Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Felhasználó információk
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Név: Berci777
Hozzászólások: 5 db
Regisztráció ideje: 2020. május 6. 17:29
Utolsó felbukkanás ideje: 2020. május 15. 21:32
Utolsó hozzászólás ideje: 2020. május 11. 21:16
Gondolatok a könyvekről
A Végzet Prófétái – kritika

Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).

A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.

Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.

Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.

Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.

Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.

Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.

Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.

Köszönöm, hogy olvashattam!
hr
Még egyetlen jutalmat sem szereztél. Vágj bele a kalandozásba, és szerezd meg az összeset!