díszítés Könyvek díszítés
Kaland Játék Kockázat sorozat:
Információk:
Író: Ian Livingstone
Magyar cím: Tolvajok Városa
Eredeti cím: City of Thieves
Fordító: Varsányi Mária
Puffin: 5. – 1983. szeptember.
Wizard 1: 5. – 2002. augusztus.
Wizard 2: 6. – 2010. február.
Rakéta: 12. – 1991.
Illusztrátor: Iain McCaig
Helyszín: Titán, Allansia, Feketehomok kikötő
Fejezetszám: 400
nagyobb kép a könyvrőlnagyobb kép a teljes könyvrőlkép az eredeti régi könyvrőlaz eredeti könyv borítóképekép az eredeti új könyvrőlaz eredeti új könyv borítóképekép az eredeti új könyvről
kis kép
Könyv értékelése:
Lexikon bejegyzés
Fórumtéma
Elválasztás
Hátsó borító leírás:
Könyv és játék az, amit a kezedben tartasz. A főhős TE vagy.

A kegyetlen, gonosz Csontos Zanbar és félelmetes Holdkutyái rettegésben tartják a gazdag kereskedővárost, Silvertont, ahová újabb kalandra vágyva megérkezel.
Csak TE segíthetsz a város lakóin, ha vállalkozol rá, hogy elmész a Tolvajok Városába és előkeríted az agg Nikodémuszt, a varázslót - az egyetlen lényt, aki legyőzheti Csontos Zanbart.
Utad tele van veszéllyel: tolvajok, banditák, boszorkányok, szörnyű teremtmények lesnek rád, hogy tőrbe csaljanak, no meg maga Csontos Zanbar, az Éj Hercege, aki erődítményében ülve arra vár, hogy végezzen veled, de ha elég erős, ügyes és szerencsés vagy, legyőzheted...

TE döntöd el, mikor, melyik utat választod, milyen csellel kerülsz ki a csapdákból, melyik teremtménnyel csapsz össze.
Elválasztás
Nheil gondolatai a könyvről:
A Tolvajok városa véleményem szerint az első igazán kiforrott Livingstone-kaland. Több könyvet írt, mint Jackson, de több időre is volt szüksége, hogy megtalálja a saját útját.
A Feketehomok kikötőben játszódó kaland már jóval összetettebb, információdúsabb és élvezetesebb, mint az eddigiek. A háttértörténet is elég hosszú, kapunk egy remek térképet is. A végzet erdejével szemben az elénk táruló város életszerűbb, még ha nem is olyan sötét hangulatú, amennyire elvárná az ember egy gonosztevőkkel hemzsegő várostól. Többen is írták, hogy milyen sok segítőkész figurával lehet összefutni, ez valóban érdekes. Az Azzur nagyúrral való lehetséges találkozás kifejezetten tetszett, mert rámutatott arra, hogy bár nagy hatalommal renmdelkező kalandorok vagyunk, azért mégis tudnunk kell, hol van a helyünk a világban és számunkra is léteznek "nagyhalak".
Megfigyelhető, hogy fokozatosan emelkedik a nehézség, a Tűzhegy tulajdonképpen nagyon könnyűnek nevezhető, a Végzet erdeje is könnyű, de azért el lehet tévedni, itt pedig már pontosan el kell találni a helyes útvonalat a három tárgy megtalálásához. Kezdenek a halálpontok is gyarapodni. A későbbi, igazán nagy írói szemétkedések egyik előfutára a játék vége felé történik, amikor semmiféle információnk nincs arról, hogy melyik 2 tárgyból kell összeraknunk a megfelelő elegyet, vagyis a színtiszta szerencsén múlik minden. Sajnos ezeket a húzásokat Jackson és Livingstone a későbbiekben sem tudta levetkőzni, de azt hiszem, nem is akarták, mert a KJK-ban a szerencse és a varázslat a két úr, ahogy a bevezetésekben olvashatjuk.
Pozitívum a város kidolgozottsága, sok a hasznos és haszontalan tárgy és sok esetben rengeteg választási lehetőségünk van, nem csak simán menj balra/jobbra, megtámadod/elmenekülsz klasszikusok. Negatívum, hogy kissé csalódás a könyv befejező része, miután kiértünk a városból valahogy nem az igazi.
10/8
Elválasztás
Reactor gondolatai a könyvről:
[b]Borító[/b]
A főellenséget, Csontos Zanbárt mutatja sárgás-zöldes pasztellszínekben. Elfogadható, én azt mondom.

[b]Grafikák[/b]
Na ezek nagyon szépek, különösen a vámpírcsaj van gyönyörűen megrajzolva.

[b]Történet[/b]
Silverton város lakói rettegésben élnek, mert a környék gonosz hűbérura, Csontos Zanbar szeretné megkaparintani a polgármester lányát. Mivel a polgármester nem adja oda neki, Csontos Zanbar ronda szörnyeket – Holdkutyákat – küld minden éjjel Silvertonba, hogy öldössék le az embereket. A feladatod kettős – el kell jutnod Feketehomok Kikötőbe, ahol meg kell keresned a nyugdíjba vonult Nikodémusz varázslót, és meg kell tudakolnod, miként ölhető meg Csontos Zanbar. Aztán föl kell keresni és meg kell ölni. Hát…hm…mi a fenének egy csontváznak egy lány? Meg mi ez a Holdkutyásdi? Jobbra nem futotta?

[b]Nehézség[/b]
Feketehomok Kikötője viszonylag egyszerű lesz, Csontos Zanbarral elbánni már macerásabb, inkább idétlen, mint idegesítő. Kell három varázsanyag, valamint egy tetkó a homlokon, és egy ezüst nyílvessző. Igen ám, csakhogy a három varázsanyagból kettőre van igazán szükség, és ki kell találnod, melyik kettőt keverd össze…

[b]Főellenség[/b]
Ki más lehetne, mint Csontos Zanbar. Nagyon kínban született figura, csakis alibizésnek van a sztoriban. Nagyot csalódtam, mivel eredetileg azt hittem, Feketehomok Kikötő velejéig gonosz uralkodóját, Azzur Nagyúrt kell likvidálni, erre kiszúrják a szemünket egy ilyen csontkollekcióval. Kösz szépen.

[b]Ami tetszett[/b]
A cselekmény nagy része Feketehomok Kikötőben játszódik – ahogy a cím is sugallja, és a nevével ellentétben meglehetősen sok a jó szándékú, átlagos ember. A város kialakításáról is el lehet mondani hogy sok munkát fektettek bele – vannak utcanevek, sőt, még korrekt térkép is van a városról. A szereplőgárda jórészt ilyen-olyan városlakókból áll, de vannak itt kalózok, elmebetegek, és meglehetősen vicces – Base – nevű teremtmények, akik kedvenc játékokat, a Base-ballt élvezik éppen…természetesen BÉBÓZ ütővel! A kaland végén pedig összeakadhatunk mindenféle éjszaka bóklászó szörnyeteggel, sőt, még egy Holdkutyával is (nem különösebben erős ellenfél).

[b]És ami nem[/b]
Nos, városhoz képest eléggé lineáris, kevés útvonalas Feketehomok Kikötő – a címeres Fekete Rák kocsmába be sem lehet térni, pedig erről külön fejezet van egy másik kiadványban. Van pár eléggé nevetséges tárgy is, például az aranyszínű füst, ami levegővel érintkezve aranysisakká válik, vagy Pipa asszony mágikus hétszínvirága, aminek a szirmai kutyavérben aranytallérokká változnak…whehehe, ha valaki ilyet virágot feltalálna, aligha élvezhetné sokáig a saját hasznára, én úgy vélem. Ezenkívül eléggé röhejesek a félrefordítások is, például a „csontváz kulcs” (skeleton key) valójában álkulcs akar lenni. Azzur Nagyúr helyett valami nevetséges Csontos Zanbar a főellenség, ahogy már említettem, és a legyőzési módja még nevetségesebb… bejutni a várába egyszerű mint az egyszeregy – simán beengednek, nagyon valósághű, sőt, még bóklászhatok is a várában minden további nélkül. Aztán fel kell kutatni Csontos Zanbárt, aki bútoroknak és fekete macskának álcázza magát, a szemébe kell szórni a három varázsanyag közül kettőnek a keverékét, végül pedig szíven kell döfni a nyíllal. Kinek volt ez a hülye ötlete??? Csoda, hogy dísztáviratot nem kellett neki küldeni Feketehomok Kikötőből…”Kedves Csontos Zanbar pajti!”…
Elválasztás
Sang gondolatai a könyvről (forrás):
[b]Design[/b]
Nagyon jól néz ki a borító, a kép is jó, meg a színösszeállítás is (zöld-sárga árnyalatok). A mini-grafikák is igen kellemesek. Vannak, amelyek egy az egyben a játékhoz kapcsolódnak, mint maga Csontos Zanbar képe (98.), vagy a város (397.).

[b]Illusztráció[/b]
Ian McCraig érti a dolgát. Rajzai abszolút az ősklasszikus vonalat erősítik, nagyon-nagyon szépek. Csak egyet nem értek: miért csupán az oldalak háromnegyedét foglalják el…?

[b]Háttértörténet[/b]
Most nem a világ, csupán egy kis része, név szerint Silverton városának megmentése a dolgunk. A helyszínen megjelent pár lélekvadász, és a polgármester lányát követelték uruk, Csontos Zanbar számára. Az öreg persze hallani sem akar a dologról, így emiatt a város lakói kénytelenek minden éjjel bezárkózni otthonaikba, és azon imádkozni, hogy ne hozzájuk törjenek be az eset után folyton ott portyázó holdkutyák. Nekünk kéne kinyiffantani minden csontvázak hercegét, de ez nem olyan egyszerű, mivel az ilyen élőholt lelkek kiiktatásához sok kellék szükségeltetik. Valójában ezért kell egy kis kitérőt tennünk a Feketehomok kikötőbe, hogy ott megkeressük Nikodémuszt, a varázslót, aki segíthet nekünk ügyünkben.

[b]Eredetiség[/b]
Semmi.

[b]Kihívás[/b]
A játék könnyű. A városban nem fog túl sok inzultus érni minket, én úgy vettem észre, sokkal több jóindulatú és barátságos ember akad, mint csaló. Persze azért nyitva kell tartani a szemünket, de inkább értéktárgyainkra kell ügyelni (nomen est omen), halálos veszedelemben ritkán lesz részünk. Túl nagy nehézséget a Zanbar likvidálásához szükséges dolgok megszerzése sem fog okozni, legalábbis én valahogy mindig beléjük botlottam.

[b]Főgonosz[/b]
Egyet szögezzünk le: a főgonosz neve baromi hülyén hangzik. A másik, hogy nagyon elcsépelten is néz ki. Egy csontvázról van szó, amiben annyi extra van, hogy a szeme zölden világít, és mindenféle gyanús kinövések vannak a testén. Elpusztítani egyáltalán nem nehéz, csak egy sikeres szerencsepróba kell hozzá, hogy ezüst nyílvesszőnkkel szíven találjuk. Jó-jó, aztán a szemébe kell szórni azt a két összetevőből álló keveréket, amit a lótuszvirág, fekete gyöngy, és boszorkányhaj hozzávalókból választunk (csak egyféle keverék hatásos a háromból, itt is a szerencsén múlik, jól választunk-e).

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
Én valahogy nem tudtam ezt a játékot véresen komolyan venni. Kezdve Csontos Zanbar nevétől, az, hogy a legsablonosabb kísértetkastélyban lakik, meg hogy a base nevű teremtményekkel játszhatjuk kedvenc játékukat, a baseballt… A rajzok sem félelmetesek túlzottan, az egészre inkább az "aranyos" jelzőt tudnám ráakasztani. Félreértés ne essék, semmi baj nincs vele, csak nem fogjuk annyira komolyan venni. Hát még akkor, amikor megtudjuk, hogy a főgonosz elintézéséhez feltétlenül szükségünk van egy tetoválásra a homlokunkon, ami egy sárga napban lévő fehér egyszarvút kell hogy ábrázoljon…
Elválasztás
Mark Lain gondolatai a könyvről:
Ez volt a második KJK könyvem, és egyben az, amelyik megszerettette velem a sorozatot és Iant. Nem tudom, hogy éreztem volna, ha például a béna [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=25]Csillaghajóval[/url], a vicces, ámde túlságosan is egyszerű [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]Végzet Erdejével[/url] vagy a sok örömöt okozó, de rendkívül következetlen [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]Káosz Fellegvára[/url] lett volna a második, de ez nem is fog kiderülni. A Tolvajok Városát választottam pusztán a hangulatos borító miatt, és mert hét évesen Csontos Zanbar sokkal érdekesebb rosszfiúnak tűnt, mint egy szerencsétlen harci robot, egy hüllőszerű alakváltó vagy Nagy Madár mélabús, kócos unokatesója! Ez az első olyan könyv, ami egy összefüggő sorozat részét képezi: ez az első része a Livingstone-i trilógiának, mely a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]Halállabirintussal[/url] folytatódik és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=4]A Gyíkkirály Szigetével[/url] ér véget. Végre kézzel fogható bizonyítékát látjuk annak, hogy a KJK könyvek egy nagy egészet alkotnak, és hogy ezek a művek ugyanazon a kontinensen játszódnak. Ráadásul itt megismerünk egy igen fontos szereplőt is: Nikodémuszt, a varázslót (akit én mindig is kevésbé bosszantónak és felnőttebnek találtam, mint Yaztromo).

A Tolvajok Városa nem tökéletes, de elég zseniális ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, ez az első igazán kiemelkedő könyv.

Először is ott vannak az illusztrációk. A képek kiválóak, hangulatosak és remekül illenek a történethez.

Másodszor ott van maga Feketehomok Kikötő. Ez az egyik legalaposabban megtervezett és legélettelibb város az összes KJK-ban. A KJK szerkesztői csapata is nyilván így gondolhatta, mivel a későbbiek során több könyvben is feltűnik ([url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=46]Éjféli Tolvaj[/url], [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=11]A rémület útvesztője[/url], A Rejtélyes Rabló, Feketehomok, stb), ráadásul még saját fejezetet is kap a Titán könyvben. A város változatos, izgalmas, nincs egyetlen unalmas pillanatunk sem, és tényleg úgy érzi az ember, hogy a hely tele van zsebmetszőkkel, zsiványokkal, tolvajokkal és úgy általában kellemetlenkedő emberekkel és dolgokkal, akiket nem szívesen mutatnál be a nagymamádnak.

Harmadszor pedig a nehézségi szint. Igen, Ianről beszélünk, tehát a könyv elég lineáris és az egyetlen helyes útról sem nagyon lehet eltérni, de néhány nekifutás alatt és térkép készítésével rá lehet bukkanni. A könyv elég nagy kihívás ahhoz, hogy érdemes legyen nekivágni, de bőven nem olyan értelmetlenül bonyolult, mint néhány más, Livingstone által elkövetett kötődő mű. A kíváncsiságot felkeltő és rendkívül izgalmas mű bőven elég ahhoz, hogy újra és újra nekifuss, csak hogy végigvidd -- és elég hamar kiderül, hogy ez igenis lehetséges --, és hogy megtudd, mi mindent tartogat számodra Feketehomok Kikötő.

És ott van még maga a történet. A KJK könyvek nagy részétől eltérően itt nincs tucatnyi hiba a sztoriban, sem pedig ezernyi valószínűtlenség, amikbe oly könnyű belebotlani, ha az ember alaposabban is odafigyel arra, mi folyik körülötte. A sztori egyszerű és nagyszerű: egy élőholt gazember tartja rettegésben Feketehomok Kikötőt (eleddig még nem szerepelt élőhalott gazember főellenségként!), mi pedig orgyilkosok vagyunk, akiknek be kell jutni a városba, át kell rajta verekednünk magunkat, amíg el nem jutunk Nikodémusz varázslóhoz, ki kell kérnünk a tanácsát, hogy mit tegyünk, majd be kell szereznünk a szükséges tárgyakat (és ebben a könyvben szerencsére pontosan tudjuk, mik ezek!). Ezt követően elhagyjuk a települést és saját otthonában rontunk rá Zanbarra. A több feladat és állomás sokat javít a történeten, nem olyan egysíkú, mint más kötetek, és amikor teljesítesz egy-egy mellékfeladatot, tényleg megvan a sikerélmény, és a tudat, hogy közelebb jutottál a célodhoz. Mivel itt pontosan tudod, mik azok a tárgyak, amikre szükséged van a győzelemhez, sokkal kisebb az esély a csalódásra, ugyanis ezek nélkül el sem hagyhatod a várost. Így még az előtt megtudod, hogy veszíteni fogsz, hogy túlságosan messzire kellene elbandukolnod. Itt is hasonló a mechanizmus, mint Steve Jackson [url= http://zagor.hu/?oldal=konyv#k30]Varázslat![/url] sorozatának négy könyvében, ahol helyszínről helyszínre kell átverekedned magad a csapdákon, majd tovább a következő részhez, tudva, hogy nem hagytál ki semmit, ami sokkal élvezetesebb és sokkal kevésbé demoralizáló. A sztori ezt követően is egyre élvezetesebbé válik, mivel egy újabb kihívással kell szembenéznünk, amikor kiderül, Nikodémusz kezd szenilissé válni. Túl sok mindent szedetett össze veled, és nem emlékszik rá pontosan, mi is kell ahhoz, hogy legyőzd Csontos Zanbart. Kellemes csavar ez, így a vége felé, egyben azt is jelenti, hogy nem tarolhatod le egyszerűen a gonoszt. A megfelelő döntést kell meghoznod a győzelemhez. Személy szerint nekem ez nagyon tetszik, mivel egészen a kötet végéig izgalmassá teszi a kalandot. Ha fel lehet valamit róni a történet hibájaként, az a magántulajdon fogalmának teljes hiánya és a szomszédság teljes érdektelensége. Látszólag senkit nem érdekel, hogy hívatlanul betörsz az otthonába, de az összkép szempontjából ez egy apróság csak.

A találkozások is igen érdekesek. Egyaránt lehet találkozni emberekkel és szörnyekkel. Nincs semmilyen, különösebben kirívó esemény sem, minden remekül illik a környezetbe. Legalább akkora az esély, hogy jól jöjj ki egy találkozásból, mint arra, hogy lehúzzanak, ami még érdekesebbé teszi a választásokat. A talált tárgyak egy része fabatkát sem ér, ami ritka a KJK világában, mivel a legtöbb esetben értékes, látványos vagy erősebbé tevő dolgokra lehet rábukkanni. De itt még a szemét is úgy tűnik, hogy akár értékes is lehet (játszócsontocskák?). Ennek köszönhetően itt még a tárgygyűjtögetés is élmény, mivel nem lehet tudni, hogy mi az, ami hasznos lesz, és mi az, ami nem. Néhány KJK kalandban olyan kevés az összeszedhető tárgy, hogy egy-egy ilyen feltűnése rendkívül látványos eseménnyé válik, máshol meg annyira sok van belőlük, hogy beleunsz a felírogatásukba, és elveszik a sikerélmény is. A Tolvajok Városában ez remekül ki van egyensúlyozva. Van benne pár egyedi lény is, ami sehol máshol nem bukkan fel (például a Levélbestiák), ami kiemeli Feketehomok Kikiötőt Allansia többi részéből, de elég sok a hasonlat is ahhoz, hogy ne érezze magát az ember egy buborékba zárva, aminek semmi köze sincs a kontinens többi részéhez. Egyik-másik hely vagy ember, amit bejárhatunk vagy akivel találkozhatunk, igen vicces. A kocsmák, a kikötő, a piac (az első tisztességes, hihető bevásárlóhely a KJK történetében, nem úgy, mint például az igen valószínűtlen bolt a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslójában[/url], a lehetetlen, föld alatti üzlet [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=39]A Sárkány szemében[/url], melyről senki még csak nem is hallott, vagy [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erdejében[/url] Yaztromóhoz tett nonszensz látogatás), Nikodémusz, a csatorna és a városi őrség és börtön mind rendkívül élvezetes történések. De ez csak néhány abból a rengeteg remek pillanatból, ami a Tolvajok Városában vár minket, amik élővé, nyüzsgővé és veszedelmessé teszik Feketehomok Kikötőt.

Még a borító is remekül át lett gondolva, ami egy igen helyes kis keretet kapott. Nekem úgy tűnik, hogy ez nem csak egy összedobott, utólag kitalált valami, mint amilyen [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A rémület útvesztője[/url], vagy [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=56]A Félelem Fantomjai[/url], hanem igen sok időt és energiát fektettek bele az elkészítésébe, Csontos Zanbar pedig egy kifejezetten ijesztő ellenfélnek látszik, nem úgy, mint Zagor nagypapa figurája [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslójának[/url] elején, vagy a homokos élőholt fáraó, aki szánalmasan nyúl előre [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=44]A Múmia Átkának[/url] borítóján.

Ez lenne Ian legjobb KJK könyve, amiben minden kártyáját kijátszotta? Először lehet, hogy rávágnám az igent, de aztán kijött [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]A Halállabirintus[/url]...
díszítőkép