Az úgynevezett Ájtatos Manóember Észak Bakföldön és annak környékén honos. Ez a vézna figura egy furcsa módját választotta az ellenfelei becserkészésének. Mikor észleli, hogy valaki közeledik, akkor szoborrá merevedik. Ilyenkor, mint egy életnagyságú szobor mereven áll. Hosszú és erős karjai és lábai vannak. A kezeit összekulcsolja a mellkasán, mintha imádkozna. A kezében mindig valamilyen kis fegyvert rejt el. Az óvatlan áldozatban nem igazán merül fel, hogy bármiféle veszély fenyegetné, de amint hátat fordít vagy félrenéz, a teremtmény azonnal támadásba lendül. A vézna lénynek egyetlen esélye van, úgy kell megsebesítenie ellenfelét, hogy az már ne legyen képes visszatámadni. Gyanakvó és tapasztalt kalandozók, ha figyelmesen végigmérik, könnyedén kiszúrhatják a csalást. A kezei mindig egy kicsit mozognak, a benne rejlő fegyver szorítása miatt.
Kint a vadonban kis közösségekben élnek. Vadásznak és gyűjtögetnek. Igen ostobák, mert ha valaki megtalálja a falujukat, akkor csak szoborrá dermedt Ájtatos Manóembereket fognak találni. Szeretik a csillogó villogó dolgokat, amiért legtöbbször meg is ölik áldozataikat. Kharé városának egyik legveszélyesebb lakójának tartják. Képes egy Goblint könnyedén felemelni, és leharapni a fejét.