2011. április 22. 01:13 | Válasz erre | #27
[spoiler2]Hát igen, ott is össze lehet szedni párat.[/spoiler2]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. április 21. 19:08 | Válasz erre | #26
[spoiler2]Így igaz, bár játék termeztem is.[/spoiler2]
© FireFoX
2011. április 21. 18:48 | Válasz erre | #25
Ha tudod, hogy hol vannak, akkor nem olyan vészes, de nem is triviális.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. április 21. 18:01 | Válasz erre | #24
Nekem 14 lett a végén...
© FireFoX
2011. április 21. 17:53 | Válasz erre | #23
Nem értem, miért akar mindenki annyira bunyózni. De ezek szerint nem olvastad el elég alaposan. Nyírd ki a Tengeri Sárkányt, végezz Cyranoval, esetleg szabadítsd meg a hajósokat a Krákentől és máris lesz részed tisztességes csatában. Ha a végjátékban akarsz rendes harcot, az azt jelenti, hogy valamit nagyon elrontottál.
A szellemen segítettél? Megszabadítottad a Vízelementált a Csontdémon fogságából nyers acél segítségével (ez is ugye egy igen szép csata)?
Persze, a Vérfarkasra is rá lehet mondani, hogy unalmas, ha az ember nem veszi a fáradtságot hogy rendesen végigjárja a helyszíneket és megcsinálja a mellékküldetéseket is.
Másrészről persze, igazad van, nem ez a könyv fogja megváltani a világot. Ez inkább egy kiváló bevezető a játékkönyvek világába, hisz gyorsan ad sikerélményt a kezdő játékosok számára is. Ugyanakkor nem olyan egyszerű összeszedni azt a 8 fekete gyöngyöt sem.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
A szellemen segítettél? Megszabadítottad a Vízelementált a Csontdémon fogságából nyers acél segítségével (ez is ugye egy igen szép csata)?
Persze, a Vérfarkasra is rá lehet mondani, hogy unalmas, ha az ember nem veszi a fáradtságot hogy rendesen végigjárja a helyszíneket és megcsinálja a mellékküldetéseket is.
Másrészről persze, igazad van, nem ez a könyv fogja megváltani a világot. Ez inkább egy kiváló bevezető a játékkönyvek világába, hisz gyorsan ad sikerélményt a kezdő játékosok számára is. Ugyanakkor nem olyan egyszerű összeszedni azt a 8 fekete gyöngyöt sem.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. április 21. 10:06 | Válasz erre | #22
Na hát ezen is sikerült végigmenni elsőre, most komolyan nem értem az ilyet... Ilyen erővel barbies, kenes könyvet is írhatott volna a t. szerző, egyszerűen dög uncsi az egész. Még egy tisztességes csata sincs benne, a végjátékban se, szóval ehh...
2011. április 8. 10:02 | Válasz erre | #21
Nekem is megvolt.
Egy apró gépelési hiba a 321-esen: "Halat zabálták fel a testét" helyett inkáb Halak zabálták fel a testét.
Ettől a nüansznyi hibától eltekintve szép a kiadás. Rajzok átlagosak. A borító nem tartozik a legjobbak közé, viszont a Csontdémon színe tetszik!
Történet: tényleg könnyű - kezdőknek ideális -, bár kétszer meghaltam benne:), először a kocka miatt, másodjára pedig végül is túljutottam, csak nem álltam bosszút a kalózokon, tehát ez nem igazi halál. Apropó Véresfejsze kapitánynak van stílusa!
Szerintem nincs igazán többféle befejezése, mert vagy elpusztulunk, vagy kincset szerzünk, vagy mégtöbb kincset és saját hajót. Végeredményképpen ez csak minőség.
A történet nem hosszű, és nem is éreztem annyira szerteágazónak, amint azt itt olvashattam korábban. Ellenben hangulatos a könyv. Harcolni speciel harcoltam mindenki ellen. Fejtörő tényleg nincs benne, de a végén ki kell következteti a szigetet. Igaz, ehhez két helyen is kaphatunk segítséget.
Fordítás, nincs meg az eredeti könyv, ennek ellenére tetszett. Szeretem Firefox szóhasználatait.
Összességében, sokkal jobb könyv annál, mint amire számítottam. Köszönöm!
Egy apró gépelési hiba a 321-esen: "Halat zabálták fel a testét" helyett inkáb Halak zabálták fel a testét.
Ettől a nüansznyi hibától eltekintve szép a kiadás. Rajzok átlagosak. A borító nem tartozik a legjobbak közé, viszont a Csontdémon színe tetszik!
Történet: tényleg könnyű - kezdőknek ideális -, bár kétszer meghaltam benne:), először a kocka miatt, másodjára pedig végül is túljutottam, csak nem álltam bosszút a kalózokon, tehát ez nem igazi halál. Apropó Véresfejsze kapitánynak van stílusa!
Szerintem nincs igazán többféle befejezése, mert vagy elpusztulunk, vagy kincset szerzünk, vagy mégtöbb kincset és saját hajót. Végeredményképpen ez csak minőség.
A történet nem hosszű, és nem is éreztem annyira szerteágazónak, amint azt itt olvashattam korábban. Ellenben hangulatos a könyv. Harcolni speciel harcoltam mindenki ellen. Fejtörő tényleg nincs benne, de a végén ki kell következteti a szigetet. Igaz, ehhez két helyen is kaphatunk segítséget.
Fordítás, nincs meg az eredeti könyv, ennek ellenére tetszett. Szeretem Firefox szóhasználatait.
Összességében, sokkal jobb könyv annál, mint amire számítottam. Köszönöm!
© thief
2010. november 16. 21:53 | Válasz erre | #20
Most értem a végére ennek a könyvnek. Érdekesnek találtam, hogy víz alatt játszódik. Ez megdobta kicsit a hangulatot. A rajzok átlagos (közepes) minőségűek. A kaland számomra kicsit rövid volt. Harcolni is max 2-3-szor kellett. Felszerelésre, cuccokra se nagyon volt szükség. Fejtörő se igazán volt. Sok helyen nem is jártam. Gondolom a többi alternatív útvonal révén. Kicsit jobban szeretem a közel teljes könyvön átívelő kalandot. Mindenesetre egy kezdő kalandozónak szívesen ajánlanám bemelegítésnek.
2010. október 2. 13:56 | Válasz erre | #19
Végre egy könnyebb kaland igazi víz alatti
mese még kisgyerekek is nyugodtan végigjátszhatnák.
mese még kisgyerekek is nyugodtan végigjátszhatnák.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 22. 21:49 | Válasz erre | #18
Úgy tűnik a Runner-Firefox páros munkája már fogalommá válik a KJK könyvek körében! Még csak beleolvasgattam a könyvbe, illetve ismerkedtem a háttérsztorival, ez is jó kiadás lesz! Csak gratulálni tudok! Remélem sok jó hasonló kiadás követi majd ezt a könyvet!
© ngabko
2010. június 22. 21:33 | Válasz erre | #17
Gratulálok az újabb remek munkához! köszönöm!
© runner
2010. június 22. 20:39 | Válasz erre | #16
Elkészült a könyv.
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
© runner
2010. június 22. 14:07 | Válasz erre | #15
Ma este már felkerül a könyv az oldalra. :)
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 21. 08:26 | Válasz erre | #14
Türelmetlenül várom a könyvet, víz alatti túrán még úgy sem sűrűn vettem részt. Gondolom ebben a hónapban már elérhető lesz az oldalon...
© runner
2010. június 20. 22:11 | Válasz erre | #13
Kész a javitás, átnézés.
Nemsokára "megjelenik" a könyv.
A főhős Te vagy!
Nemsokára "megjelenik" a könyv.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. május 21. 15:44 | Válasz erre | #12
Az amerikai Steve Jacksonra jellemző, hogy a könyveinek több befejezése van és ezért tűnhetett rövidnek a kaland! (Skorpiók mocsara, Robot kommandó szintén az ő művei, azoknál is hasonló a szituáció.) Azért kalózok itt is vannak, elvégre ez a Véresfejsze kapitány egy igazi fenegyerek az embereivel együtt, és nekünk kell őket jómodorra szoktatni! Az nem probléma - nálam legalábbis - ha nem brutálisan nehéz, és nem kell minden apró dolgot lejegyeznem, mert szükség lehet rá! Sőt a több befejezés azzal kecsegtet, hogy nagyobb eséllyel viszem sikerre a küldetést!
© CatDog
2010. május 21. 13:39 | Válasz erre | #11
A könyv tényleg nem az a hu de kategória... viszont a maga kis ötletével, hogy a víz alatt kutakodhatunk mégis csak egy üde színfolt a sorozatban :)
© runner
2010. május 21. 12:37 | Válasz erre | #10
Hát teljesen saját vélemény, hogy nekem nem tetszett a könyv.
Múmia után legalábbis.
Az hosszabb történetnek tünt, több részből állt.
Igaz itt viszont tök szabad a történet, teljesen szerteágazó. Na jó azért persze valamennyire folyamatos.
A főhős Te vagy!
Múmia után legalábbis.
Az hosszabb történetnek tünt, több részből állt.
Igaz itt viszont tök szabad a történet, teljesen szerteágazó. Na jó azért persze valamennyire folyamatos.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. május 21. 10:53 | Válasz erre | #9
Alig várom az új kiadványt! Gondolom ez is hasonlóan jó történet lesz, mint a többi! Jó, kicsit ismerem is a sztorit, de végig még nem mentem rajta. No meg Firefox fordítása és a te munkád Runner elég garancia számomra!
© runner
2010. május 21. 10:36 | Válasz erre | #8
A nyomtató, amivel a borítók készülnek megjavult.
Az egyik toner volt csak rossz szerencsére.
A Mélység Démonai borítók legyártva. :)
A könyvben javítottam az elgépelési, meg kissebb hibákat.
Most az összerendezése folyik a fejezeteknek (hézagok).
Aztán még átnézi FireFox, és...
A főhős Te vagy!
Az egyik toner volt csak rossz szerencsére.
A Mélység Démonai borítók legyártva. :)
A könyvben javítottam az elgépelési, meg kissebb hibákat.
Most az összerendezése folyik a fejezeteknek (hézagok).
Aztán még átnézi FireFox, és...
A főhős Te vagy!
© balee
2010. május 9. 22:04 | Válasz erre | #7
A 93-94-es dömping idején nem jelentek meg ilyen gyorsan az új KJK-k. :)
Hatalmas gratuláció az egész csapatnak!
Hatalmas gratuláció az egész csapatnak!
© FireFoX
2010. május 5. 23:24 | Válasz erre | #6
killmaster: tévedés, neked kellene most harcolnod, mert rozo végül nem vette át tőled. amúgy meg simán kifogytam a szabadidőből, azért nem megy a lidérckastély sem :(
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© tzs
2010. május 5. 09:28 | Válasz erre | #5
Ez mekkora ötlet! Egy ilyenben lehet részt vennék...
© killmaster (Savanyúhas)
2010. május 5. 08:20 | Válasz erre | #4
NTomi honlapján játszottuk oly módon, hogy firefox, (a fordító) mesélte a sztorit, és demokrácia elven arra mentünk amerre a többség szavazott! A csatákat az játszotta le, aki először csatába keverte a kalandort, és mit ne mondjak egyik-másik csataleíráson egészen jókat kuncogtam! Az Éjsárkánynál nagyon megszívtuk elfogyott a szerencsepontunk és hibát hibára halmoztunk! A sárkány lazán elintézte szegény kalandorunk! Sajna a Mélység démonai a sztori közepén kifulladt, nem volt elég játékos! Ezt is úgy jó játszani, ha nem ismerik a történetet!
© tzs
2010. május 5. 00:16 | Válasz erre | #3
On line? Azt hogyan? :)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. május 4. 22:03 | Válasz erre | #2
Ejha! Te aztán nem aprózod Runner kolléga! Én persze örülök minden új könyvnek, bár ezt kivételesen kicsit ismerem! On-line nyomtuk ezt is! Ha jól tudom több véglete is van...
© runner
2010. május 4. 18:51 | Válasz erre | #1
Jelenleg készen vannak a beirások, és el is készült a tesztkönyv.
1-2 hét javitgatás, átnézés után ez is elkészül...
A főhős Te vagy!
1-2 hét javitgatás, átnézés után ez is elkészül...
A főhős Te vagy!
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)