Délebbre a vidék még sivárabbá válik, a sűrű bozótost szél-söpörte sztyeppe váltja fel, és ez egészen a hideg Scythera Sivatag széléig húzódik, amely elhagyatott, széles sávként a kontinensen át egészen a Beltengerig nyúlik. A titokzatos (és majdnem kiejthetetlen nevű) Mlubz-tó környékén a kegyetlen Goblinok néhány törzse lakik. Ezek azonban egyre kevesebben vannak, minthogy a vidék barátságtalan, és a harcias északi szomszédok gyakorta megtámadják őket.
A Mlubz-tótól délre fekszik az elhagyatott Zagoula városa, amely valaha Khul büszkesége volt, mára azonban teljesen elnéptelenedett, és csupa rom. Félelmetes hely, a Gonosz Elleni Háború kezdetén földig tarolták - az utazók többsége ma is messze elkerüli. Néhány düledező torony és várrész még kinyúlik a mindent ellepő homokból, de a város nagy része már a föld alá került, utcáit és az alagutakat különös föld alatti teremtmények és szellemek árasztják el. Az északi legendák szerint hatalmas kincsek és tudósok különös, elfelejtett találmányai rejtőznek a szentélyek és paloták romjai között, de csak kevesen veszik maguknak a bátorságot, hogy kutassanak utánuk.
A nyugati partvidék legdélibb részén még két telepüés van: Yaziel és Hyennish. Valaha mindkettő virágzó kereskedőváros volt, mely Zagoula urainak védelmét élvezte, de amikor Zagoula elesett, ezek is hamarosan hasonló sorsra jutottak – megszállták őket a Káosz seregei. Néhányan azért túlélték a megszállást, mivel az ellenséges csapatok gyorsan osztozni akartak Zagoula zsákmányán, és nem fordítottak elég figyelmet a lakosság teljes kiirtására. Kis, megerősített falvak ma is rejtőznek mindkét város romjai között. Nagyon nehéz az élet errefelé, a vidék még nem heverte ki a Káosz erőinek pusztítását – a seregek nemcsak hogy felégették a környéket, de minden egyébtől is „megszabadították”, ami az életet elviselhetőbbé teszi – mindazonáltal a helyiek olyan keményen küzdenek, ahogy csak tudnak.