Zagor.hu
Zagor.hu fórum
17 – A varázsló kriptája
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (5)
© Nheil
A Varázsló kriptája volt az utolsó könyv, amit a Rakéta kiadott. A fénykorát már elhagyó Livingstone a Bajnokok próbája után ismét egy konvencionálisabb, világmegváltó történetet írt, ahol ezúttal a gonosz Razaakot kell eliminálni a hősünknek, aki feltámadt halottaiból és egész Allansiát fenyegeti.

A történet egészen hangulatosra sikerült, abszolút átjön az a misztikusság, ami jellemzi Livingstonet. De egyébként teljesen sablonos, klasszikus livingstone-i archetípusokra épül, mint a hirtelen a semmiből felbukkanó, az egész világot káoszba, nyomorba dönteni kívánó egydimenziós Gonosz és szokás szerint öreg habókos varázsló barátunk, Yaztromo iránymutatásai (úgy tűnik ő az egyetlen jó varázsló ezen a világon, mindenki mást hidegen hagynak ilyen jelentéktelen dolgok, mint a világ megmentése). Ezeket nem rosszból írom, csak látható, hogy mennyire ragaszkodik a saját paneleihez a mester, azokat viszont jól alkalmazza n-edjére is. Ez a szörnyűen gonosz Razaak tehát feléledt és mivel nincs senki más, természetesen nekünk kell felkerekednünk és elpusztítani. Kezdésnek meg kell találnunk a saját kardját (mondjuk egy varázsló miért kardot használ ezt sosem értettem) mert csak azzal járhatunk sikerrel. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy az előző nagy hős, aki kivégezte Razaakot, elhullott győzelme következtében. És még egy utolsó kötekedés, miért csak 110 évre zárták le Razaak sírját?

A kaland során egészen változatos helyszíneket fogunk meglátogatni, bár az erdős részek dominálnak. Kiemelném, hogy a fighting fantasy történetében, a 26. könyvben végre eljutottunk oda, hogy lova is van a kalandornak! Hoppá! Eddig minden fantasy történetben kutyagoltunk… Persze ez nem feltétlenül okoz jelentős játékmechanikai változásokat, de mégiscsak hangulatosabb és hihetőbb, hogy lóháton utazunk, pláne hogy szorít minket az idő. A kaland során lesznek társaink, akik utána a történet szerves részei lesznek, nekem ez tetszett és nem hiányzott, hogy menedzselni kelljen őket kockadobásokkal, jót tesz a dinamikának hogy nem mindig csak egyedül megyünk mindenhova.

És most jöjjön a feketeleves, ugyanis a könyv elborult mértékben nehéz. Mintha fogadást kötött volna az író Jacksonnal, hogy márpedig ő is képes az olvasót kegyetlenül megszivatni. Mást nehezen tudok elképzelni, ugyanis akár a Pusztítóban, itt is gyakorlatilag egyetlen egy helyes útvonal van, amiről nem lehet letérni. Kötelezően beszerzendő tárgyak és információk tömkelege van, amit most nem fogok felsorolni, nem is tudnám fejből, mert annyira sok van. Ha EGYETLEN EGY nincs meg, akkor meghalsz. Persze tipikusan sokkal később, a könyv végén, hogy azt hidd, minden rendben van... Ez korábban is jellemző volt Livingstonera, de nem ilyen mértékben. És minden a szerencsén múlik persze, nem az ésszerű döntéseink következtében találjuk meg a tárgyakat, hanem mert pont jó irányba mentünk. A bénítópálca első darabja különösen nonszensz, mert ott, mint valami vérszomjas barom, meg kell támadnunk érte az amúgy barátságos Csontok őrzőjét aki illedelmesen cserélne velünk, de nem, nekünk le kell gyilkolnunk és úgy lesz meg a kötelező tárgyunk. Ez kifejezetten csúnya dolog, hogy a hőst ilyenre kényszerítik. Ezen kívül még úgy kismillió tárgyat kell begyűjtenünk. A szadizmusnak még így sincs vége, ugyanis olyan extrém főértékveszteségeket lehet benyelni (és néha kell is, pl. a kaméleonitáknál, vagy rögtön a legelején a szigonylegyeknél) amihez aránytalanul kevés az a pár korty gyógyital amink van. És általánosságban elég magas a szörnyek értéke is. A főellenség, Razaak az valami külön elborult kategória a 12-es ügyességével és ha kétszer egymás után eltalál akkor vége a dalnak. Persze mire egyáltalán megküzdhetünk vele, szükség lesz arra a kismillió tárgyra, amit addig szereztünk és ezek után indulhat csak a harc. A nonpluszultra szivatás pedig még hátravan, ugyanis ha 6nál kevesebb életerőnk van kriptából való meneküléskor, akkor is meghalunk, holott nem épp reális, hogy jelentős veszteség nélkül éljük túl a Razaak elleni, szabályos harcot.

Ugyanaz a véleményem, mint a Pusztító esetében. Utóbbi talán még elborultabban nehéz, de annak a sztorija viszont legalább valóban egyedi. A varázsló kriptája történetileg rendben van, hangulatos, izgalmas, a jobb livingstone-i kalandokat idézi fel de agyonüti az egészet a frusztráló nehézség.
10/7 jóindulattal
 
[b]Borító[/b]
A főgonosz, Razaak látható rajta, amint épp a rovar-varázslatot alkalmazza. Eléggé gyengus, azt kell mondjam. Razaak abszolút nem tűnik olyan rondának vagy ijesztőnek, mint magában a könyvben, és a rovar-varázslata annyiból áll, hogy van ott 2-3 kis zsarátnok. Nem nyerő.

[b]Grafikák[/b]
Naaaa, ezek már sokkal jobbak, itt már Razaakról is van olyan kép, hogy abszolút nem lehet belekötni. Az összes többi kép is igen remekül és pontosan kidolgozott, egyedül a Kaméleonitás képen néztem nagyokat, ahogy az egyik csúfság nyelve derékszögben (!) hajlik meg. Hát biztos tudnak ilyet is…

[b]Történet[/b]
Razaak anno igen gonosz varázsló volt, és rontást hozott Allansiára, mert nem hajoltak meg előtte a főurak, és nem ismerték el őt feljebbvalójuknak. Ezután egy Kull nevű bátor harcos elindult, és a saját kardjával megölte Razaakot, mivel csak ez a kard képes őt megsebezni. Csakhogy Razaaknak még sikerült megátkoznia Kullt, akinek porrá hullott szét a teste, a csontváza pedig keresett magának egy tavat, csinált egy tutajt, és azon hajózgatott az elátkozott kardot szorongatva, várva hogy valaki elvegye tőle és megtörjön az átok. Egy jóságos varázsló szépen becsomagolta a döglött Razaakot egy szarkófágba, és elrejtette egy kriptába, amit lepecsételtek 110 évre. Ezek után nem sokkal mindenféle hírek szállingóztak Allansiában holmi gyilkos, gonosz varázslóról, aki le akarja igázni Allansiát. Razaak feltámadt, és bosszúra vágyik. Na és mit gondoltok, ki lesz az a szerencsés, aki elindul legyőzni őt. No persze előbb meg kell szerezni az átkozott kardot is.

[b]Nehézség[/b]
Tízes skálán kilences. Bődületesen, aránytalanul nehéz. Iszonyatosan sok tárgyat kell összegyűjtögetni, rengeteg információra lesz szükség, ezenfelül ellenségből is hihetetlenül sok van. Nagyon gyakori esemény a lapozások utáni azonnali halál – olyan, mintha a Bajnokok Próbáját vegyítették volna a Pusztítás Maszkjaival. Hosszas, kitartó, türelmes kutakodással és óvatossággal lehet csak előrejutni. A pontjainkra nagyon kell vigyázni, mert nem sok lehetőség van feltöltésre, és néhány ellenfél pokolian erős – Gargantis, és persze maga Razaak is. Hiába vannak szövetségeseink – Yaztromo, a varázsló, Symm és Borri, leginkább csak hátráltatnak minket majd. Csapdából is iszonyú sok van, hasznos tárgyakat nemigen fogunk lelni, sz’al ez a könyv az egyik legnehezebb az egész sorozatban, kezdők akár bele se fogjanak!!!

[b]Főellenség[/b]
Természetesen Razaak. Ha egyáltalán meg tudjuk őt közelíteni, még akkor is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy legyőzzük.

[b]Ami tetszett[/b]
Nos, például a halálpontok. Mivel ez a könyv tartalmazza arányosan a legtöbb halálpontot – vélhetően – kellőképpen élvezni fogjuk a különféle változatos halálnemeket, mint például a megfagyás, az inter-dimenzionális transzmitter féregjáraton való áthaladás, vagy az álló időben való ottrekedés. Természetesen a szerző gondolt az egyszerű ízek kedvelőire is, van felnyársalás meg agyonpaszírozás is, széles a választék. A történet maga nem különösebben szólt nagyot, a sok hasonló könyv után újramelegített „tőtöttkáposzta”, de hatalmas a bejárható terület, változatos a környezet, a feladatunk is változik vele együtt…a kard megtalálása, Yaztromo megtalálása, Borri fölkeresése, aztán még léghajózás is van. Végül pedig jöhet a barlangokban való mászkálás, és behatolás a kriptába. A szereplők és az ellenfelek is változatosak, és valamelyest aktív szerepet töltenek be a könyvben.

[b]És ami nem[/b]
Az indokolatlan nehézség és a szándékos szopatás mindenekelőtt. Iszonyú mennyiségű tárgyat és infót kell összeszedegetni egy igen nagy területről, mert ha nem, akkor valahol úgyis meghalunk a könyvben, ha pedig nem tudjuk, hogy honnan tudhatnánk meg pl. a Hobbitfül-evő verseny rekordját, hiába pörgetjük végig újra meg újra ezt a könyvet, sosem fog sikerülni. Rengeteg a kötelező tárgy, és infó, és jópár ezek közül csak a szopatás célját szolgálja. A Józan Ész Kristálya még emészthető, de már mondjuk a Suma nevű lény, és a Hamakei pergamen csak két dolog ezek közül. Van ugyan itt is „csodafegyver” – egy bénítópálca – de a könyv annyira rugalmatlan, könyörgöm, a Gargantis ellen használható a pálca, a Vörös sárkány ellen nem? Helyette találkozni kell a Sumával, smúzolni vele, hogy ne dögöljünk meg. Ráadásul a bénítópálcával is annyi nevetséges szarozás van, hogy alig könnyít valamit a helyzetünkön. A halálcsapdák túlmennek a józan ész határán. Ha nem haverkodom össze az íjász hapsival, meghalok, mert egy sziklaszörny végiggurul rajtam. Ha nem ülök le a székbe, hanem továbbmegyek a folyosón, akkor bekerülök egy inter-dimenziónális transzmitter féregjáratba, ami kivisz valami fekete űrbe, és szintén meghalok. A társaim segítsége fabatkát se ér, hiába próbál a könyv valamiféle csapatszellemet felépíteni, leginkább csak a baj van velük, még a híres-neves Yaztromo varázslóval is. A Csontváz fejedelem találóskérdéseire csak nagy adag szerencsével lehet összemazsolázgatni a válaszokat, aztán ott van Razaak, aki szintén megöl, ha nincs nálunk illúzióromboló gyűrű meg csudapajzs, és persze ellene se alkalmazható a bénítópálca! Nem feltétlenül attól lesz jó egy könyv, hogy brutálisan túl van nehezítve, egy idő után elege is lesz a játékosnak ezekből, és nem fogja végigjátszani.
Fordításügyileg rendben van a könyv, egy-két helyen van elírás, amikor a lovamat megitatom, vagy amikor egyedül vagyok a Csontváz fejedelemmel, mégis többes számban szól hozzám (mindhárman nem mehetünk le a kriptába, mert természetesen ugyanúgy meghalunk). A 271. pontnál pedig evőeszköz helyett villám van.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Jaj, nagyon szeretem ennek a könyvnek a borítóját, tinédzser koromban bizony meglehetősen vérfagyasztónak találtam az oszlásban lévő Razaakot (talán még rémálmom is volt miatta?), és tetszett a szarkofágjából kiáramló arcok, koponyák sokasága is. Jó, azt hagyjuk hogy Razaak bácsi miért lefelé, a lábai elé lövi azt a tűzlabdát…

[b]Illusztráció[/b]
Talán inkább közepesnek mondanám a rajzokat, de nagyon tetszik Symm barátunk portréja (103.), a patkányos hulla (202.) és Kull kéjutazása (339.). Arról már nem is beszélek, milyen szerelmes voltam a fél lábbal fára akasztott lányba (127.), aki leginkább elfnek néz ki, bár erről a részletről nem tesz említést a könyv. Ellenpárja a barbár lány a griffinen (178.), akiről viszont nekem nem jött át, hogy valóban lány lenne…

[b]Háttértörténet[/b]
Hát igen, ez a tipikus, klasszikus Livingstone-os, Yaztromós történet a gonosz varázslóval. Szóval Razaak szellemidéző feltámadt, és persze csak mi küldhetjük vissza az árnyak birodalmába. Őszintén szólva, én nem értettem, nekünk mi a személyes motivációnk az ügyben, azon kívül hogy megmentsük a világot (persze ez nem elég?), illetve az a mondat is fura volt a háttértörténetben hogy Razaak kriptáját 110 évre pecsételték le. És mit gondoltak, mi lesz 110 év után? Utána már jöhet, nem a mi problémánk? Szóval itt azért röhögtem egy kicsit.

[b]Eredetiség[/b]
Ahogy fentebb írtam, a történet minden, csak nem eredeti, de ettől függetlenül jó lett. A lény-felhozatal például kifejezetten változatos és különleges. Vannak itt fényre érzékeny Rad-hulkok, csintalan fekete tündérek, lávadémonok, undorító szigonylegyek, és egy Vasevő.
Jóféle tárgyakat is lelni a kaland során, például a bénító ezüstpálcát, amit két részből kell összeraknunk. Ennél külön érdekesség, hogy egy negatív cselekedet következtében találhatunk a második felére: ha a sírkertben a csontvázak ránk támadnak, amit pedig azért tesznek, mert korábban kinyírtuk a Csontok őrzőjét.

[b]Kihívás[/b]
A kihívás komoly, csalás nélkül elég nehézkes a végigvitel. Rengeteg tárgy és információ szükségeltetik, én komolyan nem tudom, mennyire lehet ezeket egyszerre, egy kaland során összeszedni, ugyanis az összes válaszúton a jó irányba menni nem kicsit necces… Na de nézzük: kell a kristály a nyakunkban a Gargantisnál, különben begolyózunk (kérdés, hogy miért nem csak ránk hat, hanem a két társunkra is, de ne akadjunk fenn ilyesmin), kell bronzkulcs, kell aranygyűrű szivárvány kővel, kell egy halom információ Ungoth kérdéseire válaszul, és kell a gránitajtóhoz a kombináció. Nos, ezzel meg is van a must have cuccok FELE, ami pedig Razaak kolléga legyőzéséhez szükségeltetik, azt a Főgonosz fejezetnél írom le külön. Ez az Ungoth-os rész elég erőltetett lett (holott bírtam a karakter stílusát), a csontváz fejedelem ugyanis egy csomó olyan dolgot kérdez tőlünk, aminek nincs köze semmihez, és nem is bizonyít semmit. Mi a francért kéne nekünk tudnunk a hobbit fülevés rekordjáról, pláne kérdés, hogy ő miért tud ilyen hülye dolgokat. Itt amúgy van egy hiba a szövegben, mert amikor továbbmehetünk, akkor Ungoth többes számban szól hozzánk, pedig egyedül vagyunk (108.).
Ezen felül állandóan Szerencse és Ügyesség próba van, illetve egyéb kockadobálások is dögivel. Rengeteg továbbá a felvehető tárgy is, de ezek között számos negatív hatású. Az is mekkora lehúzás már, hogy ha a Gargantisnál egy nem igazán használható tárgyat veszünk elő, akkor csak úgy simán veszítünk 2 Szerencse pontot (98.). Razaak labirintusában is bármikor elpusztulhatunk, elég rossz irányba menni. Ha pedig a labirintusba a két társunkkal hatolunk be, akkor mindenképp kampec, de ezt csak jóval később realizálhatjuk, erre egy csomó rész van kidolgozva, hogy mindent rendben lévőnek érezzünk, pedig úgyis megdöglünk…
Egy szó mint száz: ez a könyv is szadista, minden elismerésem Livingstone-nak.

[b]Főgonosz[/b]
Tudom-tudom, sablon, de mégis: Razaak igazi jó kis főellenfél. Azt sajnálom, hogy nem nagyon lehet vele eljátszogatni, mint Balthus-szal, de azt se értem, hogy a nyomorék, egyetlen használható karral rendelkező, és félszemű görcsnek mitől ilyen frenetikusan jók a harcértékei. Na és amik nélkül nem jutunk el a harcig sem: füst belélegzés a tűzgolyói ellen, Hamakei varázs a bogarai ellen, és végül a Védelmező pajzs a villámai ellen. Ez utóbbit a griffines barbár csajtól vehetjük el, ha kinyírtuk.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
Ez egy meglehetősen lineáris kaland. Szerencsére azért el lehet bóklászni, de megvannak a fix pontok, mint Symm, a vándor és Borri, a törpe csatlakozása (lásd még hasonló társakat a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=8][i]Hóboszorkány barlangjai[/i][/url]ban). Ezek a fix pontok eléggé fordulatosak, elrabolják például Yaztromót, de a hőlégballonos utazás is üdítően hat (ha esetleg eddig nem tudtuk volna, Borri találta fel a hőlégballont!). Tehát a történet tele van élettel, sőt, vicces elemekkel is, melyek leginkább útitársaink ugratásaiban nyilvánulnak meg.
Az is érdekes, hogy elmehetünk a Pókok erdejéhez a ballonnal. Így mondjuk tuti meg fogunk halni, de a lehetőség megvan rá. Aztán úgy is meg lehet halni, hogy Borri megeszik valami megőrjítő bogyót, és mire visszatérünk hozzá Symmel, fejbelő minket nyíllal, majd a vándorra támad. De az is tök jó leírás, amikor jégszellemmé válunk, vagy ha rosszul használjuk az időzár kulcsot, akkor életünk végéig ugyanabban a szobában járhatunk ki és be.
A lényeg, hogy ez egy igen jól kidolgozott kis könyv lett. Rettenetesen nehéz, de ettől függetlenül mindenképp ajánlatos végignyomni legalább egyszer.
© Ldxar1
 
Már szinte minden könyvet végigolvastam a sorozatban, de eddig nem találtam nehezebbet A varázsló kriptájánál. Csak egy helyes út vezet végig a kalandon (melyen minden, a végső csatában szükséges tárgy megszerezhető), ráadásul több igen erős ellenféllel is meg kell benne küzdeni (például a 12-es ügyességű és 24-es életerejű Bugyorlakó Ördöggel, akinek épp olyan harcértékei vannak, mint a lehető legerősebb kezdő karakternek). A szerencsepróbákról pedig már ne is beszéljünk (a leges legelsőnél konkrétan egy ügyesség pont veszteszéget kell például elkerülnünk). A könyvet tehát szinte lehetetlen szabályosan végigjátszani (anélkül, hogy csalnánk a harcok vagy a próbák dobásánál).

Ettől eltekintve a helyes út megtalálása egy elég szórakoztató kihívás, hiszen több lehetséges útvonalból is lehet választani. A helyzetleírások is hatásosan lettek felépítve, az olvasót szinte magába szívják a síkságok, vermek és labirintusok, és elég sok szokatlan szörnyeteggel is lehet találkozni menet közben. Jól megírt kaland ez, de én személy szerint többre értékelném, ha a játékmenet nem lenne ennyire őrjítő.
Értékelés: 8 / 10
A varázsló kriptája egy kiváló könyv. Azonban teljesen egyetértek mások azon véleményével, hogy egy kicsit kiegyensúlyozatlan: ha nem is teljesíthetetlen, azért elég nehéz. A főellenség a kaland rengeteg megpróbáltatása és kihívása után szinte legyőzhetetlen. Sokkal jobb történet kerekedhetett volna belőle, ha egy kicsit jobban kiegyensúlyozták volna.

A megfogalmazás remek, érdekes, tele izgalmas találkozásokkal, és mind a belső képek, mind pedig a borítók remekül sikeredtek. A segítő társak koncepciója jó ötlet, és a megvalósítás is remekül sikerült. Kiváló könyv, ami nagyobb megbecsülést követel.
hr
Első oldalElőző oldal12
2012. október 6. 22:16 | Válasz erre | #32
Ez így nem teljesen igaz, mert sokkal több szerencsepróbát figyelembe kell venni, ha teljes vagy reális képet akarunk kapni. A DL-ben legalább vannak tápos tárgyak, amelyek segítenek.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 6. 21:34 | Válasz erre | #31
Na most felveszed a láncinget, az ad +1 ügyesség pontot. Ha a patkány meg akar harapni azzal nincs gond, mert míg a Csontok őrzőjénél bebuksz 3 szp-t addig 1 szp pontot kapsz a pajzsért, és +1 szp pont jár ha belélegzed a tűztől védő füstöt. Ha pedig 7 vagy 8 szerencse ponttal indultál, hát előbb-utóbb úgy is elpatkolsz a kockák miatt! A démonlovagokról annyit, hogy az inkább múlik a kockadobások eredményén és olyan mérvű eszelős szivatások vannak benne, ami alaposan megnehezíti a kalandor dolgát. Persze azt nem állítom, hogy a Varázsló kriptája egyszerű kaland, de a Démonlovagok rátesz két lapáttal is! Razaak és Belgaroth is olyan ellenfél, akiket művészet legyőzni cinkelt kockák nélkül! [smiley]vigyor[/smiley]
2012. október 6. 18:01 | Válasz erre | #30
Így igaz sajnos!:(
Százszor inkább a Démonlovagok...
2012. október 6. 11:50 | Válasz erre | #29
Kösz a választ annak ellenére hogy nagyon nem örülök neki!Ugyanis ebben az esetben ez már tényleg nem egyéb mint direkt kib...ás a kedves játékosokkal!
Oké amit írsz,hogy inkább hagyd a patkányok ellen a páncélt ilyen áron a fenébe,de ez sem mindig lehetséges,ugyanis közvetlenül a páncélszerzés előtt igen nagy eséllyel bukhatsz pótolnivaló ügyességpontot a szigonylegyek miatt!
Livingstone![smiley]catch-hit-with-chair[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. október 5. 20:42 | Válasz erre | #28
Spoiler!
Hiba megoldva!
A 380-as a \"plate-armor\", ami ha jól emlékszem a teljes lemezvértnek felel meg, míg a 328-as chainmail a láncingnek.
Mindkét fp végén az van odaírva, hogy a MÁSIKnak nem veszed hasznát.
Igen ám, viszont mindenképpen be kell vállalni a - 3 szerencse pontot, mert csakis a teljes lemezvért véd a a patkánytól, hiszen az lefedi a lábadat is.
Na már most a csontgyűrűnél is -3 szerencsepróbát kell bevállalni, így ez már tényleg a szivatás netovábbja.
Szerencse elkerülhető a páncél, csak szerencsés kockadobás kell hozzá, ha jól emlékszem.
Szerintem inkább az utóbbi, még 12-es kezdeti szerencsével is nagyon nehéz a könyv, pláne, hogy kötelező a -3 szp az Őrzőnél.
2012. október 5. 19:42 | Válasz erre | #27
Napokban újra elővettem a könyvet végigjátszásra.Már korábban is felfigyeltem a következő kisebb hibára,de eddig ki tudja miért nem hoztam szóba.
Mi is ez a kisebb hiba?Még a sztori elején van egy kisebb barlang,ahol két Rad-Hulkot kell lenyomni.A harc után a barlang hátuljában található farekeszt feltörve két páncélöltözéket találunk(295-ös fp.),egy páncélruhát(380-as fp./+1ügyesség;-3szerencse),és egy lánciget(328-as fp./itt már ez is páncélruha([smiley]miaz[/smiley],érdekes)+1ügyesség).
Egyrészt ilyen leírás alapján számomra elképzelhetetlen milyen páncélöltözetek is ezek valójában,másrészt,attól függetlenül hogy melyiket választod az értékmódosításaival egyetemben,mindkettőnél az a végszöveg hogy nem veszed hasznát,azaz otthagyod[smiley]miaz[/smiley].
Ráadásul a későbbiekben,az óriás barlangjában szükség van páncélruhára(vmelyikre a kettő küzül ugyebár!),hogy ne haraphasson a potenciálisan fertőzött patkány a lábadba(25-ös fp.)!
Hogy is van ez akkor pontosan?
Szerintem nyilvánvaló fordítási hiba!Kell a páncélruha,és egyértelműen az amelyiknél nincs -3-as szerencseveszteség!A többi része a kavarás!
Szerintetek?Illetve mi ezeknek a páncélöltözékeknek a pontos megnevezése?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. május 16. 10:40 | Válasz erre | #26
1987-re Livingstone beleadott apait-anyait,és egy újabb csúcsművet hozott össze a legutóbbi Hóboszorkány barlangjai után!
A recept is azonos!Önálló,kis kalandegységekből kihozni egy nagyot,a nagyot!Ehhez óriási,és változatos terepet biztosítani,társ(ak)at adni,plussz némi információs összeköttettés Allansia többi részével hogy még elevenebbé váljon a világ,és kész a fél siker!Itt minden megvan ami kell;a 400pontból abszolút ki lett hozva amit giccsmentesen kilehetett!A már említetteken kívül:\"minikaland\" lóháton,földalatti barlang(ok)ban,sőt még egy kezdetleges légballonon is utazunk;brilliáns!
A borító-szerintem-ugyan harmatgyenge,de a képek jók!(Pl.Razaak a belső képen sokkal tutibb mint a borítós verzió!)Nem a legprofibbak,de stílusosak,bőven van belőlük(32),ráadásul a kaland szinte minden aspektusából bemutatnak ezt-azt!Nem is tudom maradt-e ki fontosabb látványosság?
Röviden:a képek a remek sztorival tökéletesen szinkronban vannak,a hangulatot emelik!
Szabálymódosítás csupán annyi hogy nincs induló élelem,se varázsital!Majd azt a kaland során Livingstone bácsi ad,ha ad![smiley]hawaii[/smiley]
(Mint pl.rögtön az elején is egy 5 kortyos gyógyitalt,bár azt ügyesen összehozza hogy ebből az 5 kortyból mégse nagyon gyógyulhass![smiley]mf3[/smiley])
És ezzel kb.rá is tereltem a témát hogy mi a könyv egyetlen komolyabb baja!Az hogy eszméletlenül nehéz!(Kapásból 46 halálpont!)Talán top3 szinten is!Ha megvan a helyes útvonal,ill.a képességeink 12/24/12,akkor van esély a végigjátszásra!(Igen,így már nekem összejött!)De így is nagyon necces lesz egy-két rész,mint pl.a végső harc,vagy rögtön az elején a szigonylegyek!No meg az agyaggólem!Rengetegszer ott ért véget a kaland!Egy szó mint száz,annyira nehéz ez a küldetés,hogy az már irritáló!Egyedül ez von le az egyébként tökéletes anyag értékéből,de ez kikerülhetetlenül!Viszont ennek ellenére is top5-ös nálam a könyv!Kezdőknek nem ajánlott!
10/9
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. január 19. 09:03 | Válasz erre | #25
Pontosan ahogy itt lentebb killmaster is írja!Ennek játéktechnikai okai vannak!Lényegében a te gondolatmeneted alapján onnantól hogy összeilleszted a pálca két darabját,bárki ilyen abszurd módon kicsinálható lenne!Fogom a pálcát,lebénítom az ellenfelet,és kész!Na ne már!Ilyen alapon akié ez a pálca a Titán ura lehetne!
Eleve a pálca két darabjának fellelése nem könnyű;aztán elég nagy ára is van,mert így meg kell ölni a csontok őrét (-3szerencse),ill.a temetőben is harcolni kell a csontvázakkal,és ha emlékeim nem csalnak még egy villámot is megpróbál belénk küldeni Livingstone barátunk!Cserébe viszont nem kell megküzdeni egy 12/24-es szörnyeteggel!Ez a harc ugye nem kecsegtet olyan nagy győzelmi esélyekkel,ugye?Ráadásul ha lenyomod is,nem nagyon valószínű hogy stabil életerőpontokkal fogod folytatni!Szóval még a szívatások ellenére is a harc a rizikósabb megoldás,így elég nagy segítség egyszeri felhasználásra is a pálca!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. január 19. 07:47 | Válasz erre | #24
Na de a Gargantisra felkészültél, illetve azért mentél oda, mert kellett a szarva, tudtad, hogy mire vadászol. A vörös sárkány ellenben meglepett benneteket, hát ezért ment meg Suma! Na most Razaak élőholt varázsló, eleve más a mágiájuk, mint egy halandónak, pl: Főmágus! Részletekbe nem mennék benne, fogadd el, hogy ez így van. Egyébként ez az egész tárgy használósdi, illetve mikor mit varázsolunk nem mindig a kalandor logikájára épül, az író mondja meg, mit, mikor és hol használhatsz! Fél Mampangot, egy villám varázslattal el lehetne intézni, és a másik felét tűzgolyóval! De az túl unalmas és egysíkú lenne. Az író ezért sodor mindenféle fura helyzetbe, lássa milyen kreatív tudsz lenni! Ami viszont kissé gagyinak tűnik a könyvben a farkasember elűző varázsige: Egy, két, há fuss el má! Szóval Varsányi kisasszony lehetett volna kicsit irodalmibb is! Na nem mintha a gránitajtós sírfelirat eposzi költemény lenne, de az még szódával elmegy! Ezt a griffin lényt sem nagyon értem! Miért nem griffmadár? Miért jobb az angol verzió? Amit lehet magyarosítani, az legyen magyar, amit pedig nem, azt legalább ne akarjuk magyaros írásmóddal leközölni. Szerintem ez eléggé furán veszi ki magát! Amúgy tényleg elégedettek lehetünk a könyvvel, a profiknak is akad legalább kihívás!
2012. január 19. 03:10 | Válasz erre | #23
A bénító pálca használható lenne a Vörös Sárkány ellen, a Gargantisnál is pontosan akkor használtam, amikor már majdnem elért, emlékezz vissza :) Razaak pedig nem automatische védett ezzel a varázslattal szemben szerintem...nem úgy ücsörög a kriptájában, lógázva a lábait a szarkófág szélén, hogy "Na, valami kalandor tuti erre jár az elkövetkezendő években, most gyorsan megvédem magam bénítós pálca ellen,csiribú-csiribá!". Még a Főmágusnak is meg kellett innia valamiféle folyadékot a Királyok Koronájában, amikor a Tölgyfacsemetével rá akartam sózni egyet. Sz'al ez a bénító pálca nagyon csehül lett megoldva, simán lehetne használni bármilyen ellenfél ellen (jégszellemek meg más ilyen anyagtalan testű szarjankók lehetnének kivételek), egész egyszerűen nem írták bele. De mondhattam volna egy natúr zombiharcot is, vagy Démoni Szolgát, ezeket se lehet mégbénítani vele.

Ha már beleírnak egy egész jó fegyvert, könyörgöm, legalább használni lehessen már :S
© killmaster (Savanyúhas)
2012. január 18. 23:12 | Válasz erre | #22
A bénító pélca azért nem használható a Vörös sárkány ellen mert hirtelen csap le ránk! Zuhanás közben baromi nehéz ám koncentrálni! Razaak meg nyilván védett effajta varázslatokkal szemben! Egyébként pedig a Rakétás borítón épp tűzgolyót lő ki rád, és szerintem kellőképpen félelmetes ellenfél! Suma pedig pont kapóra jön nekünk a sárkány ellen, elkél egy kis másvilági segítség! Talán, ha nem ennyire köti kockadobáshoz az életben maradásunkat az író, szinte szavunk sem lehetne, így sem rossz, de folyton azon imádkozni, hogy jó értékeken álljon meg a kocka, azért az nem frankó!
2012. január 18. 16:51 | Válasz erre | #21
Engem, mert ha használom máson, akkor tudomásul kell vennem, hogy esetlegesen nagyobb bajt okoztam ezzel:)
2012. január 18. 16:35 | Válasz erre | #20
Azt viszont igen,hogy csak akkor életképes, ha ott van a szarva. Egyébként meg miután levágtam a szarvát a Gargantisnak, kit érdekel, életben marad-e? :D
2012. január 18. 16:13 | Válasz erre | #19
Ha használnám a pálcát a Vörös Sárkány ellen, akkor a Gargantisz újra elszabadul. Nem emlékszem, hogy a könyv írta volna, hogy megölöm mielőtt levágom a szarvát.
2012. január 18. 15:26 | Válasz erre | #18
A varázsló kriptája

Borító:
A főgonosz, Razaak látható rajta, amint épp a rovar-varázslatot alkalmazza. Eléggé gyengus, azt kell mondjam. Razaak abszolút nem tűnik olyan rondának vagy ijesztőnek, mint magában a könyvben, és a rovar-varázslata annyiból áll, hogy van ott 2-3 kis zsarátnok. Nem nyerő.

Grafikák:
Naaaa, ezek már sokkal jobbak, itt már Razaakról is van olyan kép, hogy abszolút nem lehet belekötni. Az összes többi kép is igen remekül és pontosan kidolgozott, egyedül a Kaméleonitás képen néztem nagyokat, ahogy az egyik csúfság nyelve derékszögben (!) hajlik meg. Hát biztos tudnak ilyet is…

Történet:
Razaak anno igen gonosz varázsló volt, és rontást hozott Allansiára, mert nem hajoltak meg előtte a főurak, és nem ismerték el őt feljebbvalójuknak. Ezután egy Kull nevű bátor harcos elindult, és a saját kardjával megölte Razaakot, mivel csak ez a kard képes őt megsebezni. Csakhogy Razaaknak még sikerült megátkoznia Kullt, akinek porrá hullott szét a teste, a csontváza pedig keresett magának egy tavat, csinált egy tutajt, és azon hajózgatott az elátkozott kardot szorongatva, várva hogy valaki elvegye tőle és megtörjön az átok. Egy jóságos varázsló szépen becsomagolta a döglött Razaakot egy szarkófágba, és elrejtette egy kriptába, amit lepecsételtek 110 évre. Ezek után nem sokkal mindenféle hírek szállingóztak Allansiában holmi gyilkos, gonosz varázslóról, aki le akarja igázni Allansiát. Razaak feltámadt, és bosszúra vágyik. Na és mit gondoltok, ki lesz az a szerencsés, aki elindul legyőzni őt. No persze előbb meg kell szerezni az átkozott kardot is.

Nehézség:
Tízes skálán kilences. Bődületesen, aránytalanul nehéz. Iszonyatosan sok tárgyat kell összegyűjtögetni, rengeteg információra lesz szükség, ezenfelül ellenségből is hihetetlenül sok van. Nagyon gyakori esemény a lapozások utáni azonnali halál – olyan, mintha a Bajnokok Próbáját vegyítették volna a Pusztítás Maszkjaival. Hosszas, kitartó, türelmes kutakodással és óvatossággal lehet csak előrejutni. A pontjainkra nagyon kell vigyázni, mert nem sok lehetőség van feltöltésre, és néhány ellenfél pokolian erős – Gargantis, és persze maga Razaak is. Hiába vannak szövetségeseink – Yaztromo, a varázsló, Symm és Borri, leginkább csak hátráltatnak minket majd. Csapdából is iszonyú sok van, hasznos tárgyakat nemigen fogunk lelni, sz’al ez a könyv az egyik legnehezebb az egész sorozatban, kezdők akár bele se fogjanak!!!

Főellenség:
Természetesen Razaak. Ha egyáltalán meg tudjuk őt közelíteni, még akkor is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy legyőzzük.

Ami tetszett:
Nos, például a halálpontok. Mivel ez a könyv tartalmazza arányosan a legtöbb halálpontot – vélhetően – kellőképpen élvezni fogjuk a különféle változatos halálnemeket, mint például a megfagyás, az inter-dimenzionális transzmitter féregjáraton való áthaladás, vagy az álló időben való ottrekedés. Természetesen a szerző gondolt az egyszerű ízek kedvelőire is, van felnyársalás meg agyonpaszírozás is, széles a választék. A történet maga nem különösebben szólt nagyot, a sok hasonló könyv után újramelegített „tőtöttkáposzta”, de hatalmas a bejárható terület, változatos a környezet, a feladatunk is változik vele együtt…a kard megtalálása, Yaztromo megtalálása, Borri fölkeresése, aztán még léghajózás is van. Végül pedig jöhet a barlangokban való mászkálás, és behatolás a kriptába. A szereplők és az ellenfelek is változatosak, és valamelyest aktív szerepet töltenek be a könyvben.

És ami nem:
Az indokolatlan nehézség és a szándékos szopatás mindenekelőtt. Iszonyú mennyiségű tárgyat és infót kell összeszedegetni egy igen nagy területről, mert ha nem, akkor valahol úgyis meghalunk a könyvben, ha pedig nem tudjuk, hogy honnan tudhatnánk meg pl. a Hobbitfül-evő verseny rekordját, hiába pörgetjük végig újra meg újra ezt a könyvet, sosem fog sikerülni. Rengeteg a kötelező tárgy, és infó, és jópár ezek közül csak a szopatás célját szolgálja. A Józan Ész Kristálya még emészthető, de már mondjuk a Suma nevű lény, és a Hamakei pergamen csak két dolog ezek közül. Van ugyan itt is „csodafegyver” – egy bénítópálca – de a könyv annyira rugalmatlan, könyörgöm, a Gargantis ellen használható a pálca, a Vörös sárkány ellen nem? Helyette találkozni kell a Sumával, smúzolni vele, hogy ne dögöljünk meg. Ráadásul a bénítópálcával is annyi nevetséges szarozás van, hogy alig könnyít valamit a helyzetünkön. A halálcsapdák túlmennek a józan ész határán. Ha nem haverkodom össze az íjász hapsival, meghalok, mert egy sziklaszörny végiggurul rajtam. Ha nem ülök le a székbe, hanem továbbmegyek a folyosón, akkor bekerülök egy inter-dimenziónális transzmitter féregjáratba, ami kivisz valami fekete űrbe, és szintén meghalok. A társaim segítsége fabatkát se ér, hiába próbál a könyv valamiféle csapatszellemet felépíteni, leginkább csak a baj van velük, még a híres-neves Yaztromo varázslóval is. A Csontváz fejedelem találóskérdéseire csak nagy adag szerencsével lehet összemazsolázgatni a válaszokat, aztán ott van Razaak, aki szintén megöl, ha nincs nálunk illúzióromboló gyűrű meg csudapajzs, és persze ellene se alkalmazható a bénítópálca! Nem feltétlenül attól lesz jó egy könyv, hogy brutálisan túl van nehezítve, egy idő után elege is lesz a játékosnak ezekből, és nem fogja végigjátszani.
Fordításügyileg rendben van a könyv, egy-két helyen van elírás, amikor a lovamat megitatom, vagy amikor egyedül vagyok a Csontváz fejedelemmel, mégis többes számban szól hozzám (mindhárman nem mehetünk le a kriptába, mert természetesen ugyanúgy meghalunk). A 271. pontnál pedig evőeszköz helyett villám van.
2012. január 16. 10:56 | Válasz erre | #17
Szerencsepontok sokat tudnak segíteni, bár addigra vagy 2-3 alkalom marad, amivel még "biztosan" dupla sebzést tudunk okozni. Amúgy Razaak 12/20-as, még rosszabb:) Én ennyire analitikusan nem szoktam sose számolni, egyszerűen csak játszok.
© Athlay
2012. január 16. 10:55 | Válasz erre | #16
A helyes út megtalálásában szerintem is macerásabb a Puszító meg a Démonlovagok, ami viszont a csaták/dobások túlélhetetlenségét illeti, ott a Varázsló a nyerő. A Pusztító ebből a szempontból nem veszélyes, ott ha megvan a helyes útvonal, már könnyen lehet menni, mondjuk a Démonlovagok az szopójankó, főleg, ha bekalkulálom, hogy ugye ott még ügyességpróbát el is kell rontani egy esetben, ami 12-es statokkal elég nehéz...
© Athlay
2012. január 16. 10:52 | Válasz erre | #15
Hát te... Első körben induljunk ki az utolsó csatából, ahol ha Razaak megüt egymás után kétszer, meghalsz. Razaak 12/18-as ellenfél. Ha 12es ügyességgel mész neki, 25% esély van arra, hogy két egymást követő körben megüt. Ha mondjuk veszünk egy szerencsés esetet, amiben mondjuk 11-12 körig tart a csata, akkor 0,75 a tizediken kb annak az esélye, hogy túléled a dolgot. Na most ez eleve 5%.... 12es ügyességgel...
© killmaster (Savanyúhas)
2012. január 14. 22:49 | Válasz erre | #14
Én nem vagyok statisztikus, de aki szabályosan akarja végigvinni a varázsló kriptáját, annak fel kell kötnie az alsóneműt! Mégsem ezt a könyvet tartom az eddigi megjelentek közül a leglehetetlenebb küldetésnek. (A Pusztító és a Démonlovagok megosztva kaphatnák ezt a címet!)Ha egy kicsit lazábbra vette volna Ian a figurát, nagyon jó könyvnek tartanám, de így kicsit illúzióromboló a kaland. Persze biztosan akad olyan kalandor aki szeret tucatszor meghalni, hogy aztán még tucatszor lelje halálát, de azért ilyen típusból kevés akad. Persze nehéz belőni a nehézséget, meg a ki milyet szeret, én például szeretek sikert aratni! Na de ebben a könyvben ez nehéz lesz...
2012. január 14. 19:53 | Válasz erre | #13
A Ház volt nekem az egyetlen egy olyan KJK, aminél egy az egyben megnéztem a végigjátszást:)
Most meg szinte elsőre végig viszem.
© marczy
2012. január 14. 15:15 | Válasz erre | #12
Édes jó Istenem, küldd el értünk Sztevét... :)))
(az Elátkozott ház sem egy könnyű darab, annak idején térképezgettem, jegyzetelgettem, mégse adta meg magát...)
2012. január 14. 14:48 | Válasz erre | #11
És ez reális szám, hogy 11-es ügyességgel nem lehet végigvinni?
Nekem már sikerült, nem is egyszer, sőt 10-es ügyességgel is. Persze nyílván szerencse is kellett hozzá.
© Athlay
2012. január 14. 11:06 | Válasz erre | #10
Most adtál egy jó ötletet... Igazából egy olyan programon kezdtem gondolkozni, ahol listaszerűen felvihetsz különféle "próbákat" (csata 10:22 ellen, szerencsepróba stb.) és egyéb eseményeket (+ügyesség stb.)
Ezekből viszonylag könnyen össze lehetne szerkeszteni egy kjk vázát, és azt a szoftver tudná szimulálni. Lehet, hogy tavasszal, ha nem lesz túl sok melóm megcsinálom.

Ui: A varázsló kriptájánál a 2-3%-os sikerarány természetesen 12-24-12-es beállításokra vonatkozik, egy-két szerencse és ÉP csökkenés még belefér ehhez képest (1-2%) viszont 11-es ügyességgel gyakorlatilag már nem lehet megcsinálni (1% alatt van az arány)
© Anry
2012. január 3. 16:17 | Válasz erre | #9
Tiszta jó lenne egy ilyen statisztika minden egyes könyvhöz. ;)
2012. január 3. 16:05 | Válasz erre | #8
Talán Stevetől tanulta:DD
2012. január 3. 14:42 | Válasz erre | #7
De legalább nem lehet azt mondani, hogy végigvihetetlen :D
A pókok erdeje eléggé felbosszantott még csalással is! Minek tíz pontot rááldozni egy zsákutcára, szerencsepróbákkal a remény látszatát kelteni a játékosban, mintha túl lehetne élni, pedig már eldőlt.
© Athlay
2012. január 2. 15:50 | Válasz erre | #6
Talán a legnehezebben végigjátszható könyv az össze közül. A helyes útvonalat eleve rohadt nehéz megtalálni, de ha meg is van, akkor is ott ugye a kocka.
A főellenfél ha kétszer megüt egymás után meghalsz. Ha 1-est dobsz az agyaggólemnél meghalsz....

Egyszer írtam C#-ban egy progit, ami végigmegy az optimalizált útvonalon, megcsinál minden dobást, mindezt egymás után százezerszer, és közben számolja, hogy hányszor élte túl az egészet.
A végén valami 2-3%-os sikerarány adódott :)
2012. január 2. 11:20 | Válasz erre | #5
Tegnap este böngésztem végig a könyvet, most kaptam kölcsönbe, de iszonyatosan nehéz lett volna ha nem hagyom az ujjaimat mentési lehetőségként. A legbosszantóbb az volt, hogy sok helyen utalás nélkül meghalhatsz, vagy csupán egy d6-os kockára bízod két órai kalandodat. Van olyan aki huszonharmadjára is újrakezdi? Nem hinném. Viszont végigolvasni szórakoztató élmény, sok szép rajz van benne, kevés nehéz harc és van csapatmunka. A szörnyek változatosak, ám nehéz pont azokat a tárgyakat összeszedni, amire mondjuk húsz pont után szükséged lenne, mert azelőttt jobbra fordultál bal helyett. Mintha nintendóznál, ahol minden gödör nekifutását memorizálni kell.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 19. 00:22 | Válasz erre | #4
Ez volt az egyik legnehezebben beszerezhető könyv! Én is csak kölcsönbe kaptam, azóta itt ragadt nálam! Hát Livingstone megmutatta, hogy tud ám ő is überkemény kalandokat kreálni, ami felér a lehetetlen küldetéssel! Túl azon, hogy figyeled a kockát és imádkozol, van egy rakat kemény ellenfél, egy vagonnyi szükséges tárgy, és pár olyan ami nem kell! Társak, akik a végén csak bajt okoznak, és menet közben sem segítenek túl sokat. Viszont bejárhatod Allansia jó részét, beszélgethetsz egy Csontváz fejedelemmel, és megszabadíthatod Allansiát a legkeményebb és legbrutálisabb gonosz alaktól, Razaaktól!
2011. december 18. 18:09 | Válasz erre | #3
Köszi, FireFox, akkor módosítani fogom a programban is!
2011. december 5. 11:34 | Válasz erre | #2
Jól látod a problémát, ez valóban félrefordítás. Az a kérdés mindkét helyen, hogy KORÁBBAN megálltunk-e megitatni a pacit.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. december 2. 20:02 | Válasz erre | #1
Első könyvem volt a KJK-sorozatból :) ebből is látszik, hogy viszonylag későn kapcsolódtam be gyerekként az őrületbe, de azért nem volt egy rossz őrület :) manapság, felnőtt fejjel már nem hiszem, hogy bármikor is leülnék elé dobókockával, meg papírral, azok az idők elmúltak. Majd a next generation, esetleg. Ha meg tudom vele szerettetni :)
Ami miatt ide írok (a fenti kitérőt nem számítva), egy érdekes fp-sorozat a könyvben, ami akár hiba is lehet, ezért szánok egy posztot neki a hibajegyzéknél is, de egyelőre nem konkrét hibaként írom be, csupán tanácsot kérek. Aki még nem ismeri a könyvet, és nem akar infókhoz jutni vele kapcsolatban, az ne olvasson tovább, mert spoiler veszély.
3
2
1

Lenne 1 kérdésem. Nem merem azt mondani, hogy hiba, de esetleg aki meg tudná nézni az eredetiben, az sokat segíthetne.
A 324-es fp-on megállhatunk, hogy megitassuk a pacit egy pataknál. Ebben az esetben iszik szegény pára, meg mi is. Eddig nincs gond. De a következő fp-on ránk támadnak a csúnya goblinok, akik elől el lehet lovagolni, ha akarunk. Legalábbis megpróbálhatjuk. A 100-as és a 171-es pontokra is eljuthatunk, ahol a könyv megkérdi, hogy megállunk e, hogy megitassuk a lovunkat a pataknál, mert fáradt. Ebben az a fura, hogy a korábbi fp-on leírtakkal ellentétben itt szó sincs arról, hogy felbukkant egy patak, ráadásul az előbb még üldöztek a goblinok. Ha nem állunk meg, csata, ha megállunk, akkor dacára annak, hogy megálltunk!, el tudunk menekülni. Nos, itt talán logikusabb lenne a fordítás, meg a szöveg maga, ha azt kérdezné, hogy az előbb megállTUNK e, mikor volt rá lehetőség, és ettől függene a történések sora. Mivel a magyar verzióm mind2 esetben jelen időben kérdez, ezért fordulok hozzátok, hogy segítsetek felderíteni ezt a logikai (netán fordítási) hibát.
Köszönöm
Első oldalElőző oldal12