Zagor.hu
Zagor.hu fórum
KJV 4 – Királyok Koronája
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
A Királyok koronája méltó befejezése a 4 részes, epikus Varázslat! történetnek. 800 fejezetpntjával utcahosszal előz minden más könyvet a KJK univerzumban és ez akkor is megsüvegelendő, ha egy részük a varázslatokra vonatkozó pont. Nagyon nehéz megtartani a minőséget és a koherens történetmesélést ilyen hosszú, könyveken átívelő kalandon, de ezt Jackson remekül végigcsinálta.

A történet eleje még inkább a Hét sárkánykígyóra emlékeztet, a civilizálatlan vidéken a barlangok, hegyvidéki környezet és a könyv harmadánál jutunk be ténylegesen a mampangi erődbe, ami pedig a Káosz fellegvárára emlékeztet, csak jóval részletesebb módon. Míg az előző három etapban nem volt annyira vészes a nehézség (jacksoni mércével persze), itt ez már nem mondható el. Annak az esélye, hogy szabályosan, friss kalandozóként teljesítjük a kalandot, ráadásul előzetes információk nélkül, inkább csak matematikai. De a veteránok sem dőlhetnek hátra, akik végigközdötték magukat az előző könyveken, feljavított felszereléssel és az összes sárkánykígyó eliminálásával, nos nekik is nagyon nehéz dolguk lesz. A gond nem is a harcokkal van, azok tényleg nem nagyon okoznak problémát. Csak mire beérünk az Erődbe, már számos elengedhetetlen információt és tárgyat kell megtalálnunk ahhoz, hogy egy későbbi ponton ne halálozzunk el ezek hiánya miatt.

Az erődön belül, ha lehet, még nehezebb lesz a dolog, mert ott már tényleg csak egy helyes út van és a Káosz fellegvárához hasonlóan túl sok életveszélyes helyzetbe lehet belefutni. De ha ezeket túl is éljük, az említett tárgy és információhiány később megbosszulja magát és meghalunk és kezdhetjük elölről. Ez természetesen folyamatos stresszet okoz, folyton azon gondolkodunk, hogy hol és mit hagytunk ki? Nem szeretem ezeket a kizárólagos, csakis azon az egy módon túlélhető helyzeteket, ami csakis azért sikülhet, mert 50 ponttal ezelőtt mondjuk nem a középső, hanem a jobboldali barlangba mentem be. Külön szívatás, hogy az Erődön belül már az istennőnk, Libra sem segíthet. Most komolyan, miért kellett még ezt is? Értem, hogy nőnek a tétek a finálé felé és persze, egy játék akkor jó, ha folyamatosan növekszik a nehézség, de ez akkor is túlzás.

Régi vita, hogy a harcos, vagy a varázsló útja könnyebb-e. Igazából nem hiszem, hogy jelentősen könyebb lenne egyik vagy a másik. A harcos könnyebben lever mindenkit, akkor is, ha nem győztük le a sárkánykígyókat és felismernek minket, tehát friss kalandozónak talán jobb harcosnak lenni.A varázsló viszont okos választásokkal minimális életerőveszteséggel megoldja ugyanezeket a szituációkat, főleg ha tele vagy komponensekkel és azért lehet bőven találni. A végső "harc" a főmágussal talán nem az, amit sokan vártak volna, mondjuk egy Balthus elleni epikus harchoz hasonlatos. Nekem ezzel nem volt bajom, mert érdekes volt ez az időutazásos megoldás. És itt szépen megvolt a két alternatíva, a harcos a dzsinn segítségével, a varázsló pedig a rejtélyes ZED varázslattal (végre el lehet lőni!) oldotta meg. A legszemetebb húzás pedig az, hogy még ezután is bukhatunk, ha nincs egy bizonyos madárember haverunk...

Véget ért hát az epikus történet. Az összhatást lerontja a drasztikusan, szemét módon megnövekedett nehézség, ha győzni akarunk itt aztán meg kell szenvedni. Valamint a végső harc sokak nemtetszését is kiválthatja, akik grandiózusabb harcot vártak volna.
10/7,5
 
[b]Borító[/b]
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.

[b]Grafikák[/b]
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.

[b]Történet[/b]
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!

[b]Nehézség[/b]
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.

[b]Főellenség[/b]
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.

[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!

[b]És ami nem[/b]
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Már említettem a kaland-játék-varázslat könyvek kapcsán a borítókról való véleményemet. Na ez a csúcs: Gál László munkája nagyon impozáns, de sehogy nem tudtam a legparányibb összefüggést se találni a kép és a játék története között (pedig nagyon törtem a fejem). Maximum annyi, hogy a koronás lovagkirály ruházatán valószínűleg a Királyok Koronájának címere van.

[b]Illusztráció[/b]
A magyar kiadás minősége egyszerűen borzalmas. A képeket néhol alig látni, annyira halványak, egy helyen pedig ki is felejtették a rajzot, csak a keretet láthatjuk az üres oldalon. John Blanche a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=31]Hét sárkánykígyó[/url][/i] után most megint visszafejlődött, a képek alig ütik meg az átlagos szintet (a Főmágus pl. úgy néz ki mint egy hajléktalan guberáló), de a hangulatuk ismét pipec.

[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.

[b]Eredetiség[/b]
Kiváló: szatírnők a hegyekben, ellenséges és szövetséges madáremberek, mucalitycek, stb. Találkozhatunk Mampang kínzómesterével, mutálódhatunk, ha a konyhában eszünk a Mutáns húsgolyókból, utazhatunk az időben… kell ennél több?

[b]Kihívás[/b]
Irgalmatlanul, kegyetlenül, és olykor - sajnálatos módon - igazságtalanul nehéz. Rengeteg csapda és veszély les ránk az erődben, elképesztő mennyiségű információra, tárgyra és kapcsolatra lesz szükségünk, hogy túléljük a kalandot, és (ne adj isten) sikerrel be is fejezzük. A sztori a végkifejlet felé tartva egyre bonyolultabbá válik, és persze nem maradhat el a nagy csavar sem: a Főmágus illúziója, mellyel átver minket, és amiért mágiánk segítségével vissza kell utaznunk az időben. A varázslat 7 (!) Életerő pontunkba kerül, tehát ha túl is éljük, az utolsó nagy csata elé alighanem szinte félholt állapotban nézünk… de valószínűbb, hogy nem nézünk, mert az időben bárhol kilyukadhatunk (pl. az előző könyvek valamelyikében, vagy az őskorban, ami azért baromi poénos). A két kockával való dobás eredményeiből csupán egyetlenegy variációnál térünk vissza a kívánt időbe, tehát bármilyen jók is vagyunk, mindig 12 az 1-hez lesz az esélyünk a sikerre. Persze az egésszel semmit se érünk, ha utunk során nem akadunk össze Peewit Croo-val, aki ki tud vinni minket az erődből, vagy nem tudjuk feltámasztani Farren Whyde-ot…
Első nekifutásra kizárt a nagy, négykötetes kaland sikeres befejezése, de talán még második, harmadik alkalommal is (hacsak nem csalunk nagyon sokat), de legalább nem lehetetlen (mert bizony olyan játék is van).

[b]Főgonosz[/b]
A Főmágus lenne az, minden idők talán leghatalmasabb ellenfele. Igazság szerint azonban annyira nem erős, csupán kellőképpen agyafúrt. Miután leleplezzük, átváltozik egy ún. Alvilági Démonná, akit még a teljes átalakulás előtt kell likvidálnunk (5 kör alatt). Harcértékei ebben a kezdeti állapotában még alacsonyak, de ha a 5 kör során nem végzünk vele, akkor nekünk annyi.
Nagyon stílusos, ahogy a Főmágus totál lekezelően beszélget velünk (pl. "gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazókéssel?"), és hogy úgy néz ki, mint egy elfásult, középkorú tudós, aki már az égvilágon mindent előre tud… és ez bizony így is van…

[b]Rendszer[/b]
A rendszer a befejező részben érthetetlen módon gellert kapott egy helyen, nevezetesen a mágiánál (amivel ugye már eddig sem voltam nagyon kibékülve…). Ha a lelkes játékos az eddigi könyvekben tisztességesen játszva szépen bemagolta a varázslatok kódjait, akkor most az egészet úgy, ahogy van, el is felejtheti. Ugyanis a kódok megváltoztak! Amennyiben angol tudásom elegendő ennek megállapításához, az eredeti angol kódrendszert tették bele a könyvbe. Könyörgöm, ezt most miért kellett?? Ekkora kitolást én még nem láttam a kaland-játék könyvek történetében. Lehet mindent előröl kezdeni…
Egy másik változás, hogy istennőnk Libra segítségét nem vehetjük igénybe, amig a Mampang-i erődben vagyunk, szóval ezzel is nehezítették az amúgy se könnyű játékot, de legalább erre (aránylag) kielégítő magyarázatot kapunk.
És még valami: a könyv a kezdőknek azt ajánlja, hogy legyenek csak harcosok, és ne használjanak mágiát. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a befejező részt csak úgy lehet mágia nélkül végigjátszani, ha rálelünk egy bizonyos dzsinnre a palackban, aki teljesítheti egy kívánságunkat. Ha vele nem rendelkezünk, a ZED varázslat nélkülözhetetlen lesz (mellyel visszautazhatunk az időben, hogy leleplezhessük az álruhás Főmágust).

[b]Hangulat[/b]
Sajnálatos módon sokat ront rajta az elgépelések tömkelege, melyért elsősorban a Vénusz Kiadó a felelős, mely ezzel a könyvvel vette át a kaland-játék kiadványokat a legendás Rakéta könyvektől. A megszűnt kiadó méltán örvendett nagy tiszteletnek, színvonalban utóda a nyomába sem érhet… de sajnos minden jó dolog elmúlik egyszer.
A hangulat okés, sok mindent már nem tudnék hozzáfűzni ahhoz, amiket eddig leírtam, csak kiemelek még egy nagy poént. Amikor elkap minket az erőd kapitánya, akkor meglágyíthatjuk a szívét, de nem akárhogy… Láthatunk az őrszoba falán egy képet egy szép lányról, aki valahogy ismerősnek tűnhet, ha játszottunk a LEGELSŐ könyvvel, és ott a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i]on grasszálva ráakadtunk egy medálra, melyben szintén ennek a lánynak az arcképe van. Nos, ő a kapitány kedvese, tehát sima az ügy, de csak akkor, ha a négy köteten át megtartottuk a kis ékszert. Ez nagyon durva…
 
Ez nem annyira könyvismertető, mint inkább egy áttekintés arról, hogy áll a nagy átlaghoz képest. A kaland minden szempontból kimagasló. Úgy érzem, Steve Jackson meg akarta írni a tökéletes könyvet, amelyet nem korlátoz a fejezetpontok megszokott száma, sem pedig a nehézség, melyet kifejezetten a tapasztalt, illetve idősebb olvasók szintjére lőtt be.
Utóbbit akár a korábban megírt, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvára[/url] című kötetéhez hasonlatos, a benne szereplő csavarok, a kerettörténet és a nem várt befejezés igen magasra emeli a lécet az összes többi könyvvel szemben.
A helyszínt leginkább Mordorhoz lehetne hasonlítani, és nem túl meglepő, hogy egy erődítménybe kell végül bejutnunk, annak mérete, a szobák és a karakterek keszekuszasága elég félelmetes légkört tudnak teremteni.

Érdekes módon a könyv japán kiadásához színes térképet mellékeltek, ami véleményem szerint csökkenti majd a meglepetések számát, ha Myriador végre kijön a D20-as verzióval...
hr
Első oldalElőző oldal12
2013. december 6. 14:01 | Válasz erre | #38
:D
Nálam Zagor a favorit. Bár elég gánymunka volt a Korona vége.
Sebaj, talán majd SzG menti a menthetőt...
2013. december 6. 13:07 | Válasz erre | #37
Furcsa, hogy Zagort háromszor is visszatapsolták, pedig abszolút átlagvarázslónak tűnik nekem, a rettegett Főmágust pedig egy villámcsapással elintéztem, oszt szevasz :D
2013. december 3. 10:33 | Válasz erre | #36
HK harcrendszerével kell játszani a KJV-t. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. december 3. 10:23 | Válasz erre | #35
Igen ez a Márvány kos fura egy teremtmény, a futóhomok sem nyeli el, de nyilván a Főmágus felruházta valamiféle mágiával. Ami pedig a leárnyékolást illeti, ez véleményem szerint távolságfüggő. Ha a minimó ott ül a válladon, naná hogy nem megy a varázslás! De azért a ZED varázslat még rá is hatással van. Picit az az érzésem S. Jackson túl sokat vállalt, és hát valóban mindegyik történetben akad logikai furcsaság. Persze valószínű életszerűbb lett volna bevezetni egy varázserő értéket, hisz akkor a varázsló is kötötebb lett volna, de ez így sikerült. Lehet a mi elképzelésünket meg mások (köztük a szerző) finnyázta volna. A Zagor legendájában meg épp ez volt a baj, hogy akadtak ugyan jó varázslatok, de nagyon gyenge lett a mágus. (minden szinten!) Nehéz megtalálni a középutat az biztos...[smiley]Clay-Golem-icon[/smiley]
2013. december 2. 21:36 | Válasz erre | #34
Hogy nektek semmi se jó???[smiley]nevetes2[/smiley][smiley]nevetes2[/smiley][smiley]nevetes2[/smiley]
2013. december 2. 18:30 | Válasz erre | #33
Épp ez a baj - a varázsló teljesen újszerű karakter, mármint az ENNYIRE kiforrott és kifejlett varázsló, akinek még külön mágikus könyvet is írtak, varázslatokkal. Eddig a \"darázsolós\" kalandjátékokat letudták annyival, hogy kapsz pár varázstárgyat,amiket egyszer el lehet sütni, jobb esetben Yaztromo bácsi megtanított pár spéci mágiára. A szivatás rendben van, de ez picit túl sok lett így: kamuvarázslatok - komponens mágiák - Minimó leárnyékolás (ami persze a nyanyát nem árnyékolja,csak engem) - oda nem illő varázslatok - és végül: csakazértsemműködikavarázslat. Ezt már írtam is, hogy elképesztően nagy hiba egy olyan játékban, ami pont hogy a varázslásra épített volna.
A Márvány Kosra elvileg nem hatott volna a villám, már a harmadik epizódban se ért semmit a Sziklatitán meg a Baddu-bogár ellen, csak felhergelte. A 15-ös halálponthoz tartozó szobában pedig még csak azt se engedte, hogy akár harcosként gyertyát vegyek elő, nemhogy Napköves világító varázslatot.
Sose hittem volna hogy ezt írom, de ebből a szempontból a HarcosKépzelet-széria varázslatrendszere kiforrottabb. Van külön \"varázserő\" érték, és szintén bűverejű ellenfelekkel egész faja kis varázspárbajokat lehet lezavarni, ott van pl. a rettegett Halálvarázslat is. Az más kérdés, hogy a HarcosKépzelet harc menete meg egy hordó fos...
© killmaster (Savanyúhas)
2013. december 2. 17:52 | Válasz erre | #32
Igen, a felvetés jogos részedről Reactor, hogy ha már ismerünk bizonyos varázslatokat, amik eléggé kézenfekvőnek tűnnének, miért nem alkalmazhatjuk azokat. Ennek egy oka van Jackson bácsi szereti szivatni a kalandorokat! Mennyivel egyszerűbb lett volna átrepülni a Kharei fal felett, világítani a sötétség kamrájában, levillámozni a Márvány kost és sorolhatnám. De hát itt az író dirigál, te csak élvezheted a játékot. Egy számítógépes kalandjátéknál már ez jóval könnyebben megoldott dolog, ott cselekedhetsz belátásod szerint,sokkal szabadabb a mozgástered, de ez egy könyv, és itt bizony a \"nehéz a bányász élete\" effektus érvényesül. Hogy ez mennyire így van, arra egy példa. Amikor Sz.G kolléga meghírdette a pályázatát, miszerint olyan KJK kalandokat kellett írni, melyekben akad elég újítás, élvezetes a kaland, és a döntéseink kerülnek előtérbe és nem a kockadobás, hát akkor bizony el kellett nekem is töprengenem, mi is lenne az igazi. Írhattam volna egy hagyományosabb öld meg a gonoszt, hiúsítsd meg ádáz terveit, vagy kalandozz katakombákban és tiéd lehet egy olyan varázstárgy, amivel uralhatod a fél világot, de ilyenből akadt már épp elég. Valami új kellett, és ezt tette S. Jackson is, amikor megírta ezt a 4 kötetes kalandot. Igaz, ha a varázslónak kicsit kevesebb hatalmat ad, nem lettek volna ilyen látszólag értelmetlen választási lehetőségek a kalandban. Vagy akkor hiúsúljon valamilyen okból kifolyólag a varázslat, és ezzel megmagyarázott mindent... Maga a vezérelv kiváló, még ha a kivitelezés helyenként hagy kívánnivalót maga után.
2013. december 2. 11:00 | Válasz erre | #31
Persze, az logikus, hogy egy varázsló ne legyen mindenható, de ha már egy sötét szobában se engedi hogy varázsoljak pilácsot, nyugodtan elmondhatjuk hogy átesett a paci túlsó oldalára. Annyira be vannak szabályozva a lehetőségek, tiszta kényszerzubbonyt húztak szerencsétlen varázslóra.
2012. augusztus 28. 17:42 | Válasz erre | #30
Ez lehet, hogy örök rejtély marad?
2012. augusztus 28. 13:56 | Válasz erre | #29
Tegnap fejeztem be ismét a négy részt,ám még annyira a hatása alatt vagyok,hogy a zagor-os verziót is végigjátszom ami a KK-át illeti.

A 22.hozzászólásban Cyborg 17 fejtegeti a főmágus kilétét,amivel kapcsolatban nekem az a véleményem hogy a főmágus maga az Alvilági Démon. Sokszor tapasztalhattuk más kalandokban hogy sok ember vagy lény átok vagy varázslat hatására viselkedik gonoszul,vagy ölt fel gonosz alakot stb,és amikor megtörik az átok akkor visszaváltozik.Ám a kérdés -amit Cyborg 17 is feltett- hogy ki a halál az aki a börtöntoronyban szórakozik velünk? Sem előtt,sem utána nincs róla info vagy utalás.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. augusztus 15. 21:16 | Válasz erre | #28
Amit leírtál Reactor azzal nincs is semmi gond, de nézd el nekem, ha kissé eltér a véleményem a tiedtől. Egyrészről a Zagor.hu gondozásában megjelent a Királyok koronája, és én olyan gyorsan megszabadultam a Vénuszos selejt példányomtól, mint egy szabadulóművész a kötelékeitől. Többször is írtam már, hogy V. Mariska és társai igen rácsodálkoznának a kiadott kötetekre. Lehet valamit kötelezően, de hobbiból is jól csinálni. Ami pedig a történetet illeti: Sok véleményt olvastam már itt a fórumon, és talán már én is írtam, hogy ezt az egész varázslást valamiféle keret közé kell szorítani. Persze ajánlhatna a könyv néha jobb alternatívákat is, de tiszteljük meg azzal az írót, hogy elfogadjuk az ő elképzeléseit. Ki lehetne írtani egész Mampangot villámmal és tűzgolyóval, de abban mi a pláne? Hogy az erőd biztonságát nehezebb kijátszani, mint a Főmágust? Ezért épült az erődje. Az már mégis milyen lenne ha még a zed varázslat után varázspárbajt vívnál ellene? Tudom, van gyógyítóvarázslat is, na de akkor is. Mellesleg nem szépségversenyen indul, miért ne lehetne guberáló alkat? A matek tanárnőm nem tudott rendesen ismereteket átadni, mégis tanított. A tüzes víz dolognak utánanézek, emlékeim szerint egy helyen jól ki lehet használni. Csak ajánlani tudom a Zagor.hu kiadású Királyok koronáját, mely méltó a tetralógia többi kiadásához. Még talán szebb is, mint elődei...[smiley]Treasure-Closed-icon[/smiley]
2012. augusztus 15. 15:15 | Válasz erre | #27
Viszonylag frissek az emlékeim e művel kapcsolatban, mert akkor játszottam vele utoljára, amikor a megkaptam a Zagor kiadást.
A 800 fp 2/3-a varázslat, de még ennek ellenére sem éreztem hosszú könyvnek. Olyan átlagos, vagy talán egy nagyon kicsit hosszabb.
2012. augusztus 15. 03:19 | Válasz erre | #26
Borító:
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.

Grafikák:
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.

Történet:
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!

Nehézség:
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.

Főellenség:
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.

Ami tetszett:
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!

És ami nem:
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. augusztus 2. 07:19 | Válasz erre | #25
A főmágus hírvivőként használja őket! Nyilván elvitték híredet, és utána új feladatot kaptak. Érdemes viszont mindet hűvösre tenni, mert néhány helyzetben kifejezetten hasznos ha nem ismernek fel mint, az analandit!
2012. augusztus 2. 02:44 | Válasz erre | #24
Skacok! Volna egy olyan érdekes kérdésem, hogyha nem ölöm meg az összes sárkánykígyót az előző kötetben, akkor azok hol vannak? Mampangban egy sincs belőlük - felszívódtak?
2012. június 6. 13:54 | Válasz erre | #23
Úgy tudom, hogy a kiadó sz@rban volt, és ettől a könyvtől várták a csodát. Lehet, hogy ezért változtattak a borítón...
2012. június 6. 11:23 | Válasz erre | #22
Kapásból ami ennek a könyvnek a kapcsán elmondható-és ahogy olvasgattam,ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül-az az hogy valami borzalmas az egész kivitelezése!Eleve miért kellett megváltoztatni a könyv küllemét az eddigiekhez képest?A hátlap is b...ott igénytelen lett,de az eredeti borító megváltoztatása egyenesen bűncselekmény!
Az eredetileg a Főmágust ábrázoló borító ha nem is tartozik a legjobbak közé,azért még ütős,Christos Achilleos abszolút nem ide illő,és egyébként is egy gyengébb munkájához képest mindenképpen!A belső illusztrációk önmagukban hoznák az eddigi szintet,hangulatot,csak így nem hogy szarul nyomtatottak,és kimaradtak képek!A fordítás is az eddigiekkel szinkronban el lett b...va!Itt főleg a varázslatok kódneveire gondolok!Legalább a fáradságot vették volna hogy utánnanézzenek a korábbiaknak,hiszen csak tudták mit folytatnak!A helyesírási hibákról,elírásokról már nem is beszélve!
Nem csodálkozok hogy újracsináltátok itt a Zagoron eme már anno is igényesebb megvalósítást érdemlő könyvet!
Mert maga az anyag kiemelkedő!Bár a könyvek külön-külön is játszhatóaknak lettek bereklámozva,ennél a zárórésznél nyer értelmet a részről-részre haladás,mintegy bearanyozva azt!Az eddigi könyvekre vonatkozó erények itt is megmaradtak,de az egész sokkal komplexebbé,összetettebbé és így nehezebbé vált!Összegzi is a megelőző kalandokat,képes vissza-idézni,-ízesíteni azokat!(pl.a Shamutanti dombok eddig talán jelentéktelennek vélt medalionja itt szerepet kaphat;találkozhatsz áruló analandiakkal;kharéi vörösszeműekkel-tömören,nagyon elevenné teszi a világot,még így visszamenőleg is!)
És a legvégső,számomra mind a mai napig nem 100%-ig letisztult,és itt is vitát kavart Főmágus kiléte!
A következő dolgok lehetségesek,de egyik sem egyértelmű!1-(a megszállott verzió)Farren Whyde a főmágus,és a fekete mágiával való foglalatossága során megszállta egy alvilági démon!Gonoszsága,rosszindulata ennek köszönhető.
2-(a megszálló verzió)Az alvilági démon a főmágus,aki megszállta Farren Whyde-ot,hogy a Titánon is testet ölthessen gonosz szándékai megvalósításához!
Így viszont mindkét helyzetben felmerül a kérdés hogy akkor ki az a figura aki a Titánban is ábrázolva van,ill.az itteni eredeti borítón vagy a 198-as(706-os) fejezetpontnál?(Eme résznél halál egyszerűen elintéz,aztán ez a leleplezős szituációnál meg már nem megy?Furcsa!)Nem ő a főmágus csak mindenki annak hiszi?Vagy ő,csak épp adott helyzetben egy másik közismertebb alakjában(nagyobb hatalommal)?Vagy ő,Farren Whyde-tól és az ottani szituációtól teljesen függetlenül?(Akkor viszont nem ő nyúlta le a koronát!)
Különös csavar ez a végén egy egyébként sem teljesen 100-as közegben!Értékelés:10/9
Összegezve:tökéletes kaland ez önmagában is,bár valódi ízét a sorozat betetőzéeként nyújtja!Ez persze valamelyest az eddigi könyvekre is igaz!Külön-külön 7-9-7-9 értékekkel pontoztam őket,ami a 4 kötetre összesen ki is ad egy reálisnak elfogadható 8-as értéket!És ez így önmagában is okés lenne,de én azt mondom a 4-es összesítve megérdemel +1(szolidaritási)bónuszpontot,hiszen egész jól sikerült ez a fellegváras utánérzés,és ha arra megadtam a 9-et,ez is elbírja![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© CatDog
2012. január 1. 20:24 | Válasz erre | #21
Igen és az nagy %-al ígyis lehet.

Amúgy én soha az életbe nem vágtam még bele varázslóval egy kalandba se érdekesség képpen, és a Varázslatok könyvét se ismertem igaz egy-kétszer átolvastam, de hogy én kaland közbe ilyenekkel foglalkozzak teljesen feleslegesnek tartottam.
© elefes
2012. január 1. 16:13 | Válasz erre | #20
Szerintem nagyon izgalmas, amit CatDog írt a Főmágus "gyengeségének" okáról. Sokkal aljasabb egy főgonosz, ha gonoszsága mellett még gyenge és gyáva is. Mint azokban a filmekben, ahol a főgonosz valami titkos szobában bújkál, gombokat nyomogatva pusztít, aztán, amikor megtalálja a főhős, hogy kicsinálja, rögtön menekülni próbál. Persze akkor is gombokat nyomokat, meg másokat küld maga helyett.
2011. december 31. 17:34 | Válasz erre | #19
Régen én is rendre varázsló voltam. Emlékszem, egyszer megtanultam az összes igét:)
© Enzo55
2011. december 31. 13:55 | Válasz erre | #18
Ez igaz, de szerintem a varázsló üzemmódban az a szép hogy sok feladatot megoldasz, felszerelést megszerzel, anélkül hogy harcolnál vagy megölnéd az aktuális "szerencsétlent"(nem a manticore-ra gondolok) aki utadba kerül. Általában minimális 1-2 ée pontos veszteséggel igaz ízlések és pofonok. Gyerekkoromban mikor elsőre nekivágtam én is harcos voltam. Emlékeim szerint egész gyakran "elfogyott" a harcosom, igaz ez akkor nem nagyon zavart újradobtam és folytattam.[smiley]violent[/smiley]
2011. december 31. 13:27 | Válasz erre | #17
Minek megölni?
Szerintem nem mindennapi dolog legyőzni egy mantit:D
© Enzo55
2011. december 31. 13:10 | Válasz erre | #16
De minek megölni? [spoiler][/spoiler]ALV -2ée, aztután ha van elég ée akkor MEL -4ée és végül FAL -4ée és már teljesítettük is a küldetést! Ha leharcoltak vagyunk akkor ALV-2 majd egy YOB vagy GOB -1, ha megmurdáltak akkor befejezzük egy FAL-al összesen -7 ée. A FAl akár el is hagyható ha a "lehülyítet" manticoret leveri a óriás, persze ez nem túl valószínű és kellenek fogak is amit emlékeim szerint legalább 3 helyen lehet szerezni,de lehet hogy több?
2011. december 31. 12:39 | Válasz erre | #15
Közbe én is megnéztem, Spoiler!

Varázslóként a Manti ellen csak úgy van esélyünk, ha elatatjuk, ekkor az első 4 harcfordulóba csak a fele ügyességével, azaz 6-al fog ellenünk küzdeni!
© Enzo55
2011. december 31. 12:31 | Válasz erre | #14
Spoiler!



A "teás öregasszony" eltünteti a "kis vakarcsot" ha akarod és nálad van a varázslatok könyvéből a [spoiler][/spoiler]102-es számú lap, amit a fán levő "öregtől" kapsz meg.
2011. december 31. 12:16 | Válasz erre | #13
Régen olvastam, de amikor már nem a játék élményéért mindinkább a könyv választási lehetőségeiért lapozgattam, mintha úgy rémlene bármit csinálsz a kis vakarcs lerázhatatlan. Manticore-ét pedig, hogy ki -e lehet kerülni megnézem, mert szerintem igen hiába főellenség.
Szép napot mindenkinek.

© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 31. 08:38 | Válasz erre | #12
Varázslóként is legyőzhető a Manticore csupán 12 életerőd bánja, és ne legyen veled a minimó, mert akkor ráfaragsz! A manticore legyőzése kötelező, ezzel zárul az első könyv. A hét kígyó gyengéi ismeretében szintén esélyesek vagyunk a sikerre (úgy harcosként mint mágusként), de Mampangban nincs könnyű dolga a harcosnak, illetve a varázsló karakternek egyszerűbb! Ráadásul ha van gyógyital a mágusnál, elég csak egy röpke varázslat, és életereje máris maximális. Viszont nem árt megtanulni pár varázslatot kívülről...
2011. december 31. 01:59 | Válasz erre | #11
Nem hiszem, hogy olyan hihetetlenül okos lennék, a polip módszert pedig már nem alkalmazom, az réges régen volt:D
Mázlim is csak annyi volt, hogy nagyon jó értékeim lettek.
De kemény csata amúgy se volt benne:(
2011. december 30. 23:32 | Válasz erre | #10
Szerintem Steve Jackson legjobb könyvei ezek.
2011. december 30. 23:28 | Válasz erre | #9
Manticore-t, ha jól emlékszem nem muszáj legyőzni. Viszont ami halál csapdát belecsempésztek a 4. könyvebe az egyetlen általam olvasott könyvhöz nem hasonlítható. Az 1. három könyvben 2x buktam el, abból az egyik a Kharéban a fordítási hibának köszönhetem, a másodiknál meg az egyik kígyó tett el láb alól. A negyedik könyvnél nem tudom megmondani hányszor kezdtem újra. A feladás szele akkor érintett meg igazán, mikor a végén visszavarázsoltak a 3. könyv közepére. őszintén nem tudtam sírjak vagy nevessek az író fura humorán. Véleményem és hozzá teszem ez csak az enyém. Aki ezt a könyvet könnyűnek tartja az nem csak hihetetlenül okos, de oltári mázlija is van. A másik verzió hogy a polip módszert használja, az az csal. :) Csak hát így értelmét veszti a játék.
2011. december 30. 21:29 | Válasz erre | #8
Ezzel sem értek egyet:)
Minimum ugyanannyi esélye van a varázslónak is. A manticore-t ha jól emlékszem, varázslattal nem lehet kinyírni, ezért egy jó harcos aranyat ér az ő 12-es ügyességével. A Hét Szolgát pedig elég komolyan le lehet gyengíteni.
© Enzo55
2011. december 30. 20:27 | Válasz erre | #7
Mampang-ban már előny a harcos, de odáig eljutni szinte csak a varázslónak van esélye.
2011. december 30. 17:50 | Válasz erre | #6
Én harcossal játszottam most.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 30. 17:41 | Válasz erre | #5
Emlékeim szerint a kőomlást csak akkor úszod meg ha fal varázslatot alkalmazol, egyébként kampec. Bár lehetne mondjuk felrepülni is, na de S. Jackson úr sem akarja nagyon megkönnyíteni a varázslók dolgát. Talán egyes helyzrtrkben lehetne színesebb a választható varázslatok palettája, és kevesebb nincs ilyen varázslat fejezetpont, de semmi sem tőkéletes!
2011. december 30. 16:11 | Válasz erre | #4
Spoiler!

Valóban nehéz könyv, ahogy te mondod:)
Viszont az Erődig mindössze Sóhajok Hídja zavarhat igazán be, illetve ha rossz irányba fordulsz előtte. A kőomlásnál csak szerencsepróba van.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 30. 15:34 | Válasz erre | #3
Kezdjük azzal már az erődbe sem olyan egyszerű bejutni! Halálcsapdák tömkelege vár. Kezdve itt a sóhajok hídjától, a lengőkötélen át, a kőomlásig. Maguknak az ajtóknak a védelmi rendszere teljesen okés. A márvány kos nagy telitalálat volt! A Thorben ajtókon pedig egyszerűnek tűnik átjutni, de nem az, az őreik gondoskodnak róla. A kemény harcoknak pedig azért nincs létjogosultsága itt, mert az meg volt a Hét kígyóban, illetve a varázsló karakterre gondolva, nem akart S. Jackson kitolni a mágusokkal. Én igenis nehéz könyvnek tartom, és ezt nem a súlyára értem... :-)
2011. december 30. 14:38 | Válasz erre | #2
Spoiler!

A napokban olvastam újra a Zagoros kiadást.
Azért mai fejjel azt mondanám, hogy nem olyan vészes az erőd, sőt, sokkal többet vártam tőle, révén a korai szép emlékek miat.
Ami most tetszett benne: ez egy jó kis kódkönyv, kb. 8-10 helyen kell levonni a fejezetből és a hangulat is rendben volt.
Ami viszont nem: se erős ellenfél, se fasza főmágus, se igazi veszély. Az erődön is hamar át lehet jutni.
A teljesség igénye nélkül, csak nagyvonalakban: bejutok a kapun, elfordulok, megszerzem a kulcsot a két őrtől, első T. ajtó.
Megyek tovább, udvar, Valignya, második T. Ajtó.
Megyek tovább, itt is van egy olyan, hogy ha rossz elágazást választok, akkor nincs Naggamenth, és mindenképpen meghalok, tehát Nagi, és megvan a harmadik T. Ajtó.
Megyek tovább, Éjszaka Kamrája - az egyik kedvencem, de itt se nehéz túljutni egy technika miatt, kapitány, Kos - másik kedvenc -, és jön a kis töpörödött emberke:)
Börtöncella, hála neki:D, hidrás szoba, meg se kell vele küzdeni és uzsgyi "Nagy Varázspárbaj". Ennyi, gyakorlatilag alig van kihívás. Ez a része csalódás volt nekem, viszont az első két dolog kompenzálta ezt. Legalább egy erős ellenfél lehetett volna benne:(
© CatDog
2011. december 30. 11:55 | Válasz erre | #1
A könyv ugye arról hírhedt, hogy a legvastagabb és leghosszabb a sorozatban és a befejező része a varázslat sorozatnak.

Én úgy vagyok a sorozattal, hogy a 4 könyvet egybe nézve bizony top kötetről van szó. Kár, hogy nem a Rakéta jelentette meg akkor és csak úgy kényszerből összehányva a Vénusz odacsapta a nép elé...

Viszont, ha a kiadástól eltekintünk nagyon jó kis könyvet kapunk. Sokaknak látom nem tetszett maga a főmágus , mint ellenfél, de szerintem pont ez benne a csavar, hogy akkora utat megteszünk átvágunk zord vidékeken és ugy e az Erőd na az maga a művészet átjutni az ajtókon, szerintem épp ezért alkotta meg Jackson ilyen gyengére a főmágust, mert ennyire védi magát a külvilágtól tehát sejtette, hogy bár nagy hatalmú és irányítja a sötét oldalt valójában szinte senki nem látta soha és csak a nevétől retteg mindenki, ugyebár ésszel is lehet irányítani nem kell ahhoz legyőzhetetlennek lenniük. Tehát én így látom, hogy ezért alkotta meg ilyen gyengére magát a fő ellenséget az író.

Van a könyvben minden ami szem-szájnak ingere, ellenség tucatjával, akadnak szövetségeseink is a falakon belül, fejtörő, halálozás dögivel, tetszetős erőd ami itt tényleg erőd a maga védelmi rendszerével.

Nagy ékessége a sorozatnak mindenképp.
Első oldalElőző oldal12