A második kalandjával jelentkező Andrew Chapman a nem igazán emlékezetes Űr-orgyilkos után megtartotta a sci-fi settinget, de ezúttal inkább egy krimi műfajú történetet írt. Szerintem ez egészen jól működik, elsősorban a történet újszerűsége és atmoszférája miatt.

Itt most egy hivatalos nyomozót játszunk, akit egy korrupt, veszélyes bolygóra vezényelnek, hogy leplepzze le a drogbizniszt. Nincs meg itt tehát a világmegmentő pátosz, ez a realistább megközelítés mégis tök jól működik. Érdekes, hogy amennyire durvának harangozza be a leírás a kalandot "Kemény ellenfelekre találsz majd mindenhol, és gyakran nem marad más választásod, mint ölni, különben téged ölnek meg!" nos ehhez képest, valószínűleg nem lesz túl sok fegyveres konfliktusunk és ez szerintem nem is baj. A történet első, nagyobb részében információkat kell gyűjtögetnünk. Szerencsére nem csak egy helyes útvonal van, több nyom is elvezet végül az első főbosshoz. Hangulatos a közszolgálati helyszíneken, mint rendőrség, vámhivatal nyomozgatni és valahogy nem érződik a stressz, mint más kalandokban, hogy ha egyszer rossz helyre fordulunk, végünk, mert kimarad egy fontos tárgy. A korrupció szépen megmutatkozik a hivatalos helyeken is, nem beszélve a füstös kocsmákról. Hangulatos, hogy több szereplővel alá-fölé rendeltségben tudunk beszélni, meg tudjuk őket fenyegetni és nem szükséges megölni őket az információért. Hiszen mégiscsak hivatalos nyomozók vagyunk, úgyhogy jó ez így. A pénzünkre vigyázni kell, mert hamar el tud fogyni, bár én most pont egy olyan útvonalon haladtam végig, ahol mindössze 500 tekát kellett kiadnom az 5000-ből. (pont elkerültem a kocsmás részeket). Tárgyakat gyakorlatilag egyáltalán nem kell itt gyűjtögetni, ami szimpatikus és jelen esetben életszerű is, hiszen itt tényleg nem a harácsolás a lényeg.

A történet az utolsó harmadában, amikor elérkezünk a végső célponthoz ott viszont valahogy visszaesik az Űr-orgyilkos színvonalára. Elég érdektelenné válik, ráadásul túl könnyű is. A könyvben űrhajós harcos is vannak, de nem sok, én akár kihagytam volna ezt teljesen és még erőteljesebben ráfeküdtem volna a nyomozós részekre. Én értékelem Chapman újszerű ötleteit és hogy szakított az egyetlen helyes út filozófiával most is. Érdemes többször is újrakezdeni a történet első része miatt, mert sok érdekes szál kimaradhat.
10/7

[b]Design[/b]
Nekem tetszett ez a nagy hájas maffiavezér-féleség a borítón, de vele nem találkozunk a játékban, úgyhogy érdekes az ottléte. A mögötte lévő bolygófelszínen viszont kalandozhatunk.

[b]Illusztráció[/b]
Szerintem Nik Spender munkái szörnyen gyengék. Nem mondom, van egyfajta hangulatuk, de legtöbbször inkább röhögőgörcs tört rám egy-két képet látva. A kígyóistenség (132.) például olyan, mintha egy 12 éves gyerek rajzolta volna. Azt tudnám mondani, hogy vannak nagyon rossz, és vannak kevésbe rossz munkák a könyvben.

[b]Háttértörténet[/b]
Adva van egy Aleph Cygni nevezetű rendszer, és azon belül is a Kether nevezetű bolygó, mely a galaxis kábítószerközpontjaként lett hírhedt. Az egész űrszektor úgy ahogy van a velejéig korrupt, ezért küld minket oda a Galaktikus Államszövetség hogy kinyomozzuk az egészet, megtaláljuk és felszámoljuk a bandát.

[b]Eredetiség[/b]
Egészen eredeti. Ilyen nyomozós krimi-szerű játék nincs túl sok.

[b]Kihívás[/b]
Kifejezetten könnyűnek mondanám, abból a szempontból legalábbis biztosan, hogy semmiféle elengedhetetlen tárgy, kód, kulcs nincs a kaland folyamán. Harcok is átlagos sűrűséggel vannak, és ahhoz is nagyon bénának kell lenni, hogy teljesen elakadjunk a nyomozással. Egyedüli problémát pénzünk (itt tekának hívják) mennyisége jelenthet, nagyon nézzük meg, mire mennyit költünk. Például egy megvesztegetés során felajánlhatunk 1000, 2000 vagy 3000 tekát is, de mindhárom esetben ugyanahhoz az információhoz jutunk. A gond ezzel a későbbiekben fog jelentkezni, mert ha elfogy a suska, nem tudunk például űrhajót bérelni, és akkor kalandunk véget is ért. A játék során amúgy nem lehet plusz pénzt szerezni.

[b]Főgonosz[/b]
Két főgonosz van, a banda két vezére. Az első Zera Gross, akinek undorító figurája (egy rohadófélben lévő dagadt nőről van szó) nekem tetszett, míg a másik B. "Puskás" Babett egy nagyon szimpla figura, semmi extra nincs benne. Egyikük sem igazán meghatározója a műnek.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos harc mellett vívhatunk tűzharcot is tűzfegyverekkel, és ha az űrben támadnak meg minket, űrhajócsatára kerül a sor. Ehhez meg kell határoznunk Energiapajzsunk és Fegyverzetünk erősségét is (érdekes módon ez utóbbinak nincs rubrikája a kalandlapon). Van még két irányított rakétánk is, melyekkel azonnal elpusztíthatunk egy ellenséges hajót (összesen tehát kettőt), ez azért jó nagy könnyítés a játékban. Kapunk még 4 Egészségtabbletát (1 darab 6 Életerő pontot ad vissza), és 5000 tekát.

[b]Hangulat[/b]
Azzal kezdeném hogy több alkalommal tapasztaltam, hogy el van írva a fejezetszám, ahova lapozni kell. Például a főbiztosnál (346.) ha szóba akarunk elegyedni vele nem a 263-ra kell lapozni, ahogy írja (értelmetlenül folytatódik a szöveg), hanem a 268-ra. Ez azért elég durva hiba egy lapozgatós játékkönyvnél. Aztán még egy nem zavaró, de poénos hiba: a 63-as résznél két szerzetes támad ránk, bár a rajzon épp négyen húzzák elő a tőrüket. Na mindegy… Még egy vicces rész, amikor a kígyó-istenség versben ad nekünk tanácsot, hol kéne folytatnunk a nyomozást ("a vámhivatalban lennél helyeden"), hát ez már tényleg nevetséges volt. És ha már itt tartunk, kérdem én: miért vannak a játékban mindenféle szörnyek? Hogy ők honnan származnak, arról semmiféle magyarázatot nem kapunk. Véleményem szerint itt fölösleges volt berakni őket, meg kellett volna őrizni a 'reál-fantasztikum' világot.
A hangulat azonban tényleg megvan, a korrupció és a félelem kézzelfogható jelenségként van jelen. Főleg azok fogják élvezni akik szeretik a klasszikus krimiket, mert itt minden tipikus jelenetben részt vehetünk: megvesztegetés, fenyegetés, merénylet, autós üldözés, stb. Ami talán kicsit visszatetsző, hogy az ügy nem túl bonyolult (bár lehet, hogy ennél bonyolultabbat már nem bír el egy kaland-játék könyv), és hogy a befejezés nagyon egyszerű, nekem nem okozott elégtételt, mert túl szimplán sikerült elérni. Vagy kinyírjuk Babettet halál könnyedén, vagy még könnyedebben egyszerűen felrobbantjuk az egész űrállomást, ha megszerezzük a detonációs kulcsot.

Mindig úgy gondoltam, hogy a KJK rendszere a középkori történetekkel működik a legjobban. Nem tudom, miért érzem így, ez van. A könyv rendben van, de van néhány hiányossága. A Ketheri Maffia már csak eredetisége és újszerűsége miatt is említést érdemel. Kicsit kilóg a többi közül azzal, hogy egy sci-fi univerzumban játszódik, az űr közepén, és az a feladatunk, hogy felszámoljuk a helyi szervezett bűnözői társaságokat. Bár a történet maga elég érdekes és a nyomozós rész is elég jól lett megszerkesztve és megírva, sokat ront a megítélésen a végső ellenfél rendkívül gyenge volta. Érdekessége azonban, hogy két sikeres befejezése is van a történetnek. Mindent összevetve átlagos a könyv, a sci-fik között azonban a jobbak között van. Chapmant ezen munkájáért a szokásosnál nagyobb dícséret illeti meg.

Egy jövőbeli kábítószer-ellenes nyomozó vagy, aki megpróbál beépülni a hírhedt Puskás Babbet csempészbandájába, hogy megsemmisítse azt.

A Ketheri Maffia egyike annak a maroknyi KJK könyvnek, ami félreteszi a megszokott kardos-varázslós sémát és a messzi jövőbe, a galaxis egyik távoli szegletébe kalauzol minket. Nem éri el sem a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=23]Lázadók Bolygójának[/url][/i] magasságát, sem pedig az [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=22]Égi Fejedelem[/url][/i] mélységeit, mindent összevetve azonban igen kellemes olvasmány. A kaland nyomozós része nem rossz, bár a környezet lehetett volna egy kicsivel kidolgozottabb. Egyszeri olvasmánynak mindenképpen elmegy.