díszítés Könyvek díszítés
Kaland Játék Kockázat sorozat:
Információk:
Író: Steve Jackson (USA)
Magyar cím: A Mélység Démonai
Eredeti cím: Demons of the Deep
Fordító: FireFoX
Puffin: 19. – 1986. január 30.
Zagor.hu: 7. – 2010. június 22.
Borító illusztrátor: Les Edwards
Belső illusztrátor: Bob Harvey
Helyszín: Titán, Atlantisz
Fejezetszám: 400
nagyobb kép a könyvrőlnagyobb kép a teljes könyvrőlkép az eredeti könyvrőlaz eredeti könyv borítóképe
a könyvrészlet a könyvből 1részlet a könyvből 2
kis kép
Könyv értékelése:
Fórumtéma
Elválasztás
Hátsó borító leírás:
Könyv és játék az, amit a kezedben tartasz. A főhős TE vagy.

Ahogy a rettegett kalózhajó, a Troll lecsap, tudod, hogy véged!

Véres Fejsze kapitány - az itteni vizek réme - hírhedt arról, hogy nem ismer kegyelmet. Társaidhoz hasonlóan te is kemény tengerész vagy, bátor is, ezért nem adjátok könnyen a bőrötöket. A rajtaütés gyors és halálos. Mikor véget ér, már csak TE vagy életben a hajódról. Véres Fejsze kapitány szörnyű sorsot tartogat számodra - ami a víz alatti korallbarlangokba és a mélység démonainak fészkébe vezet téged, miközben a titokzatos Fekete Gyöngyök után kutatsz; csupán ezek segítségével maradhatsz életben!

TE döntöd el, mikor melyik utat választod, milyen csellel kerülsz ki a csapdából, melyik teremtménnyel csapsz össze.
Elválasztás
Reactor gondolatai a könyvről:
[b]Borító[/b]
Sikerült a legfantáziátlanabb szörnyet rárakni. Az ábrázolás kiváló, a szörnyeteg szar. Egy sellős ábrázolás ezerszer jobb lett volna.

[b]Grafikák[/b]
Itt lesz egy kis gond – valójában igen sok gond. Néhány képnél feltűnt, milyen gyermeteg az ábrázolás, például a cápánál. A félelmetes Tengeri Sárkánynak meg miért van rovarfeje? A Kráken pedig egy közönséges tintahal és polip keveréke? Na neeeeee. Gondok vannak a Sárdémon figurájával is – zombi mukinak még elmegy az ilyen kinézet, de Sárdémonnak egyrészt baromira nem démoni, másrészt ha sárból van, miért lobognak a nemlétező ruhái a „szélben”? A Vízelementál pedig valami szarul megrajzolt pixeles múmiának néz ki leginkább. Cyrano, a vívómester kinézete inkább passzol bohóchoz, mint fegyvermesterhez. Egyszóval nagyon kevés a jó rajz.

[b]Történet[/b]
Nagyon egyedi, víz alatti világban játszódik – Atlantis elsüllyedt városában! Ez a legelső olyan játékkönyv, ami elejétől csaknem a végéig tenger alatt zajlik, egy teljesen idegen környezetben. Érdekes módon itt konkrét missziót se kell teljesíteni. Mindössze annyiról van szó, hogy hazafele menet a hajónkat megtámadja Véresfejsze kalózkapitány egy sereg kalózzal, és behajítanak minket a vízbe, hogy legyünk a halak vacsorája. Micsoda szerencse, hogy pontosan ott, ahol bekúrtak minket a vízbe, van a tengerfenéken egy bűverejű pentagram, amitől mágikus kopoltyúkat kapunk! Persze nem örökre, de választhatunk, mit akarunk csinálni a tengerben…bosszút állunk a kalózokon, aranyat szerzünk, vagy csak simán haza akarunk jutni…

[b]Nehézség[/b]
Meglepő, de sokkal több a barát, mint az ellenség ebben a tenger alatti kalandban. Végigjátszani nagyon egyszerű, végcéltól függetlenül is. Ha nem keresi az ember a bajt, gyakorlatilag csak néhány nyamvadt halat kell kifilézni. Fekete Gyöngy van elég, ahogy arany és más kincs is, és annak ellenére, hogy induláskor itt nincsen nálunk Ügyesség- meg Erő-ital, nemigen lesz hiány – valójában igen sok fegyverünk is lehet, és élettöltésből is van elegendő mennyiség.

[b]Főellenség[/b]
Ha nincs missziód, nem lehet főellenség se, igaz?

[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legelső víz alatti témájú kiadvány, épp ezért egyedülálló a maga nemében, hogy szárazföldi emberként a tengerfenéken barangolhatunk. Először futhatunk össze sellőkkel és más mélytengeri teremtményekkel, amikről csak a Titán világleírásban hallhattunk először eddig, és ez igen kellemesen érintett ám. Mondhatnám azt is, ennek a könyvnek itt volt már az ideje.
Mint már említettem, sokkal több a baráti mint az ellenséges lény, úgyhogy ha ügyesen forgatjuk a köpönyegünket, sok segítséget kaphatunk (a Mélységiek rühellik a sellőket), még az olyan közismerten gonosz lények is segítenek minket, mint a Tengeri Sárkány vagy a Tengeri Boszorkány. Aranypénzek helyett itt fekete gyöngyökkel lehet csencselni, ez is pozitívan érintett, a fekete gyöngyöket korábban már láttuk a Tolvajok Városában is. Na, most kiderült legalább, honnét is bórták el őket kedves kalóz barátaink. Van elegendő mennyiségű ügyesség, életerő, szerencse is, itt is fel lehet szedni bűvös kardot, vagy segítségül szólíthatunk Vízelementált, delfint. Legvégül pedig az nyerte meg a tetszésem, hogy nem egyféle befejezés van, hanem nagyon sok, és párat leszámítva mindegyikre azt lehet mondani hogy happy end…

[b]És ami nem[/b]
A történet nekem rohadtul nem tűnik életszerűnek. Alighogy lesüllyedek a vízfenékre, máris ott egy bűverejű pentagram, amitől hirtelen kopoltyúkat kapok – ezt nem szerencsének hívják mifelénk, hanem csodának. Mégis, ennek mekkora esélye lehetett? Ráadásul ez a varázslat olyan szuperül idomul az eseményekhez, hogy az hihetetlen! Például ha bemegyek Greylock víz alatti levegőkamrájába (erről egyből a Vizipók-csodapók kristálypalotája ugrott be), akkor se múlik el, hiába vagyok szabad levegőn. Ez igen, ezt nevezem én testreszabható varázslatnak! Bezzeg, ha a tengerből egy pillanatra is kimászom, hogy megnézzem, mégis hol vagyok, akkor egyből megszűnik! Ez a varázslat alig több, mint alibizés, inkább írták volna, hogy a tengerfenéken találok egy nehézbúvárruhát dupla oxigéntartállyal, vagy valami, de ezen a varázslatos kopoltyús baromságon nagyon érződik, hogy hatalmas akarásból sikerült hatalmas nyögés. Maga a víz alatti koncepció tehát hibátlan, csak nem így kellett volna megcsinálni.
Az ellenfelek rettentő fantáziátlanok, kimondottan csalódtam, hogy amit lehetett, halakkal oldottak meg! Valamiért nem volt elég Jacksonéknak a rendelkezésre álló klasszikus tengermélyi kínálat, ők még többet akartak. Cápa, muréna, barrakúda, ezek még rendben voltak, de aztán jött az Oroszlánhal, Denevérhal (ami mellesleg kishalakat fogyaszt, az embert békénhagyja), Kardhal, ilyen hal, olyan hal! A végére már a könyökömön is halak jöttek ki. A legbénább ellenség listában ez alkalommal viszont egyértelműen a Csontdémon vitte el a citrom-díjat. Ennyire erőltetett, kínban csinált figurát már nagyon rég láttam, esetleg csak Csontos Zanbar vagy a Vihargyilkos roncsgólemei versenyezhetnének vele. Jobb lett volna, ha kihagyják.
Ugyanez igaz más formában a felvehető tárgyakra is, például eszközök helyett Izzóhal, Fűrészhal, Fejszehal stb. van, ami már tényleg bohóckodásnak nevezhető. Ilyeneket én is ki tudok találni, skacok! Kulcshal, Székhal, Asztalhal, Számítógéphal, Mesterlövészpuskahal, Rocketlauncher-hal…máris megyek, megírom a folytatását!
Említettem, hogy a Sellők és a Mélységiek rendben voltak – bár, a Mélységieket (Deep One) mintha az X-Com sorozatból lopták volna, de ezzel ne foglalkozzunk – azonban a vége felé már erősen lehetett érezni a Kis hableány Disney-mese hatását, például a Tengeri boszorkánynál. Ennyire feltűnően azért nem kellett volna utánozni…
Elválasztás
Sang gondolatai a könyvről (forrás):
[b]Design[/b]
A borítón egy peches figura látható (egy külön bejáratú kis esőfelhő ontja rá a csapadékot, mi más lehetne?), akiről nekem első blikkre a Krisztofóró című magyar bábfilmsorozat jutott eszembe a 80-as évekből. Abban volt egy sokfejű sárkány, aki valahogy emlékeztetett erre a szörnyre. Annak ellenére, hogy ma már tényleg inkább vicces, elképzelhető, hogy kiskoromban rossz álmaim lettek volna tőle.

[b]Illusztráció[/b]
Én csípem Bob Harvey-t. Ő egy profi illusztrátor, akinek itt a vizek élővilágával kellett megküzdenie. Ebben a küzdelemben voltaképp az egyhangúság lehetett a legfőbb ellenfél, mert elsősorban halakat, rákokat, polipokat kellett rajzolnia. A téma kissé száraz (vagyis inkább nedves), de technikailag tökéletesen van megoldva, nincs hiba a grafikákban.

[b]Háttértörténet[/b]
Háát, jó egyszerű. Hajózgatunk, mígnem megtámadnak a kalózok. Véres Fejsze kapitány kiírtja az egész legénységet, mi vagyunk az egyetlen, akit megkímél. Vagyis, miután magunkhoz térünk, kiderül, hogy mégsem, inkább egy jóval kegyetlenebb halálban szeretne részesíteni bennünket. Karddal és élelmiszerrel megrakodva, hátrakötött kézzel rúgnak be a tengerbe (rendkívül okos, hogy tíz kajacsomagot pazarolnak el, hogy valakivel viccesen végezzenek…). A vízfenéken pont egy pentagrammán landolunk, mely varázserővel bír. Hatására kopoltyúnk nő, így tudunk lélegezni a víz alatt. Miután megnyugszunk, megesküszünk magunkban hogy bosszút állunk.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Eredetiség[/b]
Hogy őszinte legyek, nekem már az alapvető motiváció is sántít. Szóval nem igazán éreztem, hogy annyira bosszút kellene állnia hősünknek, kicsit a levegőben lógott az egész végcél. Ezen felül a víz alatti harcokat, evést, ivást vagy például a „hallgatózást” is nehéz volt elképzelni. Azt se nagyon értettem, hogy hétköznapi halakkal miért kell oly módon megküzdeni, mintha szörnyetegek volnának (tehát van olyan ellenfél, ami normál méretében akkora, mint mondjuk a fejünk). Mindezektől függetlenül viszont alapvetően jó az ötlet, és jó az atmoszféra is, nekem legalábbis sikerült beleélnem magam a „vízbe”. Delfinekkel csacsoghatunk, meglátogathatjuk a sellőket, és vágtázhatunk akár csikóhalon is (sajnos csak rövid ideig).

[b]Kihívás[/b]
A [i]Mélység démonai[/i] kifejezetten könnyűre sikerült, ez azért Jacksontól mindenesetre meglepő. Szükség lesz vagy a delfin, vagy a vízelementál segítségére, mert ha egyikkel sem kötünk barátságot, akkor a kaland végén nem lesz, aki elvigyen minket a kalózokhoz. Ezen felül pedig kell az információ, hogy a kalózok a Hal-szigeten tartózkodnak, bár ha ezt nem tudjuk, akkor is lehet szerencsénk, hogy ezt választjuk a lehetséges úticélok közül. A könyv nagyon erőlteti a fekete gyöngyök gyűjtögetését, de igazából nem feltétlenül kellenek. Ha velük akarunk operálni, szükségeltetik a varázsszó Greylocktól, ami csontvázzá változtatja őket, és ha elég csontvázunk van, akkor a kalózoknak esélyük sem lesz. Ha nem akarunk „gyöngyözni”, akkor elég egy fúróhal, hogy meglékeljük a kalózhajót, bár ekkor nem lesz teljes győzelem, mert így a kincseknek is búcsút inthetünk. Harmadik variáció a tengeri sárkány segítségül hívása, aki semmi perc alatt ledarálja a gazfickókat, de sajnos igazolja a tételt, mely szerint „sose bízz a sárkányokban” – tehát sajnos vele is meg kell küzdenünk.

[b]Főgonosz[/b]
Nos, ilyen nem nagyon van. Vagyis ott vannak a kalózok, meg Véres Fejsze kapitány, de teljesen súlytalanok. Nincs karakteres megjelenésük.

[b]Hangulat[/b]
Számomra az volt a legérdekesebb a [i]Mélység démonai[/i]val kapcsolatban, hogy ha nem látom, hogy Jackson írta, sosem tippeltem volna rá. Persze az is lehet, hogy ez a Jackson nem az a Jackson, de ennek lusta vagyok utána nézni, valaki úgyis kijavít egy kommentben, amit már alig várok. Azért sok pofás dolog volt benne, tetszett például a tengeri sárkány figurája, akit épp a kapzsiságára apellálva tudunk meggyőzni, hogy mellénk álljon, de nagyon jó ötlet volt az eszközhalak használata is (durván hatékonyak). Bekerülhetünk egy víz alatti katedrális szürreális festményeibe, vagy életre csókolhatunk egy alvó halhercegnőt… Tehát végül is teljesen jól elvoltam, de valahogy túl egyszerű, túl könnyed lett az egész. Egy súlytalan lubickolás. És a végére íme, egy viccesebb befejezés, ha netalán rátámadnánk Greylockra, aki ilyenkor megbűvöl minket: „elúszol, és homályosan tűnik fel, hogy valami megváltozott. És tényleg! Most már egy hal vagy – méghozzá egy elég ronda hal. Kalandod itt véget ért.”
Elválasztás
Értékelés: 6.5 / 10
Andrew Makrigiannis gondolatai a könyvről:
Nagyjából hat éve kezdtem el olvasni A Mélység Démonait, de egészen három hónappal ezelőttig valahogy nem sikerült elég időt találnom rá, hogy elolvassam. Először is szeretném leszögezni, hogy régóta nagy Kaland, Játék, Kockázat rajongó vagyok. A [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]Halállabirintus[/url][/i], [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erdeje[/url][/i] és a többi korai könyv keltette fel az érdeklődésemet a szerepjátékok iránt. De ez nem lényeges, lássuk az értékelést. Először a lenyűgöző borítókép miatt vásároltam meg a kötetet. Tudom, ez nem valami jó indok egy könyv megvételére, de lássuk be, ez szinte mindannyiunkkal megtörtént már. A borítón egy emberi csontokból összerakott Csontdémon látható, három kezében egy dárdával, egy csatafejszével és egy hosszú pengéjű tőrrel, amint buborékok kíséretében kiemelkedik az óceán fenekén tátongó lyukból. Meg kell mondjam, ez az egyik legjobban sikerült borító, amit láttam.

A kötetet Steve Jackson írta. Nem az, akinek a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv#k29]Varázslat![/url][/i] sorozatot is köszönhetjük (melyek egyébként a kedvenc köteteim a sorozatból), hanem a másodiknak, akinek a vállalatát lerohanta az Egyesült Államok. A háttértörténet szerint egy kalandozó vagy, aki kalózok fogságába kerül. Véres Fejsze kapitány úgy dönt, hogy cápaeledelnek kihajít a tengerbe, előtte azonban ellát némi élelemmel és egy fegyverrel. Az óceán fenekére süllyedsz, és egy mágikus pentagramma közepén landolsz, ami képessé tesz rá, hogy a víz alatt is lélegezni tudj. Ennek köszönhetően lehetőséged nyílik rá, hogy felderítsd a környéket, és hamarosan ráébredsz, hogy Atlantisz rég elsüllyedt városára sikerült rátalálnod. A varázsige azonban csak egy napig tart, így vagy még az előtt vissza kell, hogy térj a felszínre, vagy pedig megfulladsz. A gond az, hogy a kalózok végeznek veled, ha megpillantanak, így rá kell jönnöd, hogyan tudnál bosszút állni Véres Fejsze kapitányon és zsiványokból álló bandáján.

Hamarosan rájössz, hogy fekete gyöngyöket kell találnod, ha sikeresen végezni akarsz a kalózokkal, így nekiállsz, hogy felderítsd Atlantisz vízalatti városát. Gyakorlatilag olyan vagy, mint egy turista, aki végignézi az összes látnivalót. Meglátogatod az arénát, a mauzóleumot, a palotát, a közkerteket, a katedrálist és még egy csomó másik helyet. A könyv általában véve jól lett megírva, de mégsem ugyanaz a kategória, mint mondjuk a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url][/i] vagy a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30]Kharé - A Csapdák Kikötővárosa[/url][/i]. Ha szereted a szokásostól kissé elrugaszkodottabb sztorikat, akkor ezt is élvezni fogod, márpedig én nem tudok túl sok víz alatt játszódó kalandról. Az egyetlen szívfájdalmam az, hogy aránylag egyszerű kijátszani anélkül, hogy meghalnál. Az egész kötetben csupán egy halálcsapda volt, és ahhoz is el kellett rontani egy szerencsepróbát. Valószínűleg épp ez volt az oka annak, hogy először nem fejeztem be. Ha folyamatosan amiatt aggódsz, hogy egy rossz döntés miatt meghalsz, akkor általában jobban odafigyelsz a dolgokra. Két erősebb szörny van a könyvben, a Tengeri Sárkány és a Kraken, azonban a győzelemhez egyikkel sem kell megküzdeni.

A belső képek jók, de nem kimagaslóak. Az egyik nagy csalódás a legelső képnél fogadott, ahol látható a kalózhajó, és – minő borzalom – egy ágyú, közvetlenül a kapitány alatt. Ami engem illet, a lőfegyvereknek semmi keresnivalójuk nincs Titánon. Ami azonban tetszett, hogy négy módon is tudod növelni kezdeti ügyesség pontjaidat, illetve támadóerődet. Plusz van lehetőséged arra is, hogy újradobd minden értékedet. Ennek köszönhetően még ha nagyon rossz kezdeti képességekkel vágsz is neki a kalandnak, a könyv végére feljebb tudod tornászni az értékeidet. Maximum 3–5 nekifutás alatt végig lehet vinni a kalandot. El kell ismerni, a végső csata igzalmasabb, mint az átlag: míg máskor csak végezned kell a rosszfiúkkal, addig itt többféleképpen is győzhetsz, és egy kis stratégiai érzék sem árt hozzá.
Elválasztás
Értékelés: 6 / 10
Andrew Whittingham gondolatai a könyvről:
Érzelmek. Egy rendkívül fontos szó, mely megmagyarázza, hogyan képes az ember szíve egyben maradni. A Kaland, Játék Kockázatok esetében a legtöbb ember azzal a művel a legelfogultabb, amit először olvasott vagy megvett. Az én első könyvem A Mélység Démonai volt. Véletlenül vettem meg édesapámnak ajándékba, mert egy rendkívül barátságosnak látszó szörnyeteg volt a borítóján. Mikor hazamentem és megláttam, hogy ez valójában egy kalandkönyv, úgy döntöttem, hogy inkább megtartom magamnak, neki pedig valamilyen édességet veszek. Ez volt tehát a könyv, ami bevezetett engem a Kaland, Játék, Kockázat kötetek világába. Egyszerűen imádtam. Sokkal jobb volt, mint amit valaha is láttam. Éppen ezért olyan különleges helyet foglal el a szívemben, amit egyetlen másik könyv sem fog tudni elvenni tőle. Maga a könyv azzal indít, hogy kalózok fognak el, miután megszállják a hajót, melyen utazol. Te vagy a legénység utolsó életben maradt tagja, és sikerül bátorságoddal és kitartásoddal lenyűgöznöd Véresfejsze kapitányt. Ezért egy kedves kis meglepetést készít elő neked. Ahelyett, hogy azonnal végezne veled, felszereléseddel együtt megkötöz, ad némi élelmet és a vízbe hajít azzal, hogy ússz nyugodtan haza.

Nyilván ekkor elsüllyednél és megfulladnál, de nem most! Egy Kaland, Játék, Kockázat könyvben semmi nem ilyen egyszerű. Ehelyett rendkívül váratlan módon éppen Atlantisz elsüllyedt városába érkezel, ahol egy pentagramma a segítségedre siet és nem csak egy kopoltyúval ajándékoz meg, de még élelmedet is megóvja a sós víztől. Belátom, ez egyesek számára akár rendkívül bizarrnak is tűnhet. Az tuti, hogy őrült elképzelés, de egy egészen újfajta megközelítésű kalandnak nyitja meg a terepet. Innentől kezdve nem az a célod, hogy túlélj -- ezt elég könnyű kivitelezni --, hanem hogy bosszút állj a kalózokon. Az éjszaka leszálltáig van időd átkutatni Atlantiszt, és beszerezni minden szükséges dolgot a bosszúd beteljesítéséhez és az elrabolt kincsek megszerzéséhez. Ezt elég sokféleképp el lehet érni, melyek egy részére valószínűleg nem fogsz ráakadni. Az első pillanattól fogva egyértelművé válik, hogy Fekete Gyöngyöket kell keresned, mivel ezek segítségével tudsz a legegyszerűbben felülkerekedni Véresfejsze kapitányon és a többi kalózon. Ezeket jellemzően veszedelmes ellenfelek őrzik, és ha lehető legnagyobb sikerrel akarod befejezni a kalandot -- azazhogy kincsekkel megrakott hajóval kívánsz befutni Feketehomok Kikötőbe --, akkor legalább nyolc ilyenre lesz szükséged, és arra az információra, hogy hogyan használd őket fel. Ez bizonyos szempontból probléma, ugyanis miután egyszer végeztél a kalózokkal, mondjuk hat gyöngy felhasználásával, utána már nincs semmi, ami arra össztönözzön, hogy a legjobb módon végezd ki a könyvet.

A kaland során találkozni lehet néhány fontosabb személlyel, akikkel érdemes lehet összefutni. Ezek között ott van Greylock, a Kardhal Cyrano, a delfin Keeekweeet és a hírhedt Tengeri Sárkány. Ez utóbbi egy rendkívül különös karakter, mivel az egyik kisebb győzelem során akár még segíthet is neked végezni a kalózokkal, de végezhetsz is vele -- ami önmagában is egy elég nehéz feladat --, majd rálelhetsz a legjobb befejezésre. Ami nekem nem különösebben tetszik, az az, hogy elég könnyen túl lehet élni a kalandot. Ha a könyv végére nem sikerült összeszedned a szükséges tárgyakat és információkat, egyszerűen felúszhatsz a felszínre és élhetsz, mint hal a vízben, ami nem igazán hű a tipikus Kaland, Játék, Kockázat kalandokhoz. Mint tudjuk, vagy siker, vagy halál. Ezen különös helyzet ellenére is elmondható, hogy a könyv rendkívül izgalmas. Mindig is szerettem a tengerfenéken bóklászni, kedves lényekkel és személyekkel találkozni és összerakni a kirakó darabkáit. A könyv végigviteléhez legalább egy keményebb ellenféllel meg kell küzdeni, aki nagyjából olyan erős, mint a karakter is, a többféle végkifejlet miatt azonban egy kicsit ez is könnyebbé válik. Ha van valami, amivel nem lehet megvádolni a történetet, az a linearitás. Egyik-másik helyszínt kifejezetten nehéz feltérképezni, bizonyos épületek összekötése pedig szinte lehetetlen. Sok helyet csak adott útvonalon át lehet megközelíteni, és a korábbi döntések közvetlenül befolyásolják a jövőbeli lehetőségeket. Emiatt a könyv egy kicsit rövidebb is az átlagnál. Az is hamar kiderül, hogy mire kell a legnagyobb figyelmet fordítani az út során. A kaland több olyan teremtményt is felvonultat, amivel máshol egészen biztosan nem lehet találkozni. Miután víz alatt vagyunk, a legtöbb ellenfél halszerű, és az ismertebb lények mellett olyan különlegességeket is kapunk, mint például az Oroszlánhal.

Mindent egybevetve A Mélység Démonai egy kellemes olvasmány. Van egy kis kavarás benne, és nagyon gyorsan ki lehet lyukadni még fel nem fedezett helyeken. A szereplők kedvesek, bár Véresfejsze Kapitányból soha nem lesz klasszikus Kaland, Játék, Kockázat ellenfél. A történet elfogadható, és Atlantisz bejárása során egy egész kellemes kis történet körvonalazódik. A több sikeres végkifejlet és a könnyű túlélés az, amiben nagyon elüt a többi kötettől, márpedig ezek nem olyan tulajdonságok, melyeket szívesen fogad az ember egy Kaland, Játék, Kockázat könyvben. Biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk a könyvet rossznak értékelni, mint néhány másikat a sorozatban, a végén lévő hibák azonban mindenképpen csökkentik a helyezését. Többféleképp is lehetett volna még javítani rajta, a gyűjtőknek azonban mindenképp kötelező darab, és rendkívül élvezetes olvasmány.
Elválasztás
Értékelés: 6.8 / 10
John Stock gondolatai a könyvről:
Hmm, egy tengermélyi kaland. Érdekes.

A háttér szerint egy bátor kis kereskedőhajót támadnak meg a kalózok – konkrétan a rettegett [i]Troll[/i], melyet az igen elmés nevű Féresfejsze Kapitány irányít. Ezután a vízbe taszajt téged. Természetesen felfegyverezve. (Az ember azt hinné, hogy egy őrült tengeri medve mindenedet elveszi, mielőtt lelök a fedélzetről.) De valami oknál fogva hirtelen képes leszel vizet lélegezni a kopoltyúiddal (?). Véletlenül pedig éppen Atlantis romvárosába érkezel. Hmm.

Mire idáig értem (nagyjából a 3. fejezetpont környékén), gondolataimat a következőképp tudtam volna összegezni: „Micsoda szerencse.”

Nem sokkal később, még mindig ugyanitt a könyv említést tesz a „Fekete Gyöngyökről”, melyek a legjobb lehetőséget adják a túlélésre. Ekkor már tényleg úgy gondoltam, hogy ez így NAGYON nagy szerencse.

Igen, a történet szerencsés helyzetek sokaságára épít, és eléggé hihetetlen, de még így is hozza a kellemes víz alatti hancúrozást. Másrészről rengeteg víz alatti lénnyel lehet összefutni. Denevérhal. Labdahal. Fúróhal. Kardhal. Fejszehal. Borhal (valószínűleg). Doppinghal (oké, ezt már én találtam ki, de biztos vagyok benne, hogy átsuhant a gondolat az író fején). És – ezt kapd ki – Cyrnao, a Kardhal (egyértelmű, hogy A Másik Steve Jackson nagy Gerard Depardieu rajongó!).

Mindent egybevéve nem egy rossz játék, de… egy kicsit együgyű és nehezen hihető. A borítón lévő csontos valaminek pedig semmi köze nincs a könyvhöz.
Elválasztás
Értékelés: 6 / 10
Per Jorner gondolatai a könyvről:
A Mélység Démonai olyan könyv, ami sem nem kiemelkedően jó, sem nem kirívóan rossz. Az alapgondolat egyedi, Led Edwards borítója pedig, melyen a Csontdémon látható, a kedvencem a teljes KJK sorozatból.

A tartalom leginkább egy Ian Livingstone-i kalandnak tűnik, melynek helyszíne egy víz alatti város. Vannak azonban nagy különbségek is. Az egyik, hogy a találkozások nincsenek szépen berakva párhuzamos utakra. Ehelyett választást kapsz, hogy A, B vagy C helyet akarod-e meglátogatni. Ha szerencséd van, akkor az A hely után a könyv felajánlja a B és C helyszínt is, és könnyen lehet, hogy a B után még C-re is ellátogathatsz. Ha azonban nincs szerencséd, és egyből C-t választod, akkor miután elhagyod azt a helyet, automatikusan továbbmész a történet következő részére. A könyv első felén átvezető legrövidebb út csak töredéke a leghosszabbnak, és ha ezen indulsz el, folyamatosan olyan tárgyakról fog kérdezni a kaland, melyekről még csak nem is hallottál (a mindenhol előbukkanó eszközhalakra való utalgatás okozta a legnagyobb fejtörést). A helyes út megtalálása itt nem annyira a megfelelő út kiválasztását jelenti, hanem annak a módjának a megtalálását, hogy minden helyre eljussunk, ami elég furcsának tűnik.

II. Steve Jacksonnak van egy olyan szokása, hogy „hatékonyan” ír, és néha egy fejezetpontba zsúfol bele kettőt, vagy még többet. Egy ilyen pont így nézhet ki: „Átkutatod a helyiséget. Tedd próbára szerencséd. Ha szerencsés vagy, rábukkansz egy lila kacsacsőrű emlősre, amit magaddal vihetsz, ha akarsz. Ha nincs szerencséd, egy rák csíp bele az orrodba, amitől az tülkölő hangot hallat. Bármelyik is történik, végül azon az ajtón át távozol, amelyen keresztül bejöttél. Lapozz a blablabla.” Az egyszerűség hívei ezt zavarónak találhatják.

Ezen kívül, ahogy azt már mások is megjegyezték, bár a könyv egyfajta tárgyvadászat, többféleképp is be lehet fejezni, és nem mindnél van szükség a fentebb említett dolgokra. A lehetséges végkifejlet eléggé széles skálán mozog, kezdve a lakatlan szigetre sodródástól vagy a tengeren hánykolódástól némi kincs megkaparintásán át egy saját hajó megszerzéséig. Más könyvek is vannak, ahol túlélheted a kalandot anélkül, hogy végeznél ellenségeddel, vagy hogy visszaszereznéd az ellopott kincseket, de ezek legalább teljesen egyértelművé teszik azt, hogy nem győztél. Még az is elég lett volna, ha a legjobb véget az író a 400-ra rakta volna, mint ahogy minden normális könyvnél van, de nem.

Pár apró megjegyzés: A kalandot bájital nélkül kezded, de ezeket (az Ügyesség Italát leszámítva) később pótolhatod. Ezen kívül tucatnyi módon tudod a Kezdeti tulajdonságaidat javítani, ami egy kicsit túlzásnak hat, lévén csak nagyon kevés könyvben van erre akár csak egy lehetőség is. Ha kihívást keresel, próbálj meg összeszedni 14 Fekete Gyöngyöt anélkül, hogy beülnél a játékterembe (tipp: ehhez egy megkérdőjelezhető cselekedetet is végre kell hajtanod). Egy helyen egy olyan információt kér tőled a könyv, amit valószínűleg nem írtál le, és ami egy fejezetpont számát tartalmazta. Ebben a helyzetben én csaltam egyet és visszalapoztam ahhoz a fejezetponthoz, ahol az információt szereztem, feltételezve, hogy a kalandozóm nem felejtette el ezt a fontos dolgot. Végül pedig van egy apró hiba a könyv egyik részében, ahol, ha korábban egy mágikus tárgy segítségével beszéltél egy Delfinnel, akkor később is megteheted ezt, még ha időközben elvesztetted ezt a tárgyat (gondolom a mágia egy része rád ragadt, vagy valami ilyesmi).

Mindent összevetve a Mélység Démonai egy ígéretes alapgondolat, van benne pár jó ötlet és aranyos pillanat (például amikor a Tengeri Sárkány nem hagyja, hogy kölcsönözz tőle 2 Aranytallért), de az összképet beárnyékolja a zavaros helyszínváltás és a végjáték egyszerűsége. Nem rossz, de nem is kihagyhatatlan.
Elválasztás
Értékelés: 7 / 10
Robert Clive gondolatai a könyvről:
Mindig is szerettem ezt a könyvet. A Mélység Démonai egy jó Kaland, Játék, Kockázat könyv, amit egy, a megszokottól teljesen eltérő környezetben járhatsz be. A kaland szinte teljes egészében a víz alatt, egy elveszett városban játszódik, mely hasonlít a mitológiai Atlantiszra.

A küldetésed – a megszokottól eltérően – lényegében az, hogy bosszút állj egy kalózkapitányon, aki személyesen neked ártott, nem pedig hogy megakadályozd gonosz terveit. A könyv szinte csak abból áll, hogy szövetségeseket és mágikus tárgyakat szerezz, melyeket aztán a kapitány sósvízi söpredéke elleni harcban használhatsz.

Egy óceán mélyére süllyedt városban úszkálhatsz, a helyi lakosokkal beszélhetsz, romos épületeket kutathatsz át. A könyv belső illusztrációi rendben vannak, a borítón látható félelmetes csontszörnyeteg, mely egy buborékfelőből emelkedik elő, különösen kiemelkedő.

Ez a könyv abból a szempontból is eltér a többitől, hogy több lehetséges vége is van. Többször is végig lehet játszani és mindig más végeredményt lehet elérni benne. A Mélység Démonai egy jó mű a sorozatban.
Elválasztás
Sean R. Rook gondolatai a könyvről:
Ez volt az első KJK könyv, amit megvettem. Abból a 20-ból, amim van, ezt a 3. legjobbnak gondolom (rögtön a Holdjáró és a Halállabirintus után).

Ebben a kalandban egy kalóztámadás egyetlen túlélőjét alakítjuk. A támadók ahelyett, hogy egyből végeznének velünk, úgy döntenek, hogy szórakoznak egy kicsit és a vízbe taszítanak minket. Szerencsére egy ősi mágikus kör közepére érkezünk, ami kopoltyút ajándékoz nekünk. Ez után 24 óránk van, hogy elegendő fegyvert és szövetségest szerezzünk ahhoz, hogy bosszút álljunk a kalózokon, akik lemészárolták társainkat.

Kiváló kaland, ami nagyon jól kihasználja a vízalatti helyszín sajátosságait.
Elválasztás
William Vanderwhelm gondolatai a könyvről:
A Mélység Démonai egy érdekes Kaland, Játék, Kockázat kaland abból a szempontból, hogy a víz alatt játszódik. A mű azzal indít, hogy téged tesz meg egy kereskedőhajó egyetlen túlélőjének, akit a tengerbe taszajt egy halom kalóz. Az óceán fenekére süllyedsz, majd rádöbbensz, hogy egy, a fenékre festett pentagrammának köszönhetően kopoltyút kaptál! A könyv tele van egyéni találkozásokkal, ideértve egy Cyrano nevű félig hal, félig ember kardmestert is. Ezen kívül megküzdhetsz a legendás Krákennel is! Ennek a szörnynek van a legmagasabb életereje, amivel eddig KJK könyvben találkoztam (30!). A célod, hogy végül bosszút állj a kalózokon, akik végeztek hajóstársaiddal. A végső találkozás jól lett kivitelezve, ráadásul egynél többféleképp is befejezheted a könyvet. Újdonság az is, hogy nem egy gonosz ellenfelet kell megtalálni és megölni. Ha sikerrel akarsz járni, értékes tárgyakat kell összegyűjtened. Nem ez a legjobb Kaland, Játék, Kockázat könyv, de egyéni történetének és találkozásainak köszönhetően ott a helye a sorozatban.
díszítőkép