díszítés Könyvek díszítés
Kaland Játék Kockázat sorozat:
Információk:
Író: Ian Livingstone
Magyar cím: A varázsló kriptája
Eredeti cím: Crypt of the Sorcerer
Fordító: Varsányi Mária
Puffin: 26. – 1987. április.
Wizard 1: 6. – 2004. július.
Rakéta: 17. – 1993.
Borító illusztrátor: Les Edwards
Belső illusztrátor: John Sibbick
Térkép illusztrátor: Leo Hartas
Helyszín: Titán, Allansia
Fejezetszám: 400
nagyobb kép a könyvrőlnagyobb kép a teljes könyvrőlkép az eredeti régi könyvrőlkép az eredeti új könyvrőlaz eredeti új könyv borítóképe
kis kép
Könyv értékelése:
Fórumtéma
Elválasztás
Hátsó borító leírás:
Könyv és játék az, amit a kezedben tartasz. A főhős TE vagy.

Feltámadt halottaiból Razaak, a száz éve elpusztított gonosz varázsló, és eltökélt szándéka, hogy tönkreteszi a virágzó, szép Allansiát! A Káosz erői elszabadultak, halál és zsarnokság fenyegeti hazádat. Csak TE segíthetsz! Csak TE tudod megszerezni az egyetlen fegyvert, amely Razaakot végleg halálra sebezheti. Ez a fegyver nem más, mint a gonosz Razaak saját kardja. Ha megtalálod a kardot, útnak indulhatsz, hogy szembeszállj veszedelmes ellenfeleddel, Razaakkal a varázsló kriptájában!

TE döntöd el, mikor, melyik utat választod, milyen csellel kerülsz ki a csapdákból, melyik teremtménnyel csapsz össze.
Elválasztás
Reactor gondolatai a könyvről:
[b]Borító[/b]
A főgonosz, Razaak látható rajta, amint épp a rovar-varázslatot alkalmazza. Eléggé gyengus, azt kell mondjam. Razaak abszolút nem tűnik olyan rondának vagy ijesztőnek, mint magában a könyvben, és a rovar-varázslata annyiból áll, hogy van ott 2-3 kis zsarátnok. Nem nyerő.

[b]Grafikák[/b]
Naaaa, ezek már sokkal jobbak, itt már Razaakról is van olyan kép, hogy abszolút nem lehet belekötni. Az összes többi kép is igen remekül és pontosan kidolgozott, egyedül a Kaméleonitás képen néztem nagyokat, ahogy az egyik csúfság nyelve derékszögben (!) hajlik meg. Hát biztos tudnak ilyet is…

[b]Történet[/b]
Razaak anno igen gonosz varázsló volt, és rontást hozott Allansiára, mert nem hajoltak meg előtte a főurak, és nem ismerték el őt feljebbvalójuknak. Ezután egy Kull nevű bátor harcos elindult, és a saját kardjával megölte Razaakot, mivel csak ez a kard képes őt megsebezni. Csakhogy Razaaknak még sikerült megátkoznia Kullt, akinek porrá hullott szét a teste, a csontváza pedig keresett magának egy tavat, csinált egy tutajt, és azon hajózgatott az elátkozott kardot szorongatva, várva hogy valaki elvegye tőle és megtörjön az átok. Egy jóságos varázsló szépen becsomagolta a döglött Razaakot egy szarkófágba, és elrejtette egy kriptába, amit lepecsételtek 110 évre. Ezek után nem sokkal mindenféle hírek szállingóztak Allansiában holmi gyilkos, gonosz varázslóról, aki le akarja igázni Allansiát. Razaak feltámadt, és bosszúra vágyik. Na és mit gondoltok, ki lesz az a szerencsés, aki elindul legyőzni őt. No persze előbb meg kell szerezni az átkozott kardot is.

[b]Nehézség[/b]
Tízes skálán kilences. Bődületesen, aránytalanul nehéz. Iszonyatosan sok tárgyat kell összegyűjtögetni, rengeteg információra lesz szükség, ezenfelül ellenségből is hihetetlenül sok van. Nagyon gyakori esemény a lapozások utáni azonnali halál – olyan, mintha a Bajnokok Próbáját vegyítették volna a Pusztítás Maszkjaival. Hosszas, kitartó, türelmes kutakodással és óvatossággal lehet csak előrejutni. A pontjainkra nagyon kell vigyázni, mert nem sok lehetőség van feltöltésre, és néhány ellenfél pokolian erős – Gargantis, és persze maga Razaak is. Hiába vannak szövetségeseink – Yaztromo, a varázsló, Symm és Borri, leginkább csak hátráltatnak minket majd. Csapdából is iszonyú sok van, hasznos tárgyakat nemigen fogunk lelni, sz’al ez a könyv az egyik legnehezebb az egész sorozatban, kezdők akár bele se fogjanak!!!

[b]Főellenség[/b]
Természetesen Razaak. Ha egyáltalán meg tudjuk őt közelíteni, még akkor is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy legyőzzük.

[b]Ami tetszett[/b]
Nos, például a halálpontok. Mivel ez a könyv tartalmazza arányosan a legtöbb halálpontot – vélhetően – kellőképpen élvezni fogjuk a különféle változatos halálnemeket, mint például a megfagyás, az inter-dimenzionális transzmitter féregjáraton való áthaladás, vagy az álló időben való ottrekedés. Természetesen a szerző gondolt az egyszerű ízek kedvelőire is, van felnyársalás meg agyonpaszírozás is, széles a választék. A történet maga nem különösebben szólt nagyot, a sok hasonló könyv után újramelegített „tőtöttkáposzta”, de hatalmas a bejárható terület, változatos a környezet, a feladatunk is változik vele együtt…a kard megtalálása, Yaztromo megtalálása, Borri fölkeresése, aztán még léghajózás is van. Végül pedig jöhet a barlangokban való mászkálás, és behatolás a kriptába. A szereplők és az ellenfelek is változatosak, és valamelyest aktív szerepet töltenek be a könyvben.

[b]És ami nem[/b]
Az indokolatlan nehézség és a szándékos szopatás mindenekelőtt. Iszonyú mennyiségű tárgyat és infót kell összeszedegetni egy igen nagy területről, mert ha nem, akkor valahol úgyis meghalunk a könyvben, ha pedig nem tudjuk, hogy honnan tudhatnánk meg pl. a Hobbitfül-evő verseny rekordját, hiába pörgetjük végig újra meg újra ezt a könyvet, sosem fog sikerülni. Rengeteg a kötelező tárgy, és infó, és jópár ezek közül csak a szopatás célját szolgálja. A Józan Ész Kristálya még emészthető, de már mondjuk a Suma nevű lény, és a Hamakei pergamen csak két dolog ezek közül. Van ugyan itt is „csodafegyver” – egy bénítópálca – de a könyv annyira rugalmatlan, könyörgöm, a Gargantis ellen használható a pálca, a Vörös sárkány ellen nem? Helyette találkozni kell a Sumával, smúzolni vele, hogy ne dögöljünk meg. Ráadásul a bénítópálcával is annyi nevetséges szarozás van, hogy alig könnyít valamit a helyzetünkön. A halálcsapdák túlmennek a józan ész határán. Ha nem haverkodom össze az íjász hapsival, meghalok, mert egy sziklaszörny végiggurul rajtam. Ha nem ülök le a székbe, hanem továbbmegyek a folyosón, akkor bekerülök egy inter-dimenziónális transzmitter féregjáratba, ami kivisz valami fekete űrbe, és szintén meghalok. A társaim segítsége fabatkát se ér, hiába próbál a könyv valamiféle csapatszellemet felépíteni, leginkább csak a baj van velük, még a híres-neves Yaztromo varázslóval is. A Csontváz fejedelem találóskérdéseire csak nagy adag szerencsével lehet összemazsolázgatni a válaszokat, aztán ott van Razaak, aki szintén megöl, ha nincs nálunk illúzióromboló gyűrű meg csudapajzs, és persze ellene se alkalmazható a bénítópálca! Nem feltétlenül attól lesz jó egy könyv, hogy brutálisan túl van nehezítve, egy idő után elege is lesz a játékosnak ezekből, és nem fogja végigjátszani.
Fordításügyileg rendben van a könyv, egy-két helyen van elírás, amikor a lovamat megitatom, vagy amikor egyedül vagyok a Csontváz fejedelemmel, mégis többes számban szól hozzám (mindhárman nem mehetünk le a kriptába, mert természetesen ugyanúgy meghalunk). A 271. pontnál pedig evőeszköz helyett villám van.
Elválasztás
Sang gondolatai a könyvről (eredeti):
[b]Design[/b]
Jaj, nagyon szeretem ennek a könyvnek a borítóját, tinédzser koromban bizony meglehetősen vérfagyasztónak találtam az oszlásban lévő Razaakot (talán még rémálmom is volt miatta?), és tetszett a szarkofágjából kiáramló arcok, koponyák sokasága is. Jó, azt hagyjuk hogy Razaak bácsi miért lefelé, a lábai elé lövi azt a tűzlabdát…

[b]Illusztráció[/b]
Talán inkább közepesnek mondanám a rajzokat, de nagyon tetszik Symm barátunk portréja (103.), a patkányos hulla (202.) és Kull kéjutazása (339.). Arról már nem is beszélek, milyen szerelmes voltam a fél lábbal fára akasztott lányba (127.), aki leginkább elfnek néz ki, bár erről a részletről nem tesz említést a könyv. Ellenpárja a barbár lány a griffinen (178.), akiről viszont nekem nem jött át, hogy valóban lány lenne…

[b]Háttértörténet[/b]
Hát igen, ez a tipikus, klasszikus Livingstone-os, Yaztromós történet a gonosz varázslóval. Szóval Razaak szellemidéző feltámadt, és persze csak mi küldhetjük vissza az árnyak birodalmába. Őszintén szólva, én nem értettem, nekünk mi a személyes motivációnk az ügyben, azon kívül hogy megmentsük a világot (persze ez nem elég?), illetve az a mondat is fura volt a háttértörténetben hogy Razaak kriptáját 110 évre pecsételték le. És mit gondoltak, mi lesz 110 év után? Utána már jöhet, nem a mi problémánk? Szóval itt azért röhögtem egy kicsit.

[b]Eredetiség[/b]
Ahogy fentebb írtam, a történet minden, csak nem eredeti, de ettől függetlenül jó lett. A lény-felhozatal például kifejezetten változatos és különleges. Vannak itt fényre érzékeny Rad-hulkok, csintalan fekete tündérek, lávadémonok, undorító szigonylegyek, és egy Vasevő.
Jóféle tárgyakat is lelni a kaland során, például a bénító ezüstpálcát, amit két részből kell összeraknunk. Ennél külön érdekesség, hogy egy negatív cselekedet következtében találhatunk a második felére: ha a sírkertben a csontvázak ránk támadnak, amit pedig azért tesznek, mert korábban kinyírtuk a Csontok őrzőjét.

[b]Kihívás[/b]
A kihívás komoly, csalás nélkül elég nehézkes a végigvitel. Rengeteg tárgy és információ szükségeltetik, én komolyan nem tudom, mennyire lehet ezeket egyszerre, egy kaland során összeszedni, ugyanis az összes válaszúton a jó irányba menni nem kicsit necces… Na de nézzük: kell a kristály a nyakunkban a Gargantisnál, különben begolyózunk (kérdés, hogy miért nem csak ránk hat, hanem a két társunkra is, de ne akadjunk fenn ilyesmin), kell bronzkulcs, kell aranygyűrű szivárvány kővel, kell egy halom információ Ungoth kérdéseire válaszul, és kell a gránitajtóhoz a kombináció. Nos, ezzel meg is van a must have cuccok FELE, ami pedig Razaak kolléga legyőzéséhez szükségeltetik, azt a Főgonosz fejezetnél írom le külön. Ez az Ungoth-os rész elég erőltetett lett (holott bírtam a karakter stílusát), a csontváz fejedelem ugyanis egy csomó olyan dolgot kérdez tőlünk, aminek nincs köze semmihez, és nem is bizonyít semmit. Mi a francért kéne nekünk tudnunk a hobbit fülevés rekordjáról, pláne kérdés, hogy ő miért tud ilyen hülye dolgokat. Itt amúgy van egy hiba a szövegben, mert amikor továbbmehetünk, akkor Ungoth többes számban szól hozzánk, pedig egyedül vagyunk (108.).
Ezen felül állandóan Szerencse és Ügyesség próba van, illetve egyéb kockadobálások is dögivel. Rengeteg továbbá a felvehető tárgy is, de ezek között számos negatív hatású. Az is mekkora lehúzás már, hogy ha a Gargantisnál egy nem igazán használható tárgyat veszünk elő, akkor csak úgy simán veszítünk 2 Szerencse pontot (98.). Razaak labirintusában is bármikor elpusztulhatunk, elég rossz irányba menni. Ha pedig a labirintusba a két társunkkal hatolunk be, akkor mindenképp kampec, de ezt csak jóval később realizálhatjuk, erre egy csomó rész van kidolgozva, hogy mindent rendben lévőnek érezzünk, pedig úgyis megdöglünk…
Egy szó mint száz: ez a könyv is szadista, minden elismerésem Livingstone-nak.

[b]Főgonosz[/b]
Tudom-tudom, sablon, de mégis: Razaak igazi jó kis főellenfél. Azt sajnálom, hogy nem nagyon lehet vele eljátszogatni, mint Balthus-szal, de azt se értem, hogy a nyomorék, egyetlen használható karral rendelkező, és félszemű görcsnek mitől ilyen frenetikusan jók a harcértékei. Na és amik nélkül nem jutunk el a harcig sem: füst belélegzés a tűzgolyói ellen, Hamakei varázs a bogarai ellen, és végül a Védelmező pajzs a villámai ellen. Ez utóbbit a griffines barbár csajtól vehetjük el, ha kinyírtuk.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
Ez egy meglehetősen lineáris kaland. Szerencsére azért el lehet bóklászni, de megvannak a fix pontok, mint Symm, a vándor és Borri, a törpe csatlakozása (lásd még hasonló társakat a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=8][i]Hóboszorkány barlangjai[/i][/url]ban). Ezek a fix pontok eléggé fordulatosak, elrabolják például Yaztromót, de a hőlégballonos utazás is üdítően hat (ha esetleg eddig nem tudtuk volna, Borri találta fel a hőlégballont!). Tehát a történet tele van élettel, sőt, vicces elemekkel is, melyek leginkább útitársaink ugratásaiban nyilvánulnak meg.
Az is érdekes, hogy elmehetünk a Pókok erdejéhez a ballonnal. Így mondjuk tuti meg fogunk halni, de a lehetőség megvan rá. Aztán úgy is meg lehet halni, hogy Borri megeszik valami megőrjítő bogyót, és mire visszatérünk hozzá Symmel, fejbelő minket nyíllal, majd a vándorra támad. De az is tök jó leírás, amikor jégszellemmé válunk, vagy ha rosszul használjuk az időzár kulcsot, akkor életünk végéig ugyanabban a szobában járhatunk ki és be.
A lényeg, hogy ez egy igen jól kidolgozott kis könyv lett. Rettenetesen nehéz, de ettől függetlenül mindenképp ajánlatos végignyomni legalább egyszer.
Elválasztás
Ldxar1 gondolatai a könyvről:
Már szinte minden könyvet végigolvastam a sorozatban, de eddig nem találtam nehezebbet A varázsló kriptájánál. Csak egy helyes út vezet végig a kalandon (melyen minden, a végső csatában szükséges tárgy megszerezhető), ráadásul több igen erős ellenféllel is meg kell benne küzdeni (például a 12-es ügyességű és 24-es életerejű Bugyorlakó Ördöggel, akinek épp olyan harcértékei vannak, mint a lehető legerősebb kezdő karakternek). A szerencsepróbákról pedig már ne is beszéljünk (a leges legelsőnél konkrétan egy ügyesség pont veszteszéget kell például elkerülnünk). A könyvet tehát szinte lehetetlen szabályosan végigjátszani (anélkül, hogy csalnánk a harcok vagy a próbák dobásánál).

Ettől eltekintve a helyes út megtalálása egy elég szórakoztató kihívás, hiszen több lehetséges útvonalból is lehet választani. A helyzetleírások is hatásosan lettek felépítve, az olvasót szinte magába szívják a síkságok, vermek és labirintusok, és elég sok szokatlan szörnyeteggel is lehet találkozni menet közben. Jól megírt kaland ez, de én személy szerint többre értékelném, ha a játékmenet nem lenne ennyire őrjítő.
Elválasztás
Értékelés: 8 / 10
Robert Clive gondolatai a könyvről:
A varázsló kriptája egy kiváló könyv. Azonban teljesen egyetértek mások azon véleményével, hogy egy kicsit kiegyensúlyozatlan: ha nem is teljesíthetetlen, azért elég nehéz. A főellenség a kaland rengeteg megpróbáltatása és kihívása után szinte legyőzhetetlen. Sokkal jobb történet kerekedhetett volna belőle, ha egy kicsit jobban kiegyensúlyozták volna.

A megfogalmazás remek, érdekes, tele izgalmas találkozásokkal, és mind a belső képek, mind pedig a borítók remekül sikeredtek. A segítő társak koncepciója jó ötlet, és a megvalósítás is remekül sikerült. Kiváló könyv, ami nagyobb megbecsülést követel.
díszítőkép