Gondolatok a könyvről (3)
© bubu880627 – Forrás
[b]Történet (3)[/b]: Kalandvágyunk és a gazdagodás iránti vágyunk az, ami Mortvaniába késztet bennünket, ahol állítólag mesés kincsek vannak. Amikor odaérünk, akkor viszont meglepődünk a térség szegénységén és ápolatlanságán. Noha először csak azt hisszük, hogy a kincseket még senki nem találta meg, kiderül, hogy más, ennél sokkal súlyosabb probléma van: a kegyetlen Reiner Heydrich gróf az, aki folyamatosan rabolja el a környék lakóit. Nem mellesleg ő egy vámpír (ki gondolta volna?). Feladatunk megölni a grófot és kiszabadítani Nasstassiát, a nemrégiben elrabolt lányt. Ez megintcsak egy nagyon sablonos történet, kb. semmi kreativitás sincs benne. Maga a sztori is a szokásos megyek a labirintusba és ölök vonalat képviseli. Ezzel együtt a könvv belső kidolgozottsága sokat javít a képen. A család egyes tagjai jól kidolgozott karakterek, az általuk elmesélt történetek érdekesek, nagyon jó hátteret ad az egész művet. A hit pontok alkalmazása szintén nagyon jól működik, sokkal jobban, mint a legutóbb elemzett Varázstörőben, Ezenkívül a varázslatok is tetszenek, amiket a könyv végefele meg lehet kapni, valamint az egyes betegségek is jól kidolgozottak. Néha egyébként olyan érzésem volt, hogy az Éjsárkányból és Az élőholtak szigetéből átvett dolgok vannak ebben a könyvben, de utóbb megnézve láttam, hogy időben ez a könyv mindkettő előtt volt, így az eredetiségből emiatt nem vonok le pontot. Mindezek az egyébként nagyon jellegtelen történetet átlagos szintre tudják emelni nálam.
[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Ilyen szempontból nem állít minket a könyv nagy kihívás elé. Van egy kódfejtős feladat, de ott is meg kell szerezni az információt, anélkül azért elég nehéz. Sok emberrel találkozunk, akinél meg kell ítélni, hogy most segíteni akar nekünk vagy ártani, azonban a döntő többségében aki barátságosnak tűnik, az az is, aki nem, az meg ellenség, nincsenek benne nagy becsapások és átverések, talán egyetlen egy olyan karakter van, aki ki akar használni minket. Ezzel párhuzamosan viszont sok a folyosóválasztás, tehát a szerencsén is elég sok minden múlik. Ami ezen azért egy kicsit javít, az az, hogy (Keith Martinhoz méltóan) elég sok helyre enged minket visszamenni, viszonylag könnyen bejárható a legtöbb hely.
[b]Nehézség (5)[/b]: Sokak szerint ez egy nagyon könnyű könyv, én azért nem ezt érzem, szerintem optimális nehézségű alkotásról beszélhetünk. Túl sok kötelező tárgy nincs, ezek közül a legfontosabb a varázsfegyver, amit viszont 3 különböző helyen lehet megszerezni. E nélkül teljesen biztos a halálunk. Ezenkívül egy kereszt és a Hit pajzsa közül egynek, valamint egy karó és egy különleges kard közül egynek meg kell lennie. Ezt egyébként szeretem, hogyha egy tárgyat többféleképpen lehet megszerezni, vagy több is ellátja ugyanazt a funkciót, legalább nem egy döntésen múlik a sikerünk vagy kudarcunk. Valamint 3 koporsót is el kell pusztítani. Azonban ha ezekből hiányzik valami, akkor nem teljes a kudarc, csak egyfajta fél siker, hogy a lányt sikerül ugyan megmentenünk, de a gróf életben marad és folytathatja kegyetlen uralmát. Útközben azonnali halál azért elég kevés van, az ellenfelek viszont elég húzósak tudnak lenni, 9-es ügyességgel nem tudtam elsőre teljesíteni, de 10-zel is 1-2 helyen kellett a szerencse, hogy nehogy ott hagyjam a fogamat. Az meg külön nehézség, hogy jópár lény ügyességet is szív, ha eltalál minket (amire nyilván akkor van nagyobb esély, ha eleve kevés az ügyességünk…ördögi kör). Tehát szerintem bőven megvan benne a kihívás, de egyáltalán nem mondanám nehéznek, szadistának meg végképp nem.
[b]Játékélmény (4)[/b]: Ha valaki a játék előtt azt mondja nekem, hogy egy szisztematikus labirintus kalandot ilyen pozitívra fogok értékelni, akkor nem hittem volna el neki, de mégis megtörtént. Nem is tudom, mi volt benne, ami ennyire működött nálam. Talán az, hogy a sok visszatérési lehetőség miatt nem éreztem a dolgot teljesen véletlenszerűnek, de az is lehet, hogy a köztes kalandok és a benne lévő karakterek – meg a tőlük hallottak – annyira megfogtak, hogy a labirintusos aggályaimat le tudtam győzni. Amikor az egyes karakterek elkezdtek nekem mesélni, néha úgy éreztem, mintha kilépnék a játékos szerepéből és egyszerű hallgató lennék, aki csak élvezi a történetet. Ilyet viszonylag ritkán érzek KJK könyvekben. Nekem bejött a főhős karaktere és Katherina is egy olyan személy lett, aki karakteres, de a végén már nagyon szívesen küldtem másvilágra. Tetszett az is, hogy ez a könyv is egy erkölcsi dilemma elé állít minket, hogy megtegyünk-e valamit, ami racionálisan indokoltnak tűnik, viszont morálisan elfogadhatatlan. Egy kicsit több intellektuális kihívásnak jobban örültem volna, de ezt leszámítva nekem nincs problémám vele.
[b]Összességében: 14/20[/b]
[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Ilyen szempontból nem állít minket a könyv nagy kihívás elé. Van egy kódfejtős feladat, de ott is meg kell szerezni az információt, anélkül azért elég nehéz. Sok emberrel találkozunk, akinél meg kell ítélni, hogy most segíteni akar nekünk vagy ártani, azonban a döntő többségében aki barátságosnak tűnik, az az is, aki nem, az meg ellenség, nincsenek benne nagy becsapások és átverések, talán egyetlen egy olyan karakter van, aki ki akar használni minket. Ezzel párhuzamosan viszont sok a folyosóválasztás, tehát a szerencsén is elég sok minden múlik. Ami ezen azért egy kicsit javít, az az, hogy (Keith Martinhoz méltóan) elég sok helyre enged minket visszamenni, viszonylag könnyen bejárható a legtöbb hely.
[b]Nehézség (5)[/b]: Sokak szerint ez egy nagyon könnyű könyv, én azért nem ezt érzem, szerintem optimális nehézségű alkotásról beszélhetünk. Túl sok kötelező tárgy nincs, ezek közül a legfontosabb a varázsfegyver, amit viszont 3 különböző helyen lehet megszerezni. E nélkül teljesen biztos a halálunk. Ezenkívül egy kereszt és a Hit pajzsa közül egynek, valamint egy karó és egy különleges kard közül egynek meg kell lennie. Ezt egyébként szeretem, hogyha egy tárgyat többféleképpen lehet megszerezni, vagy több is ellátja ugyanazt a funkciót, legalább nem egy döntésen múlik a sikerünk vagy kudarcunk. Valamint 3 koporsót is el kell pusztítani. Azonban ha ezekből hiányzik valami, akkor nem teljes a kudarc, csak egyfajta fél siker, hogy a lányt sikerül ugyan megmentenünk, de a gróf életben marad és folytathatja kegyetlen uralmát. Útközben azonnali halál azért elég kevés van, az ellenfelek viszont elég húzósak tudnak lenni, 9-es ügyességgel nem tudtam elsőre teljesíteni, de 10-zel is 1-2 helyen kellett a szerencse, hogy nehogy ott hagyjam a fogamat. Az meg külön nehézség, hogy jópár lény ügyességet is szív, ha eltalál minket (amire nyilván akkor van nagyobb esély, ha eleve kevés az ügyességünk…ördögi kör). Tehát szerintem bőven megvan benne a kihívás, de egyáltalán nem mondanám nehéznek, szadistának meg végképp nem.
[b]Játékélmény (4)[/b]: Ha valaki a játék előtt azt mondja nekem, hogy egy szisztematikus labirintus kalandot ilyen pozitívra fogok értékelni, akkor nem hittem volna el neki, de mégis megtörtént. Nem is tudom, mi volt benne, ami ennyire működött nálam. Talán az, hogy a sok visszatérési lehetőség miatt nem éreztem a dolgot teljesen véletlenszerűnek, de az is lehet, hogy a köztes kalandok és a benne lévő karakterek – meg a tőlük hallottak – annyira megfogtak, hogy a labirintusos aggályaimat le tudtam győzni. Amikor az egyes karakterek elkezdtek nekem mesélni, néha úgy éreztem, mintha kilépnék a játékos szerepéből és egyszerű hallgató lennék, aki csak élvezi a történetet. Ilyet viszonylag ritkán érzek KJK könyvekben. Nekem bejött a főhős karaktere és Katherina is egy olyan személy lett, aki karakteres, de a végén már nagyon szívesen küldtem másvilágra. Tetszett az is, hogy ez a könyv is egy erkölcsi dilemma elé állít minket, hogy megtegyünk-e valamit, ami racionálisan indokoltnak tűnik, viszont morálisan elfogadhatatlan. Egy kicsit több intellektuális kihívásnak jobban örültem volna, de ezt leszámítva nekem nincs problémám vele.
[b]Összességében: 14/20[/b]
© Nheil
Elérkeztünk a Fighting Fantasy legjobb időszakához. Legalábbis Jonathan Green szerint, akit a rajongóknak nem kell bemutatni, egy interjúban ő kifejezetten a 38-48. közötti tartományt jelölte meg a kérdésre válaszolva. Keith Martin a Lélekrablóval mutatkozott be, ezúttal pedig Heydrich gróf rémuralmának kell véget vetnünk Mortvaniában.
A helyszínek és nevek elnevezései ennél klisésebbek talán nem is lehetnének egy vámpírtörténetben de ez esetben valahogy az ember el is várja ezeket. Szeretem ezt a "középszintű" főgonosz karaktert, vagyis amikor egy lokális szinten ügyködő ellenséget kell eliminálni és nem a világ megmentése a célunk. Jelen esetben egy leány kiszabadítása a fő küldetésünk, persze ha már úgyis ott vagyunk nyilván nem árt elintézni a bajok forrását. Nincs meg tehát az a pátosz és a felelősségtudat, hogy a tetteinken múlik az ismert világ sorsa. Valamelyest veszít az epikusság területén Martin, ezt azonban konzisztens történetmesélésével és érdekes epizódjaival pótolja. Egy nagyon rövid erdős bevezető részt leszámítva a kaland egésze a gróf kastélyában játszódik, technikailag tehát mondhatni hogy egy labirintusban bolyongunk, ahol tárgyakat, nyomokat, információkat gyűjtünk, gonosz, többségében élőhalott teremtményekkel küzdünk míg végül szembenézünk a kastély urával, vagy inkább mondanám , hogy uraival de persze ez már spoiler. Tud újdonságot nyújtani egy ilyen limitált helyszínen játszódó, archetipikus kaland? Az a helyzet, hogy igen!
Haladásunk a kastélyban egyszerre lineáris is és nem is. Ezalatt azt értem, hogy Martin szereti szegmensekre bontani a helyszíneket még a helszíneken belül is, a videojátékokban jellemző szisztéma szerint "szintek"en haladunk, ahol A szinten belül bejárhatunk mindent, néhol megengedi az író, hogy vissza is térjünk bizonyos helyekre, ezután a B szintről már nincs visszatérés A szintre és így tovább. A szerencse természetesen itt is számít, de egyáltalán nem a Jackson/Livingstone féle egyutas rendszerről van szó, a kizárólagos tárgyak helyett itt tárgykombinációk vannak, tehát jóval barátibbak így az esélyeink arra, hogy VALAMI lesz nálunk, ami megoldja a szituációt. A kaland elején érdemes megtalálni mindjárt az első varázskardot, mert onnantól nem lesz probléma a csak mágikus fegyverrel sebezhető lények legyőzése (egyre több ilyen kreatúra lesz) de ha jól emlékszem, később még két esetben is szerezhetünk ilyet. Alapvetően rengeteg a begyűjthető tárgy, amelyik kisebb-nagyobb mértékben segíthetnek minket. A legyilkolandó kreatúrák nagy része rendelkezik valami speciális képességgel és tipikus, hogy ha többször eltalálnak még valamiféle betegséget, fertőzést is elkapunk tőlük (extrém esetben akár meg is halhatunk) és több alkalommal is ügyességlevonásokkal kell harcolnunk különböző helyzeti hátrány vagy fényforrás hiánya miatt. Szeretem, amikor az alapvetően unalmas mezei harcokat feldobja az író extrákkal. Ahol nincs alternatíva, az a három koporsó elpusztítása, itt nem szabad kihagyni egyet sem, mert enélkül nem lesz teljes értékű győzelmünk persze a részleges győzelem mindig jobb, mint a halál.
Az író bevezette a hit pontokat, ami elhivatottságunkat és a gonosz elleni kitartásunkat jelképezi. Ez az érték nőhet is és hacsak nem vagyunk nagyon szerencsétlenek, fog is szépen nőni. Nem tragikus, ha elveszítünk egy-egy hit próbát, csak egy adott harc lesz tipikusan nehezebb. Nekem az első próba kivételével mindegyik sikerült, mert gyorsabban növekedett az értékem, mint amennyire a nehezítő módosító nőtt a próbák során. Magas kezdő hit értékkel indulva egyáltalán nem okozhatnak problémát a próbák.
A várban nem csak ellenségekbe, hanem meglepően sok segítőkész tagba is belefutunk a Heydrich családból, némelyikük elnevezése elég vicces, én kedvelem Martin humorát ahogy becsempészi a könnyedséget a kalandjaiba anélkül, hogy komolytalanná válna a hangulat. Hangsúlyos a már megboldogult, életében derék Siegfrid, aki szellem alakjában több ponton is segít minket. A Lélekrablóhoz hasonlóan a kaland végére itt is fogunk tudni egy kicsit varázsolgatni, de itt nem választhatunk, hanem a szerencse fogja eldönteni, milyen igéket süthetünk el. Reiner Heydrich méltó főellenség lett, impozáns főértékekkel rendelkezik, legyőzéséhez jópár, a kaland során összegyűjtött tárgy melegen ajánlott és jó kis, hosszú fejezetpontokon átívelő bossfightot kell lejátszanunk ellene. És ott van a gyönyörű, ámde veszélyes és aljas Katarina grófnő, aki ugyebár…
Martin második kalandja összességében kifejezetten jól sikerült és érezhetően szintet lépett a Lélekrabló után. Bár egy limitált helyszínen bolyongunk végig, mégis érdekes és izgalmas, sikerült élettel megtölteni a kastélyt, jók a találkozások, a harcok, rengeteg a begyűjthető tárgy és bár kell némi szerencse a fontos tárgyak és elsősorban a koporsók megtalálásához, köszönőviszonyban sincs a hírhedt elődökhöz képest e tekintetben. Valamint a főellenséggel vívott küzdelem - küzdelmek - is figyelemreméltóan megkomponált lett.
10/8,5
A helyszínek és nevek elnevezései ennél klisésebbek talán nem is lehetnének egy vámpírtörténetben de ez esetben valahogy az ember el is várja ezeket. Szeretem ezt a "középszintű" főgonosz karaktert, vagyis amikor egy lokális szinten ügyködő ellenséget kell eliminálni és nem a világ megmentése a célunk. Jelen esetben egy leány kiszabadítása a fő küldetésünk, persze ha már úgyis ott vagyunk nyilván nem árt elintézni a bajok forrását. Nincs meg tehát az a pátosz és a felelősségtudat, hogy a tetteinken múlik az ismert világ sorsa. Valamelyest veszít az epikusság területén Martin, ezt azonban konzisztens történetmesélésével és érdekes epizódjaival pótolja. Egy nagyon rövid erdős bevezető részt leszámítva a kaland egésze a gróf kastélyában játszódik, technikailag tehát mondhatni hogy egy labirintusban bolyongunk, ahol tárgyakat, nyomokat, információkat gyűjtünk, gonosz, többségében élőhalott teremtményekkel küzdünk míg végül szembenézünk a kastély urával, vagy inkább mondanám , hogy uraival de persze ez már spoiler. Tud újdonságot nyújtani egy ilyen limitált helyszínen játszódó, archetipikus kaland? Az a helyzet, hogy igen!
Haladásunk a kastélyban egyszerre lineáris is és nem is. Ezalatt azt értem, hogy Martin szereti szegmensekre bontani a helyszíneket még a helszíneken belül is, a videojátékokban jellemző szisztéma szerint "szintek"en haladunk, ahol A szinten belül bejárhatunk mindent, néhol megengedi az író, hogy vissza is térjünk bizonyos helyekre, ezután a B szintről már nincs visszatérés A szintre és így tovább. A szerencse természetesen itt is számít, de egyáltalán nem a Jackson/Livingstone féle egyutas rendszerről van szó, a kizárólagos tárgyak helyett itt tárgykombinációk vannak, tehát jóval barátibbak így az esélyeink arra, hogy VALAMI lesz nálunk, ami megoldja a szituációt. A kaland elején érdemes megtalálni mindjárt az első varázskardot, mert onnantól nem lesz probléma a csak mágikus fegyverrel sebezhető lények legyőzése (egyre több ilyen kreatúra lesz) de ha jól emlékszem, később még két esetben is szerezhetünk ilyet. Alapvetően rengeteg a begyűjthető tárgy, amelyik kisebb-nagyobb mértékben segíthetnek minket. A legyilkolandó kreatúrák nagy része rendelkezik valami speciális képességgel és tipikus, hogy ha többször eltalálnak még valamiféle betegséget, fertőzést is elkapunk tőlük (extrém esetben akár meg is halhatunk) és több alkalommal is ügyességlevonásokkal kell harcolnunk különböző helyzeti hátrány vagy fényforrás hiánya miatt. Szeretem, amikor az alapvetően unalmas mezei harcokat feldobja az író extrákkal. Ahol nincs alternatíva, az a három koporsó elpusztítása, itt nem szabad kihagyni egyet sem, mert enélkül nem lesz teljes értékű győzelmünk persze a részleges győzelem mindig jobb, mint a halál.
Az író bevezette a hit pontokat, ami elhivatottságunkat és a gonosz elleni kitartásunkat jelképezi. Ez az érték nőhet is és hacsak nem vagyunk nagyon szerencsétlenek, fog is szépen nőni. Nem tragikus, ha elveszítünk egy-egy hit próbát, csak egy adott harc lesz tipikusan nehezebb. Nekem az első próba kivételével mindegyik sikerült, mert gyorsabban növekedett az értékem, mint amennyire a nehezítő módosító nőtt a próbák során. Magas kezdő hit értékkel indulva egyáltalán nem okozhatnak problémát a próbák.
A várban nem csak ellenségekbe, hanem meglepően sok segítőkész tagba is belefutunk a Heydrich családból, némelyikük elnevezése elég vicces, én kedvelem Martin humorát ahogy becsempészi a könnyedséget a kalandjaiba anélkül, hogy komolytalanná válna a hangulat. Hangsúlyos a már megboldogult, életében derék Siegfrid, aki szellem alakjában több ponton is segít minket. A Lélekrablóhoz hasonlóan a kaland végére itt is fogunk tudni egy kicsit varázsolgatni, de itt nem választhatunk, hanem a szerencse fogja eldönteni, milyen igéket süthetünk el. Reiner Heydrich méltó főellenség lett, impozáns főértékekkel rendelkezik, legyőzéséhez jópár, a kaland során összegyűjtött tárgy melegen ajánlott és jó kis, hosszú fejezetpontokon átívelő bossfightot kell lejátszanunk ellene. És ott van a gyönyörű, ámde veszélyes és aljas Katarina grófnő, aki ugyebár…
Martin második kalandja összességében kifejezetten jól sikerült és érezhetően szintet lépett a Lélekrabló után. Bár egy limitált helyszínen bolyongunk végig, mégis érdekes és izgalmas, sikerült élettel megtölteni a kastélyt, jók a találkozások, a harcok, rengeteg a begyűjthető tárgy és bár kell némi szerencse a fontos tárgyak és elsősorban a koporsók megtalálásához, köszönőviszonyban sincs a hírhedt elődökhöz képest e tekintetben. Valamint a főellenséggel vívott küzdelem - küzdelmek - is figyelemreméltóan megkomponált lett.
10/8,5
[b]Design[/b]
Ehh… nem igazán jön be a borító. Persze-persze, a témához teljesen jól illik, de vámpírkánk ennél sablonosabban nem is nézhetne ki. Az egész olyan, mintha egy színészt látnánk, aki eljátssza Drakula szerepét a színpadon. Unalmas, régimódi, elcsépelt, fantáziátlan. A kép és a felirat kicsit fakó, bár lehet, hogy ez szándékos.
[b]Illusztráció[/b]
A belső képektől sem tettem le a hajam, de különösebb baj nincs velük. Vannak jobban eltaláltak (5. Démonparipa, vagy a 400-as kép, ami elég érdekes lett utolsó momentumként a játékból), és gyengébbek (136. Patkány, 200. Lidérc). Erről ennyit.
[b]Háttértörténet[/b]
Folytatódik a sablon-orgia: Mortvania (Transylvania után szabadon, atyám, legalább egy újszerű helynevet ki lehetett volna találni…), zimankós idő, fogadó, mindenki fél a gróf úrtól, megjelenik az ajtóban a fejnélküli lovas… és itt kezdhetünk játszani. Ja igen, egy szűz lánykát is meg kéne menteni a gonosz karmaiból (ásít).
[b]Rendszer[/b]
Van lehetőség varázsolni, bár ezt a szabályzat csak megemlíti, és nem tér ki a részletekre. Aztán van egy Hit nevezetű értékünk is, ami K6+3, és ez jelzi jóságunk kisugárzásának erejét is. Arra is felhívják a figyelmünket, hogy vezessük a minket ért Csapásokat a kalandlapon. Ez bíztatóan hangzik…
[b]Eredetiség[/b]
Eddig se fényeztem halálra a könyvet, de ezen a téren szintén kihívásokkal küszködik. Vannak itt mindenféle érdekes ellenfelek (fagólem, vértezet, életre kelő tigrisbőr, stb.), de gyakran akadunk össze „fantáziadús” egér, denevér, csontváz, menyét (!) egyedekkel is. A játék eleji rövidke erdőjárástól eltekintve egy kastélyban bolyongunk végig szobából-szobába, szóval ezzel sincs nagyon feldobva a hangulat. Nem is tudom… pedig én csípem a vámpírokat, de ez az ősklasszikus vonal már egyszerűen nem tud megfogni. Százszor lerágott csont. A csapások még valamennyire színesítik a kalandot, például a likantrópia, aminek több fokozata is van, vagy a „Holló átka”, ami annyit tesz, hogy a holló kicsípi a szemünket a helyéről (azon kacagtam egy nagyot, hogy ez utóbbi is gyógyítható).
[b]Kihívás[/b]
A kaland kifejezetten könnyű. Van egy-két kötelező tárgy (bővebben a következő fejezetpont alatt), de azokra nem nehéz rálelni. Nem olyan durvák az ellenfelek, és egy halom bónusz cuccra lelhetünk. Elég sokan segítenek is utunk során, és szinte semmilyen csavar nincs sehol a történetben. Aki gonosznak néz ki, az gonosz, aki jónak, az pedig jó.
[b]Főgonosz[/b]
Természetesen a kriptájában vár minket Heydrich gróf Nastassiával a háta mögött, akinek természetesen még semmi baja. Ha elvétjük a Hit próbát, akkor a fokhagyma füzér még megmenthet minket (még egy sablon…), aztán pedig akciózhatunk. A szenteltvíz például igen hatékony életerő-csapoló, de Jandor, a szellemlány varázslatait is bevethetjük. Az ezüst tükör némi előnyt ad, a mágikus kard pedig must have, de ekkorra már tutira nálunk kell lennie egynek.
A gróf 13-as Ügyességgel és 20-as Életerővel bír, amit végre hajlandó vagyok el is hinni, hisz mégiscsak egy vámpírról van szó, és nem egy hajlott hátú mágusról. Még akár több pontja is lehetne. A harc végén Heydrich inkább eltűnne szépen, de egy erőfal varázzsal megállíthatjuk. Igazából mindegy, mert ha menet közben nem pusztítottuk el mindhárom koporsóját, akkor csak a „fél-győzelem” fejezetének szövegét olvashatjuk. Ha elpusztítottuk, de nincs kereszt VAGY Hit pajzsa ÉS cövek VAGY Éjcsillag kombónk, akkor is.
Ha valamelyik variáció a rendelkezésünkre áll a fentiekből, akkor a gróf végleges eltávozása után jön Katarina, mint a család következő önjelölt örökösnője. Hit próbával kell ellenállnunk a szuggerálásának, aztán jöhet a harc. Mivel meglepő módon a csaj nem vámpír, így egy csomó segítség (egyes mágiák, tükör, szentelt víz) használhatatlanok ellene. Szükség esetén viszont Nastassia is beszáll mellénk bunyózni.
[b]Hangulat[/b]
A pozitívumok egyikét nekem maga az elátkozott család jelentette, aminek szinte minden tagjával találkozhatunk, és érdekes módon néhány jó fej tagja is van. Katarina főgonoszhoz méltón igazi kavarógép, naná, hogy rögtön rá akar venni minket a várúr likvidálására. Ha mi a szuper kard reményében állnánk rá az alkura, akkor ne tegyük, mert a csaj végül nem képes kivarázsolni azt a mágikus könyvből. Faustus laborja durva horror-rész lett, és Jandor varázslatai is tetszettek, de persze, ha nem térünk be a szobájába, akkor elesünk tőlük. Ezért mindenhova érdemes bemenni, és a lehetőség adott, hisz keresztül-kasul bejárhatjuk a kastélyt, visszafelé is van út, időlimit sincs. Van amúgy egy hiba Siegfried szelleménél, ahol a véget ér a játék, ha nincs cövekünk, meg pajzsunk VAGY keresztünk. Ez egy hülyeség, hisz más kombinációban nem állít meg minket a könyv, és a must have varázsfegyvert pedig beszerezhetjük ezután is. A 123-as kódfejtős játék nyitjára szokásomhoz hűen, nem sikerült rájönnöm (mondjuk szintén szokásomhoz hűen, nem is vesződtem vele sokat), de az meg vicces volt, hogy a gróf széfjét tárva-nyitva találjuk.
Nos, ennyit [em]A Vámpír kriptájáról[/em]. Nincs vele különösebb baj, messze van a rossztól, de annyira elcsépelt az egész, hogy aki valami újszerűt és fordulatosat szeretne, az ne ezt a könyvet vegye le a polcról.
Ehh… nem igazán jön be a borító. Persze-persze, a témához teljesen jól illik, de vámpírkánk ennél sablonosabban nem is nézhetne ki. Az egész olyan, mintha egy színészt látnánk, aki eljátssza Drakula szerepét a színpadon. Unalmas, régimódi, elcsépelt, fantáziátlan. A kép és a felirat kicsit fakó, bár lehet, hogy ez szándékos.
[b]Illusztráció[/b]
A belső képektől sem tettem le a hajam, de különösebb baj nincs velük. Vannak jobban eltaláltak (5. Démonparipa, vagy a 400-as kép, ami elég érdekes lett utolsó momentumként a játékból), és gyengébbek (136. Patkány, 200. Lidérc). Erről ennyit.
[b]Háttértörténet[/b]
Folytatódik a sablon-orgia: Mortvania (Transylvania után szabadon, atyám, legalább egy újszerű helynevet ki lehetett volna találni…), zimankós idő, fogadó, mindenki fél a gróf úrtól, megjelenik az ajtóban a fejnélküli lovas… és itt kezdhetünk játszani. Ja igen, egy szűz lánykát is meg kéne menteni a gonosz karmaiból (ásít).
[b]Rendszer[/b]
Van lehetőség varázsolni, bár ezt a szabályzat csak megemlíti, és nem tér ki a részletekre. Aztán van egy Hit nevezetű értékünk is, ami K6+3, és ez jelzi jóságunk kisugárzásának erejét is. Arra is felhívják a figyelmünket, hogy vezessük a minket ért Csapásokat a kalandlapon. Ez bíztatóan hangzik…
[b]Eredetiség[/b]
Eddig se fényeztem halálra a könyvet, de ezen a téren szintén kihívásokkal küszködik. Vannak itt mindenféle érdekes ellenfelek (fagólem, vértezet, életre kelő tigrisbőr, stb.), de gyakran akadunk össze „fantáziadús” egér, denevér, csontváz, menyét (!) egyedekkel is. A játék eleji rövidke erdőjárástól eltekintve egy kastélyban bolyongunk végig szobából-szobába, szóval ezzel sincs nagyon feldobva a hangulat. Nem is tudom… pedig én csípem a vámpírokat, de ez az ősklasszikus vonal már egyszerűen nem tud megfogni. Százszor lerágott csont. A csapások még valamennyire színesítik a kalandot, például a likantrópia, aminek több fokozata is van, vagy a „Holló átka”, ami annyit tesz, hogy a holló kicsípi a szemünket a helyéről (azon kacagtam egy nagyot, hogy ez utóbbi is gyógyítható).
[b]Kihívás[/b]
A kaland kifejezetten könnyű. Van egy-két kötelező tárgy (bővebben a következő fejezetpont alatt), de azokra nem nehéz rálelni. Nem olyan durvák az ellenfelek, és egy halom bónusz cuccra lelhetünk. Elég sokan segítenek is utunk során, és szinte semmilyen csavar nincs sehol a történetben. Aki gonosznak néz ki, az gonosz, aki jónak, az pedig jó.
[b]Főgonosz[/b]
Természetesen a kriptájában vár minket Heydrich gróf Nastassiával a háta mögött, akinek természetesen még semmi baja. Ha elvétjük a Hit próbát, akkor a fokhagyma füzér még megmenthet minket (még egy sablon…), aztán pedig akciózhatunk. A szenteltvíz például igen hatékony életerő-csapoló, de Jandor, a szellemlány varázslatait is bevethetjük. Az ezüst tükör némi előnyt ad, a mágikus kard pedig must have, de ekkorra már tutira nálunk kell lennie egynek.
A gróf 13-as Ügyességgel és 20-as Életerővel bír, amit végre hajlandó vagyok el is hinni, hisz mégiscsak egy vámpírról van szó, és nem egy hajlott hátú mágusról. Még akár több pontja is lehetne. A harc végén Heydrich inkább eltűnne szépen, de egy erőfal varázzsal megállíthatjuk. Igazából mindegy, mert ha menet közben nem pusztítottuk el mindhárom koporsóját, akkor csak a „fél-győzelem” fejezetének szövegét olvashatjuk. Ha elpusztítottuk, de nincs kereszt VAGY Hit pajzsa ÉS cövek VAGY Éjcsillag kombónk, akkor is.
Ha valamelyik variáció a rendelkezésünkre áll a fentiekből, akkor a gróf végleges eltávozása után jön Katarina, mint a család következő önjelölt örökösnője. Hit próbával kell ellenállnunk a szuggerálásának, aztán jöhet a harc. Mivel meglepő módon a csaj nem vámpír, így egy csomó segítség (egyes mágiák, tükör, szentelt víz) használhatatlanok ellene. Szükség esetén viszont Nastassia is beszáll mellénk bunyózni.
[b]Hangulat[/b]
A pozitívumok egyikét nekem maga az elátkozott család jelentette, aminek szinte minden tagjával találkozhatunk, és érdekes módon néhány jó fej tagja is van. Katarina főgonoszhoz méltón igazi kavarógép, naná, hogy rögtön rá akar venni minket a várúr likvidálására. Ha mi a szuper kard reményében állnánk rá az alkura, akkor ne tegyük, mert a csaj végül nem képes kivarázsolni azt a mágikus könyvből. Faustus laborja durva horror-rész lett, és Jandor varázslatai is tetszettek, de persze, ha nem térünk be a szobájába, akkor elesünk tőlük. Ezért mindenhova érdemes bemenni, és a lehetőség adott, hisz keresztül-kasul bejárhatjuk a kastélyt, visszafelé is van út, időlimit sincs. Van amúgy egy hiba Siegfried szelleménél, ahol a véget ér a játék, ha nincs cövekünk, meg pajzsunk VAGY keresztünk. Ez egy hülyeség, hisz más kombinációban nem állít meg minket a könyv, és a must have varázsfegyvert pedig beszerezhetjük ezután is. A 123-as kódfejtős játék nyitjára szokásomhoz hűen, nem sikerült rájönnöm (mondjuk szintén szokásomhoz hűen, nem is vesződtem vele sokat), de az meg vicces volt, hogy a gróf széfjét tárva-nyitva találjuk.
Nos, ennyit [em]A Vámpír kriptájáról[/em]. Nincs vele különösebb baj, messze van a rossztól, de annyira elcsépelt az egész, hogy aki valami újszerűt és fordulatosat szeretne, az ne ezt a könyvet vegye le a polcról.
© Nheil
2024. január 9. 11:18 | Válasz erre | #110
Elérkeztünk a Fighting Fantasy legjobb időszakához. Legalábbis Jonathan Green szerint, akit a rajongóknak nem kell bemutatni, egy interjúban ő kifejezetten a 38-48. közötti tartományt jelölte meg a kérdésre válaszolva. Keith Martin a Lélekrablóval mutatkozott be, ezúttal pedig Heydrich gróf rémuralmának kell véget vetnünk Mortvaniában.
A helyszínek és nevek elnevezései ennél klisésebbek talán nem is lehetnének egy vámpírtörténetben de ez esetben valahogy az ember el is várja ezeket. Szeretem ezt a "középszintű" főgonosz karaktert, vagyis amikor egy lokális szinten ügyködő ellenséget kell eliminálni és nem a világ megmentése a célunk. Jelen esetben egy leány kiszabadítása a fő küldetésünk, persze ha már úgyis ott vagyunk nyilván nem árt elintézni a bajok forrását. Nincs meg tehát az a pátosz és a felelősségtudat, hogy a tetteinken múlik az ismert világ sorsa. Valamelyest veszít az epikusság területén Martin, ezt azonban konzisztens történetmesélésével és érdekes epizódjaival pótolja. Egy nagyon rövid erdős bevezető részt leszámítva a kaland egésze a gróf kastélyában játszódik, technikailag tehát mondhatni hogy egy labirintusban bolyongunk, ahol tárgyakat, nyomokat, információkat gyűjtünk, gonosz, többségében élőhalott teremtményekkel küzdünk míg végül szembenézünk a kastély urával, vagy inkább mondanám , hogy uraival de persze ez már spoiler. Tud újdonságot nyújtani egy ilyen limitált helyszínen játszódó, archetipikus kaland? Az a helyzet, hogy igen!
Haladásunk a kastélyban egyszerre lineáris is és nem is. Ezalatt azt értem, hogy Martin szereti szegmensekre bontani a helyszíneket még a helszíneken belül is, a videojátékokban jellemző szisztéma szerint "szintek"en haladunk, ahol A szinten belül bejárhatunk mindent, néhol megengedi az író, hogy vissza is térjünk bizonyos helyekre, ezután a B szintről már nincs visszatérés A szintre és így tovább. A szerencse természetesen itt is számít, de egyáltalán nem a Jackson/Livingstone féle egyutas rendszerről van szó, a kizárólagos tárgyak helyett itt tárgykombinációk vannak, tehát jóval barátibbak így az esélyeink arra, hogy VALAMI lesz nálunk, ami megoldja a szituációt. A kaland elején érdemes megtalálni mindjárt az első varázskardot, mert onnantól nem lesz probléma a csak mágikus fegyverrel sebezhető lények legyőzése (egyre több ilyen kreatúra lesz) de ha jól emlékszem, később még két esetben is szerezhetünk ilyet. Alapvetően rengeteg a begyűjthető tárgy, amelyik kisebb-nagyobb mértékben segíthetnek minket. A legyilkolandó kreatúrák nagy része rendelkezik valami speciális képességgel és tipikus, hogy ha többször eltalálnak még valamiféle betegséget, fertőzést is elkapunk tőlük (extrém esetben akár meg is halhatunk) és több alkalommal is ügyességlevonásokkal kell harcolnunk különböző helyzeti hátrány vagy fényforrás hiánya miatt. Szeretem, amikor az alapvetően unalmas mezei harcokat feldobja az író extrákkal. Ahol nincs alternatíva, az a három koporsó elpusztítása, itt nem szabad kihagyni egyet sem, mert enélkül nem lesz teljes értékű győzelmünk persze a részleges győzelem mindig jobb, mint a halál.
Az író bevezette a hit pontokat, ami elhivatottságunkat és a gonosz elleni kitartásunkat jelképezi. Ez az érték nőhet is és hacsak nem vagyunk nagyon szerencsétlenek, fog is szépen nőni. Nem tragikus, ha elveszítünk egy-egy hit próbát, csak egy adott harc lesz tipikusan nehezebb. Nekem az első próba kivételével mindegyik sikerült, mert gyorsabban növekedett az értékem, mint amennyire a nehezítő módosító nőtt a próbák során. Magas kezdő hit értékkel indulva egyáltalán nem okozhatnak problémát a próbák.
A várban nem csak ellenségekbe, hanem meglepően sok segítőkész tagba is belefutunk a Heydrich családból, némelyikük elnevezése elég vicces, én kedvelem Martin humorát ahogy becsempészi a könnyedséget a kalandjaiba anélkül, hogy komolytalanná válna a hangulat. Hangsúlyos a már megboldogult, életében derék Siegfrid, aki szellem alakjában több ponton is segít minket. A Lélekrablóhoz hasonlóan a kaland végére itt is fogunk tudni egy kicsit varázsolgatni, de itt nem választhatunk, hanem a szerencse fogja eldönteni, milyen igéket süthetünk el. Reiner Heydrich méltó főellenség lett, impozáns főértékekkel rendelkezik, legyőzéséhez jópár, a kaland során összegyűjtött tárgy melegen ajánlott és jó kis, hosszú fejezetpontokon átívelő bossfightot kell lejátszanunk ellene. És ott van a gyönyörű, ámde veszélyes és aljas Katarina grófnő, aki ugyebár...
Martin második kalandja összességében kifejezetten jól sikerült és érezhetően szintet lépett a Lélekrabló után. Bár egy limitált helyszínen bolyongunk végig, mégis érdekes és izgalmas, sikerült élettel megtölteni a kastélyt, jók a találkozások, a harcok, rengeteg a begyűjthető tárgy és bár kell némi szerencse a fontos tárgyak és elsősorban a koporsók megtalálásához, köszönőviszonyban sincs a hírhedt elődökhöz képest e tekintetben. Valamint a főellenséggel vívott küzdelem - küzdelmek - is figyelemreméltóan megkomponált lett.
10/8,5
The city changes but the fools within are always the same.
A helyszínek és nevek elnevezései ennél klisésebbek talán nem is lehetnének egy vámpírtörténetben de ez esetben valahogy az ember el is várja ezeket. Szeretem ezt a "középszintű" főgonosz karaktert, vagyis amikor egy lokális szinten ügyködő ellenséget kell eliminálni és nem a világ megmentése a célunk. Jelen esetben egy leány kiszabadítása a fő küldetésünk, persze ha már úgyis ott vagyunk nyilván nem árt elintézni a bajok forrását. Nincs meg tehát az a pátosz és a felelősségtudat, hogy a tetteinken múlik az ismert világ sorsa. Valamelyest veszít az epikusság területén Martin, ezt azonban konzisztens történetmesélésével és érdekes epizódjaival pótolja. Egy nagyon rövid erdős bevezető részt leszámítva a kaland egésze a gróf kastélyában játszódik, technikailag tehát mondhatni hogy egy labirintusban bolyongunk, ahol tárgyakat, nyomokat, információkat gyűjtünk, gonosz, többségében élőhalott teremtményekkel küzdünk míg végül szembenézünk a kastély urával, vagy inkább mondanám , hogy uraival de persze ez már spoiler. Tud újdonságot nyújtani egy ilyen limitált helyszínen játszódó, archetipikus kaland? Az a helyzet, hogy igen!
Haladásunk a kastélyban egyszerre lineáris is és nem is. Ezalatt azt értem, hogy Martin szereti szegmensekre bontani a helyszíneket még a helszíneken belül is, a videojátékokban jellemző szisztéma szerint "szintek"en haladunk, ahol A szinten belül bejárhatunk mindent, néhol megengedi az író, hogy vissza is térjünk bizonyos helyekre, ezután a B szintről már nincs visszatérés A szintre és így tovább. A szerencse természetesen itt is számít, de egyáltalán nem a Jackson/Livingstone féle egyutas rendszerről van szó, a kizárólagos tárgyak helyett itt tárgykombinációk vannak, tehát jóval barátibbak így az esélyeink arra, hogy VALAMI lesz nálunk, ami megoldja a szituációt. A kaland elején érdemes megtalálni mindjárt az első varázskardot, mert onnantól nem lesz probléma a csak mágikus fegyverrel sebezhető lények legyőzése (egyre több ilyen kreatúra lesz) de ha jól emlékszem, később még két esetben is szerezhetünk ilyet. Alapvetően rengeteg a begyűjthető tárgy, amelyik kisebb-nagyobb mértékben segíthetnek minket. A legyilkolandó kreatúrák nagy része rendelkezik valami speciális képességgel és tipikus, hogy ha többször eltalálnak még valamiféle betegséget, fertőzést is elkapunk tőlük (extrém esetben akár meg is halhatunk) és több alkalommal is ügyességlevonásokkal kell harcolnunk különböző helyzeti hátrány vagy fényforrás hiánya miatt. Szeretem, amikor az alapvetően unalmas mezei harcokat feldobja az író extrákkal. Ahol nincs alternatíva, az a három koporsó elpusztítása, itt nem szabad kihagyni egyet sem, mert enélkül nem lesz teljes értékű győzelmünk persze a részleges győzelem mindig jobb, mint a halál.
Az író bevezette a hit pontokat, ami elhivatottságunkat és a gonosz elleni kitartásunkat jelképezi. Ez az érték nőhet is és hacsak nem vagyunk nagyon szerencsétlenek, fog is szépen nőni. Nem tragikus, ha elveszítünk egy-egy hit próbát, csak egy adott harc lesz tipikusan nehezebb. Nekem az első próba kivételével mindegyik sikerült, mert gyorsabban növekedett az értékem, mint amennyire a nehezítő módosító nőtt a próbák során. Magas kezdő hit értékkel indulva egyáltalán nem okozhatnak problémát a próbák.
A várban nem csak ellenségekbe, hanem meglepően sok segítőkész tagba is belefutunk a Heydrich családból, némelyikük elnevezése elég vicces, én kedvelem Martin humorát ahogy becsempészi a könnyedséget a kalandjaiba anélkül, hogy komolytalanná válna a hangulat. Hangsúlyos a már megboldogult, életében derék Siegfrid, aki szellem alakjában több ponton is segít minket. A Lélekrablóhoz hasonlóan a kaland végére itt is fogunk tudni egy kicsit varázsolgatni, de itt nem választhatunk, hanem a szerencse fogja eldönteni, milyen igéket süthetünk el. Reiner Heydrich méltó főellenség lett, impozáns főértékekkel rendelkezik, legyőzéséhez jópár, a kaland során összegyűjtött tárgy melegen ajánlott és jó kis, hosszú fejezetpontokon átívelő bossfightot kell lejátszanunk ellene. És ott van a gyönyörű, ámde veszélyes és aljas Katarina grófnő, aki ugyebár...
Martin második kalandja összességében kifejezetten jól sikerült és érezhetően szintet lépett a Lélekrabló után. Bár egy limitált helyszínen bolyongunk végig, mégis érdekes és izgalmas, sikerült élettel megtölteni a kastélyt, jók a találkozások, a harcok, rengeteg a begyűjthető tárgy és bár kell némi szerencse a fontos tárgyak és elsősorban a koporsók megtalálásához, köszönőviszonyban sincs a hírhedt elődökhöz képest e tekintetben. Valamint a főellenséggel vívott küzdelem - küzdelmek - is figyelemreméltóan megkomponált lett.
10/8,5
The city changes but the fools within are always the same.
© [törölt felhasználó]
2020. március 14. 21:11 | Válasz erre | #109
© SzG
2020. március 14. 19:32 | Válasz erre | #108
Oké, nem mondom, hogy nem olvasnék "irodalmibb" horror/dark fantasy játékkönyveket néhanapján, csak hát magyarul ugye nincsenek ilyenek... Angolul meg hiába vannak (esetleg), azoknak az olvasásához/megértéséhez az én "nyelvtudásom" enyhén szólva is kevés. :) Szóval így a "váltás" nem igen merülhet fel, legalábbis nálam biztos nem. Mindegy, ez van. :) Végül is van épp elég klasszikus gót/horror könyvem (regényem), ha ilyesféle hangulatra vágyok, olvasom azokat.
© twillight (Kövérorr)
2020. március 14. 19:24 | Válasz erre | #107
Ezért is kell váltani az FF-ről.
© SzG
2020. március 14. 19:20 | Válasz erre | #106
Hm, érdekes. :) Lehet, hogy esetleg neked mást jelent a "gótikus vámpírhorror hangulat", nem a Lugosi-féle filmeket vagy Stoker könyvét, nem tudom. Nekem mindenesetre ezeket jelenti, és ez a hangulat nekem nagyjából tényleg megvolt a Vámpír kriptája olvasása közben. Bár ehhez mondjuk valóban sokat hozzátettek a képek is. :)
Amúgy nyilván lehetne még "truebb" az egész, de ehhez irodalmibb stílus is kellene például, amit meg nem várhatunk el egy FF-könyvtől. :) De mondjuk nekem itt ez sem hiányzott annyira, jó volt ez így is.
Amúgy nyilván lehetne még "truebb" az egész, de ehhez irodalmibb stílus is kellene például, amit meg nem várhatunk el egy FF-könyvtől. :) De mondjuk nekem itt ez sem hiányzott annyira, jó volt ez így is.
© [törölt felhasználó]
2020. március 14. 18:49 | Válasz erre | #105
© SzG
2020. március 14. 18:10 | Válasz erre | #104
Mondjuk ezt én se nagyon értem... a Drumer átka egy tényleg nagyon jó kis pörgős-zúzós akció-horror, néhol már-már Evil Dead-módra (oké, persze kevésbé poénos). Ráadásul eléggé "unikum" is a magyar játékkönyvek között, hiszen nem nagyon van hasonló kaland... esetleg a Zombik vére valami ilyesmi még, de az, hát hogy is fogalmazzak, nem egy kimondottan összetett, komoly könyv. :) Mindenesetre én a Drumer átkát nagyon élveztem, szerintem simán túltesz (jó) pár hivatalos FF-könyvön.
Nekem egyébként a Vámpír kriptája is nagyon bejött pár éve, amikor olvastam; szinte tökéletesen hozza ezt az ódon, gótikus, "lugusibélás" Drakula-stílust. Minden kötelező klasszikus horrorelem szerepel benne, kimondottan hangulatosan tálalva, és a képek is túlzás nélkül iszonyú jók. Igaz, "labirintusjáték", de mivel elég változatosak az események, meg tényleg jó a hangulat, engem még ez sem zavart... ellentétben például a kissé hasonló felépítésű Zagor legendájával, ami szerintem borzalmasan unalmas meg sótlan, ráadásul idegesítően "kockacsörgetős". :)
A vámpír bosszújába csak belenéztem, nekem jóval gyengébbnek tűnt az első résznél, sokkal jellegtelenebbnek. A képek is rosszabbak, mintha nem is ugyanúgy McKenna művei lennének... még a stílusuk is mintha más lenne, amit amúgy nem is értek. Na mindegy, azért egyszer majd valószínűleg ezt a könyvet is végigjátszom. :)
Nekem egyébként a Vámpír kriptája is nagyon bejött pár éve, amikor olvastam; szinte tökéletesen hozza ezt az ódon, gótikus, "lugusibélás" Drakula-stílust. Minden kötelező klasszikus horrorelem szerepel benne, kimondottan hangulatosan tálalva, és a képek is túlzás nélkül iszonyú jók. Igaz, "labirintusjáték", de mivel elég változatosak az események, meg tényleg jó a hangulat, engem még ez sem zavart... ellentétben például a kissé hasonló felépítésű Zagor legendájával, ami szerintem borzalmasan unalmas meg sótlan, ráadásul idegesítően "kockacsörgetős". :)
A vámpír bosszújába csak belenéztem, nekem jóval gyengébbnek tűnt az első résznél, sokkal jellegtelenebbnek. A képek is rosszabbak, mintha nem is ugyanúgy McKenna művei lennének... még a stílusuk is mintha más lenne, amit amúgy nem is értek. Na mindegy, azért egyszer majd valószínűleg ezt a könyvet is végigjátszom. :)
© [törölt felhasználó]
2020. március 14. 17:35 | Válasz erre | #103
2020. március 14. 11:52 | Válasz erre | #102
[justify]Én a brit KJK sorozatot úgy osztom fel, hogy a pingvines első fele, és 30. kötettől a 2. fele. Az 59. után meg az új kiadók plusz könyvei a harmadik csapat. A sorozat első részében, ha akad egy lájtos kaland, akkor nem orrolok meg rá. Szárnypróbálgatások, rövid határidők. Meg csak kellenek könnyű bevezető könyvek is a fantázia és scifi vonalra, amiket elsőként gyerek kezébe odaadhatsz. A 30. rész az nagyon el lett baltázva, azt nem is értem, miért nem adták ki újra, de már elfogadhatóan. A második csoportban azért már elvárható a rutinosság. Szóval legyen jó a sztori, szépen írva és némi plusz is kerüljön a kjk-s alapszabályok mellé. Az útválasztós kalandkönyv lelke, hogy szívesen játszd újra, motiváljon, hogy felfedezd az alternatív utakat (ha 21 új technikával, ha szabályos újrakezdéssel). Tehát ne feltétlenül instant halálok miatt kelljen újból kalandozni, hanem az érdekesség miatt. Tehát ha ezeknél már elsőre is uncsi egy könyv, az biza igencsak bosszantó. És látható, hogy kis példányszám miatt drágább kiadványok is akadnak ezek között, de az izgalmasságukkal semmiféle összefüggést nem mutat. Az ez utáni könyveknél, a 60 felettieknél, már uncsi stílus nagy hiba nálam. Ott már tényleg csapjon oda, legyen élvezetes, tiszteletből a régebbi rajongók felé. Azok közt lévő, egyediséget nem hordozó, totál átlagosságért morgok leginkább. Nyilván a téma eltérő, hogy kinek mi tetszik inkább. De ha 100 olvasóból több mint 90nek nem tetszik első olvasatra, az beszédes és nem hízelgő a műre nézve. Én a Drumer átkát félbehagytam még a fele előtt, annyira monoton volt, hogy kiölte a lelkesedést belőlem, a kíváncsiságot a folytatásra. Az egyik erénye a lapozgatósnak az újrajátszhatóság, újraolvashatósággal járó változatosság. Ezt elvenni egy ilyen könyvtől vétek, ha a szerző ezt teszi, komoly műfaji hibát követ el a szememben. Talán mások másként vélekednek a kérdés kapcsán, de majd leírják, ha szeretnék megosztani.[/justify]
© [törölt felhasználó]
2020. március 14. 04:22 | Válasz erre | #101
2018. november 2. 09:16 | Válasz erre | #100
Ez a könyv -ha nagyon röviden akarnám megfogalmazni- egy jobb közepes anyag.Vagy egy gyengébb jó.A suliban erre adnának 3/4 osztályzatot, esetleg 4-alát.
A borítója szerintem kapásból a leggyengébb pontja, ami nem éppen a legjobb beharangozója a könyvnek, pedig megéri rászánni némi időt, mert szerintem Keith Martin legjobb alkotása!
A piros könyvgerinc és hátsóborító szerencsére dob a könyv külalakján, a már 1989-ben is tök jellegtelen és klisés borítóábrán.
A belső illusztrációkkal szerencsére már semmi probléma; ki is kompenzálja a kezdeti hátrányt amit a borító nyújt.
Magáról a műről nem sok mindent lehet mondani.
A közismert Drakula sztori Titános átdolgozása, kevés változtatással.
A Kárpátok Mauristatia hegyvidékeire lett felcserélve, Erdélyből Mortvania (ami majdnem Moldávia) lett, míg Drakula grófból Reiner Heydrich gróf.Itt jegyezném meg, hogy innentől kezdve Óvilág északi részének elnémetesítése egészen jól sikerült![smiley]taps[/smiley]
Különös véletlen(?), furcsa egybeesés(?), hogy kevéssel a könyv kiadása előtt lett fantasy téren ez a Drakula sztori egy másik vonalon is felkapott!Az akkoriban a végét járó AD&D 1st edition, és az azt leváltó, alakulóban lévő AD&D 2nd edition is éppen ehhez nyúlt hozzá!Ott Drakula grófból Strahd Von Zarovich gróf lett, és a baroviai birtokán lévő Ravenloft nevű kastélya, egy egész ilyen jellegű horrorvilágnak adott nem sokkal később nevet!
Ezt az egészet egyrészt érdekességként, másrészt azért említettem meg, mert egyértelmű, hogy a KJK világára ez a szerepjáték (és főleg annak világai!) volt(ak) az egyik -hanem a legnagyobb- hatással.
De vissza a kalandra.A sztori az eddig leírtak alapján semennyire sem eredeti, talán már unalmas is kissé.De az mindenképpen az író mellett szól, hogy amennyire át lehetett ültetni ezt a sztorit a Titánra (is), és azt amennyire csak hangulatosan, jól, annyira az sikerült is neki!A kaland elsősorban a már eddigre megismert és megszokott épületben bolyongós, mászkálós gyűjtögetés, de az viszonylag pofásan, megfelelően hangulatosan tálalva.Újdonság a hit pontok bevezetése, ami minél magasabb annál inkább válik karakterünk egyfajta dicső szentté, "szuperhero"-vá!És nyilván minél alacsonyabb, annál inkább lesz gyáva, megalkuvó, "antihős", stb.
Maga a mű amúgy nem nehéz, sőt, talán éppen megfelelő a nehézségi szintje, ami számomra egy további előnye.
Összességében -bár nem hinném hogy ez a kaland lenne bárkinek is a kedvence a sorozatból- Martinnak nincs oka szégyenkeznie ezzel a művével.Ezen felül olyan sztori, ami bárkinek ajánlható is (legalább egyszeri próbára)!
10/7
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
A borítója szerintem kapásból a leggyengébb pontja, ami nem éppen a legjobb beharangozója a könyvnek, pedig megéri rászánni némi időt, mert szerintem Keith Martin legjobb alkotása!
A piros könyvgerinc és hátsóborító szerencsére dob a könyv külalakján, a már 1989-ben is tök jellegtelen és klisés borítóábrán.
A belső illusztrációkkal szerencsére már semmi probléma; ki is kompenzálja a kezdeti hátrányt amit a borító nyújt.
Magáról a műről nem sok mindent lehet mondani.
A közismert Drakula sztori Titános átdolgozása, kevés változtatással.
A Kárpátok Mauristatia hegyvidékeire lett felcserélve, Erdélyből Mortvania (ami majdnem Moldávia) lett, míg Drakula grófból Reiner Heydrich gróf.Itt jegyezném meg, hogy innentől kezdve Óvilág északi részének elnémetesítése egészen jól sikerült![smiley]taps[/smiley]
Különös véletlen(?), furcsa egybeesés(?), hogy kevéssel a könyv kiadása előtt lett fantasy téren ez a Drakula sztori egy másik vonalon is felkapott!Az akkoriban a végét járó AD&D 1st edition, és az azt leváltó, alakulóban lévő AD&D 2nd edition is éppen ehhez nyúlt hozzá!Ott Drakula grófból Strahd Von Zarovich gróf lett, és a baroviai birtokán lévő Ravenloft nevű kastélya, egy egész ilyen jellegű horrorvilágnak adott nem sokkal később nevet!
Ezt az egészet egyrészt érdekességként, másrészt azért említettem meg, mert egyértelmű, hogy a KJK világára ez a szerepjáték (és főleg annak világai!) volt(ak) az egyik -hanem a legnagyobb- hatással.
De vissza a kalandra.A sztori az eddig leírtak alapján semennyire sem eredeti, talán már unalmas is kissé.De az mindenképpen az író mellett szól, hogy amennyire át lehetett ültetni ezt a sztorit a Titánra (is), és azt amennyire csak hangulatosan, jól, annyira az sikerült is neki!A kaland elsősorban a már eddigre megismert és megszokott épületben bolyongós, mászkálós gyűjtögetés, de az viszonylag pofásan, megfelelően hangulatosan tálalva.Újdonság a hit pontok bevezetése, ami minél magasabb annál inkább válik karakterünk egyfajta dicső szentté, "szuperhero"-vá!És nyilván minél alacsonyabb, annál inkább lesz gyáva, megalkuvó, "antihős", stb.
Maga a mű amúgy nem nehéz, sőt, talán éppen megfelelő a nehézségi szintje, ami számomra egy további előnye.
Összességében -bár nem hinném hogy ez a kaland lenne bárkinek is a kedvence a sorozatból- Martinnak nincs oka szégyenkeznie ezzel a művével.Ezen felül olyan sztori, ami bárkinek ajánlható is (legalább egyszeri próbára)!
10/7
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© FireFoX
2018. június 7. 19:45 | Válasz erre | #99
Na ez most nem lett egyszerű, kicsit bezavartak a Varázslat! miatt csinált módosítások. Vannak helyek, ahol elvileg el lehet adni a tárgyakat (a bölcs és az alkimista). Viszont ezek helyett a program elkezdte automatice levonogatni az aranyat érő tárgyakat. Úgyhogy kicsit átírtam, most már ezen a két helyen lesz lehetőség tárgyak eladására is.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2018. május 26. 08:42 | Válasz erre | #98
Az egyébként fukciótlan, aranyat érő tárgyak. Ilyen ezüstkanál, arany fülbevaló - szóval ilyen 1-5 aranyat érő "drágakő"ként funkcionáló cuccok.
PS: lehet hogy én vagyok ám a béna és nem olvastam el hogyan kell ezeket pénzzé tenni.
PPS: a hagyományos vásárlásnál eladásnál közben rájöttem, hogy a cucc nevére, nem pedig általánosságban a cuccot tartalmazó sorra kell klikkelni.
PS: lehet hogy én vagyok ám a béna és nem olvastam el hogyan kell ezeket pénzzé tenni.
PPS: a hagyományos vásárlásnál eladásnál közben rájöttem, hogy a cucc nevére, nem pedig általánosságban a cuccot tartalmazó sorra kell klikkelni.
© FireFoX
2018. május 26. 07:53 | Válasz erre | #97
Mire gondolsz az apróságok eladása alatt? Elég rég készült el ez a könyv, nem emlékszem már minden részletére.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2018. május 22. 15:15 | Válasz erre | #96
A badge-eket nem olyan nehéz megszerezni, az ezen az oldalon lévő végigjátszás megmutatja hol a kard (általában a fightingfanzine-t használom ilyenre). Ez az út jó a vérfarkassá váláshoz is.
Utóbbi kicsit problémás, a szekérrel kell elindulni és ott a kellően dobálnia randomot. Ja, és mivel meg kell sérülni, legfeljebb 10 Ü-t ajánlok.
Amúgy a game elképesztően sok gyógyulást ad Az Útvonalon, viszont monszta statok az egekben, szóval kell a 12 Ü (főellenség 13-al gyün).
Ja: asszem az Apróságok Eladása nem igazán működik megfelelően, nekem nem sikerült mindent/azt amit akartam eladni, csak azt amit engedett a program (és ahhoz is egy órát kellett klikkolnom).
Utóbbi kicsit problémás, a szekérrel kell elindulni és ott a kellően dobálnia randomot. Ja, és mivel meg kell sérülni, legfeljebb 10 Ü-t ajánlok.
Amúgy a game elképesztően sok gyógyulást ad Az Útvonalon, viszont monszta statok az egekben, szóval kell a 12 Ü (főellenség 13-al gyün).
Ja: asszem az Apróságok Eladása nem igazán működik megfelelően, nekem nem sikerült mindent/azt amit akartam eladni, csak azt amit engedett a program (és ahhoz is egy órát kellett klikkolnom).
© twillight (Kövérorr)
2015. szeptember 15. 22:29 | Válasz erre | #95
Általában csak a főkincsre hajtunk, amiben a rakás lovetta mellett szinte mindig van vmi egyedi tárgy (a Tűzhegy...-ben a varázskönyv, a Végzet Erdejében a sityak stb.).
Amúgy nagy probléma a hátizsák mérete ugyebár, mert össz-vissz 1, azaz egyetlen darab Feneketlen Zsák akad az összes kalandban, és elméletileg az is quest item. Állandó lakásunk meg ugye nincsen (leszámítva a Halál Seregeit, és olyan ideiglenes tessék-lássék állandó előfordulási helyeket mint Tak a Vértengerekben).
PS: jól fognak azok a kis vackok jönni, mert a Portal of Evil jól megfoszt a teljes felhalmozott aranytartalékomtól (161 arany)... De a tárgyaimtól nem. Azt majd a Master of Chaos XD
Amúgy nagy probléma a hátizsák mérete ugyebár, mert össz-vissz 1, azaz egyetlen darab Feneketlen Zsák akad az összes kalandban, és elméletileg az is quest item. Állandó lakásunk meg ugye nincsen (leszámítva a Halál Seregeit, és olyan ideiglenes tessék-lássék állandó előfordulási helyeket mint Tak a Vértengerekben).
PS: jól fognak azok a kis vackok jönni, mert a Portal of Evil jól megfoszt a teljes felhalmozott aranytartalékomtól (161 arany)... De a tárgyaimtól nem. Azt majd a Master of Chaos XD
© FireFoX
2015. szeptember 15. 21:15 | Válasz erre | #94
Szép emlékek lesznek azok egyszer :) Erről jut eszembe, mi a fenéért nem gyűjtik ezek a hősök az emlékeket a kalandokról? Ha meg mégis, akkor hol?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2015. szeptember 15. 15:52 | Válasz erre | #93
Korrekt kis kaland ez, amik problémát okozhatnak:
- a könyv imádja felzabálni az ügyességünket. Na most nem kell ecsetelnem miért rossz ez.
- a hit-pontok kb. egyetlen alkalommal csinálnak olyat hogy ha sok van akkor harc, ha nem akkor köszönjük, továbbmehet. Pff.
- a kaland elsőre lineárisnak tűnhet, de nem az. Rentgeteg az "alternatív útvonal" - azaz könnyű kihagyni a cuccokat -, és egy alkalommal el lehet úgy akadni hogy sose halsz meg... Hozzátéve hogy van amikor visszafelé KELL haladnod hogy megszerezz egy kulcstárgyat, hát a hossza azért elég keménnyé teszi.
Kérdés: mi a fenének gyűjtögeti a főhős az 1-2-3 arany értékű mütyűröket? Tényleg ebbeől áll a l00t?
Wazz, a helyében el sem adnám, kiraknám a kandallópárkányra nippgyűjteménynek!
- a könyv imádja felzabálni az ügyességünket. Na most nem kell ecsetelnem miért rossz ez.
- a hit-pontok kb. egyetlen alkalommal csinálnak olyat hogy ha sok van akkor harc, ha nem akkor köszönjük, továbbmehet. Pff.
- a kaland elsőre lineárisnak tűnhet, de nem az. Rentgeteg az "alternatív útvonal" - azaz könnyű kihagyni a cuccokat -, és egy alkalommal el lehet úgy akadni hogy sose halsz meg... Hozzátéve hogy van amikor visszafelé KELL haladnod hogy megszerezz egy kulcstárgyat, hát a hossza azért elég keménnyé teszi.
Kérdés: mi a fenének gyűjtögeti a főhős az 1-2-3 arany értékű mütyűröket? Tényleg ebbeől áll a l00t?
Wazz, a helyében el sem adnám, kiraknám a kandallópárkányra nippgyűjteménynek!
2014. december 24. 14:28 | Válasz erre | #92
Jó tartalmasra sikerült,még jó hogy különböző dolgokkal meg lehetett gyengíteni Heydrich grófot,különben legyőzhetetlen lett volna.És sanyarú sors várt volna a helybéliekre.
© AXE
2014. november 21. 10:51 | Válasz erre | #91
106-120a két vámpíros könyv halálpontjainak aránya.Ezek szerint(a napfény ellenére)Reinhard Heydrich gróf kreatívabb a szabadban,mint előtte a saját várában.
Üdv:AXE
Üdv:AXE
© Zak
2014. november 12. 23:18 | Válasz erre | #90
Az Új Vénuszos sci-fiknek miért nem lehet Rakétás kinézete? Ugyanúgy részét képezik az FF sorozatnak. Szerintem akkor teljesítené be az oldal teljes mértékben a küldetését, ha ezek is elkészülnének, legalább pdf formátumban. Talán 2016-ban... ?
© runner
2014. november 11. 13:05 | Válasz erre | #89
Igen, arról volt szó, hogy legyen \"Rakétás\" kinézetűek a könyvek, hogy minden meglegyen szépen.
Csak a sci-fi könyveket hagytuk.
A főhős Te vagy!
Csak a sci-fi könyveket hagytuk.
A főhős Te vagy!
© Ravnos
2014. november 11. 13:05 | Válasz erre | #88
Ez volt a cél,hogy az összes maradék lenem fordított KJK könyv megjelenjen itt, vagy nem??? De azért szép észrevétel!![smiley]circling[/smiley]
© AXE
2014. november 11. 12:32 | Válasz erre | #87
Sziasztok!
Most tűnt fel,hogy az Új Vénuszos könyvek nagyrészét(ami az utolsó A Halál seregei című könyv után lett betervezve)egy-két kivétellel mindegyiket kiadta a zagor.hu.
Üdv:AXE
Most tűnt fel,hogy az Új Vénuszos könyvek nagyrészét(ami az utolsó A Halál seregei című könyv után lett betervezve)egy-két kivétellel mindegyiket kiadta a zagor.hu.
Üdv:AXE
© Zoleeka
2014. május 30. 14:54 | Válasz erre | #86
Ki olvasta már ezt? :)
© killmaster (Savanyúhas)
2012. december 3. 15:04 | Válasz erre | #85
Hát annyit segíthetek hasonló rejtvénnyel találkozhatsz több Zagor.hu kiadású kalandban is. Én is csak annyit mondhatok, nem árt ismerni a betűket és a \"vegyesboltot...\"[smiley]kuss[/smiley]
2012. december 3. 14:53 | Válasz erre | #84
[spoiler]Igen, oda vonatkozik.[/spoiler]
2012. december 3. 13:55 | Válasz erre | #83
Sziasztok!
A problémám a következő: elakadtam a 123-as fejezetpontnál található rejtvénynél. Páran azt írtátok pofonegyszerű, de akárhogy csűröm-csavarom, sok minden kijön, de név nem. Máshol találtam egy célzást, ami így hangzik: \"Előre vissza, előre vissza...\"
Csak annyi segítséget kérek, hogy ez az \"elszólás\" ide vonatkozik-e avagy máshová. A választ előre is köszönöm!
Ibi semper est victoria, ubi concordia est.
A problémám a következő: elakadtam a 123-as fejezetpontnál található rejtvénynél. Páran azt írtátok pofonegyszerű, de akárhogy csűröm-csavarom, sok minden kijön, de név nem. Máshol találtam egy célzást, ami így hangzik: \"Előre vissza, előre vissza...\"
Csak annyi segítséget kérek, hogy ez az \"elszólás\" ide vonatkozik-e avagy máshová. A választ előre is köszönöm!
Ibi semper est victoria, ubi concordia est.
© Ravnos
2012. november 10. 21:16 | Válasz erre | #82
Kedves AXE ha jól emlékszem bár lehet tévedek, de Az élőholtak szigetében van két vörösboros rész és azt hiszem az egyik meggyógyít a másik álomba merít....asszem.
Szóval ezek a boros részek néha segítenek néha a halába segítenek:D !
Szóval ezek a boros részek néha segítenek néha a halába segítenek:D !
© Zoleeka
2012. október 24. 10:28 | Válasz erre | #81
Axe, ez egy ertelmetlen eszrevetel volt! :D
2012. október 23. 20:08 | Válasz erre | #80
Lehet, hogy az előbbit szándékkal megmérgezték?
© AXE
2012. október 23. 20:00 | Válasz erre | #79
Sziasztok!
Engedjetek meg egy észrevételt!A fehérbor egy korábbi kalandban(Elátkozott ház)nem mérgező?Itt meg a jó kis afrikai mauritániai Chardonnay fehérbortól felfrissülsz és visszakapod 4 Életerőpontodat.
Engedjetek meg egy észrevételt!A fehérbor egy korábbi kalandban(Elátkozott ház)nem mérgező?Itt meg a jó kis afrikai mauritániai Chardonnay fehérbortól felfrissülsz és visszakapod 4 Életerőpontodat.
© AXE
2012. október 14. 11:58 | Válasz erre | #78
Köszönöm!
© runner
2012. október 14. 10:51 | Válasz erre | #77
Mivel a két könyvhöz jár, ezért benne vannak a tokban, tehát mint a [i]Hercegek viadala[/i] volt.
[i]A Királyok Koronájá[/i]nál mivel neked kell a saját könyveiddel kiegészíteni, ezért az azért volt külön, hiszen összenyomódott volna a postán.
A főhős Te vagy!
[i]A Királyok Koronájá[/i]nál mivel neked kell a saját könyveiddel kiegészíteni, ezért az azért volt külön, hiszen összenyomódott volna a postán.
A főhős Te vagy!
© AXE
2012. október 14. 10:34 | Válasz erre | #76
Sziasztok!
Érdeklődni szeretnék,ha a két könyvet együtt rendeli meg az ember,a hozzá tartozó tok milyen formában érkezik:Királyok Koronája(saját kezűleg kell összerakni),vagy Hercegek viadala módon?
Érdeklődni szeretnék,ha a két könyvet együtt rendeli meg az ember,a hozzá tartozó tok milyen formában érkezik:Királyok Koronája(saját kezűleg kell összerakni),vagy Hercegek viadala módon?
2012. június 12. 14:19 | Válasz erre | #75
[spoiler]Az Éjcsillag ad 2 te.-t ellene, plusz még a mellvért is egyet. Viszont az épjét igen tisztességesen le lehet vinni. 2 üveg szenteltvíz, azaz d6+1, illetve Jandor Nyila és az Erős Csapás is jól alkalmazható.
A ládás vers:
Itt pihen Siegried vértje
A hős láncinge
Háromszáz és ötven apró szem
Dícséri a készítőjét.[/spoiler]
A ládás vers:
Itt pihen Siegried vértje
A hős láncinge
Háromszáz és ötven apró szem
Dícséri a készítőjét.[/spoiler]
© Razgríz4
2012. június 12. 09:52 | Válasz erre | #74
Kötelező kjk! Nagyon jó a hangulata. A ládás fejtörő egy kicsit nehéz(?) nekem csak ez első 2,5 jött ki értelmesre, a maradékra az általam kitalált módszer nem működött.
Lehet ügyességet visszaállítani valahol? A lidérc után mentőt d6-on 6-ossal lehetett elkerülni az ügyességpontvesztést. 10 pont alatt nehézkes leverni a főellenséget.
Lehet ügyességet visszaállítani valahol? A lidérc után mentőt d6-on 6-ossal lehetett elkerülni az ügyességpontvesztést. 10 pont alatt nehézkes leverni a főellenséget.
2012. június 11. 12:54 | Válasz erre | #73
Hogy én mennyire vártam ezt a könyvet!
Ahhoz képest kissé csalódott vagyok.
Először is megemlíteném, hogy a két új Vámpíros könyv nem szerepel a kérdőív egy kérdésében sem, így nem tudtam értékelni pontszámilag!
Borító: nem rossz, de láttam már jobbat is
Kiadás: szinte alig volt hullámos a borító, teljesen minimális szinten csak, a ragaszás pedig nagyon szép és egyenletes, gratula! A díszdobozért pedig külön piros pont.
Képek: kiválóak, nagyon jól illenek az atmoszférához
Fordítás: szintén kiváló, nagyon szép munka volt Jester!
Néhány apróság:
151: sherry az különálló ital a cherry-től? Tudtommal nem kell magyarosítani.
364:\"szaga\", nos ezt már megjegyeztem korábban, szaga csak a sz@rnak van, inkább illata. Akkor lenne jó a \"szaga\", ha pl. úgy szerepelne a szövegben, hogy: kriptaszag, vagy hasonló, nem mint ital jellemző.
15: \"szegény pára\", ezt a kifejezést nem lovakra használják?
De ezek nüansznyi dolgok.
A történet sablonos, de korrekt, ellenben a háttér nagyon jól megadja az alaphangulatot! Keith jó író, egyik kedvencem. Humorból itt sem volt hiány: szakács zombik, vagy az egyik teremtménynél az a bizonyos \"csók\", hogy ne legyek spoileres:)
A hosszára igazán nem lehet panasz, ha az ember szinte mindent végig jár. Nehézsség szempontjából pedig kifejezetten a könnyebb könyvek közé sorolnám, max. egy gyenge közepes szintet érne el. Hiszen halálcsapda nem sok van, a csapásokra sem nehéz gyógyírt találni, és az ép-t is igencsak tisztességesen lehet pótolni!
A hangulata számomra közepes, elég nehéz jó könyvet csinálni egy olyanból, hogy egyik szobáról járkálunk a másikra, de azért nem volt rossz.
Meglepően sok baráttal találkozhatunk kalandunk során, illetve ami még jó volt, hogy rengeteg tárgyat találhatunk, amelyek nagy mértékben lehetnek a segítségünkre. A végső csata ezért sem tetszett, nagyon könnyű volt, részben ezért is vagyok csalódott. Talán majd a Bosszúja...
Aki nem szerette a Hit próbákat a Varázstörőben, az itt szeretni fogja, mert egyáltalán nem olyan nehezek.
A rejtvény egyszerű volt, az ellenfelek többsége pedig gyenge, viszont igencsak sokfélék, ez is emeli a könyv színvonalát!
Szeretnék még a végére egy tévhitet is feloszltani, ez a könyv egyáltalán NEM egy Elátkozott Ház klón!
Összegezve: a könyv nem rossz, úgyhogy lehet vele próbálkozni! És ismét köszönöm a vele járt munkát, szép volt fiúk!
Ahhoz képest kissé csalódott vagyok.
Először is megemlíteném, hogy a két új Vámpíros könyv nem szerepel a kérdőív egy kérdésében sem, így nem tudtam értékelni pontszámilag!
Borító: nem rossz, de láttam már jobbat is
Kiadás: szinte alig volt hullámos a borító, teljesen minimális szinten csak, a ragaszás pedig nagyon szép és egyenletes, gratula! A díszdobozért pedig külön piros pont.
Képek: kiválóak, nagyon jól illenek az atmoszférához
Fordítás: szintén kiváló, nagyon szép munka volt Jester!
Néhány apróság:
151: sherry az különálló ital a cherry-től? Tudtommal nem kell magyarosítani.
364:\"szaga\", nos ezt már megjegyeztem korábban, szaga csak a sz@rnak van, inkább illata. Akkor lenne jó a \"szaga\", ha pl. úgy szerepelne a szövegben, hogy: kriptaszag, vagy hasonló, nem mint ital jellemző.
15: \"szegény pára\", ezt a kifejezést nem lovakra használják?
De ezek nüansznyi dolgok.
A történet sablonos, de korrekt, ellenben a háttér nagyon jól megadja az alaphangulatot! Keith jó író, egyik kedvencem. Humorból itt sem volt hiány: szakács zombik, vagy az egyik teremtménynél az a bizonyos \"csók\", hogy ne legyek spoileres:)
A hosszára igazán nem lehet panasz, ha az ember szinte mindent végig jár. Nehézsség szempontjából pedig kifejezetten a könnyebb könyvek közé sorolnám, max. egy gyenge közepes szintet érne el. Hiszen halálcsapda nem sok van, a csapásokra sem nehéz gyógyírt találni, és az ép-t is igencsak tisztességesen lehet pótolni!
A hangulata számomra közepes, elég nehéz jó könyvet csinálni egy olyanból, hogy egyik szobáról járkálunk a másikra, de azért nem volt rossz.
Meglepően sok baráttal találkozhatunk kalandunk során, illetve ami még jó volt, hogy rengeteg tárgyat találhatunk, amelyek nagy mértékben lehetnek a segítségünkre. A végső csata ezért sem tetszett, nagyon könnyű volt, részben ezért is vagyok csalódott. Talán majd a Bosszúja...
Aki nem szerette a Hit próbákat a Varázstörőben, az itt szeretni fogja, mert egyáltalán nem olyan nehezek.
A rejtvény egyszerű volt, az ellenfelek többsége pedig gyenge, viszont igencsak sokfélék, ez is emeli a könyv színvonalát!
Szeretnék még a végére egy tévhitet is feloszltani, ez a könyv egyáltalán NEM egy Elátkozott Ház klón!
Összegezve: a könyv nem rossz, úgyhogy lehet vele próbálkozni! És ismét köszönöm a vele járt munkát, szép volt fiúk!
2012. április 14. 20:47 | Válasz erre | #72
Köszi![smiley]taps[/smiley]
© runner
2012. április 14. 20:27 | Válasz erre | #71
Hamarosan felkerül A Vámpír bosszúja is, utána pár hét múlva várható a két könyv.
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
2012. április 14. 20:08 | Válasz erre | #70
Hello!
Kérdezném a tisztelt illetékeseket, hogy kb. mikorra várható a könyv formátum elkészülése? Az eddigi vélemények alapján nem lehet rossz a sztori, én legalábbis már várom.
Kérdezném a tisztelt illetékeseket, hogy kb. mikorra várható a könyv formátum elkészülése? Az eddigi vélemények alapján nem lehet rossz a sztori, én legalábbis már várom.
© runner
2012. február 29. 09:24 | Válasz erre | #69
Örülök, hogy tetszett. Ha nálad átment a kaland, akkor rossz könyv nem lehet. [smiley]circling[/smiley]
Amúgy saját véleményem is az, hogy valóban nem rossz könyv.
Azt már FireFoX is megállapította, hogy valóban lineáris a kaland.
Mondjuk Jonathan Green könyvei is olyanok, de én szeretem azokat is.
A főhős Te vagy!
Amúgy saját véleményem is az, hogy valóban nem rossz könyv.
Azt már FireFoX is megállapította, hogy valóban lineáris a kaland.
Mondjuk Jonathan Green könyvei is olyanok, de én szeretem azokat is.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. február 29. 08:51 | Válasz erre | #68
Sikerült megoldani ezt a vámpíros sztorit is, és összességében igen elégedett vagyok. Ha a Rakéta kiadó ezt a könyvet is kiadja annak idején, már egy klasszikus darabbal bővült volna a kínálat. Nézzük részleteiben a dolgot.
Borító: Drakulára hajazó dizájn. Gonosz, hegyes fogú gróf, háttérbn fiatal leányzóval. Mintha csalogatná a kalandort, nosza végezz velem ha tudsz!
Háttér: Álmos kis falu, ahol az idegeneket nem kedvelik. Egy elrabolt fiatal leányzó, egy zokogó nagymama, egy kastély, mely félelmetes a falusi ember számára, és egy gonosz gróf, aki terrorizálja őket. Nosza kalandorunk fejest ugrik a küldetésbe... (Hát olvastam már hasonló sztorit, maradjunk ennyiben!)
Történet: Egész érdekes, már az első fejezetpontnál. Na persze a kaland kissé lineárisnak tűnik számomra. A kastélyhoz vezető út lehetett volna kicsit hosszabb és nehezebb, valamint elég sok benne a \"partyarc\", akik mind a segítségünkre sietnek. Szóval, ha ügyesek vagyunk már az elején kaphatunk információkat a vámpírról és népes családjáról. Maga a kastély hatalmas, tele szobákkal, csapdákkal és egyéb furcsa lakókkal. Igyekezett az író mindenféle vámpír kastélyba illő szörnyet, és alakot felvonultatni. (Elég széles a paletta, és ez is dícséretes!) [smiley]vigyor0[/smiley]
Újítások: Hát akadnak benne szép számmal, tetszett benne, hogy mindenféle betegséget el lehet kapni, igaz elég nehezen. A hit pontoknak nincs akkora szerepe mint pl: a Varázstörőben és ez tetszik is. Végre nem az van, ha rosszul dobsz, hullaház! Számos menekülési út van akkor is, ha nem úgy gurul a kocka, ahogy szeretnéd. Talán egy hit pontot vesztettem a játék során, azt is a kíváncsiságom miatt. Érdekes megfigyelni, hogy J. Green ebből a könyvől is kölcsönözött némi ihletet későbbi munkáihoz, ebből is látszik jó kis könyv ez.
Főgonosz: Annyi segítséget kapunk, ha eléggé ügyesek, kíváncsiak és szerencsések is vagyunk hogy a gonosz gróf mehet a levesbe. Na persze ehhez tényleg kell pár dolog, mert felszerelés nélkül kemény küzdelem lesz. No és ne gondolja senki, hogy odamegyek, kaszabolok és ennyi. Ennél azért trükkösebb az író!
Nehézség: Én vagy ötször meghaltam benne, pont azért mert igyekeztem mindent bejárni, és mert elsőre nem találtam meg azt, ami épp jól jött volna. Ez viszont a végén kifizetődő volt, teljes fegyverarzenálal, mint Rambo bevágtattam a kriptába és aki bújt, aki nem alapon intézkedtem! Ha az író nem ad 10 étkezésnyi kaját az elején, akkor is bőven lenne miből pótolni elveszett életerő pontjainkat. Átlagos nehézségű könyvnek tartom,igen jó kidolgozásban.
Összegzés: Tetszett a kaland, annak ellenére, hogy vannak benne klisés dolgok. A fordítás gördülékeny, élvezetes, akadt benne azért itt-ott apró szépséghiba, (na de hol nincs?). Köszönöm ezt a remek kalandot, szerintem ennek a könyvnek ott a helye minden KJK fanatikus polcán! [smiley]vampire[/smiley]
Borító: Drakulára hajazó dizájn. Gonosz, hegyes fogú gróf, háttérbn fiatal leányzóval. Mintha csalogatná a kalandort, nosza végezz velem ha tudsz!
Háttér: Álmos kis falu, ahol az idegeneket nem kedvelik. Egy elrabolt fiatal leányzó, egy zokogó nagymama, egy kastély, mely félelmetes a falusi ember számára, és egy gonosz gróf, aki terrorizálja őket. Nosza kalandorunk fejest ugrik a küldetésbe... (Hát olvastam már hasonló sztorit, maradjunk ennyiben!)
Történet: Egész érdekes, már az első fejezetpontnál. Na persze a kaland kissé lineárisnak tűnik számomra. A kastélyhoz vezető út lehetett volna kicsit hosszabb és nehezebb, valamint elég sok benne a \"partyarc\", akik mind a segítségünkre sietnek. Szóval, ha ügyesek vagyunk már az elején kaphatunk információkat a vámpírról és népes családjáról. Maga a kastély hatalmas, tele szobákkal, csapdákkal és egyéb furcsa lakókkal. Igyekezett az író mindenféle vámpír kastélyba illő szörnyet, és alakot felvonultatni. (Elég széles a paletta, és ez is dícséretes!) [smiley]vigyor0[/smiley]
Újítások: Hát akadnak benne szép számmal, tetszett benne, hogy mindenféle betegséget el lehet kapni, igaz elég nehezen. A hit pontoknak nincs akkora szerepe mint pl: a Varázstörőben és ez tetszik is. Végre nem az van, ha rosszul dobsz, hullaház! Számos menekülési út van akkor is, ha nem úgy gurul a kocka, ahogy szeretnéd. Talán egy hit pontot vesztettem a játék során, azt is a kíváncsiságom miatt. Érdekes megfigyelni, hogy J. Green ebből a könyvől is kölcsönözött némi ihletet későbbi munkáihoz, ebből is látszik jó kis könyv ez.
Főgonosz: Annyi segítséget kapunk, ha eléggé ügyesek, kíváncsiak és szerencsések is vagyunk hogy a gonosz gróf mehet a levesbe. Na persze ehhez tényleg kell pár dolog, mert felszerelés nélkül kemény küzdelem lesz. No és ne gondolja senki, hogy odamegyek, kaszabolok és ennyi. Ennél azért trükkösebb az író!
Nehézség: Én vagy ötször meghaltam benne, pont azért mert igyekeztem mindent bejárni, és mert elsőre nem találtam meg azt, ami épp jól jött volna. Ez viszont a végén kifizetődő volt, teljes fegyverarzenálal, mint Rambo bevágtattam a kriptába és aki bújt, aki nem alapon intézkedtem! Ha az író nem ad 10 étkezésnyi kaját az elején, akkor is bőven lenne miből pótolni elveszett életerő pontjainkat. Átlagos nehézségű könyvnek tartom,igen jó kidolgozásban.
Összegzés: Tetszett a kaland, annak ellenére, hogy vannak benne klisés dolgok. A fordítás gördülékeny, élvezetes, akadt benne azért itt-ott apró szépséghiba, (na de hol nincs?). Köszönöm ezt a remek kalandot, szerintem ennek a könyvnek ott a helye minden KJK fanatikus polcán! [smiley]vampire[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. február 28. 19:08 | Válasz erre | #67
58-as fejezetpont. Elég hülyén hangzik az \"ágyneműtartó\" kifejezés a mondatban. Én, már ha javasolhatok valamit, inkább a fehérnemű raktár szót használnám. Szerintem ez nem okoz képzavart az olvasóban![smiley]nezze[/smiley] Na megyek tovább vámpírt írtani!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. február 28. 18:52 | Válasz erre | #66
Nem tudom javítva lett-e már az oldalon, de az általam letöltött pdf-ben nem látszik hová kell lapozni a 199-es fejezetpontról! Ha időközben javítva lett, úgy tekintsétek semminek eme hozzászólásom!
[smiley]buck[/smiley] Még valami apróság! Úgy olvasom itt, hogy meg sem lehet ölni? Csak 4-szer kell megsebezni? (Már az angol verzióban, ha jól fordítottam...)
[smiley]buck[/smiley] Még valami apróság! Úgy olvasom itt, hogy meg sem lehet ölni? Csak 4-szer kell megsebezni? (Már az angol verzióban, ha jól fordítottam...)
© FireFoX
2012. február 28. 15:29 | Válasz erre | #65
Hmm... Az valószínűleg egy konverziós hiba, a könyvben nem lesz benne. Pontosabban benne lesz a hiányzó sor. Hamarosan javítani fogjuk, addig is várjuk a további hibajelentéseket. (Reméljük, nem lesz sok.)
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2012. február 28. 11:59 | Válasz erre | #64
Személy szerint már nagyon vártam ezt a könyvet. Egyrészt Keith Martin az egyik kedvenc íróm, másrészt nagyos sok jót hallottam róla, harmadrészt pedig megvan eredetiben és egyszer-kétszer már belelapoztam. A rajzok helyén vannak - már hogyne lennének, hiszen Martin McKenna rajzolta őket:)
Azt is olvastam már róla, hogy egy Elátkozott Ház klón az egész... na majd meglátjuk.
Azt is olvastam már róla, hogy egy Elátkozott Ház klón az egész... na majd meglátjuk.
© marczy
2012. február 28. 11:11 | Válasz erre | #63
Na most kezdtem el olvasgatni ezt a művet - nekem annyira nem is a Ház, hanem az Undying nevű játék jut róla eszembe, amikor is van egy család, akiket gonosz praktikáik miatt le kell mészárolnod.
© marczy
2012. február 28. 11:00 | Válasz erre | #62
A PDF-ben a Csapások előtti oldal aljáról:
...működnek HIT pontjaid, és mindenhol megfelelő utasítások-
...............
...működnek HIT pontjaid, és mindenhol megfelelő utasítások-
...............
© FireFoX
2012. február 27. 19:51 | Válasz erre | #61
km: a varjú-holló dolog jogos, köszönöm, szóltam runnernek, hogy javítsa.
marczy: szerintem nem maradt le. avagy hol maradt le?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
marczy: szerintem nem maradt le. avagy hol maradt le?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)