Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Felhasználó információk
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Név: nemserultnem
Hozzászólások: 3 db
Regisztráció ideje: 2011. április 24. 22:47
Utolsó felbukkanás ideje: 2022. október 29. 16:17
Utolsó hozzászólás ideje: 2019. október 31. 22:00
Gondolatok a könyvekről
[b]Történet (3)[/b]: Zsoldosként tengetjük mindennapjainkat, amikor különleges küldetést kapunk. Mortis nagyúr több évszázad után visszatért a halálból és élőholt sereget gyűjt össze, hogy Khul felett a hatalmat átvegye (már megint?). A Vérdomb erőd elesett, és a fejesek úgy gondolják, jobb, ha egy ember próbálkozik meg Mortis nagyúr elpusztításával (ami egyben seregének pusztulását is jelenti), mint egy hadsereg. Éppen ezért ránk gondoltak, hogy mi majd teljesítjük ezt a küldetést. Hányadik hasonló történetről beszélünk? Jobb, nem megszámolni. A kalandlap két extra rublikával növekedik, a bátorságpontokkal, ami a szerencse próbához hasonló érték, és a riasztással, aminek a lényege, hogy a küldetés bizonyos szakaszán lehetőség szerint észrevétlennek kell maradni, hogy ne tudjanak felkészülni az érkezésünkre. Mindkettő érdekes módosítás, de egyiket sem túl nehéz magasan/alacsonyan tartani, így annyira nagy kihívást nem jelentenek. A történet a faluban járó és azt megtisztító vonalat viszi ez sem túl kreatív, ilyet már sokat láttunk. A faluk közül a vámpír úrnő birodalma tetszett különösen, mégha zömmel csak kardozás is van benne, de érezni a feszültséget és van benne meglepő fordulat. Tetszik a hegyek közötti kis epizód is, meg az erődöt is jól dolgozták ki. Ezenkívül a kommunikáló gyűrű, amivel kapcsolatot teremthetünk a bázissal, szintén jó kis varázstárgy lett, bár néha megkapjuk a magunkét, hogy miért használjuk (a vicc az, hogy néha a lecseszés mellett fontos infokat is kapunk). Szóval nem egy nagyon kreatív történet, de vannak benne jó elemek. Egyébként apró, de vicces kis Easter Egg, hogy az első kocsma neve „A szamuráj kardja”, mindez a könyv egyik írójának művétől. Nem rossz ☺

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Aki szereti a sok rejtvényes, kreatív gondolkodású, fordulatokban és váratlan megoldásokban gazdag könyveket, az messziről kerülje el ezt. Szinte csak a szokásos, utak, faluk, harc, néha 1-1 jóbarát, aki segít. Túl sokat nem kell a könyvben gondolkodni. Utat, ösvényt választani annál gyakrabban, még szerencse, hogy szinte sosem múlik az életünk rajta.

[b]Nehézség (4)[/b]: Elég könnyű könyv, csak azért nem adok neki kevesebbet, mert amikor először játszottam, sikerült kidobnom a 12-es ügyességpontot. Akkor az volt az érzésem, hogy nagyon könnyű a könyv, mert kötelező tárgy nincs, azonnali halál szinte alig van, és a harcok sem olyan durvák, sőt, a főellenség is elég könnyen kiiktatható [spoiler2]ha megvannak a megfelelő tárgyaink, akkor egy ügyességpróbával vagy egy mágia elmondásával akár harc nélkül is[/spoiler2] Aztán amikor bepróbálkoztam kevesebb ügyességgel, rájöttem, hogy annyira nem egyszerű, a vámpír úrnő csapatát úgy például nem kicsit nehéz legyőzni, és vannak még kemény ellenfelek, az embernek sokszor meg kell gondolnia, mikor kezd harcokba. Ezen kívül viszont tényleg nem egy nehéz mű, az átlagnál valamivel könnyebb.

[b]Játékélmény (4)[/b]: Kicsit old school, de nekem bejött. A falutisztogatás, bár lerágott csont, de nekem egy szimpatikus irányvonal, a történetek, amiket közben hallunk, érdekesek, az események pörögnek, a falvak problémái és a pusztítás nyomai meggyőzőek. Tehát szerintem minden hiányossága ellenére egy jó mű. Azért egy drámaibb végjátékot el tudtam volna képzelni.

[b]Összességében: 13/20[/b]