díszítés Könyvek díszítés
Kaland Játék Kockázat sorozat:
Információk:
Író: Marc Gascoigne
Magyar cím: A Kard Mestere
Eredeti cím: Battleblade Warrior
Fordítók: Killmaster és Islandi
Puffin: 31. – 1988. február.
Zagor.hu: 18. – 2011. május 3.
Borító illusztrátor: David Gallagher
Belső illusztrátor: Alan Langford
Térkép illusztrátor: Leo Hartas
Helyszín: Titán, Allansia
Fejezetszám: 400
nagyobb kép a könyvrőlnagyobb kép a teljes könyvrőlkép az eredeti könyvről

a könyvrészlet a könyvből 1részlet a könyvből 2
kis kép
Könyv értékelése:
Fórumtéma
Elválasztás
Hátsó borító leírás:
Könyv és játék az, amit a kezedben tartasz. A főhős TE vagy.

Hat éven át ostromolták Vymornát… hamarosan el kell, hogy essen a Gyíkemberek ellen. Nap nap után harcolsz a csatákba belefáradt édesanyád, Perriel királynő oldalán, most már azonban csak az égiek segítségére számíthattok.

Egyik álmodban a hatalmas úr, Telak jelenik meg előtted. TÉGED választott ki, hogy felkutasd azt a fegyvert, ami megsegítheti városodat a sötétség erői ellen folyó harcban. Küldetésed során ezernyi veszély leselkedik majd rád, de teljesítened kell… TE vagy Vymorna egyetlen reménye!

TE döntöd el, mikor melyik utat választod, milyen csellel kerülsz ki a csapdából, melyik teremtménnyel csapsz össze.
Elválasztás
Sang gondolatai a könyvről (eredeti):
[b]Design[/b]
Hát, most se kaptunk egy izgalmas betűtípust… A borító mintha egy fokkal homályosabb és alacsonyabb felbontású lenne, mint bármelyik másik könyv esetén (a hegyek teteje már teljesen elhalványul, mintha utólag satírozgatták volna), és amúgy sem nagy szám a grafika. Érdekesek a narancssárga betűk a könyv gerincén, ha jól rémlik, nincs másik ilyen.

[b]Illusztráció[/b]
Alan Langford tehetséges illusztrátor, a mozgó jeleneteket is jól ábrázolja (amin sok kollégája elvérzik). Nincsenek túlbonyolítva a képek, de igazából egy rossz szavam se lehet. A téma viszont kissé egysíkú, gyíkember-túltengés van. Persze ez a történetből adódik, de azért…

[b]Háttértörténet[/b]
Megint itt a gyíkkirály! Én bírtam őt, szóval nem volt kifogásom egy újabb gyíkemberes sztori ellen, de roppant feltűnő a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=4][i]Gyíkkirály szigeté[/i][/url]nek hatása Gascoigne úrra. Vymorna ostrom alá került a pikkelyesek által, de a mi királyi családunk már hat éve (!) kitart. Álmunkban megjelenik Telak nagyúr, aki elmondja, hogy ha megszerezzük az ő szent kardját, akkor képesek lehetünk örökre végezni az agresszor hüllőkkel. Ehhez viszont ki kell jutnunk az ostromlott várból, át kell verekednünk magunkat a gyíkemberektől hemzsegő területen, és a Telak által említett Laskar nevű illető segítségével megkaparintani a legendás fegyvert.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Eredetiség[/b]
Ezen a téren a mű kihívásokkal küszködik. A gyíklények régi jó ismerősökként köszönnek ránk, a dzsungel-kaland szintén a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=4][i]Gyíkkirály szigetét[/i][/url] idézi, Laskar kicsit emlékeztet az abban szereplő sámánra… szóval hm-hm. Nem túl fantáziadús a lényfelhozatal sem, bár ezt az elején még lehet arra fogni, hogy az ostromban a sereg tömegesen használ gyíkembereket, orkokat, trollokat, stb. A csatán való áttörés kifejezetten jól sikerült, sokkal jobban mint például az egy évvel későbbi [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=60][i]Őrjöngő agyarak[/i][/url]ban, ahol általában azt sem tudtam, éppen hol vagyok.

[b]Kihívás[/b]
Szerintem túl könnyű lett. Nincs kifejezetten szadista rész, bár vannak erős ellenfelek (a T- Rexszel már meg se kell küzdenünk, a vele való találkozás azonnali halált jelent). Elég rövid az út is, mert rengeteg elágazás van, nagyon sokféleképpen lehet végigmenni a kalandon. Egyetlen megszerzendő tárgy Telak szeme lesz, de négy potenciális jelölt is van erre a titulusra. A négyféle drágakövet bezsákolhatjuk mentünkben (kifejezetten könnyű rájuk akadni, ha jól emlékszem, mind az utolsó helyszínen, a romvárosban található), de Telak kardja csak az egyiktől kapja vissza régi erejét, úgyhogy 4 az 1-hez az esélyünk, hogy a végén a jót válasszuk. A kard megszerzése nem kötelező, mert ha nem találjuk meg, akkor a gyíkemberek megteszik helyettünk, mire a végjátékhoz érkezünk.

[b]Főgonosz[/b]
Mindenki vigyázzon: spoiler. Szóval főgonosz az nincs, nem kell még egyszer levágnunk a gyíkkirályt, de itt van helyette az árulóvá lett Laskar. Az öreggel harcolni se kell, csak elvenni tőle a mágikus kardot, leszúrni vele, és kész. Kissé kiábrándító. Ami mondjuk nekem nem volt annyira világos, hogy miért vált Laskar árulóvá..?

[b]Hangulat[/b]
Nincs ezzel a könyvvel olyan nagy probléma, csak egy kicsit „B-kategóriás” lett. Az utánzás egyértelmű, a kirándulás a természet lágy ölén szintén megvolt már korábban a Gyíkkirályban, sok minden nincs igazán kifejtve (pl. kicsoda Telak és kicsoda Laskar), a drámaiság rengetegszer inkább nevetségessé válik („– Én vagyok a kiválasztott, anyám – feleled egyszerűen és már mész is hogy összepakold a szükséges felszereléseket”, de a 20. oldal legfelső mondatát is háromszor olvastam el, mert nem tudtam felfogni). A nyelvezet időnként furcsa volt („Úúú! Borzalmas látvány tárul eléd.”, vagy „Ajaj! A kezed megbicsaklik…” és hasonlók). Volt pár ellentmondásos dolog is, például nem értettem, miért kellene lejátszani a csatát a T-Rex és a Triceratops között, amikor semmi nem függ tőle, vagy a 126-os pont, ahol „nincs esély a menekülésre”, de ha gondoljuk, a harc ötödik köre után azért elmenekülhetünk. A 229-es pont szörnyeinek leírása sem igazán fedi azt, ahogy a képen kinéznek, és még van jó pár ilyen.
De hogy jót is mondjak, tetszett a darkos hangulat a romvárosban, néhol szinte tapintható a romlottság és az őrület. Poénos az ork temetésen való részvétel (ihatunk ork sört!), vagy Kátya mellénk szegődése útközben, akit azonban sajnos rekord gyorsasággal ölnek meg. Ebben is követi a Gyíkkirályt, emlékezzünk csak Mungóra… Szóval több kellett volna, jóval több. Így leginkább csak közepes lett.
Elválasztás
Értékelés: 6 / 10
Robert Clive gondolatai a könyvről:
A Kard Mesterében az első szembetűnő dolog a színes borító, melyen egy ládzsás Gyíkember lovagol egy Pterodaktilusz hátán!

A könyv célja, hogy megmentsük Vymornát a Gyíkemberek inváziójától. Ennek érdekében egy mágikus fegyvert kell megtalálni, amivel egy természetfeletti sereget lehet megidézni.

A küldetés során ki kell jutni az ostromlott városból, és egy másik, dombok közt fekvő, elhagyatott települést kell felkeresni, melyhez síkságokon, folyókon és erdőkön át vezet az út.

A terep folyamatosan változik, a találkozások pedig jól el lettek készítve. A könyv illusztrációi szépek – mind kívül, mind pedig belül.

A fogalmazás megfelelő. A koncepció is érdekes – végre megtörtént, hogy az író egy egész könyvet szentelt a Gyíkemberek seregének. A Gyíkkirály szigete óta ilyen még nem volt, de úgy hiszem, lesz még rá példa.
díszítőkép