díszítés Könyvek díszítés
Kaland Játék Kockázat sorozat:
Információk:
Írók: Steve Jackson és Ian Livingstone
Magyar cím: A Tűzhegy Varázslója
Eredeti cím: The Warlock of Firetop Mountain
Fordító: Fekete Miklós
Puffin: 1. – 1982. augusztus 27.
Wizard 1: 1. – 2002. május.
Wizard 2: 1. – 2009. szeptember 3.
Scholastic: 1. – 2017. augusztus 3.
Rakéta: 2. – 1989. június.
Zagor.hu: 10. – 2010. augusztus.
Borító illusztrátor: Peter Andrew Jones
Belső illusztrátor: Russ Nicholson
Helyszín: Titán, Allansia
Fejezetszám: 400
nagyobb kép a könyvrőlnagyobb kép a teljes könyvrőlkép az eredeti régi könyvről 1kép az eredeti régi könyvről 2teljes kép az eredeti régi könyvrőlkép az eredeti új könyvről
kis kép
Könyv értékelése:
Lexikon bejegyzés
Fórumtéma
Elválasztás
Hátsó borító leírás:
Könyv és társasjáték az, amit a kezedben tartasz, amelynek főhőse TE vagy!

A Tűzhegy mélyében, egy lezárt ládában rejtegeti a gonosz Varázsló a kincseit. Hogy megszerezzed, meg kell találnod az egyetlen helyes utat a Varázsló által kiépített útvesztőben. Sokszor kerülsz csapdába, vagy találkozol olyan természetfeletti lényekkel, akikkel meg kell küzdened.

TE döntöd el, mikor, melyik utat választod, milyen csellel kerülsz ki a csapdákból, melyik teremtménnyel csapsz össze.
Elválasztás
Amit a kaland olvasása közben tudtál meg:
– Zagor! Mégis miért ölték meg? Egyáltalán semmiért!
De most komolyan, mi olyat tett, amivel kiérdemelte a halált? Nézzük csak… a háttértörténet szerint kesztyűt visel és kártyákkal játszik. Nos, ez valóban eléggé nehézkessé teszi számára a keverést és az osztást, de nem igazán teszi jogossá a kalandozó kényelmére otthonában elhelyezett mágikus ereklyével való szétporlasztását és a negyvenkilenc könyvvel későbbi folytonossági hiba beiktatását, nem? Tény és való, a Warlock magazinban található kibővített verzió valamivel részletesebb. Otthont ad a kellemetlenebb nem humán lények számára (ennyit a jó szomszédságról) és a gabona is elég ramaty állapotba került, ami nyilván az ő hibája, mi? Meglep, hogy senki nem állítja, hogy tarajos gőtévé változott (és aztán jobban lett). A közelben élő népek persze azt állítják, hogy ő gonosz, és valószínűleg valami rosszban sántikál, drága hősünknek pedig ennyi már elég is, hogy lerohanja Irakot – akarom mondani hogy felkutassa Zagort és megölje. Legalábbis egyelőre.

Tanulság: A vádaskodásnak és rémhír-terjesztésnek hosszú távon igen kellemetlen következményei lehetnek. Először ellenőrizd a kapott információk hitelességét.
Elválasztás
Nheil gondolatai a könyvről:
Minden KJK öregapja ez a könyv. Nehéz ettől a ténytől függetleníteni a pontozást. Mert Jackson és Livingstone itt alkotta meg a világot, a szabályrendszert, a tárgygyűjtögetősdit, a bal/jobb, észak/kelet stb. tulajdonképpen szerencse alapú közlekedést.
Istenigazából nem annyira kreatív ez a történet, hiszen egy teljesen sablonos dungeonözést kínál, de megvan ennek a még kissé kiforratlan kalandnak is a bája. A szörnyek nagyon könnyűek, egyáltalán nem fontosak a magas kezdőértékek. Rengeteg a visszatöltési lehetőség is. Meghalni nagyon nehéz, de ez nem is baj, hiszen a többi könyv többségében ezt bőven pótolják.
Az ideális útvonalat is elég könnyű megtalálni, tehát minden adott, hogy sikerélményünk legyen a kalandban.
Összességében egy könnyed kaland, nagyon jó kiindulási alap a KJK-k világába. Bár valószínűleg nem sok ember kezdte pont ezzel a történettel (én is viszonylag későn futottam bele).
Összességében ez az úttörő könyv nálam megérdemel
10/7,5 pontot.
Elválasztás
Reactor gondolatai a könyvről:
[b]Borítóterv[/b]
Mivel ez volt Steve Jackson és Ian Livingstone első kalandjáték-könyve, szépnek nevezhető a borító, itt még nem nagyon kötekednék, bár a gonosz varázslónak eléggé ilyen „károlybácsis” kinézete van…aki nézte a Frakk című rajzfilmsorozatot, azoknak mondom. Az a csillagokkal kirakott ruha meg…mintha valami jelmezversenyre varrta volna neki a mamája. A borító különlegessége, hogy ez az egyetlen narancssárga gerincű könyv – minden további kötetnek más a színe.

[b]Grafikák[/b]
Igen szépek és aprólékosak, sőt, a feliratos grafikákat még magyarra át is ültették, ami aztán tényleg ritkaság.

[b]Történet[/b]
A legsablonosabb alap – kincsvadászok vagyunk, és a Tűzhegyben lakó gonosz varázsló kincseit kell megkaparintanunk. Ez eddig elég könnyűnek hangzik, viszont a varázsló kincsesládájához 3 különböző kulcs kell, ezeket kell megtalálni az útvesztőben.

[b]Nehézség[/b]
Első kalandjáték-könyvhöz méltóan eléggé könnyű. A szörnyek, egy-két kivételtől eltekintve (például a tűzokádó sárkány vagy a vámpír) könnyen elpusztíthatóak, ha az ember egy kicsit is óvatos, kikerülhet minden nagyobb veszélyt. Ami nagyon fontos viszont, hogy legyen meg minél több kulcsunk, ugyanis 3 különböző kulcsot kell összeszedni a játék végére…aha, csak éppen az nem tisztázott, hogy melyik az a három…szóval viszonylag könnyű a játék.
Megjegyzés: Hallottam olyan kiadásokról, amik félrenyomtatási hibából kifolyólag végigjátszhatatlanok. Valószínűleg az első eresztés lehetett, nem tudom, van-e még belőle, de ha találtok ilyet, ne érezzetek lelkiismeret-furdalást, lapozzatok egyből a könyv végére.

[b]Főellenség[/b]
Ki más lehetne, mint Zagor, a Tűzhegy Varázslója. Gyakorlatilag semmi mást nem csinál, csak ide-oda teleportálgat, és nyomja a süket szövegét. Még karddal is könnyű elpáholni, hát ha még az ember belehajítja a kártyáit a tűzbe…

[b]Ami tetszett[/b]
A Tűzhegy helyszínei eléggé változatosak, annak ellenére, hogy a barlangászás-érzés mindvégig kitart. Van csónakház, bányászati terület, föld alatti folyó homokpartokkal, és ahogy haladunk előre, szép, díszes folyosók is. Van elég élettöltő tárgy, akadnak csodafegyverek is, és teljesen haszontalan tárgyak – ez így van jól. Ne csak hasznos eszközökből, vagy csak kacatokból álljon a repertoár. Az erős ellenségeknek mind van gyenge pontja, vagy van speckó módszer, amivel könnyebben legyőzhetőek. Különösen tetszettek a különleges szereplők a játékban, mint a Wight, vagy a földalatti folyó titokzatos lakója, aki megköszöni, ha a vízbe ejted a kardodat.
Érdekesség, hogy ennek a kalandkönyvnek később 2 folytatása is lett.

[b]És ami nem[/b]
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen aberrált, de fájlalom, hogy elég kevésszer lehet a könyvben meghalni (azon kívül, hogy küzdelemben megölnek). Szóval elég kevés a halálpont, vagyis az olyan pont, ahonnan már nem tudsz sehová lapozni, mert kalandod véget ér. Összesen kb. három ilyen van…ha a vámpír szemébe nézel, ha elkap a Ghoul, és ha a kardoddal elkezded csesztetni a varázsló kincsesládikáját. Ezenkívül…egy idő után eléggé unalmas a teljesen hasonló alagutakban bolyongani. Mindegy, a friss kezdőknek tetszeni fog a könyv, a veteránok pedig eléggé „nocsak” pillantással fogják méregetni…
Ja, és egy gyors kérdés a végére…amikor a négy zombival találkozom a szerszámkamrába, mi a fenéért kezdem el tapperolni saját magam, hogy megsebesültem-e!?
Elválasztás
Sang gondolatai a könyvről (forrás):
[b]Design[/b]
Hát… érdekes. Maradjunk annyiban, hogy első kiadványnak elmegy, kedvcsinálónak jó. Bár az a sárkány a borítón inkább egy keleti típusra hasonlít, mint egy klasszikus fantasy tűzokádóra (amilyennel a játékban is meg kell küzdeni).

[b]Illusztráció[/b]
A legtöbb nagyon gyenge (pl. a sárkány és maga a varázsló is borzasztó sután néz ki), talán csak a 336. fejezet rajza a kivétel, de összességében azért megadják a hangulatot. A csúcs a mélypontban a 326. fejezet (a kulcs a falon).

[b]Háttértörténet[/b]
A legősibb sablon: kincsre éhes kalandorként nyomulunk be a labirintusba.

[b]Eredetiség[/b]
Semmi. Az égvilágon semmi. De első alámerülésre a fantasy világába megteszi.

[b]Kihívás[/b]
Az első kaland játék könyv egyben talán a legkönnyebb is. Egy közepes képességekkel felruházott karakter is gond nélkül, sőt, röhögve végigfut a labirintuson. Ez abból is ered, hogy a befejezéshez nélkülözhetetlen tárgyak nincsenek, az egyedüli kivételt a kincsesládát nyitó három kulcs jelenti. A többi extra cuccot és információt csak a könnyebb továbbjutás miatt érdemes megszerezni (pl. a sárkányt elűző tűzgolyó varázsigéjét). Az ellenfelek értékei átlagosak, vagy alacsonyak. Az egyetlen izzasztó feladat a játék vége felé található útvesztő lehet, amihez melegen ajánlott térképezni.

[b]Főgonosz[/b]
A sablonok sablona. Ami érdekes, hogy menet közben valahogy minden további nélkül Zagorként emlegeti a könyv, még akkor is, ha nem hallottunk semmiféle információt a nevét illetően. Gyerekjáték legyőzni.

[b]Rendszer[/b]
Mivel ez az első könyv, értelemszerűen semmiféle specifikációval nem rendelkezik a rendszer. Műfajteremtő.

[b]Hangulat[/b]
Ha ezzel a művel ismerkedünk meg a kaland-játék könyvek világával, akkor semmi kifogásunk nem lehet a hangulat ellen. Azonban ne várjunk túl sokat, ha néhány másik kiadvány után vesszük kézbe először.
Elválasztás
Értékelés: 7 / 10
Andy Jones gondolatai a könyvről:
Egy vérbeli KJK rajongónak nem esik nehezére nagylelkűnek lenni, ha a Tűzhegy Varázslójáról van szó, mert a legtöbbek szívében igazán különleges helyet foglal el. Ha azonban eltekintünk a nosztalgiától, az igazat megvallva a kaland nem több egyszerű kardozós-varázslós kalandnál, nem? Nem ez volt az első kalandom, több másikkal is játszottam korábban, és emiatt egy kicsit csalódott is voltam, amiért olyan szegényesre sikeredett a hangulata, visszatekintve azonban elég sok eredeti ötlet is volt benne (például a labirintus, vagy a kulcsok), ezeket el kell ismernem. Lehet, hogy ez a kötet az összes többi öregapja, de még most is meglepően jól tartja magát a sorban.
Elválasztás
Értékelés: 10 / 10
Bryan Spargo gondolatai a könyvről:
Az 1980-as évek elején Steve Jackson és Ian Livingstone összefogott, hogy létrehozzon valami új és izgalmas dolgot -- a játékkönyveket. A Kaland, Játék, Kockázat sorozat a Dungeons & Dragons-nek és a Válassz Kalandot Magadnak gyereksorozatnak lett a kombinációja, bár szabályai egyszerűbbek az előbbiénél, megfogalmazása pedig felnőttebb az utóbbiénál.

A sorozat első kötete, A Tűzhegy Varázslója közös művük, melyet 1982-ben adtak ki először, és ami hamarosan az összes később következő kötet etalonjává vált.

A könyv húsz évvel az első kiadást követően is megtartotta báját. A kaland során a legkülönfélébb, tipikus Dnd szörnyekkel (orkokkal, goblinokkal, törpékkel és egy ogréval is) és élőholtakkal (csontvázakkal, zombikkal és vámpírral) találja szembe magát a kalandor, végül pedig egy sárkánnyal és magával a varázslóval is meg kell küzdeni.

Mindezeket a lényeket rendkívül ügyesen szőtték bele a történetbe, mindegyikük kapott egy kis területet a hegy gyomrában, melyet otthonuknak mondhattak. Így a hős úgy érezheti, hogy egyre nehezebb akadályokon kell magát átküzdenie, miközben a céljához tart. A két utolsó ütközet -- a sárkány és a varázsló -- esetében Jackson és Livingstone lehetőséget ad rá, hogy ne csupán kardpárbajban, hanem valamely korábban megszerzett tárgy vagy információ segítségével is felülkerekedhessünk ellenfeleinken.

Bár ez a könyv nem olyan nehéz, mint néhány későbbi kaland, nem is nevetségesen könnyű, egy átlagos kalandornak is egész jó esélye van rá, hogy végigjusson. Ugyanakkor a sárkány és a varázsló közelharcban történő legyőzése (amennyiben az olvasó erre vetemedne) egyáltalán nem egyszerű feladat.

Az útvesztőn való átjutás még akkor is kihívások elé állítja az olvasót, ha az folyamatosan térképet rajzol a hegy gyomráról. Már itt is megjelenik Livingstone egyik védjegye, hogy a kalandok során kulcsokat kell keresgélnünk. Csupán a megfelelő kulcsok számait összeadva találhatunk rá arra a fejezetpontra, ami a célhoz és a varázsló kincséhez vezet minket.

Bár nem egy jobb könyv van a sorozatban, mint ez, nem lehet letagadni a kezdő kötet erejét, újításait és fontosságát. Ez az első, és még mindig legjobb játékkönyv, amit valaha is kiadtak. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
díszítőkép