díszítés Könyvek díszítés
Kaland Játék Varázslat sorozat:
Információk:
Író: Steve Jackson
Magyar cím: Hét Sárkánykígyó
Eredeti cím: The Seven Serpents
Fordító: Aczél László
Puffin: 3. – 1984. augusztus.
Wizard 1: 13. – 2003. június 2.
Rakéta: 3. – 1992.
Illusztrátor: John Blanche
Helyszín: Titán, Óvilág
Fejezetszám: 498
nagyobb kép a könyvrőlnagyobb kép a teljes könyvrőlkép az eredeti régi könyvrőlkép az eredeti új könyvrőlúj könyv borítójának vázlatképe 2
kis kép
Könyv értékelése:
Fórumtéma
Elválasztás
Hátsó borító leírás:
A világhírű szerző, Steve Jackson új, négy részből álló sorozata a Kaland, Játék, Varázslat.

A főhős ebben is TE vagy!

A hagyományos harci tudományok és a varázslat segít legyőzni ellenfeleidet.
A könyv végén megtalálható a varázslatok gyűjteménye.

Kakhabad zord vidékén át, millió veszéllyel dacolva, félelmetes teremtményekkel csatázva haladsz Mampang felé, hogy visszaszerezd a Főmágustól a Királyok Koronáját. Rettegett ellenfelekkel kerülsz szembe: a Hét Sárkánykígyó les rád, és szélsebesen repül előtted, hogy időben figyelmeztesse érkezésedre gonosz urát. Vajon meg tudod-e ölni őket, mielőtt Mampangba érnek, vagy ők győznek le téged? Erődön, ügyességeden, szerencséden és varázstudományodon múlik, hogy sikerrel jársz-e kalandos utadon…

A játékhoz nem kell más, mint egy ceruza, egy radír, két dobókocka, no meg némi szerencse.
Elválasztás
Reactor gondolatai a könyvről:
[b]Borító[/b]
Eléggé igénytelen, és ocsmány. Fenestrát mutatja, kristálygömbjében pedig a Napkígyó. Tudtommal az Elfek nem így néznek ki, mint egy marslakó, amennyit meg a félelmetes Sárkánykígyóból mutat…jobb nem beszélni.

[b]Grafikák[/b]
Ugyanaz az illusztrátor, mint az előző két kötetnél, ennek megfelelően a színvonal is „megvan”. Alig látni élethű, emlékezetes grafikát. Van egypár jól sikerült rajz - a forgószél, a Szikladémon, a Halálszellem, és a borítóról szintén van egy valamivel jobb kép – tehát vannak viszonylag jó képek elvétve, a nagytöbbsége azonban itt is ronda. És igen: tollpenge.

[b]Történet[/b]
Az előző két kötet közvetlen folytatása. A mampangi gonosz Főmágus hét teremtménye szaglászik utánunk, hogy megtudják, mire készülök – hét Sárkánykígyó, mindegyiknek egy-egy természeti jelenség adja az erőt. Érdekes módon itt nem kifejezetten feladat, hogy öld le mind a hetet, hanem egyszerűen csak juss át élve Baklandon, és érkezz meg Mampangba.

[b]Nehézség[/b]
Könnyebb, mint a második rész. Egyrészt, mert itt már minden varázstárgyat megszerezhetünk, ami „darázsoláshoz” kell, másrészt pedig a Sárkánykígyókat gyakorlatilag lehetetlen elvéteni – össze fogunk futni legalább néggyel. És hogy még egyszerűbb legyen a dolgunk, nem is kell „darázsolni” ahhoz, hogy legyőzhessük őket, mindegyiknek van egy gyenge pontja, úgyhogy ha nálunk van egy adott tárgy, gyakorlatilag harc nélkül leölhetjük őket. Van viszont két igen fontos pont, amit nem szabad elhagyni: Fenestra, és a Szélhámos. Aki fegyverrel megy nekik, már el is kúrta a küldetést, de frankón ám…

[b]Főellenség[/b]
Nincsen, helyette hat „kisfőnököt” kell megverni. Végülis ez is egy megoldás. Igen, jól olvastátok, HATOT. Még „darázsolás” nélkül se túlságosan nehéz.

[b]Ami tetszett[/b]
Akárcsak a várost, a kakhabadi kietlen pusztaságot is remekül leírták és megvalósították. Hogy mégse legyen túl egysíkú a kaland, van Snatta erdős és tavas epizód is, minden igényt kielégítve. A szereplők és a mindenféle ellenségek változatosak, sokszínűek, nem kommersz „goblinorkcsontvázzombitroll” variációkat kell irtani újra meg újra. Egy-két masszívabb ellenséget leszámítva egyiket sem nehéz megölni. Életerőből van elegendő, az ügyesség pontoknak itt valahogy nincs akkora presztizsük, ha pedig kihasználtuk a szerencsesütis hibát Kharéban, szerencsepontokból se lesz hiány sohase, Fenestrától pedig elcsereberélhetünk minden tárgyat a végtelen zöldhajú parókákért. És ha ez még mindig nem elég, az Elf karavánnál pénzért is megvásárolhatunk jópár hasznos dolgot.
Ha végigjutottunk Kharé kikötővárosán, és segítettünk a vak koldusnak, akkor kaptunk tőle Kígyógyűrűt – ez nagyon hasznos, mert a Sárkánykígyókat ezzel ki lehet faggatni, elmondanak nagyon sok hasznos dolgot a mampangi erőddel kapcsolatban. Szükség is lesz rá, mert a sorozat negyedik részét pár százszor biztos újrakezdjük majd…
Kifejezetten tetszettek a különleges szereplők, amikkel eddig sehol máshol nem találkoztam – az a miniatűr tornádó nagyon ötletes volt, vagy hogy a Levegőkígyó a révész összetöpörödött testéből száll elő, vagy az Időkígyó hatalma, hogy megdermeszti az időt…ehhez hasonlókat csak a Mélység Rabszolgáiában vagy a Varázsló Kriptájában találtam eddig, és ez tök jó! És végül a halálpontok is kitűnőek – elkap a forgószél, vagy az Időkígyó általi halál…eszméletlen!

[b]És ami nem[/b]
Nagyon kevés olyan dolog volt ebben a könyvben, ami nem tetszett, úgyhogy a sorozat második legjobb kötete szerintem. A legtöbb gond még mindig a „darázsolással” akad – például nem egyértelmű, milyen tárgyat kell Aranyékszernek vagy Ékkövekkel díszített medalionnak titulálni. Elvileg a Shamutanti domboknál fölszedek ékköves medált, gyakorlatilag meg Kharéban is kapok a fejemre ha a repülős varázslatot alkalmazom, merthogy nekem olyanom nincs. Az is csúcsröhej, hogy először ebben a kötetben szedhetek fel Kőport, ami ugye a kővé változtatáshoz kell. Persze, mert a Shamutanti domboknál biztos nincs kőpor! Porrá törni a követ meg ugye túlságosan alantas feladat egy mágusnak…ő mindent készen kell hogy kapjon! Legközelebb már külön TESZKÓ áruházat fognak nyitni neki Mampangban, varázscikkekkel – Zöld Fémgyűrű akció csak most, csak neked! Négyet fizet, infarktust kap! Szkennelje be klubkártyáját!
Igen, szóval a varázstárgyakkal lehet kavarodás itt, mivel itt a könyv feltételezi már, hogy minden varázslathoz megvan a szükséges tárgyad. Hogy mégse legyen olyan egyszerű a dolog, itt is csupa-csupa oda nem illő varázslatot kínál fel a kedves könyv, ha pedig egy varázslat mégis működne, rögtön jön a kifogás, hogy most épp miért nem jött össze a dolog. A Klattaember felveszi az óriásfogat a földről, és úgy már nem hat a varázs, a Fojtóbokrot nem lehet kővé változtatni, mert növény…mi a fenének ez az idegesítő, fölösleges kukacoskodás, ok nélküli szopatgatás!? Muszáj ezt csinálni? Most kinek jó ez?
Fordítás-ügyileg rendben van a könyv, és az 59. oldalhoz tartozó létfontosságú grafika is benne van, itt is akadnak elírások, a Hét Kísértetes halálpontnál is, amikor a szöveg Sárkánykígyót emleget, holott semmiféle sárkánykígyóról nincs ott szó (ez többször is megesik a könyvben…a fordítóknak sárkánykígyó-fétisük lehetett).
Gondolom megkérdeztétek, mi az, hogy csak hat Sárkánykígyót tudunk elintézni, amikor a könyv címe HÉT Sárkánykígyó. Ezen rengeteg kalandozó felháborodott – jogosan. A Napkígyót elkapta Fenestra, így nem lehet megölni.
Mint említettem, a szereplők többé-kevésbé rendbe vannak, de hiba azért itt is akad. Elvileg a szekérkaravánnál ajándékot kapnék az öreg Elftől, ha vásárolok tőlük, gyakorlatilag meg semmit nem kapok. Azt is igen idiótának találom, hogy az Időkígyót csak a versikével lehet meggyengíteni, a könyv ott NEM enged „darázsolni” semmit, holott van kifejezetten ilyen lassítós mágiám. Ugyanilyen nevetséges szarozás van az Ilklala-tó partján is. Az egy dolog, hogy ha nincs nálam a síp, nem tudom megkerülni a tavat (le is kopna ám a lábam), de például átrepülni se enged fölötte, holott a reptetős varázslat kifejezetten hasznos volna – a varázslat leírásában is szerepel: addig maradunk a levegőben, amíg kedvünk tartja. 2 életerő pont fejében nem akkora nagy kunszt átrepülni a tó fölött, de hát látjátok, a könyv ennyire rugalmatlan. Bezzeg máskor, amikor pont semmi értelme,akkor engedne röpködni…áh…
Elválasztás
Sang gondolatai a könyvről (forrás):
[b]Design[/b]
Én a kaland-játék-varázslat könyveknél sosem értettem, hogy miért pont azokat a szereplőket teszik a borítóra, akik egyáltalán nem meghatározóak bennük. Jó, a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] kivételt képez, de például itt miért pont Fenestra az elf varázslónő került a képre…? Vele csakugyan fontos találkozni a kalandban (tőle kaphatjuk meg a révészt előcsalogató sípot), ráadásul a sárkánykígyók esküdt ellenségéről van szó (az egyik megölte az apját), de miért nem lehetett az igazi főszereplőket, magukat a sárkánykígyókat a borítóra rakni? Én tuti, hogy azt tettem volna.

[b]Illusztráció[/b]
Na végre, John Blanche-hoz képest meglepően jó a minőség. Bár nekem úgy hat, hogy a színvonal emelkedésével arányosan csökken a rajzok hangulata (jó, azért annyira talán nem). De hasonlítsuk csak össze a Kháré varázslatokat ábrázoló képeivel (amiket sose értettem, miért kell egyáltalán ábrázolni, hisz bőven lehetne másból szemezgetni), ég és föld a különbség! (362., 455.)

[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.

[b]Eredetiség[/b]
Szerintem okés. Bakland pusztasága engem semmire sem emlékeztetett, és az ott élők is mind eredeti figurák.

[b]Kihívás[/b]
A sárkánykígyók elég kemény legények, bár mindegyiküknek megvan a maga gyenge pontja, amit akkor sem nehéz megtalálni, ha esetleg nincs előzetes információnk róla. Mindig csak logikusan: a Holdkígyó ellen mi? Hát persze, hogy fény! A Vízkígyó ellen? Naná, hogy olaj! Két elengedhetetlen tárgy szerepel a játékban, melyek nélkül tuti hogy nem visszük végig: a síp, mellyel a révészt csalogathatjuk elő az Iklala-tónál (mondjuk az nekem magas, hogy másképp lehetetlen átjutni a tavon, mi például miért ne készíthetnénk csónakot?), és a varázstekercs a mocsári goblinoktól, mellyel az Időkígyót győzhetjük le (ha nincs nálunk, menthetetlenül elpusztít minket).

[b]Főgonosz[/b]
Egyszerre hét is! Nagyon jók, borzasztó jó stílusuk van, és halálosan nagy meglepetéseket tudnak okozni. A csúcs a Levegőkígyó megjelenése, aki az általa irányított révész elhasználódott testéből bukkan el… állati jó.

[b]Rendszer[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.

[b]Hangulat[/b]
Hogy má' télleg valamibe belekössek, érdekes néhol a fordítás. A ragadozó macskák leírásánál derültem nagyokat, ahol is egyszer úgy írja le őket, hogy az orruk undorítóan turcsi, máshol meg undorítóan pisze. Én nem tudom a pisze orrban mi az annyira undorító, meg valójában ezek a lények szinte 100%-ig úgy néznek ki, mint a leopárdok (akik véleményem szerint a legszebb élőlények közé tartoznak).
Nagyon jó ez a kígyó-feeling, tényleg bejött nálam, de az ember egy idő után úgy érzi, hogy a fülén is kígyók jönnek ki. Nem elég a hét szárnyas főgonosz, de ugyebár minden szereplővel általában róluk lehet társalogni (amíg nem jöttek Baklandba, sívár lehetett itt a társasági élet…). Aztán van itt még kígyóbűvölő, kicsi kígyó, kígyóbot, usw., usw.
Elválasztás
Értékelés: 9 / 10
Chris Page gondolatai a könyvről:
Most jön személyes kedvencem, a Hét Sárkánykígyó. Miért szeretem ezt jobban, mint a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30]Kharét[/url]? Mert míg ott csupán négy verssort kellett megtalálnod, míg itt hét Kígyót kell legyőznöd, tehát elviekben nehezebb. Nekem legalábbis tovább tartott a végigvitele. Tessék megpróbálni önmagában kijátszani. Sok sikert hozzá, nem fog sikerülni. És mi ennek az oka? A Kígyók legyőzésére adott tippek használhatatlanok. Nincs rájuk szükség. A másik dolog, hogy bár tucatnyi út vezet végig rajta, szinte semmi fejtörővel nem találkozunk benne. Ezektől eltekintve kellemes olvasmány és remek kiegészítője a sorozatnak. A történet pedig -- kit érdekel?
Elválasztás
Értékelés: 6 / 10
Mark J. Popp gondolatai a könyvről:
Nem tudom, mennyire vagyok kompetens ítéletet mondani a Hét Sárkánykígyó fölött, lévén a Varázslat! sorozatnak csak ehhez a kötetéhez volt szerencsém, de legalább egy tucatnyi másik Kaland, Játék, Kockázat könyvön is átrágtam magam. Szerintem ez a kötet nagyon jellegtelen. A cél, hogy végezzünk a hét sárkánykígyóval és eljussunk Kharé városától egészen a Mampang erődig. A megoldás elég bonyolult. Nem az okos csapdák vagy feladványok miatt, hanem mert túl sok feladatot kell elvégeznünk. Hat kígyóval kell végezni (a Napkígyót már csapdába ejtették, így legalább az azzal való leszámolást sikerül megúsznunk) és vagy egy tucatnyi tárgyat is össze kell szednünk menet közben (a negyedik kötetben hasznosnak bizonyuló tárgyakról nem is beszélve, melyekről fogalmam sincs, mik lehetnek). Nekem kifejezetten elkeserítő volt a fejtörők hiánya -- az egyetlen kivétel az LIX megfejtése, ami, lássuk be, nem egy nagy kihívás. Össze lehet ugyan szedni néhány segítő félmondatot a kaland során, melyek főként a kígyók ellen vívott csatákban jöhetnek jól. Plusz vannak fejezetpontok, melyekben a korábbi könyvekben összeszedett tárgyak jöhetnek jól, bár ezek sem feltétlenül szükségesek. Az ábrák átlagosak, stílusukban egy kicsit elütnek még egymástól is, és nem is valami jól kidolgozottak (elég csak a 362-nél lévő óriás arcát). Mások eléggé félreérthetőek (például Fenestra, amint a 190-en szembe néz a Napkígyóval) vagy értelmetlenek (a 315-nél található sziklák). Szerencsére ezek ellenkezőjére is akad példa, Oolooh árúkészlete például (a 315-ön), vagy a Halálkísértet (a 12-n). Egy másik nagy problémám a könyvvel, hogy túl sok olyan fejezetpont van, ahol nincs választási lehetőségünk a továbbhaladásra. Az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy vajon egyes hosszabb fejezetpontokat csak azért vágtak-e ketté, hogy növeljék a pontok számát, a végső szám azonban 498, tehát ennek sem lenne túl sok értelme. Mindent összevetve nem ugranám át ezt a kötetet, ha egybe akarnám végigvinni az eposzi sorozatot, de ha csak egyet kellene kiválasztanom mind közül, nem biztos, hogy erre esne a választásom. Olvasható, de nem egy nagy szám.
Elválasztás
Robert O'Driscoll gondolatai a könyvről:
Ez a Varázslat! sorozat harmadik kötete, az egyetlen, melyben varázsigéket lehet használni. Például ha van nálad néhány Goblin fog, a GOB varázslat elmondásával annyi ilyen besiát teremthetsz meg, ahány fogat felhasználsz. Története is van a kötetnek: itt éppen a Főmágus szolgáit kell megakadályoznod abban, hogy azok eljussanak gazdájukhoz. A szolgák pedig Sárkánykígyók, egészen pontosan hét darab, pechedre pedig hatukkal saját kezűleg kell végezned, név szerint: A Levegőkígyóval, a Tűzkígyóval, a Vízkígyóval, a Holdkígyóval, a Földkígyóval és a legerősebbikkel, az Időkígyóval. A Napkígyót nem kell legyőznöd, azt ugyanis egy Elf varázslónő már fogságba ejtette. Nagyon jó könyv ez, nekem a személyes kedvencem.
díszítőkép