díszítés Könyvek díszítés
Kaland Játék Kockázat sorozat:
Információk:
Író: Steve Jackson
Magyar cím: Az Elátkozott ház
Eredeti cím: House of Hell
Fordító: Varsányi Mária
Puffin: 10. – 1984. november.
Wizard 1: 7. – 2002. december 2.
Wizard 2: 9. – 2004. augusztus.
Rakéta: 14. – 1992.
Borító illusztrátor: Ian Miller
Belső illusztrátor: Tim Sell
Helyszín: Föld
Fejezetszám: 400
nagyobb kép a könyvrőlnagyobb kép a teljes könyvrőlkép az eredeti régi könyvrőlaz eredeti könyv borítóképekép az eredeti új könyvrőlaz eredeti új könyv borítóképe
kis kép
Könyv értékelése:
Fórumtéma
Elválasztás
Hátsó borító leírás:
Könyv és játék az, amit a kezedben tartasz. A főhős TE vagy.

Autód lerobban az országúton, a zuhogó esőben. Örülsz, hogy menedéket találsz egy közeli rozoga házban. Mikor belépsz, még nem tudod, hogy életed legszörnyűbb, legvérfagyasztóbb kalandja vár rád.
Az Elátkozott házban a fekete mágia ördöggel cimboráló mesterei, a Pokoltűz Démonai emberáldozatra készülnek...
Eddig még egyetlen arra tévedt földi halandó sem úszta meg élve... Persze ha nem félsz, viszont elég erős, ügyes és szerencsés vagy, Te leszel az, aki legyőzi az Elátkozott ház ördögi, elvetemült urát!

TE döntöd el, mikor, melyik utat választod, milyen csellel kerülsz ki a csapdákból, melyik teremtménnyel csapsz össze.
Elválasztás
Reactor gondolatai a könyvről:
[b]Borító[/b]
Horrorkönyvhöz méltó, izgalmas borító. A kísérteties házat látni egy kísérteties erdőben, a véres betűk pedig a pont az i-re. A házat kicsit nagyobbnak képzeltem, de egyébként igen szép munka ám!

[b]Grafikák[/b]
Nagyon pontosak és tetszetősek mind, bár a fehér hajú pasasnál nem tudom mik azok a buborékok, amik a tunikájából bújnak elő…habzik a mellszőrzete vagy mi?

[b]Történet[/b]
Akárcsak a Haláltalizmán, ez a könyv is kitűnik a többi közül, ugyanis a modern korban játszódik, egy meglehetősen gyakori eseményt vesz alapul. Autóval mentünk éjszaka, nagy viharban „A” pontból „B” pontba, amikor is eltévedtünk az ismeretlen vidéken, és egyszercsak lerohad a kocsi, ott állunk a szakadó esőben, telefon meg persze nincs (azért nem ANNYIRA modern, hogy mobilok legyenek, meg tapasztalatom szerint a horrorfilmek forgatókönyveiben a mobiltelefonok imádnak ok nélkül tönkremenni). Minő szerencse, hogy egy hatalmas, ódon ház van a közelünkben! Bemegyünk és szállást kérünk éjszakára, talán még telefonálni is tudunk majd a sárga angyalnak! Egy tiszteletreméltó gróf uraság és kisinasa beenged minket, vacsorát is ad, sőt, még szállást is, gyanús! Hamar rá is jövünk – bejutni könnyű a házba, de annál nehezebb kijönni élve…egy sátánista szektáé a ház, aki istenként tiszteli az Urat. Hogy kijuss élve, meg kell ölnöd őt.

[b]Nehézség[/b]
Igen nehéz, mivel az elátkozott ház roppantmód tekervényes folyosókból és szobákból-termekből áll, nagyon könnyű eltévedni, ráadásul sokhelyütt van halálcsapda, vagy olyasmi amitől megrémülünk – azaz félelem pontokat kapunk. Nos, ha a félelempontunk eléri a tűréshatárunkat, szörnyethalunk a rémülettől, és kezdhetjük ismét az elejétől a kalandot. Ehhez jön még pluszba, hogy sok olyan helyiség van, ahonnét bármerre indulunk, úgyis meghalunk, ilyen a konyha, vagy az áldozati terem. Aki pedig nem tud angolul, aligha fogja kitalálni a titkos ajtót nyitó helyes jelszót.

[b]Főellenség[/b]
Elméletileg a ház ura lenne az, akit csak egy speciális fegyverrel lehet megölni. Hogy miféle úrról is van szó, az csak a könyv végén derül majd ki.

[b]Ami tetszett[/b]
A sötét, bizonytalan légkör a régi lovecrafti viktoriánus horror-regényekből. Sosem hittem volna, hogy ennek a régi kísértetházas Scooby Doo-s témának ekkora vonzereje lehet, főleg manapság, amikor csak úgy nyüzsögnek a véresebbnél véresebb horrorfilmek, ahol a Rosszak előbb ölik meg a Jókat, és csak utána eszik meg az agyukat. Nagyon élethű, jól sikerült a ház, és a hangulat megteremtése, jó nagy adag klausztrofóbiával. Tényleg pontosan olyan érzésem volt olvasás közben, hogy egy titkos, ódon házban bolyongok, keresem a kijáratot, és aki nálam gyengébb, jól megverem…és mindent áthat a bezártság, a bizonytalanság érzete. Komolyan mondom, ez a könyv sikerrel életet lehelt a viktoriánius kori rémregények kliséjébe. Vannak szellemek, zombik, ördögimádók, és mindenféle rémisztő lakók. Elég nagy a bejárható terület is, a harcok sem túl nehezek – a legutolsó kivételével persze, és a kínzókamrában van egy egészen jól összehozott betűs rejtvény is. A pinceszobai csapdában pedig találkozhatunk a Nankával, aki elvileg a Titán univerzumának egyik alacsonyabb rangú démon-istensége, szóval erős a gyanúm, hogy ez a könyv a Titánon játszódik, pár ezer évvel később.

[b]És ami nem[/b]
Elképesztően nehéz, főleg mert áttekinthetetlen a ház (konkrétan nekem az Elátkozott Ház térképe egy nagy, szürke radírfoltot mutatott a végére), és indokolatlanul sok félelempontot lehet begyűjteni. Félelempontok csökkentésére nincs lehetőség, csak, ha rossz irányba mész, illetve még a könyv elején, amikor persze 1 félelem pontod sincs. Ez baj, ugyanis nagyon sokat kell kutakodnod, beszélgetned kell mindenféle emberekkel, és ilyenkor kötelezően kapsz is félelempontokat, azaz ha a félelem tűréshatárod túl alacsony, simán elpatkolhatsz akkor is, ha egyből a helyes útvonalat követed, mivel ott se úszod meg a félelempontokat. És egyáltalán, mi ez a halálra rémülés? Az életem során felhalmozódott félelem-mennyiség akkor éri el a kritikus értéket, vagy mi? Életerő- és szerencsenövelési lehetőség igen kevés van, úgyhogy a sebesülésekkel cefetül kell vigyázni ám, ha nem muszáj, ne vesztegesd az életerődet. Elég sok az olyan út, ami a biztos halálba vezet (ha a konyhába, vagy az áldozati terembe jutsz, kezdheted előlről), előfordulhat, hogy 10-20 lapozás után derül ki, hogy végig rossz úton jártál, és meg fogsz halni. Nevetséges, hogy nem lehet kijutni a házból, hiába megyek vissza a bejárati ajtóhoz, ott áll valami kecskefejű dög, aki nem is él, és úgy befosok tőle, hogy inkább visszamenekülök a házba, ráadásul félrevezető dolgok is vannak a könyvben, például a 4 jelszó közül 3, valamint a bronz pentagrammás nyaklánc. Elvileg legyőzné az ördögimádókat, gyakorlatilag meg lókakát se ér, mert amint odajutsz ahol használnod kell, úgyis meg fogsz halni. A könyv legnagyobb hibája, hogy a végigviteléhez szükség van angoltudásra – Kris kését csak akkor tudjuk megszerezni, ha megtudjuk, hogy jön ki a birtok (Drumer) nevéből a „gyilkosság” szó. A magyar kiadás éppen ezért igen sebhelyes, és ugyanabba a hibába esett bele, mint a Pusztítás Maszkjai az Ifor Tynin-rejtvénnyel…
Elválasztás
Sang gondolatai a könyvről (forrás):
[b]Design[/b]
Kissé erőltetett az a csöpögő véres betűtípus, de nem szúr túlzottan szemet. A nővényekből (?) formázott rémek a ház előtt egész hangulatosak. A fejezetek közötti mini-grafikák között van áldozati tőr, mágia-könyv, woodoo-baba teleszurkálva tűkkel, meg ilyenek. Minden okés.

[b]Illusztráció[/b]
Abszolút jók. Itt a lényeg annyi, hogy tudnak-e félelmetes hangulatot kelteni, vagy nem. És szerencsére többségük tud. A legjobbak közül: 27., 71., 168., 222. És a gyengébbek közül: 85., 209.

[b]Háttértörténet[/b]
Menő üzletemberként sietünk soron következő üzleti tárgyalásunkra, de autónk éppen akkor robban le, amikor egy elhagyatott pusztaságon hajtunk keresztül. Persze éjjel van, az eső zuhog… de szerencsére (?) megpillantunk egy nagy ódon házat a közelben. Úgy tűnik vannak az épületben, ezért odasietünk segítséget kérni. Nem is sejtenénk hogy mennyien is lehetnek egy ekkora házban…

[b]Eredetiség[/b]
Háát… azt nem lehet mondani, hogy e könyv írója találta fel a spanyol viaszt… Van itt kérem minden: zombi, vámpír, szellem, pokolfajzat, csontvázak, sátánisták, púpos komornyik, fej nélküli lidérc, usw., usw. Kb. egy tucat ismert és nem annyira ismert klasszikus horrorból van összeállítva a szereplőgárda. Mindezek ellenére ez a mix nem rontja el a játékélményt, talán mert a játék jelenünkben játszódik, és ebben a környezetben valahogy minden egy kicsit másképp hat.

[b]Kihívás[/b]
Nem is lenne annyira nehéz, ha csak azt néznénk, hogy az ellenfelek milyen erősek. Csakhogy van itt más is, nevezetesen a Félelem pontok bevezetése (az előző ponthoz tartozik, de ez egy nagyon eredeti vonása a játéknak). A begyűjthető pontok száma 6+K6, tehát maximum 12 pont lehet. Véleményem szerint még ezzel a maximummal is simán ki lehet nyiffanni a félelemtől a játék felénél! Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy 9 ponttal is végig lehet vinni. Na igen, de csakis úgy, ha már előre tudjuk, hogy mi hol van, vagyis, ha már legalább 3-4-szer játszottunk a könyvvel. Na és ha például 2-est dobok az érték kidobásánál, akkor ugyebár már el se érdemes kezdeni… Abszolút a 22-es csapdájával találjuk szembe magunkat, mert ha szeretnénk információkat és hasznos tárgyakat gyűjteni, melyek elengedhetetlenek a túléléshez, akkor meg kéne látogatni minden helyiséget, csakhogy ezzel bizony folyamatosan kapjuk a Félelem-pontokat. Mellékesen jegyzem meg, hogy a ház asszonyával való találkozás (ő mondja el azt az infót, ami nélkül képtelenség sikeresen befejezni a történetet) 2 Félelem pont, a végső nagy küzdelem a Pokoldémonnal pedig 3 Félelem ponttal jár, és rajtuk kívül még mennyi rémisztő alakkal és helyzettel fogunk találkozni…
Az is problémás, hogy valójában mindenképpen be kell járnunk egy bizonyos utat, nevezetesen kell két kulcs, tudni kell a rejtekajtó helyét (a ház asszonyától), és így szerezhetjük meg Kris kését, az egyetlen fegyvert, mely sebzi az Urat, vagyis a főgonoszt. De még nagyobb szívatás, hogy bizonyos helyeken, ha rossz utakra tévedünk, 100% hogy kinyiffanunk. Ilyen például a konyha, vagy ha lemegyünk a pincébe, és sikeresen túléljük az áldozati szertartást, akkor sincs tovább (tessék megnézni a 232-es fejezetet). Összegezve: a játék cefetül szemét.

[b]Főgonosz[/b]
Igen, itt van egy nagy csavar, hiszen valójában nem Drumer grófjáról, hanem inasáról Franklinsről van szó. Lord Kelnorral a játék elején kellemesen elbeszélgethetünk a vacsora alatt (csak vigyázzunk, mit eszünk), Franklinsről azonban semmit nem tudunk meg, csak a játék végén azt, hogy valójában ő itt az Úr. Ez nekem nagyon tetszett.

[b]Rendszer[/b]
Annyiban különbözik a hagyományostól, hogy itt van egy ún. Kezdeti ügyesség, mely addig 3 pontos hátrányt jelent, míg nem szerzünk valami fegyvert. Ez teljesen érthető, hisz egy napjainkbeli üzletember nem karddal a kezében mászkál (legalábbis a normálisabbja). Van amúgy egy viccesen hangzó elírás a könyvben, a szokásos "a kardforgató kezed sérült meg", ami itt elég hülyén veszi ki magát.
Na és a Félelem pont, ami nagyon jó ötlet ugyan, de oltári hiba, hogy nem lehet belőlük lehúzni, ha teszem azt például alszunk egyet. A játékban egyetlenegyszer (!) van lehetőség levonni Félelem-pontot, amikor iszunk egy pohár vörösbort. Van egy másik alkalom, mikor szintén levonhatjuk egy kapott pontunkat, miután meggyőződtünk arról, hogy a nyikorgást mégsem egy rém okozza (vagy valami ilyesmi, már nem emlékszem teljesen). Ez meg totál hülyeség, mert hogy lehet egy már megtörtént megrémülést meg nem történtté tenni utána…?

[b]Hangulat[/b]
Az innen-onnan összeválogatott horrorfigurák ellenére Az elátkozott háznak fantasztikus hangulata van. Szuper atmoszférát tud teremteni, főleg ha éjszaka olvassuk. Néha tényleg félelmetes, és azt hiszem ennél többet nem lehet kívánni egy játékkönyvtől.
Elválasztás
Értékelés: 10 / 10
Lafe Travis Fredbjornson gondolatai a könyvről:
Véleményem szerint Az Elátkozott Ház az egyik legnehezebb Kaland, Játék, Kockázat könyv, melynek oka az össze-vissza kanyargásban kereshető. ([url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=40]A Pusztító[/url] persze ennél is nagyobb falat. A ház feltérképezése sem egy egyszerű mutatvány. Ha majd egyszer eléggé kipihentem magam, talán megpróbálkozok vele.

Jó tíz évig nem sikerült kijutnom a házból. Tucatnyi borzalmas halállal később úgy döntöttem, hogy lehetetlen végigvinni, és biztos voltam benne, hogy az írók nem tesztelték elég alaposan a kötetet. Nemrégiben aztán ismét nekivágtam, és ez alkalommal gondosan jegyzeteltem, és rajzoltam a térképeket, melyen minden lehetséges utat bejelöltem. Három éjszakába telt a dolog. Eközben rájöttem a kirakó nyitjára, és hirtelen minden megvilágosodott.

A ház tele van zsákutcákkal és hasztalan tárgyakkal, melyeket jobb elkerülni. Több ajtó mögé sem érdemes benézni. A szobák többsége csak feleslegesen pazarolja életerőnket, és növeli félelem pontjainkat.

Egyes szobákba több irányból is be lehet jutni, amik következtében olyan helyzetekbe keveredhetünk, amelyhez szükséges tárgy még nincs akkor a birtokunkban. Az író rendkívül ügyesen bogozta össze a helyiségeket, leginkább úgy, mintha egy hatalmas pamutgombolyag lenne az egész. Az egész ház egy hatalmas labirintus. Ezen kívül van néhány duplán megírt fejezetpont, és ami a legrosszabb, azok a pontok, amikhez nem lehet egyértelműen eljutni, és amikhez a korábban megtalált számokkal kell operálnunk.
Elválasztás
Értékelés: 10 / 10
Laurence Sinclair gondolatai a könyvről:
Ez a könyv egy kicsit más, mint a többi. Nincsenek Orkok, kardok, sem pedig remény. Egy tipikus horrorsztoriként indul a kaland, egy ijesztő, öreg kúriában, mely a semmi közepén áll. Itt kell a lehetőségeinkhez képest túlélni a megpróbáltatásokat, miközben démonimádókkal, Vámpírokkal, Szellemekkel és más pokoli ellenfelekkel találjuk szembe magunkat.

Ez a szokásostól eltérő forma az, ami megkülönbözteti Steve Jackson műveit Ian Livingstonéitól. Ő volt az első, aki bevezette a mágiát, aki sci-fit írt, most pedig a való világba kalauzol el minket. A mester remekül elegyíti az eltérő történetet a létező harcrendszerrel. Ezen kívül bevezet egy új tulajdonságot, a félelmet is, aminek köszönhetően együttérezhetünk a karakterünkkel, mivel egy ajtó kinyitása könnyen vezethet korai halálunkhoz, míg más könyvekben általában ki tudtuk verekedni magunkat a szorult helyzetekből.

A házban még rémületesebb és még eredetibb teremtmények várnak ránk, és a régi, jól megszokott horrorfilm-kliséket is új köntösbe bújtatja. Ezek látszólag nem is kapcsolódnak egymáshoz, azonban ahelyett, hogy emiatt aggódnánk, inkább élvezzük az utazást, abból nem lehet nagy baj.

Ebben a könyvben még több, a biztos halálba vezető választás van, mint [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárában[/url], ugyanakkor míg ott úgy érezhetjük, hogy átvertek minket, itt ezek remekül illeszkednek a könyv által keltett légkörbe. Mindenfelé halál leselkedik ránk, egyszerű emberekre. Ennek, és a könyv végén lévő meglepetés-főellenség ellenére is a kötet hű marad az alapvetéséhez, miszerint bármilyen kalandozó át tudja magát verekedni rajta!

Ez a könyv sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a légkörre és a nyomozásra, mint a csatározásra, ami egy kellemes változás a megszokotthoz képest. Ez az egyik személyes kedvencem a KJK sorozatból, mivel tökéletesen keverednek benne a fondorlatos és a véres haláljelenetek, ráadásul eközben nem untat sablontörténettel sem. A borítójáért pedig meg kell dögleni.
Elválasztás
Értékelés: 10 / 10
Phil Sadler gondolatai a könyvről:
Ez a kedvenc könyvem Steve Jacksontól, és egyben a legfélelmetesebb KJK kötet is, ami a mai napig megjelent. A kaland egy igen szokatlan helyszínen, a jelenbéli Földön játszódik. Igen, itt és most, és csak hogy méginkább alátámasszuk ezt, a főhősnek autója is van!

A történet egy sötét, magányos éjszakán kezdődik, egy borzalmas vihar közepén, a semmi közepén. Vezetés közben félre kell rántanod a kormányt, nehogy elüss egy öregembert, ezzel sikerül összetörni a kocsit, ami működésképtelenné válik. De amilyen szerencsénk van, nem messze a baleset helyszínétől emelkedik egy öreg ház. Persze a szerencsének semmi köze ehhez, a sors ugyanis egészen biztosan hátat fordított nekünk ezen a borzalmas éjszakán.

Így kezdődik az egyik legjobb KJK könyv, és meg kell mondjam, csak jobb lesz (vagy rosszabb, attól függően, honnan nézzük). Az elátkozott ház borítója is a legjobbak közé tartozik: egy ősöreg építmény, melynek egyetlen ablakában pislákol csak a fény, körülötte mindenféle... lényekkel.

Az egyik első dolog, ami felhívja magára a figyelmet a kötet kinyitásakor, az új FÉLELEM tulajdonság, mely jelzi, hogy a szoros értelmében halálra rémíthetnek minket. Ugye milyen jól hangzik? Mert valóban az! Különös módon egyetlen másik könyv rémlik csak, ami a FÉLELEM tulajdonságot használta volna, mégpedig a [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=26]Csillagközi Fejvadász[/url]. Dehát a tulajdonságuk önmagukban még nem jelentenek semmit...

A másik dolog, amire hamar fel lehet figyelni, az az, hogy nem csakhogy fegyvertelenül és mindenféle felszerelési tárgy nélkül vágunk neki a kalandnak, de még csak harcosok sem vagyunk. Ami nagy kár, hiszen a könyv végére a KJK történelmének eddigi legfélelmetesebb ellenfelével nézhetünk szembe!

Szeretem a történet légkörét, itt tényleg egyedül vagyunk mindenki ellen, szinte senkihez sem tudunk fordulni segítségért és sehová sem menekülhetünk el.

Zseniális könyv, tele ijesztő és hátborzongató jelenetekkel és jó öreg, régi vágású horrorral!
Elválasztás
Értékelés: 8 / 10
Robert Clive gondolatai a könyvről:
Ez a KJK sorozat egyik egyedülálló kötete abból a szempontból, hogy a megszokott világunkban játszódik: nem a messzi múltban, nem a távoli jövőben, hanem most! Az elátkozott ház szakít a megszokott küldetésekkel: nem a világot kell megmentened valamely gonosz lény fenyegetésétől, kezdeti feladatod egyszerűen annyi, hogy túléld az éjszakát. Végül azonban a ház elpusztítása is céloddá válik. A borító nagyon laza, a belső illusztrációk szépek, a fogalmazás eredeti és érdekes. A könyv igazi horrorfilm-érzetet kelt. Mindezen egyedi vonásoknak köszönhetően remek része a KJK sorozatnak.
Elválasztás
William Vanderwhelm gondolatai a könyvről:
Megkezdődik hát a kalandod Hádész Házában, Steve Jackson kiváló horrorjátékkönyvében. A kaland gyakorlatilag nem szól másról, minthogy túléld ennek a borzalmas kúriának a szörnyűséégeit, melyből kétségbeesetten keresed a kiutat. Szerencsére nem minden gonosz, amivel itt találkozol... A könyv megfogalmazása remek, rengeteg különféle, kellemesen ijesztő találkozásban lehet részed. Olyannyira, hogy még egy ,,félelem'' pontszámot is bevezetett az író, hogy nyomon lehessen követni azt. Valahányszor megijedsz, félelem pontot kapsz jutalmul. Ha elér egy bizonyos értéket (1k6+6-ot, melyet a sztori elején kell megállapítani), halálra rémülsz és a kalandnak vége. Mindent összevetve Az Elátkozott Ház a jobb kalandok közé tartozik, melynek befejezése még egy meglepetést is tartogat a számunkra.
díszítőkép