Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Felhasználó információk
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Név: John Stock
Hozzászólások: 0 db
Regisztráció ideje: Az SG Fórumos időkben
Utolsó felbukkanás ideje: -
Utolsó hozzászólás ideje: -
Gondolatok a könyvekről
Értékelés: 9.6 / 10
Egy igazi klasszikus. Nem sok olyan kaland van, amire ezt mondtom, de ez megérdemli a címet. Ian Livingstone, a játékkönyv műfajának szinte vitathatatlan királyának (Jackson és Hand elég közel járnak hozzá) könyve, egyben a legjobb alkotása.

Az alapsztoriban nincs semmi kiemelkedő, új szabályokat sem vezetett be, azonban a kaland egyszerűsége és egyben nehézsége nagyon jóvá teszi. A hírhedt Szukumvit báró egy rettegett labirintust épített, hogy ezzel tegye híressé városát, te pedig a 10.000 Aranytalléros fődíj reményében jelentkeztél rá, hogy átjuss rajta. Egy kicsit olyan, mint a Legyen Ön is milliomos egy ősibb -- és halálosabb -- verziója.

Lássuk az értékelést. A könyv maga remekül megírt, Iain McCaig illusztrációi pedig remekül passzolnak a kaland légköréhez. Ezért két hüvelyujjat is érdemel. Szerepelnek benne a szokásos elemek -- a fejtörők, hogy megszabaduljunk egyik-másik versenytársunktól. Egyikükkel még össze is barátkozhatsz, csak hogy nem sokkal később megöld a következő Próbamesterrel való találkozáskor. Egyszerűen zseniális.

Egyetlen problémám van vele, mégpedig a befejezése. Szerintem egy kicsit elégtelen. Tizenöt sor csak egy közepes fejezetpontra elegendő. Ugyanez a hiba jelen van [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárában[/url], [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslójában[/url] és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erdejében[/url] is. Ezt leszámítva szuper a könyv. Mindenképp szerezz be belőle egy példányt, és játszd végig. Most rögtön. És te is tudni fogod, milyen remekmű került a kezeid közé.
Értékelés: 7.5 / 10
Mielőtt még ortítozni kezdenél velem, had mondjam el a véleményem. Bár a Robot Kommandó egy sci-fi KJK, a jobbak közé tartozik. És sajnos ezek vannak kevesebben. Vegyük például az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=18]Űr-Orgyilkost[/url] vagy az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=22]Égi Fejedelmet[/url]. MIndkettő kegyetlenül rossz, és egyikért sem rajongok különösebben. (Azért meg kell jegyezni, hogy a fantasy KJK-k egyike-másika is hagy maga után kívánnivalókat. Elég csak [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradatot[/url] vagy a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=71]Mágusvadászt[/url] megnézni.)

A történet két országról szól: Thalosról (ez a sajátod) és Karossia (az ellenségé). A birodalmak pedig hirtelen egymásnak esnek, amikor a légkörötökben több millió altatószer robban fel. És ki az egyetlen ember, aki immunis rá? Igen, te vagy az!

Itt van hát a remek lehetőség, hogy harci robotokban bejárd Thalos városait és erődítményeit, melyek tanktól kezdve sugárhajtású repülőgépen át bonyolult, repülni képes, négy lábon mászkáló szerkezetekig bármik lehetnek. Elég sokat kipróbálhatsz ezek közül.

Az első pozitívuma a kötetnek, hogy a szerző (Steve Jackson, és nem, ez nem ugyanaz a Steve Jackson, aki [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárát[/url] megalkotta!) rendkívül sokféle robotellenfelet megálmodott számunkra. Vegyük például a Pusztítót, egy 50 láb magas lépegetőt, ami mindent összetapos, ami az útjába kerül, a Kígyó VII-et, egy kígyószerű fémszörnyet, ami fatörzsek és ágak köré tekeredve mozog a dzsungelben, vagy a Sündisznó Robotot, amit elsősorban légvédelemre terveztek.

A második pozitívum a sokféle befejezés. Egészen pontosan három. Nem fogom elmondani, mik ezek.

Azonban minden jó mellett van valami rossz is, és sajnos ezekben is bővelkedik a könyv. Először a szabályok között szerepel az a kitétel, hogy a robotod pusztulása egyáltalán nem jelenti azt, hogy te is meghalsz. Ehhez képest tízből kilenc esetben a robot felrobbanása magával vonzza a te végedet is. Másodszorra, hogy bár a szabályok között szerepel a kétkezes harc leírása, erre csak nagyon ritkán nyílik lehetőség. A harmadik a főellenség, Minosz, a Karossiai diktátor, aki eléggé egysíkúra sikeredett.

Mindent egybevéve ez egy átlagosnál jobbna sikerült kísérlet a KJK koncepciójának és a sci-finek a vegyítésére.
Értékelés: 9.6 / 10
Készen állsz az eddigi legszokatlanabb Kaland, Játék, Kockázat kalandra? – ezzel a kérdéssel reklámozta Steve Jackson (aki [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárát[/url] írta, nem [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=5]A Skorpiók Mocsara[/url] szerzője!) ezt a kötetet. És valóban, nem csupán a legszokatlanabb, hanem a legtöbbek szerint egyben a sorozat legjobbja is. És bár én nem értek ezzel teljesen egyet (az én személyes kedvencem a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=38]Zagor Legendája[/url], így is egy kifejezetten jó könyvnek tartom.

Az alaptörténet nagyon jó: nem tudjuk, hol vagyunk, kik vagyunk, vagy egyáltalán hogy mik vagyunk? A háttértörténet lényegében egy hosszú, izgalmas, és látszólag teljesen lényegtelen történet. Egyszerűen szuper.

Míg sokan amiatt panaszkodnak, hogy a kaland túlságosan nehezen teljesíthető, éppen ez az, ami a legjobban átadja a kaland érzetét. Van benne néhány kifejezetten jó rész, és pár egyenesen ördögi – emlékszem, amikor egy résznél egy végtelenül hosszú csatasorozatba sikerült belebotlanom... És a katyvasz beszéd is igen érdekes.

Pfr szfeb fek fl le lbtn ji, h pgyob ab przb lmbs bnan fh fzéjbt fkmfn f t fté lfsz bmjt vba, BOCSÁNAT! Az én hibám. AP-stílusú kódolt beszéd!

Persze be kell látni, hogy a borzalmasan nehéz játékmenetét leszámítva nem sok mindent lehet elmondani róla. És éppen ez a nehézség az, ami [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradattal[/url] ellentétben nem agyonfrusztrál, hanem hajt, hogy térj vissza hozzá, és vágj neki még egyszer a kalandnak. Térkép készítése nélkül esélytelen végigjutni rajta. Van ugyanakkor még a legelején egy rendkívül bosszantó probléma: ha rosszakat dobálsz, akkor egyhamar nem fogsz eljutni a 460-as fejezetpontra. 460? Igen, 15%-al több fejezetpont! Ugyanazért az árért! Remek!

Szóval kutasd fel, vedd meg és fejezd be (nagyjából az 58. nekifutásra).
Értékelés: 6.8 / 10
Hmm, egy tengermélyi kaland. Érdekes.

A háttér szerint egy bátor kis kereskedőhajót támadnak meg a kalózok – konkrétan a rettegett [i]Troll[/i], melyet az igen elmés nevű Féresfejsze Kapitány irányít. Ezután a vízbe taszajt téged. Természetesen felfegyverezve. (Az ember azt hinné, hogy egy őrült tengeri medve mindenedet elveszi, mielőtt lelök a fedélzetről.) De valami oknál fogva hirtelen képes leszel vizet lélegezni a kopoltyúiddal (?). Véletlenül pedig éppen Atlantis romvárosába érkezel. Hmm.

Mire idáig értem (nagyjából a 3. fejezetpont környékén), gondolataimat a következőképp tudtam volna összegezni: „Micsoda szerencse.”

Nem sokkal később, még mindig ugyanitt a könyv említést tesz a „Fekete Gyöngyökről”, melyek a legjobb lehetőséget adják a túlélésre. Ekkor már tényleg úgy gondoltam, hogy ez így NAGYON nagy szerencse.

Igen, a történet szerencsés helyzetek sokaságára épít, és eléggé hihetetlen, de még így is hozza a kellemes víz alatti hancúrozást. Másrészről rengeteg víz alatti lénnyel lehet összefutni. Denevérhal. Labdahal. Fúróhal. Kardhal. Fejszehal. Borhal (valószínűleg). Doppinghal (oké, ezt már én találtam ki, de biztos vagyok benne, hogy átsuhant a gondolat az író fején). És – ezt kapd ki – Cyrnao, a Kardhal (egyértelmű, hogy A Másik Steve Jackson nagy Gerard Depardieu rajongó!).

Mindent egybevéve nem egy rossz játék, de… egy kicsit együgyű és nehezen hihető. A borítón lévő csontos valaminek pedig semmi köze nincs a könyvhöz.
Értékelés: 7.75 / 10
Ideje nekifutni Keith P. Phillips ezen művének. Nem tartozik a legjobbak közé, de annyira nem is rossz.

Az alaptörténet elég egyszerű. Az Éj Erdejében lévő városból, Sardathból hetek óta nem érkeztek hírek. Van valami az erdőben, ami támadja. A te feladatod az, hogy megtudd, mi ez az erő, és ha tudod, állítsd is meg.

A könyv rendkívül nehéz. Az ellenfelek ugyan nem különösebben erősek, néhány fejtörő azonban rettenetesen bonyolult. Vegyük például az optikai csalódásos labirintust, melyről az egyik lapon még egy ábra is van. Itt több helyen ajtók állnak, amik miatt nem látod át teljesen a dolgot. Mindegyik ajtó egy másikhoz vezet, ami nem valami jó.

A másik gonosz fejtörő a bájital-keverő. Meg kell találnod a számozott hozzávalókat, majd be kell helyezned őket a keverőbe, hogy egy italt kapj. A lehetséges kombinációk közül legalább kettő használhatatlan, egy elfogadható, egy pedig végzetes, ami szintén nem valami hízelgő.

Persze vannak erősségei is, őéldául a kifejezetten eredeti feladványok, vagy a háttérben húzódó intrikák. Az írásmód is kiváló, és az illusztrációk is remekek. Rejtély számomra, miért nem engedték Keith Phillipset ismét a sorozat közelébe.

Ne feledkezzünk meg azonban a hátrányairól sem. Ezek egyike, hogy a főellenfelet, Le Saucriere-t szinte lehetetlen legyőzni. Plusz van benne két rendkívül gonosz rész is -- amikor lelőnek minket Tiranduil Kelthas felett, illetve amikor közel száz métert zuhanunk a veszedelmes gombák után.

Mindent egybevetve nem rossz kaland.
Értékelés: 4.4 / 10
Lássuk be, ez a KJK könyv agyzsibbasztó.

Rendkívül nehéz, a sztori csapongó, ráadásul Paul Masonnek még a tulajdonságainktól is sikerült minket megfosztani. Ez nem is lenne baj, ha az ellenfeleink is hasonló cipőben járnának, de nem... most Paul Masonről beszélünk!

Az alapötlet szerint egy gonosz mágust, bizonyos Menciuszt követünk egy térhasadékon át Allansiába, Kallamehrbe. Amint odaértünk, már csak meg kell találnunk és el kell pusztítanunk, amit könnyebb mondani, mint megtenni. Elég sok feladatunk van a kötetben, de nagyon könnyű átsiklani egy-egy létfontosságú dolog mellett, ráadásul úgy, hogy az még csak fel sem tűnik. Ez igazán nem szép.

Sosem fogom megtudni, mégis mi a szent lókakiért van benne az a mágusvadászatról szóló kiálltvány, ami ráadásul ellentmond mindennel, amit eddig a Kaland, Játék, Kockázat kötetekből megtudtam.

Összegzésként tehát, a könyv agyzsibbasztó. Ha értékeled az épelméjűségedet, kerüld el messzire!