Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
A Királyok koronája méltó befejezése a 4 részes, epikus Varázslat! történetnek. 800 fejezetpntjával utcahosszal előz minden más könyvet a KJK univerzumban és ez akkor is megsüvegelendő, ha egy részük a varázslatokra vonatkozó pont. Nagyon nehéz megtartani a minőséget és a koherens történetmesélést ilyen hosszú, könyveken átívelő kalandon, de ezt Jackson remekül végigcsinálta.
A történet eleje még inkább a Hét sárkánykígyóra emlékeztet, a civilizálatlan vidéken a barlangok, hegyvidéki környezet és a könyv harmadánál jutunk be ténylegesen a mampangi erődbe, ami pedig a Káosz fellegvárára emlékeztet, csak jóval részletesebb módon. Míg az előző három etapban nem volt annyira vészes a nehézség (jacksoni mércével persze), itt ez már nem mondható el. Annak az esélye, hogy szabályosan, friss kalandozóként teljesítjük a kalandot, ráadásul előzetes információk nélkül, inkább csak matematikai. De a veteránok sem dőlhetnek hátra, akik végigközdötték magukat az előző könyveken, feljavított felszereléssel és az összes sárkánykígyó eliminálásával, nos nekik is nagyon nehéz dolguk lesz. A gond nem is a harcokkal van, azok tényleg nem nagyon okoznak problémát. Csak mire beérünk az Erődbe, már számos elengedhetetlen információt és tárgyat kell megtalálnunk ahhoz, hogy egy későbbi ponton ne halálozzunk el ezek hiánya miatt.
Az erődön belül, ha lehet, még nehezebb lesz a dolog, mert ott már tényleg csak egy helyes út van és a Káosz fellegvárához hasonlóan túl sok életveszélyes helyzetbe lehet belefutni. De ha ezeket túl is éljük, az említett tárgy és információhiány később megbosszulja magát és meghalunk és kezdhetjük elölről. Ez természetesen folyamatos stresszet okoz, folyton azon gondolkodunk, hogy hol és mit hagytunk ki? Nem szeretem ezeket a kizárólagos, csakis azon az egy módon túlélhető helyzeteket, ami csakis azért sikülhet, mert 50 ponttal ezelőtt mondjuk nem a középső, hanem a jobboldali barlangba mentem be. Külön szívatás, hogy az Erődön belül már az istennőnk, Libra sem segíthet. Most komolyan, miért kellett még ezt is? Értem, hogy nőnek a tétek a finálé felé és persze, egy játék akkor jó, ha folyamatosan növekszik a nehézség, de ez akkor is túlzás.
Régi vita, hogy a harcos, vagy a varázsló útja könnyebb-e. Igazából nem hiszem, hogy jelentősen könyebb lenne egyik vagy a másik. A harcos könnyebben lever mindenkit, akkor is, ha nem győztük le a sárkánykígyókat és felismernek minket, tehát friss kalandozónak talán jobb harcosnak lenni.A varázsló viszont okos választásokkal minimális életerőveszteséggel megoldja ugyanezeket a szituációkat, főleg ha tele vagy komponensekkel és azért lehet bőven találni. A végső "harc" a főmágussal talán nem az, amit sokan vártak volna, mondjuk egy Balthus elleni epikus harchoz hasonlatos. Nekem ezzel nem volt bajom, mert érdekes volt ez az időutazásos megoldás. És itt szépen megvolt a két alternatíva, a harcos a dzsinn segítségével, a varázsló pedig a rejtélyes ZED varázslattal (végre el lehet lőni!) oldotta meg. A legszemetebb húzás pedig az, hogy még ezután is bukhatunk, ha nincs egy bizonyos madárember haverunk...
Véget ért hát az epikus történet. Az összhatást lerontja a drasztikusan, szemét módon megnövekedett nehézség, ha győzni akarunk itt aztán meg kell szenvedni. Valamint a végső harc sokak nemtetszését is kiválthatja, akik grandiózusabb harcot vártak volna.
10/7,5
A történet eleje még inkább a Hét sárkánykígyóra emlékeztet, a civilizálatlan vidéken a barlangok, hegyvidéki környezet és a könyv harmadánál jutunk be ténylegesen a mampangi erődbe, ami pedig a Káosz fellegvárára emlékeztet, csak jóval részletesebb módon. Míg az előző három etapban nem volt annyira vészes a nehézség (jacksoni mércével persze), itt ez már nem mondható el. Annak az esélye, hogy szabályosan, friss kalandozóként teljesítjük a kalandot, ráadásul előzetes információk nélkül, inkább csak matematikai. De a veteránok sem dőlhetnek hátra, akik végigközdötték magukat az előző könyveken, feljavított felszereléssel és az összes sárkánykígyó eliminálásával, nos nekik is nagyon nehéz dolguk lesz. A gond nem is a harcokkal van, azok tényleg nem nagyon okoznak problémát. Csak mire beérünk az Erődbe, már számos elengedhetetlen információt és tárgyat kell megtalálnunk ahhoz, hogy egy későbbi ponton ne halálozzunk el ezek hiánya miatt.
Az erődön belül, ha lehet, még nehezebb lesz a dolog, mert ott már tényleg csak egy helyes út van és a Káosz fellegvárához hasonlóan túl sok életveszélyes helyzetbe lehet belefutni. De ha ezeket túl is éljük, az említett tárgy és információhiány később megbosszulja magát és meghalunk és kezdhetjük elölről. Ez természetesen folyamatos stresszet okoz, folyton azon gondolkodunk, hogy hol és mit hagytunk ki? Nem szeretem ezeket a kizárólagos, csakis azon az egy módon túlélhető helyzeteket, ami csakis azért sikülhet, mert 50 ponttal ezelőtt mondjuk nem a középső, hanem a jobboldali barlangba mentem be. Külön szívatás, hogy az Erődön belül már az istennőnk, Libra sem segíthet. Most komolyan, miért kellett még ezt is? Értem, hogy nőnek a tétek a finálé felé és persze, egy játék akkor jó, ha folyamatosan növekszik a nehézség, de ez akkor is túlzás.
Régi vita, hogy a harcos, vagy a varázsló útja könnyebb-e. Igazából nem hiszem, hogy jelentősen könyebb lenne egyik vagy a másik. A harcos könnyebben lever mindenkit, akkor is, ha nem győztük le a sárkánykígyókat és felismernek minket, tehát friss kalandozónak talán jobb harcosnak lenni.A varázsló viszont okos választásokkal minimális életerőveszteséggel megoldja ugyanezeket a szituációkat, főleg ha tele vagy komponensekkel és azért lehet bőven találni. A végső "harc" a főmágussal talán nem az, amit sokan vártak volna, mondjuk egy Balthus elleni epikus harchoz hasonlatos. Nekem ezzel nem volt bajom, mert érdekes volt ez az időutazásos megoldás. És itt szépen megvolt a két alternatíva, a harcos a dzsinn segítségével, a varázsló pedig a rejtélyes ZED varázslattal (végre el lehet lőni!) oldotta meg. A legszemetebb húzás pedig az, hogy még ezután is bukhatunk, ha nincs egy bizonyos madárember haverunk...
Véget ért hát az epikus történet. Az összhatást lerontja a drasztikusan, szemét módon megnövekedett nehézség, ha győzni akarunk itt aztán meg kell szenvedni. Valamint a végső harc sokak nemtetszését is kiválthatja, akik grandiózusabb harcot vártak volna.
10/7,5
© Reactor
[b]Borító[/b]
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.
[b]Grafikák[/b]
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.
[b]Történet[/b]
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!
[b]Nehézség[/b]
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.
[b]Főellenség[/b]
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!
[b]És ami nem[/b]
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.
[b]Grafikák[/b]
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.
[b]Történet[/b]
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!
[b]Nehézség[/b]
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.
[b]Főellenség[/b]
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!
[b]És ami nem[/b]
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
[b]Design[/b]
Már említettem a kaland-játék-varázslat könyvek kapcsán a borítókról való véleményemet. Na ez a csúcs: Gál László munkája nagyon impozáns, de sehogy nem tudtam a legparányibb összefüggést se találni a kép és a játék története között (pedig nagyon törtem a fejem). Maximum annyi, hogy a koronás lovagkirály ruházatán valószínűleg a Királyok Koronájának címere van.
[b]Illusztráció[/b]
A magyar kiadás minősége egyszerűen borzalmas. A képeket néhol alig látni, annyira halványak, egy helyen pedig ki is felejtették a rajzot, csak a keretet láthatjuk az üres oldalon. John Blanche a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=31]Hét sárkánykígyó[/url][/i] után most megint visszafejlődött, a képek alig ütik meg az átlagos szintet (a Főmágus pl. úgy néz ki mint egy hajléktalan guberáló), de a hangulatuk ismét pipec.
[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.
[b]Eredetiség[/b]
Kiváló: szatírnők a hegyekben, ellenséges és szövetséges madáremberek, mucalitycek, stb. Találkozhatunk Mampang kínzómesterével, mutálódhatunk, ha a konyhában eszünk a Mutáns húsgolyókból, utazhatunk az időben… kell ennél több?
[b]Kihívás[/b]
Irgalmatlanul, kegyetlenül, és olykor - sajnálatos módon - igazságtalanul nehéz. Rengeteg csapda és veszély les ránk az erődben, elképesztő mennyiségű információra, tárgyra és kapcsolatra lesz szükségünk, hogy túléljük a kalandot, és (ne adj isten) sikerrel be is fejezzük. A sztori a végkifejlet felé tartva egyre bonyolultabbá válik, és persze nem maradhat el a nagy csavar sem: a Főmágus illúziója, mellyel átver minket, és amiért mágiánk segítségével vissza kell utaznunk az időben. A varázslat 7 (!) Életerő pontunkba kerül, tehát ha túl is éljük, az utolsó nagy csata elé alighanem szinte félholt állapotban nézünk… de valószínűbb, hogy nem nézünk, mert az időben bárhol kilyukadhatunk (pl. az előző könyvek valamelyikében, vagy az őskorban, ami azért baromi poénos). A két kockával való dobás eredményeiből csupán egyetlenegy variációnál térünk vissza a kívánt időbe, tehát bármilyen jók is vagyunk, mindig 12 az 1-hez lesz az esélyünk a sikerre. Persze az egésszel semmit se érünk, ha utunk során nem akadunk össze Peewit Croo-val, aki ki tud vinni minket az erődből, vagy nem tudjuk feltámasztani Farren Whyde-ot…
Első nekifutásra kizárt a nagy, négykötetes kaland sikeres befejezése, de talán még második, harmadik alkalommal is (hacsak nem csalunk nagyon sokat), de legalább nem lehetetlen (mert bizony olyan játék is van).
[b]Főgonosz[/b]
A Főmágus lenne az, minden idők talán leghatalmasabb ellenfele. Igazság szerint azonban annyira nem erős, csupán kellőképpen agyafúrt. Miután leleplezzük, átváltozik egy ún. Alvilági Démonná, akit még a teljes átalakulás előtt kell likvidálnunk (5 kör alatt). Harcértékei ebben a kezdeti állapotában még alacsonyak, de ha a 5 kör során nem végzünk vele, akkor nekünk annyi.
Nagyon stílusos, ahogy a Főmágus totál lekezelően beszélget velünk (pl. "gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazókéssel?"), és hogy úgy néz ki, mint egy elfásult, középkorú tudós, aki már az égvilágon mindent előre tud… és ez bizony így is van…
[b]Rendszer[/b]
A rendszer a befejező részben érthetetlen módon gellert kapott egy helyen, nevezetesen a mágiánál (amivel ugye már eddig sem voltam nagyon kibékülve…). Ha a lelkes játékos az eddigi könyvekben tisztességesen játszva szépen bemagolta a varázslatok kódjait, akkor most az egészet úgy, ahogy van, el is felejtheti. Ugyanis a kódok megváltoztak! Amennyiben angol tudásom elegendő ennek megállapításához, az eredeti angol kódrendszert tették bele a könyvbe. Könyörgöm, ezt most miért kellett?? Ekkora kitolást én még nem láttam a kaland-játék könyvek történetében. Lehet mindent előröl kezdeni…
Egy másik változás, hogy istennőnk Libra segítségét nem vehetjük igénybe, amig a Mampang-i erődben vagyunk, szóval ezzel is nehezítették az amúgy se könnyű játékot, de legalább erre (aránylag) kielégítő magyarázatot kapunk.
És még valami: a könyv a kezdőknek azt ajánlja, hogy legyenek csak harcosok, és ne használjanak mágiát. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a befejező részt csak úgy lehet mágia nélkül végigjátszani, ha rálelünk egy bizonyos dzsinnre a palackban, aki teljesítheti egy kívánságunkat. Ha vele nem rendelkezünk, a ZED varázslat nélkülözhetetlen lesz (mellyel visszautazhatunk az időben, hogy leleplezhessük az álruhás Főmágust).
[b]Hangulat[/b]
Sajnálatos módon sokat ront rajta az elgépelések tömkelege, melyért elsősorban a Vénusz Kiadó a felelős, mely ezzel a könyvvel vette át a kaland-játék kiadványokat a legendás Rakéta könyvektől. A megszűnt kiadó méltán örvendett nagy tiszteletnek, színvonalban utóda a nyomába sem érhet… de sajnos minden jó dolog elmúlik egyszer.
A hangulat okés, sok mindent már nem tudnék hozzáfűzni ahhoz, amiket eddig leírtam, csak kiemelek még egy nagy poént. Amikor elkap minket az erőd kapitánya, akkor meglágyíthatjuk a szívét, de nem akárhogy… Láthatunk az őrszoba falán egy képet egy szép lányról, aki valahogy ismerősnek tűnhet, ha játszottunk a LEGELSŐ könyvvel, és ott a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i]on grasszálva ráakadtunk egy medálra, melyben szintén ennek a lánynak az arcképe van. Nos, ő a kapitány kedvese, tehát sima az ügy, de csak akkor, ha a négy köteten át megtartottuk a kis ékszert. Ez nagyon durva…
Már említettem a kaland-játék-varázslat könyvek kapcsán a borítókról való véleményemet. Na ez a csúcs: Gál László munkája nagyon impozáns, de sehogy nem tudtam a legparányibb összefüggést se találni a kép és a játék története között (pedig nagyon törtem a fejem). Maximum annyi, hogy a koronás lovagkirály ruházatán valószínűleg a Királyok Koronájának címere van.
[b]Illusztráció[/b]
A magyar kiadás minősége egyszerűen borzalmas. A képeket néhol alig látni, annyira halványak, egy helyen pedig ki is felejtették a rajzot, csak a keretet láthatjuk az üres oldalon. John Blanche a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=31]Hét sárkánykígyó[/url][/i] után most megint visszafejlődött, a képek alig ütik meg az átlagos szintet (a Főmágus pl. úgy néz ki mint egy hajléktalan guberáló), de a hangulatuk ismét pipec.
[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.
[b]Eredetiség[/b]
Kiváló: szatírnők a hegyekben, ellenséges és szövetséges madáremberek, mucalitycek, stb. Találkozhatunk Mampang kínzómesterével, mutálódhatunk, ha a konyhában eszünk a Mutáns húsgolyókból, utazhatunk az időben… kell ennél több?
[b]Kihívás[/b]
Irgalmatlanul, kegyetlenül, és olykor - sajnálatos módon - igazságtalanul nehéz. Rengeteg csapda és veszély les ránk az erődben, elképesztő mennyiségű információra, tárgyra és kapcsolatra lesz szükségünk, hogy túléljük a kalandot, és (ne adj isten) sikerrel be is fejezzük. A sztori a végkifejlet felé tartva egyre bonyolultabbá válik, és persze nem maradhat el a nagy csavar sem: a Főmágus illúziója, mellyel átver minket, és amiért mágiánk segítségével vissza kell utaznunk az időben. A varázslat 7 (!) Életerő pontunkba kerül, tehát ha túl is éljük, az utolsó nagy csata elé alighanem szinte félholt állapotban nézünk… de valószínűbb, hogy nem nézünk, mert az időben bárhol kilyukadhatunk (pl. az előző könyvek valamelyikében, vagy az őskorban, ami azért baromi poénos). A két kockával való dobás eredményeiből csupán egyetlenegy variációnál térünk vissza a kívánt időbe, tehát bármilyen jók is vagyunk, mindig 12 az 1-hez lesz az esélyünk a sikerre. Persze az egésszel semmit se érünk, ha utunk során nem akadunk össze Peewit Croo-val, aki ki tud vinni minket az erődből, vagy nem tudjuk feltámasztani Farren Whyde-ot…
Első nekifutásra kizárt a nagy, négykötetes kaland sikeres befejezése, de talán még második, harmadik alkalommal is (hacsak nem csalunk nagyon sokat), de legalább nem lehetetlen (mert bizony olyan játék is van).
[b]Főgonosz[/b]
A Főmágus lenne az, minden idők talán leghatalmasabb ellenfele. Igazság szerint azonban annyira nem erős, csupán kellőképpen agyafúrt. Miután leleplezzük, átváltozik egy ún. Alvilági Démonná, akit még a teljes átalakulás előtt kell likvidálnunk (5 kör alatt). Harcértékei ebben a kezdeti állapotában még alacsonyak, de ha a 5 kör során nem végzünk vele, akkor nekünk annyi.
Nagyon stílusos, ahogy a Főmágus totál lekezelően beszélget velünk (pl. "gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazókéssel?"), és hogy úgy néz ki, mint egy elfásult, középkorú tudós, aki már az égvilágon mindent előre tud… és ez bizony így is van…
[b]Rendszer[/b]
A rendszer a befejező részben érthetetlen módon gellert kapott egy helyen, nevezetesen a mágiánál (amivel ugye már eddig sem voltam nagyon kibékülve…). Ha a lelkes játékos az eddigi könyvekben tisztességesen játszva szépen bemagolta a varázslatok kódjait, akkor most az egészet úgy, ahogy van, el is felejtheti. Ugyanis a kódok megváltoztak! Amennyiben angol tudásom elegendő ennek megállapításához, az eredeti angol kódrendszert tették bele a könyvbe. Könyörgöm, ezt most miért kellett?? Ekkora kitolást én még nem láttam a kaland-játék könyvek történetében. Lehet mindent előröl kezdeni…
Egy másik változás, hogy istennőnk Libra segítségét nem vehetjük igénybe, amig a Mampang-i erődben vagyunk, szóval ezzel is nehezítették az amúgy se könnyű játékot, de legalább erre (aránylag) kielégítő magyarázatot kapunk.
És még valami: a könyv a kezdőknek azt ajánlja, hogy legyenek csak harcosok, és ne használjanak mágiát. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a befejező részt csak úgy lehet mágia nélkül végigjátszani, ha rálelünk egy bizonyos dzsinnre a palackban, aki teljesítheti egy kívánságunkat. Ha vele nem rendelkezünk, a ZED varázslat nélkülözhetetlen lesz (mellyel visszautazhatunk az időben, hogy leleplezhessük az álruhás Főmágust).
[b]Hangulat[/b]
Sajnálatos módon sokat ront rajta az elgépelések tömkelege, melyért elsősorban a Vénusz Kiadó a felelős, mely ezzel a könyvvel vette át a kaland-játék kiadványokat a legendás Rakéta könyvektől. A megszűnt kiadó méltán örvendett nagy tiszteletnek, színvonalban utóda a nyomába sem érhet… de sajnos minden jó dolog elmúlik egyszer.
A hangulat okés, sok mindent már nem tudnék hozzáfűzni ahhoz, amiket eddig leírtam, csak kiemelek még egy nagy poént. Amikor elkap minket az erőd kapitánya, akkor meglágyíthatjuk a szívét, de nem akárhogy… Láthatunk az őrszoba falán egy képet egy szép lányról, aki valahogy ismerősnek tűnhet, ha játszottunk a LEGELSŐ könyvvel, és ott a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i]on grasszálva ráakadtunk egy medálra, melyben szintén ennek a lánynak az arcképe van. Nos, ő a kapitány kedvese, tehát sima az ügy, de csak akkor, ha a négy köteten át megtartottuk a kis ékszert. Ez nagyon durva…
© R. Legge
Ez nem annyira könyvismertető, mint inkább egy áttekintés arról, hogy áll a nagy átlaghoz képest. A kaland minden szempontból kimagasló. Úgy érzem, Steve Jackson meg akarta írni a tökéletes könyvet, amelyet nem korlátoz a fejezetpontok megszokott száma, sem pedig a nehézség, melyet kifejezetten a tapasztalt, illetve idősebb olvasók szintjére lőtt be.
Utóbbit akár a korábban megírt, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvára[/url] című kötetéhez hasonlatos, a benne szereplő csavarok, a kerettörténet és a nem várt befejezés igen magasra emeli a lécet az összes többi könyvvel szemben.
A helyszínt leginkább Mordorhoz lehetne hasonlítani, és nem túl meglepő, hogy egy erődítménybe kell végül bejutnunk, annak mérete, a szobák és a karakterek keszekuszasága elég félelmetes légkört tudnak teremteni.
Érdekes módon a könyv japán kiadásához színes térképet mellékeltek, ami véleményem szerint csökkenti majd a meglepetések számát, ha Myriador végre kijön a D20-as verzióval...
Utóbbit akár a korábban megírt, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvára[/url] című kötetéhez hasonlatos, a benne szereplő csavarok, a kerettörténet és a nem várt befejezés igen magasra emeli a lécet az összes többi könyvvel szemben.
A helyszínt leginkább Mordorhoz lehetne hasonlítani, és nem túl meglepő, hogy egy erődítménybe kell végül bejutnunk, annak mérete, a szobák és a karakterek keszekuszasága elég félelmetes légkört tudnak teremteni.
Érdekes módon a könyv japán kiadásához színes térképet mellékeltek, ami véleményem szerint csökkenti majd a meglepetések számát, ha Myriador végre kijön a D20-as verzióval...
© Anry
2013. június 19. 05:25 | Válasz erre | #230
Mióta először felbukkant a Diablo, azóta hagyományosan a harcossal próbálok ki minden játékot. Utána jön az íjász és végül a varázsló. :D
2013. június 18. 20:52 | Válasz erre | #229
Nem igazán a KK-hoz való, de én csak a Yugioh-t ismerem. De úgy rémlik, hogy tetszett anno, kellemes egyiptomi hangulata volt.
Meg még a kártyákat is gyűjtöttem...
Amúgy értem én, hogy mit akarsz mondani a szituációs elágazásokkal, a tekintetben teljesen igazad van, viszont ha egyszer már megismeri az ember, akkor legközelebb közel sem okoz annyi nehézséget.
(Ebből adódik, hogy hogy is lehet akkor hosszútávra is izgalmakkal és megfelelő kihívásokkal teli könyvet írni?! Sokan a legegyszerűbbet választják - bitang erős ellen.)
Meg még a kártyákat is gyűjtöttem...
Amúgy értem én, hogy mit akarsz mondani a szituációs elágazásokkal, a tekintetben teljesen igazad van, viszont ha egyszer már megismeri az ember, akkor legközelebb közel sem okoz annyi nehézséget.
(Ebből adódik, hogy hogy is lehet akkor hosszútávra is izgalmakkal és megfelelő kihívásokkal teli könyvet írni?! Sokan a legegyszerűbbet választják - bitang erős ellen.)
2013. június 18. 20:28 | Válasz erre | #228
Szerintem a Királyok koronája igenis a nehéz könyvek közé tartozik,bár nehézsége valóban nem az elágazásokra/terelőutakra van kihegyezve!Egyrészt az előtte lévő 3 könyvet is illik végigvinni,a Hét kígyót ráadásul fullosan(akinek ez nem ment,vagy éppen nincs is meg ez a kalandrész,az eleve komoly hátrányban van!),másrészt a sztoriban felmerülő helyzeteket muszáj megfelelő sorrendben letudni,mert ha nem, könnyen lehet hogy egy létfontosságú infot kerülünk el!Lehet mondani hogy itt a tényleges elágazások helyett,szituációs elágazások vannak!És az egy dolog ha nem megy a kaland elsőre,de ezekből adódóan elég kicsi az esély hogy akár ötödikre-hatodikra menjen,mert ezek a pontos szituációkezelések végigkísérik az egész sztorit!Így viszont meg már nem beszélhetünk könnyű kalandról,attól függetlenül hogy magam is amondó vagyok hogy vannak nehezebbek!
Mellesleg én harcospárti vagyok!Nem hiszem hogy rosszabb választás lenne,hiszen a varázsló az első könyvben alig kap lehetőséget,de a másodikban se sokkal többet(magyarán ezekben ő is csupán egy harcos,csak egy jóval gyengébb harcos!)mindamellett hogy még a végén is akadnak ostoba választási lehetőségei!Tömören,ezekben a kötetekben a varázsló-érzéseim szerint direkt-nem lett a lehetőségeihez képest jól megalkotva;voltaképpen ez csak Jackson egy szívatási alternatívája,így nem mondanám hogy hülye aki a Sorcery név ellenére harcost választ,pusztán KJK-ként játszik KJV-t!
Végül pedig:hamár felmerült a Dragon Ball neve,annak a Z szériájából van a nicknevem!Annak ellenére szerettem/szeretem ezt a sorozatot,hogy egyébként egyáltalán nem vagyok animefan!Szimplán vagy tetszik egy-egy rajzfilm vagy nem,függetlenül attól hogy az anime-e vagy sem,és a DB/DBZ bejött![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Mellesleg én harcospárti vagyok!Nem hiszem hogy rosszabb választás lenne,hiszen a varázsló az első könyvben alig kap lehetőséget,de a másodikban se sokkal többet(magyarán ezekben ő is csupán egy harcos,csak egy jóval gyengébb harcos!)mindamellett hogy még a végén is akadnak ostoba választási lehetőségei!Tömören,ezekben a kötetekben a varázsló-érzéseim szerint direkt-nem lett a lehetőségeihez képest jól megalkotva;voltaképpen ez csak Jackson egy szívatási alternatívája,így nem mondanám hogy hülye aki a Sorcery név ellenére harcost választ,pusztán KJK-ként játszik KJV-t!
Végül pedig:hamár felmerült a Dragon Ball neve,annak a Z szériájából van a nicknevem!Annak ellenére szerettem/szeretem ezt a sorozatot,hogy egyébként egyáltalán nem vagyok animefan!Szimplán vagy tetszik egy-egy rajzfilm vagy nem,függetlenül attól hogy az anime-e vagy sem,és a DB/DBZ bejött![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Zoleeka
2013. június 18. 17:01 | Válasz erre | #227
En nem passzolok el semmit,mert a gyujtemeny darabja. Lehet,hogy a zagaros jobb, de a venusz megis csak eredeti es regebbi. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. június 17. 22:26 | Válasz erre | #226
Hát ha hasonlattal kellene élnem akkor az Új Vénuszos kiadvány a száraz kenyér, a Zagoros kiadás pedig a selyemsonka. Amint ez utóbbit beszereztem, úgy elpasszoltam az elődjét, hogy még most sem sírom vissza! Mégis akad valaki, aki már csak nosztalgiából is, de megtartotta a régit is, és még olvasgatja is. Hihetetlen! Nekem csak a Tűzhegy varázslójából van kettő, a régihez személyes élmény fűz, az újhoz pedig a teljes és dizájnos kiadás!
Egyébként ne becsüld le a harcos karaktert Szlobo kolléga, van aki nem akar rögtön 10-20 varázskódot megtanulni, és nem is készít jegyzeteket róla, vagy egyszerűen csak a kihívást keresi. Igazából itt az erődben a mágia is veszélyes lehet, gyakran az 5 varázslatból 1 halálcsapdával végződik. Steve Jackson igen ravasz is tud lenni ezen a téren! Ráadásul harcosként nem kell varázseszközök után kajtatnod, a minimo sem jelet hátrányt, és öldökölhetsz kedvedre, mint bármely más KJK könyvben. Igaz a legtöbb ellenfél nem is jelent valós veszélyt egy harcos számára, viszont a cselekvésekben erősebben korlátozott. Persze a mágus karakter közelebb áll a szívemhez, legyen az bármilyen KJK kaland. [smiley]fantasy-sorcery-01[/smiley]
Egyébként ne becsüld le a harcos karaktert Szlobo kolléga, van aki nem akar rögtön 10-20 varázskódot megtanulni, és nem is készít jegyzeteket róla, vagy egyszerűen csak a kihívást keresi. Igazából itt az erődben a mágia is veszélyes lehet, gyakran az 5 varázslatból 1 halálcsapdával végződik. Steve Jackson igen ravasz is tud lenni ezen a téren! Ráadásul harcosként nem kell varázseszközök után kajtatnod, a minimo sem jelet hátrányt, és öldökölhetsz kedvedre, mint bármely más KJK könyvben. Igaz a legtöbb ellenfél nem is jelent valós veszélyt egy harcos számára, viszont a cselekvésekben erősebben korlátozott. Persze a mágus karakter közelebb áll a szívemhez, legyen az bármilyen KJK kaland. [smiley]fantasy-sorcery-01[/smiley]
© SzG
2013. június 17. 20:20 | Válasz erre | #225
Mindig alaposan olvasok, ez van. :)
A másik háromban is vannak hbák, igen (bár inkább csak apróbbak, már ami a megfogalmazást, meg a nyelvtant illeti). Azokat nem irtam össze, mert minek, tudtommal nem lesz belőlük új kiadás.
Nem \"bogarásztam végig\" a zagoros kiadást, nem is nagyon olvasgattam (az Új Vénuszossal játszottam most legutóbb), csak belenéztem. A lenti lista kb. 5 perc lapozgatás után született meg. Szóval feltétlezhetően jóval több hiba van a könyvben.
A másik háromban is vannak hbák, igen (bár inkább csak apróbbak, már ami a megfogalmazást, meg a nyelvtant illeti). Azokat nem irtam össze, mert minek, tudtommal nem lesz belőlük új kiadás.
Nem \"bogarásztam végig\" a zagoros kiadást, nem is nagyon olvasgattam (az Új Vénuszossal játszottam most legutóbb), csak belenéztem. A lenti lista kb. 5 perc lapozgatás után született meg. Szóval feltétlezhetően jóval több hiba van a könyvben.
2013. június 17. 19:34 | Válasz erre | #224
Szia Szlobo!
A varázslat sorozat összes részében ilyen alaposan olvasgattad a könyveket, hogy kiszúrtad a hibákat? Vagy csak a felújított 4. résznél volt időd ilyen alaposan végigbogarászni? Tudom, hogy sok hiba össze lett gyűjtve a könyvekből, de te találtál még újabbakat is a listázottakon kívül?! köszi
A varázslat sorozat összes részében ilyen alaposan olvasgattad a könyveket, hogy kiszúrtad a hibákat? Vagy csak a felújított 4. résznél volt időd ilyen alaposan végigbogarászni? Tudom, hogy sok hiba össze lett gyűjtve a könyvekből, de te találtál még újabbakat is a listázottakon kívül?! köszi
© SzG
2013. június 17. 14:03 | Válasz erre | #223
A dokival értek egyet. :D
Amúgy a \"görcsösséget\" én jelen esetben inkább maximalizmusnak mondanám, és ez pl. tényleg jellemző rám, sosem vagyok megelégedve egy munkámmal, a BB-t is már vagy negyedszer irom át a 2005-ös \"megszületése\" óta, mert mindig újabb és újabb hibákat találok benne. :D (Egyébként én anno évekig ültem rajta a megjelenés előtt, szóval nem jól \"gyanitottad\", rengeteget foglalkoztam vele, javitgattam stb. Na most nem mondom, hogy a KK-val is ennyit kellett volna vacakolni kiadás előtt, de azért még valamennyit tényleg lehetett volna dolgozni rajta.)
Akárhogy is, nem hinném, hogy ez baj, és hogy ez \"káros\" lenne, az általad is emlitett \"hanyagság\" sokkal inkább az. Mert utóbbi esetben nem csak középszerű lesz az eredmény, hanem valószinűleg igénytelen is, mig az előbbinél (ha valaki mindenáron a legjobbra törekszik stb.) max. sokáig ül valaki egy művön, de ha végre \"elengedi\", akkor azért az jó eséllyel tényleg egy igényes, átlagon felüli mű lesz. :) Legalábbis nyilván sokkal nagyobb esély lesz erre, mint \"hanyagság\" esetén. És hát ha egyszer valaki előáll valamivel, akkor az tényleg legyen már azért minél szinvonalasabb, középszerű vackokból tele a padlás.
\"Látatlanban is egy precíz,igényes,alapos írónak gondolom Gábort\"
Köszi. :)
\"Még az olyanokat is gyűlölöd, mint a Nauszika, Vándorló palota, Varázserdő?\"
Ezeket nem ismerem. De amúgy nem \"gyűlölök\" semmit igy konkrétan, egyszerűen csak irritál ez az egész stilus, és messze elkerülöm az ilyen animékat és társaikat (szóvsl jó eséllyel ez a három se tetszene, igen). :)
Amúgy a \"görcsösséget\" én jelen esetben inkább maximalizmusnak mondanám, és ez pl. tényleg jellemző rám, sosem vagyok megelégedve egy munkámmal, a BB-t is már vagy negyedszer irom át a 2005-ös \"megszületése\" óta, mert mindig újabb és újabb hibákat találok benne. :D (Egyébként én anno évekig ültem rajta a megjelenés előtt, szóval nem jól \"gyanitottad\", rengeteget foglalkoztam vele, javitgattam stb. Na most nem mondom, hogy a KK-val is ennyit kellett volna vacakolni kiadás előtt, de azért még valamennyit tényleg lehetett volna dolgozni rajta.)
Akárhogy is, nem hinném, hogy ez baj, és hogy ez \"káros\" lenne, az általad is emlitett \"hanyagság\" sokkal inkább az. Mert utóbbi esetben nem csak középszerű lesz az eredmény, hanem valószinűleg igénytelen is, mig az előbbinél (ha valaki mindenáron a legjobbra törekszik stb.) max. sokáig ül valaki egy művön, de ha végre \"elengedi\", akkor azért az jó eséllyel tényleg egy igényes, átlagon felüli mű lesz. :) Legalábbis nyilván sokkal nagyobb esély lesz erre, mint \"hanyagság\" esetén. És hát ha egyszer valaki előáll valamivel, akkor az tényleg legyen már azért minél szinvonalasabb, középszerű vackokból tele a padlás.
\"Látatlanban is egy precíz,igényes,alapos írónak gondolom Gábort\"
Köszi. :)
\"Még az olyanokat is gyűlölöd, mint a Nauszika, Vándorló palota, Varázserdő?\"
Ezeket nem ismerem. De amúgy nem \"gyűlölök\" semmit igy konkrétan, egyszerűen csak irritál ez az egész stilus, és messze elkerülöm az ilyen animékat és társaikat (szóvsl jó eséllyel ez a három se tetszene, igen). :)
2013. június 17. 12:21 | Válasz erre | #222
Ez is egy nézőpont, gyakorlatilag a másik vége, de maximálisan tiszteletben tartom!
Személy szerint valahol a kettő között foglalnék állást e tekintetben, mert igaz az, hogy a görcsösség egy nagy ellenség, illetve az is, hogy az ember nem egy igásló, de a mai modern világunkban nem nem törekszünk (szinte) mindig a legjobbra, akkor elveszünk a süllyestőben, de legalábbis maradunk az átlagrétegben.
Személy szerint valahol a kettő között foglalnék állást e tekintetben, mert igaz az, hogy a görcsösség egy nagy ellenség, illetve az is, hogy az ember nem egy igásló, de a mai modern világunkban nem nem törekszünk (szinte) mindig a legjobbra, akkor elveszünk a süllyestőben, de legalábbis maradunk az átlagrétegben.
© [törölt felhasználó]
2013. június 17. 11:41 | Válasz erre | #221
© [törölt felhasználó]
2013. június 16. 23:22 | Válasz erre | #220
2013. június 16. 22:01 | Válasz erre | #219
\"szóval ebből tényleg lesz valami\"
Csak győzzük kivárni... :D
Több az mint egy óra akkor is!:)
Az elején teljesen értelmetlen varázsolnunk, mert ha jól emlékszem az első könyv 60-70%-ban beszivat, vagy nincs meg a megfelelő tárgyad, vagy nincs is ilyen varázslat:) És akkor még nem is beszéltünk a többiről...
Főmágus alternatív: érdekel, mert ez egy kihagyott ziccer még most is. És végre valami új dologgal jelentkezel. Bár eddig nálam első helyen még mindig a Bukottak szerepel, második helyen meg a BB 1.3.
[smiley]eljen[/smiley][smiley]wave[/smiley]
Csak győzzük kivárni... :D
Több az mint egy óra akkor is!:)
Az elején teljesen értelmetlen varázsolnunk, mert ha jól emlékszem az első könyv 60-70%-ban beszivat, vagy nincs meg a megfelelő tárgyad, vagy nincs is ilyen varázslat:) És akkor még nem is beszéltünk a többiről...
Főmágus alternatív: érdekel, mert ez egy kihagyott ziccer még most is. És végre valami új dologgal jelentkezel. Bár eddig nálam első helyen még mindig a Bukottak szerepel, második helyen meg a BB 1.3.
[smiley]eljen[/smiley][smiley]wave[/smiley]
© SzG
2013. június 16. 21:27 | Válasz erre | #218
\"Érdekes, legtöbbször harcossal játszottam és nekem úgyis tetszett.\"
Én sose játszottam végig a KJV-t harcossal... talán egyszer elkezdtem valamelyik könyvet, de félúton abba is hagytam. Egyszerűen annyira a mágiára van felépitve az egész széria, hogy ha nem tudsz varázsolni, akkor egyfelől tényleg nehéz dolgod lehet itt-ott (mert igen, azért előfordulnak olyan szituációk a könyvekben, ahonnan csak varázslatokkal tudod kivágni magad; mondjuk ilyenek mintha inkább a kettes, hármas könyvben lennének, de erre már nem esküszöm meg), másfelől tök unalmas a játékmenet, hogy állandóan csak vagdalkozni kell, és nem lehet trükközni. Pont a lényeg hiányzik igy a játékból, az, ami különlegessé teszi ezeket a könyveket. :) Még ha esetleg lenne a harcosnak is valami speciális képessége... vagy bizonyos szituációk karakterfüggően alakulnának... akkor esetleg érdemes lenne végigvinni a harcossal is. De igy szerintem nem, mert tényleg tök ugyanaz minden, már attól az \"apróságtól\" eltekintve, hogy harcosként nem tudsz vaázsolni. :)
\"Abban viszont ellentétes a véleményünk, hogy kb. fél óra alatt végig lehet rohanni rajta, mert ha lassabban olvas az ember, akkor több órára is lekötheti.\"
Hát... legyen egy óra. :) Tényleg alig pár helyszint kell érinteni a végigjátszás során, legalábbis nekem erősen úgy tűnik. Sőt, ez igazéból tény, nézzétek meg az itt is kint lévő térképet, azon világosan látszik, hogy tényleg kb. 3 elágazás van az egész könyvben, meg kb. kéttucat helyiség... és akkor még sokat is mondtam. :D Ezeken valóban gyorsan át lehet suhanni (már ha az ember tudja, hogy mit kell csinálni ugye).
\"(A Sóhajok Hídja nem egy lopás Velencéből?)\"
Nem kizárt. :) Bár lehet, hogy az angol verzióban nem is \"Sóhajok Hidja\" szerepel, nem tudom, nem volt még szerencsém az erdeti könyvhöz.
\"A Songoku-Dermesztő ütközetet tervezed könyvesíteni? :D\"
Hát ez (hogy apámat idézzem) \"ki van csukva\". :D Már csak azért is, mert ki nem állhatom az ázsiai filmeket-animéket (vagy miket :D). A Songukut se néztem soha (vagy mi volt ez, dragonból; na tessék, még a cimében se vagyok biztos, szóval ebből kb. sejthető, hogy mennyire ismerem az egészet :D).
Viszont egy „normális” leszámolás a Főmágussal (vagy nevezzük „alternativ befejezésnek”) tényleg várható, mert már évek óta motoszkál a fejemben, hogy irni kellene egy ilyet, és vagy egy hete végre neki is láttam... szóval ebből tényleg lesz valami (amúgy igazából ez lett volna a topicomban emlitett két „meglepetés” közül az egyik... de igy már persze nem lesz az, na mindegy :D).
Én sose játszottam végig a KJV-t harcossal... talán egyszer elkezdtem valamelyik könyvet, de félúton abba is hagytam. Egyszerűen annyira a mágiára van felépitve az egész széria, hogy ha nem tudsz varázsolni, akkor egyfelől tényleg nehéz dolgod lehet itt-ott (mert igen, azért előfordulnak olyan szituációk a könyvekben, ahonnan csak varázslatokkal tudod kivágni magad; mondjuk ilyenek mintha inkább a kettes, hármas könyvben lennének, de erre már nem esküszöm meg), másfelől tök unalmas a játékmenet, hogy állandóan csak vagdalkozni kell, és nem lehet trükközni. Pont a lényeg hiányzik igy a játékból, az, ami különlegessé teszi ezeket a könyveket. :) Még ha esetleg lenne a harcosnak is valami speciális képessége... vagy bizonyos szituációk karakterfüggően alakulnának... akkor esetleg érdemes lenne végigvinni a harcossal is. De igy szerintem nem, mert tényleg tök ugyanaz minden, már attól az \"apróságtól\" eltekintve, hogy harcosként nem tudsz vaázsolni. :)
\"Abban viszont ellentétes a véleményünk, hogy kb. fél óra alatt végig lehet rohanni rajta, mert ha lassabban olvas az ember, akkor több órára is lekötheti.\"
Hát... legyen egy óra. :) Tényleg alig pár helyszint kell érinteni a végigjátszás során, legalábbis nekem erősen úgy tűnik. Sőt, ez igazéból tény, nézzétek meg az itt is kint lévő térképet, azon világosan látszik, hogy tényleg kb. 3 elágazás van az egész könyvben, meg kb. kéttucat helyiség... és akkor még sokat is mondtam. :D Ezeken valóban gyorsan át lehet suhanni (már ha az ember tudja, hogy mit kell csinálni ugye).
\"(A Sóhajok Hídja nem egy lopás Velencéből?)\"
Nem kizárt. :) Bár lehet, hogy az angol verzióban nem is \"Sóhajok Hidja\" szerepel, nem tudom, nem volt még szerencsém az erdeti könyvhöz.
\"A Songoku-Dermesztő ütközetet tervezed könyvesíteni? :D\"
Hát ez (hogy apámat idézzem) \"ki van csukva\". :D Már csak azért is, mert ki nem állhatom az ázsiai filmeket-animéket (vagy miket :D). A Songukut se néztem soha (vagy mi volt ez, dragonból; na tessék, még a cimében se vagyok biztos, szóval ebből kb. sejthető, hogy mennyire ismerem az egészet :D).
Viszont egy „normális” leszámolás a Főmágussal (vagy nevezzük „alternativ befejezésnek”) tényleg várható, mert már évek óta motoszkál a fejemben, hogy irni kellene egy ilyet, és vagy egy hete végre neki is láttam... szóval ebből tényleg lesz valami (amúgy igazából ez lett volna a topicomban emlitett két „meglepetés” közül az egyik... de igy már persze nem lesz az, na mindegy :D).
© Anry
2013. június 16. 20:28 | Válasz erre | #217
A Songoku-Dermesztő ütközetet tervezed könyvesíteni? :D
2013. június 16. 19:38 | Válasz erre | #216
Abban akkor egyetértünk, hogy min. 2-300 fp elment a levesbe, kár érte:( És akkor csak erről a részről beszéltünk...
Érdekes, legtöbbször harcossal játszottam és nekem úgyis tetszett.
Abban viszont ellentétes a véleményünk, hogy kb. fél óra alatt végig lehet rohanni rajta, mert ha lassabban olvas az ember, akkor több órára is lekötheti.
Nah, az ellenfelek, azok harmatgyengék, mint a friss libafos. Valóban nem nehéz könyv, egy Varázsló Kriptája lazán megenné reggelire és még éhes is maradna:D
Azért jó ötletek is akadnak benne, ilyen pl a Márvány Kos, vagy a Sóhajok Hídja, de az is tetszett, hogy bizonyos személyekkel máshogyan kellett beszélnünk. (A Sóhajok Hídja nem egy lopás Velencéből?)
Ebben a formában a Főmágus pedig... az egyik leggyengébb. Ha pedig mint az egész záródarabját nézzük, akkor max. csak hangulatban, illetve első végigjátszásra lehet érdekes.
Érdekes, legtöbbször harcossal játszottam és nekem úgyis tetszett.
Abban viszont ellentétes a véleményünk, hogy kb. fél óra alatt végig lehet rohanni rajta, mert ha lassabban olvas az ember, akkor több órára is lekötheti.
Nah, az ellenfelek, azok harmatgyengék, mint a friss libafos. Valóban nem nehéz könyv, egy Varázsló Kriptája lazán megenné reggelire és még éhes is maradna:D
Azért jó ötletek is akadnak benne, ilyen pl a Márvány Kos, vagy a Sóhajok Hídja, de az is tetszett, hogy bizonyos személyekkel máshogyan kellett beszélnünk. (A Sóhajok Hídja nem egy lopás Velencéből?)
Ebben a formában a Főmágus pedig... az egyik leggyengébb. Ha pedig mint az egész záródarabját nézzük, akkor max. csak hangulatban, illetve első végigjátszásra lehet érdekes.
© SzG
2013. június 16. 09:34 | Válasz erre | #215
Mondjuk harcossal nem próbáltam végigjátszani, igy erről nem tudok nyilatkozni, lehet, hogy azzal nehezebb... de mondjuk eleve ki az a lüke, aki harcossal játszik egy olyan játékban, aminek Varázslat a cime? :D
Ha pedig úgy ugrunk neki a könyvnek, hogy előtte nem henteljük le a hét sárkánykigyót az előzőben... hát na bumm. Max. néhány figurával több ismer fel az erődben (amúgy én most legutóbb épp igy játszottam, mivel korábban csak öt kigyót kaptam el Baklandon és környékén... de nem izzasztott meg ez a néhány extra csata, pláne, hogy tényleg elég csirke minden ellenfél :D).
Mondjuk a kigyók \"titkának\" tényleg hasznát vehetjük, de ezek is csak arra jók, hogy egy-két halálcsapdát elkerüljünk (amik egy részét amúgy is simán el lehet), meg tán a Kinzómestertől könnyebben kicsikarjuk az egyik ajtó titkát. De ezen plusz infók nélkül is simán végigvihető a kaland néhány próbálkozással, tényleg semmi az egész pl. a Démonlovagokhoz, Varázsló kriptájához és társaihoz képest (hogy az emlitett Pusztitóról már ne is beszéljünk :D).
Ha pedig úgy ugrunk neki a könyvnek, hogy előtte nem henteljük le a hét sárkánykigyót az előzőben... hát na bumm. Max. néhány figurával több ismer fel az erődben (amúgy én most legutóbb épp igy játszottam, mivel korábban csak öt kigyót kaptam el Baklandon és környékén... de nem izzasztott meg ez a néhány extra csata, pláne, hogy tényleg elég csirke minden ellenfél :D).
Mondjuk a kigyók \"titkának\" tényleg hasznát vehetjük, de ezek is csak arra jók, hogy egy-két halálcsapdát elkerüljünk (amik egy részét amúgy is simán el lehet), meg tán a Kinzómestertől könnyebben kicsikarjuk az egyik ajtó titkát. De ezen plusz infók nélkül is simán végigvihető a kaland néhány próbálkozással, tényleg semmi az egész pl. a Démonlovagokhoz, Varázsló kriptájához és társaihoz képest (hogy az emlitett Pusztitóról már ne is beszéljünk :D).
© SzG
2013. június 16. 09:06 | Válasz erre | #214
Hát ami a nehézséget illeti... tény, hogy vannak ennél könnyebb KJK-k is (pl. Végzet erdeje, Lopakodó lelkek stb.), de akkor se elég nehéz, nem elég szivatós (pedig ez Jacksonnak elég jól szokott menni, lásd pl. a Pusztitót: na jó, ott már tényleg túlzásba vitte a dolgot :D), egy nagy, sorozatzáró könyvtől (ami ráadásul a veszélyes hirű Mampangban játszódik) sokkal többet, keményebbet várna az ember. Én most pl. asszem másodszorra végigjátszottam, pedig már vagy tiz éve nem volt a kezemben a könyv, és alig pár dologra emlékeztem. Mint irtam, lineáris, alig van elágazás (jó, nem egy van, mint ahogy talán legutóbb irtam, hanem kettő vagy három, plusz egy az erőd előtt... de hát ez lófing, már elnézést :) ), igy a helyes útról letérni azért elég nehéz... a kulcsos-jelszavas figurákkal meg szinte művészet nem összefutni: az első kulcsot őrző árnytündéket tán nem is lehet kikerülni, de Valignyát se nagyon (hacsak nem rohan oda az ember mindkét esetben rögtön a kétszárnyú ajtókhoz, és nem kezdi el babrálni ezeket a hiresen veszélyes ajtókat kulcs és jelszó nélkül... de hát erre azért elég kevés az esély). A kinzómester előtt ugyan van tán egy elágazás, és ha nem jó felé mész, akkor őt tényleg kihagyod... de az őrök kapitányát pl. megint csak nem lehet \"elszalasztani\", ha akarod, ha nem, találkozol vele. :D Jó, nyilván nem mindegy, hogy hogyan viselkedik az ember ezekkel a figurákkal, hogyan próbálja kicsikarni tőlük a kulcsot vagy a jelszót... de azért a helyes taktikára se túl nehéz rájönni, max. másodszorra sikerülnie kell. A kulcsokon-jelszavakan kivül meg tán egy-vagy két tárgyra van szükség összevissza (pl. megszentelt dárda), és ezek begyűjtése is könnyű, a már emlitett elégazások hiánya miatt (én pl. simán belebotlottam mindenbe már elsőre). Aztán meg ugyebár kemény ellenfelek sincsenek, és a konkrét halálcsapdákból is mintha kevesebb lenne, mint általában, meg elég átlátszóak is (pl. nyilván nem fogok átlendülni egy szakadék fölött egy kötélen, meg odahajolni egy szörnyszerű figurához, hogy meghallgassam, mint akar mondani stb.). Ami az Elátkozott házat illeti, nem értek egyet (mármint ha arra célzol, hogy az könnyebb), tényleg gyorsan végigvihető, kb. 15-20 perc alatt (megjegyzem, a Királyok koronája se sokkal hosszabb amúgy, fél óra alatt szerintem kijátszható: kb. kéttucat helyiség van az egész erődben, és ezek egy része is kihagyható... tehát igenis gyorsan át lehet rohanni ezen is, ha az ember tudja, hogy mi a teendő), viszont ott \'tényleg\' beleőszül az ember, amig megtalálja a helyes utat, meg a szükséges tárgyakat (halálra rémülés nélkül :) ), mig itt valóban alig pár cucc kell, és max. másodszorra szerintem simán meg lehet találni a helyes utat az emlitett alternativák-elágazások hiánya miatt.
Amúgy kamuvarázslatok ebben tényleg nincsenek... viszont rendszeresen felkinál olyanokat az iró, amiknek semmi értelmük az adott szituációban (pl. csomószor lehet futóhomokat varázsolni, vagy azt a kővéváltoztató valamit, úgy, hogy nincs is senki a helyiségben: még irja is a könyv, hogy ennek semmi értelme, de akkor mi a francnak ajánlotta fel a lehetőséget?), de ezt már más is megemlitette. Ráadásul mint irtam, egy csomó helyen két részre van bontva a varázslatok hatása, amit aztán tényleg semmi sem indokol. Meg amúgy is tele van fejezetpocsékolással a könyv, mint irtam, csomó rész kétszer-háromszor is meg van irva, amit időnként szintén semmi sem indokol, meg több tucat fejezeten át lehet trécselni bizonyos, nem ritkán teljesen jelentéktelen, kihagyható szereplőkkel (különösebb eredmény nélkül), és nem tudom, tényleg sok ilyen van a könyvben. Legalább 200-300 FP-t meg lehetett volna spórolni ezeken a részeken, és máris jutott volna hely még egy rakás helyiségnek, elágazásnak, meg egy normálisabb finálénak. Amúgy ezalatt én sem feltétlenül félisteni erejű főgonsozra, meg gigászi varázspárbajra gondoltam, az különben is kicsit önismétlés lett volna Jakcsontól a Fellegváras-ütközet után... de azért egy sima csatánál egy 7/7-es démonnal azért tényleg több lehetett volna. De ezt inkább nem is részletezem, mert ha minden jól megy, hamarosan úgyis kiderül, hogy pl. én hogyan képzelnék el egy ilyen leszámolást a Főmágussal avagy a Démonnal... ;)
Amúgy kamuvarázslatok ebben tényleg nincsenek... viszont rendszeresen felkinál olyanokat az iró, amiknek semmi értelmük az adott szituációban (pl. csomószor lehet futóhomokat varázsolni, vagy azt a kővéváltoztató valamit, úgy, hogy nincs is senki a helyiségben: még irja is a könyv, hogy ennek semmi értelme, de akkor mi a francnak ajánlotta fel a lehetőséget?), de ezt már más is megemlitette. Ráadásul mint irtam, egy csomó helyen két részre van bontva a varázslatok hatása, amit aztán tényleg semmi sem indokol. Meg amúgy is tele van fejezetpocsékolással a könyv, mint irtam, csomó rész kétszer-háromszor is meg van irva, amit időnként szintén semmi sem indokol, meg több tucat fejezeten át lehet trécselni bizonyos, nem ritkán teljesen jelentéktelen, kihagyható szereplőkkel (különösebb eredmény nélkül), és nem tudom, tényleg sok ilyen van a könyvben. Legalább 200-300 FP-t meg lehetett volna spórolni ezeken a részeken, és máris jutott volna hely még egy rakás helyiségnek, elágazásnak, meg egy normálisabb finálénak. Amúgy ezalatt én sem feltétlenül félisteni erejű főgonsozra, meg gigászi varázspárbajra gondoltam, az különben is kicsit önismétlés lett volna Jakcsontól a Fellegváras-ütközet után... de azért egy sima csatánál egy 7/7-es démonnal azért tényleg több lehetett volna. De ezt inkább nem is részletezem, mert ha minden jól megy, hamarosan úgyis kiderül, hogy pl. én hogyan képzelnék el egy ilyen leszámolást a Főmágussal avagy a Démonnal... ;)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. június 16. 08:21 | Válasz erre | #213
Van igazság abban, amit leírtál Szlobo kolléga, de hogy túl könnyű lenne, az biztosan nem állja meg a helyét. Igen, a varázslatok jó része valóban fejezetpont pocsékolásnak tűnik, szerencsére erre rájött Steve Jackson is, aki most már több létező varázslattal hozakodott elő. De sok olyan hangulatfokozó elem is akad a játékban, ami nem az előrehaladásod szolgálja, csupán egy kicsit feldobja a történetet. Ilyen Thog konyhája vagy a Sötétség kamrája is. Több KJK könyv él effajta elemekkel, ami néha jól sül el, néha meg épp nem, de ezt mindenki másképpen érzi. Most már rendelkezhetünk minden varázseszközzel, így használhatjuk őket. Ha nem játszottál a könyv korábbi darabjaival, nem is lesz annyira egyszerű a dolgod. Ha azt gondolod, hogy számodra túl egyszerű a kaland, nosza próbáld meg harcosként kijátszani, máris főhet a fejed! A végjátékhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy szeretem ha a főellenfél sem isten hozzám képest. Gondold el, ha olyan lett volna mint Razaak vagy Belgaroth, ki a fene tudná szabályosan végigvinni? Csak úgy, hogy ellenfél azonnal game over, de az meg csalás! Szerintem a kaland hossza ideális, már az elején tucat helyen meg lehet halni, különösen ha benézel ezt-azt! Harcosként meg aztán különösen nehéz, mert míg varázsló vagy, addig ha jól megtanultad a varázslatok kódját, könnyedén kivághatod magad egy-egy veszélyes szituból, de harcosként ez nincs! Persze lehetett volna tényleg kicsit jobb a kaland, talán tartalmasabb is, de én nem panaszkodom, nekem így is bejön. Ami pedig a változtatásokat illeti, volt nekem is pár ötletem, meg is írtam, ám úgy tűnik mégsem voltak elég jók! Szép is lenne, ha Killmaster vad ötletei mindig testet öltenének! Amúgy pedig Az Elátkozott ház kalandon unokatesó 15 perc alatt végigszaladt, hisz ismerte a helyes utat, na ugyanez Mampangban neki sem menne! Pedig itt még azért akadnak alternatívák is, igaz nem a Márvány kosnál, ott résen kell lenni! [smiley]Diablo2-icon[/smiley]
© SzG
2013. június 16. 05:14 | Válasz erre | #212
Na jó, tegnap talán kicsit túlzottan is lehúztam a könyvet, azért nem olyan rossz ez... Pl. az eleje is kimondottan tetszett, elég ötletesek az erődön kivüli részek is (jib-jib, szatirnők faluja, Collétus, Sóhajok hidja... na mondjuk ezeken is elég gyorsan, és különösebb probléma nélkül át lehet rohanni), és ugye a vége is király (a Főmágus átverése, Farren Whyde, időutazás), de a könyv közepe valahogy tényleg elég felemásra sikerült, kissé unalmas, jellegtelen, illetve túl könnyű és lináris, ahogy tegnap irtam (a legvégét, a finálét inkább tényleg hagyjuk, mert mindig felhúzom magam, ha eszembe jut ez a bizonyos főmágussal/démonnal való \"epikus\" csata, ami ugye úgy néz ki, hogy vagy leverem öt körön belül vagy belelövök egy villámot/tűzgolyót :D).
Szóval vannak azért erősebb pontjai a kalandnak, de lehetett volna ennél sokkal jobb-nagyszabásúbb-tartalmasabb is (főleg, hogy elvileg 800 FP-s, meg ugye egy sorozat utolsó darabja stb.).
Szóval vannak azért erősebb pontjai a kalandnak, de lehetett volna ennél sokkal jobb-nagyszabásúbb-tartalmasabb is (főleg, hogy elvileg 800 FP-s, meg ugye egy sorozat utolsó darabja stb.).
© SzG
2013. június 15. 23:27 | Válasz erre | #211
Hát igen...
Mondjuk éppenséggel megfordult a fejemben, hogy lellenőrzöm az egész könyvet, illetve összeirom a létező összes hibát, hátha lesz belőle valamikor egy javitott verzió/utánnyomás... de elég nagy meló lenne (az átnézés-összeirás is + a hibák kijavitása is; utóbbihoz gondolom runneréknek amúgy se lenne sok kedve :D), és hogy őszinte legyek, nem is tudom, hogy megéri-e... annyira sajna nem nagy durranás a könyv. :( Legalábbis a mostani újraolvasás során valahogy nem igazán jött be. Eleve rövid... legalábbis ahhoz képest, hogy 800 FP-s, tán még egy átlag 400 fejezetes könyv hosszát se éri el (pl.a Démonlovagok sokkal hosszabbnak tűnt, ami azért kissé necces :) ), hála többek között a rengeteg fejezetpocsékolásnak. Pl. egy csomó rész többször is meg van irva (az \"éjszaka kamrája\" egyenesen háromszor, sima gyertyával, véres gyetyával, gyertya nélkül!), aztán ott vannak még az olyan \"töltelékrészek\", mint pl. a Mutáns húsgolyók, amikre az iró kapásból 11 pontot elhasznált, pedig ha szabályosan játsszok, akkor el sem juthatok hozzájuk... vagy az őrökkel való csaták bizonyos helyeken (ahol bármit csinálok, meghalok, de azért még van egy rakat pont, amit érinthetek a kalandom itt véget ér szöveg előtt: jó, ilyen már a Házban is volt, szóval ez nem új dolog Jacksonnál, meg talán annyira nem is rossz, de igy, a többi fejezetpocsékolós résszel együtt már kissé necces). Azt se értem amúgy, hogy miért kellett kettébontani a varázslatok hatásának leirását: ugye egy ponton van a vonj le X ÉP-et szöveg és a kérdés, hogy van-e nálad X varázstárgy, és külön ponton a varázslat konkrét hatása, ha rendelkezel az X tárggyal... ezeket miért nem lehetett egy fejezetbe irni, mint az első 1-2 könyvben?? De most komolyan... ez a megoldás iszonyúan zabálja az FP-ket, igy egy varázsolós részre minimum 10 fejezetre van szükség. Mindenesetre a könyv olvasása közben sokszor szabályosan olyan érzésem volt, mintha Jackson direkt minél több dolgot szét akart volna bontani, el akart volna nyújtani, csak hogy minél hamarabb beteljen a 800 FP. :S Kevés \"fejezetpocsékolósabb\" könyvhöz volt eddig szerencsém.
Arról már nem is beszélve, hogy nem csak rövid a könyv, hanem könnyű is, esküszöm, Kharéban nehezebb összegyűjteni a verssorokat, mint itt átjutni az erődön, illetve a négy ajtón. Pedig erről is mennyit hallottuk, hogy milyen veszélyes, meg tele van csapdákkal, szörnyekkel stb. (elég csak ideidézni a hármas könyv utolsó mondatát: \"küldetésednek minden bizonnyal az lesz a legveszélyesebb része, amikor majd belépsz a mampangi erődbe\": hát a nagy túrót). Gyakorlatilag alig pár helyiségen kell átvágni, és csak menni kell előrefelé az egész könyvben helyszinről-helyszinre, még elágazások sincsenek, szóval az a probléma se sűrűn fordulhat elő, hogy pl. nem jó felé megyek és ezért kihagyok valamit (pl. gyakorlatilag mindenképp belefut az ember az ajtók titkát őrző figurákba)... az erődön belül konkrétan EGY elágazás van összesen (az udvar után, habár ott is hamarosan összefut a két út), ami azért tényleg nevetséges (elsőre el sem akartam hinni, hogy az egész épületben csak egy elágazásba futhat bele a játékos :D). Jó, vagy három helyen még lehet választgatni két-két ajtó közül is, de ezeknél a részeknél is csak egy irányba folytathatom az utam ténylegesen is, mert a másik gyakorlatilag azonnal véget ér egy helyiségben, ahonnan nincs is másik kijárat. Hát no komment, ennél linárisabb könyv talán nincs is, még szerintem Vatosban is több az elágazás (pedig az se semmi). :D A könyv végi \"nagy leszámolásról\" meg már inkább ne is beszéljünk ugye, illetve erről már úgyis beszéltünk épp eleget... a \"finálé\" szintén csak a Rémület útvesztőjés fináléhoz hasonlitható, ugyanolyan összecsapott és nevetséges (illetve ugyanúgy \"nem méltó\" úgymond a főgonoszhoz). Jó, azért persze vannak korrekt részek, ötletek a könyvben (húsgolyók, márványkos, időutazás, throben ajtók...), de többet vártam volna ettől a könyvtől, gyakorlatilag nem jobb, mint a Fellegvár, pedig azért az egy korai műve volt Jacksonnak (konkrétan az első könyve), illett volna túlszárnyalnia... ennek ellenére talán még alul is múlta (akárhogy nézem, a Fellegvárnak sokkal különlegesebb, egyénibb, groteszkebb világa van azokkal a furcsa lényekkel, meg helyszinekkel, és ugye ott a főgonosszal való harc is olyan, amilyennek lennie kell... arról nem is beszélve, hogy a varázslatrendszer is jobb, nem totál logikátlan, az adott helyzetben használhatatlan varázslatokat kinál fel rendszeresen a könyv, mint itt, meg úgy az egész Sorcery-sorozatban...). Na mindegy, ez van, megyek inkább vizszintesbe, ma már épp eleget fostam a szót. :D
Mondjuk éppenséggel megfordult a fejemben, hogy lellenőrzöm az egész könyvet, illetve összeirom a létező összes hibát, hátha lesz belőle valamikor egy javitott verzió/utánnyomás... de elég nagy meló lenne (az átnézés-összeirás is + a hibák kijavitása is; utóbbihoz gondolom runneréknek amúgy se lenne sok kedve :D), és hogy őszinte legyek, nem is tudom, hogy megéri-e... annyira sajna nem nagy durranás a könyv. :( Legalábbis a mostani újraolvasás során valahogy nem igazán jött be. Eleve rövid... legalábbis ahhoz képest, hogy 800 FP-s, tán még egy átlag 400 fejezetes könyv hosszát se éri el (pl.a Démonlovagok sokkal hosszabbnak tűnt, ami azért kissé necces :) ), hála többek között a rengeteg fejezetpocsékolásnak. Pl. egy csomó rész többször is meg van irva (az \"éjszaka kamrája\" egyenesen háromszor, sima gyertyával, véres gyetyával, gyertya nélkül!), aztán ott vannak még az olyan \"töltelékrészek\", mint pl. a Mutáns húsgolyók, amikre az iró kapásból 11 pontot elhasznált, pedig ha szabályosan játsszok, akkor el sem juthatok hozzájuk... vagy az őrökkel való csaták bizonyos helyeken (ahol bármit csinálok, meghalok, de azért még van egy rakat pont, amit érinthetek a kalandom itt véget ér szöveg előtt: jó, ilyen már a Házban is volt, szóval ez nem új dolog Jacksonnál, meg talán annyira nem is rossz, de igy, a többi fejezetpocsékolós résszel együtt már kissé necces). Azt se értem amúgy, hogy miért kellett kettébontani a varázslatok hatásának leirását: ugye egy ponton van a vonj le X ÉP-et szöveg és a kérdés, hogy van-e nálad X varázstárgy, és külön ponton a varázslat konkrét hatása, ha rendelkezel az X tárggyal... ezeket miért nem lehetett egy fejezetbe irni, mint az első 1-2 könyvben?? De most komolyan... ez a megoldás iszonyúan zabálja az FP-ket, igy egy varázsolós részre minimum 10 fejezetre van szükség. Mindenesetre a könyv olvasása közben sokszor szabályosan olyan érzésem volt, mintha Jackson direkt minél több dolgot szét akart volna bontani, el akart volna nyújtani, csak hogy minél hamarabb beteljen a 800 FP. :S Kevés \"fejezetpocsékolósabb\" könyvhöz volt eddig szerencsém.
Arról már nem is beszélve, hogy nem csak rövid a könyv, hanem könnyű is, esküszöm, Kharéban nehezebb összegyűjteni a verssorokat, mint itt átjutni az erődön, illetve a négy ajtón. Pedig erről is mennyit hallottuk, hogy milyen veszélyes, meg tele van csapdákkal, szörnyekkel stb. (elég csak ideidézni a hármas könyv utolsó mondatát: \"küldetésednek minden bizonnyal az lesz a legveszélyesebb része, amikor majd belépsz a mampangi erődbe\": hát a nagy túrót). Gyakorlatilag alig pár helyiségen kell átvágni, és csak menni kell előrefelé az egész könyvben helyszinről-helyszinre, még elágazások sincsenek, szóval az a probléma se sűrűn fordulhat elő, hogy pl. nem jó felé megyek és ezért kihagyok valamit (pl. gyakorlatilag mindenképp belefut az ember az ajtók titkát őrző figurákba)... az erődön belül konkrétan EGY elágazás van összesen (az udvar után, habár ott is hamarosan összefut a két út), ami azért tényleg nevetséges (elsőre el sem akartam hinni, hogy az egész épületben csak egy elágazásba futhat bele a játékos :D). Jó, vagy három helyen még lehet választgatni két-két ajtó közül is, de ezeknél a részeknél is csak egy irányba folytathatom az utam ténylegesen is, mert a másik gyakorlatilag azonnal véget ér egy helyiségben, ahonnan nincs is másik kijárat. Hát no komment, ennél linárisabb könyv talán nincs is, még szerintem Vatosban is több az elágazás (pedig az se semmi). :D A könyv végi \"nagy leszámolásról\" meg már inkább ne is beszéljünk ugye, illetve erről már úgyis beszéltünk épp eleget... a \"finálé\" szintén csak a Rémület útvesztőjés fináléhoz hasonlitható, ugyanolyan összecsapott és nevetséges (illetve ugyanúgy \"nem méltó\" úgymond a főgonoszhoz). Jó, azért persze vannak korrekt részek, ötletek a könyvben (húsgolyók, márványkos, időutazás, throben ajtók...), de többet vártam volna ettől a könyvtől, gyakorlatilag nem jobb, mint a Fellegvár, pedig azért az egy korai műve volt Jacksonnak (konkrétan az első könyve), illett volna túlszárnyalnia... ennek ellenére talán még alul is múlta (akárhogy nézem, a Fellegvárnak sokkal különlegesebb, egyénibb, groteszkebb világa van azokkal a furcsa lényekkel, meg helyszinekkel, és ugye ott a főgonosszal való harc is olyan, amilyennek lennie kell... arról nem is beszélve, hogy a varázslatrendszer is jobb, nem totál logikátlan, az adott helyzetben használhatatlan varázslatokat kinál fel rendszeresen a könyv, mint itt, meg úgy az egész Sorcery-sorozatban...). Na mindegy, ez van, megyek inkább vizszintesbe, ma már épp eleget fostam a szót. :D
2013. június 15. 22:16 | Válasz erre | #210
Igen, erre céloztam én is.
De ezt én sem tudom, csak annyit, hogy pl. a konyhában is 1, azaz egy darab főnöknek kell lenni, aki vezet mindenkit.
Mindenesetre még így is jobb lett, mint a Vénuszos, igaz nem volt nehéz dolguk e szempontból:)
De ezt én sem tudom, csak annyit, hogy pl. a konyhában is 1, azaz egy darab főnöknek kell lenni, aki vezet mindenkit.
Mindenesetre még így is jobb lett, mint a Vénuszos, igaz nem volt nehéz dolguk e szempontból:)
© SzG
2013. június 15. 22:10 | Válasz erre | #209
Lehet, hogy épp ez volt a baj... vagyis, hogy nem egy-két ember javitotta, hanem több, aztán amit az egyik átirt (kijavitott), azt a másik visszairta... vagy passz, nem tudom, hogy hogy ment ez az egész, mindegy, most már úgysincs jelentősége a dolognak.[smiley]beka3[/smiley]
2013. június 15. 21:59 | Válasz erre | #208
Szép is a magyar nyelv!
Ha jól tudom, akkor ezt a könyvet elég sokan átnézték, köztük én is, igaz én még az elején voltam, így valószínűleg ez lehetett a baj nyelvtani tekintetben.
Ha jól tudom, akkor ezt a könyvet elég sokan átnézték, köztük én is, igaz én még az elején voltam, így valószínűleg ez lehetett a baj nyelvtani tekintetben.
© SzG
2013. június 15. 21:27 | Válasz erre | #207
Ahogy a Zagor legendájás topicotokban irtam, mostanság én is belenéztem ebbe a bizonyos (\"ráncfelvarráson\" átesett) könyvbe. Hát nem vagyok minden szempontból megelégedve vele (bár ez most biztos furcsán hangzik, sőt, talán egyenesen \"szentségtörésnek\" is tűnik, elvégre mindenki szerint ez a \"tökéletes változat\" stb.).
Jó, az elütések ki lettek szedve a könyvből (vagy hát a legtöbb), a varázslatok kódja is át lett irva, a képek is jó minőségűek (bár ez mondjuk alap, főleg egy mai nyomdánál), de azért magán a szövegen még bőven lehetett volna dolgozni, rengeteg hiba maradt benne (amik engem pl. folyton kizökkentettek az olvasásból, bár gyanitom, ezzel itt egyedül vagyok... bár ki tudja).
Pl. nézzük az első fejezetet:
\"ez a kép lebeg szemeid előtt.\"
Talán inkább \"szemed\" előtt, mivel ugye a páros szerveket egyesszámban irjuk elvileg... efféle hibából amúgy máshol is akad bőven.
\"A Zanzunu hegy lábának környékét szemmel láthatóan kevés lény járja - az út göröngyös, elhanyagolt\"
A \"járja\" után gondolatjel kellett volna, nem elválasztójel.
Amúgy meg \"Zanzunu-hegy\".
\"Amint azonban az út anyagos és saras szakaszához ér,\"
Mi az, hogy \"anyagos\"? Talán agyagos.
És mi az, hogy \"ér\"? Talán érsz (ennél a résznél a főszereplőről van szó).
\"A harmadik barlang hasonló méretű, de ahogy végignézel az úton látod\"
\"Látod\" elé vessző kell.
És ez csak az első fejezet volt.
De gyorsan átnéztem néhány további részt is, és pl. ilyen hibákba futottam még bele (alig pár perc alatt):
238
„Vendéglátód mindenáron meg akarata kapni az Aranyaidat.”
\"akarata\" helyett \"akarta\"
385
„Úgy gondolja, Naggamante majd megoldja a nyelvedet.”
\"Naggamante\" helyett \"Naggamanteh\"
De ami sokkal jobban zavart, azok az újraforditott részek, amikben elég sok furcsa (kevésbé finoman szólva: magyartalan) mondat, illetve oda nem illő kifejezés található.
Például:
274
\"Ha figyeltek minket, most minden elveszett - és mindez csak azért, mert egy nyomorult analandi tele van ígéretekkel, de harcolni azt nem tud!\"
Egy ember hogy tud \"tele lenni igéretekkel\"?
334
\"A Dzsinn hangja ismét megszólal.\"
Ez úgy hangzik, mintha lenne a dzsinn és lenne külön a hangja, és itt az utóbbiról lenne szó, az szólalna meg...
A Dzsinn ismét megszólal, kész.
417
„Mindkét gyertya saját magát gyújtja meg.”
Ööö... mi?
268
\"Ez nem kő volt - alighanem állatszerűség lehetett!\"
Mi az az \"állatszerűség\"? Max. \"valamilyen állat\".
\"Éppen a lény és a bejárat között álltál, ezért míg te nem láttad ellenfeledet, a teremtmény végig figyelhette alakod mozgását a kinti fény háttere előtt!\"
Öhh... ennek a boncolgatásához már túl fáradt vagyok. :S :D
\"Az ajtón már nem jön át több őr, ezért felmerül benned az a gondolat is, hogy mi lenne, ha lepottyannál a földre, és megpróbálnál a bejárat felé rohanni.\"
\'Lepottyannál\': jó, ez már az Új Vénuszosban is igy volt, de most tényleg senkinek sem tűnt fel, hogy ez a szó nem passzol ide? Leugranál, leeereszkednél vagy valami hasonló kellett volna, nem \"lepottyannál\".
Plusz az \"ajtón már nem jön át\": az ajtón nem tudnak átjönni (max. ha légneműek :D), max. \"ki\" (az Új Vénuszosban igy is volt amúgy)...
Mondjuk lehet, hogy csak engem zavarnak az ilyen mondatok, nem tudom (mondjuk erre jó esély van, mert más nem nagyon szokta szóvá tenni az efféléket).
A poén az, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a régi részekbe is egy csomó hiba került, javarészt vesszőhibák (értsd: az Új Vénuszosban még volt pl. vessző az adott helyen, a zagorosból meg valamiért kikerült). Elég csak megnézni a 351-es pontot, csak abban három ilyen rész van:
\"Az asztalhoz mész és kezedbe veszed a Koronát\"
\"Óvatosan becsomagolod és beteszed a hátizsákodba.\"
\"Ha kimész a szobából és óvatosan elindulsz lefelé a lépcsőkön\"
(Az \"és\"-ek elé mind a három idézett részben vesszőt kellett volna tenni. Illetve nem kellett volna törölni az Új Vénusz-féle verziókból...)
És ez csak egy fejezet volt.
+1:
342:
\"Mikor már biztonságba vagy\"
Helyett: \"biztonságban\" (a \"biztonságba\" az elég parasztos :D). A vicc az, hogy az új Vénuszosban ez is jól volt irva, de valaki ezt a részt is felülbirálta (nem kellett volna). :D
És akkor ott van még ez az állandó hogyházás is... nem tudom, ezzel engem ki lehet kergetni a világból, darabossá, amatőr hatásúvá teszi a szöveget, és mint már beszéltünk róla, a \"hogyha\"-val nem lehet kiváltani a \"ha\"-t, elkerülni a szóismétlést, mert ugye a \"hogyhában\" is benne van a \"ha\", csak még van előtte egy tök felesleges \"hogy\" is (ez kb. olyan, mintha a \"kard\" helyett néhol \"hosszúkardot\" irnátok, szintén a szóismétlés elkerülése érdekében, hát nagyon sok értelme lenne ennek is)... na mindegy, de amúgy tényleg nem értem, miért erőltetitek ezt ennyire, amikor pl. a Rakétásokban sem volt \"hogyházás\", ti pedig ugye mindenben őket próbáljátok követni elvileg, tipográfiában, szóhasználatban stb.
Jó, az elütések ki lettek szedve a könyvből (vagy hát a legtöbb), a varázslatok kódja is át lett irva, a képek is jó minőségűek (bár ez mondjuk alap, főleg egy mai nyomdánál), de azért magán a szövegen még bőven lehetett volna dolgozni, rengeteg hiba maradt benne (amik engem pl. folyton kizökkentettek az olvasásból, bár gyanitom, ezzel itt egyedül vagyok... bár ki tudja).
Pl. nézzük az első fejezetet:
\"ez a kép lebeg szemeid előtt.\"
Talán inkább \"szemed\" előtt, mivel ugye a páros szerveket egyesszámban irjuk elvileg... efféle hibából amúgy máshol is akad bőven.
\"A Zanzunu hegy lábának környékét szemmel láthatóan kevés lény járja - az út göröngyös, elhanyagolt\"
A \"járja\" után gondolatjel kellett volna, nem elválasztójel.
Amúgy meg \"Zanzunu-hegy\".
\"Amint azonban az út anyagos és saras szakaszához ér,\"
Mi az, hogy \"anyagos\"? Talán agyagos.
És mi az, hogy \"ér\"? Talán érsz (ennél a résznél a főszereplőről van szó).
\"A harmadik barlang hasonló méretű, de ahogy végignézel az úton látod\"
\"Látod\" elé vessző kell.
És ez csak az első fejezet volt.
De gyorsan átnéztem néhány további részt is, és pl. ilyen hibákba futottam még bele (alig pár perc alatt):
238
„Vendéglátód mindenáron meg akarata kapni az Aranyaidat.”
\"akarata\" helyett \"akarta\"
385
„Úgy gondolja, Naggamante majd megoldja a nyelvedet.”
\"Naggamante\" helyett \"Naggamanteh\"
De ami sokkal jobban zavart, azok az újraforditott részek, amikben elég sok furcsa (kevésbé finoman szólva: magyartalan) mondat, illetve oda nem illő kifejezés található.
Például:
274
\"Ha figyeltek minket, most minden elveszett - és mindez csak azért, mert egy nyomorult analandi tele van ígéretekkel, de harcolni azt nem tud!\"
Egy ember hogy tud \"tele lenni igéretekkel\"?
334
\"A Dzsinn hangja ismét megszólal.\"
Ez úgy hangzik, mintha lenne a dzsinn és lenne külön a hangja, és itt az utóbbiról lenne szó, az szólalna meg...
A Dzsinn ismét megszólal, kész.
417
„Mindkét gyertya saját magát gyújtja meg.”
Ööö... mi?
268
\"Ez nem kő volt - alighanem állatszerűség lehetett!\"
Mi az az \"állatszerűség\"? Max. \"valamilyen állat\".
\"Éppen a lény és a bejárat között álltál, ezért míg te nem láttad ellenfeledet, a teremtmény végig figyelhette alakod mozgását a kinti fény háttere előtt!\"
Öhh... ennek a boncolgatásához már túl fáradt vagyok. :S :D
\"Az ajtón már nem jön át több őr, ezért felmerül benned az a gondolat is, hogy mi lenne, ha lepottyannál a földre, és megpróbálnál a bejárat felé rohanni.\"
\'Lepottyannál\': jó, ez már az Új Vénuszosban is igy volt, de most tényleg senkinek sem tűnt fel, hogy ez a szó nem passzol ide? Leugranál, leeereszkednél vagy valami hasonló kellett volna, nem \"lepottyannál\".
Plusz az \"ajtón már nem jön át\": az ajtón nem tudnak átjönni (max. ha légneműek :D), max. \"ki\" (az Új Vénuszosban igy is volt amúgy)...
Mondjuk lehet, hogy csak engem zavarnak az ilyen mondatok, nem tudom (mondjuk erre jó esély van, mert más nem nagyon szokta szóvá tenni az efféléket).
A poén az, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a régi részekbe is egy csomó hiba került, javarészt vesszőhibák (értsd: az Új Vénuszosban még volt pl. vessző az adott helyen, a zagorosból meg valamiért kikerült). Elég csak megnézni a 351-es pontot, csak abban három ilyen rész van:
\"Az asztalhoz mész és kezedbe veszed a Koronát\"
\"Óvatosan becsomagolod és beteszed a hátizsákodba.\"
\"Ha kimész a szobából és óvatosan elindulsz lefelé a lépcsőkön\"
(Az \"és\"-ek elé mind a három idézett részben vesszőt kellett volna tenni. Illetve nem kellett volna törölni az Új Vénusz-féle verziókból...)
És ez csak egy fejezet volt.
+1:
342:
\"Mikor már biztonságba vagy\"
Helyett: \"biztonságban\" (a \"biztonságba\" az elég parasztos :D). A vicc az, hogy az új Vénuszosban ez is jól volt irva, de valaki ezt a részt is felülbirálta (nem kellett volna). :D
És akkor ott van még ez az állandó hogyházás is... nem tudom, ezzel engem ki lehet kergetni a világból, darabossá, amatőr hatásúvá teszi a szöveget, és mint már beszéltünk róla, a \"hogyha\"-val nem lehet kiváltani a \"ha\"-t, elkerülni a szóismétlést, mert ugye a \"hogyhában\" is benne van a \"ha\", csak még van előtte egy tök felesleges \"hogy\" is (ez kb. olyan, mintha a \"kard\" helyett néhol \"hosszúkardot\" irnátok, szintén a szóismétlés elkerülése érdekében, hát nagyon sok értelme lenne ennek is)... na mindegy, de amúgy tényleg nem értem, miért erőltetitek ezt ennyire, amikor pl. a Rakétásokban sem volt \"hogyházás\", ti pedig ugye mindenben őket próbáljátok követni elvileg, tipográfiában, szóhasználatban stb.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 1. 08:17 | Válasz erre | #206
Én már magát a kérdést nem értettem. A Vénuszos kiadás meg sem közelíti a Zagoros kiadvány szintjét, és itt nem szokás képeket kihagyni csak mert félelmet kelthet az olvasóban.(Pláne a jelenlegi olvasók átlagéletkorát tekintve!) Bár nem értem, hogy a Tűzhegynél egy Ghoul, vagy a Halál seregeiben Agglax miféle borzalmat sugározhat. Itt tényleg minden a helyén van, még az eredeti kiadás apróbb-cseprőbb hibái is, na de semmi sem tökéletes! Szóval itt tényleg listavezető az eredetiség kérdése, néha fordítóként így kerülök \"összetűzésbe\" az ellenőrző bizottsággal. Vénuszék nagy mélypontja volt a Királyok koronája kiadvány, az persze más kérdés, hogy nagyon örültem mikor sikerült egy példányt beszereznem. Aztán sok-sok év múltán, megszabadultam az eredetitől, és birtoklok immár egy Zagorosat, mely a díszdobozában várja, hogy lekerüljön a polcról egy jó kis kaland erejéig...
© runner
2013. január 31. 08:16 | Válasz erre | #205
Igen, benne vannak a hiányzó képek.
Az eredeti szerint készítettük el.
A főhős Te vagy!
Az eredeti szerint készítettük el.
A főhős Te vagy!
© alexis
2013. január 31. 00:47 | Válasz erre | #204
Azt olvastam,hogy a Vénuszos kiadásban több rajzot is kihagytak.Ezeket itt pótoltátok?
2013. január 18. 12:04 | Válasz erre | #203
Magát a művet firtató kritikát már nem írok,hiszen az már megtörtént,de a kiadást illetően azért muszáj firkálnom néhány sort!
Srácok!Le a kalappal!Olyan profin sikerült a Vénuszos sz.rból (Rakéta kiadós színvonalú)aranyat csinálni,hogy hihetetlen!Az egész külcsín nagyon szép lett,a belső átalakításokról már nem is beszélve!Az illusztrációk pl.új értelmet nyertek!Tömören:nem bántam meg hogy ezt a művet ebben a formában is beszereztem,mert így legalább tisztességgel odatehetem az előző 3 mellé!A bónusz tokért pedig külön köszönet!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Srácok!Le a kalappal!Olyan profin sikerült a Vénuszos sz.rból (Rakéta kiadós színvonalú)aranyat csinálni,hogy hihetetlen!Az egész külcsín nagyon szép lett,a belső átalakításokról már nem is beszélve!Az illusztrációk pl.új értelmet nyertek!Tömören:nem bántam meg hogy ezt a művet ebben a formában is beszereztem,mert így legalább tisztességgel odatehetem az előző 3 mellé!A bónusz tokért pedig külön köszönet!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. december 23. 14:40 | Válasz erre | #202
[smiley]eljen[/smiley]
2012. december 23. 13:03 | Válasz erre | #201
Más is észrevette, hogy a 91-es pont előtti képen, a mampangi kereskedő szobájában a falon Livingstone és Jackson képe lóg? Szép kis cameo! [smiley]nevetes1[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. december 9. 18:53 | Válasz erre | #200
Kíváncsi leszek rá, meglesem, ugyanis a történetben számos olyan \"rejtett\" fejezetpont van, amit csak valami spéci tudás birtokában érhetsz el. Másrészről a könyv (A Zagoros kiadás), nagyon pöpec lett, a Vénuszos kiadványtól gyorsan meg is szabadultam. Persze biztosan akad itt olyan fórumozó is, aki nem rendelkezik a kötettel, de szívesen tenne vele egy próbát, és egy hivatkozásos pdf megkönnyíti a történet olvasását. Csak így tovább Zagor.hu! [smiley]eljen[/smiley]
2012. december 9. 14:46 | Válasz erre | #199
Köszönjük szépen a Mikulásnak! :)
(És persze FireFoX és runner kolegának!)
(És persze FireFoX és runner kolegának!)
© runner
2012. december 9. 13:00 | Válasz erre | #198
Letölthető hivatkozásos pdf változatban a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=73]A Királyok Koronája[/url][/i].
FireFoX-nak hála sikerült hivatkozásos pdf-et készítenünk.
Ebben a könyvben ez nem volt egyszerű feladat.
Ha két oldala megjelenítés van beállítva az Adobe Reader-ben, akkor jól kerülnek egymás mellé az oldalak.
A főhős Te vagy!
FireFoX-nak hála sikerült hivatkozásos pdf-et készítenünk.
Ebben a könyvben ez nem volt egyszerű feladat.
Ha két oldala megjelenítés van beállítva az Adobe Reader-ben, akkor jól kerülnek egymás mellé az oldalak.
A főhős Te vagy!
2012. július 10. 12:09 | Válasz erre | #197
ZAGOR-os kiadású Királyok Koronájához mellékelt borítóhoz:
A Shamutanti dombos részen a falunevekből (már amik nevesítve is vannak a sztoriban, mert sem az elvin, sem a pestises falu nem nevesített) hiányzik Kristatanti.
Szerintem helyesebb lenne az első helyen szereplő Cantopani Kapu helyett Cantopanit írni, majd a második téglalapba Cantopani helyére a kihagyott Kristatanti kerülne.
A Shamutanti dombos részen a falunevekből (már amik nevesítve is vannak a sztoriban, mert sem az elvin, sem a pestises falu nem nevesített) hiányzik Kristatanti.
Szerintem helyesebb lenne az első helyen szereplő Cantopani Kapu helyett Cantopanit írni, majd a második téglalapba Cantopani helyére a kihagyott Kristatanti kerülne.
2012. április 29. 10:57 | Válasz erre | #196
Üdv! Megkaptam a könyvet! Jó vastag.. :)
A borító mondjuk inkább zöld mint sárga, de ez legyen a legnagyobb baja! Remélem nem fog szétesni mire majd 1x végre kijátszom... ;)
A borító mondjuk inkább zöld mint sárga, de ez legyen a legnagyobb baja! Remélem nem fog szétesni mire majd 1x végre kijátszom... ;)
2012. április 8. 08:43 | Válasz erre | #195
Bár nem tudom, hogy miért ebben a topicban írtál, de sebaj:)
És is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
És is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
© AXE
2012. április 8. 07:46 | Válasz erre | #194
Szeretnék kellemes húsvéti ünnepeket kívánni mindenkinek!
© Hullgrim
2012. január 1. 17:57 | Válasz erre | #193
Gyönyörűre sikeredett a ráncfelvarrott Királyok Koronája, hatalmas gratuláció az alkotóknak! Most, hogy teljes a sor, a két ünnep között sokat forgattam mind a 4 kötetet, és meg kellett állapítanom, hogy Jackson hatalmas remekműve ez a Sorcery!/KJV-sorozat -- egyszerűen lehengerlően jó a hangulata mind a 4 könyvnek, kellő részletességgel kidolgozott minden szál benne. Remek érzés egységesnek tudni az egész sorozatot.
© TZoli81
2012. január 1. 12:32 | Válasz erre | #192
Először is boldog új évet minden fórumtársamnak.
Én tavaly dec. 22-én vettem át az én példányomat, ráadásul személyesen runner-től. Mind a könyv átvétele, mind a személyes találkozás runner-rel számomra egy életre szóló élmény marad. Most a könyvről is ejtsek pár szót, csak is szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, látszik rajta , hogy szívvel-lélekkel készült. Semmivel nem különb a többi kötetnél küllemileg, sőt. A négy kötet most is itt van előttem, tavaly év vége óta próbálom kijátszani egybe, legalább 10 kalandorom vesztette életét, mire egy legalább Kharé kapujáig eljutottam, iszonyú nehéz,de élvezem minden percét.
Én tavaly dec. 22-én vettem át az én példányomat, ráadásul személyesen runner-től. Mind a könyv átvétele, mind a személyes találkozás runner-rel számomra egy életre szóló élmény marad. Most a könyvről is ejtsek pár szót, csak is szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, látszik rajta , hogy szívvel-lélekkel készült. Semmivel nem különb a többi kötetnél küllemileg, sőt. A négy kötet most is itt van előttem, tavaly év vége óta próbálom kijátszani egybe, legalább 10 kalandorom vesztette életét, mire egy legalább Kharé kapujáig eljutottam, iszonyú nehéz,de élvezem minden percét.
© Reactor
2011. december 26. 14:33 | Válasz erre | #191
Egyet kell értenem abban, hogy a híres-nevezetes Főmágus nevetségesen gyenge ellenfél...eskü, nehezebb volt Kharén átjutni, mint ezt a végső szuperfőellenséget megölni. Valami olyasmit vártam mint Rettegett Balthus és a Káosz Fellegvára, és kapunk egy 7 életerő pontos alvilági démont, összesen csak annyira kell figyelni, hogy minél hamarabb nyírjuk ki...
2011. december 25. 16:00 | Válasz erre | #190
A 198.-ik fejezetpont első bekezdésének utolsó mondata a "Lehel" szóval kezdődik, helyette inkább a "Lehet" szót használnám. Több elírást nem találtam benne, pedig most játszottam végig. Igaz, csak a főútvonalat.
© marczy
2011. december 25. 15:09 | Válasz erre | #189
... és még egy Bajnokok Próbája is előkerült a kockák mellől!
2011. december 24. 16:34 | Válasz erre | #188
Én azért se adom el:)
© CatDog
2011. december 24. 13:37 | Válasz erre | #187
Na akkor látom Vatera tele lesz Vénuszos KK-al 5000ezer pénzért :D
© balee
2011. december 24. 12:49 | Válasz erre | #186
Megkaptam a könyvet, fantasztikus érzés volt a kezembe venni! [smiley]worship[/smiley]
Ezennel szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni az oldal készítőinek, a fordítóknak és természetesen valamennyi KJK szimpatizánsnak!
Hajrá zagor.hu! [smiley]wave[/smiley]
Ezennel szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni az oldal készítőinek, a fordítóknak és természetesen valamennyi KJK szimpatizánsnak!
Hajrá zagor.hu! [smiley]wave[/smiley]
2011. december 23. 16:04 | Válasz erre | #185
Sok sikert!:)
© marczy
2011. december 23. 15:57 | Válasz erre | #184
A disszertációmat egy automatikus szövegértelmező (interpretáló) rendszer számítógépes megvalósításából írom. Ez, persze csak korlátozottan, de fordításra is alkalmassá tehető lesz majd.
Őszintén szólva szeretnék az egyetemen maradni. Ha stabil állásom lesz az egyetemen, akkor minden jó, de ha nem, akkor a legjobb az volna, ha a doktori után lelépnék ebből az országból (ha hívnak valahova, akkor oda, vagy megpróbálni a Fulbright-ösztöndíjat (USA) posztdoktoriként, de oda vagy nem szülnék (képletesen értettem), vagy ha mégis, akkor csak az állampolgárság miatt, de az amerikai közoktatási rendszertől mentsen meg mindenkit a jó Isten.
Viszont időközben sikerült dobókockát kerítenem :).
Őszintén szólva szeretnék az egyetemen maradni. Ha stabil állásom lesz az egyetemen, akkor minden jó, de ha nem, akkor a legjobb az volna, ha a doktori után lelépnék ebből az országból (ha hívnak valahova, akkor oda, vagy megpróbálni a Fulbright-ösztöndíjat (USA) posztdoktoriként, de oda vagy nem szülnék (képletesen értettem), vagy ha mégis, akkor csak az állampolgárság miatt, de az amerikai közoktatási rendszertől mentsen meg mindenkit a jó Isten.
Viszont időközben sikerült dobókockát kerítenem :).
© [törölt felhasználó]
2011. december 22. 23:35 | Válasz erre | #183
2011. december 22. 18:25 | Válasz erre | #182
Igaz, még nem olvastam újra ezt a remekművet, de annyit mindenesetre leírok, hogy nagyon odavág ez a kiadás!
Többet nem írok róla, mindenki járjon utána:)
A díszdoboz pedig nagy kafa!
És még ajándékokat is kaptam hozzá!
Egy pici negatívum a kiadással kapcsolatban - pedig nem szoktam -, nekem a borító nagyon hullámos.
Egyébként minden rendben.
Többet nem írok róla, mindenki járjon utána:)
A díszdoboz pedig nagy kafa!
És még ajándékokat is kaptam hozzá!
Egy pici negatívum a kiadással kapcsolatban - pedig nem szoktam -, nekem a borító nagyon hullámos.
Egyébként minden rendben.
2011. december 22. 18:22 | Válasz erre | #181
Hajrá!
Milyen területen szeretnél majd dolgozni?
És miből írod a disszertációdat?
Milyen területen szeretnél majd dolgozni?
És miből írod a disszertációdat?
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)