Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Előkészületben lévő KJK könyvek
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Első oldalElőző oldal12345678Következő oldalUtolsó oldal
2017. február 8. 15:28 | Válasz erre | #302
+1 szavazat a Drumer átkára.
2017. február 8. 07:04 | Válasz erre | #301
Érdeklődnék, hogy a szelektálást csak a háttértörténetek alapján végezted, vagy pár fejezetpontot is lefordítottál előtte? Sokszor megtévesztő lehet egy hangulatos fülszöveg, és közben maga a teljes mű csalódásra ad okot utána.

Az Istenek Háborúja kifejezetten érdekesnek tűnik Feketehomok kikötővel, elmebeteg kísérletezgető varázslóval, ráadásul nem a szokásos teljesen csupaszív főhőst alakítjuk aki újfent megmenti a világot/közösséget, hanem egy zsákmányától megfosztott kincsvadászt ami érdekes bosszúsztorit szülhet. A háttértörténet utolsó mondata is egy in medias res első fejezetpontot takarhat, engem kifejezetten kíváncsivá tett ez a sztori. Ehhez képest pl. Az alkimista serege - számomra legalábbis - messze klisésebbnek tűnik, ezért is érdeklődtem, hogy csak a fülszöveg alapján hoztátok-e meg a döntést a szavazásra bekerülő művekből.

A 7-re bővített listából az én sorrendem ez lenne:

1. Drumer Átka
2. Az Álmok Erdeje
3. Az Istenek Háborúja

Szerintem sok ember kíváncsiságát felkeltettétek ezekkel a kalandokkal, nagyon köszönjük ezt a kezdeményezést!
2017. február 7. 22:29 | Válasz erre | #300
Na akkor már csak poénból is ide teszem azt, amelyiket a legjobban sajnáltam, hogy kiesett.

[b]Stuart Lloyd: Az Istenek Háborúja[/b]
[spoiler]A hatlábú borzadály, mely egykor egy kiskutya volt, folyamatosan vonaglik a kezeidben, és próbál kiszabadulni, te azonban erősen tartod.
– Hajítsd a pincébe! – kiáltja Dietrich Zuwembar, Feketehomok legelmebetegebb alkimistája.
A teremtmény felcsahog, miközben a sötétbe hajítod nyálkás testét. Dietrich lecsapja a csapóajtót és gyorsan bezárja. Megperdül, és dühödten rád bámul.
– Megmondtam neked, hogy csak a kétfejű kígyót vedd ki! – kiált rád. – De nem, te még erre se vagy képes! Ezt le fogom vonni a fizetésedből!
Felmordulsz magadban. Már rég felhagytál a meddő próbálkozással, hogy meggyőzd az őrült varázslót, hogy a kutyája – ami valójában egy rovar-hibrid, és amire leginkább csak Rotyaként szeret hivatkozni – légyszárnyat növesztett és azzal repült ki a pincéjéből, majd becsukta őket, ezután pedig megszállott módjára kezdett fel-alá rohangászni a laborban, miközben felfalta az összes baziliszkusz-szemet. Ennek egyszerű oka van: az alatt a három hét alatt, miközben a zakkant alkimista házában őrködtél, az ilyen esetek mindennaposakká váltak. Számodra ez maga a pokol. Munkakereséskor sikerült kifognod Allansia legveszedelmesebb városának legszeszélyesebb házát. Na nem mintha lett volna választásod…
Az egész egy hónapja kezdődött, amikor is a Pagan-síkság egyik ősi sírkamráját kutattad át egy magát csak Thraccusnak nevező másik kalandozóval. Rendkívül karizmatikus és tiszteletet parancsoló fickó volt, aminek segítségével többek közt sikerült megúsznotok egy találkozást egy csapat Kentaurral is, akik egyébként minden bizonnyal lándzsára nyársaltak volna titeket. Sikerült elérnie, hogy bántatlanul elengedjenek titeket, amennyiben egyikőtök párbajban legyőzi a csorda valamelyik tagját. Ő természetesen azonnal felajánlotta, hogy te leszel ez a bátor jelentkező. Súlyos sebesüléseket szenvedve végül sikerült megnyerned a küzdelmet, hála helyett azonban csak rád sózta a hátizsákját. Aztán ott volt a zsákmány is. Miután sikerült túlélnetek a sírkamra tucatnyi csapdáját és veszélyét, végre ráleltetek a kincsre. Egy hatalmas vörös ékkőre. Izgatottan és sebesülten tántorogtatok ki a napfényre, és te azonnal elájultál és a földre rogytál. Mikor magadhoz tértél, sem az ékkőnek, sem Thraccusnak nem láttad nyomát. A kis korcs! Pedig kétszer is megmentetted odabenn az életét. Még a zsákját is cipelted helyette, csak hogy végül lelépjen a jutalommal, amin meg kellett volna, hogy osztozzatok. Ekkor már félholt voltál ugyan, de az eltökéltség és a bosszúvágy hajtott, hogy kövesd a nyomát és elégtételt vegyél rajta. A Pagan-síkság peremén található egyik kis falucskáig követted a nyomát. Az egyetlen fogadóba betérve azonnal kérdezősködni kezdtél utána. – Jaham, láttuk – mondta az egyik paraszt. – Lelépett Barab egyik lovával. Feketehomok felé indult. Az a hely pont neki való.
Néhány nap elteltével te is megérkeztél Feketehomok Kikötőbe. A nyomok itt kihűltek, te pedig itt ragadtál egyetlen garas nélkül, miután a kapuőrök kipréselték belőled a belépési, „haj” és „lélegzési” adókat. Így hát, miután már annyi pénzed sem maradt, mint egy kopasz Zombinak, úgy döntöttél, hogy munkát keresel magadnak. A Sárkányfog Fogadóban találtál is egy papírfecnit a hírdetőtáblán:
Harcos kerestetik varázslószerkezetek őrzésére. Szeresse az állatokat és robbanásokat. Keresse Dietrich Zuvembart, a Kert utcában.
Amikor Zuvembar házához értél, az már lángokban állt. Az emberek riadtan rohangáltak fel-alá, miközben csipogva, szárnyaikat csapkodva egy csirkecsapat menekült kifelé a lábak között. Egyikük egyenesen neked rontott, majd egy meglepett kotkodálás kíséretében felrobbant. Gyorsan felmérted a helyzetet, majd kardot rántottál, hogy szembeszállj a lobbanékony szárnyasokkal. Jobbra-balra csapkodva aprítottad a baromfikat, mindenfelé tollak repkedtek, és a kert környékét hamarosan elborította a kotkodácsolás és robbanás zaja. Végül azonban, miután minden csirke a végét lelte akár a kardod, akár a tűzhalál által, Feketehomok népének sikerült annyira összeszednie magát, hogy megrohamozzák és kirámolják Zuvembar otthonát. A pénz nagy részét magukkal vitték. Csak azért nem az összeset, mert hamarosan rémülten menekülni kezdtek, amikor a varázsló Vízelementálja hármukat megfullasztotta azzal az árvízzel, amit a lángok kioltásáért keltett. Másnap az első feladatod az volt, hogy segíts kitakarítani a labort és hajítsd a holttesteket a Macskahal folyóba. Ez szerencsére gyorsabban ment, mint gondoltad, ugyanis az orgyilkosok céhének néhány tagja, akik már megszabadultak a heti tetemadagjuktól, készségesen felajánlották a segítségüket.
Három héttel később pedig azért szúrnak le, mert egy kutya-rovar hibridet eresztettél szabadjára a házban. Már így is fortyogsz magadban, mivel a munkádnak csupán egy, a varázslók céhének egyik rituáléjához szükséges mágikus lelet őrzése kellene, hogy legyen. Ez egy ezüst gömb, Thenetos Gömbje, ami Zuvembar konyhájában hever egy vasládában. A házon folyamatosan eluralkodó káosz közepette azonban lélegzetvételnyi nyugtod sincs, így a feladatoddal sem nagyon tudsz foglalkozni. Dietrich ma már hatodszorra kezd el kioktatni az alkímiai komponensek áráról és ritkaságáról, így szinte már örülsz, amikor a mögötted lévő fal berobban, és mindketten elterültök a padlón.[/spoiler]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. február 7. 21:08 | Válasz erre | #299
Személyes sorrendem így módosul:
1 - Az Álmok Erdeje
2 - Árnyak közül
3 - Drumer Átka
4 - Az alkimista serege
© runner
2017. február 7. 19:31 | Válasz erre | #298
FireFoX lefordította még [i]Az Elátkozott ház[/i] folytatásának [i]Háttértöténetét[/i]:

[b]Robert Douglas: Drumer Átka[/b]
[spoiler]A Kecske és a Kés Little Tapson két kocsmájának egyike volt, mely keserű söréről és ízletes, ámde olcsó ebédjeiről volt híres. A helyiek elég barátságosak voltak az idegenekkel, szívesen segítettek nekik útba igazodni, és rendkívül hálásak voltak a nagyvilágból szóló hírekért. Egy magas, napbarnított bőrű férfi támasztja a pultot, aki közeledtedre feléd fordul. Rád mereszti szikrázó kék szemeit.
– Á, egy idegen tévedt közénk! – mondja mély, de egyáltalán nem fenyegető hangon. Ahogy elmosolyodik, bozontos szakálla mögül elővillannak fogai, és barátságosan kezet ráz veled. – Örvendek a találkozásnak. Terry vagyok. Na és pihenni jött, vagy üzleti ügyben jár?
– Csak átutazok. Gondoltam bekapok itt gyorsan valamit, mielőtt találkozom a barátaimmal.
– Hát jó. Csak óvatosan az országutakkal, elég keskenyek és tele vannak hajtűkanyarokkal. Néhányan úgy vezetnek, mintha kergetné őket a tatár.
Bólintasz, de közben elvigyorodsz. – Nos, akkor reméljük, hogy nem ér utol a vég. Csak tíz mérföldet kell túlélnem, Terry.
– Az jó – ráncolja össze elgondolkozva a szemöldökét a férfi. – Tíz mérföldet, mi? Errefelé nem sok látnivaló van. Tapston egész tűrhető hely, de a semmi közepén fekszik… ó! – kiált fel, majd csettint egyet. – Fogadok, hogy földművesek a barátaid!
Elvigyorodsz azon, ahogy próbálja kitalálni úti célod. A jelek szerint mindketten élvezitek a játékot, de egy kicsit úgy érzed, mintha remélné, hogy helyes a válasza. A válaszodat hallva azonban döbbenet ül ki az arcára. – Attól félek, hogy nem, Terry. Kénytelen leszek elárulni. Egy romos, leégett házban találkozom velük…
Hirtelen néma csend telepszik a kocsmára. Lassan végignézel a többi vendégen, akik ijedt arcokkal viszonozzák zavart tekinteted. Terry még mindig döbbenten bámul rád.
– Mondd, hogy csak viccelsz – mondja végül dadogva. – Kérlek.
– Te meg miről beszélsz?
– Az… az Drumer gróf otthona – zihálja. – Kellett hallanod a történetet. Igen, biztos erről van szó! Csak viccelődsz velünk – mondja, miközben idegesen felnevet és vidáman a bárpultra csap. – Gyerünk, valld csak be!
Arcod azonban továbbra is zavart marad, nincs rajta nyoma semmiféle csintalan vigyornak. Terry erőltetett vidámsága ismét kétségbeesésbe fordul. – Nézd, figyelj – kezdi, és kezével olyan erővel ragadja meg a vállad, hogy az már fáj. – Nem ismersz engem, én sem téged, de muszáj lesz meghallgatnod. – Közben erősen vicsorog, talán hogy így adjon nagyobb nyomatékot mondanivalójának. – Ne menj oda! Kérlek, nem mehetsz. Azt a helyet megátkozták, hallod? Megátkozták! Évek óta tűnnek el arrafele emebrek.
– De fontos találkozóm van ott, Terry…
– Nem számít! Érted? Mondd le. Bármi dolgod is lenne ott, kerüld el a helyet. Ó, miért kellett pont azt a megátkozott helyet választanotok találkozóhelynek? Pedig annyi más szép táj van erre! Nézd, barátom, csak mondd le!
– Ugye most csak viccelsz? – nevetsz fel meghökkenten, majd ismét végignézel a körültettek lévők arcain, azokon azonban nem látsz mást, csak rettegést és aggódást. – Ezt nem hiszem el. Most komolyan kísértetekkel akartok rám ijeszteni? Mondjam le? Még ha akarnám is, mégis hogyan? Nem tehetem! Már várnak rám, így is késésben vagyok…
Terry halálra váltan néz rád. – A barátaid már ott vannak? – mondja nagyot sóhajtva, majd becsukja a szemét és felpillant, mintha csak az égiek segítségéért esedezne.
Erős késztetést érzel rá, hogy te is ugyanígy cselekedj, ám teljesen más okból. – Rendben, jól van, elég lesz ebből a marhaságból. Most már egyértelmű, hogy mindannyian meg vagytok kergülve… – Előkotrod a pénztárcádat, előveszel egy tízest és a kocsmáros felé nyújtod. – Úgyhogy én most fizetnék, és köszönöm a társaságot.
A fogadós egyszerűen csak fejet ráz. A pultra könyököl, és szomorú szemekkel végigmér. – A ház vendége volt, uram. További jó utat. – Azzal keresztet vet, és elkezdi megpakolni a mosogatógépet.
Döbbenetes! Lealacsonyítónak érzed ezt a fajta bánásmódot, de ugyanakkor már nagyon el akarod hagyni ezt a kocsmát. Annyira feszült a légkör, hogy azt késsel lehetne vágni.
Ahogy elhagyod az épületet, Terry még utánad szól. – Imádkozni fogok érted.
Az ajtó előtt megállsz, arra számítva, hogy odabentről hirtelen feltör a röhögés, de ehelyett a következő párbeszéd hangjai ütik meg a füledet:
– Sid, nyugodtan eltehetted volna a pénzét.
– Nem, nem lenne helyes pénzt kérni, amikor könnyen lehet, hogy ez volt a fickó utolsó vacsorája.[/spoiler]
A főhős Te vagy!
2017. február 7. 18:37 | Válasz erre | #297
Csatlakozom az előttem szólókhoz, én is szívesen olvasom azt is.[smiley]awink[/smiley]
Only in Death - Mindhalálig
2017. február 7. 17:02 | Válasz erre | #296
Mindenképpen pártolom a The Curse of Drumer lefordítását.:) Természetesen a másik könyvre már leadtam a szavazatomat.
© Grimmy
2017. február 7. 16:07 | Válasz erre | #295
WOW! Az nagyon jó lenne! [smiley]vigyor4[/smiley][smiley]eljen[/smiley]
2017. február 7. 15:12 | Válasz erre | #294
Cool ez nagyon jó hír!!!
dum spiro spero!
© runner
2017. február 7. 15:01 | Válasz erre | #293
Amúgy ha olyan nagy a "lázadás", akkor szerintem a másik könyv lehet majd [i]Az Elátkozott ház[/i] folytatása.
Tehát ha sokan azt szeretnék.
A főhős Te vagy!
2017. február 7. 14:24 | Válasz erre | #292
Szavaztam :)
De nekem sorrendem is van, ha esetleg holtverseny alakulna ki:
1 - Az Álmok Erdeje
2 - Árnyak közül
3 - Az alkimista serege
© runner
2017. február 7. 14:00 | Válasz erre | #291
Szoros a verseny. [smiley]fantasy-witch-39[/smiley]
A főhős Te vagy!
2017. február 7. 10:31 | Válasz erre | #290
A kérdés teljesen jogos!
A kavarás következők miatt van.Az a típusú fantasy, amit anno Livingstone és Jackson elkezdett a KJK könyvekkel, egyértelműen D&D, és AD&D (a D&D fejlesztettebb verziója) alapú!Ezekben a szerepjátékokban a troglodyta (ami egyébként szimplán barlanglakót jelent) valóban egy olyan külsejű gyíklény mint amit FireFoX is belinkelt ide.A szerepjátékban még egy speciális fegyvere is van, bűzfelhőt tud kibocsájtani, ami émelygést és hányingert okoz.
Ki tudja miért, a KJK világában a troglodyta valóban goblinoid teremtménnyé módosult.Lásd a Titán leírását!Szerintem annyi lehet csupán a dolgok hátterében, hogy amikor ezek a lények először felbukkantak és ábrázolásra kerültek, az illusztrátor nem tudott róla ezek hogy gyíklények, és így a saját fantáziájára bízta a kinézetüket.Esetleg tudott volt a dolog, de mégis módosított.Ez utóbbit pedig vagy magától, vagy eleve Livingstone kérte (mivel ha jól tudom a Halállabirintusban bukkannak fel ezek a lények először).
Szóval így vagy úgy goblinoid lett belőle.Ennél a műnél pedig megintcsak ismeretlen okokból -de nagyon valószínű hogy szimpla slendriánságból- visszamódosulhatott az eredetijévé.
Egyébként ez is a Titán világának egyik nagy hibája!Ahány szerző, illusztrátor, annyi félévé válik egy ugyanazon faj!Nincs egy mindent átfogó közös megállapodás, hogy mi micsoda konkrétan, és az hogyan is néz ki.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. február 6. 19:15 | Válasz erre | #289
Szerintem is jöhet a The Curse of Drumer is! A trilógiák tényleg jól mutatnak bárki polcán, hát még ha díszdoboz is készül hozzá!
Az a véleményem, hogy egy-két jó könyv biztos, hogy még jöhet a gyűjteményembe...
Benéztem a FireFoX által megadott oldalra, volt egy Deathtrap című mű is, nekem a Halállabirintus klisé is bejön, mert nem tudom megunni. Szerintem bármelyik jöhet, tuti érdekel.
Only in Death - Mindhalálig
2017. február 6. 18:18 | Válasz erre | #288
igen a The Curse Of Drumer re gondoltam köszönöm DReaMSCaPe!
sztem nem lenne klisés és lenne egy trilogiánk magyarul elözménnyel folytatással :)
dum spiro spero!
© Grimmy
2017. február 6. 12:10 | Válasz erre | #287
Igen, arra gondoltam. :)
Lehet, hogy ez is klisés, de még így is különlegesebb lenne, mint valami szokásos "gonosz varázsló szörnyeket csinál, csak te mentheted meg a vidéket"-fantasy sztori. :) Mert azért Elátkozott ház-jellegű horror még mindig jóval kevesebb van. [smiley]buck[/smiley]
De felőlem jöhet az alakváltós-sztori is... mondjuk előtte. [smiley]eplus2[/smiley]

Grimmy
2017. február 6. 04:24 | Válasz erre | #286
Hát nem tudom. Annyira engem nem fogott meg a háttértörténet, ráadásul – különösen így a rettegés háza után – nem lenne az is "nagyon klisés"?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. február 6. 02:38 | Válasz erre | #285
Szerintem a The Curse Of Drumer c. alkotásra gondolhat, ami elég jól sikerült darabnak tűnik, én is erre szavaznék a legszívesebben. :) A listából Az Álmok Erdeje tűnik a legérdekesebbnek, nekem is A Pusztító ugrott be azonnal a sztoriról.
2017. február 5. 18:56 | Válasz erre | #284
Bevallom nem követem nyomon az összes témát. Pontosan melyik elátkozott ház folytatásról van szó? Egyébként első állomás gyanánt [url=http://www.ffproject.com/download.htm]ezt az oldalt[/url] lehet nézegetni rajongói művek után. Nem ez az egyetlen, és nem is teljes, de kiindulásnak jó. Nem tudom már, honnan szedtem össze az összeset, ami megvan nekem.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Grimmy
2017. február 5. 18:15 | Válasz erre | #283
Érdekes, egyikről sem hallottam még. :) Hol találtátok ezeket? Valami fanzine-magazinokban?
Egyébként egyértelműen az alakváltós a legígéretesebb ezek alapján, a többi vagy elég érdektelennek tűnik (Farkaséhség például), vagy nagyon klisésnek (Az alkimista serege).

"az elátkozott héz folytatása nem kerülhet be?"
Nekem is rögtön ez jutott eszembe. :) Nem lenne rossz, ha azt is olvashatnánk egyszer...

Grimmy
2017. február 5. 18:06 | Válasz erre | #282
Szerintem is jó ötlet! Ezekből is lehet jó könyvet olvasni, azt hiszem.
Only in Death - Mindhalálig
2017. február 5. 18:04 | Válasz erre | #281
az elátkozott héz folytatása nem kerülhet be?
Szép trilogia lenne így belőle :)
dum spiro spero!
2017. február 5. 17:54 | Válasz erre | #280
Elég ígéretesnek látszik mindegyik könyv, viszont az alakváltós A Pusztítót idézi, ezért a rossz oldalon állva abból érdekes sztorit lehet kihozni. Remélem, hogy összejön valamelyik, szívesen olvasnám!!!

Only in Death - Mindhalálig
2017. február 5. 17:26 | Válasz erre | #279
Lehet hasonlóság:
[img=http://zagor.hu/egyeb/Troglodyte.jpg]troglodita[/img]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. február 5. 17:16 | Válasz erre | #278
Csak egy kérdés: a Trogloditák mióta Gyíkemberhez hasonlatosak? Nem inkább ilyen kis csökött, Goblinforma barlanglakók?

A Vértengerekben voltak amolyan pigmeusszerű törpe GyÍkemberek, azok még OK, de a Trogloditák....
2017. február 5. 17:10 | Válasz erre | #277
A sorrend véletlenszerű, annak felel meg, hogy milyen sorrendben fordítottam le az egyes háttértörténeteket. Tehát valamilyen szinten azt tükrözi, hogy a cím mennyire tűnt ígéretesnek. Volt még másik 5 háttértörténet is, de ezek tűntek jobbaknak.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2017. február 5. 15:40 | Válasz erre | #276
Nem. Legfeljebb már csak kettőt csinálunk ilyen könyvet idén.
Legalábbis ez van tervben.
A főhős Te vagy!
© gergő
2017. február 5. 15:33 | Válasz erre | #275
Az összes érdekesnek tűnik,gondolom előbb-utóbb mind fordításra kerül.Firefox sorrendje az érdekességi sorrendnek is megfelel(szerintem).
2017. február 5. 11:54 | Válasz erre | #274
[b]Nathan Page: Az Álmok Erdeje[/b]
[spoiler]Ketreced rácsain át figyelted, ahogy a menet elhagyja a falut. A sort Rancibrawn király nyitotta, aki teljes vértezetében, szarvas sisakkal a fején és kétfejű csatabárdjával alacsony termete ellenére is igen félelmetes látványt nyújtott. Őt vad, csatára kész harcosai követték. Mögöttük sorakoztak a Törpe íjászok, leghátul pedig, hátvédként, a harsonások. Süvöltő zene tölti meg a levegőt, miközben Pocsolyavíz lakói felkészülnek, hogy összecsapjanak ősellenségeikkel, Kőhidafalva Törpéivel. Hogy az összecsapást hol tervezték megejteni, arról fogalmad sincs. Lehetséges, hogy a falut akarták lerohanni, vagy valahol a Pagan-síkságon terveztek megütközni. Az sem kizárt, hogy a Fekete Erdő felé vették az irányt. Sokak számára ugyanis ez a hely jelképezte a színtiszta gonoszságot. Homályos mélye a legkülönfélébb vadállatoknak, Orkoknak és Goblinoknak, Gremlineknek és Óriásoknak, Pixiknek és élőholtaknak nyújt menedéket. Nem túl meglepő hát, hogy a legtöbben messze elkerülik ezt a helyet, és inkább vállalják a hosszabb, de biztonságos kerülőutat. Neked azonban minden vágyad, hogy ismét visszatérhess a sötét rengetegbe. Alakváltó vagy ugyanis, akit hosszú évekkel ezelőtt ejtett fogságba Pocsolyavíz gonosz uralkodója, Rancibrawn király. Háziállataként pedig kénytelen voltál alattvalói szórakoztatására fordítanod különleges képességeidet.
Megaláztatásokkal terhes életed során mindig is visszavágyakoztál a Fekete Erdőbe, a fák jelentette biztonságba. Régóta álmodozol arról, hogy elmenekülsz a Törpék és vezetőjük fogságából, és mindenekelőtt a bosszúról. Az évek során többször lehetőséged nyílt már ugyan rá, hogy megszökj kis ketrecedből, mégis vártál a megfelelő alkalomra, hogy revansot vehess fogva tartóidon. Mivel könnyedén ki tudtad hallgatni beszélgetéseiket, elég jó elképzelésed van arról, hogyan is néz ki a környező vidék. Az elmúlt pár hétben Pocsolyavíz és Kőhidafalva között teljesen elmérgesedett a viszony, lakóik folyamatosan hadakoznak egymással. A falu harcosai elővették vértjeiket, kifényezték pajzsaikat és sisakjaikat és gyakorlatozni kezdtek fegyvereikkel. Még a gyermekek is ágakkal csapkodták egymást az árnyakban, a nők pedig élelmet és ruhát készítettek össze uraik számára.
Téged azonban ez az egész nem érdekel különösebben, egyszerűen csak hálás vagy, hogy teljesen elterelődött rólad mindenki figyelme. A nyugalmat kihasználva sikerül visszanyerned az erődet – a Törpék örökös követelőzése ugyanis rendkívül kimerítő tud néha lenni –, és immáron mind fizikailag, mind pedig szellemileg sokkal frissebbnek érzed magad, mint már egy jó ideje. Egyik este végül teljesen ellazulsz és elméddel a körülötted lévő Törpék elméjét kezded fürkészni. Eleinte csak homályos utalásokat tudsz kivenni. A királyt, aki harcosaival együtt áll a legelső sorban. A következő étkezést. Egy hatalmas sólymot. Egy csatát. Egy kalapácsot. Az ütközet jól halad Pocsolyafalva lakói számára, a harcosok igen bizakodóak és szinte kézzel fogható a győzelem. Csalódottan hagyod abba a kutatást. Míg ez nyilvánvalóan rendkívül fontos fogva tartóid számára, neked az egész semmit sem jelent. Ekkor egy szokatlanul éles és fontos gondolatot sikerül elkapnod. Rancibrawn egyik tanácsadója aggódik uralkodójáért. Négy nap múlva a király találkozik Gillibrannal, ellenségei vezetőjével. Méghozzá a Fekete Erdő mélyén. Ott fogják megbeszélni Kőhidafalva megadásának feltételeit. Bár mindkét fél harcosokkal fog majd érkezni, a két uralkodó és legfőbb tanácsosaik egyedül fogják meghozni a végső döntést. A találkozó helyszínét – nyilvánvaló okok miatt – a legnagyobb titok övezi.
Gillibran képtelen bármiféle árulás elkövetésére, semmi nem akadályozza meg azonban, hogy egyik katonája úgy döntsön, hősködni akar. A tanácsadó semmit nem tud ez ellen tenni. Minden elővigyázatossági intézkedést megtettek, minden előre látható veszélyt elhárítottak, minden fenyegetést semlegesítettek, a tanácsadó azonban továbbra is aggódik. Mi van, ha valamiről megfeledkeztek, ha valamivel nem számoltak? Ha Rancibrawn meghal, annak katasztrofális következményei lennének Pocsolyavíz számára. Felismered a kínálkozó lehetőséget. Ha sikerülne kiszabadulnod és eljutnod a Fekete Erdőig, ki tudnád deríteni, hol is lesz a találkozó. Így, hogy őrei nem állnak majd ott körülötte, könnyedén végezhetsz a királlyal, így rajta is és a falu lakóin is egyszerre állhatnál bosszút. Rendkívül ironikusnak találod a helyzetet. A Fekete Erdőben vehetsz revansot, ott, ahol oly sok évvel ezelőtt saját szenvedéseid is elkezdődtek. Elhatározod hát, hogy kihozod a helyzetből, amit csak lehet, és elkezded a tervezést. A Fekete Erdő egyszerre biztosítja számodra a tökéletes csapdahelyet és menedéket, amennyiben arra szükséged lesz majd. Alig várod, hogy ismét szabadban élhess az Álmok Erdejében.[/spoiler]

[b]Paul Partington: A Gyíkkirály visszatérte[/b]
[spoiler]A legtöbb ember számára nem Feketehomok Kikötő meglátogatása jutna eszébe, amikor valamilyen pihenőhelyre vágyik. Azonban egyik barátod, Gregor üzemelteti a Sárkányfog Fogadót a Tolvajok Városában, te pedig úgy érzed, itt az ideje ismét felkeresni őt. Gregor boldogan fogad, és olcsón megszámítja neked az egyik szobáját – mikor együtt kalandoztatok a tengereken, nem egyszer mentetted meg az életét!
Gregor javaslatára felkeresed a város néhány érdekesebb – és biztonságosabb – látványosságát, és eltöltötök némi időt egymás társaságában a Base-ek labdajátékát figyelve, illetve Azzur nagyúr palotáját csodálva. A kedvenc helyed azonban, amit felkerestek, az a kert – ámulattal figyeled, milyen csodálatos növényekbe lehet belebotlani egy ilyen gonosz helyen is. Leginkább a Fekete Lótusz szépsége köt le, Gregor azonban figyelmeztet a Levélvadakra – három állatszerű bokorra, amik akkor kelnek életre, amikor a virág veszélybe kerül. Mikor a nap végén visszatértek a Sárkányfogba, a személyzetet már az idegbaj kerülgeti. Gergosnak végül sikerül lenyugtatnia őket annyira, hogy ki tudja szedni belőlük, mi történt. Beszámolójuk szerint a nagy varázsló, Nikodémusz tette tiszteletét a fogadóban. A felszolgálók szerint egy kísértetalak jelent meg a nagyterem közepén, bemutatkozott, és követelte, hogy azonnal látogass el hozzá!
Tudod, hogy a férfi csak ritkán avatkozik be a világ dolgaiba, és soha nem kéri senkitől, hogy látogasson el felé. Ha téged akar látni, akkor biztosan nagy a baj, így megtudakolod Gregortól, hogy merre találod a varázsló házát. Barátod az Éneklő hídhoz küld – Nikodémusz az alatt él egy kis kunyhóban.
Könnyedén sikerül rátalálnod a helyre, mely a hídról lelógó koponyákon átsuhanó szél keltette különös, fütyülő zajokról kapta a nevét. Megtalálod a lefelé vezető lépcsősort is, és hamarosan egy közönséges faajtó előtt találod magad. Mikor bekopogsz, az kinyílik, mögötte pedig egy őrült, hosszú ősz hajú és ősz szakállú öregember bukkan fel, aki sötét köpenyt és csúcsos süveget visel. Dühödten tudakolja, hogy mégis miért zaklatod a nagy Nikodémuszt, de láthatóan lenyugszik, amikor bemutatkozol neki. Morogva beenged és hellyel kínál.
Mikor sikerül találnod egy megfelelően üres helyet, a varázsló elmeséli neked a Gyíkkirály történetét.
A Gyíkkirály szigete
Alig néhány éve volt csak, hogy az Osztriga-öböl békés halászait a Tűz-szigetre települt Gyíkemberek kezdték zaklatni, akiknek rabokra volt szükségük, hogy a sziget bányáiban dolgoztassák őket. Így szépen, lassan minden halászt elraboltak és láncba vertek. Sokan meghaltak közülük, akik helyett újakat ejtettek foglyul. A rettegés ideje akkor ért véget, amikor végül egy bátor kalandozó hajózott el a szigetre, aki átküzdötte magát a börtönkolónián és megölte az önjelölt Gyíkkirályt. Figyelemre méltó volt ez a teljesítmény, a Gyíkkirályt ugyanis egy Goncsong segítette, egy agyparazita, amit csak egy Lángpallossal lehetett legyőzni. A pletykák szerint a kalandozót egy majom is segítette, de Nikodémusz biztos benne, hogy ez nem több, csak puszta szóbeszéd. Akárhogy is történt, a Gyíkkirállyal végeztek, és a halászok visszatérhettek korábbi életükhöz.
Friss pletykák
Az elmúlt pár év békésen telt az Osztriga-öböl halászai számára, azonban olyan hírek kaptak lábra, hogy a kalandozó talán mégsem végzett teljesen a Gyíkkirállyal. Főpapja, egy rendkívüli hatalommal bíró Kétfejű Gyíkember ugyanis megkaparintotta mestere testét, és délre menekült vele. Ott talált néhány Trogloditák – Gyíkemberekhez hasonlatos, ámde kisebb termetű és ostobább lények – által lakott barlangot. Leigázta hát őket, és nekiállt, hogy felélessze uralkodóját.
A kristálygömb
Nikodémusz elmondja, hogy ezek a pletykák csak nemrégiben érték el Feketehomok Kikötőt – a part menti kereskedők ugyanis nem csak árukkal, de történetekkel is alaposan fel vannak szerelkezve –, és varázsereje segítségével nekiállt, hogy kifürkéssze azok igazságtartalmát. Attól fél, hogy a Gyíkkirályt felélesztették, és most még erősebb, mint korábban volt. A Trogloditák már az uralma alatt állnak, és újabb Gyíkembereket gyűjt a seregébe. Egyelőre talán csak egy tucatnyian lehetnek, de ha készen áll rá, egészen biztosan az Osztriga-öböl lesz az első hely, ahol lecsap. Valószínűtlen azonban, hogy megelégedne azzal, hogy bosszút álljon azokon, akik megszöktek előle. Az egész part, talán még maga Feketehomok Kikötő is veszélyben lehet az Élőhalott Gyíkkirálytól. Úgy gondolod, ez lehet az oka annak, hogy Nikodémusz beleártja magát a dolgokba.
A varázsló szerint most van itt az ideje, hogy lecsapjatok. Egy ilyen kis Gyíkember-csapat ellenében egyetlen kalandozó képes lehet behatolni a barlangba és végezhet az élőhalottal. Úgy döntött, hogy önként jelentkezel a feladatra. Figyelembe véve, hogy milyen nagyhatalmú támogatód van, nem látsz más lehetőséget, minthogy elfogadd a felkérést.
Kora reggel van – az éjszakád a varázsló hallgatásával telt el –, mikor Nikodémusz felkészít az előtted álló feladatra, és elmondja, hogy a barlang bejáratát őrző Trogloditák ostoba teremtmények, akik nem jelenthetnek számodra kihívást, hacsak nem sikerül belefutnod a sámánjukba. Ahogy beljebb haladsz, további Gyíkemberekkel is találkozhatsz, talán még magával a Főpappal is, aki az Élőhalott Gyíkkirályt vigyázza. Úgy gondolja, hogy az uralkodó még most is csak a Lángpallossal sebezhető, de abban is biztos, hogy Osztriga-öböl lakói még most is őriznek egyet.
Hogy időt spóroljatok, Nikodémusz elteleportál téged Osztriga-öbölbe, abban a reményben, hogy a halászok további információkkal tudnak majd szolgálni. Megkérdi, hogy nálad van-e minden szükséges felszerelésed, mielőtt kezet rázna veled és sok szerencsét kívánna. Ezután elmondja a varázslatát. A szoba forogni kezd körülötted, a következő pillanatban pedig egy homokos partszakaszon találod magad. Körbepillantva egy falut pillantasz meg ne is olyan messze, ami sejtésed szerint Osztriga-öböl lesz. Elindulsz hát arra, hogy bemutatkozz a halászoknak.
Osztriga-öböl
A falu lakói rendkívül boldogok, amikor megtudják küldetésed célját, és nem telik sok időbe, hogy kerítsenek valakit, aki tudja is, hogy miről van szó. Bemutatkozik, a neve Jerry, és elmondja, merre találhatóak a barlangok, ahol az Élőhalott Gyíkkirály tanyát vert: valamivel tovább dél felé, az egyik öbölben. A barlang bejáratát megtalálni nem jelenthet problémát számodra, ő maga is többször járt arrafelé, és több helyjelzőt is hagyott arrafelé, hogy könnyebben ráakadjon majd. Most, hogy tudod, hová is kell menned, kalandod végre kezdetét veheti.
[/spoiler]

[b]Kieran Coghlan: Farkaséhség[/b]
[spoiler]Kétségbeesetten próbálsz szabadulni foglyul ejtőd erős karjaiból. Izmaid megfeszülnek az erőfeszítéstől, és egy pillanatra sikerül is kiszabadítanod karjaidat, hogy beverd az egyik áruló mocsok pofáját. Ezzel azonban nem érsz el sokat, két másik lép a kiütött alak helyébe, akik még erősebben ragadnak meg. Magabiztosan szorítanak neki a deszkáknak.
– Szögezzétek oda! – mordul fel diadalittasan Saul. Az egyik férfi kezében egy hosszú vasszöget és egy kalapácsot látsz. Újult erővel kezdesz ficánkolni, karod azonban meg sem moccan az acélos szorítás alatt. A csuklódra helyezik a szöget, majd lecsap a kalapács. Egész testeden áthasít a fájdalom, ahogy véres csuklód a kereszthez szegecselik. Felüvöltesz a kíntól, de szinte semmit nem tudsz tenni az ellen, hogy a gazemberek ugyanezt tegyék bal kezeddel is. Végül a lábaid felé fordul a figyelmük. Kábultan meglendíted az egyiket, és sikerül egy vad rúgással gyomron találnod az egyiküket.
– Még a halálában is vad – mondja keserédes mosollyal Saul. – Ez a legkevesebb, amire számítottam tőle.
Nem tart sokáig, hogy úrrá legyenek a lábaid felett és azokat is a keresztre szegezzék, míg te közben hátravetett fejjel, tehetetlen dühvel üvöltesz. Az árulók némán kötelet hurkolnak a fakereszt végeihez, és a magasba emelnek. Lepillantasz Saulra és követőire. Egykori főhadnagyod kárörvendően néz fel rád.
– Hát most kiderül, melyikünk az igazi mester – mondja gúnyolódva. Sárga szemei csillognak a boldogságtól, hosszú, szürke haja csapkod az esti szellőben. – A sereged elhagy, és hozzám csatlakozik. Hatalmas tetteket viszek majd véghez és évszázadokig fognak rám emlékezni, míg te itt fogsz meghalni, elfeledetten. Ég veled!
– Ezzel meghajol, majd társaival együtt lóra szállnak, és ellovagolnak a sötétbe. Kétségbeesetten nézel szét a körülötted elterülő, kopár dombságon. Senki nem fog erre járni. Leszegett fejjel gondolod végig, hogyan kerültél ilyen helyzetbe, hogy saját katonáid koncoljanak fel élve.
Északkelet-allansiai barbár vagy, és mindig is vonzott a kalandozás, ami igen szokatlan a te békés, egyszerű törzsed népe körében. Igazi szerencsevadászhoz méltóan bejártad a világot, és olyan dolgokat láttál, amik létében falubelijeid csak kételkedtek: a csodálatos Salamonist, a zsúfolt Feketehomok Kikötő veszedelmeit és gazságát, az Óvilág dekadens népeit és a Kazan magasba nyúló csúcsait. Erődnek és természetes karizmádnak köszönhetően hamar szert tettél néhány követőre, akikkel sikeresen csaptál le kövér és kapzsi kereskedők karavánjaira. A titokzatos Saul ezek egyike volt, és bár soha nem kedvelted különösebben a fickót, elég hamar magára vonta a figyelmedet. Tehetséges harcos, aki egy vadállat elszántságával vetette bele magát mindig is a csatába. Hamar rájöttél, milyen lehetőségek lakoznak benne, így egyik főhadnagyoddá tetted. Egyre bátrabbak lettetek, egyre nagyobb célpontokat szemeltetek ki magatoknak, és követőid száma hamarosan tekintélyes méretűre duzzadt. A sereged Láphatár mellett vert tábort, a Skorpiók Mocsarának déli végében. Ez a hely annyira veszedelmes, hogy csak a legbolondabbak hajlandóak behatolni a mélyébe. Ez volt az a hely, ahol Saul cselekvésre szánta el magát. Néhány társával együtt elcsaltak téged erre a helyre, azzal az ürüggyel, hogy új tagokat találtak. És mielőtt még észbe kaphattál volna, már le is tepertek, hogy a már korábban idekészített keresztre szegezzenek téged.
Felemeled a fejed. Szúr a tüdőd, még az ilyen egyszerű dolog, mint a lélegzés, is hatalmas erőfeszítésedbe kerül. A hold sápadt fénnyel borítja be az arcod. Felvakkantasz a sötétbe: valahogyan meg fogsz szabadulni innen, és addig nem nyugszol, amíg Saul a kezeid között nem pusztul el! Amint borzalmas fogadalmad utolsó hangjai is elhalnak a távolban, ismét lefelé fordítod a tekinteted, és megriadsz, amikor rádöbbensz, hogy már nem vagy egyedül. A kereszt lábánál egy izmos, sűrű, barna szakállas, szőrmékbe öltözött férfi áll. Ezüst medál lóg a nyakában. Felpillant rád, de nem szól egy szót sem.
– Na, mi lesz? Segíteni jöttél, vagy hogy jót szórakozz a megalázott barbáron? – vakkantod felé türelmetlenül. – Azt megígérhetem, hogy nem fogok a segítségedért esedezni, ha ebben reménykedsz, akkor csalódni fogsz! – A férfi továbbra sem szól egy szót sem, azonban egyik ujjával három gyors mozdulatot tesz. A testedet feszítő szögek hirtelen eltűnnek, te pedig térddel előre a talajra zuhansz.[/spoiler]

[b]Paul Partington: Az alkimista serege[/b]
[spoiler]Karom faluja a legtöbbek számára egy elég barátságtalan kis település. Ennek elég prózai oka van: lakói egytől egyig Vad Dombi Emberek. Mióta azonban vezetőjük, Vine segítségével végeztél Agglax-szal, az Árnydémonnal, téged mindig szívesen fogadnak. Miután egy ideje a Kok folyó ágainak környékét tisztogatod a Vízi Trolloktól, akik a kisebb hajókra vadásztak, ismét ott találod magad.
Késő délután érkezel meg. Bár ilyenkor mindig nagy szokott lenni a sürgés-forgás, a vadászok ugyanis ilyenkor térnek vissza a vadászatból, és kezdik meg az asszonyok a vacsora elkészítését, a falut mégis teljesen kihaltnak találod. Szerencsére megpillantod Ardent, az egyik vén harcost, aki a seregedben segédkezett, így rákiáltasz.
– Hát jó, üdv – mondja morogva. Érzed, hogy valami nincs rendben, ezért rá is kérdezel, mi történt. – Semmi jó – válaszol mogorván, és néhány kunyhó felé bök. Megdermedsz, a házak ugyanis fel lettek gyújtva, egyik-másik porig égett. Magyarázatot kérsz a férfitól. – Szörnyű dolog történt – válaszol. – Minden éjszaka Madáremberek szállnak le az északi dombokból, és pusztítani kezdenek. És ami még rosszabb, ezután megpróbálnak túszt ejteni. Két remek embert vesztettünk már miattuk. Nem tudom, valaha is viszont látjuk-e őket.
Ekkor Vine is felbukkan, a Vad Dombi Emberek vezetője, aki meghallotta a beszélgetéseteket. – Attól félek, ennél is rosszabb a helyzet. Egy kisebb csapattal nekivágtunk, hogy felderítsük az északi területeket, és megtudtuk, hogy egy Grilak nevű alkimista vert tanyát az egyik itteni erődítményben, aki most azon kísérletezik, hogy elkészítse a tökéletes harcost! Úgy tűnik, a legkülönfélébb lényeket keresztez. Ha sikerrel jár, biztos vagyok benne, hogy addig nem nyugszik, amíg az egész környéket az uralma alá nem hajtja. Talán a kontinenst is.
Egyetértesz velük, hogy az alkimistát meg kell állítani, és önként jelentkezel erre a feladatra. Vine hálásan megköszöni a segítségedet, de amikor azokról kérdezel, akiket elraboltak, csak szomorúan fejet ráz. – Szerintem már túl késő, hogy segítsünk rajtuk. Mostanra bizonyosan felhasználta már őket Grilak valamelyik kísérletéhez. Bosszuld meg őket, és az egész falu hálás lesz neked.
A nap hátralévő részét vele töltöd, és kikérdezed mindenről, ami hasznosnak bizonyulhat az előtted álló út során. Megtudod, hogy Grilak erődje nagyjából egynapi járóföldre fekszik innen, az északi dombok között. A Dombi Emberek figyelmeztetnek rá, hogy gyakoriak arrafelé a Goblin banditák, akik a védtelen utazókra pályáznak, és ami még rosszabb, nemrégiben Alakváltók is elkezdtek feltűnni a környéken. Nem bízhatsz meg senkiben sem, akivel találkozol.
Azt is elmondják, hogy valószínűleg van egy rejtett bejárata is a várnak, egy menekülőalagút arra az esetre, ha megrohamoznák, és amit valószínűleg meg tudnál találni. Grilak erődjében a legkülönfélébb teremtmények várnak majd rád, de leginkább félvér szörnyek, a kísérletek torzszüleményei. Kincsek is várnak rád, ugyanis az alkimista fivére is ott él, aki korábban elég nagy vagyonra tett szert kereskedelemmel, mielőtt visszavonult volna.
Mikor már mindent megtudsz, amit csak lehet, Vine fekhellyel kínál az éjszakára. Úgy érzed, jobb lesz majd reggel nekivágni az útnak, miután kipihented magad. Ahogy ágyba bújsz, azon jár a fejed, miféle borzalmak várnak majd rád másnap.
[/spoiler]

[b]Victor Cheng: Árnyak közül[/b]
[spoiler]Ahogy a karaván Kőhidafalva közelébe ér, már tudod, hogy valami nincs rendben. Taregg Villettnek dolgozol, egy kereskedőnek. A te feladatod, hogy megvédd őt és áruit, miközben a Pagan-síkság városait és falvait járja. Normál körülmények között a célállomás lakói már akkor elkezdenek gyülekezni, amikor látótávolságba kerültök hozzájuk, kíváncsian várva az eladó termékeket és a környező vidék legfrissebb pletykáit. Ma a Törpék inkább bizalmatlannak tűnnek, sőt, mintha félnének is egy kicsit, és csak egy kisebb csapatnyi felfegyverzett őr gyűlik össze, hogy fogadjanak titeket.
Ezt látva Tareg biztos távolban meghúzza lova kantárját. – Menj, és derítsd ki, mi a problémájuk – utasít.
Óvatosan közelíted meg a falut, nehogy akár véletlenül is olyan mozdulatot tegyél, amit akár csak véletlenül is ellenségesként lehetne értelmezni.
– Mit akarsz itt? – kiált feléd az egyik Törpe, akinek dús szakállában már megjelentek az első ősz szálak.
Elmondod neki, hogy Tareg érkezett meg az áruival. Az őr kijelenti, hogy csak akkor engedi be a karavánt a faluba, ha előtte átkutathatják az egészet. Főnököd ebbe morogva ugyan, de beleegyezik. Két Törpe mászik fel a szekér hátuljára, majd nem sokkal később újra felbukkanva jelzik, hogy minden rendben van. Az őszülő szakállú őr ekkor átenged titeket. Ahogy ismét mozgásba lendültök, megkérded őket, mégis mit kerestek.
– Sötét Elfeket – motyogja az egyik, nagy orrú alak, és egy hegyeset köp a földre.
Szépen, lassan sikerül kiszedned belőle, mi történt. Valahol az ország ezen szegletében egy seregnyi Sötét Elf gyülekezik, hogy átvegye az irányítást az egész területen. Vezetőjük egy gonosz varázsló, Malbordus, aki valamiféle Sárkányidéző varázslattal próbálja tovább erősíteni csapatait. Yaztromo, az innen délre lakó Jó varázsló kiküldött egy bajnokot, hogy végezzen Malbordusszal, de mióta elindult, semmilyen hír nem jött vissza felőle, így hát nem meglepő, hogy ilyen körülmények között nem sokaknak van kedve kereskedni. Taregnek semmi kedve megkockáztatni, hogy Sötét Elfekbe botoljon, így hát úgy dönt, hogy egy időre itt marad Kőhidafalván. Téged hátrahagy, hogy lecsutakold a lovakat, ő pedig egy kocsma keresésére indul.
Már épp végeztél a lovakkal, amikor hirtelen kiáltás hangzik fel. – Yaztromo az! Ismét ide jön!
Odasietsz, ahol a tömeg gyülekezik, reménykedve a jó hírekben, de aggódva a rosszak miatt. Hamarosan már semmit nem lehet érteni a nagy tülekedésben és kiabálásban, mikor azonban Yaztromo végre belép a falu főterére, mindenki elcsendesedik.
– Malbordus halott – jelenti be a varázsló, mire a tömeg örömujjongásban tör ki. Azonban ahogy az öregember végigjáratja a szemét a Törpéken, hirtelen mindenki újra elcsendesedik.
– Ez nem jelenti azt, hogy elmúlt a veszély – folytatja. – Nagyon nem. Egy jó hadsereg olyan, mint a Hidra: ha levágjuk az egyik fejét, másikat növeszt helyette. – Egy pillanatra a gondolataiba mélyedve elhallgat. – Igazából a Hidra minden levágott fej után két másikat növeszt, szóval annyira nem pontos a hasonlat. De nem is ez a lényeg. Ha egy jól szervezett hadsereg elveszti a vezérét, nem hullik darabjaira, egyszerűen csak új vezetőt választ magának. És az alapján, amit az új vezérről sikerült kiderítenem, ez épp olyan veszedelmes, mint Malbordus volt. Talán még rosszabb is.
– Ma reggel egy mágikus nyílvesszővel törtek az életemre, melybe a Halál Rúnáját vésték. Ha a varjam nem pillantotta volna meg még időben az orgyilkost, kétlem, hogy most köztetek lehetnék.
– Elkapta? – kérdi az egyik Törpe.
– Természetesen. Egy Sötét Elf íjász volt az. Természetesen nem beszél, de ismerek egy elmeolvasó varázslatot, aminek nem tudott teljesen ellenállni. Szépen küzdött, ezt kár is tagadni. Valószínűleg egy igazi szakember képezte ki rá. És ennél többet biztosan nem fogok tudni kiszedni belőle. Miközben a varázslat okozta fáradtságot pihentem ki, sikerült egy, a zekéjébe rejtett mérgezett tűvel végeznie magával. Annyit minden esetre összeraktam, hogy a Sötét Elfek seregének új terve van. – A varázsló hatásszünetet tart, és most senki nem mer közbeszólni. A csendet végül ismét ő töri meg.
– Új vezetőjük egy Főpap, aki egy Káoszkaput próbál megnyitni. Szerencsére ezekről nem tudunk túl sokat, mostanáig ugyanis minden olyan őrültet sikerült megállítani, aki egy ilyet létrehozására vetemedett. Annyi azonban egészen biztos, hogy ha valakinek mégiscsak sikerülne ez a mutatvány, a pokol legmélyén tanyázó legkülönfélébb förtelmek árasztanák át azon keresztül a világunkat. Ahhoz, hogy egy ilyen kapu létrejöjjön, a mágiahasználónak kiterjedt bázisra van szüksége, hogy titokban el tudja végezni az összes szükséges rituálét. A probléma az, hogy nem sikerült kiderítenem, ezt hol próbálják megépíteni.
A tömegben többen is felszisszennek ezt hallva, Yaztromo azonban csak legyint rájuk. – Ne aggódjatok, még mindig van remény. Nem Silzedel volt az egyetlen Sötét Elf, aki a környéken kószál. Ő csak egyike volt annak a négy hadnagynak, akiket a környékre küldtek, hogy bajt keverjek. És ha nem tévedek, másik három társa még mindig szabadlábon van. Találjátok meg őket, és talán rátalálhatunk erre a Káoszkapura, mielőtt még túl késő lenne. Arról ismerhetitek fel őket, hogy mindegyiküknél van egy ilyen. – Ezzel a varázsló felemel valamit, ami téged egy nagy, megsárgult fogra emlékeztet. – Bár nem sikerült az összes rajta lévő rúnát megfejtenem, annyit meg tudtam állapítani, hogy a megfelelő parancsszó kimondásával a viselője azonnal a Kapunál terem. Biztos vagyok benne, hogy a többi fog birtokában több információt is ki tudnék deríteni erről a varázsigéről. Talán egy vagy kettő is elég lesz. Nincs tehát másra szükségünk – folytatja, és keserűen felnevet –, minthogy valaki felkutassa a többi hadnagyot, és megszerezze a náluk lévő fogakat. Nagy kár, hogy fiatal barátom, aki végzett Malbordusszal, még nem tért vissza a Koponyák Sivatagából. Nincs sajnos időnk rá, hogy megvárjuk a…
– Majd én megyek! – A bejelentést követő döbbent csendben rájössz, hogy a hang, amit az imént hallottál, a tied volt. A tömeg túloldaláról megpillantod Tareg bosszankodó arckifejezését, és fura elégedettség tölt el.
– Nahát. – Yaztromo rád pillant, majd magához int. – És te meg ki lennél? Ne, ne mondd el, nem is számít igazán. Sokkal fontosabb, hogy miből gondolod, hogy megfelelő lennél a feladatra? Harcoltál már Sötét Elfekkel?
– Nem – vallod be, majd gyorsan hozzáteszed –, de egyszer egymagamban végeztem egy Dombi Troll hordával. – Amint kimondod ezeket a szavakat, hirtelen elszégyelled magad. Vajon mennyire tűnhet bolondnak és jelentéktelennek egy ilyen győzelem olyasvalaki számára, mint a nagy Yaztromo.
Tareg a zavarodat látva gúnyosan felhorkant, azonban meglepve látod, hogy a körülötte álló Törpék lepisszegik, a legközelebb állók pedig mintha egyetértően motyognának a szakálluk mögül.
A varázsló is mosolyog. – Akár rendelkezel a küldetéshez szükséges képességekkel, akár nem, az biztos, hogy bátorságból nincs hiány. Nem könnyű bevallani mindenki előtt, hogy soha nem küzdöttél Sárkányokkal, Démonokkal vagy hasonló bestiákkal. Ez a fajta bátorság persze nem lesz elegendő az előtted álló feladathoz, de kezdetnek megteszi. Na most, azt nem tudom, hogy ezek a hadnagyok pontosan merre vannak, de sikerült öt lehetséges helyszínre leszűkítenem a lehetőségeket. Minél hamarabb kezded el a kutatást, annál jobb.
Az öregember kutatni kezd a köpenyében, és végül előhúz egy pergamentekercset. – Itt egy térkép, amin mindegyiket bejelöltem. Elég messze vannak innen, úgyhogy jobban teszed, ha máris elindulsz. És… Várj csak egy kicsit… hová is tettem? Á, megvan!
– A férfi egy rézgyűrűt nyújt át neked. – Igen, ezzel lehetőséged lesz rá, hogy messziről is kommunikálhass velem. De csak néhány töltet van benne, így javaslom, hogy csak ritkán használd. Ne akarj kapcsolatba lépni velem, amíg a kutatásod sikerrel nem járt. Ha sikerül egy másik fogra is szert tenned, akkor nagyjából meg tudom majd állapítani, merre épül a kapu, és oda tudlak majd küldeni.
Átveszed Yaztromótól a térképet és a gyűrűt, és megígéred neki, hogy minden tőled telhetőt megteszel, hogy rátalálj a Káoszkapu helyére.
– Biztos vagyok benne. És ha sikerül megakadályoznod a hadnagyokat, és káoszt terjesszenek a környéken, annál jobb. Ahhoz kétség sem férhet, hogy nem jó szándék vezérli a tetteiket. Ó, és talán még ennek is hasznát veheted.
Azzal a tenyeredbe ejti a fogat is, amit talált. Ahogy megvizsgálod, megállapítod, hogy amit először elszíneződésnek gondoltál, az valójában hét rárótt hosszúkás rúna. Ha kalandozásaid során újabb fogakra bukkannál, mindig jegyezd fel, hány jel található rajtuk.
– Na de most már épp ideje, hogy útnak indulj – mondja búcsúzóul Yaztromo.
Azon töprengve, hogy vajon miféle bajba sikerült keverned magad, kicsavarod a térképet.[/spoiler]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2016. december 30. 09:58 | Válasz erre | #273
nincsenek tervben...
A főhős Te vagy!
2016. december 29. 22:58 | Válasz erre | #272
Az továbbra sincs tervben, hogy a science fiction témájú könyvek kijavításra kerüljenek? A találkozás FEAR-rel szerintem kiváló volt, nekem a Csillaghajó is tetszett, ha lenne rá igény, akkor én szívesen segítenék, ahogy időm engedi.
2016. december 26. 19:31 | Válasz erre | #271
Grimmy: Nézőpont kérdése, kinek tetszik, kinek nem (Magányos farkas). Ugyan én csak az első, magyarul megjelent könyvet olvastam (bár ez minden KJK könyvre is igaz), de már gyerekként is annyira elbűvölt (94 tájéka), hogy, bár ajándékba vettem (csak éppen suttyomban kiolvastam előtte), de utána meg kellett vennem magamnak, mert nem maradhat ki pont ez a gyűjteményemből... aztán jártam a könyvesboltokat, hogy hátha valahol megtalálom a folytatást. Ennyi energiát a KJK könyvekbe nem öltem bele.
2016. december 25. 08:49 | Válasz erre | #270
Ajánlom figyelmedbe Landschan mester munkásságát: http://zagor.hu/index.php?oldal=forum&tema=4427.
2016. december 24. 16:58 | Válasz erre | #269
Sziasztok!
Lenne egy kerdesem a Zagor csapatahoz: Bar nem jatek konyvek, de kiegeszito konyvek forditasan nem gondolkoztatok? A Titan ugyan ki lett adva, de ott van meg az "Out of the pit" vagy a kevesbbe szervesen, de megis ide tartozo "Dungeoneer" is. Sot, mivel a legtobb KJK olvaso jatszott mar RPG-t is, azoknak kulon csemege lennek a "Fighting Fantasy — The Introductory Role-playing Game" es a "The Riddling Reaver" konyvek is. Azok a rajongok, akik szeretnek igazan teljesse tenni a gyujtemenyt biztos orulnenek ezeknek is.

Richmond

UI: Koszonom eddigi munkatokat es kivanok mindannyiotoknak Boldog Karacsonyt es kalandokban es jutalmakban gazdag Uj evet!
2016. december 23. 23:11 | Válasz erre | #268
Lehet, hogy már nem lesz. Így ezekkel kell beérnünk.

De ott vannak a könyvek és akárhányszor nekiveselkedünk egy kalandnak nem csak a gyerekkorunkba mehetünk vissza, hanem egy másik világba is. :)
2016. december 23. 19:54 | Válasz erre | #267
Hello!

Lesz több Zagor füzet is? Jó lenne, nekem nagyon tetszettek. Köszi az óriási munkát, nektek köszönhetően néha visszaléphetek a gyerekkoromba.
2016. december 16. 16:51 | Válasz erre | #266
Nagyon szép és ügyes munkát produkáltatok eddig, tényleg hatalmas gratula érte! [smiley]wink[/smiley] Igazat adok az alattam szólóknak, valóban a legtöbb színes rajz nem adja vissza azt az igazi "feelinget", ami a klasszikus fekete-fehér rajzokra oly jellemző. Persze ez a színezők felelőssége lenne, de mindegy is most, nem az a lényeg.
Szerintem egy darabig ne csináljatok semmit, élvezzétek a jól megérdemelt pihenést, kijárt már nektek! [smiley]wave[/smiley]
© Grimmy
2016. december 16. 12:28 | Válasz erre | #265
Biztos, hogy olyan jó ez a Magányos Farkas? Én néhányba belenéztem még korábban, de szerintem egy közepes KJK-szintjét sem érik el... és igen sok is van belőlük. Eléggé felesleges munka lenne szerintem ezekkel vacakolni, ráadásul tényleg sokáig is tartana.

A színes kiadványoknak én szintén nem látom értelmét, az eddigiek se lettek olyan szépek, és valljuk be, a KJK-hangulatot is kevésbé hozza egy ilyen...

Grimmy
2016. december 16. 11:15 | Válasz erre | #264
Felvetődött már többször a kérdés mi lesz, ha kiadtak minden KJK kalandot, no akkor merre tovább? Nyilván erre a kérdésre nem egyszerű választ adni, mert 50 rajongó 100 féle dolgot akar, de bizony kevés a munkás kéz. Voltak nekem is javaslataim bizonyos könyvek újra kiadásával, de nem minden valósult meg, de ami megvalósult, annak is nagyon örültem. Persze, hogy miért pont a Pusztító színes kiadása jött ki, és nem mondjuk a Káosz Fellegvára új kiadása, nos erre az illetékesek nálam biztosan jobban tudják a választ. Ha létezik bugos rakétás kiadás, nos az az lett! Be is vállaltam volna, hogy kicsit átnézem és javítgatom, de úgy tűnik az idő még nem érett meg rá. Részemről folytatom majd a Magányos Farkas sorozatot, ebből még van bőven. Sőt ahogy kicsit előre olvastam a sorozat egyes darabjaiba, elég érdekes és fondorlatos kalandokba keveredünk. Mondjuk én nem voltam nagy híve ezeknek a rajongói könyveknek, vagy épp a zagoros füzetekben megjelent kalandoknak (noha az én egyik kalandom is ezek egyikében jelent meg!) Bízom benne lesz azért folytatás...[smiley]fake-horse[/smiley]
© AXE
2016. november 23. 10:04 | Válasz erre | #263
"A sorrend nem végleges,még változhat."

Hát az az érzésem,hogy most már nem nagyon fog változni.

Üdv:AXE
2016. november 11. 05:00 | Válasz erre | #262
Sziasztok!

Azt szeretném kérdezni hogy meddig lehet még vásárolni a könyveket most hogy mindegyik elkészült? Amíg a készlet tart vagy lesz még utángyártás?

Köszi
© AXE
2016. október 13. 15:20 | Válasz erre | #261
Sziasztok!
Lassan már csak a11.játékfüzet marad.

Üdv:AXE
© AXE
2016. június 30. 19:51 | Válasz erre | #260
Ilyen sorrendben érdekelnek a menü könyvei:
1.A Kígyóemberek Birodalma+zagor.hu játékfüzetek9.
2.A Rettegés Háza(KJK-horror3.kötet)
3.A Bíbor Áradat
4.Zagor.hu játékfüzetek11.(a Káosz Fellegvára2miatt)

Üdv:AXE
2016. május 25. 12:19 | Válasz erre | #259
Itt van lassan május vége...lehet tudni valamit az új megjelenésekről?
© AXE
2016. március 22. 17:32 | Válasz erre | #258
Sziasztok!
Még mindig nem látta senki a Bíbor Áradaton(STYX)túli területeket?

Üdv:AXE
© AXE
2015. május 15. 15:28 | Válasz erre | #257
Sziasztok!
Nincs olyan jós,vagy megfelelő földrajzi ismeretekkel rendelkező egyén a Titánon aki felvilágosítást tudna nyújtani mi van a Bíbor Áradaton túl?Aranytallér nem számít.

Üdv:AXE
© AXE
2015. április 28. 10:36 | Válasz erre | #256
Azért mert azokat írtam amik leghátul vannak feldolgozás szempontjából.

Üdv:AXE
© Ravnos
2015. április 27. 15:55 | Válasz erre | #255
Amúgy a Mágusvadászt kihagytad a felsorolásból!![smiley]ejnye1[/smiley]
© Ravnos
2015. április 27. 15:53 | Válasz erre | #254
Szerintem elég messze van még e két könyv lefordítása. Szóval még a továbbvezető út is igen arrébb van. De utána talán Ladschan könyveiből lesz vmi. Persze ez csak egy szerény vélemény[smiley]kacsint[/smiley]!
© runner
2015. április 27. 13:14 | Válasz erre | #253
pihenés...
A főhős Te vagy!
Első oldalElőző oldal12345678Következő oldalUtolsó oldal