Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Felhasználó információk
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Név: Oliver Robertson
Hozzászólások: 0 db
Regisztráció ideje: Az SG Fórumos időkben
Utolsó felbukkanás ideje: -
Utolsó hozzászólás ideje: -
Gondolatok a könyvekről
Értékelés: 9.5 / 10
Ez a második kedvencem a Varázslat! sorozatból. Kétségtelenül ezt a kötetet a legegyszerűbb végigjátszani, mivel csupán ebben nincs mellékküldetés (a többiek esetében nem csupán túl kell élni a kalandot, de valamilyen feladatot is véghez kell vinni, például rá kell találni egy varázsige soraira). Többféle úton el lehet jutni a végcélig, és menet közben rengetegféle hasznos tárgyat lehet összegyűjteni, miközben többé-kevésbé segítőkész emberekkel találkozhatunk. Az egyetlen valódi kihívást a legvégén lévő Mantikór jelenti – mely a Veremből szerint a KJK sorozat köteteiben egyedüli, ereje teljében lévő példány. Sejtésem szerint Steve azért tette ide, hogy felkészítsen a sorozat többi kötetében fellelhető kemény fejtörőkre.

Ezzel együtt a könyv rendkívül szórakoztató olvasmány. Mivel többféleképp is végig lehet játszani, sokkal könnyedebb és kellemesebb a hangulata, nem kell amiatt aggódnunk, hogy a jó úton haladunk-e. Legalábbis amíg meg nem halunk. Az egyik legnagyobb problémát az élelem – vagy a megvételéhez szükséges pénz – felkutatása jelenti, a fogadók ugyanis akár 4 Aranytallért is képesek ezért felszámolni. Az illusztrációk remekül mennek a könyv kaotikus légköréhez, elég torznak és természetidegennek tűnnek. A borító is remek példa erre, különösen a háttér a torz fákkal.

Mindent egybevetve ez egy remek, de elég könnyen kijátszható könyv, melynek kijátszásához több nekifutásra is szükség van, ám ettől sem veszti el a báját. Mindenképp ezzel érdemes a Varázslat! sorozatba belevágni, mivel a siker érzete sokkal jobban átjön, ha mind a négy könyvön sikerül átverekedned magadat.
Értékelés: 10 / 10
Ez a kedvencem a Varázslat! sorozatból. Nem csak Kharéból kell kijutnunk, de közben még az Északi Kaput kinyitó versike négy sorát is össze kell gyűjtenünk. Ehhez négy nemest kell felkeresni négy különböző helyszínen, akik mindannyian ismernek egy-egy sort. Bár magát a kaput bármelyik útvonalon el tudjuk érni, a varázsige sorainak felleléséhez sokkal kisebb a mozgásterünk. Menet közben azonban sok izgalmas esemény történik velünk, és ha olvastuk [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=29]A Shamutanti dombokat[/url], akkor több (na jó, kettő) régi ismerőssel is összefuthatunk.

Rengeteg érdekesség történhet velünk, miközben a várost járjuk, és többször is neki kell vágni a könyvnek, hogy mindegyiket megismerjük. Bizonyos helyszíneket (például a csatornarendszert) több irányból is megközelíthetünk, míg másokhoz (a bogárembert, aki egy magát szobornak álcázó, nagyon okos szörnyeteg) csak egyféleképp lehet eljutni -- mely egyáltalán nem biztos, hogy a helyes útvonal. A legtöbb veszélyes helyzetből el lehet menekülni, elég kevés a hirtelen halál pont, hacsak nem választunk rosszul a varázslataink közül, melynek katasztrofális következményei lehetnek...

Ez a könyv igen élvezetes, hála a rengeteg helyszínnek, ahová a karakter eljuthat, ugyanakkor megvan a konkrét feladat is, a helyes út megtalálása, ami miatt folyamatosan oda kell figyelni, merre járunk. Ha csak egyetlen könyvet olvasnál el a Varázslat! sorozatból, én ezt ajánlanám (és ennek semmi köze ahhoz, hogy én magam is ezt olvastam el legelőször...).
Értékelés: 10 / 10
Ez a sorozat egyik legjobb kötete. A történet tele van kisebb szálakkal és fordulatokkal. Az alapfelállás szerint veterán kalandozóként és korábbi katonaként új küldetést keresve visszatérsz Royal Lendle-be, Gallantáriába. Egy férfi lép hozzád, kinek állítása szerint faluját rettegésben tartják az Árnyékharcosok, akik a legtöbb ember szerint csupán kitalált mumusok. Te (nyilván) beleegyezel, hogy segítesz nekik, kalandod azonban szinte a legelején kerékbe törik, amikor a gonosz adószedő adótartozásod miatt végezni akar veled. Miután megszabadulsz a karmai közül, máris összefutsz a hírhedt Árnyékharcosokkal, akik mindegyike valamilyen különleges képességgel rendelkezik. Ez a történet első csavarja, melynek során szövetségre lépsz az Óvilág Elem-Isteneivel, és melynek végén magával a Halállal kell összecsapnod. Több kisebb szál is fut a történetben, mint például a Mandragórák (növények, akik megpróbálják átvenni a hatalmat a világ felett) és Kauderwelsch doktor (az itteni Frankenstein-szörny szülőatyja). Stephen Hand következő könyve, a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=68]Holdjáró[/url] tovább viszi ezeket a szálakat és a sötét, nyomasztó légkört, ami végigkíséri a sztorit.

A karakteralkotásban több módosítás is történt. Egyszerre csupán egyetlen fegyver lehet nálunk, és vértet is csak menet közben tudunk szerezni. A karakter személyiséget kap, és néhány, a múltjából feltűnő alakkal is összefuthat – akik nem mindegyike bizonyul végül barátságosnak (a legjobb példa erre maga Quinsberry Woad, az adószedő). Ezen kívül említésre érdemes az is, hogy két fő útvonal vezet végig a könyvön a végső célunkig. Az egyiken a Mandragórákkal találkozhatunk, és a Tiltott Barlangokat fedezhetjük fel, a másikban a Töklidércekkel találkozhatunk (akik a remekül sikerült borítón is láthatóak), és a Banyafogsor-gerincen vághatunk át.

Kiváló olvasmány, és a kedvenc kötetem a gyűjteményemből. Minden KJK-rajongónak szeretettel ajánlom.