Zagor.hu
Zagor.hu fórum
11 – A Halál Seregei
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (2)
© Nheil
Az 1988-as év finoman szólva sem volt kiemelkedő. A Kard mesterétől mindenki többet várt, a Mélység rabszolgái ötletes volt, de mellette túl nehéz és megosztó, az utolsó sci-fi kaland és Sharp újabb gyenge könyve mélypontok és Martin bemutatkozása is inkább szerény sikereket ért el. Ebbe a klímába érkezett az év legvégén Livingstone új könyve, a Halál seregei, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket még egy ilyen gyenge évben sem.

A mester másfél éve nem adott ki könyvet. Már utóbbi két kalandjában is érezhető volt a kifáradás az új ötletek hiánya, de a Bajnokok próbáját eladta a halállabirintus faktor, míg a Varázsló kriptájának erős volt a hangulata, noha elborult nehézsége mindkettőt lerontotta. A halál seregei háttértörténete ismét marketing eszközökkel próbálja behúzni az olvasót, hiszen a Bajnokok próbájából megismert karakterünk bőrébe bújunk ismét, noha más kapocs nincs ezen felül a történetben. Hősünk egy ideje éli a dúsgazdagok kényelmes és unalmas életét, amikor praktikusan feltűnik a gonosz Agglax a Démoni Síkról és élőhalott seregével Allansia elpusztítására (mi másra) tör. Természetesen megint csak senki más nem hajlandó megmenteni a világot, így hősünk sereget toboroz, majd elindul levadászni Agglaxot és seregét.

Újítás a hadseregünk és a tömeges harcok bevezetése. Sajnos ez rém fapados megoldás, a létszám függvényében kell kockát dobálni a harcban és ez fogja meghatározni az elesett harcosok számát. Számomra gagyi, hogy mindig ötösével hullanak el a katonák, semennyire sem életszerű. Továbbá, ez a száz fős kompánia valahogy nem kelti fel bennünk a sereg érzetét, inkább nevezném csapatnak. Az ideális úton haladva ráadásul alig történik egyáltalán ütközet. Livingstone érezte, hogy nem ártana valami újdonságot implementálni a kalandba de engem nem nyűgözött le ez a kivitelezés.

És ha már ideális út, hát ebben nem hajlandó változtatni a mester. Számtalan tárgy, információ, sőt jelen esetben csapattag is kötelezően begyűjtendő a kaland sikeres teljesítéséhez. Annyira nem elborult, mint a Varázsló kriptája de azért igen nehéz ezeket mind megtalálni. Az Orákulum felkeresése a kaland legbosszantóbb epizódja, ami ennek a tárgygyűjtögetésnek a kvintesszenciája. A világ vége fenyegeti a csávót de nem hajlandó segíteni ha nem harácsolsz neki össze mindenféle melltűt meg zöld lámpát meg ki tudja még miket és nincs nálad a bolha. Ha a kismillió tárgyat összegyűjtötted, akkor nagy nehezen mégiscsak segít, hogy megmeneküljön a világ. Nehezen komolyan vehető.

A kaland végén természetesen ráereszthetjük seregüket Agglaxéra. Próbál epikus lenni itt az író és valamennyire átjön a harctéri hangulat a végső ütközet során, végre felbérelt csapattagjaink is kiveszik a részüket. Csalódást keltő Agglax legyőzése, amennyiben felmutatjuk a kristályt és egyszerűen vége is lesz, mint a botnak.

Livingstone nem felejtett el írni, itt is sikerül hozni egy tőle elvárható színvonalat, ami alá nem megy de most először érzem azt nála, hogy bizony megkopott már a játékírói vénája és elérte a határait. Hiába újított most a tömeges harccal, a vonatkozó szabályok túl fapadosak lettek, a történet pedig érezhetően a korábbi panelek újrahasznosítása és a bosszantó, kizárólagos tárgyharácsolást nem tudja levetkőzni. Érdemes összehasonlítani a nem sokkal ezelőtt megjelenő első Martin kalanddal, aki a karrierje elején írt meg egy hasonló minőségű könyvet, míg Livingstone mesternek az a műve már régen túl van a fénykorán. Ugyanakkora pontszámot adok mindkettőre.
10/5,5
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borítóval (Gál László munkája) nincs semmi gond, csak azt nem tudom hogy ez a harci csapat éppen milyen tevékenység közben van ábrázolva. A távolban menetsor, elől harci pózokban, középen meg biztos valamilyen emelvényen áll diadalmasan a központi figura - nem lehet eldönteni hogy ezek menetelnek, támadnak, vagy már győztek, vagy mi van…

[b]Illusztráció[/b]
Hát olyan közepes-gyengébb képekből áll. A legfurcsább bennük nekem az volt hogy Nik Williamsnek valahogy nem megy a dinamikus jelenetek ábrázolása, az ilyen képeken olyanok a karakterek mintha valamilyen pózba merevednének. Például a 338-ason, melyen az alakváltó úgy fojtogatja a törpöt, hogy a vállára teszi a kezét, mintha valami feladattal bízná meg éppen. Vicces még a farkasember versus őr jelenet is (278.), amelyen úgy tűnik mintha a farkas az ember testőrét alakítaná. A ninja (39.) és a kőember (134.) pedig azonnal bedobja magát a legcoolabb pózba, mintha épp arra várnának hogy elkattintsuk a fényképezőgépünket… Ja és a legjobb a dagadt blog a 265-ik pontnál, akiről azt írja a könyv a 171-nél hogy "vékonyka".

[b]Háttértörténet[/b]
Miután kikecmeregtünk a halállabirintusból, egy kis idő elteltével elegünk lesz az állandó sztárolásból - épp ezért nem jön rosszul a démoni síkról származó új főgonosz, Agglax feltűnése. Vagyonunkat hadsereg létrehozásába öljük, és elindulunk ellene. Nincs ennél jobb módszer az unaloműzésre.

[b]Eredetiség[/b]
Ez a katonásdi elég eredeti ötlet, bár én belevettem volna az elején hogy mi saját kezűleg választhassunk vezéreket (mondjuk sorban mind tartottak volna valami bemutatót különleges képességeikből és aztán dönthettünk volna hogy kik tartsanak velünk). Az már még nagyobb álom lenne ha még ezeknek a parancsnokoknak még személyiségük is lett volna, tanácsokat is kérhettünk volna tőlük, esetleg árulás, stb… na jó, majd legközelebb.

[b]Kihívás[/b]
Közepes, de inkább nehezebb. A stratégiai rész korrektül van megoldva, olykor tényleg szükség van a taktikai érzékünkre, logikusan van levezetve minden, bár sajnos túl sok minden függ a szerencsétől. A csatákban véleményem szerint sokkal jobban vissza kellett volna szorítani a kockadobálást, vagy akár a nullára redukálni. Úgy érezhettük volna magunkat igazán egy vezér bőrében, ha tényleg a döntéseink határozzák meg az akciók kimenetelét.
Amikor szólóban nyomulunk, akkor sem egyszerű az élet, rengetegszer veszíthetünk pontjainkból (van amikor simán 6 ügyesség pontot is levonhatunk!), az orákulum barlangja meg már egyenesen szadizmus. Bármikor rossz folyosóra fordulunk, azonnal meghalunk (bár ha beszélünk az út előtt Thog-gal, lényegesen könnyítünk a dolgon), és rengeteg cucc és infó kell hozzá hogy segítsen. Én nem tudom ezt a részt miért kellet ilyen durvára csinálni, a végén már teljes szívemből gyűlöltem az orákulumot.

[b]Főgonosz[/b]
Agglaxról nem lehet sok mindent írni: kép nincs róla (vagy hülye vagyok, és nem ismertem fel), nagyon gyengus, és azonnal menekülőre fogja, amint megpillantja kezünkben a fénykristályt.

[b]Rendszer[/b]
A sereggel való ütközetek az új elem a rendszerben, ami borzalmasan egyszerű lett. Egyetlen kockadobás és aztán nézzük a táblázatot, ami súlyozva van a túlerő tényével (ami persze teljesen logikus). Nem tudom hogy ez az egyszerűség jó-e vagy rossz, mindenki döntse el magának. Mindenestre már itt a szabályrendszer ismertetésében is hagytak egy hibát, nem javították ki a táblázatban az A-t S-re (gondolom az angol "ally" - szövetséges, maradt benne).

[b]Hangulat[/b]
Ha már itt tartunk, ebben a zöldgerincű könyvben is elképesztő mennyiségű elírás és hiba van, az tuti hogy a Word helyesírás-ellenőrzője lefagyna tőle, annyit találna. Elég vicces dolgok is kerekednek ebből, mint a 185. fejezetnél ahol a "seeged" helyett a "sereged egyik részén váratlanul óriási nyüzsgés támad". Mondom, mi van a hátsómmal…? De az is érdekes ahogy a 168. pontnál a felénk tartó "nyilacska" később "tőrré" változik. Nem sorolom tovább, rengeteg ilyen van, hihetetlenül igénytelen az egész. A kalandunk amúgy elég lineáris, nincsenek túlbonyolítva az események, de vannak jópofa dolgok mint például a sütievő verseny. Ami nekem nagyon furcsa volt, az Obigee fogadós nosztalgiázása. Annyira nem illik bele a könyvbe, de lehet hogy csak nekem volt idegen. Ja és még egy furcsaság: miért veszítünk két szerencsepontot, ha nem segítünk a tündének álcázott boszorkánynak…? (na jó, persze nem tudhatjuk hogy egy csapdáról van szó, de hát azért mégiscsak…). Ami kicsit még megtöri az életszerűséget hogy katonát mindig csak 5-öt vagy annak többszörösét veszíthetünk egy-egy szerencsétlen esemény során, poénos… A központi momentum ugyebár maga a két sereg megütközése, a történet lényegében az odáig elvezető útról és az arra való felkészülésről szól. Tetszetős a csata, Livingstone kedvelheti ezt a fajta tömeges megoldást (lásd még ugye a Gyíkkirály szigetét), és nekem is nagyon bejön, üdítően hat a folytonos egyszemélyes kalandozások mellett. Sajnos azonban elég rövidke lett, kicsit grandiózusabb, több taktikai részt tartalmazó is lehetett volna.
hr
2015. december 13. 14:08 | Válasz erre | #25
Ez volt az egyik első KJK, amit olvastam és nem csak lapozgattam, hanem meg is próbáltam végigjátszani. Szóval nagy nosztalgia-faktor és nem látok bele olyan sablonosságot, mint amit itt (és máshol is) többen is jeleztek. Persze azóta már csillió sokkal jobb KJK-t is olvastam, a kritikákat tökéletesen értem emiatt.

Tipikus Livingstone-os barangolós, tárgy-felhalmozós kalandról van szó, csak itt még pluszba egy hadsereg is követ mindenhova. Az eleje szerintem nagyon jó, a folyó mentén való vándorlás (vagy a hajózás) szerintem jó alaphangulatot ad a kalandnak. És itt van a Bogár-amulett is, aminek hordása nem várt következményekkel jár :) A Zengisi jeleneteket nagyon szerettem a Nagyhasúval illetve Max-ékkal, később az Orákulumos rész is tetszett, bár ez már tényleg olyan, hogy ha 10 helyen már nem fordult elő valami ilyesmi, akkor egy helyen se.

Zengis után viszont szerintem elég unalmas lett a hanglat, egy idő után olyan értelmetlen, hogy most északnak, vagy nyugatnak megyek - mintha Ian úrnak se lett volna már sok ötlete. A hadsereges újítást is félbehagyottnak érzem - mintha féltávnál Livingstone is rájött volna, hogy nagyjából semmit nem ad a hangulathoz és próbálta minimalizálni a szerepét az egésznek.

Ami viszont elég gyenge lett, az a vége. Maga a történet elvileg nagyon drámai, de az egésznek a hangulat egyáltalán nem sötét és emiatt Agglaxt és hordáit kb egy szintre rakja az ember a lázadó kiskirály magánhadseregével. Agglax elvileg hatalmas és gonosz és borzasztó elrettentőnek kéne lennie ebből kifolyólag - de ebből semmi nem valósul meg. Szerintem teljesen jellegtelen főgonosz. Meg aztán milyen démon az aki menekül előled? :) Hát ennyire félelmetes... ha megvan a megfelelő tárgy ill. információ, akkor minden további nélkül legyőzhető. A pénzszórós csata-megnyerési trükköt félelmetesen elcsépeltnek érzem - az Égi Fejedelemben elfér egy ilyen jelenet, de itt talán nem annyira :)

Szóval összességében ennyi fasza történet után kicsit csalódás, hogy Livingstone-nak csak ennyire tellett a végén. És hát emiatt az egész történet olyan érdektelennek tűnik.
© twillight (Kövérorr)
2015. október 15. 15:06 | Válasz erre | #24
Hát nem tudom kinek mi baja aképekkel, szvsz a legkitűnőbbek itt vannak az egész sorozatban.

A lecsapú tűzmanók a csúcs, de a Fehér Lovagok (...nem öljük meg őket a Napkardért, nem öljük meg őket a Napkardért, nem öljük meg őket a Napkardért...), Max (akit sose veszek fel annyira jó nő, nem akarom hogy meghaljon), vagy a kisállatkereskedés egyszerűen nálam orgazmus.

Jó, a szánalmasan sok gyűjtögetés kicsit sok, és bizony van köztük annyira random dolog mint a Varázsló Kriptájának utolsó ajtajának belépési kódja (valaki emlékszik azt hol lehet megszerezni?), de nagyon kemény hogy rögtön egy egész seregünk van, amivel viszont sosem küdünk olyasmi ellen aminél nincs értelme (Vértengerekben van az a hülye Ölyv vagy mi a Szikla-szigeten vagy min - eredetiben: Rock a Rock Islanden).

Pláne minden szépen fel van építve, nem úgy mint mondjuk egy Tolvajok Városában, ahol jönnek azzal hogy "biztos ismered Csontos Zanbart, ő az Éj Hercege!" - én meg csak lesek hogy wakker, ÉN híres vagyok arról hogy legyaktam egy (Éj)sárkányt, de Ő vajon miről? Annyira random titulus ez mint a Félvér Herceg...

PS: Nálam Vénuszos könyvekből Halál Seregei, FEAR, Lázadók bolygójaa favorit, ebben a sorrendben.
A HKs Acélkoronával meg nem játszottam. Nem tűnt elég jónak hogy megvegyem.
2014. január 24. 15:02 | Válasz erre | #23
Nálam a Halál seregei a favorit, véleményem szerint a jobb Vénuszos kötetek közé tartozik.
© AXE
2013. december 28. 18:05 | Válasz erre | #22
Közvélemény-kutatás A Halál Seregei-Acélkorona ügyben.Kinek melyik a favorit?

Üdv:AXE
2012. szeptember 17. 22:25 | Válasz erre | #21
Ha majd kezembe tarthatom a kész könyvet, alaposan átnézem a képeket is. (Nyomtatva azért csak más, mint PDF-en.)
Amúgy én sosem mélyedtem el jobban ezeken a rajzokon (azt hiszem, most lebuktam...): régen, gyerekfejjel csak jópofa képeknek tekintettem rájuk; manapság meg inkább hasznos és hangulat javító (persze útóbbira nyilván csak a jól sikerült rajzok lehetnek igazán képesek) kiegészítőként tekintek rájuk. (Ha gyengébbek is a rajzok, könnyem túlteszem magam rajta, és ettől még nem fogom rossz szájízzel forgatni az adott könyvet.)
2012. szeptember 5. 21:31 | Válasz erre | #20
Ezt meg tudom erősíteni én is, valóban sok Zagoros kiadás képei lényegesen jobbak, mint az eredeti kiadáséi. Remek példa erre pl. a Királyok Koronája, de sorolhatnám még.
2012. szeptember 5. 14:29 | Válasz erre | #19
Értem mire célzol,de ezek a képek nem a nyomtatás minősége miatt rosszak!Szóval a Halál seregeinél nem lesz szembetűnő a változás...maximum ha egy jobb illusztrátor újrarajzolja az egész könyvet!
Igen,a Végzet erdeje sem a csúcsszuper ábráiról híres,de ettől azok is sokkal jobbak!Inkább némelyik sci-fi könyv büszkélkedhet hasonlóan igényes képvilággal!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. szeptember 5. 10:36 | Válasz erre | #18
Cyborg17 Azt azért ne feledd, hogy ezt a könyvet még a Vénusz adta ki, akár a Királyok koronáját. Nem gondoltam volna, hogy ez utóbbit a Zagor.hu szerkesztői igen jól fel tudják javítani, és itt nem csak a szövegre gondolok, de a képekre is! Lehet, hogy a Halál seregeinél nem lesz ennyire szembetűnő a változás, de összességében én is elégedett vagyok a grafikával, illetve láttam már sokkal rosszabbat is KJK könyvben. Csak lapozz bele a Végzet erdejébe...
2012. szeptember 5. 09:40 | Válasz erre | #17
Kösz a gyűjtőmunkát!Megnyugtatlak,valóban nem fogunk összeveszni!Egyrészt eleve nem vagyok veszekedős fajta,másrészt ez végképp nem olyan kaliberű dolog hogy egyáltalán megérne egy veszekedést![smiley]awink[/smiley]
És akkor a tárgyra is térnék!Szerintem ezek a képek is mind nagyon rosszak egytől egyig!6-nagyon egyszerű rajz,szinte elrontani sem lehet,szóval lehet hogy így tűrhető kategória,de ezt bármely másik illusztrátor is megrajzolja,még ennél ötletesebben,jobban is!28-az egyik legszörnyűbb!Hogy áll már ki annak a valakinek a keze a ketrecből könyörgöm?Anatómiailag mintha ki lenne törve és/vagy nem egy emberhez tartozna!Ráadásul követi a rács vonala?Hát miből van az,tésztából?A lombok között befutó napsugarak ábrázolása pedig mintha pusztán nyomdahiba lenne!Borzalmasan szar![smiley]gunyos1[/smiley]
112-rettenet rossz kép ez is!Már a térrendezés is ötlettelen,nemhogy azok a mindenféle ovis szinten kriksz-kraksz élőlények amiket odafirkált!Mi az pl.a pult alatt?Hangulatilag gyökkettő a köze a Titánhoz az eddig megszokottak alapján!
121-ezt kb.10-ből 9 ember megrajzolja,annyira kreatív és kidolgozott!
Az árnyékolástechnika is mesteri!
143-kb.ez a kép az éppencsak tűrhetőbbek közé tartozik,de itt is elég rosszul ábrázoltak a mozdulatok!
178-ezt is nagyon nehéz lehetett megrajzolni!Ötlettelen,antikreatív helykitöltő,semmi több!
199-ez is egy elviselhetőbb ábra egy eleve nem látványos szörnyről.Lényegében nem jó kép ez sem különben,max. a többihez képest.
252-rossz ez is mert itt is rosszak a mozdulatok megvalósításai,rosszak az arányok,ill.az egész ábra beleolvad a saját hátterébe!
Az a szomorú helyzet hogy szinte egyetlen értékelhető ábra sincs az egész könyvben(talán csak két kis ábra-a kardozó kezek,és az összetekeredett sárkány hangulatos),ami óriási hiba,ugyanis a képek nem elhanyagolhatóan fontos szerepe lenne a hangulatteremtés!Eleve nincs a legjobb könyvek között ez a mű,amelynek képei csak rontják az összhatást!Még az is jobb lett volna ha nincsenek is benne képek,mert jobban elképzelem magamnak vegytisztán abban az esetben,mert így hogy vannak már nehezebb elvonatkoztatni tőlük!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. szeptember 4. 22:26 | Válasz erre | #16
Parancsolj; szerény (nem vagyok művész tipus) véleményem szerint a következő fejezetekhez tartozó képek nem roszzak /zárójelben az éppen csak jók/: (6); 28; 112; (121); 143; (178); 199; 252. Talán a 143-as ponthoz tartozó kép a legjobb, mely elég részletes is; viszont a 265-ös ponthoz tartozó kutya fejű izé igencsak bénán fest.
Na mindegy; ezeken az illusztrációkon úgyse fogunk összeveszni...
2012. szeptember 4. 09:20 | Válasz erre | #15
Mely képekkel nincs különösebb gond?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. szeptember 4. 02:32 | Válasz erre | #14
Én például kifejezetten várom ennek a könyvnek a Zagoros kiadását, mivel nincs meg a Vénuszos, és csak pdf-en játszottam végig (kissé darálós stílusban). Az eredeti borító nekem kifejezetten tetszik, már-már az egyik kedvenc; jól kidolgozott, aprólékos, eltalált az alapszíne és visszaadja a mű hangulatát. A belső képeket nem elemeztem aprólékosan, de tény, hogy némelyik egyáltalán nem passzol a fantasy világába, viszont néhánnyal meg nincs különösebb gond.
Ez a sereges megoldás játéktechnikailag valóban nem váltja meg a világot, de a hangulat szempontjából ezzel Ian Mester megint tudott valami plusszt csempészni a kalandba. Összességében jónak - azon belül erős jónak értékelném ezt a művet.
2012. augusztus 22. 09:28 | Válasz erre | #13
1988,Livingstone az ötlethiány miatt némileg hanyatlóban!
Megfigyelhető hogy míg Jackson-kreatív forrásait kb.teljesen felélve-könyvről-könyvre igyekezett mindig valamit újítani(és amikor ez már nem ment leállt),Livingstone lényegében a saját jól bevált receptjénél maradt!Nem mintha ez probléma lenne,hiszen jóideig be is vált ez a formula!Az utolsó könyveire viszont kifogyott a szufla!Nem rosszal ezek sem,csak már nem ment a 400 pont újdonsággal,eredetiséggel való kitöltése!És ilyen ez a műve is!
Jópofa hogy a Bajnokok próbája folytatásának szánta ezt,jópofa-bár 36.könyvként már egyáltalán nem eredeti-hogy itt saját hadsereged van,és a tipikus Livingstone-i stílus is érződik,ez a könyv valahogy mégsem sikerült annyira mint kellett volna!
Az eredeti borító a nem rossz,de nem is nagy szám kategóriaként elmegy nálam,a magyar verzió viszont nem tetszik(holott ugyanattól a művésztől,Christos Achilleostól való)!OK,ez még önmagában semmit sem jelent,de a belső képek viszont annyira förtelem szarok(számomra a legrosszabbak között(pl.hogy lehet klasszikus fantasy közegbe olyat firkálni mint a 230-as fp.képe?)),hogy ezen a kalandon képileg nem hogy segített volna,hanem egyenesen rontott!Így eleve óriási hátránnyal indul ez az egész,nem tudom Livingstone hová tette az eszét hogy ezt az illusztrátort alkalmazta,mikor előtte már dolgozott nem egy,nem kettő igazi művésszel is!
Maga a sztori amúgy nem rossz,de nem is kiugró!Livingstone néha már a saját ötleteit lopja!Az újításnak számító csapatharc sem lett valami nagy szám.
A nehézségi szint egy erős közepes,de ami szintén nem válik a könyv javára hogy ahol szivat,ott azt nagyon durván,és ugyanolyan agyatlanul teszi!Talán a legjobb példa erre a blog![smiley]mf2[/smiley]
Összegezvén:nem kimondottan rossz a kaland,de feledhető!Ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni Ian!Így csak[smiley]falbav[/smiley]és jó indulattal 10/7!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. június 10. 18:21 | Válasz erre | #12
Örülök, hogy átjött az elképzelésem:)
2012. június 10. 15:08 | Válasz erre | #11
Íme még néhány ötlet a \"mocsári lényünk\" megnevezésére: /Részemről ezzel asszem kifogytam a javaslatokból.../:

Koponyaroppantó Mocsárbestia (Bobby uö-m ezt pártolta)
Izomszaggató Iszapféreg
Aprító Lápvad
Zúzó Lápivadék
Óriás Iszapféreg
Fejtépő Sárfúró
2012. június 9. 02:17 | Válasz erre | #10
Az ominózus lény megnevezésére még egy-két javaslat:
[b]Lápi Csontszaggató[/b], [b]Lápi Csontörlő[/b], esetleg [b]Csontörlő Mocsárféreg[/b]. A harmadik megnevezés elé talán oda kívákozna még, hogy \"[b]óriás[/b]\", mivel a féreg megnevezés miatt alapból valami kisebb lényre gondolhatna az olvasó, úgy viszont túl hosszú nevet kapnánk.
A végére (de nem utolsó sorban) a következő nemzedék egy ifjú, reményteli kalandorát (az unokaöcsémet, Bobbyt) megkérdezve, hogy egy ilyen csúnya nagy mocsári szörnyet, ami könnyen felfalhat bennünket, hogyan is kéne elnevezni, azt a hangzatos nevet javasolta, hogy [b]Mocsári Zabáló[/b].
© marczy
2012. június 8. 20:55 | Válasz erre | #9
Dr Lecter felvetései több kombinatorikus lehetőséget is magukban rejtenek: Mocsári Zúzó... stb. stb. Tessék választani!
2012. június 8. 13:35 | Válasz erre | #8
Egy kósza ötlet egy \"érintettől\" (előrendelőtől):
Óriás Mocsári Morzsoló (V. Lápi Morzsoló V. Iszapmorzsoló); esetleg Mocsárvad, bár ez kissé semmit mondó...
2012. június 8. 10:08 | Válasz erre | #7
Én úgy érzem, hogy a Lápi Féreg / Mocsárféreg hangzásra inkább KJK-s stílusú, mint mondjuk az Iszapi Daráló vagy hasonlók. Szerintem a fenti kettő az abszolút passzol.
2012. június 7. 19:23 | Válasz erre | #6
Néhány ötlet, csak így hirtelen:

Mocsári Daráló
Mocsárdaráló
Lápi Örlő
Lápi Köszörűs-bár ez eléggé elvont
Iszapféreg
Iszapi Csikorgató
Mocsárzúzó
Lápi Zúzó
Sárféreg
Sárcsikorgató
Sári Csikorgató
Mocsári Zápfogas:)
Mocsári Sanyargató

Vagy valami ilyesmi... Ugye a \"mud\" a mocsár, láp, sár, iszap valamelyik megfelője. A grider pedig a ragozott alakja az \"örlés, zúzás, darálásnak\", amelyet gondolom Livingstone a szájára értett, hiszen - egynéhány embert fal be nekünk a képen.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. június 7. 18:53 | Válasz erre | #5
A véleményetekre lennék kíváncsi. Közeleg a Halál seregeinek felújított változata, és hát néhány fejezepont és teremtmény neve átíródik az új kiadásban. Felkértek, hogy tegyek javaslatokat, és ahol hibát látok, jelezzem. A jelenlegi verzióban szerepel egy lény, mely S. Szabolcs úrtól magyar fordításában a Mocsárjáró nevet kapta. (Angolul Mudgrinder). Ez a név talán nem a legszerencsésebb, ezért módosították Lápi Daráló-ra. Véleményem szerint ez sem az igazi. Nálam az Óriás Mocsárféreg lenne a nyerő, de kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről. Van-e esetleg valakinek okosabb javaslata? Tudom, ez csupán apróság, és kb 20 embert fog érinteni a kérdés, de ha már új kiadás lesz, az legyen tuti! [smiley]axe[/smiley]
2012. május 25. 18:38 | Válasz erre | #4
Ha jól tudom, akkor igen:D
2012. május 25. 15:28 | Válasz erre | #3
Pár napja végeztem vele sokadszorra,és még mindig tetszett,bár vannak benne érthetetlen dolgok.A pajzsos dologra rögtön rá is kérdeznék:Amikor a vége felé a fénykrisályra vadászol,mindenképpen kell hogy legyen pajzsod a fúvócsövesek ellen (nem jut eszembe a nevük),viszont ha jól tudom pajzsot csak a hajós útnál lehet beszerezni.Jól tudom? (bár mondjuk kérhetnél abból a párszáz embered közül vkitől nem...?) Jó hogy néha a seregeddel mész,néha egyedül ez változatossá teszi.Ez az orákulum figura viszont... Ki ő,azonkívül hogy mindent tud? Össze lehetett volna szedni értelmesebb dolgokat is mint pl a zöld váza... ha mondjuk egy ritka növény vagy varázstárgy kéne. DE NEM! Zöld váza nélkül nincs üzlet! Fura egy ízlése van.A melltű még úgy ahogy meg van magyarázva,de hogy egy cirkuszi bolha láthatatlanná varázsoljon előtte,az megint súrolja a józan ész határát.A seregtoborzás nagyon király,pláne hogy nem csak fizetni kell mindig hanem néha,ügyesnek,és okosnak is kell lenni :) Agglax a végén szinte ujjgyakorlat,ám a hozzá vezető út a csatatéren annál komolyabb.A kifejezetten változatos a terep (tenger,mocsár,erdő,folyópart,dombok,barlangok stb) ami nagyon megdobja az összképet.Egy jó közepes könyv. Még egy kérdés! Az a kulcs amin a 222-es szerepel,végülis nem jó semmire,csak arra hogy egy Nandi medve megzabáljon vacsira a föld alatt?



2011. december 28. 14:42 | Válasz erre | #2
Az általad említett könyveken kívűl nekem még a Lázadók Bolygója és a Találkozás F.E.A.R-al is bejött.
© CatDog
2011. december 28. 14:19 | Válasz erre | #1
Látom a Vénuszos könyvekről nem akar senki írni, nem is csodálkozom mondjuk hisz amilyen könyveket választottak és a másik ahogy kivitelezték ugye..

Nekem mondjuk mindezek ellenére tetszik 3 könyv tőlük is a Mélység Rabszolgái, Királyok Koronája és a Halál seregei ugye emez lenne az.

Azért szerettem ezt a könyvet, mert itt is aztán annyi mindent össze kell szerezgetnünk a könyvben, hogy az másik kettőre is elég lenne, elég nehéz is emellett, talán még 4. könyvnek ide soroltam volna a Lopakodó Lelkeket is, de az annyira elronthatatlan könyv lett vagyis egyszerű, pedig annak még elfogadható lett volna a története, ha jobban írták volna meg.