Allansia (kontinens) (Allansia (continent))

Allansia komoly jutalommal kecsegteti a merész és becsvágyó kalandorokat, de a legnagyobb veszélyek is itt leselkednek az utazóra. Az ország minden táján a Rossz Erői gyülekeznek, és egyre erősödnek; északon tisztességtelen emberek félelmetes varázslatokat űznek, anélkül hogy tudnák, valójában mit is tesznek; a déli mocsarakban különféle teremtmények kígyóznak, amelyek alapvető hatással lesznek egész Allansia sorsára. Emiatt, ha másért nem is, Allansiát sokkal részletesebben kell tanulmányoznod, mint a többi országokat.

Eredetileg Allansia csupán a nagy kontinens egy kisebb részének volt a neve, annak a legnyugatibb területnek, amelyik a Jégujj-hegységtől a Koponyák Sivatagának északi részéig terjed. Allansia ősi, Elf nyelven „Nyüzsgő Síkság”-ot jelent, mivel a vidéket mindig sokfajta törzs lakta, akik mind meg akarták szerezni a hatalmat a kontinens eme kis sarka fölött. Az utóbbi négyszáz évben azonban ezzel a névvel jelölik a Sárkány Nyúlványoktól a Kés-szorosig, illetve a Kaynlesh-Mától és az Arantistól a Jéghegy-szorosig terjedő területet. Mindazonáltal a legtöbb ember, ha Allansiáról beszél, továbbra is csak arra a kis csücsökre gondol, amely a Nyugati Óceán északi partja mentén terül el, melynek egy Feketehomok Kikötő nevű szörnyűséges féregtanya a központja.

Feketehomok Kikötő meglehetősen új település, amely egy korábbi, sokkal nagyobb város romjain épült, amelyet a Varázslók Háborújában tökéletesen elpusztítottak, és a háború utáni években elhagytak. Mindazonáltal a romok és a jó fekvés miatt (a város a Macskahal folyó torkolatnál feküdt) hamarosan egy új település nőtt ki a régi helyén. A régi várossal ellentétben az újat nem tervezték tágasra és geometrikusra: a düledező fa- és kőházakat egymás hegyére-hátára zsúfolták, ahol tolvajok, kalózok, orgyilkosok és egyéb brigantik leltek otthonra, akik egymásra és az ártatlan polgárokra leselkednek. A város fölött a titokzatos Azzur Nagyúr uralkodik, a kegyetlenségéről és ravasz „jótéteményeiről” híres zsarnok. Később részletesebben ki kell térnünk Azzurra és Feketehomok Kikötőre. Most elég annyi: óvakodj Feketehomok Kikötőtől!

A kontinensnek ez a sarka meglehetősen vad – félelmetes mocsárvidékek és sűrű, áthatolhatatlan erdők váltják egymást. Klímája meglehetősen változékony: forró, izzasztó nyár és rideg, havas tél jellemzi, köztük hosszú, több napig tartó monszunesők és napsütés váltogatják egymást. A bölcsek és időjósok minden próbálkozása ellenére Allansia időjárása bosszantóan kiszámíthatatlan. A vidéket észak felől a Jégujj-hegység fagyos csúcsai határolják, melyek megvédik a mintegy ötszáz kilométerre északabbra fekvő Fagy-fennsíkról leáramló hideg széltől. A Jégujj-hegység meglehetősen elhagyatott vidék, vad teremtmények, Yetik és Toa-Suok lakják. Csupán egyes prémvadászok merészkednek ilyen messze fel északra.


A Jégujj-hegység legdélibb lankáinak lábánál folyik a Kok folyó, amelyen teherbárkák és gályák hajóznak a húsznapnyira fekvő Zengis városából lefelé, Csiang Mai tartomány fővárosába, a nyüzsgő Fangba. Fang virágzó város, ahol az agyafúrt Sukumvit báró uralkodik. A helybeliek minden évben megrendezik a Bajnokok Próbáját, azt az élet-halál versenyt, melynek túlélőjét, a győztes bajnokot 10.000 Aranytallérral jutalmazza meg a báró. A verseny idején alaposan megkopasztják az ide látogató turistákat, az év többi részében pedig a folyón hajózó kereskedőkre kivetett rablóvámokból jutnak pénzhez.

A Kok folyón túl a Pagan-síkság terül el több napi járóföld távolságra, ahol egyszerű földművesek szétszórt kis települései találhatók. A síkság északi sarkát a Tűzhegy őrzi, amelyet az emberek valaha vulkánnak tartottak, mivel csúcsán különös, vörös virágok nőnek. A hegy gyomrában – azt suttogják – titkos, föld alatti börtönrendszer rejlik, mely fölött egy gonosz varázsló uralkodik, habár egyes helybéliek szerint a varázsló már meghalt, megölte egy félelmet nem ismerő lovag. (Ha ez így van, akkor lehet, hogy máshol kell keresned a szerencsédet.) Továbbhaladva, dél felé, Kőhidafalvára érkezünk, egy Törpevárosba, amely bányáiról és Gillibranról, duhaj vezéréről híres, akinek legendás varázskalapácsa visszatér annak a kezébe, aki azt eldobja. Kőhidafalva Törpéi barátságosak a kalandorokkal, csak a Dombi Trollokkal szemben ellenségesek, akikkel évtizedek óta háborúskodnak.

Dél felé haladva keresztezzük a Vörös folyót (amely színéről kapta nevét, ugyanis az elhagyatott Holdkő Dombok vörös földjét sodorja magával), és azonnal fák és szúrós bozótok szövevényében, a vad és veszélyes Fekete Erdőben találjuk magunkat, amely továbbnyúlik déli irányba. A Macskahal folyó, amely Feketehomok Kikötőnél ömlik a tengerbe, szeli ketté a Fekete Erdőt. Az erdőben rengeteg gonosz teremtmény lakik, és egy általánosan elterjedt helyi legenda szerint a mélyében a Fekete Elfek hatalmas barlangvárosa rejtőzik. Annyi bizonyos, hogy az erdőt Feketevárosi Elfek vadászó hordái szállják meg alkonyat után, magányos farmokat gyújtanak fel, és elrabolják az embereket, feltehetően rabszolgáknak.

A Pagan-síkság távolabbi részei szelesek, kevésbé barátságosak, mivel a keleti végeken nem védi őket semmi, a Szélpuszta és így a Nagy Síkság hatalmas füves sztyeppéké nyílnak, melyek egészen Allansia túloldalán, a messze távolban fekvő Gyöngy-tengerig nyúlnak. Kevesen laknak ezen a vidéken, és az utazónak nehéz dolga akadna, ha egy barátságos arcot szeretne itt látni, mielőtt az ősi Yore-i Erdő és Salamonis falakkal körülvett városának biztonságosabb tájékára nem ér. Salamonis majdnem olyan öreg, mint az erdő, és a gyors folyású Fehérvíz folyó partján helyezkedik el, a Fűzfák Völgyében. Az erdő több ezer éves, és lakói, a Fél-Elf törzsek őrzik ősi titkait. Magát Salamonist a Varázslók Háborúja előtt építették. Az akkori idők mércéjével mérve alig volt több, mint egy falakkal megerősített fellegvár, de napjainkban erős, ősi városnak számít. Nevét a Salamon családtól kapta, amely a kezdetektől fogva uralkodik a város felett. LXII. Salamon, a jelenlegi király, ősi könyvtáráról híres, amelyről azt mondják, hogy sok fontos dokumentumot őriz Allansia korábbi korszakaival kapcsolatosan, de nemtörődömségéről is nevezetes, mivel hagyta, hogy a Sziklás magaslatokat és a Trollfog-hágót elfoglalják az Orkok, Goblinok és még gonoszabb teremtmények.

A Trollfog-hágó Allansia igazi kapuja, rajta túl már a Szélpuszta és a Nagy Síkság fekszik. A Trollfog-hágó rendkívül veszélyes, legszűkebb pontján csupán 14 km széles, a Holdkő Dombok és a Sziklás magaslatok északi nyúlványai veszik körül – két barátságtalan fennsík, amely menedéket nyújt mindenféle embergyűlölő fajnak. Egész hosszában őrtornyok és erődök romjai találhatók, melyeket a különböző helyi uralkodók építettek a századok során, hogy megerősítsék a hágót a betolakodókkal szemben. Egy helyen, a cserjésben megvannak még az erős, negyven kilométer hosszúságú fal maradványai, amelyet egykor tíz kilométerenként masszív kapukkal erősítettek meg, melyek azonban mára már omladozófélben vannak. A romok között kísértetek ezrei tanyáznak, azoknak a harcosoknak a kísértetei, akik valaha életüket áldozták ennek a keskeny földsávnak a védelmében.

Allansia nagyobb része civilizálatlan és ellenséges, és meg kell mondanunk, hogy a világnak e sarkában sokkal több lehetőség adódik a kalandra, mint bárhol máshol - és valószínűleg ez vonzza a sok kalandort, hogy felfedezzék a Trollfog-hágón túli világot és a Déli Síkságokat.

Itteni helyszínek